descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Közösségi szoba
if i cannot move heaven, i will raise hell
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

-- szabad játéktér --
Oswin Willeheart
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
him
Karaktered arca :
Amy Jackson
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


[You must be registered and logged in to see this image.]
A helyzet szokatlansága vagy kellemetlensége számomra is érződik. Persze, hogy a csodába ne tűnne fel… Nem akartam, nem volt szándékomban a legkevésbé sem, hogy így alakuljon. Ha tehettem volna, sosem kerül felszínre és azóta már százszor is elátkoztam magam, amiért nem engedtem el az egészet akkor, amikor még volt rá lehetőségem. Buta Oswin… buta, buta lány…
Jobb, ha megyek, ha feledésbe hagyom merülni az estét, csak egy elköszönés, semmi más nem volt, amit szerettem volna és végén mégis úgy alakul, ami után a legszívesebben a föld alá süllyednék. ..és csak fokozza a helyzetet. Ha nem szólalna meg, akkor is tudom, odafészkeli magát a gyomromba és egészen kicsire húzza össze a bensőmet.
Megsemmisülten állok előtte, zavart mosollyal az ajkaimon. - Nem kell semmit sem mondanod. – rázom meg a fejem és a tekintetem elszakítom tőle, hirtelen érdekesebb lesz a padlót figyelni. Vagyis… inkább könnyebb, mint érdekes.
Ízlelgetem a kifejezést; megvan a magam problémája. Keserűen hajlanak az ajkaim megfogalmazás alatt, de alig egy másodperc múlva már eltűnnek róla. - De, persze! Hogyne, amikor csak jó neked. – lassan hátrálok tőle egy-két lépést, fel sem tűnik, hogy ezt teszem, miközben a kezeimet védekezőn emelem meg magam előtt. - Vagy csak felejtsd el, mintha meg sem történt volna. Én… nagyon sajnálom és ...és jó éjt! – őszintétlen mosolyt villantok rá, széleset, aztán amilyen gyorsan csak telik tőlem, megfordulok és elhagyom a szobát, lehetőleg még azelőtt, hogy többet kiadnék abból, miként is érzek vagy, hogy a 'magam problémája' miként is fűződik hozzá...


//Nagyon köszönöm a játékot, részemről ez lenne a záró. <3//

Thomas Nightingale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
new york
foglalkozás :
hunting the shadows
Karaktered arca :
christopher wood
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

caralyn & oswin
i guess it's time for fun?
[You must be registered and logged in to see this image.]Habár minimális tapasztalatom már van a piák terén, úgyhogy annyira nem üt meg engem, de most mégis, mintha ez a kevés is elég lett volna ahhoz, hogy lelassítsa a reakciómat. Persze, ha éhgyomorra iszok azért nekem is be tud ütni, de azt hiszem most volt valami a gyomromban. Vagy talán mégsem?
A válasz egyszerűen hagyja el a számat, mintha tényleg annyira könnyű lenne mindezt kimondani. Nagyon közel áll a szívemhez Oswin, de talán a körülöttem lévő őrülettől egyszerűen eszembe sem jutott, hogy valaki iránt is érzelmeket tudjak kiépíteni magamban. A családomat érintő paranoia teljesen lefoglalta a lelkem minden darabját, ahogyan az is, hogy egy démon tartott sakkban. Szinte biztos vagyok benne, hogy készen áll arra, hogy előbukkanjon a semmiből, amikor neki igénye van arra, hogy én segítsek neki. Tartozom neki eggyel. Nagyon jól tudom, hogy ez semmi jót nem jelent.
Meglep kicsit a válasza, hogy ő gondolkozott rajta. Bár nem tudom, hogy ebben a gondolkozott azon, hogy csókolóznunk kellene, hogy ez csak pusztán a csókolózásról szólt vagy esetleg több bújt meg mögötte. Most mi mindent meg nem adnék azért, hogy itt legyen velem Cece is kihúzzon ebből a helyzetből, amelyben szerintem senki nem szeretne lenni. Elég kellemetlen, hiszen nem tudom, hogy mit mondhatnék.
Már éppen szóra nyitnám a számat, hogy akkor jó éjt, vagy valami.. A tarkómat vakargatom, amikor a távolodó alakja hirtelen közeledni kezd, aztán egy aprócska ölelés hirtelen valami teljesen másba fordul át és megérzem ajkait, ajkamon és hirtelen egész testben lefagyok és nem tudom, hogy mit kellene tennem. Zavarodottan pillantok le rá, ahogyan látom, hogy valószínűleg zavarban van, hiszen arcát kicsit vörös szín díszíti.
- Én.. Én nem tudom, hogy mit mondjak. - Zavarodottan nézek rá és tényleg próbálom megtalálni a megfelelő szavakat, de mintha nem jönne a nyelvemre semmi sem. - Szóval.. Én nem tudtam, hogy így érzel, vagy bármi.. Nem tudom, hogy most ezzel megbántottalak-e, vagy megbántalak-e, mert nem akarlak csak.. Annyi zűr van körülöttem, hogy nekem ez meg sem fordult a fejemben és nem kívánlak ebbe belerángatni megvan a magad problémája.. - Hát nagyon jól csinálom az egyszer már rohadtul biztos. Tényleg nem tudok bánni a szavakkal.. Totális analfabéta vagyok. - Nem beszélhetnénk ezt meg, mikor.. Mindketten teljesen józanok vagyunk?  
Oswin Willeheart
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
him
Karaktered arca :
Amy Jackson
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


[You must be registered and logged in to see this image.]
Röviden megingatom a fejem, a kezeimet pedig lazán a farzsebeimbe csúsztatom közben. - Nem volt sok és amúgy is ráértem. – nem tesz semmit a dolog, kedvem is volt hozzá és nem is tartott sokáig.
Az este végét már korábban bejelentette, igazából el is indulnék én is a szobám felé, hiszen nincs okom a maradásra, de hirtelen ötlettől vezérelve és az alkoholból nyert bátorsággal felvértezve mégis megállok, hogy kérdezzek. Valami olyasmit, aminek a válaszára magam sem tudom mennyire vagyok felkészülve. Józanul biztosan nem tettem volna fel, mostanra pedig igencsak késő bánat érzésű a dolog, ami elhangzott, az elhangzott.
Észre sem veszem, hogy visszatartom a levegőt, amíg összeráncolt szemöldökkel válaszol. Egésze kicsire húzzák a bensőmet az elhangzottak és csak akkor jut eszembe, hogy kieresszem a bent rekedt oxigént, amikor visszakérdez. Ha tehetném, most hátraarccal menekülnék a helyiségből, az viszont elég hülyén venné ki magát, így hát maradok. A válasz azonban nem jön könnyedén vagy gyorsan.
- Lehet, hogy eszembe jutott... – zavart mosolyomba meglepő módon nem pirulok bele, de komfortosabban egy hajszálnyival sem érzem magam. Inkább az ellenkezője lenne az igaz.
- Felejtsd el, beszélek összevissza, nem szoktam inni. – menteném a menthetetlent egy szélesebb mosolyt kanyarítva az ajkaimra, noha szívem szerint egyáltalán nem ezt mondanám.
- Legjobb lesz, ha most tényleg megyek. Jó éjt és ...és aludj jól. – először az ajtó felé indulok, de aztán meggondolom magam és inkább hozzá lépek közel, egy rövidebb ölelést tervezve csak elköszönésképpen. Tényleg ennyi lett volna, de hirtelen másképpen történik. Mármint… nem tudom, hogy az elfuserált démoni részem vagy a pia vagy csak egy kicsit sem átgondolt ötlet esetleg pillanatnyi elmebaj az oka, de ha nem volt ellenére az iméntinek indult elköszönés helyett egy rövid csókot illetek az ajkaira. Amit nagyjából akkor fogok fel igazán, amikor már késő.
- Basszus. – kapom a szám elé a kezem és meglepődve, kerekre nyílt szemekkel nézek rá. Ezt nagyon nem így akartam és fogalmam sincs miért csináltam.

Thomas Nightingale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
new york
foglalkozás :
hunting the shadows
Karaktered arca :
christopher wood
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

caralyn & oswin
i guess it's time for fun?
[You must be registered and logged in to see this image.]Bármennyire is volt szórakoztató az éjszaka úgy tűnik a parabatai-om annyira nem bírja az alkoholt, mint azt ő szerette volna, szóval kénytelen voltam talpra állítani, de még úgy is elég nehéz volt megtartanom, mert mintha magától akart volna menni, vagy egyszerűen csak tényleg nagyon forgott vele a szoba és ebbe engem is be akart vonni. Azonban nem volt kedvem eltanyázni vele, úgyhogy óvatosan a térdhajlata alá nyúlva emeltem fel a karjaim közé.
Óvatosan léptem ki az ajtón ügyelve, hogy se a fejét se a lábát ne üssem bele az ajtófélfába. A szobájába érve óvatosan lefektettem még gyorsan szereztem neki egy pohár vizet az ágya mellé és miután meggyőződtem, hogy semmi baja nem lesz addig, míg vissza nem jövök visszamentem a szobába, hogy elpakoljak magunk után, de mire odaértem Oswin már végzett is egyedül az italok voltak amelyek még ott lézengtek az asztalon.
- Igazán nem kellett volna összepakolnod, szívesen megcsináltam volna. - Mondom, majd a hónom alá vágtam a maradék alkoholt a szobámban majd elraktározom egy hasonló eseményre, bár ki tudja, hogy lesz-e még hasonló. Valószínűleg Cece holnap másnapossággal fog ébredni, ami miatt elveszi a kedvét az egésztől.
Kérdésére legalább olyan zavarodottan nézek rá, mint mikor Cece felvetette az ötletet, hogy nekünk csókolóznunk kellene, vagy legalább megpróbálni, hogy mégis milyen. Nem tudom, hogy mi volt ebben a piában, de egyre inkább kezdem azt érezni, hogy ez határozottan csak nőkre volt hatással. Mindkét nőre a maga módján.
- Öhm.. nem igazán.. - Megrázom a fejemet és a szemöldökömet is összevonom, miközben ránézek. - Miért te igen? - Kibukik belőlem a kérdés, hogy gondolkodott-e rajta.. Meg hát miért hozta fel, ha nem azért, mert eszébe jutott? Jó, nem vagyok rusnya szóval érthető valamilyen szinte azt hiszem meg ő is gyönyörű nő, csak sosem gondolkoztam igazán túl a kettőnk barátságán.
Oswin Willeheart
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
him
Karaktered arca :
Amy Jackson
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem sokszor fordult elő olyan, hogy majdnem megfulladtam attól, amit hallottam. ...de gondolom egyszer mindennek eljön az ideje, ennek pont most. Nem bántam volna, ha mondjuk nem így ebben a pillanatban, de zsigeri a reakció, ami Caralyn megjegyzésére történik. Előbb csak a szemeim kerekednek el, nagyon, aztán még a tömény alkoholt is sikerül félrenyelni, ami újabb derült égből meglepetés, főleg, ahogy égetni kezdi a mellkasom a légszomj és a pia kettőse a sokk alatt. Azt elkapom, hogy a kérdés nem csak engem ért váratlanul, legalábbis Thomas arcát elnézve na meg persze az arra kiülő zavarodottságot is, erre a következtetésre jutok. Mielőtt azonban a fülig pirulásom mellett bármit reagálhatnék, azon túl, hogy végre sikeresen is vegyek lélegzetet, a szőke árnyvadász nagyot koppan a padlón. Amíg Thomas felsegíti, magamat oxigénhez segítem.
- Persze, menjetek csak. – kicsit még reszelős a hangom az iménti élménynek köszönhetően, de mégsem mozdulok el a helyemről. Illetve… felállok a kanapéról, de aztán maradok, ahol vagyok, amíg kikíséri a lányt. Egy halk jó éjt!tel még elbúcsúzom Cecetől, aztán, ahogy magamra maradok, elkezdem összeszedni a popcornokat, egyiket a másik után és kihordom őket a konyhába. A poharak a következő kör, gyorsan el is mosom őket, végül pedig az üvegek maradnak. Ha Thomas még visszatér, épp azokat teszem egy zacskóba. Nem volt nagy dolog összepakolni és habár az alkohol nekem is a fejembe szállt, valahogy nem volt még kedvem kidőlni. Úgyis csak szédülnék az ágyban fekve, akkor már jobb várni, amíg kicsit tisztul a fejem.
- Jól van azért? – mármint nyilván Caralynra célzok (meg csak akkor szólalok meg, ha van is kihez).
- Összeszedtem mindent, szóval már csak ezek vannak. – az alkoholmennyiség, amivel fogalmam sincs mit kezdjek, de gondolom neki nem lesz probléma helyet lelni nekik. - ...azt hiszem, hogy jobb, ha én is lefekszem. – ahogy fogalmazott, „az estének hivatalosan is vége”. Elköszönnék, amikor az elfogyasztott alkoholmennyiségtől felbátorodva, meggondolatlanul nyitom ki a számat azelőtt, hogy gondolkodnék; - Gondoltál rá valaha? ...arra, amit Caralyn kérdezett.

Thomas Nightingale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
new york
foglalkozás :
hunting the shadows
Karaktered arca :
christopher wood
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

caralyn & oswin
i guess it's time for fun?
[You must be registered and logged in to see this image.]Bármennyire is szeretnék tiltakozni, hogy az állítás már pedig hamis be kell ismernem, hogy igaza van. Elhallgattam előle egy-két dolgot, amelyet meg kellett volna osztanom vele, de úgy gondolom, hogy kellett egy kis idő arra, hogy kitaláljam mégis miképpen mondhatnám el a dolgokat. Persze amúgy sem volt egyszerű, de néha szükségem van arra, hogy a saját fejemben rendet tegyek, mielőtt más elé tárom a helyzetet, hogy én magam is megértsem és ne csak egy katyvaszt borítsak rá a másikra.
Megemeltem a poharamat aztán pedig egyszerűen felhajtom az erős italt és csak a szemem sarkából látom, hogy Oswin is ugyanígy tesz. Vajon ki elől hallgat el mit? De sok lehetőségem nincs ezen gondolkozni, mert láthatóan végre Cece szervezete elkezdte feldolgozni az alkoholt és igazán meg is látszott rajta.
A csók ötletére zavarodottan nézek a parabatai-omra, aki mintha egy másik dimenzióba költözött volna az alkoholtól, majd Oswin felé fordítom a tekintetem, hogy lássam ő is olyan zavarodott-e a kijelentéstől, mint én magam, de elég ez az apró figyelmetlenség és a parabatai-om egy hatalmas koppanással érkezik a padlóra.
A poharamat az asztalra rakva pattanok fel és támogatom fel őt a lábaira. Többször volt lehetőségem őt már cipelni, de azt hiszem hivatalosan is most volt a legnehezebb. - Azt hiszem, hogy mára már eleget ittál. - Óvatosan támogatom, hogy ne essen orra, na meg persze lehetőleg engem se rántson magával és dőljünk el közösen. - Visszaviszem a szobájába itt meg majd én összepakolok, menj nyugodtan pihenni. Azt hiszem az estének hivatalosan is vége. - Pillantok a kába lányra a karjaim között, akinek talán sikerült a filmben szereplő alakokat is megszégyenítenie.
Caralyn Ravenheart
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
dark corners
foglalkozás :
baking + video games
Karaktered arca :
Melissa ♥ Benoist
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

oswin & tommyboy
live like there's no tomorrow
[You must be registered and logged in to see this image.]Egyre inkább kezd bennem tombolni azt hiszem az alkohol, mert legszívesebben megállás nélkül csacsognék és még mellette nevetnék a saját bugyuta vicceimen, amit leginkább a saját fejemben sütök el és szerintem nem tudnák, hogy mégis mi a fene bajom van, ha nekikezdnék a kontrollálhatatlan nevetésnek. Még a végén hisztérikusan nevetnénk mindhárman és mindenki hirtelen felbukkanna, hogy basszus hiénák vannak az intézetben. S ennyi kellett ahhoz, hogy hangosan felkuncogjak a saját hülyeségemen, majd mint, akit valami rajtakaptak úgy takartam el a számat és fedtem le az orromat, hogy ne csak nevetni ne tudjak, de levegőt venni se.
Oswin kijelentésére pedig egyszerűen meglepődve húzom fel a szemöldökömet, majd Thomas kezébe nyomom a poharat. - Igyál, de nagyon gyorsan, mert mindketten tudjuk, hogy volt ilyen. - Persze megpróbál titokban tartani ezt-azt, de az én detektívszimatom alól nem kivétel. Nem ám.. Ó, egek talán tényleg sokat ittam. Le kellene állni? Á, a fenéket.. Rajtuk még egyáltalán nem látszik semmi. Ez nem faiiiir. A mondének mind alkoholisták!
- Ti még sosem gondolkoztatok azon, hogy smároljatok? Én tutiiiiiiiira megnézném. Mármint támogatnám.. Szóval izé... - A könyökömmel a térdemen megtámaszkodva, arcomat a kezemmel támasztva néztem a forgó kettesüket. Nem értem.. Miért ütött be ilyen hirtelen? Meg aztán annyit azért nem ittam.. Mennyi egy átlagos ember határa? Huh.. Azt hiszem nem rajzoltam fel az állóképesség rúnát. Ide pedig el kellene. - De tényleg.. Ígérem nem lesek. - A béna próbálkozásom, hogy elforduljak végül azzal végződött, hogy beestem az asztal meg a kanapé közé, amit valahogy roppant viccesnek találtam és akaratlanul is nevetni kezdtem. - Veletek is forog a szoba?
 
Oswin Willeheart
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
him
Karaktered arca :
Amy Jackson
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


[You must be registered and logged in to see this image.]
A Caralyn által lefestett kép nem annyira vonzó a közeljövőnket előre vetítendő, hiszen, ha itt elvesztjük egymást, annak semmilyen jó vége nem lenne. Ez tuti. Azt hiszem talán ennek köszönhetően is kissé riadt tekintettel pillantok a szó fonalát magához ragadó árnyvadásztársamra, amíg Thomasszal együtt isznak a parabaiokra. Kicsit azért irigylem őket, persze a rosszindulat legkisebb jelét is mellőzve. Pusztán csak arról van szó, hogy nagyon szerencsésnek tartom őket, amiért egymásra találtak és ezt én is szeretném, de már nem hiszem, hogy szembe fog jönni a tökéletes illető. Ez a hajó már elúszott, ahogy mondani szokás.
Cara újabb kijelentése az ivásra vonatkozóan, kissé… hogy mondjam? Komplikált a számomra. A saját érzéseim, mint egy jó sűrű és cseppet sem barátságos, sötét erdő, úgy jelenik meg a lelki szemeim előtt. A másodperc erejéig Thomasra téved a tekintetem és amikor megragadja a saját poharát, gőzöm sincs, miért teszek én is hasonlóan a magaméval. Igazából fel se fogom az események sorát, mire koccintok fele és felhajtom az újabb adag felest. Igazából még mindig a talán jelentéktelennek tűnő másodperceken kattogok, amikor a poharam ismét teli lesz és a nevem cseng társaságunk egyetlen férfitagjának ajkairól. Felocsúdva pillantok rá és kell pár másodperc, amíg sikerül megszólalnom.
- Öhm… oké. – szusszanok és röviden megrázom a fejemet, hogy előálljak valami frappánssal akkor is, ha nem sikerül végül.
- Még sosem kellett egy igaz barát elől eltitkolnom valami fontosat. – a poharam után nyúlok, mert ez most nem arról szól, hogy kimaradjak a körből. Talán az elfogyasztott alkohol az oka – tutira az –, de nem jut eszembe semmi felszínesebb, amivel megúszhatnám a kört. Lehet nem is akarom… Nem számít, a lényeg az, hogy megemelem a magamét és attól függően melyikük tart velem, azzal koccintok és felhajtom a következő kört. A tempó tagadhatatlanul gyors, jócskán kezd a fejembe szállni a rövidital sorozat, főleg, hogy nem vagyok se gyakorlott, sem pedig rutinos alkoholfogyasztó.


//bocsánat, hogy csak most értem ide Sad //

Thomas Nightingale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
new york
foglalkozás :
hunting the shadows
Karaktered arca :
christopher wood
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

caralyn & oswin
i guess it's time for fun?
[You must be registered and logged in to see this image.]- Te akartad letesztelni, hogy mégis milyen hatásai lehetnek az alkoholnak én csak segédkezem benne. - Vigyorogva fűzöm össze a karomat az övével, majd pedig húzom meg az italt, ami már egyáltalán nem is égeti a torkomat. Mintha már teljesen hozzászokott volna a szervezetem. Nem is érzem annyira az alkohol izét és igazából így lehet aztán könnyen túllépni olyan határokat, amelyeket azért fektettek le, hogy az emberek megőrizzék valamennyire a józan ítélőképességeiket.
Szokás szerint az üres poharakat úgy töltöm után, mintha csak kiáltoznának, hogy nem akarok üres lenni, az olyan lehangoló. Még bőven van rá időm, amíg Cece kitalálja, hogy mégis melyik kérdéssel kíván most megszívatni engem, vagy esetleg mindkettőnket. Belementünk a játékba nincs lehetőségünk, hogy meghátráljunk. Na, meg abban mi lenne a szórakoztató, ha egyenesen visszavonulót fújnánk?
- Oké.. Azért lesz majd olyan is, ahol nekem nem kell innom és nem én mondom ugye? Kíméljetek már meg egy kicsit. - Aztán felemelem a poharamat és abban az esetben, ha Oswin is felemelte akkor koccintok vele, mielőtt még meginnám a tartalmát. Tudom, hogy Cece nem éppen az a típus, aki bárkinek is keresné a társaságát, vagy úgy érezné, hogy különösebben vonzódna valakihez, habár erről sosem beszélgettünk komolyabban, de úgy vagyok vele, ha valamit meg akar osztani velem azt úgy is megfogja. Meg aztán tényleg egy húron perdülünk.
Egy újabb újratöltés következett, majd pedig hátradőlve kezdtem el gondolkozni, hogy mégis mit mondhatnék, amivel előhozhatnék valami kellemetlen kis történetet, de valahogy semmi nem akart hirtelen beugrani az agyamba, mintha tényleg kezdett volna lelassulni az agyműködésem, aminek nem kifejezetten örültem. - Na, most ugorjunk mert semmi nem jut az eszembe, aminek lenne is értelme, úgyhogy te jössz Oswin. - Valami mélyebb dologra kellene áttérni, de magam sem tudom, hogy mennyire ássunk mélyre. Meg persze az egésznek az lenne a lényege, hogy szórakoztató legyen nem pedig lehúzni a másik kedvét azzal, hogy például soha nem láttam a szüleimet. Bár ez talán mindannyiunkra igaz. Ez pedig inkább keserű emlékeket hozna fel, mintsem jókedvet erősítené.
Caralyn Ravenheart
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
dark corners
foglalkozás :
baking + video games
Karaktered arca :
Melissa ♥ Benoist
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

oswin & tommyboy
live like there's no tomorrow
[You must be registered and logged in to see this image.]Ennek az egész játéknak talán az lenne a lényege, hogy a legsunyibb dolgokat hozzuk a felszínre, hogy olyan dolgokat tudjunk meg a másikról, amit talán nem is gondolnánk. Vagy egyszerűen csak tényleg a lehető legőrültebb végletekbe menjünk el. Ehhez azonban valahol el kell kezdeni és habár én is egy elég sunyi megnyilvánulással indítok, hogy elintézhessem mind a ketten igyanak, de még Thomas sem fogja vissza magát. Ahogy Oswin koccintásra emeli a poharát úgy nyújtom felé a sajátomat, hogy aztán az egészet kiigyam. Még szinte ki sem ürült a poharam, de máris jöhet a következő kör.
- Oké, most már ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy mindannyian pontosan ugyanúgy fogunk kikötni, ahogyan azok az alakok a filmben és ez minden lesz csak nem szép. Azért remélem nem veszítjük el egymást, hogy utána szüntelenül keressük valamelyikőnket. Vagy mindhárman szétválnánk.. Na, jó már megint túl sokan gondolkodom. - Sóhajtok egyet, majd kinyújtom a karomat Thomas felé, hogy aztán keresztezve karjainkat hajtsuk fel a garatra az italt. - A parabataiokra! - Megannyi dologért vagyok hálás az életem során és ezek egyike nem más, mint az, hogy valaha is megoszthattam az életemet Thomas-sal. Mondhatnám azt is, hogy az életem sokkal színesebb lett attól, hogy ő is benne van. A lelkem egy része és azt a boldogságot, amivel megajándékoz nap, mint nap.. Nem is tudom, hogyan fizethetem vissza neki majd egyszer.
- Akkor.. Mi is legyen a következő. - Kezdek el gondolkodni, hogy melyikkel vehetném rá őket arra, hogy igyanak, de ugyanakkor kisebb titkokat is felfedjünk. Bár annyira nem ismerem Oswin-t ezért egy kicsit nehéz lesz, de aki próbálkozik az egyszer csak megleli a helyes választ. - Még sosem voltam belezúgva senkibe.. Vagyis nem tetszett senki sem. - Elég kevés nephilimet láttam, aki tényleg megtalálta volna a szerelmét rögtön és azonnal. Egyszer szeretünk, de akkor nagyon. Engem pedig még senkinek sem sikerült levennie a lábamról. Szomorú, de még egyszer sem búslakodtam miatta. Úgy hiszem a mondénok azok, akik jobban belendülnek a párkapcsolatokba, szerelmekbe, hiszen egyfajta inger náluk, hogy családalapítás, életkiépítés, miközben nekünk az összes napirendi pontot betemeti a démonvadászat.
 
Oswin Willeheart
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
him
Karaktered arca :
Amy Jackson
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


[You must be registered and logged in to see this image.]
Caralyn szavaira és a cinkosnak is mondható kacsintásának köszönhetően az orrom alatt fojtok el egy kibukni készülő nevetés kezdeményt, mindezt úgy alakítva, hogy azért se buggyantnak, se fuldoklónak ne tűnjek senki szemében sem. Mindenesetre a nonverbálisat egy szélesebb mosollyal reagálom le, a visszaérkező felé pedig igyekszem a legkomolyabb komolytalan arcomat felvenni és megtartani, bőszen bólogatva azzal kapcsolatban, hogy olyan titkokat és kínos pillanatokat tudtam meg, amelyeknek korábban nem voltam a birtokában. Most sem vagyok valójában, de mégis hol lenne a csajos összetartás, ha nem itt és nem pont most törne utat magának a maga finom módján.
- Tuti nem hagyott ki semmit. - jön a válasz csuklóból és noha tudom, hogy füllenteni nem szép dolog, valahogy mégsem tudom kihagyni a kínálkozó alkalmat az óvatos, finom húzásra. Tovább azonban nem szeretnék ennél menni, egyáltalán nem célom bántónak lenni vagy bármi egyéb ehhez hasonló.
A poharak idekerülését hagyom a magam részéről jótékony homályban, ahogyan Caralyn is, ellenben a kitöltöttek egyikét elmarom a kezdeményezés lehetőségével együtt. Ezért vagyunk itt végül is, nem?! Kicsit talán butácska és egyszerű a kezdés a részemről, de bízom abban, hogy elnézik nekem. A visszapasszolt kérdésre felelnék, de beelőz Thomas és tulajdonképpen hálás vagyok az önkéntesen vállalt feleletért, így csak egyetértően bólogatok, amikor válaszol a feltettre.
A poharam lent marad és habár eddig úgy gondoltam, hogy ez több körön keresztül is így marad majd, Caralyn állatásakor rá kell jönnöm, hogy tévedtem. ...hogy a továbbiakról most még említést se tegyek.
- Nem hoztam tollat magammal. - rázom meg az üstökömet a biztosíték jeleként, majd Thomas poharához közelítem a magamét, egyértelműen koccintásra tartva, kiegészítve ezzel a mozdulatát. ...és, ha már így alakult; - „Mondénségünkre.” - mosolyodok el szélesen, mert bár maga a szó ilyen formájában nem is létezik, valahol mégis összeköt, annak kapcsán, ahogyan felnőttünk. Az áttetsző röviditalt gyorsan próbálom legyűrni magam is és habár nem vagyok gyakorlott benne, végül csak sikerül prüszkölés nélkül megoldani a dolgot. Hála az égnek. A kör tovább megy, a poharam megint feltöltődik és alig valamivel ezután máris eltüntetésre szorul a játék szabályainak megfelelően a tartalma.
- Ez tényleg sunyi volt. - nevetem el magam és az újratöltöttet ezúttal Caralyn felé emelem koccintásra. Hiba volt azt gondolnom, hogy ebben a játékban én fogok a legkevesebbet inni, két kör ugyanis máris betalált. Leküldöm a másodikat is és az utántöltést követően ismételten magamhoz ragadom a szót a játékban.
- Soha nem volt parabataiom. - tudom-tudom, nem volt túl szép a részemről ezzel jönni, így bocsánatkérően pillogok rájuk, de egy környi szünetre szükségem van, főleg nagyjából éhgyomorra az egész napos tanulás után.


//bocsánat, hogy csak most értem ide Sad //

Thomas Nightingale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
new york
foglalkozás :
hunting the shadows
Karaktered arca :
christopher wood
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

caralyn & oswin
i guess it's time for fun?
[You must be registered and logged in to see this image.]Próbáltam a lehető leghamarabb megfordulni, nem szívesen érkeztem volna vissza arra, hogy mindkét lány már bőven alszik, úgyhogy szaporán szedtem a lábaimat, már mondhatni futólépésben tettem meg a távot mégsem éreztem, hogy különösebben elfáradtam volna, amit csak a rúnáknak köszönhetek. Néha teljesen furcsa belegondolni abba, hogy gyerekkoromban egy komolyabb tesióra le tudott fárasztani most pedig már sokkal kitartóbb lettem, mint voltam.
- Hát azért remélem magadat sem hagytad ki belőlük, mert akkor kénytelen lennék a teljes képet lefesteni. - Sok őrültséget csináltunk már együtt, de ez is hozzátartozik ahhoz, hogy egyek vagyunk. Valahogy mindig belerángatjuk a másikat valami őrültségbe, amibe nem kifejezetten kellene, de aztán tartjuk a hátunkat a másikért. Erről szól ez az egész.
Az üvegeket elhelyezve, minden kis poharat megtöltve hallgatom az első állítást, amitől egy nagyot sóhajtok és Cece értelmezését mosolyogva hallgatom végig. - A részegség, amikor felébredsz mondjuk egy árokban és nem tudod, hogy miként is kerültél oda. - Nem tudom miért ezzel a példával álltam elő, mielőtt meghúztam volna a poharam tartalmát, majd újra töltöttem magamnak.
- Azt hiszem nagyon rossz ötlet volt felvetnem ezt az egészet és én leszek az, aki a kísérleti nyulatokká válik majd, hogy mennyi alkoholtól lehet teljes sötétséget átélni.. Azért, ha lehet ne rajzoljátok össze az arcomat. - A poharammal Oswin felé fordulok, hogyha koccintani szeretne, akkor megtehesse, majd pedig felhajtom az újabb adag italt. Majd mindkettőnk poharát újratöltöm. - Oké, akkor most én jövök.. Ha már sunyi húzásoknál járunk, akkor én még soha nem voltam nő. - Valahogy van azaz érzésem, hogy itt én fogok a lehető legtöbbet inni, szóval nekem nem maradnak mások, mint az alacsony kis hülye kijelentések, amelyekkel legalább elérhetem, hogy azért ők is valamennyire egy szinten lehessenek velem. Én már előre érzem, hogy egy elég kellemetlen helyzet kellős közepén fogom találni magam hamarosan és az egészből semmire sem fogok emlékezni.
Caralyn Ravenheart
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
dark corners
foglalkozás :
baking + video games
Karaktered arca :
Melissa ♥ Benoist
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

oswin & tommyboy
live like there's no tomorrow
[You must be registered and logged in to see this image.]Őszintén szívesen megismerném Oswin-t és talán több időt is kellene együtt töltenünk, de valahogy én mindig elvagyok Thomas társaságában és ez az egyetlen, amit napirendi ponton tartok számon, hiszen lényegében egyek vagyunk valamilyen módon így, ha akarnék sem tudnék elszakadni, elmenekülni tőle, de a helyzet az, hogy egyáltalán nem is szeretnék. Nekem olyan természetes az ő jelensége, mint az, hogy felkel a nap.
- Ühüüm.. Biztos vagyok benne. - Nem volt bennem a kötözködés szándéka. Mármint nem haragudtam rá azért, mert nem vallott itt és most színt arról, hogy Thomas mit is csinált a hiányzó darabbal, de azért tudom, hogy látott valamit. Nevezhetjük mindezt női megérzésnek, de az egyszer biztos, hogy mind a ketten valami rosszban sántikálnak. Viszont ugyanakkor volt valami aranyos, kedves és csodálatra méltó a hűségében, ahogyan megőrzi a gonosz parabatai-omnak a húzását. Ettől pedig csak még jobban meg akartam ismerni és összebarátkozni vele úgy igazán, néhány csajos este erejéig, hiszen láthatóan igazán szerencsésnek érezheti magát az, aki az életébe tudhatja. Sosem elég igaz, hűséges barátokból.
- Ha, te azt tudnád... Az összes kínos pillanatodat lefestettem, amennyi csak belefért a távollétedbe. - Rákacsintottam Oswin-ra, mint aki tényleg mondott bármit is, bár azért nem részletezném a kínos pillanatait senkinek, mert a nagyjában én magam is szerepelek és azért vannak dolgok, amiket nyíltan nem vállalnék fel. Persze mindez azon múlik, hogy ő mégis mennyit képes kiteregetni most ennek a játéknak a folyamán.
A poharak megszerzésére már oda sem figyelek, hiszen nem egyszer volt egy kisebb nagyon csínyünk, amikor megtetszett egy különleges pohár forma, vagy éppen egy korsó. Utoljára azt hiszem egy olyat tettünk zsebre titokban, amin van egy kis csengő és rá van írva, hogy csengetésre kérem után tölteni. Azóta sem ittam még belőle, de na majd egyszer!
Kicsit elgondolkozom a feltett állításon, hogy lett volna olyan, hogy tényleg részeg lettem volna. Mármint ittam már alkoholt és be is voltam kicsit pörögve tőle, de részeg még nem hiszem, hogy lettem volna. - A részegséget onnantól számítjuk, hogy voltunk másnaposok, nem? Meg úgy nem emlékszünk dolgokra? Bár amúgy sem hiszem, sosem ittam túl sokat. - Megrázom a fejemet, majd pedig a kezembe veszem az irányítás a saját kijelentésemmel. - Én még sosem éltem egyszerű mondénként. - Egy hatalmas vigyor kúszik az arcomra, hiszen habár nem tudok sok mindent Oswin-ról azért ez az egy, ami mindkettejükben közös dolognak számít.
 
Oswin Willeheart
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
him
Karaktered arca :
Amy Jackson
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


[You must be registered and logged in to see this image.]
- Ah, értem. - bólintok egyet a játék szabályainak ismertetését követően. Nos, azt hiszem ezen az estén minden bizonnyal én maradok a legjózanabb majd. Ami persze egyáltalán nem baj, igazából még nagyon jó is. Nem mondhatni, hogy rutinos lennék az ivásban, a kontrollt elveszíteni pedig nem nagyon szeretem semmilyen körülmények között. Megnyugtat, ha tiszta fejjel tudok gondolkozni és döntéseket hozni. Ez persze nem akadálya annak, hogy részt vegyek én is a többiekkel a játékban, főleg miután Caralyn is áldását adja a dologra vagy a részvételéről tájékoztat, nézőpont kérdése.
A játék felvetőjének távozása után ketten maradunk. Valahogy természetesen jön, hogy felajánljam, szívesen filmezek vele, ha esetleg tényleg érdekli valamelyik mozi és nem csak a jelenlegi felhozatalból, hanem úgy egyáltalán.
- Szuper, akkor ezt meg is beszéltük. - örülök és jól esik végtelenül, hogy elfogadja, belemegy a közös mozizás lehetőségébe – mindegy, hogy házi vagy rendes nagy termes lesz a vége majd –, az egész valahogy felvillanyoz. Én is szeretnék több időt eltölteni a mellettem ülő lány társaságában, megismerni egy kicsit jobban, össze is barátkozni vele talán. Tényleg nagyon jó lenne és nem csak azért, mert mindkettőnk számára fontos a jelenleg éppen hiányzó harmadik fél, hanem egyébként is örülnék neki.
- Bocsi, de erről sajnos nem tudok tájékoztatással szolgálni, viszont a legtöbb film letölthető a netről, bármikor tudjuk pótolni az odalett darabot igazából. Szívesen segítek ebben, ha gondolod. - azt a részletet figyelmen kívül hagyom, amit ez eltüntetett kapcsán tudok meg, főleg, hogy nem rám tartozik, ami pedig a történteket illeti; a valóságot fedi, amit mondok. Nem hazudok, hiszen tényleg nem adhatok erről semmiféle infót, az viszont már egy egészen más kérdés, hogy milyen okból kifolyólag valójában. Tartom magam ahhoz, hogy nem láttam semmit. Mindenesetre magát a programot már most nagyon várom, ez tagadhatatlan.
A visszaérkezőre esik a tekintetem, ahogy belép az ajtón. Valóban nem telt el sok idő, ami alatt fordult egyet és a megígértekkel tér vissza.
- Dehogynem, csak csupa fontosról maradtál le, semmi másról. - igyekszem roppant komoly vonásokkal előadni a totális komolytalanságot, hiszen valóban nem most cseréltek gazdát nagy titkok. Meg kicsik se igazából, viszont a megjegyzés csuklóból jön.
Felemelem magam elé mindkét kezem, részemről nincs kérdés a poharak származását illetően.
A kitöltött italok egyike után nyúlok és magamat is meglepem a kijelentéssel; - Majd én. - fogom az ujjaim közé a feles vodkát.
- Még sohasem... - megállok egy fél pillanatra, mert itt most túl sok minden van, amit felsorolhatnék. Az egész talán egy szusszanásnyi ideig tart csupán. - ...ittam le magam a részegségig. - át se gondolom, de az asztalra került terítéket elnézve – pláne, ha mind rövidital –, nagyon is könnyen jut eszembe elsőnek ez. Bemelegítésnek jó lesz, nem? Főleg, ha sikerült eltalálnom a játék lényegét…(?)

Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Manhattan :: A New York-i Intézet :: Lakószárny-
Ugrás: