descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Hard Rock Kávézó
if i cannot move heaven, i will raise hell
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Lilac & Faith
Nem akart belemenni ebbe az egészbe, hogy találkozzon a lánnyal, hogy több szót is beszéljenek, mint amennyi muszáj volt. Nyomozott, igen, és tudni akarta, hogy mi történik, illetve történt, és miért változtak meg a dolgok, mégsem volt biztos abban, hogy ez az egész találkozó jó ötlet lehet. Nem csak számára, hanem a szőke, túl kíváncsi lány számára sem. Nemet akart mondani, sokáig nem is reagált a felhívásra, keringőre, nem akart elmenni, és jobban beleártani magát az egészbe. De aztán megfordult a fejében, hogy így lehet ő sem jár rosszul, lehet ő is meg tud dolgokat, amiket amúgy nem tudhatna meg, ez pedig arra ösztönözte, hogy a kávézós találkába belemenjen. Hiába nem volt biztos magában, azt tudta, hogy lehet többet tud Lilac, mint amennyit ő, ez elég motiváció volt számára, ahhoz, hogy a legkedvesebb énjét megpróbálja magára ölteni.
Mondani sem kell, hogy ez számára a világ egyik legnehezebb dolga volt, már a kisugárzása a kedvesség ellen volt teljesen, így nehezen sikerült rávennie magát arra, hogy egy mondén felé nyisson. Persze, ez a nyitás sem jelenti azt, hogy most azonnal elmond neki minden belső információt, amiről nem kell tudnia. Csak arról szól, hogyha infókat kap cserébe, lehet ő is mond valamit, ha nincs miért, akkor befogja a kicsi száját, és ül a saját kis információin. Képes úgy mondani dolgokat, hogy igazából semmit sem mond, mégis úgy tűnik, mintha valami hatalmas dolgot mondott volna el. Nem mindig tudni bála, hogy mit is mond komolyan, és mit nem, mert a mimikájával úgy játszik, hogy nem lehet megmondani mi zajlik le a fejében.
Halkan tipeg be a kávézóba, és tekintetével, nyomban a lányt keresi, még ekkor is megfordul a fejében, hogy nem kellene itt lennie, hogy még talán csendben elkulloghat, és nem keveri még nagyobb bajba egyiküket sem. Nem a baj zavarja, csak az, hogyha helyre akar hozni valamit, azért tenni is akar, és a szennyes kiteregetése nem tűnik a legjobb módnak arra, hogy bármin is javítson. Jelenleg talán mégis erre készül Blue, és a saját szennyesei kiteregetése, de ezt ténylegesen csak valamiért cserébe mondja el. Kissé fürgébben lépdel, mikor a lány intéseit meglátja, késő visszafordulni, innentől kezdve már csak azt teheti, hogy helyet foglal szemben a szőkeséggel, és meg is teszi ezt.
- Szia! Talán abból még baj nem lehet - nem tud többet mondani, annyira mondja a lány a dolgokat, még ő is meglepődik, azon a héven, ahogy mondja, de gyanakvóan méregeti is. Furcsa számára, hogy ennyire rápörgött egy beszélgetésre, ha nem akarna valamit biztosan nem lenne így. - Azt hiszem, az a minimum, ha már itt vagyok - vigyorodik el, de aztán észbe kap, és megint eljut az agyáig, hogy most kedvesnek kellene lenni. - Vagyis... Kedves tőled, köszönöm - számára is kicsit fájdalmas, hogy ilyen szavakat mondott ki, de muszáj, most a legjobb oldalát kell mutatnia. - Sütit? Itt finomak? - ritkán él ilyen dolgokkal, maga sem tudja miért, hiszen szereti, de aztán a korábban megkapott itallapot kezdi tanulmányozni, de szinte az első pillanatra kiszúrja mit szeretne, így jelez is egy pincérnek vigyorogva. - Szeretnék egy jegeskávét - nem mond mást, hiszem a sütiig még nem jutottak el, és előbb kell számára a koffein. - Miről is szeretnél beszélni velem? - vonja fel szemöldökeit a lányra pillantva, majd kicsit hátra is dől, hogy jobban szemügyre tudja venni.
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


FAITH & LILAC
dare to be a donut in a world full of bagels
••••••••••••••••••••••
Amióta bejelentettem otthon, hogy elköltözöm, azóta azon ügyködöm, hogy megmutassam a szüleimnek, hogy nekem is van talpam, amin állhatok, sőt, még az egyensúlyozás is menni fog kellően, ha belejövök. Valójában pedig, Blue szárnyai alá bújtam, ameddig nem találok ki valamit. Nem úgy tűnt, mint akiben mélyen megmozgatja ez a méregbombát, mint egy tüske, szóval nincs okom feszülten beállítani hozzá, miszerint én még mindig makacsul nem vagyok hajlandó hazamenni. Másrészt viszont bennem van egy nyughatatlan érzés, hogy nem ismerem őt eléggé ahhoz, hogy én vele legyek mindennap, biztonságban. Bízom benne, de nem tudom helyesen teszem-e. Persze, miért is ne bízhatnék benne? Még azt is elmondta, hogy árnyvadász! Nem ad okot a kételkedésre, de... árnyvadász. Maga a szótól libabőr lepi be testfelületem, hogy miket művelhet. Én ebből kimaradnék; mégis önkényesen rohanok fejjel hozzá, magyarán abba a világba is.
Faith neve többször is felmerült a beszélgetéseink során. Kíváncsi-fáncsi jellemem miatt pedig kérdezgettem. Minden, amit ki tudtam belőle szedni pedig annyi volt, hogy Faith Blacklaw a neve, árnyvadász, és valami felfuvalkodott nőszemély, aki minden alkalmat megragad arra, hogy belekössön a származásba. Hittem neki? Vakon. Elkerülöm a lányt? Nem.
Többször összefutottam már vele, volt, amikor szó szerint is. Magabiztosnak tűnt mindig, de sosem jutottunk tovább egy esetleges köszönésnél. Pedig megkérdeztem volna tőle mindig, hogy mi szél fújta erre, mi a története, hátha. Akármennyire tűnhet ellenszenvesnek legelőször, észre lehet venni szemeiben azt, ami megfogja az embereket. Rejtélyes, engem pedig vonz az, hogy megfejtsem. Ezért a kávéházba hívtam.
Végül is, ő tudhat Blue-ról dolgokat, amiket én nem, nemde? Többet tud nekem segíteni, mint bárki más. Gondolom nem is rejti majd véka alá a dolgokat, amik persze őt nem mocskolják be, hiszen nincs az a személy aki a saját nevére sarat dobálna. Érdekel mikről tud, az egész irracionálisnak hangzó oldala a világnak érdekel. Blue próbál megóvni, de mitől kell? Ezért kerestem fel pont a hollóhajú lányt. Nem mellesleg pedig, egy barát is jól jönne.
Megpillantom a bejáratnál, nem ültem messze, eddig a forrócsokimon pihenő tejszínhabbal viadalt vívtam a kanalammal. Rögtön intek, hogy erre találhat, majd ha ideült, szélesen rámosolygok.
- Szia! Köszi, hogy eljöttél. Bocsi, hogy így rád törtem, de gondoltam, megismerkedhetnénk jobban. Sokat hallottam rólad, egy kávé pedig kihozza a legjobbakat, nem? - igaz, én forrócsokizom, de nem szeretem annyira a kávét. Egy itallapot átnyújtok neki, hogy ő viszont nyugodtan rendeljen valamit, amit csak szeretne. - Meghívlak, szóval bármit. Ha már iderángattalak, fizetek - ajánlom fel kedvességből. Nem nézem szegénynek, s randinak sem szeretném feltüntetni, de nekem alapvető, hogy megteszek ennyit, ha már ő idefáradt. - Valami sütit is szerezhetnénk - rápörögtem? Lehet. De itt nagyon finomak a sütemények, ez biztos.
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Manhattan-
Ugrás: