descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Rhys O'Shay
if i cannot move heaven, i will raise hell
Iron Sisters
❖ moderátor

avatar
Keresem :
❖ new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics
foglalkozás :
❖ helping others
Karaktered arca :
❖ faceless monster
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


gratulálunk, elfogadva!
dust and shadows  
❖  Egy perce még ez volt a legtutibb meló a világon, de kezd olyan lenni, mint egy peches nap Boszniában. ❖

Szia Rhys!

Először is köszönöm szépen, hogy jöttél, írtál és taroltál, mert ez a karakterlap bizony ott van a szeren. Ahogy olvastam a soraidat, néha-néha felkuncogtam, itt-ott nevethetnékem támadt, emitt-amott pedig majdnem félrenyeltem az éppen majszolt karamellámat! Bravó!
Talán ismered az idézetet, amit a fejlécbe írtam, de ha nem, akkor elmondom, hogy a történeted olvasása közben egy Guy Ritchie filmben találtam magam, s már vártam, hogy mikor jelenik meg Jason Statham vagy éppenséggel Vinnie Jones, mert annyira illettek ehhez a jelenethez, mint a ravasz az agyhoz és a két füstölgő puskacsőhöz.

Másodsorban kiemelném, hogy nagyon jól írsz, de ezt szerintem nem kell mondanom. Különösen tetszett, hogy visszaléptél az időben, felépítetted az előzményeket és utána újra visszatértél ahhoz a ponthoz, amivel az egész indult. Bevallom, hogy az egyik kedvenc filmes technikám ez a fajta, szóval plusz pontot érdemelsz ismét.
Viszont, ha már itt tartunk, akkor kérlek nézd át újra a szöveget, találtam egy-két hiányzó szóközt, amit akár javíthatnék is, de nem teszem, mert lusta vagyok. És... Nos... Biztos, hogy Lila Kasszás? Mármint értem én, hogy a pénztáros nénik félelmetesek lehetnek, de egy rossz arcú emberekkel töltött krimónak nem ilyen nevet tudnék elképzelni. S csak azért tűnt fel, mert kétszer szerepel egymás után a kocsma neve a bekezdésben.

Harmadszor a PB választásodat szeretném dicsérni, mert remekül megtaláltad a karakteredhez passzoló pofikát. Bár meg kell vallanom, nem nagyon ismerem az úriembert, de amilyen tehetséggel leírtad a mimikáit, a reakcióit, láttam magam előtt, ahogy berezel, tépődik és bizonytalankodik. Tegyük hozzá, egy fegyver csövébe bámulva én is így tennék, szóval hoztad a kötelezőt és milyen jól!
És ha már itt tartunk, ezek a közbeékelt és kiemelt gondolatok? Rendkívüli módon élveztem, hogy beleláthatok a karaktered fejébe, hogy látom az őt mozgató félelmeket, kétkedést. Remélem, azért majd pozitívabb gondolatokkal is megtöltöd a buksiját, szóval figyelni foglak és ezt veheted fenyegetésnek.

Negyedszer pedig azt az egyetlen kis elhintett szót emelném ki, ami olyan természetesen csusszant ki Carver száján, hogy első olvasatra csak átsuhantam rajta, mégis nyomot hagyott és vissza kellett térnem. Gondolom, tudod mire gondolok: árnyvadászok! Mibe keveredtél fiú? Merre kanyarodik majd ez a történetszál? Biztos vagyok benne, hogy mindkét oldal szívesen segít majd felgöngyölíteni a misztérium gombolyagját.

Ezek után nincs más dolgom, mint útnak eresszelek, hiszen gyönyörű szép munkát végeztél, így nem tehetek mást, mint elfogadom a lapodat. Foglalózz pofit és rangot, keress partnert és kapcsolatot! És a legfontosabb: játssz! Maradok őszinte híved,

Leviathan



Rhys O'Shay
❖ Mondén

avatar
Tartózkodási hely :
big apple
foglalkozás :
makes awesome plans
Karaktered arca :
dylan o'brien
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


Rhys O'Shay
Rhys O'Shay
a good pair of socks is an often overlooked detail of a gentleman's wardrobe
dylan o'brien mondének22 évrang(talan)
the devil is in the details

❖ Becenév:
Reece, Rhysie
❖ Születési hely, idõ:
 New York,1996. február 2.
❖ Családi állapot:
szingli
❖ Szexuális beállítottság:
hetero
❖ Foglalkozás:
gyakornok (vállalati rabszolga)
❖ Ismertetõ jel:
"...ott, a hülyefejű, amelyiknek van haja..." - a főnököm
❖ Átváltozás:
huh, hát ez elég ... személyes, de ha mindenképp tudni akarod: 13 évesen kezdtem el szőrösödni
❖ Rang:
fiatal felnőtt, asszem. CoD-ban őrmester
❖ Család:
Galen O'Shay: Bostoni ír fickó, keményfából faragták. A kikötőben melózik, úgyhogy ... képzelheted. Nincs oda a melómért, mert nem bírja az öltönyösöket. Más kérdés, hogy én nem öltönyös vagyok, hanem ... aki az öltönyösök öltönyéjért járkál a tisztítóba.
Charlotte O'Shay: Finom sütik, fülsértően magas hang és egy meglepően erős bal horog. Valahogy így tudnám jellemezni a nagyanyámat. Nem velünk él, eggyel felettünk, de a falak valamiért ellentmondanak a fizikai törvényeinek, ha ő beszél, és nemhogy elnyelnék, még fel is erősítik a hangját. Azt hiszem régen ketrecharcos lehetett, mert egyszer olyat kaptam tőle, hogy a pap már az utolsó kenetet akarta feladni. Állítja, hogy véletlen volt, de nem hiszek neki. Azóta megválasztom mit és mikor mondok neki, ha épp nem fizetem le a szomszédot, hogy szóljon, ha hallja lejönni, mert akkor bezárkózom a szobámba és szükségállapotot hirdetek.
❖ pozitív tulajdonságok
humoros, remek szónok és kiváló stratéga (elméleti síkon). szófogadó (a főnököm szerint. Bekaphatja.)
❖ negatív tulajdonságok
túl okos, túl jóképű, túl kedves hülyefejű (a főnök szerint. Az idők végezetéig bekaphatja)
❖ legnagyobb félelmed
öhm ... minden, ami megöl?
❖ legnagyobb vágyad
előléptetés
❖ legnagyobb titkod
a sikerem. Kivételesen jól titkoltam eddig, hogy képes lennék a sikerre.
❖ legnagyobb gyengeséged
mogyoró(allergia) és a fizikai erőm. Azaz, annak a hiánya
❖ fõ fegyvered
jól bánok a tűzőgéppel
look deeply into my eyes


-Legszívesebben levágnám az arcod és megenném, te kis szarházi! – nyáladzva fröcsögött Carver, kezében egy pisztollyal hadonászva.

Oké, oké, állj! Tudom, ennek így semmi értelme. Ki az a Carver? Miért van pisztolya és miért hadonászik vele? Kezdjük az elejéről…
Szép nyári napnak indult ez is, pont mint a … kit is álltatok? Tökmindegy. Ha egy óriás vállalatnak dolgozol, akkor minden nap olyan, mint egy utazás a pokolba. Főleg, ha nincs ráírva a homlokodra, hogy „én egy pöcs vagyok”. Innen ismertetnek meg a vezetőbeosztásúak. Hugo Gálvez is ilyen. Ő a főnököm. Egy igazi rohadék, aki azt hiszi, hogy valamiféle Harcosok Klubját vezet itt a vállalatnál. A mániája az, hogy folyton megüt, a legváratlanabb pillanatokban. Személyi asszisztensként dolgozok nála, ami igazából virágnyelvről lefordítva annyit tesz, hogy : vállalati rabszolga. Illetve, ügyeletes bokszzsák, ha éppen olyanja van. Amiről persze nekem elfelejt e-mail-t írni.
-Rhyyys! – tárta szélesre a karjait Gálvez, mikor meglátott belépni az ajtón. Ez már most rosszul kezdődik. A nevemen hív. – Örülök, hogy látlak! Befognád egy kicsit? Kösz! – az ujjaival pisztolyt formálva célzott felém, mielőtt vad vitába kezdett volna valakivel a telefon másik oldalán. Micsoda seggfej!
-Üdvözlöm anyádat! – vetette még oda a szerencsétlennek Hugo, majd lecsapta a telefont és oldalra döntötte a fejét, ahogy rám pillantott. Viszont meg se szólalt. Csak nézett. Kitudja mik játszódhatnak le abban a beteg fejében.
-Szóóval … -  kezdtem bele, megtörve a csendet.
Gálvez viszont egyből felemelte a kezét, belém fojtva a szót.
-Kussolj, mondtam, nem? Gondolkodom.
Áááh, így már mindent értek. Mostantól tudni fogom, hogyha valaki így néz rám, akkor épp egy gondolkodó szociopatával nézek farkasszemet.
-Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy kapsz egy lehetőséget a főnököd kedvére tenni?
Azt, hogy Sanders anyja rendszeresen a kedvedre tesz, te perverz. Vegyél le a köremail listádról!
-Te vagy az én emberem! Neked olyan … tudod, a fejed, olyan …  - a kezével a saját feje körül kezdett el körözni, mintha csak épp activity estet tartanánk.
-Ovális? – tippeltem, megvonva a vállam.
-Ha az olyan, mint egy segg, akkor igen! – bólogatott vigyorogva Hugo. – Patentul beilleszkedsz majd, fel se tűnsz senkinek se!
-Öhm … -  köszörültem meg a torkom. – Azt hiszem lemaradtam.
-El kéne vinned ezt itt egy barátomnak. – egy fekete aktatáskát tett az asztalra. – Elég fontos lenne, hogy megkapja. Még ma. Menni fog?
-Hát, elég késő van már … -   vonakodtam, a vállamat masszírova. Hugo-t ismerve valakinek a szíve lehet benne. Valahogy nem dob fel a gondolata annak, hogy egy titokzatos aktatáskával rohangásszak az éjszaka közepén.
-Na és, félsz a sötétben? Ide figyelj, Rhysie. Ez most komoly. Mennék én is, de … tudod, hogy van ez. Ha majd neked is lesz egy ilyen kényelmes széked, mint nekem, megérted. – magyarázott bólogatva mint aki éppen a Szentírást tanítja. – Ha megteszed … előléptetlek. Dumálok a fejesekkel, kapsz asztalt, egy olyan kis cuki bólogató szarságot, egy széket, amiből még nem vették ki az összes csavart …
Nehéz ügy. Egyrészt, Hugo egy seggfej. Másrészt viszont, ha előléptetnének, akkor végre megszabadulnék tőle.
-Na, mit szólsz? – kérdezte mosolyogva, ahogy felállt és felém nyújtotta a kezét.
Gyerünk, Rhys, legyél tökös. Mutasd meg neki.
-Ezt le is írnád nekem egy szerződésben? – álltam meg vele szemben és elmosolyodtam. Megvagy!
-Persze! Sőt, a hülye fejedre írom! – horkant fel, majd mielőtt még tehettem volna bármit is a jobb kezével egy szép sunyi jobb horgot vitt be nekem, ami egyből a földre küldött.
Francba. Már megint. Asszem agyrázkódásom van. Szinte hallom, ahogy pattog az agyam a fejemben. Kettőt látok Hugo-ból, ahogy megkerülve az asztalt mellém lép. Oké, ez hivatalosan is egy rémálom már.
-Csakhogy hivatalosak is legyünk. Ha nem viszed el a táskát, mehetsz budit puccolni. Nem akarod tudni, hogy miket hagyok ott magam után …  - csóválta meg a fejét.
Én szoktam hozni a kajáját is. Tekintve, hogy miket szokott megenni, tényleg nem akarom tudni, hogy mit hagy hátra maga után a klotyón.
-Igen, lezsíroztam. Elküldöm az egyik hülyefejűt, ne aggódj. – már nem hozzám, hanem újra a telefonba beszélt, az asztala mögött. – Mit tudom én … van haja. Megfogod ismerni.
Ez alapján még egy vak is kiszúrna a fodrászatban. Szép volt, Hugo!
-Rhys! Mit fekszel még ott? Szerinted azért ütöttelek meg, hogy a földön feküdj? Kelj fel és húzz innen, a táskával együtt! – egy kis papírcetlit dobott a táska mellé, majd széles, elégedett mosollyal mért végig. Remek, gondolom megint látszik, hogy behúzott egyet. – Ennyi. Oh, és keresd Carver-t, könnyű lesz megtalálni, neki …
-Van haja? – vontam meg a vállam.
-Nem, nincs. – rázta meg a fejét Gálvez, miközben vadul nyomkodta a billentyűzetet. – Siess, Rhysie, siess! És jobban vigyázz a táskára, mint az életedre!
A múltkor ugyanezt mondta, csak akkor épp az aranyhalát hoztam el a volt csajától. Vagyis, hoztam volna, de mire odaértem, a csaj megsütötte. Szóval, vettem a kisállatkereskedésben egy másikat. Ennek a hülyének meg fel se tűnt.

Lila Kaszás. A város egy nem túl jóhírű negyedének egy nem túl jóhírű sarkának egy nem túl jóhírű kocsmája. Már a neve se hangzik jól, hiába van ott az, hogy „lila”. A Kas(s)zás önmagában elég ijesztő, tökmindegy milyen színű. Az nem lep meg, hogy Gálveznek egy ilyen helyen vannak ügyletei, és az sem, hogy nem magától jött. Nem szereti bemocskolni a kezét, de nagyon hülye, ha azt hiszi, hogy én betudom. Itt olyan arcok vannak, akik hozzám hasonlókat darálnak a müzlijükbe.
Belépve az ajtón a hely első ránézésre elég … minimalistának tűnt. Ütött-kopott falak, nagy hordókra pakolt kör alakú falapokból készült tálcák szolgáltak asztalként, ahol a kevésbé és a még kevésbé tisztes állampolgárnak kinéző fickók ültek. Nem egészen tudom, hogy Gálvez miként értette a „patentul beilleszkedsz”-t, mert úgy néztem ki ezek között a fickók között, mint kölyök macska az oroszlán ketrecbe. Oké, ne mutasd ki a halálfélelmed! Csak legyél magabiztos és vegyülj el!
-Egy …  - kezdtem bele, hosszúra nyújtva az e betűt, ahogy leültem a pulthoz, a lábam mellé téve a táskát, majd a jobbomon ülő fickóra pillantottam. Vajon mit szoktak inni a sorozatgyilkosok? Gondolkodj! – Pohár vizet. – böktem aztán ki, miután túl hosszúra nyújtottam az e betűt. – De mentes legyen! – tettem aztán hozzá, kacsintva egyet. Hogy ezt miért kellett, nem tudom, sokkal menőbbnek gondoltam, mint ahogy végül kinézhetett.
-Hé, haver! – fordultam magabiztos mosolyt erőltetve az arcomra a látszatra sorozatgyilkos fickóhoz. – Úgy értem, Uram! – javítottam ki magamat, mikor morogva nézett rám. – Egy Carver nevű fickót keresek. Nincs haja, asszem.
Úgy nézett rám, mint valami hülyére. Hülyén is éreztem magam. Végül azonban csak felnevetett, de úgy, ahogy … az ördög szokott, mielőtt ártatlan gyerek vérével öntözi az orchideáit.
-Köze van ahhoz ott? – kérdezte aztán a lábam felé bökve, ahová a táskát tettem. Basszus, a táska! – Mi a francot csinálsz? – vonta össze a szemöldökét, miközben figyelte, ahogy előhúzok egy bilincset a zsebemből és a csuklómhoz bilincselem a táskát.
-Csak … tudod, hogy ne vegyék el. – vontam meg a vállam, mielőtt kortyoltam volna egyet a vízből, amit kértem. Fúj, ez biztos, hogy csapvíz. Olyan íze van, mint egy döglött patkánynak.
-Na és, ha levágom a kezed? – vonta fel a szemöldökét.
Basszus. Hát ezt nem gondoltam eléggé át.
-Sokkal nyugodtabb voltam, míg nem ismertük egymást. – nevettem fel kínomban, és bár próbáltam természetesnek tűnni, valahogy nem jött össze. – Hidd el, nem jó ötlet. Tiszta vér lenne minden, a fal, a székek, a padló, belemenne a … abba az izébe, amit iszol… - valami vörös trutymó van az üvegben, amiből iszik és az előbbi kérdése után nem szeretnék tippelgetni, hogy mi is az. – Néha, ha elvágom az ujjam, már akkor is csak úgy spriccel.
Szerencsémre ekkor egy hatalmas puffanás hallatszott fentről, majd a lépcsőről egy test gurult le, pár pillanattal később pedig az jött utánam, aki alighanem lerúgta az emeletről.
-Hé, te ott! Van hajad. Gyere! – intett nekem, ahogy kiszúrt magának. Hogy a francba ismert fel ennyiből?
-Oké, jövök! Jót dumáltunk! – köszöntem el a csonkítófétises pszichopatától, ahogy felpattantam és a fickóhoz léptem.
-Carver vár téged. Mi a szar? – rázta a fejét értetlenül, ahogy meglátta a csuklómon a bilincset.
-Hogy ne vegyék el. – most komolyan, ezek nem láttak még egyetlen filmet sem?
-Ha levágom a kezed, simán elveszem.
-Tudom, itt mindenki nagyon kreatív. - húztam el a szám, miközben átléptem a péppé vert fickón, és követtem a férfit felfelé a lépcsőn.
Felérve a folyosóra egyből egy ajtóval találtam magam szemben, amit kinyitottak előttem, majd be is csuktak mögöttem, amint beléptem. Valami irodaféle lehetett ez, aminek a közepén ott ült egy kopasz, agyontetovált fickó, aki alighanem az előbb emlegetett Carver lehetett.
-Már azt hittem soha nem érsz ide. Carver vagyok, na és te? – kérdezte, valami furán beteg mosollyal a képén.
-Én … a táskás fickó vagyok. – emeltem meg a kezem, amihez hozzá volt bilincselve. Az kéne még, hogy megtudja a nevem. Elég annyi, amennyit Gálvez is mondott. A hülyefejű, amelyiknek van haja.
-Oké, Rhys. – sóhajtott fel, bennem pedig a vér is megfagyott. – Gálvez elküldte a neved és a képed sms-ben. Tudod, én próbálok kedves lenni, de ha te ilyen pöcs leszel, akkor … láttad lent azt a csávót? Ő is pöcs volt. Egyébként meg, minek a bilincs? Ugye tudod, hogy …
-Levághatnád a kezem, igen, tudom. – fejeztem be a mondatot helyette. Ha még egyszer kimondja ezt valaki, szívrohamot fogok kapni. – Csak odaadom és már itt sem vagyok. – gyorsan megkerestem a kulcsot, kikapcsoltam a bilincset és már az asztalra is tettem a táskát, majd egyből sarkon fordultam és az ajtó felé mentem.
-A-a, Rhys. Itt maradsz még egy kicsit. – szólt utánam, mire egyből megálltam. – Nézzük, mit hoztál nekem …
A kezét dörzsölve állt fel és lassú, őrjítően lassú mozdulatokkal kezdett neki az aktatáska csatjainak kikapcsolásához. Az arcára viszont előbb a döbbenet ült ki, ahogy kinyitotta a táskát, majd összevonva a szemöldökeit intett, hogy jöjjek közelebb.
-Nézz bele! – utasított, arrébb lépve.
-Oké … -  engedelmeskedtem, és félve közelítettem meg a táskát, amiben … -  Váó. – szaladt ki a számon. – Hát ez … kicsit sok, nem? Úgy értem, tudod, ennyi azért nem kell. – a táska óvszeres dobozokkal volt tele. Szuper. Egy rakat óvszert bilincseltem magamhoz. Gálvez totál hülye.
-Átvertél, rohadék! – megragadta a pulóverem gallérját, majd mielőtt még bármit is tehettem volna hozzávágott a falhoz. -Legszívesebben levágnám az arcod és megenném, te kis szarházi! – nyáladzva fröcsögött Carver, kezében egy pisztollyal hadonászva.
Na, így jutottam el addig, hogy megakarják enni az arcom. Miután hárman egyből levágták volna a kezem. Még jó, hogy úgy nyitották ki a táskát, hogy már nem volt rajtam a bilincs.
-Főnök, hallottam, hogy… -  rontott be az ajtón a fickó, aki felhozott.
-Kussolj! Lődd le! – utasította, ahogy engem a földre lökött, majd az aktatáskához lépett.
-Várj, várj, ne lőj, megtudjuk beszélni, nem kell a…. ÁÁÁÁ! – üvöltöttem, lehunyva a szemem. Hogy miért? Nem tudom, reflex? Hátha megsajnálnak, vagy ilyesmi. Vagy felrobban a dobhártyájuk a hangomtól és eltudok menekülni. A nagyinak tuti menne.
-Mi a … francba, beragadt. Nem működik. – mérgelődött a fickó, kezében a pisztollyal, amit újra és újra felém irányított, majd meghúzta a ravaszt, de nem történt semmi.
-Mit bénázol? Csak lődd le! – vette ki a kezéből a fegyvert Carver, majd ő is megpróbált lelőni, én pedig újra ordibálni kezdtem. Viszont neki se sült el a fegyver. – Te hülye barom! – vágta hozzá az emberéhez a pisztolyt. – Elolvastad, hogy kell tisztán tartani?
-Mi? Nem én … ez pisztoly, csak lőni kell vele. – magyarázkodott kissé zavartan és idegesen a fickó.
-Oh, hogy az a … jól összeszartad magad, mi? – nézett aztán le rám vigyorogva Carver. – Valami más utolsó szó? Mielőtt … megjavítja.
Ha már úgy is meghalok … legalább tegyem tökösen.
-Kettő. Kapd. Be! – köptem a szavakat felé.
-Nos, ez igazából három szó. – vonta meg a vállát kötekedve, majd intett az emberének, hogy próbálkozzon újra. A fegyver viszont továbbra se működött. – Ez így már kínos, hagyd abba! – ütötte ki a kezéből a fegyvert, amivel az embere folyamatosan próbált lelőni. – Oda a pillanat. Gyere, állj fel!
Nyúlt a vállam alá Carver, majd felsegített felráncigált a földről, ahova a félelmet szögelt oda. Még összecsinálni se volt időm magam.
-Oké, felejtsük el az előbbit, rendben? – ajánlotta fel, ahogy visszasétált az asztala mögé. – A főnököd átvert, így nincs üzlet. Az a rohadt pokolbéli söpredék! – csapott dühösen az asztalra. Ezzel a kijelentésével nem nagyon szállnék vitába. Jól körül írta Gálvez-t. – Oh, nézz oda, ki hív engem! – pillantott mosolyogva a telefonjára, ami csörögni kezdett. – Szevasz, Hugo! Képzeld, itt van előttem, amit küldtél. Tudod, amikor azt mondtam, hogy két millió, azt úgy értettem, hogy … két millió dollárt akarok. NEM PEDIG ÚGY, HOGY KÉT MILLIÓ DOLLÁR ÉRTÉKBEN KÜLDJ KOTONT!
Váó. Ha nem vágják le a golyóimat ma és nem lőnek fejbe sem, fogalmam sincsen, hogyan fogom ezt elmesélni az unokáimnak. Mármint, hogy a francba játszódhat le egy ilyen beszélgetés két ember között?
-Átakarsz verni, Hugo? Lehet inkább árnyvadászokkal bizniszelek és megemlítem nekik a címedet, mit szólsz hozzá? Nem érdekel, a pénzemet akarom! Jól van, dumáld meg vele! Fogd! – nyomta hozzám a telefont.
-Hééé…. – köszöntem volna, de egyből félbeszakított.
-Te hülye barom! Elvesztetted a pénzemet? Milyen kotonról hadovál az a hülye? Két millió volt abban a táskában! Tudod, te hogy az mennyi pénz? Nehogy válaszolj, mert letépem a fejed! Ide figyelj, ha nem szerzed vissza a pénzemet, akkor megkereslek és kinyírlak. Nem, előbb az apádat nyírom ki, belesütöm a nagyanyád rétesébe, megetettem veled és utána nyírlak ki!
Szóra nyitnám a szám, hogy mondjak valamit, akármit, de a vonal már nem él addigra, mire meg is fogalmazódik a fejemben, hogy mit mondanék. Jó nagy szarban vagyok.
-Na, mit mondott? – pillantott rám Carver.
Talán fel kéne keresnem az FBI-t, hogy beléphessek a tanúvédelmi programjukba. Ja, így hirtelen nem nagyon jut eszembe más megoldás. Akárhogy is számolom, két millió dollárt úgy … négyszázötven évembe telne összekaparni, van egy olyan érzésem, hogy annyira nem türelmes Gálvez. Sem Carver. És mindkettő tudja, ki vagyok.
-Hogy … tartsd meg az óvszert, előlegként. És, hogy … hív majd még a részletekkel. – kamuztam neki, miközben visszaadtam a telefont és elindultam az ajtó felé. Ide fogok hányni, nem kockáztatom meg, hogy még ezért is kiakarjanak nyírni.
-Hé! – szólt megint utánam Carver. Basszus. – Mondd meg annak a szemétnek, hogy … én is üdvözlöm az anyját!
Hát annak biztos örülni fog. Szerencsére, nem fogom látni soha többet Hugo-t. Eszem ágában sincs visszamenni, ahhoz a dühöngő őrülthöz, hogy felkössön valahova és pinjate-t csináljon belőlem. Meg kell találnom a pénzt. Mert, ha nem … lesz nagyobb bajom is annál, mint amit Gálvez hagy maga után a wc-ben.

you can see the war inside

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Karakteralkotás :: Mondének-
Ugrás: