be careful who you trust

the devil was once an angel

Share | 
killian & winnie ♡ find each other
if i cannot move heaven, i will raise hell
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big sister
Tartózkodási hely :
● new york ●
Hobbi :
● i'm a spy ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


winnie  & killian
i need your strength

- Megpróbálhatnánk elcserélni az életünket az övéért cserébe csak ahhoz a megfelelő személyt kellene megtalálnunk egy ilyen alkuval és az koránt sem angyali teremtés lenne.. - Nem hiszem, hogy az angyalok valaha is megkockáztatnának egy olyan személy visszatértét, mint Sebastian. Erősebb volt mindenkinél. Bármelyik árnyvadászt könnyedén legyűrhette volna.. Szinte biztos vagyok benne, hogy koránt sem olyan könnyedén veszítette el az életét és még akkor sem kifejezetten egy fair harc során. Hiszen, ha így lett volna, akkor még mindig élne. Mert erős volt. Tudom, hogy az volt.
- De pont ezért.. Hogy nem tudott róla, hogy mérgezték a fiát és akkor még annyi sincs benne, hogy megpróbálja megmenteni? Nem.. Elítéli és úgy kezd új életet az újdonsült gyerekével, mintha nem lenne förtelmes édesanya, aki egyik gyermekét hátrahagyta. - Én semmiképp nem tudnék hátat fordítani egyetlen gyermekemnek sem. Képtelen lennék rá. Nem is tudom, hogy mégis miként tudott annyi gyűlölettel tekinteni a saját fiára, hogy szinte a halálát kívánta. Mindez számomra teljességgel érthetetlen.
- Az egész baromság.. A férfiak is ugyanolyan érző, emberi lények, mint mi akármennyire is próbáljuk őket beskatulyázni, hogy csak csaló, hazug dögök. - Sosem szerettem a sztereotípiákat, hogy valami alapján meghatározzák, hogy milyen is ember. A legtöbb fekete hajú ember gonosz. A szőkék, meg a hercegek úgy általában. Mármint mindegyik esetre könnyedén lehetne példát felhozni én ezt sosem fogom igazán megérteni.. Ahogyan nem minden vörös egy álnok dög, mint Clarissa és Jocelyn.
Egy pillanatra sem ellenkezem, ahogy az ágy felé kezd el terelni, nem tudom milyen céljai vannak, de nem állok ellen semminek. Azonban, mikor megcsókol teljesen meglepődöm. Valahogy nem számítottam rá, de ugyanakkor valahogy kellemes megnyugvással borítja be a lelkemet a csókja. Mintha természetes reakció lett volna, úgy emelkedtem meg, hogy vele szemben az ölében helyezkedhessek el, ajkait a folyamat közben sem eresztve, majd pedig a karjaimat a nyaka köré fonva mélyítettem el a csókot, ahogyan szőke fürtjeivel játszadoztam. Nem tudom, hogy mi ütött belém, vagy belé, de minden sokkal könnyebbnek és egyszerűbbnek tűnt. Mintha a fájdalom is enyhülni kezdene egy kicsit. Nem akartam megszólalni, csak érezni akartam, csókolni a végtelenségig, ahogyan nyelvem bebocsájtást kért a szájába, hogy lágyan cirógassa az övét, miközben az orromon keresztül igyekeztem a szükséges levegőt a tüdőmbe juttatni.
Killian D. Ravenclaw
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
❖ New York
Hobbi :
❖ Killing
Karaktered arca :
❖ Dominic Sherwood
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

To: Elowen
❀ múltunk szilánkjai
- Már halott, Elowen. Nem hozhatjuk őt vissza… hiszen képtelenség. Pedig csak így lehetnénk igazán a hasznára. Ám nem vagyunk Istenek, vagy épp Angyalok, akik képesek teljesíteni efféle kéréseket… vagy tudja a fene. Ha kell, az életemet is odaadnám, hogy ő visszatérjen. Lehetséges ilyen alku szerinted? – Pillantottam Elowenre, keserűen csillogó szemekkel. Életért – életet. Van egy ilyen mondás, s most túlságosan igaznak éreztem. Megtettem volna Sebastianért. Nem tudom, mennyire lett volna hálás érte, ha netán tényleg megtehettem volna, hogy feláldozom érte magam, de… legalább élt volna. Befejezhette volna, amit elkezdett, amiben hitt.
- Nyilván Valentine intézte úgy a dolgot, hogy Jocelyn semmit se vegyen észre belőle. Ha valamiért, ezért nem hibáztatom azt a nőt… csak minden másért. A gyűlölete Sebastian felé, például. Még ha nem is hagyta el, nem tudott esélyt adni a saját tulajdon fiának. – Talán nem kellett volna belemennünk ebbe a beszélgetésbe, avagy boncolgatásba. Mintha minden egyes szó újabb sebet tépne fel a múltból, amit úgysem másíthatunk már meg.
Az ölelésébe bújtam, visszafojtva a könnyeimet. Jobb volt így, legalábbis nekem biztosan. Aztán persze minden erőmmel azon voltam, hogy elbagatelizáljam a helyzetet, ám Elowen nem engedte ezt a számomra. Viszont annak örültem, hogy mellettem volt. A támaszomként. Talán eddig a pillanatig észre sem vettem igazán, mennyire is hasonlítunk, s mennyire szükségünk van egymásra.
- Ez nem hülye szabály, kérlek… ez amolyan… hmm. – Elgondolkodtam, de nem tudtam rendesen megfogalmazni. – Nem akarunk a férfiú büszkeségünk miatt könnyeket ejteni. Egyszerűen ez belénk van kódolva. De komolyan, hány férfit láttál bőgni az életed során? Na ugye. – Még csak válaszolni sem engedtem, habár reméltem, hogy tényleg nem tudna példát mondani ilyen esetre. A nyakánál elidőztem, miközben a hátára csúsztattam a kezeim. Simogattam, ösztönszerűen, magam sem tudom, miért. Az ölelése egyszerre volt megnyugtató és fájdalmas is. Mintha sírásra késztetett volna az, hogy a karjai körém fonódtak. Úgy éreztem, mintha fojtogatna valaki, vagy éppenséggel valami. Néhány könny mégiscsak végigfolyt az arcomon, ám próbáltam úgy fordítani a fejem, hogy ne Elowen ruháját áztassam el esetlegesen vele. S azt sem akartam, hogy lássa. Még akkor is, ha sírok, nem kell látnia. Sem tudnia. Csak ne engedjen el. Ezt kívántam, ahogy végül az ágy felé toltam. Sebastian ágya felé. Leültettem rá, de egyből helyet foglaltam mellette, hogy azután magamhoz húzzam. Szemeim csillogtak, ahogy rátekintettem, s végül nem megöleltem, hanem a szájához hajoltam és tétova csókot leheltem az ajkaira.
Mi ütött beléd, Killian Dorian Ravenclaw, de mégis?! Ám erre a kérdésre magam sem tudtam felelni.
404 words ❀
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big sister
Tartózkodási hely :
● new york ●
Hobbi :
● i'm a spy ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


winnie & killian
i need your strength

A lelkem darabokra törött és nem is tudom miképpen fogom újraépíteni az egész bensőmet. Nem is érzem azt jelen pillanatban, hogy mindehhez lenne egyáltalán erőm. Teljesen kimerültem. A könnyeimmel már óceánokat lehetett volna megtelíteni, a képzelgéseimmel pedig nem lett egyszerűbb. Talán csak nehezebb lett elengedni, de ha valakivel átküzdhetjük magunkat ezen a nehéz időszakon az nem más, mint Killian. Őt nem tudnám elveszíteni.
- Mindenki hozzátett valamit ehhez a végkifejlethez. Néha annyival egyszerűbb lett volna csak mellette állni mindenben és nem fenntartani a látszatot, hogy nem mellette vagyunk, de akkor ugyanúgy ránk is kiszabták volna, hogy kérdés nélkül öljenek meg minket. Úgy pedig nem lehettünk volna a hasznára.. De még lehetünk.. Valahogyan.. - A gondolkodásom teljesen lefagyott, valami rendszerfrissítés kellene az agyamba, mert egyszerűen egy ötlettel sem tudok előállni, amivel megbosszulhatnánk. Össze vagy törve és nem bírok szinte levegőt sem venni anélkül, hogy ne éreznék egyfajta égető érzést a mellkasomban, ami szüntelenül arra emlékeztet, hogy valami hiányzik. Hogy valami nincsen rendjén.
- Lehet, hogy vakon álltunk mellette, de nekünk voltak elveink. Észre sem vette, hogy megmérgezték.. Hogy a meg nem született gyermekét kínozta az Ő méhében.. Mégis milyen ember az ilyen? - Sokszor ellenszegültem Sebastian-nak és ez talán sosem fog megszűnni. Mert bármennyire is szerettem még tisztán láttam a világot és pontosan tudtam, hogy mikor tesz rossz lépéseket és nem hunyászkodtam meg egyetlen egyszer sem. Ha valamiről véleményem volt kimondtam. S, habár ez nem mindig nyerte el a tetszését így egy kicsit talán sikerült megtartanunk a saját, és az ő emberségének egy töredékét.
- Nem egyszerű férfi vagy, ahogy én sem egyszerű nő. Nem vagy idióta. Fontos vagy nekem és nem akarom, hogy valami hülye szabály miatt fogd vissza magad. - A lelke sérült.. S ez a mondás pedig egy kalap kaki. Mégis milyen nő becsül egy olyan férfit, aki nem képes megnyílni előtte? Legyen itt szó arról, hogyha gyászol. Ilyenkor azért vagyunk, hogy támaszt nyújtsunk egymásnak. S, ha erre azért nem vagyunk képesek mert a nemek alapján igyekszünk meghatározni valakinek a viselkedési normáját, akkor már régen elbuktunk, mint emberek.
- Csak engedd el magad.. Add ki magadból, ahogyan szeretnéd. - Suttogom, miközben érzem, hogy egyre szorosabban von magához és úgy szorulnak körülötte az én karjaim is. Minden fájdalmát elvenném, ha tehetném. Elég lenne, hogy egyikünknek pusztul el a teljes bensője. Neki nem kellene megbirkóznia ezzel a fájdalommal.

Killian D. Ravenclaw
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
❖ New York
Hobbi :
❖ Killing
Karaktered arca :
❖ Dominic Sherwood
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

To: Elowen
❀ múltunk szilánkjai
Elowen helyeselt a szavaimra, s megismételte szinte azokat, de nem volt ebben semmi rossz. Igazunk volt. A világ volt rossz, s nem maga Sebastian. Ő csak egy áldozat volt, akiért küzdenie kellett volna annak, akik ismerték őt. Mégsem tették. Elítélték. Ennél szomorúbb dolog nincs is talán a világon. S kétségbeejtőbb sem. Kezem újra és újra ökölbeszorult. Azt gondoltam, ezzel tudom csillapítani a feltörekvő könnyeim vagy érzéseim, de tévednem kellett.
- Nevetséges, hogy azon sír a legtöbb ember, mennyi gyűlölet van a világon… s abba egyikük sem gondol bele, hogy voltaképpen ők maguk az, akik a gyűlöletet hordozzák. Ők teszik ezt nem csak Sebastiannal, de mindenkivel, a világgal. Mindenki hozzátett ahhoz a káoszhoz, ami uralkodik a világunkban. – Idegesen csengtek, sőt, visszhangoztak a szavaim a szobában, mely egykor Sebastian egyik menedéke volt. Fájt itt lenni. Minden Sebastianra emlékeztetett, hiszen minden az övé volt. A tárgyak, néhány fotó… a ruhái és a többi. Sóhajtottam egy nagyobbat, majd a nő ölelésébe menekültem.
Valentine is azok közé tartozott, aki csakis gonoszságot tett. Ám neki nem tudtam találni semmi mentséget… hiszen ő tényleg rossz volt, s gonosz. Talán, nála nagyobb gonosz nem is volt még a világon. Az, aki a saját gyermekével olyat tesz, mint ő… nem érdemel megbocsátást. De szerencsére ő maga is halott. Ez az egyetlen, ami jó dolog. Elgondolkodtam viszont egy fél pillanatra, ahogyan Valentine feleségéről beszélt.
- Nem érzed úgy, hogy némileg mi magunk is olyanok vagyunk, mint ő? Vakon álltunk valaki mellett, aki a világ szerint őrült, kegyetlen, s megvetendő volt. Talán a világ számára mi magunk is megvetendő kis senkik vagyunk… amiért Sebastiant szerettük. – Félrepillantottam, majd csak csendben öleltem Elowent. Tényleg ő maradt nekem. Ő, aki megérti a fájdalmam. Aki átérzi. Én is átéreztem azt, amit ő. A feltörekvő könnyeimet újra meg újra visszanyeltem. Aztán Elowen megszólalt, sőt, célzást tett arra, hogy ne tegyem.
- Nem számít. Nem akarok sírni… pláne nem előtted. Tudod, hogy egy férfi számára a legmegalázóbb egy hölgy előtt bőgni, mint egy idióta? – Nevettem fel erőltetetten, mint egy tényleges idióta. Habár hangulat oldásnak akartam, de nem igazán vált be a magam részéről. A nyakához fúrtam az arcom, majd ösztönszerűen nyomtam rá egy puszit.
- Tudom, hogy előtted nem kéne titkolnom az érzéseim, de számomra ez nehéz… - Nem akartam gyenge lenni. Szorosabban öleltem, szinte felmarkolva Elowen hátán a ruhát, majd a derekára csúsztattam a kezeimet.
389 words ❀
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big sister
Tartózkodási hely :
● new york ●
Hobbi :
● i'm a spy ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


winnie  & killian
i need your strength

Okolhatjuk magunkat mások hibáiért. A jelenben annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk összeszedni a darabkákat és újra egészet alakítani belőle. Azonban az márt sosem lesz ugyanolyan. Valentine megtörte, tönkretette a lelkét. Amit a démonvér az ereiben nem pusztított el azt ő maga zúzta darabokra. Mindent elvett tőle, amit csak lehet és ezért legszívesebben megöltem volna. De túl gyenge voltam. Elmenekültem. Pedig össze kellett fognunk. Megölnünk még azelőtt, hogy komolyabban árthatott volna gyermeki lelkének.
- Elpusztította azt, aki lehetett volna és senki nem tett semmit. Egy ártatlan gyermek volt most pedig úgy tekintenek rá, mint valami szörnyetegre, aki mindössze csak a körülmények áldozata volt. - Mégis mindenki őt okolja. Döntéseket hozott. Rengeteg rosszat, de csak azért, mert ezt ismeri. Nem volt ott mellette senki a kezdetektől, akiben annyira megbízott volna, hogy hallgasson rá. Egyedül Valentine helyezkedett el mögötte, mint valami sötét árny.
- Mindig ítélkezni fognak és bennük van a legtöbb gyűlölet. Ezzel pedig csak még többet generálnak. Nem változtathatjuk meg az alap emberi természetet olyan vakokkal szemben, akik azt sem veszik észre, ami ott van orruk előtt. Valentine is ott volt végig.. Észre sem vették, hogy mennyire elborult az agya. Még a saját feleségének sem tűnt fel, hogy egy pszichopatához ment hozzá. Aki megmérgezte meg nem született gyermekét is. - Nem tudom, hogy hasonlítok-e valamiben Jocelyn-hez. Hiszen én is elvakultan hiszek Sebastian-ban és nincs ok, amiért hátat fordítanék neki. Legalábbis nem véglegesen. Most még sincs más lehetőségem már. Csak elfogadni a kegyetlen valóságot, ami a jelenünk, hogy Sebastian nincs többé.
Fájt látnom, hogy ennyire szenved, de ugyanakkor pontosan átéreztem a fájdalmát. Megértettem őt, hiszen én is rendkívül szenvedtem. Ezzel pedig senkinek nem szabad egyedül keresztülmennie.. Egyedül szenvednie, vagy elnyomnia magában. Nem lesz jó vége. - Kiterveljük, hogy mi legyen a következő lépés, de most úgy sem tehetünk semmit. Add ki magadból, mert különben később lesz rossz, hogy elfojtottad. - Szorosan öleltem magamhoz, ahogy átölelt a hátát simogattam, hogy megvigasztalhassam. Szerettem volna elvenni a fájdalmát, megszüntetni vele együtt az enyémet is, de ez olyan lehetetlennek és elérhetetlenek tűnt.
Killian D. Ravenclaw
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
❖ New York
Hobbi :
❖ Killing
Karaktered arca :
❖ Dominic Sherwood
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

To: Elowen
❀ múltunk szilánkjai
Valentine… gyűlöltem már csak magát a nevet is. Az a férfi, az az ember… nem, nem is volt ember. Csak egy legyilkolnivaló féreg. Ha valamiért, ezért az egy valamiért hálás vagyok Clary Fraynek: hiszen megölte őt. Már csak egyetlen egy probléma van ezzel, méghozzá az, hogy nem évekkel ezelőtt halt meg az a szemét. Még mielőtt bármit is tehetett volna Sebastiannal… mielőtt erre a rossz útra sodorta volna, s belénevelte volna, hogy egy szerethetetlen szörnyeteg. Átkozott legyen a nap, melyen Valentine a démon mérget egy ártatlan vérébe juttatta.
Elowen szavaira csak helyeselni tudtam, hiszen az igazat mondta ki, mellyel mindketten tisztában voltunk.
- Teljességgel elvágta másoktól ezáltal… a nevelésével. Sebastian tényleg csak egy áldozata mindannak, amit Valentine tervezett meg. – Sóhajtottam, idegesen a szőke tincseim közé futtatva az ujjaim. Nem tudtam, mit is tehetnék. Hogyan lépjek ezen az egészen túl? Nem, igazából nem is lehet ezen túllépni. Sem pedig elfogadni. Félrepillantottam, így hallgattam tovább a lány szavait.
- Ítéletek, na igen. Ahelyett, hogy esélyt adtak volna, elítélték. De nem csak őt, voltaképpen az emberek ilyenek. Elítélik a másságot, félnek tőle… attól, amit nem ismernek, s ezért kegyetlen dolgokra képesek.  Holott pont azok a kegyetlenek, akik így bánnak másokkal. És csodálkozunk, hogy miért gyűlölök mindent és miért is álltam Sebastian oldalára? Hát ezért. Már az sem érdekel, hogyha az álcám lehull, s az én életemet is elveszik csak azért, mert az ő oldalán álltam, s állok is, akár él, akár hal. – Magyaráztam idegesen, mégis határozottan.
Igyekeztem erős maradni, ez azonban mégsem sikerült. Egy könnycsepp utat tört magának, majd még több. Összepréseltem az ajkaimat. Próbáltam megakadályozni, hogy sírjak. Bizonyára van jobb módja is, mint kiborulni, akár egy kisgyerek… igen, van jobb módja. Mondjuk legyilkolni Sebastian gyilkosát.
Összerezzentem, ahogy Elowen kezét megéreztem az arcomon. Nyeltem egy nagyot, ahogy felemeltem a fejem, ezáltal ráemelve a tekintetem, mely egészen megtört volt. Mély levegőt véve próbáltam eltüntetni az arcomról mindenféle érzelmet, de a tekintetem nem hazudott. S a könnyeim sem, melyeket sietve töröltem le végül az arcomról.
- Nem rejtem el. Viszont… nincs idő erre. A sírás nem nekem való, hanem a gyengéknek. Össze kell szednünk magunkat, Elowen, s kitervelni, hogy hogyan állunk bosszút, avagy hogyan érjük el, hogy ne felejtsék el, ki is volt Sebastian. Sőt mi több… be kell fejeznünk, amit elkezdett. – Bólintottam egy nagyobbat, miközben újra megtöröltem az arcom. A könnyek valahogy nem akartak elapadni, s folyton utat törtek maguknak. Gyűlöltem ezt… gyűlöltem gyengének tűnni. Azért, hogy elrejtsem a fájdalmam, inkább odaléptem Elowenhez, hogy magamhoz öleljem, s a nyakába fúrhassam az arcom. Így legalább elértem azt, hogy ne lássa, mennyire fáj. Azt hiszem, így könnyebb volt a számomra.
434 words ❀
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big sister
Tartózkodási hely :
● new york ●
Hobbi :
● i'm a spy ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


winnie  & killian
i need your strength

Az élet rendkívül kegyetlen. Eléri, hogy megszeressünk valakit, közel engedjük a szívünkhöz a világunk mindenségévé váljon utána pedig elragadja tőlünk és nem marad utánuk semmi csak fájdalom, üresség. Szinte elpusztul egy részünk velük együtt. Olyan részét képezik az életünknek, amit senki nem pótolhat mégis szükségünk van arra, hogy betömjük a keletkezett űrt, hogy egésznek érezhessük magunkat. Hogy ne érezzük úgy, hogy egy rakás szerencsétlenségek lennénk.
- Valentine miatt történt az egész.. Minden hozzá vezethető vissza. Olyannyira hitt benne és abban, hogy az a szörnyeteg szereti, hogy elfelejtette, hogy van, akikre ténylegesen támaszkodhat. Teletömte a fejét orbitális hazugságokkal csak azért, hogy más ne férkőzhessen a közelébe, hiszen pontosan tudta, hogy milyen hatalmas lesz, hogy mások szívesebben követnék majd helyette.. - Rettegett attól, hogy egy nap, majd a fia lesz az, aki véget vet a tekintélyének. Hiszen csak egy őrült árnyvadász lesz egy beteges elképzeléssel. Ezt pedig igyekezte lenyomni Sebastian-nak is a torkán, miközben igyekezett teljes mértékben megváltoztatni.
- Azért, mert mindenki azt látta belőle, hogy milyen kegyetlen.. Senki nem vette számításba, hogy valaki ezt tette vele, hogy nem volt ő ilyen.. Hogy Valentine keze nyoma van rajta. Születését megelőzően is már bemocskolta a lelkét démonvérrel.. De senki nem látott még ilyet ezért szinte rögtön elítélik. Talán azért is, mert annyira hasonlít az apjára. - Néha rémisztő, hogy mekkora hasonlóság van kettejük között. Teljesen érdekes, hogy míg Clary mondhatni teljesen az édesanyjára ütött addig Sebastian teljesen Valentine képmása.
- Semmi, ha. Nem mehetünk erre az útra, mert onnan nem lesz visszaút. Gyerekek voltunk. Nem tehettünk volna semmit. Én is próbáltam segíteni rajta, de mikor elszöktem nem volt hajlandó velem jönni. Már túlságosan belevájta a karmait Valentine. - Nem volt megoldás. Már túl későn léptünk az életébe. Abban sem vagyok biztos, hogy meg tudtuk volna akadályozni az események lefolyását, hiszen az édesanyja azért gyűlölte, amiről nem is ő tehetett, hogy démonvér keringett az ereiben, mikor egy cseppet sem kért belőle.
Látom, hogy mennyire próbál erős lenni elrejteni az érzelmeit, hogy mennyire fáj neki Sebastian halála. Közelebb lépek hozzá kezemet finoman az arcára simítom és egy kicsit feljebb emelem, hogy tekintetünk összeforrjon. - Én vagyok az Killian.. Előttem nem kell elrejtened az érzéseidet.. Én is ugyanezt érzem. - Fájdalmat, tehetetlenséget, dühöt, gyűlöletet. Legszívesebben elpusztítanám a világot és évezredeken keresztül kínoznék mindenkit, aki ártott az én Sebastian-omnak.
Killian D. Ravenclaw
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
❖ New York
Hobbi :
❖ Killing
Karaktered arca :
❖ Dominic Sherwood
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

To: Elowen
❀ múltunk szilánkjai
Elowennek igaza volt, ezt én is tudtam. Sebastian sosem bízott meg bennünk annyira, és közel sem engedett magához minket, pedig mi számtalan alkalommal bizonyítottuk, hogy soha nem árulnánk el őt és mindenben, szó szerint mindenben követjük. Néha azt gondoltam, én és Elowen is szinte megőrültünk – tényleg a jó oldalt pártoljuk, s a jó ember mellett állunk? De amikor ránéztem Sebastianra, folyton eszembe jutott az, amiket még gyerekként hallottam. A fülem végigkísérte az ő változásait, hiszen az apja az én apámnak számolt be mindenről. Napról-napra egyre inkább elvesztette önmagát Sebastian, s vált olyanná, amilyenné az apja akarta. Vagy talán csak a démonméreg, ami az ereiben csörgedezett, adta meg az alaptermészetét, ami egyre inkább felszínre tört.
Mélyet sóhajtottam, majd még szorosabban kezdtem ölelni a lányt. Nem tudtam, mit kezdek most majd az életemmel, hiszen minden lépésem, minden tettem csak Sebastiant szolgálta. S most már ő sehol sincs…
- Tudom, Elowen… tudom. Talán, ha sikerült volna bizalmat szavaznia nekünk, nem esett volna baja. Ha engedi, hogy mellette álljunk minden csatájában, amit egyes-egyedül akart megvívni. – Magyaráztam, s elszakadtam volna a lánytól, de úgy tűnt, ő nem akarja ezt. A hátára simítottam lassan, majd a tarkójára, s végül ott állapodott meg az egyik kezem.
- Mindig is szomorúnak tartottam, hogy senki sem próbálja megérteni őt, rajtunk kívül. Azt, hogy senki sem próbálja meglátni benne azt a kisfiút, aki volt és akit elrontott ez a kicseszett világ… hogy nem adtak neki esélyt. Hiszen senki sem adott. A saját testvére sem, akiért annyira odáig volt mindig is, mintsem egyfajta utolsó reménysugár… …bár Sebastian nem értette a szeretet valódi fogalmát, hiszen nem mutatta meg neki senki, milyen is az. – Újabb sóhaj hagyta el az ajkaimat, majd nyeltem egy nagyobbat. Elszakadtam Elowentől annyira, hogy ránézhessek, a tarkójáról a kezem pedig lassan az arcára csúszott. Félresimítottam néhány vörös hajtincset, miközben elgondolkozva fürkésztem a szemeit.
- Tudom, hogy nem az én hibám a halála, de sajnálom… és mindig is bűntudatom lesz miatta. – Ezzel pedig elengedtem őt teljesen, majd félrenéztem, lehajtva a fejem. – Ha gyerekként lett volna bennem elég bátorság, akkor véget vethettem volna az egész játszmának már a legelején. Ha felülkerekedek apámon és az ő apján… akkor egy normális életet élhetett volna. – Ökölbe szorult a kezem, miközben próbáltam visszatartani feltörekvő könnyeim. Elowen egyelőre nem láthatta, hisz a fejem lehajtva volt, s a félhomályban nehezen volt kivehető, hogy sírni kezdtem. Ám ahogy az első könnyem végigfojt az arcomon, az már voltaképpen elég árulkodó volt. Bosszút akartam állni azokon, akik elvették Sebastian életét.
410 words ❀
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big sister
Tartózkodási hely :
● new york ●
Hobbi :
● i'm a spy ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


winnie  & killian
i need your strength

Az egész életem olyan reménytelennek tűnt most, hogy már nincs többé Sebastian. Ő volt az iránytű az életemben miatta tudtam, hogy mit akarok, de most megszűnik mindez. Nincs már semmi hátra, amiben megbízhatnék. Minden olyan homályos és zavaros. Szeretném visszakapni őt és gyűlölöm, amiért nem voltam mellette. Ott kellett volna lennem, de szigorúan a háttérbe voltunk szorítva, mint valami titkos fegyver. Arra készítettek fel minket, hogy valakinek a titkos fegyverei legyünk.
- De nem voltunk ott. Tudod jól, hogy milyen makacs természetű volt, hogy sosem engedett minket igazán közel bármennyire is bizonygattuk a számára, hogy megbízhat bennünk.. - Nem volt egyszerű természet, de azt hiszem én pontosan ezért szerettem őt annyira.
Úgy öleltem magamhoz, mintha ezen múlna az életem. Szükségem volt valakire. Az elmémben történt öleléshez képest ez annyival valóságosabbnak tűnt, hogy nem is akartam őt elengedni. Úgy éreztem, hogy ismételten sírni fogok pedig már kezdtem abban reménykedni, hogy minden egyes folyadékot kiürítettem a szervezetemből, hogy már semmi nem maradt hátra, amit elveszíthetnék.
- Nem tudom, hogy mihez kezdhetnénk.. De valamit ki fogunk találni. Közösen megoldjuk, tudom.. Csak mi ketten maradtunk. Senki más nem fogja őt meggyászolni. Csak te meg én.. Nekünk kell elintéznünk, hogy nem felejtik el a nevét. - Magam sem tudom, mit akarok, vagy miképpen kellene ezt végrehajtanom, de az egyszer biztos, hogy valamilyen módot találok arra, hogy sose felejtsék el. Már, ha egyáltalán életképes leszek még a lelkemben növekedő fájdalom gombóctól.
Killian D. Ravenclaw
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
❖ New York
Hobbi :
❖ Killing
Karaktered arca :
❖ Dominic Sherwood
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

To: Elowen
❀ múltunk szilánkjai
- Elowen… - Suttogtam halkan a lány nevét válaszul a nevem hallatán. Megtört volt, ugyanakkor erősebb is, mint jelen pillanatban magamat láttam. Fürkésztem őt, de egyáltalán nem akartam, hogy beszéljen…
Nem akartam hallani, amit mondani akart, hisz tudtam, mit fog… tudtam. Az arcára volt írva minden egyes szó, s anélkül leolvastam róla, hogy ki kelljen mondania. Az öklöm a falban csattant, de szinte meg sem éreztem a fájdalmat. Ez sokkal csekélyebb fájdalom volt, mint amit a mellkasomban éreztem. Egy darabot elveszítettem magamból azzal, hogy ő… meghalt. Bár miért is ragaszkodtam egy olyan emberhez, aki sosem fordult hozzám teljes bizalommal és „barátsággal”? Semmit sem jelentettem neki, jól tudtam, én mégis mellette álltam és mindig a céljai érdekében cselekedtem. Mondhatni, Elowenhez hasonlóan a kém szerepét töltöttem be, avagy amolyan beépített ember voltam az árnyvadászoknál. Ám mindez teljességgel az értelmét veszítette. Gyűlöltem miatta mindent. Gyűlöltem ezt a Sebastian nélküli világot. A szavakra megráztam a fejem, s intettem felé, jelezve, hogy hagyja abba, egy szót sem többet. Le kellett nyugodnom, de nem sikerült. Remegni kezdtem az idegességtől.
- Mégis hogyan…? És miért? Ott kellett volna lennem. Vagy lennünk… megmenthettük volna. És mi sehol sem voltunk… Sebastian… – Néztem ekkor Elowenre, aki ekkortájt lépett oda hozzám. Megölelt, szorosan körém fonta a karjait. De ahelyett, hogy az ölelése erőt adott volna, annyit ért el, hogy abban a pillanatban tört apró szilánkokra a lelkem. Egy szót sem bírtam mondani, csak görcsösen kezdtem kapaszkodni a lány ruhájába a hátán, szinte felmarkolva. Hozzábújtam, hogy végül a nyakához fúrva az arcom igyekezzek megnyugodni. Valószínűleg ő már kisírta magát, ezáltal kicsit megkönnyebbült, de én… nekem ez még hátra volt. Azonban a sírást nem engedhettem meg magamnak, pláne nem előtte. Egy férfi nem sír. Soha.
- Mihez akarsz most kezdeni, Elowen? – Kérdeztem halkan, próbálva átugrani sok-sok fájdalmas mondatösszetételt, mint a „hogy érzed magad?” és „mennyire fáj?” vagy ehhez hasonló ostoba kérdéseket. Hiszen ezekre mindre tudtam a választ én magam is.
Amikor elveszítünk valakit, az maradandó. Figyelmeztet rá, hogy legközelebb miféle csalódások érhetnek még… a szíved egy részét is elveszted, mikor a szeretett személy távozik. S nem hozható soha többé vissza. Ez benne a legfájdalmasabb.
351 words ❀
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big sister
Tartózkodási hely :
● new york ●
Hobbi :
● i'm a spy ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


winnie  & killian
i need your strength

Készen álltam arra, hogy támadjak, hogy bárki is lépi át a küszöböt megölöm. Szinte az agyam teljesen kikapcsolt. Azonban a hangot előbb halottam meg, mintsem belépjen a szobába. Killian volt az. Hát tényleg.. Nem is értem, hogy miért nem rá kapcsolt az agyam. Ő volt még az egyetlen személy, akivel őszinte lehettem az életem során, akinek elmondhattam mindent. Kevés olyan ember volt, akivel őszinte lehettem.. Hogy ki mellett is állok. Bár még magam sem tudom igazán, hogy ki mellett állok. Hiszen a tündérkirálynő előtt hajtottam fejet és most, hogy már nincs Sebastian azt hiszem hozzátartozom. Teljes mértékben. (..)
- Killian.. - Olyan megkönnyebbüléssel mondom ki a nevét a tőrt is kiejtem a kezemből, ami a fapadlón koppan. Tudom jól, hogy mit akar hallani. Hogy ez az egész csak hazugság és életben van, de nem igaz. Erre az elhalványult, szinte már-már eltűnt hűségrúnám is bizonyítékként szolgál. A falba vágja a kezét, amire összerezzenek. Mind a ketten másképpen dolgozzuk fel a veszteséget, ami ért bennünket.. Én sírok, mint egy pólyás kisbaba, míg ő dühöng, ami érthető.. Én is tombolnék, sikítanék.. Sírnék.. Bármit megtennék, hogy csak visszakaphassam, hogy megmenthessem. Visszatekerném az időt, hogy biztosíthassam, hogy életben marad.
- Annyira sajnálom.. - Nem is tudom mit mondhatnék. Nincs, amivel jóvátehetném, amivel helyrehozhatnám. Egyszerűen csak a fájdalom az, ami állandó és maradandó. Megállíthatatlanul terjeng az ereimben. Bár megoszthatnám vele az elmém által képzelt alakot, de akármennyire is szeretném felidézni, nem tudom. Magamra hagyott. Mégsem vagyok egyedül. Közelebb lépek hozzá és szorosan köré fonom a karjaimat. Nem tudom, hogy azért, hogy én ne essek darabokra, vagy mert őt akarom egyben tartani. - Együtt túléljük.. Valahogy megoldjuk.. Kitalálunk valamit, nem érhet itt véget..
Killian D. Ravenclaw
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
❖ New York
Hobbi :
❖ Killing
Karaktered arca :
❖ Dominic Sherwood
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

To: Elowen
❀ múltunk szilánkjai
Egyszerűen nem hittem el, amit hallottam. Nem halhatott meg, hiszen ő… ő legyőzhetetlen. Mindig is hittem benne, hogy az. Felnéztem rá, s mellette álltam, bármi is történt, bármit is tett, bármennyire is sötét elme volt, avagy bármennyire is volt őrült. De abban is biztos voltam, hogy oly sokszor nevetett már a halál arcába, s táncolt el előle, hogy képtelenség újra meg újra megtenni ezt. Egyszer elfogy a dal, elhal minden hang, s akkor az utolsó lépés nem az övé lesz, hanem az ellenségé. Mégis… nem akartam elhinni. Ott akartam lenni vele és megvédeni, hiszen ezért álltam mellé. Sokat jelentett nekem, még ha ez fordítva nem is volt igaz. Hiszen nem tudta, hogyan kell kötődni a másikhoz. Nem tudta, hogy mit is jelent voltaképpen a barátság. Az, hogy a támasza akartam lenni… semmit sem jelentett. Bár az érdekes tény, hogy miért is nem zavart el maga mellől… ahogyan Elowent sem.
Ahogy elértem Sebastian rejtekhelyére, azonnal benyitottam. Meglepetésemre semmi akadály nem fogadott, mintha csak rám várt volna az ajtó, hogy belépjek rajta.
- Sebastian! – Szólaltam meg egyből, megemelve a hangom. – Mondd, hogy ez csak valami ostoba tréfa és élsz… - Folytattam már egy fokkal halkabban, mégis érződött benne az idegesség. Aztán ahogy beléptem a szobába, szembetaláltam magam Elowennel. A tekintetemet azonnal végigfuttattam rajta, s rögtön tudtam: nem csak szóbeszéd az, amit hallottam. Azonban a fejemet mégis rázni kezdtem lassan.
- Ugye nem…? Őt nem ölhették meg… - Suttogtam magam elé megtörten, ahogy a földre pillantottam. Nem, sokkal inkább bámultam, próbálva összerakni mindazt, ami történt és mindazt, amit jelen pillanatban éreztem. Kezeim ökölbe szorultak, majd hirtelen a falba vágtam erősen. Dühös voltam a helyzetre, magára a világra, de legfőképp magamra. Méghozzá azért, mert nem tudtam segíteni Sebastiannak. Ha mellette vagyok, talán még most is élne – vagy talán én is halott lennék vele együtt, de ez egyáltalán nem számított.
305 words ❀
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big sister
Tartózkodási hely :
● new york ●
Hobbi :
● i'm a spy ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


winnie  & killian
i need your strength

A képzeletem szüleménye olyan könnyedén foszlik el a szemeim előtt, mintha sosem létezett volna. Pedig még kapaszkodtam volna bele olyan hevesen, hogy senki nem szakíthatta volna ki a karjaim közül, de ezzel csak saját magamat vertem volna át. Mégis ez a pár perc, amíg egy árnyékkal lehettem sokkal többet ért bárminél. Talán fel kellene állnom és továbbállni, vissza sem tekinteni, de az egyetlen, amire képes vagyok, hogy nagy nehezen elkússzak az ágyáig, majd felhúzzam magam és belefeküdjek. A párnáját olyan szorosan vonom magamhoz, mélyen beszippantom az illatát, hogy soha el ne felejthessem.
Olyan vesztesnek éreztem magam, ahogyan ott kuporogtam, szinte éreztem, hogy mennyi módon sértegetne, amiért ennyire gyenge vagyok, hogy nem tudom őt elengedni, de nem akarom őt elengedni. El akartam veszni mindenben, ami rá emlékeztetett. Vele akartam lenni, mert úgy éreztem, hogy amúgy is belepusztulok csak idő kérdése, hogy mikor jön el az utolsó órám.
Abban a pillanatban, hogy a bejárati ajtó felől zörgölődést hallottam úgy pattantam fel az ágyból, mint valami bolha és kaptam a kezembe az első éles tárgyat. Készen álltam arra, hogy leszúrjam bárki is lép be az ajtón. Nem tudom ki lehet az.. Valahogy az agyam most egyfajta veszélyt jelez minden porcikámnak. Még akkor is, ha a valószínűsége ennek roppantul alacsony. Hiszen olyan kevés ember tud erről a helyről..
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big sister
Tartózkodási hely :
● new york ●
Hobbi :
● i'm a spy ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

♡♡♡
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: különlegességek :: Múlt-
Ugrás: