descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Harctér
if i cannot move heaven, i will raise hell
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?
Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

[You must be registered and logged in to see this image.]- Hát, hogyha ennyi kezdők szerencséje lakozik benned, akkor igazán adhatnál belőle egy keveset, mert elkelne nekem. - Sebastian-nal szemben határozottan. Bár vele nem hiszem, hogy sokkal előrébb lehetnék, ha maga a tündéri keresztszülőm bugyolálna engem aranyból készített kis masniba, meg a világ összes szerencséjében megfürdetne. Valószínűleg még akkor is láthatatlan lennék a számára és csak úgy, mint egy robot mondogatná szüntelenül, hogy Clary, Clary, Clary. Mert mégis mi a frászkarika fontosabb a húgánál ebben a világban. Én határozottan nem. Egy senki vagyok és semmit nem jelentek a számára, ami újra meg újra összetöri a szívemet, de ugyanakkor képes mindig reményt ébreszteni bennem aziránt, hogy valami mégis lakozik abban a sötét szívében elraktározva a számomra is.
- Ez had maradjon az én titkom. - Azzal rákacsintok és mosolyogva veszem fel a szükséges pózt a támadásomhoz. Mindig sokkal egyszerűbb legyőzni valakit, ha már ismered minden egyes gyenge pontját. Ha tudod, hol tudod igazán megsebezni, hogy kinek mi a gyengesége, hogy mégis miben rejtőzik. Benne pedig nem más üti fel a fejét szüntelenül, mint a kétségbeesés, a kételkedés önmagában. Hogy nem mer cselekedni, hogy fél s talán retteg a hibáktól. Én pedig pontosan erre akarok rámenni.
Úgy támadom, hogy minden erőmet beleadnom, de ez sokkal inkább a dühöm Sebastian irányába, mintsem a kiképzés része. Minden egyes ütésem egyre erősebb lesz és szinte már el is felejtem, hogy kivel állok szemben, amikor nemes egyszerűséggel kirúgom alóla a lábát, amitől a földre hulló testére úgy ugrok rá, mint egy kismacska a nyakára térdelve ezzel is elszorítva a légcsövét így pár másodpercig nem jut oxigén a tüdejébe. - A legjobb védekezés a támadás. Ne légy velem finom csak azért, mert ismersz. Mutasd meg mi lakozik benned. Szeretném megismerni a saját démonaidat. - Azzal pedig felállok és kinyújtom számára a kezemet, hogy most én segítsem fel őt, de ha esetleg támadáson gondolkodna talán jobb alkalmat nem is fog kapni.
Oswin Willeheart
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
him
Karaktered arca :
Amy Jackson
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem számolok azzal, hogy akármennyire is meglepném és amikor mégis ennek a jeleit vélem felfedezni a vonásain, az sokkal jobban lep meg engem, mint amennyire korábban nekem sikerült őt, legalábbis ezt hiszem.
Tudom, hogy keményebben kell edzenem, hogy sokkal többet kell odategyek mindenki elé, mint másoknak, hogy bizonyítanom kell, itt van a helyem. Nem csak nekik, de saját magamnak is, hiszen szüntelen kérdőjelezem meg saját magamat és az ittlétem jogosságát. Nem véletlenül. Szándékosan sosem okoznék bajt senkinek sem, de a szándékolatlanra is oda kell figyelnem és noha nem gyülekeznek most még fekete fellegek a fejem felett, jobb, ha inkább mindenre felkészülök és számolok azokkal az eshetőségekkel is, amelyeket igazán elképzelni sem vagyok képes.
A nekem szegezett kérdésre eszembe sem jut nem őszintén válaszolni, de nem teljesen értem, hogy miért is kapom meg. Kifejtem úgy és amennyire, amennyire igaznak, de mégsem túlzottnak érzem, amit viszont válaszként kapok, az nem cseppet lep meg. Hiába jelezte már korábban Dorothy is, hogy miként lát engem és a hozzáállásomat, még most is nehéz elhinnem azt, amiképpen mások látnak. Nekem annyival másabb mindaz, amiről véleményt alkotnak velem kapcsolatban.
- Kezdők szerencséje is lehet. - vonom meg a vállamat puhán, de nem a tiszteletlenség jeleként, sokkal inkább azért, mert hiszek abban, hogy inkább csak erről lehet szó. Szerencsém volt. Jól irányítottam a dolgokat vagy csak szimplán a körülmények játszottak kedvezően közre. Szóval egyáltalán nem arról van szó, hogy elejtett és kósza dicséretekre áhítoznék vagy azokat szeretném kicsikarni, miközben nagyon is tisztában vagyok a képességeimmel. Valójában nem vagyok. ...de nagyon igyekszem mindenki tanácsait meg- és elfogadni, beépíteni, a magamévá tenni és akképpen hasznosítani a jövőben. Elvégre a többiek és a saját életem múlhat rajta, úgyhogy nagyon sok választási lehetőségem nincs. Nem mintha keresnék ilyesmit, szóval nem erről van szó koránt sem.
- Rólam mit árult el? - elhiszem a szavait, mi több, szentírásnak veszem és így már érdekel az is, hogy esetemben mégis miről adtam ki információkat, hogy legközelebb tudjam, mások mit árulhatnak el önmagukról, ha esetleg a magamévá teszem a velem szemben álló módszerét. Komolyan veszem a tanítást és nem számít honnan és hogyan jön a segítség vagy a tanács, mindent megfogadok. Szivacsként gyűjtöm magamba az elhangzottakat és bármit megtennék azért, hogy a megfelelő módon hasznosítsam majd a következőekben.
Határozottan bólintok, amikor azt mondja elég a csevejből. Edzeni jöttünk, ráadásul az én kérésemre, így mindenféle apelláta nélkül veszem tudomásul a helyzet alakulását és helyezkednék vissza abban a pozícióba, mint amiből feloldódtam, amikor a kérdést megkaptam tőle. ...csakhogy, bedob a mély vízbe, amiből a magam módján próbálok kievickélni. Egyáltalán nem neheztelek rá, amiért támadásba lendül és váratlan meglepetés elé állít, kivédeni igyekszem a sorjázóakat, egyiket a másik után, ami ilyen-olyan sikerrel zárul végül.
Van, amit bekapok; az arcom, a vállam és a mellkasom bánja. Van, amit ki tudok védeni, a szemem, a torkom vagy a gyomrom nem lesz áldozata a rohamnak és bár mondhatnánk azt, hogy ez a jobbik eset, hiszen a főbb, fontosabb részeimet sikerült védenem, kicsit sem vagyok elégedett. A lábaimnak szánt mozdulatra pedig egyáltalán nem is tudok elegendő figyelmet szentelni, így ha lecsap; szinte tuti az eredmény...

Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?
Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

[You must be registered and logged in to see this image.]Soha nem egyszerű, amikor valami kegyetlen módon beleeszi magát az elménkbe és a saját fejünk, gondolataink válnak a börtönünké. Utálom, hogy ennyire sokat jelent nekem Sebastian, miközben ha jelentek is számára valamit ő erőteljesen küzd a tény ellen, hogy bármivel is több vagyok, mint egy feláldozható bábú. Bár a tény, hogy annyi alkalommal adtam neki lehetőséget arra, hogy megöljön úgy gondolom bebizonyítja az igazamat. Hogy számítok neki. Nem tudom, hogy milyen tervről beszélt, mit is tervez velem, de ez nem is számít. Most nem. Itt kellene lennem fejben, hogy segíthessek egy újoncnak jobbá válni, de miképpen is tehetném mindezt meg, ha egyszerűen a gondolataim fogja vagyok és nem arra összpontosítok, ami ténylegesen körülöttem történik.
Mégis a zavaros gondolataim ellenére inkább nem is támadok egyszerűen csak egy őszinte kérdést teszek fel. Hogy mi jár az ő fejében, hogy mennyire van itt fejben a harctéren, hogy kiképezzem. A válasza egy kicsit talán meglep. A legtöbb árnyvadász el van telve magától teljesen magabiztos Ő mégis kételkedik minden egyes léptében. Nem is tudom miért, de ettől akaratlanul is felnevetek. Na, nem mintha őt magát nevetném ki egyszerűen csak üdítő valakinek a társaságában lenni, aki árnyvadász létére kételkedik abban, hogy hol a helye, mi is a szerepe a világban.
- Aranyos, hogy így gondolod. Én egyáltalán nem látom úgy, hogy hátrányban lennél. Kezdetek óta itt vagyok mégis sikerült leterítened. Ezt neveznéd te hátránynak? - Habár nem teljesen igaz, hogy a kezdetek óta, de a kiképzés kezdetére még pont beestem, mint utolsó jelentkező hogy igen még én is életben vagyok. Akkor egy idegen nőnek a nevével léptem be ezen az ajtón a királynő parancsára. Megannyi oldalon állok egy háborúban, hogy már magam sem tudom, hogy melyik is a helyes út.
- Sokat elárul rólunk, hogy mit gondolunk ilyen pillanatokban, hogy mi az, ami úgymond eltereli a figyelmünket, vagy éppenséggel ösztönöz minket arra, hogy jobbak legyünk. - Nálam inkább az előbbi érvényes, de ez nem azt jelenti, hogy nem használhatom előnyömre. Bár azaz egyetlen probléma, hogy azt nem köszönné meg. Mégis azért jöttem, hogy kiadjam magamból a gőzt, akkor miért is fognám vissza magam? - De ennyi elég is a csevejből. - Kihasználva kicsit ellazított állását lendülök neki teljes erőmből újra és újra sorozva a kezeimmel nem is figyelve, hogy mennyit sikerül hárítania belőle. Célzom az arcát, a vállát, a mellkasát, a torkát, szinte az egész felsőtestét végig, miközben egyfajta kivégzőmozdulatnak szemezek a lábaival.
Oswin Willeheart
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
him
Karaktered arca :
Amy Jackson
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


[You must be registered and logged in to see this image.]
Gyors mozdulattal segítem a talpraállásban és hazudnék, ha azt mondanám, nem lep meg valahol, amit mond. Tulajdonképpen még a vonásaimra is kiül, ahogy a szemöldökeim enyhén feljebb ívelődnek a lélektükreim felett. Tapasztaltabb, mint én, meglátásom szerint jóval, ezért inkább számítok arra, hogy ízekre szedi minden mozdulatomat, amit nem is bántam volna, hiszen azért vagyok itt, hogy tanuljak tőle. Ehelyett azonban mást kapok, amire nem készültem, amivel tulajdonképpen nem is számoltam. Tudom, hogy keményen dolgozom, próbálkozom legalábbis megtenni, amit tudok, figyelni, hallgatni a tanácsokra és a magamévá tenni annyi tudást, amennyit csak képes lehetek a legrövidebb időn belül. Muszáj, nincs más választásom és a szívemen is viselem a kötelességem. Nagyon szeretnék bizonyítani, elfogadtatni és elfogadni magam, de azzal valahogy sose számolok, hogy jól csinálom és így, hogy most azzal szembesít; nincs kritikája, fogalmam sincs hirtelen, mit kellene kezdjek ezzel.
- Köszi. - zavart mosollyal az arcomon eresztem el a kezét, amikor már teljesen visszanyerte az egyensúlyát és függőlegesben áll újra. - Igyekszem. - tűrök egy tincset a fülem mögé. Komolyan próbálkozom azzal, hogy jobban bízzam önmagamban, de ez számomra nem annyira egyszerű vagy magától értetődő. Még mindig úgy gondolom és érzem, nem nagyon van helyem azok között, akik egész életükben ezt ismerték, így nevelkedtek, még ha nem is teljesen a kezdetektől, én viszont igen későn kerültem ebbe az életbe és még ennyi idő után is kívülállónak érzem magam. Pedig talán nem kellene. Talán…
Felkészülök, készülnék a következő körre, amikor viszont egészen más irányba kanyarodunk el. Az izmaim veszítenek a feszültséggel vegyes készültség adta merevségükből, ahogy néhány árnyalatnyival lazább tartásba formálódnak, amíg rágódom a kérdésén és a válaszomon is.
- Arra, hogy még most is mekkora hátrányban vagyok és sokkal keményebben kell odatennem magam. - mondhatnék akármi mást, ami kevésbé lenne az elevenem, de igazság szerint meg sem fordul a fejemben, hogy kitaláljak valamit, amit elfogadhatóbb, meghallgathatóbb és kevésbé igaz, mint a valóság. Értékelem, hogy megdicsért, hálás is vagyok érte, de ahogy egyre közelebb kellene kerülnöm a célhoz, úgy érzem egyre inkább távolinak. Az árnyvadászok mindegyike tiszteletet érdemel és az én szememben csodálatot is. Megtették és megteszik minden egyes nap újra bátran azt, amiről mi többiek csak álmodozni merünk. Olyanokká akarunk válni, mint ők. Bátor harcosokká, ezért tanulunk, eddzünk, hogy egy napon majd felnőjünk hozzájuk és átvehessük az örökséget, amelyet olyan módon kell tovább adnunk, hogy arra igazán, bátran, erősen és önfeláldozón vigyáztunk.
- Miért kérded? - ráncolom összébb a szemöldökeimet, mert nem nagyon értem, miért ötlött fel benne a kérdés, de tagadhatatlanul érdekel a válasza.


//dehogy lett az, nekem tetszett! *-*//

Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?
Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

[You must be registered and logged in to see this image.]Néha nem is ténylegesen arra van szükségünk, hogy új dolgot tanuljunk, vagy megpróbáljunk megjegyezni valamit, ami másnak teljesen tökéletesen megy, de nekünk valahogy egyáltalán nem akar összeállni a kép. Néha arra van szükségünk, hogy valaki egy kis önbizalmat tápláljon belénk. Hogy ne érezzük magunkat teljesen analfabétának. Ugyanakkor az sem fog minket hátráltatni, ha mi magunk is hozzáteszünk az előrehaladáshoz. Azonban ez talán a legnehezebb az egészben.
Utálom, hogy segíteni akarok neki edzeni és tényleg itt akarok lenni lélekben is nem csak testileg, de akárhányszor próbálkozom azzal, hogy egy kicsit kiszakadjak a Sebastian buborékból a fejem valahogy mindig hozzá ugrik vissza talán azért, mert a szívemre szinte már rávéste a nevét, hogy hozzá tartozik csak úgy, mint a lelkem.. Néha nem is értem, hogy miképpen tudok valakit szeretni, aki  még csak a szónak a jelentését sem igazán ismeri, s nem képes átérezni.
Megfogom a kezét, hogy talpra segítsen. Határozottan lenyűgözött, hiszen sosem láttam még valakit, aki ilyen hamar ráérez arra, amit valaki mond neki. Szóval részemről én már simán kiküldeném őt a terepre. Belevaló csajszi.
- Nincs igazán kritika.. Jól csinálod. Nem kell más csak bízz magadban. Ez sem kritika sokkal inkább tanács. - Úgy utálom magam, amiért szinte pontosan tudom, hogy mégis mi zajlik a háttérben, de nem mondhatom el nekik, hogy nem óvhatok meg senkit sem. Ezért sem zártam be senkit sem a szívembe, vagy engedtem igazán közel magamhoz, hogy megismerhessen engem. Elzárkóztam ennek még a gondolatától is. Mert csak még fájdalmasabb lenne végignézni a világ pusztulását. Sokkal jobb így, hogy az egyetlen személy, akivel őszintén törődöm maga az, aki a világot szeretné elpusztítani.
- Mire gondolsz most? - Teszem fel neki a kérdést, ahogyan felveszi a harci pózt. Talán neki kevesebb gondolat kavarog a fejében, mint nekem. - Ne fagyj le, csak mondd ki. - Nem vagyok képes idefókuszálni.. Legalább egyikünknek nem ártana valamennyire itt lennie. Ha már az én lelkem más vizeken evez. Bár kíváncsi lennék, hogy miről akarja elterelni a gondolat. Legtöbb edzés egyfajta kikapcsolódás, elterelés céljából történik. De az is lehet, hogy csak az én esetemben van ez így.
 || béna ||
Oswin Willeheart
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
him
Karaktered arca :
Amy Jackson
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


[You must be registered and logged in to see this image.]
Elönt valamiféle, igenis túláradó és kevéssé reális büszkeség vagy nem is tudom, öröm talán, hogy sikeresen ki tudom vitelezni az eltervezett és végrehajtott támadást az elejétől a végéig. Egyáltalán nem voltam abban biztos, hogy az elterelés be fog jönni, hiába szívleltem meg a tanácsát és igyekeztem az a lehető legjobban kivitelezni. Mégiscsak jóval tapasztaltabb nálam, többször volt már éles helyzetben, amikor a saját élete vagy a többieké volt a tét. Hozzá képest az enyém igencsak gyerekcipőben jár és most mégis, elönt az elégedettség, még az elfogadható mértékben azért, mert bejött, amire készültem. Tanulok, igyekszem megfogadni minden tanácsot, amit kapok, nem számít honnan és mikor jön és hasznosítani azt a lehető legjobban. Fejlődni szeretnék, felérni a többiekhez, akiknek az egész életük erről, a harcról szólt és bár reménytelen, de megkísérelni behozni a lemaradásomat.
A fordulásba kötött gáncsolás után azonban nem állok meg, fölébe rugaszkodom azután, hogy a padlónak érkezett a tőlem telhető legnagyobb sebességgel. Megmagyarázhatatlan büszkeséggel tölt el az elismerést hordozó hang és a könyökömet a nyakánál állítom meg, ekként elvágva a lendület ívét, ahogy a súlyom egy részét korábban már a testére helyeztem a továbbgördülés után. Befejezni azonban nem fogom a mozdulatot, az edzés lenne a lényeg, így pedig a kitartott mozdulatot oldom, lemászva róla és a karomat nyújtom ahhoz, hogy talpra lendítsem, már, ha elfogadja egyáltalán a segítséget.
- Jöhet a kritika, mit és miként kell javítanom. - tényleg azért vagyok itt, hogy minél több tudást magamba szívhassak és könnyebb, ha felhívja a figyelmem arra, mit kellene másképpen vagy jobban kidolgozva véghez vinnem a későbbiekben.
- Te jössz. az előbb az enyém volt a kezdeményezés joga, ez alkalommal most övé a lehetőség, ha benne van és így alaphelyzetbe visszaállva igyekszem felkészülni a soron következő támadásra, ezúttal számításba véve az esetleges figyelemelterelés lehetőségét is. Nem szeretnék ismételten úgy járni, mint ma más korábban, amikor a derekammal kaptam be a nem számított mozdulatát.

Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?
Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

[You must be registered and logged in to see this image.]Totális idiótának érzem magam. Itt edzek egy árnyvadásszal, akit hamarosan vagy átváltoztatnak sötét harcossá és agymosott zombiként fog Sebastian oldalára átállni vagy pedig majd a halál ragadja el magával. Szinte olyan értelmetlennek tűnik minden. Valahogy a levegőben ott van a káosz közeledése, de mintha inkább behunynánk a szemünket és tudomást sem akarnánk venni a tényleges problémáról, ami már olyan rémisztően közel van hozzánk, hogy hirtelenjében nem is tudjuk, hogy merre nézzünk.
Elgurulok, mielőtt teljesen padlót foghatnék, de valahogy egy részem bánja ezt a védekező mechanizmust. Mintha szomjazna a lelkem egy-két pofonra csak, hogy úgy érezhessem, hogy élek. Hogy igen is itt vagyok ebben a testben és nem őrültem még meg teljesen. Pedig már egyre inkább úgy érzem.
Tanácsot adok neki, de ez is csak amolyan se füle, se farka érzést ébreszt a mellkasomban. Vajon hova tartozom ténylegesen? Ki vagyok egyáltalán? Néha annyira fel szeretnék szívódni a föld felszínéről eltűnni a tündérfölde ölelő békességében, de még ott sem lehetne igazán nyugtom. Most nem, hogy Sebastian és a királynő szövetséget kötött. A gondolatba is beleborzongok. Nem is nagyon vagyok már a harctér kellős közepén sokkal inkább járok messzi vizeken. A támadását azért valamennyire észlelem, mozdulatait figyelem, de különösebben nem kívánom hárítani. Mégis azonban úgy tűnik sikerült megfogadni a tanácsomat, mert egyáltalán nem számítottam arra, hogy kirúgja alólam a lábaimat és keményen a padlónak csapódok. A levegő hirtelen távozik a mellkasomból, amivel együtt felszisszenek, nem mintha fájt volna, mert ehhez már hozzászoktam.. Egyszerűen csak kellemetlen érzés volt. - Wow. - Csak ennyi hagyja el ajkaimat, de mire észhez térhetnék addigra már a következő támadásába lendül bele. Én most mennyire hálás lennék, ha a padló úgy beszippantana magába..
Oswin Willeheart
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
him
Karaktered arca :
Amy Jackson
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


[You must be registered and logged in to see this image.]
Érzem a bekapott ütést, de ez még nem tántorít vissza attól, hogy folytassam, amibe belefogtam. Csúnya lenne, ha nem tudnék elviselni némi fájdalmat, ez is az életünk, az életem része most már és hozzá is lehet szokni valahol a sok edzés és az éles helyzetek alatt is. Bár igazán, nagyon gázosban vagy rizikósban még nem volt részem, de ami késik, nem múlik, előbb vagy utóbb el fog jönni az ideje és addigra tényleg felkészültnek kell lennem, amennyire csak lehet, ha meg akarom tartani az életemet. Márpedig azt mindenképpen szeretném.
A teljes mozdulatsort nem sikerül ugyan befejeznem, de azt hiszem így elég szép eredményt érek el. Viszont azt már most tudom, hogy van még min tökéletesítenem.
- Rendben, vettem. - jogos minden észrevétel, a tanácsot pedig nagyon is megszívlelem. Tanulni vagyok itt és minden észrevételt nagyon is szívesen veszek. Hiszen ebből tudok csak fejlődni, haladni egyről a kettőre és tökéletesíteni azt, ami még nem megy úgy, ahogyan annak kellene. Idővel viszont ez változni fog.
Bólintással veszem tudomásul, hogy most enyém a lehetőség. Nincs szükségem hosszas neki készülésnek vagy gondolkodni, hogy mit is fogok előhúzni a nem létező tarsolyomból. Szinte azonnal cselekszem, ahogy átadja a stafétát a következő nyitányra. Nekilódulok, a kezemet ütésre emelem látványosan, de csak az egyiket, a másikkal inkább az övéhez hasonló sunyibb mozdulat elejét marom meg, azonban mielőtt még a lendületet vett öklömet valóban útjára indítanám az arcra felé, ekkor már a közelébe érve, másfelé irányítom a teljes támadás folyamatát. A kezek csak az elterelést voltak hivatottak megcselekedni. Kifordulok úgy, hogy a végén guggoláshoz hasonlóan kerüljek le, az egyik lábam viszont kinyújtom, hogy pördülés közben kigáncsoljam, kisodorva alóla a saját lábait. Ha pedig sikerrel járok, akkor rögtön rugaszkodom tovább, hogy fölébe kerekedve jussak némi előnyhöz.

Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?
Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

[You must be registered and logged in to see this image.]Ha valamit megtanultam az évek során az nem más, mint a sosem szabad nyíltan támadni. Mindig azt kell tenni, amire a legkevésbé számít egy démon. Ha ez éppenséggel a legnagyobb őrültség, akkor abba kell fejest ugrani. Most azonban egyenlőre a saját kis ritmusát akartam kitanulni, a mozdulatait, hogy milyen gyorsan reagál. Mennyi időbe telik, mire kitér az elméleti ütéseim elől, majd egy csapást ténylegesen bemérek az arca irányába készülve közben a sunyi ütésre, amit hastájékra célzok, de ahogy kifordul jobban sikerül a derekára ütnöm egy közepesen erőset, hiszen nem akarom azért lebénítani szerencsétlen a vizsgája előtt. Arra készülünk fel nem pedig azért vagyok itt, hogy ellássam a baját.
Erőteljesen lendít rajtam, aminek köszönhetően kis híján egyenest a padlón kötök ki, de még azelőtt sikerül valamennyire megtalálnom az egyensúlyomat és egy hátra bukfenc keretében újra talpra állok és harci pozícióban állok meg tőle pár méterre. - Szép volt, de mindig figyelj arra is, hogy nem mindig a nyílt támadás az, amire a figyelmedet kell koncentrálnod. A démonok elég mocskosan harcolnak. Az ellenfeleink pedig legyenek bármik is.. Ők sem éppen arról híresek, hogy fair dolgot játszanak. - Mindig olcsó, sunyi húzásokra kell a legjobban számítani és azokra odafigyelni, mert azaz, amibe igazán belefektetik az erejüket. Nem a nyílt, elterelésnek szánt támadás.
- Na most gyere te. - Intek azzal magam felé, hogy próbáljon meg most ő visszatámadni valamivel. Kíváncsi vagyok, hogy mivel rukkol elő az egyszer biztos, hogy van tehetség a lányban már csak egy kis önbizalmat kellene belepréselni.
Oswin Willeheart
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
him
Karaktered arca :
Amy Jackson
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


[You must be registered and logged in to see this image.]
Elnyújtottan bólintok egyet. Akkor hát megbeszéltük a „menetrendet”. Nekem most erre van a legnagyobb szükségem, hogy az említettet gyakoroljuk, a többi meg majd később jöhet, ha egyáltalán eljutunk oda. Nem sietünk és a mai találkozónak és gyakorlásnak sem az volna a lényege, hogy átrohanjunk egyik dolgon a másikig.
Amíg a bemelegítést intézi, én az izmokat nyújtom. Hiába volt időm és meg is tettem az előkészületeket, a több ez esetben mindig jobb és legalább az idő is telik vele. Akkor is, ha éles helyzetben egészen más szabályok uralkodnak. Ott tényleg csak a cselekvés marad és nincs semmiféle előkészület sem, de most megtehetjük, hogy rákészüljünk. Ez az a luxus, ami a küldetések és egyéb feladatok alatt és közben teljességgel kizárt a legtöbb esetben.
- Mehet. - erősítem meg még egyszer a már eddig elhangzottakat és felkészülve a támadásra, várom, hogy meg is tegye. Igyekszem nagyon is résen lenni és a lehető legrövidebb idő alatt reagálni így vagy úgy arra, ami történni fog. Ahogy ő figyeli az én mozdulataimat, úgy én is az övéit. Tanulni vagyok itt, gyakorolni, azért, hogy ellessek olyasmiket, amiket eddig még nem sikerült és, hogy ezáltal fejlődhessek jobban és többet. Tényleg minden lehetőséget és alkalmat igyekszem kihasználni azért, hogy jól teljesítsek és habár most konkrétan a vizsgára készülök, a nagyobb és fontosabb cél, hogy odakint is életben maradjak, amikor összecsapásra kerül a sor. Mert, ha valamiben, abban egészen biztos lehetek, hogy erre megy ki az egész előbb-utóbb. A mi életünk a harcról szól és azok magukkal hordozzák annak a lehetőségét, hogyha nem eléggé vagy felkészült, akkor bizony ott hagyhatod a fogad.
Az ijesztgetőnek tűnő mozdulataira reagálok, leginkább kitéréssel, de mindeközben arra is figyelek, hogy minél inkább résen legyek a következő csapásra számítva. Ahogy felém lendíti a karját, automatikusan és gyorsan kapok utána, egy kifordulással megspékelve a mozdulatot, így háttal fordulva neki és szándékomban áll átrántani a vállam felett úgy, hogyha esetleg sikerrel jár a mozdulatsor, akkor a hátával érkezzen a padlóra.
Azzal azonban nem számolok eléggé jól, amit a másik kezével próbál kivitelezni. Az ütést ugyan bekapom – valahol a derekam magasságában talán –, de ettől még ugyanúgy szándékomban áll átrántani magam felett. Már, ha sikerül egyáltalán, amit elterveztem.

Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?
Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

elowen & oswin
❀ always watch your back
[You must be registered and logged in to see this image.]
Az élet sohasem lehet teljesen fair velünk szemben. Néha olyanba szeretünk bele, akibe nem kellene. Valamikor ostoba döntéseket hozunk és még csak észre sem vesszük.. Ez pedig talán a legrosszabb az egészben. Olyan kegyetlen az elménk, hogy legtöbbször csak a legvégén tudatosul bennünk, hogy mégis mennyi rossz döntést hoztunk. Nem mértük fel a helyzetet a legjobb módon és ez sokszor kegyetlen módon rá tudna nyomni a bélyeget a végkifejletre.
Aranyos lánynak gondoltam Oswin-t, de valahogy vele sem foglalkoztam különösebben, ahogyan senkivel sem. Mindig egyfajta kaméleon voltam és a helyzethez igazodtam, az emberhez. Nem akartam elmélyülni abban, hogy milyen is a másik sokkal inkább csak aziránt kutattam válaszokat, hogy mégis mit akarhat, mire vágyhat, amivel közelebb kerülhettem ahhoz, hogy megfejtsem mivel lehet a közelébe férkőzni valakihez és megszerezni, amit akarok. Ezt legalább többnyire tudtam. Mit is akarok.. De valahogy mindig csak a pillanat hevében tudtam meghatározni, hogy mi is az, amit akarok. Sebastian. Avagy valakinek az ölelése. Egyfajta testi kontaktus. Hosszútávon mindig is bonyolult és kifacsart volt, míg abban a pillanatban semmi más nem számított. Teljesen zavaros.
- Miattad vagyunk itt, úgyhogy legyen, amit te szeretnél gyakorolni. - Egy barátságos mosoly ül ki az arcomra, ahogy egy kicsit bemelegítem az izmaimat, mielőtt még akaratlanul is meghúznék valamit. Lehet, hogy más esetben ezt nem tehetném meg, hiszen élesben nem ad a démon sem arra lehetőséget, vagy éppen vámpír.. Vagy igazából nézzünk szembe bármivel, hogy bemelegítsünk. Nincs olyan szabály, mint a kajánál, hogy van öt másodperced felvenni, mielőtt lecsapnak rá a bacik. Itt szüntelenül élet-halállal nézzünk szembe.
Felveszem a harci állást és figyelem minden egyes mozdulatát. Most nem az a lényeg elsősorban, hogy győzedelmeskedjek. Sokkal inkább úgy gondolom az ő fejlődése.. De ahhoz először meg kellene látnom, hogy mennyire is gyors a reakció ideje, mire miképp reagál. Egy szó, mint száz meg kell tanulnom a mozdulatait, hogy mennyire követhető, hogy kiszámítható-e. - Akkor mehet a menet. - Egyfajta vigyor ül ki az arcomra, ahogy közeledni kezdek felé és néha egy picit rámozdulok, mint aki ütni készül, mindössze csak a reakciójára vagyok kíváncsi. Azonban úgy a negyedik alkalommal már ténylegesen előlendítem a karomat egyenesen az arca irányába, miközben a másikkal sunyi módon igyekszem a hasára célozni.  

let's do this  ❀
Oswin Willeheart
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
him
Karaktered arca :
Amy Jackson
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


[You must be registered and logged in to see this image.]
Barátokat szerezni a tapasztalataim alapján kifejezetten nehéz. Már akkor sem volt egyszerű, amikor a hozzám hasonszőrűek között voltam, akiket elhagytak a szüleik. Mert az enyémek ezt tették (hogy a többiről említést se tegyek, amit még elkövettek), de ahogyan szintén elvileg olyanok közé kerültem, amilyen én magam is vagyok – vagy fordítva, nézőpont kérdése –, a dolog akkor sem lett egyszerűbb. Kívülálló vagyok egy olyan világban, amihez a születésemnél fogva tartozom, ez pedig… nem könnyű. Nem könnyű, ha nincs meg a háttér, a támogatás vagy nem olyan szinten és mértékben, mintha mondjuk a kezdetektől ezt ismeri meg valaki vagy ott van a családja, akikre igazán támaszkodhat. Vagy egy parabatai, aki mindennél jobban ismeri a legszemélyesebb pillanataiban is. Sok szempontból sajnálom, hogy erről lemaradtam annak idején, a többi pedig… az olyasmi, amit a körülmények furcsa és kegyetlen játéka szabott rám és igyekszem a lehetőségekhez mérten a leginkább alkalmazkodni. Mást amúgy sem igen tehetek.
A nekem intézett kérdésre fordulok meg és mielőtt még szóban is megerősíteném  választ, egy határozottabb bólintás és egy apró mosoly kíséretében az ajkaim szegletében megbújva futok a lényegi elébe. - Naná, persze. - ezért vagyunk itt, emiatt kértem az edzést, a találkozót egyáltalán.
- Közelharcra, fegyverek nélkül. Kezdésnek legalábbis, ha neked is megfelel. Utána lehet más is. - gondolkodás nélkül tudom a választ, hiszen ez az, amire még mindenképpen edzeni szeretnék. A folytatást meg majd kedv szerint meglátjuk. Igazság szerint a harc és a gyakorlás izgalma számomra is éppen annyira csábító, mint bárki másnak is a helyemben, a feszültséglevezető funkciójáról nem is beszélve. ...és akkor még meg sem említettem a gondolatelterelő hatását, amire mostanában jobban szükségem van, mint azt valaha is gondoltam volna. Nem csak a közelgő vizsga, de van más is, ami éppen annyira leköt, hogy álmatlan féléjszakákat okozzon.
Magam elé emelem a két karomat, behajlítva, az ökleimet pedig összeszorítva. A testemet rézsútos szögben fordítom, hogy minél kisebb felületet adjak a szemben lévő számára és a térdeimet enyhén behajlítom, hogy ezzel is segítsem a ruganyosságot, na meg persze a nem vártra való felkészülést is.
- Jöhetsz, készen állok. - ha még esetleg nem tette volna meg az első lépéseket, akkor ezen módon kérem fel, hogy kezdjen ő. Előbb a védekezésre hasalnék rá jobban, később pedig majd a támadásra, természetesen akkor, ha a partneremnek sem lesz ellenvetése a dologra. Ha meg igen, akkor bármelyik percben módosíthatunk, könnyen tudok alkalmazkodni bármikor és amúgy sem lennék képes nemet mondani, ha valamit másként szeretne vagy másképpen tervezett el.

Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?
Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

elowen & oswin
❀ always watch your back
[You must be registered and logged in to see this image.]
Soha nem voltam az a típus, aki bárkihez is különösebben kötődött volna. Nem igazán volt rá lehetőségem. Persze ez alól kivételt jelentett Dorian, akivel nagyjából hasonló gondolkodásunk, terveink és irányultságaink voltak. Mind a ketten Sebastian mellett álltunk mindenben nem volt olyan dolog, amiben valamilyen szinten nem támogattuk volna. Mégis azért voltak mások is, akikkel szívesen elbeszélgettem, de ennek még koránt sem volt jelentősége. Legtöbbször az emberektől távol helyezkedtem el, vagyis inkább azt mondanám, hogy egy láthatatlan falat építettem magam és mások közé, mert nem igazán tudtam, hogy mit is kezdjek a helyzettel. Nem lehettem úgy igazán önmagam, nem árulhattam el titkokat saját magamról.. Nem is kellene talán túlmagyaráznom. Egyszerűen nem akartam olyan kapcsolatokba ténylegesen energiát ölni, amelyekben nem lehettem őszinte.
Mégis én vagyok most az, aki éppen azon vagy, hogy egy újoncnak segítsen edzeni. Talán még azt is mondhatnám, hogy elég baráti viszony alakult ki közöttünk, de már magam sem tudom milyen az, amikor valaki ténylegesen barátságot ápol valakivel. Hiszen Dorian-nal például erősen feszegettük annak a határait, de egyáltalán nem bántam meg. Minden embernek megvannak a maga szükségletei, a módjai arra, hogy miképpen birkózzon meg a gyásszal. Számomra ez volt az. Vagyis sokkal inkább számunkra, hiszen egymásnak nyújtottunk segítséget anélkül, hogy túlságosan is beszéltünk volna az érzéseinkről. Nem, mintha ez most nem lenne a fő problémaforrása a kettőnk közötti kínos levegőnek, de mindez már csak részletkérdés.
A harctér felé rajzoltam magamra a szükségesebb rúnákat és egyfajta elővigyázatosságként félig megrajzoltam magamnak egy iratze-t, hogy csak be kelljen fejeznem, ha arra kerülne a sor, hogy aktiváljam. Kicsit késésben voltam, de az lenne a csoda, ha egyszer korábban érkeznék. Mondjuk volt rá már példa és egyáltalán nem élveztem. Utálok várni. - Na, akkor kezdhetjük? - Teszem fel a kérdést a kelleténél kicsit lelkesebben, mikor megérkezem és megpillantom őt. Néha szüksége van az embernek egy kis stresszoldásra és úgy gondolom ez is egy módja, habár nem éppen kellene laposra verni ebben a helyzetben az ellenfelünket. - Szóval mi is az pontosan, amire rá szeretnél gyúrni?
let's do this  ❀
Oswin Willeheart
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
him
Karaktered arca :
Amy Jackson
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


[You must be registered and logged in to see this image.]
A gyakorlást egy ideje már lebeszéltük, habár az első megfelelő időpontot keresztbe húzta a terepmunka. Az ilyen esetek sosem kalkulálhatók be előre és hát nem a buli kedvéért vagyunk, akik vagyunk, ezért természetes, hogyha menni kell, akkor semmi más nem számít. Eszerint élünk, ezt fogadtuk el. Sebaj, meglett az a következő alkalom, ami megfelelő lehet mindkettőnknek és ha az angyal is úgy akarja, akkor talán össze is fog jönni. Főleg akkor, ha szeretnék végre ténylegesen is tagja lenni az árnyvadászok közösségének és nem csetlő-botló újoncként létezni. Persze, a csetlőtől és a botlótól már messze vagyok, de úgy érzem, ahhoz még nem elég közel, hogy megfelelően teljesítsek majd a nagy naőon. Bár ez valószínűbb, hogy csak az én fejemben van így, semmint a valóságban, de számomra ugyanolyan valóságos akkor is, ha köze sincs a tényleges eredményeimhez.
Edzéshez megfelelő ruhát vettem magamra, fekete melegítőt. Az elektrumkorbács ugyan nálam van, az alkaromra tekeredve, mint máskor is, azonban alapvetően nem a fegyverhasználat lenne a cél ma, számomra legalábbis. Persze, nyilván az is fontos, sőt, de közelharcban van még hová fejlődnöm, meg egyébként is, de most így a vizsga előtt ez az, amit a legégetőbbnek érzek és amin mindenképpen javítani szeretnék a még hátralévő kis időben. Meg nem mellesleg Elowen segítségét is ehhez kértem, amikor felmerült egyáltalán a közös edzés kérdésköre. A több gyakorlás mindig jobb, a még több meg még inkább – hah, logikus mi?! – és én tényleg igyekszem minden lehetőséget megragadni arra, hogy a végén a maximumot teljesíthessem. Na igen, rendesen rá vagyok görcsölve erre a vizsgára, noha van, aki szerint nem olyan nagy dolog. Nekem az. Meglehetősen.
Valamivel korábban érkezem, de ez az idő pont jó lesz arra, hogy bemelegítsek. Az utóbbi napokban sikerült pár dolgot túl gondolnom és azt hiszem némileg aggódnom is, aminek köszönhetően az alvás nem igazán tartozott a napjaim, vagyis pontosabban az éjszakáim részéhez, ezért kicsit csalva, az állóképesség és a kitartás rúnák segítségével sikerült talpon maradnom. Eddig egészen eredményesen.

Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

-- szabad játéktér --
Ajánlott tartalom

all the stories are true

2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Manhattan :: A New York-i Intézet :: Földszint és emeletek-
Ugrás: