descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Rhiannon Hazel Darkh
if i cannot move heaven, i will raise hell
Iron Sisters
❖ moderátor

avatar
Keresem :
❖ new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics
foglalkozás :
❖ helping others
Karaktered arca :
❖ faceless monster
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


gratulálunk, elfogadva!
dust and shadows  
❖ vampires... vampires everywhere! ❖

Kedves Ronnie!

Olyan kár, hogy mást nem fogadsz el, hiszen olyan szép ez a név. Már az elejétől kezdve csak dicsérni tudtam, és a második neved! Örülök, hogy végül megtartottad. Úgy gondolom nagyon is illik apuci pici lányához a Hazel név, még ha már bizonyos okok miatt hirtelen gyorsan kellett felnőnöd, ahogy kiszakadtál a védelmező tudatlanságból. Mert ez igen is elképesztő! Nem mellesleg elgondolkoztató, mégis mibe keveredtél te? Miért nem állított meg senki? Az apád mégis miért nem tett érted semmit?

Nagyon kíváncsivá tettél, ahogy ugyan egy rövid, de igazán tartalmas előtörténetet olvashattam tőled. Nem egy kérdés fogalmazódott meg bennem, párat már felsoroltam és néhányat meghagyok későbbre a játéktérre, mert össze kell futnunk! Ne hidd, hogy elkerülheted Blake-t. Razz Valamint figyelemmel fogom kísérni, miként alakulnak a dolgok tovább Neal-lel, remélem kitértek pár múltbéli játékra is. Olyan szívesen olvasnék még többet a lázadó időszakodról.
Most pedig irány a foglalók, érezd jól és formáld csak tovább magadat közöttünk!

Üdvözöllek az oldalon a Staff nevében!  


Rhiannon Darkh
❖ Újszülött vámpír

avatar
Keresem :
i need my bestie
Tartózkodási hely :
❖ los angeles & new york ❖
foglalkozás :
❖ exposing mr. darkh ❖
Karaktered arca :
❖ camila mendes ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


mad lad
rhiannon hazel darkh
My heart is big enough for both of them.
camila mendes vámpír20újszülött
the devil is in the details

❖ Becenév:
Ronnie, mást ne is merészelj!
❖ Születési hely, idõ:
Los Angeles, 1999. január 1.
❖ Családi állapot:
Bonyolult #InLoveWithTwo
❖ Szexuális beállítottság:
Hetero, bicurious
❖ Foglalkozás:
Hozzászokom az új életemhez.
❖ Ismertetõ jel:
Csípős nyelvemről.
❖ Átváltozás:
Lassan egy éve történt, amikor rájöttem, hogy milyen családnak is vagyok a részese és nem igazán tudtam együtt élni a döntéseikkel. Ők pedig választás elé helyeztek, hogy vagy velük vagyok, vagy nélkülük kell boldogulnom. Azt hiszem az utóbbira nem számítottak és ez lett a nyitja a jelenlegi állapotomnak. A Los Angeles-i klán feje volt az, aki végül átváltoztatott.
❖ Rang:
Újszülött vámpír, még mindig elég friss számomra az egész szituáció, de a Los Angeles-i vámpírklánhoz tartozom.
❖ Család:
Csak a szüleimet volt szerencsém megismerni, rajtuk kívül nem igazán volt szerencsém más családtagomhoz. Nem mondhatnám, hogy túl jó lenne a viszonyom velük. Egy darabig elvoltam a gyermeteg rózsaszín felsőben, hogy én vagyok apuci kicsi lánya, aki habár célratörő, de ártatlan és jólelkű. Ha sejtettem volna, hogy mégis miben utazik valószínűleg sosem kezdek el kutakodni olyan dolgokban, amelyek jelenlegi sorsomat megpecsételték.
❖ pozitív tulajdonságok
Kitartó, magabiztos, karizmatikus, meggyőző, határozott, leleményes, humoros, szórakoztató, élénk.
❖ negatív tulajdonságok
Makacs, kötekedő, önfejű, önző, kegyetlen, szétszórt, szeszélyes, heves.
❖ legnagyobb félelmed
Elveszíteni azokat, akiket szeretek, akik a legfontosabbak a számomra.
❖ legnagyobb vágyad
Újra úgy érezzem, hogy önmagam vagyok.
❖ legnagyobb titkod
A holttest, amit megtaláltak az nem az enyém.
❖ legnagyobb gyengeséged
Neal.. Blake.. Mindenki, akit szeretek.  
look deeply into my eyes

Mindenki ártatlanként születik. Egy ártatlan lélek fogan meg, amikor két ember szereti egymást. Vagy éppenséggel csak a hormonok tengenek túl bennük, amely sok tinédzserterhességhez vezethet. De egy gyerek, ha elhiszi, hogy szeretik, akkor úgy érzi, hogy számára minden lehetséges. Én is pontosan ezt hittem. Megvoltam a magam kis buborékában. Élveztem az életem minden egyes részét, hiszen soha nem törődtem a következményekkel. A két szép szememért bármit megkaphattam és sosem kérdőjeleztem meg, hogy honnan is jön mindaz, amihez mi, a családunk hozzáfér. Tudtam, hogy apa megannyi embert félemlít meg, hiszen pusztán a kisugárzása önmagában tiszteletet követel. Leírhatatlan volt. Egy kislány voltam. Csak egy aprócska kislány, aki apuci térdén ücsörögve élvezte életének minden egyes pillanatát. Egészen addig, míg rájött, hogy a szülei koránt sem olyan tisztalelkűek, mint az hitte. Bár ez határozottan erős túlzás. Mélyen valahol talán mindig is ott lappangott bennem, hogy valami nagyon nem stimmel. Egyszerűen csak nem akartam vele foglalkozni. Egészen addig, míg talán lázadásból, talán nem elkezdtem járni egy olyan sráccal, akit az apám kifejezetten megtiltott. Ez volt az első alkalom, amikor ellenszegültem az akaratának. Nem tudom, hogy a tény maga, hogy megtettem lepett meg leginkább vagy az, hogy mennyire jó érzés volt szembeszegülni az apai szigorral. Leírhatatlan volt a számomra. Bár egyáltalán nem volt fair a fiúval szemben, de az igazság az, hogy idővel a szívemhez nőtt. Ő volt az, aki felébresztett engem abból a keserédes álomból, amit addig az életemnek csúfoltam. Miatta láttam meg, hogy mit is művel az apám. Hogy ki is ő valójában. Ezért pedig örökké hálás leszek. Ezen senki és semmi nem változtathat.
De ez csak az első lépcsőfok volt. A következőt már óvatosan vettem, hiszen kutatni akartam az apám után, hogy pontosan mégis mivel foglalkozik, mit csinál. Olyan módon akartam megismerni, olyan kérdéseket feltenni, amelyekre választ szemtől-szembe soha nem kapnék. Már magam sem tudom, hogy melyik lépcsőfok volt az, amelyre rosszul léptem, szinte tagadhatatlanul, hiszen utána már egyenesen sodródtam a végtelen mélységbe bele, ami a lelkemet is felemésztette. Meghaltam. Mondhatnánk, hogy rosszkor voltam, rossz helyen, de pontosan tudtam, hogy hova megyek. Csak nem gondoltam teljesen végig. Mert azt hittem az igazság mindennél fontosabb. Hogy csak ez számít. Szépen, lassan elveszítettem mindent, ami értékes lehetne a számomra. Kifordultam önmagamból. Még a legjobb barátom sem hitt nekem. A fiút, akit szerettem, szinte teljesen kizártam az életemből. Hogy megóvjam. Mégis az új életemben, mikor már az egyetlen dolog, ami számított az a vér iránt érzett vágyam Ő volt az, akit felkerestem. Ugyanazzal a sorssal pecsételtem meg őt is, amivel az én életemet mentették meg. Az ő esetében erre nem volt szükség. Az önzés azonban sokkal erősebb volt a lelkemben, mint a józan ész hatalma a fejemben. Csak úgy, mint az eltűnésem előtt kerülöm őt, mintha muszáj volna. Pedig csak bennem bízik és igyekszem őt tanítani, segíteni, ahogyan engem segítettek az első perctől kezdve, de akárhányszor ránézek úgy érzem egy darabot látok az apámból, ahogy a lélektükreiben megpillantom a sajátomat. Saját, önző és kegyetlen célomból tettem ezt vele. Egy normális életet lehetett volna, de én belerángattam valamibe, amit talán sosem választott volna, ha teljesen kiterítem elé a lapjaimat. Elengedhetett volna. De én képtelen voltam elengedni őt. Ezt a terhet pedig egy örökkévalóságon keresztül cipelnem kell majd..  
you can see the war inside

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Karakteralkotás :: Vámpírok-
Ugrás: