be careful who you trust

the devil was once an angel
az oldal videója
képkockáink
dust and shadows
légy üdvözölve
kedves látogató
2017. 07. 07.
Légy üdvözölve ●● a dust and shadows szerepjátékos fórumon. Oldalunk Cassandra Clare: A végzet ereklyéi könyvsorozatot és a belőle készült Shadowhunters TV sorozatot veszi alapul, amelyre felépítettük a saját kis birodalmunkat. Természetfeletti világunkban átlag emberektől kezdődően a vámpírokon és a tündéreken keresztül megtalálhatóak a démonok is. Az oldalhoz való csatlakozáshoz nem szükséges a könyvek, avagy az ezen alapuló film, illetve sorozat ismerete, hiszen a leírásaink igyekeznek lefesteni a világ megismeréséhez szükséges tudást. Szívesen fogadunk minden kedves játékost, aki éppen canon, esetleg saját karakterrel érkezik, vagy netalántán keresett karakter bőrébe bújva csatlakozna kis közösségünkhöz! Amennyiben bárminemű kérdésed lenne az oldal világával, működésével kapcsolatban, bátran fordulj a vezetőséghez, mert azért vagyunk, hogy segíthessük, megkönnyíthessük és lehetővé tehessük számodra a szórakozást! Reméljük, hogy csatlakozol hozzánk és jól fogod érezni magad a kis családias közösségünkben! Jó játékot! ♥ ● ● by the staff. ♥
dust and shadows
Belépés
lépj be bátran
Karakterem neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
postagalamb
pötyögj bátran
dust and shadows
itt lapulunk
árnyékok között
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Lilith

A legtöbb felhasználó (47 fő) Pént. Júl. 07 2017, 23:41-kor volt itt.
dust and shadows
utolsó irományaink
üzeneteink
Biliárdasztal

Selene Moon
Yesterday at 23:56

Jace szobája

Jace Herondale
Yesterday at 23:31

Elkészültem!

Keira Allyn
Yesterday at 23:12

Keira Allyn

Keira Allyn
Yesterday at 23:10

Aula

Jake Aldertide
Yesterday at 22:56

városszéli erdõ

Lucifer
Yesterday at 22:46

Fõtér

Azazel
Yesterday at 20:52


Szellembarlang

Inialos
Yesterday at 18:38

Szökõkút

Inialos
Yesterday at 18:37

dust and shadows
oldal statisztika
ennyien vagyunk
Faj
Demons 3 7
Faeries 3 3
Mundanes 3 1
Shadowhunters 7 6
Vampires 3 1
Warlocks 5 4
Werewolves 2 2
Összesen 26 24
dust and shadows
nyár legjobbjai
legjobbak, legjobbjai
2017. nyár
sebastian
férfi karakter
seelie queen
nõi karakter
magnus bane
canon
donn maccoy
keresett
luna hellfire
saját
alec & asmo
játék
anthea tanti
elõtörténet
magnus & alec
karakterpáros
clary & jace
karakterpáros
dust and shadows

Share | 
Hard Rock Kávézó
it's where my demons hide

avatar
❖ admin
i believe that emotions
Kor :
22
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


-- szabad játéktér --
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
i believe that emotions
give us power



FAITH & LILAC
dare to be a donut in a world full of bagels
••••••••••••••••••••••
- A kókusztorta mindig egy jó választás - vigyorodom el, és valójában legbelül már tudom, hogy megkívántam azt a kókuszos süteményt.
Egy könnyű, krémes és finom kis kényeztetés minden lánynak jár, főleg egy ilyesféle csajos összejövetelnek, vagy minek is nevezhetném ezt. Tényleg meg akarom ismerni, de közben felhasználni is, pedig nem szoktam embereket kihasználni. Most önmagamat zavarom össze, s hazudtolom meg, de hát tudnom kell dolgokat Blue-ról.
Diadalittas mosoly kerül az arcomra, ahogy meghallom mit rendel sütiként. Persze, hogy kókusztortát. Ha talán régebbről ismerném, és persze lenne közöttünk szoros kapcsolat, pofátlanul belekóstolnék majd. De hát a pincér elment, így realizálódott bennem, hogy igenis késő már magamnak is rendelni tortát. Megleszek azzal, amit kértem.
- Elég hülyén hangozhat így, tényleg - támaszkodom könyökömön, oldalra fordítva a fejem, így próbálom összeszedni a gondolataimat. Hogyan mentsem meg a helyzetet? - Alapjában véve tényleg, elviekben barátok vagyunk - emelem ki erősen az elviekben szót. - De ő olyan... zárkózott. Nem szeretne a múltjáról beszélni, vagy a sérelmeiről. Engem pedig érdekelne, hiszen, mint mondtam, barátomnak tartom. Segíteni szeretnék neki, és látod meddig elmegyek érte - mutatok az asztalra, magunkra. Elvégre idehívtam egy vadidegen lányt, akiről azt se tudom mi fán termett, csakhogy tudjak információkat. - Nem mintha bajom lenne veled, ne értsd úgy. Csak idegenek vagyunk, mégis elhívtalak, ezért.
A feltételei jogosak, csak fogalmam sincs én milyen tudást tudnék átadni neki. Én csak élem az emberi életem, egyszerűen csak létezem egy titkokkal teli világban. Miről kérdezhet? Hogyan kell használni a színváltós körömlakkot? Biztos nem ilyenekre kíváncsi.
- Igazából, nekem megfelel, de én nem tudom tudok-e szolgálni olyan infókkal amire neked szükséged van - hajtom le a fejem, malmozva ujjaimmal, hogy most mi a fene is lehetne. Hiszen, ha én nem tudok választ adni, neki ezáltal megvan a maga jogosultsága ahhoz, hogy hallgasson.- Egyezzünk meg abban, hogy teljesen őszinte leszek. Ha nem tudok valamit, el fogom mondani, hogy gőzöm sincs róla. Ha pedig tudom, nem fogom elsumákolni a választ. Így jó? - szerintem így is fair lehet ez a játszma. Elvégre az nem az én saram, ha valaminek nem vagyok a tudatában.
Körbepillantva pedig a pincérlány felénk vette az irányt egy tálcával, amire kivirulok, mint a virágok tavaszon. Hiszen, így már megvan a hangulatos kávénk is, a süteményekkel, amik hamarosan elénk is kerülnek.
- Szóval, Faith... - túrok bele a csokis finomságba, majd a lányra emelem a tekintetem. - Mit szeretnél tudni?
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
i believe that emotions
give us power



Lilac & Faith
Kölcsönös üzlet, igen, az kell nekik, mindketten tudni akarnak dolgokat, így muszáj lesz beszélgetni és kedvesnek is lennie, amit elsőre persze el is csesz, mivel nem túl kedvesen szól vissza. Ezt valahogy gyakorolnia kellene, de nincs kin, vagy miért, ezért most menet közben kell elszámolnia tízig mielőtt bármit is kimondana, és ha olyan újrafogalmaznia fejben a dolgot. Nem biztos abban, hogy ez menni fog neki, de nem adhatja fel, most már nem, mert nem tud semmit sem.
- Akkor valószínűleg kipróbálok valamit - mosolyog a lányra kedvesen, nem biztos abban, hogy ezt nem lehet jópofizásnak venni, mert ő kicsit annak veszi, vagyis úgy érzi, hogy csak azért kedves, mert akar valamit tőle, ami nem a legszebb dolog. De mindketten információkat akarnak, lehet a vele szemben ülő lánynak is pontosan ez a célja, hogy azért lesz vele kedves, mert bizonyos dolgokat tudni akar róla, és nem azért, mert barátkozni akar. Persze lehet ebben nincs igaza, és a végén egy egészen normális kapcsolat alakul ki köztük, még maga sem tudja. - A kókusztorta nem is hangzik rosszul - gondolkozik el ezen egy kicsit, a kókuszt szereti, a tortákat is, együtt a kettő csak nem lehet rossz. Most ad a véleményére, hátha ezzel kicsit kedvesebbnek képes mutatni magát, hogyha ő azt mondja, akkor azt kér magának.
- Én pedig egy kókusztortát is a kávé mellé - még elmondja, miután a vele szemben ülő is, de aztán már rá is szegezi minden figyelmét érdeklődve, főleg, mikor belekezd a mondandójába. Kíváncsi, hogy mit szeretne a lány mondani, és miért is hívta ide, valószínűleg Blue minden tudta nélkül. - Értem. Szóval arra kérsz, hogy meséljek Blueról, a családjáról, és arról, hogy milyen is ő az Intézeten belül a többiekkel, mert ő nem beszél róla... Szép dolog a háta mögött érdeklődni erről, ha barátok vagytok? - valószínűleg okkal nem mondott Blue semmit a lánynak, ezt ő is tudja, de azt is tudja, hogy ő sem tud meg semmit, ha nem mond el használható dolgokat a lánynak, így halkan sóhajt. - Nem, nem a sütikkel. Mi lenne ha egy kölcsönös információ átadásba belemennénk? Te kérdezel, én válaszolok, és fordítva. Ez nem jelenti azt, hogy mindenre szükséges válaszolni, ha nem akarsz passzolod, és így teszek én is, de a válasznak őszintének kell lenni - ha nem őszinte úgyis észreveszi, és olyan nem játszik, hogy Ő nem mond hamis információkat, Lilac viszont igen. - ez megfelelne neked? - vonja fel szemöldökeit érdeklődve, mert szerinte ez egy jó ajánlat, nincs kényszer, de mégis ott van az esélye, hogy megtudnak dolgokat.
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
i believe that emotions
give us power



FAITH & LILAC
dare to be a donut in a world full of bagels
••••••••••••••••••••••
Meglepett, hogy igent mondott, de az még inkább, hogy pontosan érkezett és ténylegesen itt van. Pedig nekünk aztán semmiféle közünk sincsen egymáshoz, talán ezért is kellett sokáig rágnom a fülét a találkozóért. De nekem kell több információ, arról a világról amiben ő él, és Blue. Nekem túlságosan szűk a látóköröm, de több tudásra szomjazom, amit Blue nem elégít ki, így hát teljesen máshonnan kellett megközelítenem az infókat. De elnézve őt ez nem lesz olcsó, remélem legalább a bármennyi süteményre és kávéra való meghívástól kicsit dalol, meg jól érezzük magunkat, ha más nem. Egy kezdetleges baráti viszony kialakítása talán nem lesz nehéz, onnan pedig majd jön a bizalom, ami jótékony lesz mindkettőnknek.
A stílusa már ott megmutatkozik, mikor alaphelyzetnek gondolja azt, hogy én fogok fizetni. Mármint, miután eljött, igen, nekem ez a természetes norma, de úgy érzem egy ilyen rövid ismeretség után ezt benyögni nem éppen a legbölcsebb. Hiszen, ha itt van, ő is akarhat tőlem valamit, nem csak én tőle. Hamar javította is magát, amire csak kedvesen mosolyogtam rá, mintha meg se füleltem volna az első kis szépségbotlást.
- Finomak, igen. Én már végigkóstoltam őket - valóban isteniek az itteni sütemények. Van krémes, ropogós, csak a nevüket képtelen voltam megjegyezni. A kávézók valahogy mindig azt gondolják, hogyha bonyolult és kiejthetetlen neveket kapnak a sütik, akkor csábítóbbak. A valóság pedig az, hogy az ember fél kérni, nehogy elrontsa a megnevezést, és inkább kopácsol az üvegen, hogy "azt kérem ott!". Nem is tudom melyik a jobb. - Mondanám, hogy ajánlok... de jelenleg még én sem tudom melyik illene hozzád, melyik ízlene neked a legjobban. Talán a croissant, vagy a kókusztorta - töprengek ezen egy darabig, majd legyintek. Végül is, ott van a kezében a kínálat, van két szeme, biztos tud választani.
- Én kérnék egy csokiszuflét, meg egy jegeskávét. Köszönöm - egyszer élünk, a süteményekből és a finomságokból pedig sosem elég, csak ha már a desszertgyomor is betelt, nem csak a rendes. - Öhm... hogy én miről szeretnék? Tudom, hogy mi vagy - direkt nem ejtem ki a szót. - Blue egy nagyon jó barátom, de sosem avat be a részletekbe. Szinte róla és a családjáról sem tudok semmit, csak egész felületesen, rólad pedig hallottam már. Tudnál segíteni, hogy kicsit tisztábban lássak? - ha nem, akkor felesleges az egész. - Ugyanakkor, nekem egész szimpatikus vagy. Szívesen megismernélek, ezért is kerestelek fel - zargatni egy vadidegent akit nem akarok megismerni, csak azért, hogy némi tudásra tegyek szert, nem az én stílusom. Faith eleve egy magabiztos, jó kisugárzású lány, valószínűleg nem csak engem ragadott el annyira, hogy mindenképp találkozni szerettem volna vele. - De úgy érzem én ezt nem fogom ingyen kapni, és nem a sütikkel foglak megvenni...
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
i believe that emotions
give us power



Lilac & Faith
Nem akart belemenni ebbe az egészbe, hogy találkozzon a lánnyal, hogy több szót is beszéljenek, mint amennyi muszáj volt. Nyomozott, igen, és tudni akarta, hogy mi történik, illetve történt, és miért változtak meg a dolgok, mégsem volt biztos abban, hogy ez az egész találkozó jó ötlet lehet. Nem csak számára, hanem a szőke, túl kíváncsi lány számára sem. Nemet akart mondani, sokáig nem is reagált a felhívásra, keringőre, nem akart elmenni, és jobban beleártani magát az egészbe. De aztán megfordult a fejében, hogy így lehet ő sem jár rosszul, lehet ő is meg tud dolgokat, amiket amúgy nem tudhatna meg, ez pedig arra ösztönözte, hogy a kávézós találkába belemenjen. Hiába nem volt biztos magában, azt tudta, hogy lehet többet tud Lilac, mint amennyit ő, ez elég motiváció volt számára, ahhoz, hogy a legkedvesebb énjét megpróbálja magára ölteni.
Mondani sem kell, hogy ez számára a világ egyik legnehezebb dolga volt, már a kisugárzása a kedvesség ellen volt teljesen, így nehezen sikerült rávennie magát arra, hogy egy mondén felé nyisson. Persze, ez a nyitás sem jelenti azt, hogy most azonnal elmond neki minden belső információt, amiről nem kell tudnia. Csak arról szól, hogyha infókat kap cserébe, lehet ő is mond valamit, ha nincs miért, akkor befogja a kicsi száját, és ül a saját kis információin. Képes úgy mondani dolgokat, hogy igazából semmit sem mond, mégis úgy tűnik, mintha valami hatalmas dolgot mondott volna el. Nem mindig tudni bála, hogy mit is mond komolyan, és mit nem, mert a mimikájával úgy játszik, hogy nem lehet megmondani mi zajlik le a fejében.
Halkan tipeg be a kávézóba, és tekintetével, nyomban a lányt keresi, még ekkor is megfordul a fejében, hogy nem kellene itt lennie, hogy még talán csendben elkulloghat, és nem keveri még nagyobb bajba egyiküket sem. Nem a baj zavarja, csak az, hogyha helyre akar hozni valamit, azért tenni is akar, és a szennyes kiteregetése nem tűnik a legjobb módnak arra, hogy bármin is javítson. Jelenleg talán mégis erre készül Blue, és a saját szennyesei kiteregetése, de ezt ténylegesen csak valamiért cserébe mondja el. Kissé fürgébben lépdel, mikor a lány intéseit meglátja, késő visszafordulni, innentől kezdve már csak azt teheti, hogy helyet foglal szemben a szőkeséggel, és meg is teszi ezt.
- Szia! Talán abból még baj nem lehet - nem tud többet mondani, annyira mondja a lány a dolgokat, még ő is meglepődik, azon a héven, ahogy mondja, de gyanakvóan méregeti is. Furcsa számára, hogy ennyire rápörgött egy beszélgetésre, ha nem akarna valamit biztosan nem lenne így. - Azt hiszem, az a minimum, ha már itt vagyok - vigyorodik el, de aztán észbe kap, és megint eljut az agyáig, hogy most kedvesnek kellene lenni. - Vagyis... Kedves tőled, köszönöm - számára is kicsit fájdalmas, hogy ilyen szavakat mondott ki, de muszáj, most a legjobb oldalát kell mutatnia. - Sütit? Itt finomak? - ritkán él ilyen dolgokkal, maga sem tudja miért, hiszen szereti, de aztán a korábban megkapott itallapot kezdi tanulmányozni, de szinte az első pillanatra kiszúrja mit szeretne, így jelez is egy pincérnek vigyorogva. - Szeretnék egy jegeskávét - nem mond mást, hiszem a sütiig még nem jutottak el, és előbb kell számára a koffein. - Miről is szeretnél beszélni velem? - vonja fel szemöldökeit a lányra pillantva, majd kicsit hátra is dől, hogy jobban szemügyre tudja venni.
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
i believe that emotions
give us power



FAITH & LILAC
dare to be a donut in a world full of bagels
••••••••••••••••••••••
Amióta bejelentettem otthon, hogy elköltözöm, azóta azon ügyködöm, hogy megmutassam a szüleimnek, hogy nekem is van talpam, amin állhatok, sőt, még az egyensúlyozás is menni fog kellően, ha belejövök. Valójában pedig, Blue szárnyai alá bújtam, ameddig nem találok ki valamit. Nem úgy tűnt, mint akiben mélyen megmozgatja ez a méregbombát, mint egy tüske, szóval nincs okom feszülten beállítani hozzá, miszerint én még mindig makacsul nem vagyok hajlandó hazamenni. Másrészt viszont bennem van egy nyughatatlan érzés, hogy nem ismerem őt eléggé ahhoz, hogy én vele legyek mindennap, biztonságban. Bízom benne, de nem tudom helyesen teszem-e. Persze, miért is ne bízhatnék benne? Még azt is elmondta, hogy árnyvadász! Nem ad okot a kételkedésre, de... árnyvadász. Maga a szótól libabőr lepi be testfelületem, hogy miket művelhet. Én ebből kimaradnék; mégis önkényesen rohanok fejjel hozzá, magyarán abba a világba is.
Faith neve többször is felmerült a beszélgetéseink során. Kíváncsi-fáncsi jellemem miatt pedig kérdezgettem. Minden, amit ki tudtam belőle szedni pedig annyi volt, hogy Faith Blacklaw a neve, árnyvadász, és valami felfuvalkodott nőszemély, aki minden alkalmat megragad arra, hogy belekössön a származásba. Hittem neki? Vakon. Elkerülöm a lányt? Nem.
Többször összefutottam már vele, volt, amikor szó szerint is. Magabiztosnak tűnt mindig, de sosem jutottunk tovább egy esetleges köszönésnél. Pedig megkérdeztem volna tőle mindig, hogy mi szél fújta erre, mi a története, hátha. Akármennyire tűnhet ellenszenvesnek legelőször, észre lehet venni szemeiben azt, ami megfogja az embereket. Rejtélyes, engem pedig vonz az, hogy megfejtsem. Ezért a kávéházba hívtam.
Végül is, ő tudhat Blue-ról dolgokat, amiket én nem, nemde? Többet tud nekem segíteni, mint bárki más. Gondolom nem is rejti majd véka alá a dolgokat, amik persze őt nem mocskolják be, hiszen nincs az a személy aki a saját nevére sarat dobálna. Érdekel mikről tud, az egész irracionálisnak hangzó oldala a világnak érdekel. Blue próbál megóvni, de mitől kell? Ezért kerestem fel pont a hollóhajú lányt. Nem mellesleg pedig, egy barát is jól jönne.
Megpillantom a bejáratnál, nem ültem messze, eddig a forrócsokimon pihenő tejszínhabbal viadalt vívtam a kanalammal. Rögtön intek, hogy erre találhat, majd ha ideült, szélesen rámosolygok.
- Szia! Köszi, hogy eljöttél. Bocsi, hogy így rád törtem, de gondoltam, megismerkedhetnénk jobban. Sokat hallottam rólad, egy kávé pedig kihozza a legjobbakat, nem? - igaz, én forrócsokizom, de nem szeretem annyira a kávét. Egy itallapot átnyújtok neki, hogy ő viszont nyugodtan rendeljen valamit, amit csak szeretne. - Meghívlak, szóval bármit. Ha már iderángattalak, fizetek - ajánlom fel kedvességből. Nem nézem szegénynek, s randinak sem szeretném feltüntetni, de nekem alapvető, hogy megteszek ennyit, ha már ő idefáradt. - Valami sütit is szerezhetnénk - rápörögtem? Lehet. De itt nagyon finomak a sütemények, ez biztos.
it's where my demons hide

avatar
❖ admin
i believe that emotions
Kor :
22
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


***
Sponsored content
it's where my demons hide

i believe that emotions
give us power


Hard Rock Kávézó
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Manhattan-
Ugrás: