descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Rosalie Alice Valentine
if i cannot move heaven, i will raise hell
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


This
Rosalie (Elina) Alice Valentine
"A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben."
Lily James Faeries22-23 Tűndér
the devil is in the details

❖ Becenév:
Rose, Rosa, Rosie, Lia, Lie, Aly. Tündérföldén meg Elina
❖ Születési hely, idõ:
Tündérföldén. Emberi időben: 1997-1998. szeptember 22.
❖ Családi állapot:
Egyedülálló
❖ Szexuális beállítottság:
Heteroszexuális
❖ Foglalkozás:
Volt már riporter, bébiszitter. De dolgozott már eladóként, pultosként, pincérnőként és modellként is. Jelenleg pedig nővérkeként dolgozik, amíg nem talál ki valami újat Smile
❖ Ismertetõ jel:
Bájossága, szépsége és kedvessége.
❖ Rang:
nincs
❖ Család:
Anyám is udvarhölgy a tündérek között, nagyon régóta nem találkoztunk. Tulajdonképpen mióta eljöttem és az emberek életét élem. Apámról nincsen tudomásom és testvérekről sem, bár anyám említette, hogy volt még egy lánya de vele megszakította a kapcsolatot valami okból kifolyólag.
❖ pozitív tulajdonságok
bájos, mosolygós, kedves, barátságos, optimista, okos, intelligens, együtt érző, vigasztaló, magabiztos, jó szívű, szenvedélyes
❖ negatív tulajdonságok
titokzatos, makacsa, kiszámíthatatlan, szeszélyes, meggondolatlan,
❖ legnagyobb félelmed
sötétség, magány
❖ legnagyobb vágyad
Béke, boldogság. Talán őszinte, tiszta szerelem.
❖ legnagyobb titkod
Az igazi létem és életem.
❖ legnagyobb gyengeséged
A sötétségben nagyon félek.
look deeply into my eyes


Like a dream
Tündérföldén születtem és ott is nőttem fel, boldogságban, szeretetben és gyönyörű vidéken. Mesébe illő hely, olyan mintha egy mennyország lenne. Persze ezt csak azok a tündérek foghatják fel, akik jártak már a kinti világban is.
Az én életem is egészen tökéletes volt, olyan boldog gyermek voltam ott, amilyen a kinti világban soha nem lehettem volna. Anyám udvarhölgy volt a tündérek között, mint ami én is vagyok. Ez számít a királynő után a legmagasabb rangnak odaát. Apámat nem ismertem, születésem után állítólag elhagyott minket. Anyám nem sokat mesélt róla. Én pedig nem kérdeztem. Nem akartam megbántani kérdéseimmel és szomorúságot hozni, oly derűs arcára.
Minden olyan szép és jó volt, bár én nagyon vágytam egy kistestvére, bár tudtam, hogy a tündéreknek nehezen lesz gyermekük. Szóval esélytelen volt, és amúgy anyám hallani sem akart erről a dologról, mint később megtudtam azért, mert nem én voltam az egyetlen gyermeke. Előttem volt már egy lánya, akit valamiért kitagadott. Az okot sajnos nem tudom, mindezeket a dolgokat is anyám egyik jó barátnőjétől tudtam meg.
Tündérföldén nem létezik szomorúság, háború és harag. Legalább is én így gondoltam. A tündérek béke fenntartok, szóval nekik nem szabad háborúzniuk. Anyám mindig azt mondta, ha a tündérek háborúzni kezdenek abból csak nagy baj keletkezhet. Akkor még nem értettem, és talán most sem értem egészen.

My first love

16 éves lehettem, amikor anyámmal kimentünk egy átjárón az emberek világába. Persze álnéven és úgy mint, minden normális ember. Először jártam ott és nagyon megtetszettek az emberek és a világuk is. Főleg egy bizonyos srác, aki annyira kedves és figyelmes volt velem, hogy én teljesen belezúgtam. Szinte minden kívánságomat leste és Ah. annyira, de annyira rendes volt velem.
Ám nekem vissza kellett volna mennem anyával Tündérföldére. Én nem akartam, teljesen megbabonázott az a srác. Kiakartam élvezni még a vele való társaságot, a rózsaszín felhőtől szinte semmit sem láttam. Most már tudom, hogy túl naiv voltam, s hiszékeny. Ittam minden szavát, elhittem minden egyes mondatát. Elhittem, hogy igazán szeret és csak engem akar. Hogyan is gondolhattam mást, mikor annyira kedves, rendes volt velem. Randikra vitt, virágot hozott szinte minden egyes nap. Becézgetett, fogta a kezem, vigyázott rám. Ha én nem kerestem akkor ő keresett. Megnevettetett és megvigasztalt ha bánatos voltam. Hát mi más lehetett ez ha nem szerelem? Ki ne tudna bele szeretni egy ilyen férfibe?
Ügyesen az ujja köré csavart. Igen, most én is okosabb lennék. Főleg, hogy ismerem a történetet. De akkor, az akkori lánynak ez még új volt és annyira igaznak tűnt. Boldog voltam, nagyon boldog.
Anyám persze tiltakozott minden erejével ez ellen, mintha sejtette volna, hogy ez az egész nm egészen ilyen szép. Először életemben veszekedtem vele, kitartottam az érzéseim mellett és a szerelmem mellett. Tudom, hogy akkor anya csak a jót akarta. Féltett és nem akarta, hogy csalódjak az emberekben, nem akarta, hogy szenvedjek. Ha vissza mernék menni hozzá, akkor most bocsánatot kérnék tőle mindenért. Igaza volt, én voltam túl makacs belátni.
Harcoltam a saját anyám ellen, azért, hogy az emberek világában maradhassak. Maradhattam. Hosszú és kemény beszélgetések után meggyőztem, vagyis inkább látta, hogy úgysem fogok visszamenni, agy engedett. Ő visszament Tündérföldére, azóta nem láttam.
Olyan szép és jó volt minden. Néha úgy éreztem, hogy az egész pont olyan mint Tündérföldén. Nem értettem, miért mondják annyian, hogy az emberek veszélyesek ahogyan a világuk is. Nekem maga volt a gyönyörűség és a boldogság. Egyáltalán nem akartam visszamenni Tündérföldére. Jól éreztem magamat, és boldog voltam.
Aztán, mint egy villámcsapás. Hirtelen minden megváltozott. Nem ismerte rám. Durva és erőszakod lett. Úgy kezdett el bánni velem, mint egy szolgálóval, mint a foglyával. Rá kellett döbbennem, hogy idegen lett számomra. Kezdetét vette horror, a katasztrofális életem, ami két évig tartott. Olyan voltam számára, mint egy tárgy, akit birtokolhat. Félelem és rettegés lett úrrá rajtam. Olyan érzések, amiket azelőtt még sohasem tapasztaltam.
Elvitt. Magam sem tudom hová. Bekötötte a szemem és elhurcolt. Egy sziget volt, vagy talán egy elhagyatott hely. Nem tudom. Egy kis ház volt ott, az ablakokon mindenütt rács, a falakon kamerák. A kerítés olyan magas volt, hogy még ugorva sem tudtam volna átjutni rajta. Felső részén áramos szálak. Mikor tudatosult bennem, hogy innen nincs menekvés, majdnem elájultam. Anyám szavai csergedeztek fülemben. Azt kívántam bár visszaforgathatnám az időt, bár minden meg sem történt volna.
Ő mosolygott és folyamatosan csak azt hajtogatta, hogy az övé vagyok és nem engedi, hogy másnak is része legyen belőlem. Már nem szerettem, csak gyűlöltem őt és irtóztam tőle.
18+
Az első éjszaka maga volt a pokol. Azt kérte fürödjek le és vegyem fel azt a ruhát, amit a kezembe dobott. Akkor még fogalmam sem volt, mit akar. Még nem volt dolgom férfival, csak 17 éves voltam, emberi életben számolva. Félszegen de megtettem, amit kért. Lefürödtem és felöltöztem abba, amibe kért. Ha sejtettem volna mi fog történni... Le vitt az ebédlőbe, ahogy ő mondta gyertyafényes vacsorára. Az is volt. Játszotta ugyanúgy a jó fiút, de én tudtam, hogy nem olyan. Aztán megragadta a felső karom és felvitt a szobába. Az ágyra dobott. Megpróbáltam leszállni de nem engedte. Rám feküdt és elkezdte csókolgatni a nyakamat. Remegtem, minden porcikám reszketett. Rúgtam és kapálóztam, de ő erősebb volt. Egy hirtelen mozdulattal letépte rólam a ruhát, ott voltam anyaszült meztelen. Könnyek szöktek a szemebe, láttam amint kizibzárolja a nadrágját és leveti azt. Az ajtóhoz rohantam, de elkapott. Megéreztem keménységét fenekemnél. Úgy dobott az ágyra, mint egy apró tol pihét.
Aztán már magamban éreztem, sírtam, zokogtam. Minden lökésénél fejem az ágytámlájába ütközött. Erősen belemarkoltam a párnába és csak azt vártam, hogy vége legyen.
Utána reggelig sírtam és azt kívántam bár ne élnék. Szörnyen éreztem magam. Tele voltam zúzódásokkal és sebekkel. Kérdezhetnétek, hogy mért nem szöktem meg? Mért nem mentem el a házból, a birtokról? Megpróbáltam. Számtalanszor. De mindannyiszor elkapott és megvert. Igen, tudom mi jár a fejetekbe, hogy mért nem használtam mágiát, hisz a tündérek nagyon erősek ebben. Próbáltam de valahogy mindig balul sült el. Talán túl gyenge voltam, vagy valami érzés mégiscsak maradt bennem irányába, és az nem engedte. Hisz nem olyan könnyű más érezni még akaratból se.
Azon az este után, szinte minden éjjel átmentem ugyanazon. Nappal sohase volt otthon, nem tudom mit csinált, hova járt. Úgy éreztem magam, mint egy rongydarab, akit csak kihasználnak. Kezdtem feladni a reményt, hogy valaha is megmeneküljek.

Freedom

Aztán egy nap, valakik jöttek hozzá valakik, valami furcsa alakok. Veszekedtek. Éppen nem figyeltek rám. Én pedig fogtam magam és elbújtam az autójuk csomagtartójában. Igazából nem gondoltam, hogy megszökhetek. Csupán tettem egy utolsó kísérletet rá. Már szinte felkészültem arra, hogy újra megverjen. De, legnagyobb meglepettségemre, nem így lett. Eljöttem. Megszöktem. Nem jött, hogy elhiggyem. Sikerült. Emberi életben 19 éves voltam már ekkor, és mintha új erőre kaptam volna.
Ahol legelőször megálltak, ott kiszálltam. Előredöntöttem a hátsó üléseket és kimásztam. Egy szál ruha volt rajtam és mezítláb voltam. Szaladtam, olyan sebesen ahogyan csak bírtam. Magam sem tudom hová. Csak el, minél távolabb.
Fogalmam sincs mi történt utána, de egy puha és kellemes ágyban ébredtem. Először azt hittem visszakerültem, de nem. Egy kedves néni-nél találtam magam. Eleinte féltem tőle de később ő lett az anyám, a mindenem, Mary néni.  
Eltelt azóta jó 3-4 év. Nagyon nehéz volt újra egészséges lénynek lenni, átlépni a dolgokon és feldolgozni azokat. De Mary segített, anyám helyett anyám volt. Majdnem másfél évbe került, míg visszataláltam magamhoz. Most már normálisan élem az életemet. Fogjuk rá. Még mindig félek a sötétben és kissé a férfiaktól is. Az igazi Tündér anyámhoz nem mertem vissza menni, nem tudok a szemébe nézni. Igaza volt és én nem hittem neki...              
you can see the war inside

Iron Sisters
❖ moderátor

avatar
Keresem :
❖ new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics
foglalkozás :
❖ helping others
Karaktered arca :
❖ faceless monster
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


gratulálunk, elfogadva!
dust and shadows  
❖  the most optimist member of the Seelie Queen's court ❖

Kedves Elina!

Először is hadd köszönjem meg még egyszer, hogy a mi oldalunkat választottad, arról nem is beszélve, hogy ilyen készségesen pontosítottad a részleteket! Nagyon hálás vagyok érte, és remélem, hogy ezen varázslatos történet sok játékostársat vonzz majd be számodra. Ugyanis tényleg varázslatos, nem mellesleg felemelő érzés egy ilyen hihetetlenül optimista karaktert üdvözölni az oldal keretein belül, akinek ilyen pozitív elképzelései vannak. Majdhogynem nehéz elhinni, hogy ekkora sokk után képes lesz teljes mértékben felépülni és megmaradni önmagának. Mellesleg kíváncsi is vagyok, talán még majd keresztezzük egymás útjait a játéktéren, és megtudhatom mi lesz a sorsa ennek a fiatal, üde leányzónak.

Aztán tovább nem is tartalak fel, hiszen megannyi kaland várhat még most rád az oldalon egy olyan mese után, mint ami most az oldalon lezajlott. Egyedül arra kérnélek meg, hogy majd Seelie Queen-nel egyeztess, kár lenne veszni hagyni a rangodat és a lehetséges életedet az Udvarban, arról nem is beszélve, hogy akár édesanyáddal is kibékülhetnétek az oldalán!

A Staff nevében,
Mabel Amboise

Ui.: A rang-, avatárfoglalóról meg ne feledkezz, hogy mindenképpen megtarthasd ezt az aranyos kis pofit! (és mondd, hogy te is az új Mamma Mia film miatt figyeltél fel rá, mint én )



1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Taima Valentine Vaidya

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Régi karakterlapok-
Ugrás: