be careful who you trust

the devil was once an angel

Share | 
Sikátorok
If I cannot move heaven, I will raise hell
Olivia Blackhawk
❖ Omega

avatar
i believe that emotions
Keresem :
Nikolaj

Tartózkodási hely :
◄ New York ►
Hobbi :
◄ searching my Bro to find myself ►
Karaktered arca :
◄ Shelley Hennig ►
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


Oliver & Olivia


It's never too late to apologize


Van, amikor az ember érez valamit. Lehet nevezni sugallatnak, megérzésnek vagy akárminek, de érzi. Persze, ez talán épp az az érzés, amit főképp nőknek szoktak tulajdonítani és hatodik érzéknek neveznek, de a lényeg, hogy napokkal később, hogy Claryvel beszélgettem a Jade Wolfban, valami azt súgta, hogy újra el kellene oda mennem. Egyrészt, nagyon szimpatikus volt a falka hangulata. Aki ott volt, nem azért volt ott, mert rettegne valakitől vagy ilyesmi. Azért voltak ott, mert szeretik a vezetőjüket és ez nagyon fontos számomra. Talán, csak valaki olyat próbálok keresni, aki hasonlít Davidre, talán, csak a bennem kialakult erkölcsi normáknak megfelelő alfát keresek magamnak, nem tudhatom, de vonz az a falka. Már az is megfordult a fejemben, hogy csatlakozom hozzájuk -már, ha Luke rábólintana- és felhagyok Oliver keresésével, de erre a gondolatra mindig görcsbe rándult a gyomrom és ökölbe a kezeim. Hiszen, én sosem adom fel! Legalábbis, megfogadtam magamnak, hogy nem adom fel, míg nem találom meg és nem váltok vele legalább két szót, ha többet nem is. Még akkor is, ha borzalmasan rettegek attól a pillanattól, mivel nem tudhatom, hogy fog reagálni arra, ha meglát. Pedig, én még most is szeretem. Hiszen a bátyám és mióta átváltoztam, még inkább, csak mi vagyunk egymásnak. A szüleinknek mégse mondhatom el, hogy mi vagyok. Mindig titkolóznom kellene előttük, de Oliver pontosan tudja milyen ez az élet, mik vagyunk és, hogy mit jelent vérfarkasnak lenni. Ő az egyetlen családtagom, aki megérthet és mellettem lehet. Nincs senki más, akire támaszkodhatok és, ha csak nem számoljuk a falkatagokat, akikkel együtt él -már, ha nem omegaként rója az utcákat-, neki is, csak én vagyok. Senki más.
Szinte nem is figyelem közbe, hogy merre haladok, annyira lekötnek a gondolataim. Csak akkor pillantok fel, mikor valami furcsa, ismerős szag csapja meg az orrom. Megállok egy pillanatra és magam elé bámulok a sikátorba, kutakodón lesve a nem sokkal előttem sétáló férfit. Ő is megállt és nem mozdul, ami arra késztet, hogy koncentráljak és figyeljek, nehogy váratlanul érjen egy támadás, de ekkor rájövök, hogy ő az, akinek ismerős az illata. Ő az a valaki, akivel valahol, valamikor már találkoztam.
Lassan jut el az agyamtól a lábaimig a parancs, miszerint szép lassan induljunk meg előre, de mikor végül megtörténik, még a lélegzetemet is visszafojtom a várakozás közben. Egy furcsa hang az agyam egy hátsó szegletében azt súgja, hogy ő az, de én képtelen vagyok eldönteni vagy elhinni ezt. Hiszen mióta nem láttam már?
Mindeközben lassan de biztosan oda érek közvetlenül az ismeretlen háta mögé. A testalkat és a sziluett hasonló, de vajon, ha felém fordulna, mi történne? Ha tényleg ő az, most mi lesz? Elönt a boldogság? Megtámad? Elzavar?
-Oliver?- suttogom halkan a rövidke, ám de annál lényegre törőbb kérdést, miközben óvatosan kinyújtom a kezem, hogy esetleg a vállára tehessem. Nem azért, mert szokásom lenne idegeneket taperolni, csupán meg akarok győződni róla, hogy tényleg ácsorog előttem valaki, még hozzá háttal nekem. Tényleg sikerült volna megtalálni a bátyámat? Ennyi év után végre előkerült? Igaz, csak az utóbbi két-három hónapban határoztam el magam, de akkor is gyors eredmény lenne ez. Vagy talán ő is azt akarta, hogy megtaláljam, azért volt ilyen -aránylag- egyszerű dolgom?
-Te vagy az?- ha lehet, még az előző megszólalásomnál is halkabb vagyok, miközben megerősítésre várok, de gyanítom, ha ő az, akkor még így is tökéletesen hall és most már, csak rajta múlik, hogy mi lesz a következő lépés.

***

•Music: <3  olajbogyo


avatar
i believe that emotions
Keresem :
pack members
Tartózkodási hely :
● new york ●
Hobbi :
● photography ●
Karaktered arca :
● brett dalton ●
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


oliver & olivia  ♥️
why are you here?

A múlt mindig akkor szökik vissza az életünkbe, amikor már azt hittük, hogy végleg minden kapcsolatot megszakítottunk vele. Láttam, ahogy a híres-neves Clarissa Morgenstern-el beszélgetett. Hát a remény, miszerint nem változott át és kellett olyan átokkal szembesülnie, amit nem akart az életében abban a pillanatban darabokra törött. Pedig milyen erősen kapaszkodtam ebbe a hitbe. Reméltem, hogyha nem jelentkezem, ha elengedem, akkor tovább haladhat az életével. Tényleg reméltem, hogy Ő is egyike lesz azon embereknek, akik valamilyen oknál fogva nem változnak át a következő teliholdnál. Ez alól sajnos nem jelentett kivételt, de nem állok készen arra, hogy találkozzak vele. Talán soha nem fogok készen állni, hogy újra a szemébe nézzek. Nem is igazán tudnék. Tönkretettem az életét. Aztán pedig leléptem annak reményében, hogy nem lesz semmi következménye, hogy képes lesz visszatérni a régi életéhez, mintha mi sem változott volna. Mintha soha nem lett volna testvére. Az utóbbi időben csak kerülgettem a Jade Wolf környékét mert nem akartam, hogy valamilyen oknál fogva újra felbukkanjon itt és esetleg rám is találjon. Habár Clarissa-t nem irányíthatom legalább Luke-al megbeszélhetem tisztán az egész ügyet és reménykedhetem abban, hogy hagyja hadd álljon tovább válaszok nélkül. Már amúgy sem az a srác vagyok, akit egykoron a bátyjának nevezhetett. Fel sem tudom fogni, hogy mégis miért keres.. Az ő helyében az egyetlen dolog, amiért felkeresném magam az, hogy eltegyem magam láb alól. Talán neki is ez a célja. Bármennyire is érdemelném meg, hogy végezzen velem nem hiszem, hogy készen állok még arra, hogy régi barátként üdvözöljem a halált.
A szokásos kerülőutamat teszem meg, hogy találkozzak néhány falkataggal, amikor lépteket hallok magam mögül és az orromat pedig túlságosan is ismerős édeskés illat csapja meg, ami olyan könnyedén fertőzi meg körülöttem a levegőt, hogy szinte a vér is megfagy az ereimben. Ő az. Tudom jól. Nem mozdulok. Nem fordulok meg. Csak lehunyom a szemem és várok. A halálra? Meglehet. A döntés az ő kezében van.

[ remélem kezdőnek jó lesz.     ]
♥️
Silent Brothers
❖ admin

avatar
i believe that emotions
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Sponsored content

i believe that emotions
give us power

1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Mystic Falls sikátorai
» Aligátorok kódexe
» Old but Gold Antiques - Darren Cain régiség boltja és háza
» Haditechnika

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: Manhattan :: Kínai negyed-
Ugrás: