be careful who you trust

the devil was once an angel

Share | 
Sétálóutca
if i cannot move heaven, i will raise hell
Selene Moon
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Sophie Turner
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


Dominic &  Selene
"Say ok... or it will hurt!"

- Több, mint az az ezernégyszázötven, amelyet a Klávé gyanít. Nem én állítottam nekik, hogy az első házasságomat fiatalon kötöttem. Ennél többet viszont nem mondhatok. Próbálkozz más kérdésekkel, ha tehetem, válaszolok... még néhány órát itt fog enni minket a penész - és ez a magyarázat rá, hogy miért is vagyok én éppen ennyire beszédes kedvemben. Egyetlen pedikűrt kértem, amire hamarosan sor fog kerülni, utána pedig nem lesz más dolgom, mint ülni ölbe tett kézzel és figyelni, ahogy a kozmetikusok végig mennek egy teljes kezelési eljáráson, hogy rendbe szedjék Dominic arcát, meg esetleg a felső testét. Utóbbi ugyan nem igényel első látásra túl sok kezelést, de azért jobb biztosra menni, holnap így is lesz éppen elég dolga a sminkesnek azzal, hogy elfogadható végeredményt hozzon ki a promóciós képekhez. Ha ezért cserébe némi információt meg kell osztanom az árnyvadásszal, hát legyen, egyébként sem úgy ismerem a vezetőségüket, mint akik hajlandóak dolgokat bemondásra elhinni, főleg nem egy warlocknak, főleg nem másodkézből, ha egy tagjuknak mesélte a szépség szalonban. Márpedig az ilyen részletek elengedhetetlenül ki fognak ütközni, ha nem akarja az egészet megtartani magának. Én persze erre nem fogom megkérni, van néhány fontosabb ügyem is, mint törődni vele, hogy tudnak-e a legújabb segítségnyújtási kísérletemről vagy nem. Megtettem, mert fizetett érte, mert megtehettem és éppen nem volt dolgom, a törvény pedig nem tiltja. Erről ennyit...
- Pedig nem ez volt az eredeti feladata, hanem az igazság kiderítése humánusabb módon, mint azt az emberek teszik. Tudtad, hogy voltak évszázadok, amikor abban hittek, hogy aki nem gazdag nemes, az képtelen igazat mondani kínzás nélkül, mert nem érti a lélekre tett eskü lényegét? A bírósági tárgyalásokba sokan belerokkantak - és utána még engem próbáltak meg beállítani mint istentelen kreatúrát, amiért nekem egy szimpla igazmondó szérum volt a trükköm, ha valamit tényleg ki akartam deríteni. Meg a szex utáni párnamese, igaz, az utóbbit még kevésbé értékelték bennem. De hé, mutasson már nekem valaki olyan férfit, aki kielégülten pihegve össze tud magának annyi agysejtet szedni, hogy kitaláljon egy hihető hazugságot valamire. Fogadok, hogy belebukik. És még Európát tartották a civilizáció bölcsőjének. Részemről inkább Kína és Egyiptom a szavazás nyertese, pedig mindkettőnek megvannak a maga babonái, elavult hagyományai és gyomorforgató szokásai. A legtöbbet ugyan már nem követik, de ez nem változtat a tényen, hogy az idő segít rózsaszín szemüveg nélkül látni a dolgokat és a búskomorság árnyékán is igen sokat tud dobni, ha némi tündérbor társaságában figyelünk...
- Nem jöttél még rá? Mi bizonyítaná jobban a sminktermékeim fedési képességét, mint a tény, hogy az utána képen egy sem lesz rajtad? Nem, nem arra kell a tű, hanem a pattanások miatt. Szerintem jobban jársz, ha becsukod a szemed - teszem hozzá, miközben bólintok a két hölgynek, hogy nyugodtan folytassák a műsort. Az egyik már húzza is a kesztyűket, készíti a vattakorongokat és a bőrgyógyászati szike szerű tűt, a másik pedig nem kevésbé veszélyesnek néző, körömápoló szett darabjait pakolja ki maga elé és sikeresen foglyul is ejti Dominic egyik kezét. Ez vidám móka lesz nekem, fájdalmas neki nagyjából a szúr, nyomkod, töröl és megint szúr témában. Tudom, pocsék érzés, pedig már messze nem olyan barbárok az emberek, mint régebben voltak, ha arckezelésről volt szó. Egek, akkoriban mennyi sebhelyes férfi rohangált az utcákon a nem túl kellemes fajtából. Egy-egy harci sérüléssel nincs bajom, de az elhanyagolt arc okozta gyulladások magukban is éppen elég borzasztóak...
- És ne légy már ilyen nyuszi, a kevésbé szerencsés nők havonta ugyanezen átesnek, csak hogy szépnek tűnjenek a férfiak szemében! - harcias, én? Ugyan! Csak kicsit feldobom a kedvét, mielőtt úgy döntene, köszöni szépen, de jobban hangzik a szado-mazo expos ajánlat. Pedig garantálom, hogy összességében ez a kevésbé fájdalmas a két produkció közül, amire jelentkezett, amikor aláírta a szerződésemet. Idő szempontjából pedig melyik a kevesebb? Na, azt nem tudnám megmondani, attól függ, hány fellépőnek kellene segéd az előre jelzett kettőn kívül. Ugye milyen jó, ha az ember maga módján nem titkolja a hajlamait és pénze is van? Sokan alig várják, hogy meghívjanak valahova... - Extra előny: a legtöbb nő odavan az ápolt férfiakért, a borzaska a nyolcvanas évek óta nem menő - sovány vigasz, tudom én, de azért ez is
megért egy próbát...
❖ Kinézet: Smile!❖ Zene: ❖ Szószám: xyz
Dominic Greendale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
COLD WAR KIDS
Tartózkodási hely :
• NEW YORK
Karaktered arca :
• DIEGO BARRUECO
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

selene & dominic  
Minden szörnyűség ellenére azért el kellett ismernem, hogy jól jártam Selene-nel, de ezt is inkább csak így csendesen, magamban, mert kimondani a világ minden kincséért sem lettem volna hajlandó. Ugyan még sosem találkoztam vele személyesen, de abszolút el tudtam képzelni, hogy Magnus Bane pont ugyanilyen kínzásnak vetett volna alá, csak mondjuk több csillámmal. A vészjósló hang viszont, ami szüntelenül motoszkált a koponyám hátuljában folyton-folyvást figyelmeztetett, hogy még korántsem ért véget ez az egész, szóval még véletlenül se könyveljem el, hogy ép bőrrel megúszom. Mondjuk az a kozmetikai kínzás, aminek Selene alá akart vetni, már az elejétől azt sejtette, hogy az ép bőr kegyetlen törekvéseket igényel, szóval kevésbé tudtam hozzá idomítani a megúszás fogalmát.
-  Nem, mintha nem érteném meg, a legtöbbünkbe elemi szinten gyökerezik a kíváncsiság, én is millió kérdést tudnék feltenni neked, amikre egyébként nemkülönben olyan hallgatással felelnél, mint ahogy most én fogok. – válaszomat automatikus mozdulatom kíséri, ahogy felé fordulok, miután már nem takarja semmi az arcom, és amint a tekintetem megállapodik Selene szemrevalóan csinos arcán, már nehezen szakítom el róla.
- Na, látod, példának okáért mondjuk az is roppantul érdekelne, hogy tulajdonképpen hány éves is vagy? – összeszűkített szemeimmel végigmérem újra, mintha csak azt remélném, hogy egy ilyen kérdés után majd hirtelen megjelenik néhány ránc az arcán, pár ősz hajtincs, vagy hát bármi, amiből sejteni lehet, hogy milyen dátumra rakjuk a születését az idővonalon. Nem lep meg igazán, hogy pont ugyanaz a fiatal, egyetlen ránc nélküli arc pillant rám, akire a huszonhármat is nehezen mondanám rá, nemhogy a hatszázvalamennyit, amit első találkozásunkkor betippeltem. A „megalakulásuk előtt” mondata viszont elárulta, hogy ennél jóval többről van szó, és az én egyszerű elmémnek ez valahogy felfoghatatlanul soknak tűnt.
- Ugyan, nem gondolod, hogy hatalmas luxus lenne a magunkfajták életében egy tűfóbia? – vigyorodom el a feltételezésre, és szándékosan magamba fojtom a kérdést, hogy egyébként miért is van itt szükség tűre, mert szinte biztos, hogy nem tetszene a válasz. Azon túl, hogy megannyi rúna fekete vonala égett már a bőrömön, néhány éve ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy egy mondén tetoválást is magaménak tudhassak, így már hosszú hónapok óta kísér a jobb felkarom körül tekergő rózsaminta, viszont még ennek a fényében is biztos voltam benne, hogyha egy kozmetikus kezébe tű kerül, akkor valami szörnyen kellemetlen fogja követni, és valószínűleg kevésbé lesz tetszetős végeredménye, mint a növénymintáimnak.
Ahogy a gondolataim mindenfelé csaponganak, majdnem elfelejtek figyelni rá, ám az inkvizítorokat ért csípős megjegyzése visszaránt a valóságba, és akaratlanul is elnevetem magam a szavaira.
- Sed lex, dura lex, tudod, hogy működik ez. – csitítom pimasz mosollyá a nevetésem. – Az inkvizítoroknak valószínűleg munkahelyi követelmény, hogy ennyire vaskalaposak legyenek. Ha nem okoznak legalább annyi kellemetlenséget, mint egy fogfájás, akkor rosszul végzik a munkájukat.
Ettől persze én sem kedveltem kevésbé az árnyvadászok vezetőpozíciójába választott embereket, habár meglepően kevés közöm volt hozzájuk. Valószínűleg egy olyan becsületsértés, ami az imént elhagyta a számat, már okot adhatna arra, hogy kicsit elővegyenek, de kételkedtem benne, hogy Selene árulkodni fog, a körülöttünk szorgoskodó kedves kínai hölgyek pedig… nos, a boszorkánymester valószínűleg erről is gondoskodott, mert nem adták jelét annak, hogy bármit is izgalmasnak találnának a beszélgetésünkben.
- Egyébként… - kezdek bele óvatosan, közben pedig megragadom az alkalmat, hogy az engem gyötrő kozmetikus szabadjára engedett egy pillanatra, és olyan sebesen kapom ki a kezeim a virágillatú vízből, hogy egy jókora adagot szét is fröcskölök körülöttem. – Az egy dolog, hogy a rúnáimat nem látják a mit sem sejtő mondén szemek, de az egész felületen beborító hegekkel mit óhajtasz kezdeni? Ugye nem plasztikai célokra kell a tű?
Szabadon maradt ujjaim beletúrnak a sötét hajtincseim közé, és bár pusztán poénnak szánom az előbbi megjegyzést, azért egy pillanatra megakadok a mozdulat közepén, mikor az agyam realizálja, hogy eddig igazán belegondolni sem mertem, hogy mi jöhet még, és most is csak azért sikerült, mert a kozmetikus visszafordul felém, a kezében pedig ott csillog az említett eszköz.
A kínai hölgy haragjától félve, a mancsaim engedelmesen visszateszem a vízbe, mielőtt még megjegyzést tenne, mert hát lényegében fegyver van nála, nem merek kockáztatni. Kiderült, hogy mégsem akkora luxus, hogy az árnyvadászok tartsanak egy tűtől.
- Ha a hatalmas számat akarod összevarratni, akkor inkább megígérem, hogy csöndben maradok…  

<3<3<3
Selene Moon
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Sophie Turner
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


Dominic &  Selene
"Say ok... or it will hurt!"

Háromszáz év? Mégis honnan veszi ez a kölyök, hogy nekem ennyit jelent a korhatár? És hogy a francba talált ennyire közel hozzá? Rendben, ha csak a férjeimet vesszük meg a korukat az esküvő idején, akkor a három negyed bizony alatta volt ennek, de az utolsó messze meghaladta és az össz átlagot bizony pontosan ide helyezi. De attól még nálam az arc kora számít, legyen férfias, szögletesebb vonásokkal, amelyek nem változnak már sokat egy-egy év alatt. Van aki ezt már húsz vagy huszonegy évesen megéri, főleg, egy nehéz élet mellett. Másnak harmincig kell rá várnia. Vagy még tovább, ha éppen tünde és lassan öregszik. Esetleg soha napjáig, mert megragadt egy tacskó korban, mint sok warlock. Nőknél ez annyira nem feltűnő, a ruhákkal lehet manipulálni, de férfiként bizony nem árt magadnak szakállat és bajuszt bűvölni néha, ha azt akarod, hogy nagykorúként kezeljenek. Valami jó is van már a feminizmusban, nem? Sok évnyi szívás után végre kezdik a kort is figyelni, amivel kis előnyhöz juthatunk. Nem mintha én ne tudtam volna bármikor kiállítani magamnak egy kamu férjet, ha kellett. Sőt, jó néhányszor igazi is volt kéznél, ha már ott tartunk. Jól szórakoztam mindkettővel...
- Előtte nem teszek fel kérdéseket, ez igaz. Utólag? Helyzet függő, ha évekig eszembe sem jut a dolog, akkor nyilván már nem aktuális vagy érdekes az indok. Ez mindig változó. Jó hír, hogy az én szerződéseimben nincs halálzáradék, amellyel örökségként tovább adódik a tartozás - erre nem vagyok képes. Senki nem felelős a szülei tetteiért és nem kényszerítem arra, hogy megtegyen valamit, amibe még korábban egy őse egyezett bele. Számomra pont elég, ha el kell viselnie egy szerette halálát, ezzel a számla általában egyenlítve van. Nem mintha olyan gyakran történne meg ilyesmi, az árnyvadászok jobban szeretik tőlem tartani a távolságot mindenféle homályos és értelmetlen indokokra hivatkozva. Én pedig nem sértődöm meg rajta, a tiszteletet ugyanis elvárom minimum a munkámért cserébe. Főleg, hogy az áraim jóval alacsonyabbak, mint amennyit jogosan kérhetnék tapasztalati alapon a mágiámért... - A megkötésekről meg annyit, hogy elég nehéz olyasvalakit rávenni, aki már a megalakulásuk előtt is létezett - vagyis ezer éves nagyjából. Ennyit ismerek el tudatosan és fogadnak el korként számomra, a másik felét nem. Néhány nagyon idős warlock tisztában van vele, hogy még így is letagadtam jó részét a koromnak, de végeredményben ők még nálam is távolabb állnak a klávétól. Van egy lista azon boszorkány mesterekről, akik már az angyal megidézése előtt is ezen a földön jártak, de folyamatosan rövidül. Jelenleg talán hét vagy nyolc név lehet még rajta, a kivételezettek csoportja, mondhatni. Ugye nem meglepő, hogy az enyém az egyik? Az életrajzomat persze pont ugyanolyan pontosan tárolják ott, mint minden mást. Rómában születhettem, gazdag patrícius/arisztokrata családban, háromszor voltam férjnél és soha nem ártottam árnyvadászoknak, maximum önvédelemből. Nos, ebből csak az utolsó igaz, a többit valami jó fantáziájú néma testvér vethette pergamenre...
- Ennyire azért nem vagyok kicsinyes, megfizetted az árát a lehetőségnek, örültem volna, ha ki is tudod használni. És most remélem, hogy nincs tű iszonyod - jegyzem meg, miközben a lábammal kavarok egyet az áztató vízen, újabb adag virág illatot szabadítva fel, miközben az egyik kozmetikus felbukkan a tipikus pattanás eltávolításra és arctisztításra kitalált szettel. Éppen itt az ideje, hogy áttérjünk a valódi kezelésre, szóval jobb, ha Dominic nagy levegőt vesz és hátra dől. Bár neki messze nincs problémás tinédzser bőre, attól még lesz jó néhány kellemetlen perce itt. Első körben a bőrével, másodikban a gyantával. És hogyan bírják a hölgyek az egészet mindenféle megjegyzés nélkül? Azt mondtam nekik, szerepre készül és éppen a szövegkörnyezetet próbálom vele elfogadtatni, szóval bármit is hallanak, ne vegyék komolyan. Maguk között csak nyugodtan sugdolózzanak kínaiul. Van rá vagy 50% esélyem, hogy meg is értem. Régebben beszéltem a nyelvet, még a klasszikus korét, amelyből sok nyelvjárás alakult ki. Családi örökség anyai ágon a nyelvtan felismerése, aminek hála jó néhány beszélt és ókori nyelvet ismerek. Az írás már húzósabb...
- Mi a szakadás oka, miért nem fogadnak el bizonyos árnyvadászok? Vagy tudod mit? Nem is fontos, én örülök a ténynek, hogy a legújabb Inkvizítornak az esküvel együtt nem járt karó a hátsó felébe, azok már kezdtek ritka idegesítőek lenni - még nekem is, pedig én jószerével nem is törődtem velük. Régebben jó buli volt ott lenni a vezetésben, és a jelenlétemet használni bizonyítékként arra, hogy az általuk emlegetett dicső múlt egy halom hazugság, de mostanra unalmassá vált a dolog számomra. Vagy két évszázada, amikor visszavonultam. Ez sem gyakori befejezése egy boszorkány mester uralmának.
❖ Kinézet: Smile!❖ Zene: ❖ Szószám: xyz
Dominic Greendale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
COLD WAR KIDS
Tartózkodási hely :
• NEW YORK
Karaktered arca :
• DIEGO BARRUECO
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

selene & dominic  
A szemöldököm önkéntelenül is felszökik a szavai hallatán, az arcomon pihenő mosoly pedig azonnal széles vigyorba csavarodik, ahogy elgondolkozom azon, mit is tarthat egy több száz éves warlock „vonzó kornak”.
- Nem tudom, mennyi számodra a megfelelő kor, én olyan háromszáz pluszra tippelnék, de az remélem tiszta, hogy én valószínűleg a harmincat se érem meg, szóval legyél kevésbé válogatós, kérlek.
A szavaim nagy része már csak a hátát éri, az sem lepne meg igazán, ha az egészet elengedné a füle mellett, mert látszólag nagyon fontos női csevegésbe kezdett a  hölggyel a pult mögött és én, mint elszenvedő alanya ennek a rózsavirág illatú emberkínzásnak, a legkevésbé sem voltam meghívva ebbe a kupaktanácsba.
Abszolút érdektelenségem bizonyította az is, hogy már arra se vettem a fáradtságot, hogy tüzetesebben szétnézzek, holott a túlélési ösztönöm minden alkalommal arra kényszerít, hogy az első dolgom legyen a terep feltérképezése, rejtekhely, menekülési útvonal és ideális támadási pozíció keresése érdekében. Most viszont, tudva, hogy menekülni ostoba és felelőtlen döntés lenne, azon túl, hogy természetesen esélytelen is, és, hogy az életem nem fenyegeti veszély, az ösztöneim olyan halkan duruzsoltak csak a koponyám hátuljában, mintha a legkevésbé sem akarnák túlélni azt, ami rám vár. Nem voltam meglepve, hogy őszinte legyek.  
A pár perc alatt, amíg megszabadultam a ruháimtól és a fegyvereimet egy fehér köntösre cseréltem, az agyam az elképzelhető összes forgatókönyvet rávetítette a gondolataimra, amiből mondjuk nem volt túl sok, mivel még életemben nem vetettek alá ilyesfajta élveboncolásnak, szóval a legtöbbje azzal végződött, hogy az épület démontámadás áldozatául esik, és a szerencsésebb végkimenetelű esetekben én is szörnyű halált haltam. Aztán, a terembe lépve, rögtön miután megpillantottam Selene-t, ahogy igazi uralkodó módjára trónol a fotelében, opcióként még gyorsan felvettem a listára, hogy esetleg megpróbálhatom belefojtani magam a lábvizébe, és nem is kellett sokat győzködnöm magam afelől, hogy ennél sokkal rosszabb halál is van.
- Ez igazán nagyon kedves a törülközőtől. – mormogom szinte szavak nélkül, ahogy megindulok a saját kis székem felé, ami pár lépés távlatából is inkább tűnik akasztófának, de azért szó nélkül kényelembe helyezem magam, és hagyom, hogy a kedves kínai kozmetikusok még egy darabig méregessenek, mielőtt az arcomba nyomják az előbb említett anyagdarabot. Harapni ugyan valóban nem tud, ellenben a belőle áradó hő miatt egyből rám tör a fojtogató légszomj, és csak az akadályoz meg abban, hogy kapásból letépjem az arcomról, hogy Selene utasításának eleget téve valaki már el is kapja a kézfejemet, hogy aztán valami matatásba kezdjen az ujjaim körül, mielőtt vízbe nyomná őket.
Hát ennyi lenne, ez itt biztos a vég. Láttam én már sok mondén filmet, tudom, hogy mi a vége, ha az ember kezét vízbe teszik, különös kegyetlenség ez Selene részéről, hogy nem elég, hogy fulladásos halálra kényszerít, még azt is el akarja érni, hogy behugyozzak.
- Ha csak úgy elmondhatnám, eszembe se jutott volna téged megkérni. Nem vagyok teljesen ostoba, ha lett volna választásom, hidd el, nem ajánlottam volna neked szívességet cserébe. – duruzsolom a törölköző alól, nagyon ügyelve arra, hogy ne menjen tele szösszel a szám beszéd közben. – De mivel újabban kevésbé kívánatos a jelenlétem bizonyos árnyvadász családok közelében, nem kérhettem meg Magnus Bane-t, hogy a Klávét megkerülve dobjon már egy fuvart, viszont úgy hallottam, a te kezed kevésbé van megkötve.
Miután letelik az öt perc, ami a fullasztó levegőtlenségben egyébként határozottan a duplájának tűnt, és az arcomat takaró nedves rongydarab is kikerül a képből, önkéntelenül is előre hajolok és felsóhajtok párszor, hogy lecseréljem a tüdőmbe szorult kevéske kis oxigént a már-már bántóan erős virágillattal vegyített levegőre, ami körülleng minket. Megdörzsölném a szemeimet is, de az ujjaim körül matató nő elkapja a kezem, és tiltakozást nem tűrve visszanyomja a vízbe, mialatt egy olyan rosszalló pillantást vet rám, hogy már majdnem bocsánatot kérek.
- De abszolút nem érte meg, ha ez boldogít egy kicsit. – dőlök vissza megadóan a székbe, a fejem oldalra fordítva a pillantásom találkozik Selene ragyogó szemeivel. – Nem tudom, mi vár még rám, de legközelebb, ha lehet, inkább a torkom köré tekerjük azt a törölközőt az arcom helyett, az jobban viselném.

bocsánat, hogy csak most sikerült :c
Selene Moon
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Sophie Turner
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


Dominic & Selene
"Say ok... or it will hurt!"

- Térjünk vissza erre pár év múlva, mikor számomra vonzó korban leszel
- válaszolok neki halvány mosollyal, majd fordulok is vissza a pultos lányhoz a további tájékoztatás miatt. Kapott egy kis gondolkodni valót, vagy időt, hogy megeméssze, innen ugyanolyan állapotban biztosan nem fog szabadulni, nekem igazából teljesen mindegy a dolog. Ha esetleg közben az én ízlésemen akar rágódni, azt is nyugodtan megteheti, igazán nem zavar, ha az arcomba mondják, hogy apa komplexusom van, mert igaz a tény. Számomra már fiatalon sem azok a férfiak voltak vonzóak, akik vékonyak, gyerekes az arcuk és nyilván valóan nem tudnak egy nővel bánni, sokkal jobban vonzott az érett kor. Elég lenne végig nézni a férjeim portréján, hogy kiderüljön, a legkevésbé kidolgozott is egy olyan tündér volt, aki a fajához képest egészen szöges vonásokkal rendelkezett. Engem pedig pont ez fogott meg benne. És ezért nincs boszorkány mester a listámon, a sors fura fintoraként a fiatal és nagykorú kategóriában ragad meg a legtöbbjük, ami nem az én kedvencem. Meg egyszer elég volt halhatatlan, rájöttem, hogy nálam az örökké fogalma elkezd kopni a második évszázad környéken, amikor már mindent tudsz a másikról, bejártad vele a teljes földet és felfedeztetek együtt minden lehetséges kultuszt, de még mindig ugyanolyanok vagytok. Nehezen változunk mi a hosszú életünk során és még nehezebb ezeket a változásokat olyanoknak észrevenni, akik minden nap velünk vannak, mert számukra teljesen más a perspektíva...

A terem, ahol a kezelést kapjuk választható lenne, egy személyes azoknak, akik szeretnek privátban szenvedni és több a barátnői csoportoknak, vagy hasonlóknak, Azzal, hogy az én partnerem egy férfi lesz, aki egyértelműen nem áll velem szerelmi viszonyban a dolgozók szinte biztos vagyok benne, hogy már látatlanban is sikeresen bepakolják a melegházba. Nem mintha engem ez zavarna, igazából alig várom, hogy láthassam, amint valaki rájön, hogy nem állja meg a helyét a feltételezés. Királynői stílusban ereszkedem bele a párnázott székbe, amely enyhén hátra döntött támlájával tökéletes a relaxációra mégis segít, hogy mindent és mindenkit lássak, aki nem mögöttem van. Az orromat hamarosan meg is tölti a vízben ázó füvek kellemes aromája, kamilla, zsálya, levendula és még valami, amit elsőre nem ismerek fel és szaglásznom kell, forgatni a nyelvemet, hogy rájöjjek. Nem, a nyelvemmel nem tudok kígyó módra szagokat érezni, de attól még ez a szokásom megvan.
- Gyömbért is használnak? - teszem fel a kérdést a mellettem lévő egyenruhás nőnek, miközben a folyosó felől már hallom is a lépteket. Ezek szerint Dominik megérkezett és jobb dolga is volt, mint a szökést fontolgatni. Én pedig minden hátsó szándék nélkül végig nézek rajta, ahogy belép és még a szám széle is megremeg a kérdésére. Ma sem fogok unatkozni, de nem bánom. Rég szórakoztam ilyen jól egy vadász rovására. Magnus-t jobban kedvelik, ha szívességekről van szó. És nem irigylem tőle a dolgot. Majd esetleg akkor fogok ismét feléjük fordulni párkeresés kapcsán, ha megint képesek lesznek tisztelettel bánni a boszorkánymesterekkel. Vagyis egészen biztosan nem ma...
- Ahhoz ki kéne lépnem a vízből, szóval nem, nem motozlak meg. Csak megkérlek, hogy foglalj helyet és hagyd, hogy a kedves hölgyek felmérjék, mire lesz szükség és milyen sorrendben. Ígérem nem fog megharapni a meleg törölköző - teszem hozzá, miközben figyelem, amint kiemelik a kosárból, ahol tartották és amint a férfi helyet foglal, rá is terítik az arcára. Nőként pontosan tudom, hogy a benne lévő forró víz nem árt az arcnak, de alaposan fel tudja puhítani a kényes részeket és így sokkal könnyebb lesz utána kezelni a bőrhibákat. Plusz most vagy öt percig vakságra lesz kárhoztatva Dominic, ami biztosan nem lesz a kedvenc programja a mai napon...
- A manikűrt akár most is elkezdhetik - fordulok a két nő felé, majd figyelni kezdem, ahogy újabb adag áztató vizet állítanak össze. Mivel férfinak lesz és kézre, sokkal kevésbé karakteres növényeket válogatnak ki, sőt, még a kérdéseimre is válaszolnak egyes általam kevésbé kedvelt variációkat illetően. Igazából volt elég időm találkozni velük, de megszoktam, hogy a legtöbben a régi jó receptekre esküdnek és nem merik a hatásfok növelése érdekében keverni a kelet és nyugat növényeit. Mindegy, ha valami nekem nem fog tetszeni, egészen biztosan azonnal jelzem. - Még öt perc a törcsi alatt... ha már úgy is itt ragadtál, nem akarod elmondani mire kellett az az instant fuvar LA-be? - fordulok a férfi felé, aki nyilván ebből nem sokat fog fel, hiszen nem lát, de attól még szeretem azt nézni, akihez beszélek, ha nincs életveszély. Utóbbi esetben... az etikett másodlagos, maradjunk annyiban...
❖ Kinézet: Smile!❖ Zene: ❖ Szószám: xyz
Dominic Greendale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
COLD WAR KIDS
Tartózkodási hely :
• NEW YORK
Karaktered arca :
• DIEGO BARRUECO
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

selene & dominic  
Komolyan kíváncsi voltam rá, vajon van-e a boszorkánymestereknek valami nagy könyve, ami évszázadok, ha nem évezredek óta kézről kézre jár, és folyton kiegészül újabb információkkal és tanácsokkal, hogy mégis miként lehet változatosan megkeseríteni valaki életét. Kedves kis könyvklub délutánok alkalmával összeülnek a nagy erejű mágiahasználók és az italaik felett kárörvendve megtárgyalják, hogy miként lehet a legmegalázóbb feladatokkal személyre szabottan gyötörni az áldozataikat, ötleteket cserélnek, újakat találnak ki. Amolyan kínzási kisokos. Ha van is ilyen, Selene biztos, hogy aranybetűs a taglistán.
- Szörnyen megtisztelő, hogy rám gondoltál, habár találhattál volna valamivel szebb jelzőt az „elfogadható” helyett, de ne vesszünk el a részletekben.
Jelen pillanatban az önérzetem ért sérelem a legkevesebb, amivel foglalkozni óhajtottam, a gondolataim sokkal inkább lefoglalta, hogy menekülési útvonal híján egyezségre jussunk egy B tervet illetően, majd miután elhangzott Selene B terve, még mindig megkockáztattam volna egy C-t is. Meg akartam kérdezni, neki mégis mi haszna származna abból, ha oda is lyukat fúrnának belém, ahová egyébként a legkevésbé sem szeretnék, de egyfelől épp nagyfiúsan duzzogtam, és a legkevésbé sem akartam érdeklődést mutatni semmi iránt, másrészt meg egy kicsit féltem is a választól. Úgy döntöttem, hogy a B opciót meghagyom egy másik szerencsétlennek, akik aláírta a szerződését, és ahelyett, hogy egy még rosszabbat kapok harmadiknak, beérem azzal, ami jutott.
- Jó, legyen az első verzió. – adom meg magam, de a lábaim valahogy mégsem akarnak engedelmeskedni, mikor mozgásra próbálom bírni őket. - Más esetben nem lenne ellenemre egy segítő kéz, de most épp nem vagyok benne biztos, hogy nem akarnád alkalmazni a legkorszerűbb szado-mazo fogásaidat, szóval szerintem inkább megoldom egyedül.
Az agyamba még beúszik egy kép, amin Selene egy ilyen eseményhez megfelelően öltözve feszít tetőtől talpig bőrbe, és bár a tudatom még mindig harcol az egész feltételezés valóságalapjával, még így sem merem megkockáztatni, hogy ez csak átverés annak érdekében, hogy belekényszerítsen a jelenlegi őrültségbe. Ezeknél a több száz éves warlockoknál már igazán nem tudhatja az ember, hogy mi valós és mi nem.
Nem kérdezem meg, mégis honnan kéne tudnom, hogy melyik a kettes terem, csak bosszankodva forgatom a szemem, és végül csak ráveszem magam, hogy elinduljak az öltöző irányába, hogy minél előbb túl legyek ezen az egészen.

Aprócska, kellemes helység fogad, vállfákkal a kabátoknak és ingeknek, és egy kis szekrénnyel a ruháknak, meg egyéb holmiknak, amit az emberek hétköznap maguknál tartanak. Valószínűleg kevesen érkeznek fegyverrel, mert hiába nézek körül, a botjaimnak nem találok kijelölt helyet, így jobb híján csak nekitámasztom őket a szekrény oldalának, remélve, hogy mindenki tisztában van vele, hogy az eltulajdonítása azonnali halálbüntetést von maga után.
A ruháimat és a tőrömet mindenféle rendezgetés nélkül begyűröm a szekrénybe és rázárom az ajtaját, a cipőmet pedig kényelmesen szanaszét hagyom a padlón. Egyedül a fekete alsónadrágom hagyom magamon, ami felé felkapom a köntöst, ami be volt készítve, majd az arcomon a világ összes utálatával belépek a terembe, amiben Selene eltűnt néhány perccel ezelőtt.
- Essünk túl rajta, vagy előtte szeretnél esetleg megmotozni? – állok elé széttárt karokkal, minden erőmmel igyekezve nem láttatni, mennyire méltóságomon alulinak ítélem ezt a feladatot, és mennyire nagyon utáltam érte, őt is, magamat is.

500+ szó személyre szabott szenvedés <3
Selene Moon
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Sophie Turner
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

Tudom, hogy ez lesz az utóbbi éveim egyik legszórakoztatóbb napja és egy csepp szánalmat sem érzek azon árnyvadász iránt, aki simán aláírta nekem a szerződést egy nem élet veszélyes szívesség teljesítéséről. Egek ura, ha tudná mi mindent kérhetnék tőle azért, hogy teljesítse az alku rá eső részét, szerintem messze nem húzna ennyire a száját. Ha figyelembe vesszük a hírnevemet, a humoromat és azt a nem kevés fantáziát, amivel az elmúlt évszázadok mellett volt szerencsém találkozni, szerintem kifejezetten jól járt. Nekem csak egy modell kell és egyetlen napnyi szépség kúrát kap előtte, amivel elérhető lesz, hogy makulátlan legyen a megjelenése a feladathoz. Nem kell mocsarakat, trágyadombot vagy más igencsak rossz szagú helyet megjárnia, nem valami kifejezetten kellemetlen beszerzésére kérem, mint amilyen a csalán, némi tüskés növényzet vagy éppen a rossz hangulatú macska tud lenni, sőt, még csak nem is árnyvadász titkot vagy hasonlót kérek tőle, amiért Idrisben keresztre is feszítenék, hogy kiderül, hogy elárulta nekem. Ehhh, mintha baromi sok titok lenne még a levegőben, amit előttem sikerült elrejteni. Nem tudom, ki mennyire tartja számon, de jelenleg maximum hét vagy nyolc olyan warlock létezik, akik már akkor is értek, amikor az angyal megajándékozta a vérrel a keresztes lovagot és bizalmasait, közülük pedig még ritkább azok listája, akikben meg is bíztak és megosztották velük a tudásukat az újdonsült árnyvadászok. Ki találják, melyik tizenévesnek kinéző vörös szépség került bele mégis? Na, ugye?
Oké, valahol a lelkem mélyén van bennem némi együttérzés is, ami pontosan addig tart, amíg az arcára pillantok és találkozom a teljes kétségbe esés tipikusan férfiakra jellemző válfajával. Szegény, kicsi vadászom, hogy mennyire csúnyán elbánik vele a boszi néni, ugye? Pedig nem is olyan nehéz tetézni...
- Igen, holnapra kell nekem egy fél pucér modell, szóval beváltom a szívességet a legelfogadhatóbb arcúnál a listámon - hogy ez éppen bók vagy utalás rá, hogy ennyire meg vagyok szorulva? Nem tudom, lehet is-is, bejátszhat a tény a döntésbe, hogy a vámpírokat a nappali fényképezés miatt nem használhatom és éppen a fél bandának van egy kis problémája a tündérekkel, akik nem is bővelkednek az izomzatban. Itt van viszont valaki, jó arccsontokkal, számtalan fegyver okozta apró heggel és tetoválással, amelyeket a sminkes egy orgazmussal felérő elégedettségi szinten fog kezelni, mert ennyire rá van kattanva a maszkmesteri szakmára, aminek éppen tanul mellékesen. Hasznos a dolog...
- Még szép, hogy van másik lehetőség, de még kevésbé fog tetszeni. Szerepel benne jó néhány bilincs, szájpecek, nyakörv és póráz valamint egy önkéntes, akin be lehet mutatni a legkorszerűbb fogásokat a szado-mazo expo-n. Röviden és tömören azon a résen is stimulálnak, amiről nem gondolnád, hogy létezik, plusz egy-két újat is ütnek rajtad. Na, mi legyen, arckezelés vagy intim piercing nagy közönség előtt? - van az a szokásom, hogy elsőre ajánlok valami nem túl kellemeset, másodikra pedig olyasmit, ami még ennél is pocsékabb. Azt mondják, ha valamit el akarsz érni, akkor elsőre kérd a lehetetlent és utána a lehetségest, de nekem pont fordítva szokásom. Röviden leírok valamit, ami biztos nem lesz az említett fél kedvence, de utána ördögi mosollyal és a legkomolyabb képpel ecsetelek egy ezerszer pocsékabb lehetőséget. Azt nem kell tudnia, hogy én éppen nem akartam eredetileg részt venni az említett expo-n, ahol még engem is meg tudnak lepni a testi kínzás változatos módjaival, csak megkaptam a meghívót és saccra emlékszem a dátumra. A program egyébként nyílt, aki tudja, hol keresse és jelentkezik, az mehet is...
- Na, mozdulsz magadtól, vagy eljutunk a boszorkány vetkőztet élményig? Az utóbbinál biztos, hogy nem marad rejtett fegyvered vagy más a köpeny alatt - hogy is volt az a pocsék és pocsékabb ajánlattal korábban? Mert ez éppen ugyanolyan. A lényege, hogy nekem egyik program sincs az ellenemre, de neki szíve joga eldönteni, melyiket nem akarja végképp. Egek ura, hiszen nem fegyverrel kényszerítem az oltárhoz, a foghúzás sem téma és az is sokkal fájdalmasabb, szóval haladjunk már, ha kérhetem! - Öt perc múlva várnak a kettes teremben - teszem még hozzá halvány mosollyal, mielőtt megfordulnék és elindulnék az említett irányba. Mivel magamnak csak a pedikűrt kérem, nekem nem kell teljes egészében vetkőznöm, csak lekapom a csizmáimat, felakasztom a fogasra a kabátomat és beáztatom a lábaimat egy fél órára némi gyógynövényes vízbe. Utána pedig kapok némi masszázst, köröm formázást, bőrkeményedéstől mentesítést és festést. Mennyeien hangzik, még akkor is, ha közben morgolódik egy vadász a szomszéd széken. Mivel nem sietem el a bejutást, szerintem még ő is megbizonyosodhat róla, ha pontos, hogy ezt az első sorból fogom nézni. Már csak azt nem tudom, annak örülnék-e, ha felfedezi, hogy hála a pajzsomnak hatból hat oldalról nem jut ki ebből az épületből...
Dominic Greendale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
COLD WAR KIDS
Tartózkodási hely :
• NEW YORK
Karaktered arca :
• DIEGO BARRUECO
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

selene & dominic  
Azért, hiába csak az idézet kedvéért, rangját ismerő embernek titulálni pont engem elég meredek húzás volt, felelősnek meg pláne, de jobbnak láttam ezt nem az orrára kötni, valószínűleg magától is megtapasztalja majd. Minden esetre halvány mosolyt csalt az arcomra vele, már csak azért is, mert eddigi csekély tapasztalataim alapján a boszorkánymesterek szokásait illetően arra számítottam, hogy valami személyre szabott történettel áll elő XVIII Lajosról, talán egy olyan idézettel, amit a francia király személyesen az ő fülébe duruzsolt, lépten-nyomon emlékeztetve ezzel arra, hogy a hosszas éveihez képest milyen jelentéktelen az én halandó kis életem. Ehhez képest egy ilyen elmés visszavágás engem is arra késztetett, hogy csak csendben mosolyogva megadjam magam és ne fárasszam tovább se őt, se magam.
- Milyen bájos. – felelem szenvtelenül, magam is meglepve, hogy a vészjósló szavai ellenére sem kapcsolnak be a vészvillogók a fejemben. Már az alkukötés előtt is tisztában voltam azzal, hogy szívességet ajánlani egy boszorkánymesternek messze több mint rossz ötlet, valahogy mégis megrendíthetetlenül hittem benne, hogy ha az életem nem veszélyezteti a feladat, akkor nincs olyan, amit egy kis szájhúzás ellenében ne tennék meg anélkül, hogy bármiféle kárt okozzon bennem.
Újabb szúrós megjegyzést nyelek vissza azt illetően, milyen sok dolgunk van, és gondolatban meg is dicsérem magam, amiért eddig kimagaslóan jól haladtam ahhoz, hogy ne haragítsak magamra egy –valószínűleg- ijesztően nagy hatalommal rendelkező boszorkánymestert, majd engedelmesen követni kezdtem kifelé a sikátorból, végig a siető mondénektől nyüzsgő járdán, egészen egy jellegtelen kis üzletig. Némi értetlenség ül ki az arcomra, ahogy az ajtó kitárul és Selene vakító vörös fürtjei belibegnek a helységbe, és kedvesen csilingelő hangon csevegésbe kezd a pult mögött álló hölggyel, de úgy érzem, nem ez a legmegfelelőbb pillanat alkalmatlankodni a kérdéseimmel, így csak az orrom alatt morgok néhány kelletlen mondatot aziránt, mennyire remélem, hogy a pedikűr csupán valami warlock szakzsargon, ami valami burkolt utalás a feladat nehézségét illetően.
De hát sajnos nem.
Az élet túlontúl egyszerű és unalmas lenne, ha nem tartogatna számomra semmiféle gyötrelmet, bár most valahogy kifejezetten örültem volna, ha ez a bizonyos gyötrelem egy nagyobb démon, de legalább néhány megvadult vámpír formájában ugrik a torkomnak.
- Ne haragudj Selene, de… mi? – nézek rá mozdulatlanná dermedve, az arcomról valószínűleg a teljes megsemmisülést és maximális szörnyülködés tökéletes elegye süt a boszorkánymester kárörvendő mosolyára. – Komolyan arra akarod elhasználni a szívességemet, hogy… mutogass? Vagyis nem, előbb megkínozz, és utána mutogass?
Tekintetem az öltöző felé terelem egy futó pillanatra, ahol ez a szörnyűség kezdődik, majd gyorsan vissza a vörösre, remélve, hogy sötét íriszeim szavak nélkül is érthetően tudtára adják az együttműködésre való hajlandóságom maximális hiányát.
- Ne már, biztos van más, amit megtehetnék. Valami. Bármi.
Előbb vállaltam volna, hogy ott helyben lángra lobbantson egy, az ujjai közül felpattanó szikra, de volt egy olyan érzésem, hogy ez még véletlenül sem opció jelenleg, így csak maradtam továbbra is bosszantóan mozdulatlan, hogyha már mindenképp ezt a sorsot szánja nekem, hát akkor bizony okozok annyi bosszúságot, hogy kényszerítenie kelljen.
nyönyönyö <333
Selene Moon
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Sophie Turner
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

- A pontosság nemcsak a királyok udvariassága, hanem minden felelős, rangját ismerő ember kötelessége - ha már idézősdit játszunk köszönés helyett, akkor  ne higgye, hogy nem tudok rá licitálni. Oké, ez így erős kezdet, de nekem nem egész huszonnégy órám van használható modell alapot faragni egy olyan árnyvadászból, akinek erre nyilván a világon semmilyen affinitása nem lesz, szóval, ha ezzel kikérhetem magamnak a minimális tiszteletet, akkor meg fogom tenni. Különben is, az internet kora előtt sokkal több ideje volt az embereknek elmélkedni és kevesebb könyvet adtak ki, így jó néhány nyelvvel megismerkedtem, amikor átfordították angolra, oroszra, franciára. Esélyem volt végig olvasni fél Európa véleményét aktuális politikai helyzetekről regények mögé rejtve, versekbe foglalva vagy éppen rögtönzött novella író esteken részt véve. Hogy ezt éppen ki mondta és írta le először? Már nem emlékszem, de az idézet egyedisége miatt megmaradt bennem, kevesen merik a királyokat is felül licitálni. A téma pedig ezzel részemről lezárva, ideje áttérni az üzletre...
- Ne reménykedj benne túlságosan, szinte biztos vagyok benne, hogy nem fogod kedvelni a feladatot. És szólíts Selene-nek, ez az eredeti nevem - pontosabban egy része, a többi éppen elég hosszú ahhoz, hogy soha az életben ne használjam, ráadásul akaratlan figyelmet kelt mindenkiben, aki hallja. Egykor a vezetéknév a nemesek kiváltsága volt és csak ritkán használták, ma pedig olyan elvárás, ami miatt kénytelen voltam trükközni. Kis történelem vagy okkult iránti érdeklődés pedig elég, hogy leleplezzenek. Akkor jön a mentő ötlet arról, hogy a kedves anyám jó viccnek tartotta ezt egykor. Még mindig jobb, mintha Aphrodité lennék...
- Most pedig induljunk, rendben? Nagyon sok dolgunk van - mosolyodom el, ahogy még egyszer utoljára felmérem az arca állapotát és gondosan kikerülve két gyanús állagú tócsát kimegyek a sikátor bejáratához. A kínai negyed forgataga könnyedén magával ragadja a tapasztalatlan turistákat, az éttermek, bárok, előadók és szerencse játékosok pedig alig várják, hogy megkopasszák őket. A tősgyökeres New York-it onnan a legkönnyebb megismerni, hogy tudja, hogyan közlekedjen és kerülje ki őket, mint én teszem a férfival a nyomomban, amíg meg nem találom a kis, jellegtelen szépség szalont az utca közepénél. Semmi különös cégér vagy fény nem jelzi, hogy mennyire profik az itt dolgozók és éppen ezért annyira szimpatikus számomra az egész hely. Kifogástalan munka, de fél óra alatt találnak időpontot egész napos kezelésre és nem kérdeznek semmit. És szép gyűjteményük van az arcápoló szereimből.
- Üdv, Selene vagyok, nemrég foglaltam időpontot M osztályú kezelésre, fél testre, extrákkal és belefér mellé egy pedikűr? - teszem fel a kérdést mosolyogva a pultnál lévő nőnek és gondosan elengedem az esetleges megjegyzéseket és kérdéseket az árnyvadásztól. Az úton sem szóltam hozzá, jobb, ha azután jön rá, nem magamnak kértem az egészet, amikor már nem tud menekülni. Oké, bevallom érdekel is nézői szempontból az egész, így a pedikűr az enyém lesz, de ha van ideje a nőnek, lehet, hogy neki is jut egy. Ki tudja, mennyire lesz oda holnap a fényképész...
- Nos, akkor Dominic... - fordulok felé egy olyan mosollyal, ami minimum hosszú napot, ha nem is teljes kínzást jelent. - Nekem holnapra kell egy izmos modell a reklámkampányhoz a cégemnél és szerencsére te ideális alapanyag vagy. Ez a jó hír. A rossz, hogy valamit kezdeni kell előtte néhány zavaró részlettel. Az öltözőben találsz köpenyt, utána vár néhány kedves hölgy kezelésre. Hajrá! - arról eszemben sincs szólni, hogy kissé szökés biztosra magizálom én közben az épületet, mielőtt még eszébe jutna, hogy akár meg is léphet. Vékony, fehér mágia réteg, amit a mondémek nem látnak, nem érzékelnek és akadály nélkül áthaladnak rajta, de minden alvilágit megállít, legyen angyali vagy démoni vére. Ugye milyen jó néha, ha az ember apja bukott angyal? A hat oldalú 3D védőkör tényleg minden nálam gyengébb lénnyel elbánik.
Dominic Greendale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
COLD WAR KIDS
Tartózkodási hely :
• NEW YORK
Karaktered arca :
• DIEGO BARRUECO
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

selene & dominic  
Huszonkilenc perc nem valami sok idő, de úgy éreztem, nem lenne okos lépés plusz percekért alkudozni egy boszorkánymesterrel, akkor sem, ha véleményem szerint igen nyomós érvnek számítana a nekem járó extra idő mellett, hogy egyébként Ő ébresztett. Nem tettem hát egyetlen gúnyos megjegyzést sem a nem kívánatos telefonhívására, sem a késésemet illető megjegyzésére, legalábbis amíg vonalban volt, utána persze úgy döntöttem, hogy a rendelkezésemre álló huszonkilenc percet már csak azért is maximálisan kihasználom, szóval kettőt kapásból szitkozódással további ötöt pedig megbánással teli félálomban lévő hempergéssel töltöttem.
A maradék huszonkettő nagy részét elvette a zuhanyzás, amit Selene elrendelt a telefonban, és három egészet kapott Louis is, amiben elmagyaráztam neki, hogy mivel eladtam a lelkem egy nyomorult – és mellesleg felesleges – utazásért az angyalok városába, vagy legalábbis egy szívességet ígértem cserébe, ami legalább annyira rossz, számítson arra, hogy távol leszek egy darabig. Biztosítottam a felől is, hogy miatta bizonyára valami nagyon degradálót kell csinálnom, és emiatt egy kicsit szeretném, ha kis piskie-k bogoznák össze a cipőfűzőit mikor nem figyel, és orra esne úgy legalább huszonöt alkalommal egymás után.
Végül még mindig volt hét percem kényelmesen felöltözni, összepakolni néhány létszükségletűnek vélt dolgot, az alkaromra szíjazni egy tőrt, és a hátamra erősíteni egy pár eskrimát, mert valahogy nem bíztam maximálisan abban, hogy Selene be tudja határolni, mikor van szükségem fegyverekre, és mikor nem, meg hát mérhetetlenül ostoba és elővigyázatlan lépés lett volna nélkülük elindulni, csak azért mert egy boszorkánymester azt mondja. Magamra kaptam egy fekete bőrkabátot, és ellépkedtem a kápolna irányába, ahol a portál már ott várt rám, ahogy azt a telefonba ígérte, széles hasadékot tépve a valóság szövetébe, én pedig még elhasználtam a kettő megmaradt percemből egyet arra, hogy elképzeljem, milyen lenne inkább visszafeküdni aludni, és később számolni a következményekkel, majd végül nem engedve a belső késztetésnek, beleléptem a portál örvényébe.

Alig észrevehetően meginogok, ahogy a sikátor nyirkos talajára lépek, de a bokámon tekergő egyensúly rúna nem engedi, hogy egy egyszerű portál ledöntsön a lábamról, így gyorsan kihúzom magam, és egy szörnyen színpadias meghajlással zárom az érkezésem.
- „A pontosság a királyok udvariassága.” – idézem XVIII Lajost, szemeim közben végigfuttatva a környezeten próbálom kitalálni, hogy hová is érkeztem meg az imént. A sikátor végéből színes cégértáblák bukkannak fel, rajtuk kusza írásjelekkel, így első tippnek a Kínai negyedet választom, fejben el is helyezve magamat Manhattan térképén a megfelelő helyen.
- Örülök, hogy újra látom, Miss Moon, és remélem, hogy ezt a kijelentést nem kell megbánnom.
Arcomra széles mosoly csúszik, és némi erőfeszítés híján ellenállok a késztetésnek, hogy megkérdezzem, esetleg azért van-e rám szükség, mert egyedül nem meri kibontani a szerencse sütijét. Volt valami nyugtalanító benne, de nem tudtam behatárolni, hogy bosszúság, türelmetlenség, vészjósló elégedettség, esetleg mindhárom elegye, vagy éppen egyik sem, minden esetre jobb ötletnek tűnt nem provokálni az ostobaságaimmal.  
nyönyönyö <333
Selene Moon
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Sophie Turner
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


Dominic &  Selene
"Say ok... or it will hurt!"

- Influenza járvány? Ugye most csak szívat?!? Mi van a tartalék modellel? - a székem ebben a pillanatban alakul át a puha párnázatból azzá, amit leginkább csak fakírágynak lehetne nevezni, minden létező pontja szúrni kezd, hogy ugorjak fel és kezdjek szapora járkálásba az irodában. Nem mintha a pulzusom magában nem lenne éppen a plafonon, jövő héten a nyomdában kell lennie a tavaszi-nyári kollekció promóciós képeinek, hogy időben készen legyenek a plakátolásra, erre a férfi modell az új parfümhöz és férfi arcápolókhoz kiesett. A fél világon divat hetek vannak, Tokió, London és Párizs elvitte a legtöbb jelöltemet így is, mert azért az a világ nem bővelkedik olyan tetovált férfiakban, akik nem bánják, ha kicsit alaposabban lesminkelik demonstrációnak róluk a tintát. Honnan a francból akasszak én le délutánig egy másik alkalmas jelöltet mégis? Ennyire magas szinten senki nem tartozik nekem éppen a divat világból.
Oké, forgatás vissza, van nekem még egy tartozási listám és azon van elég bőrhibás alak, ha azt vesszük. Csak egyik sem modell. Mindegy, megnézzük, hogy boldogulnak vele. - Oké, elintézem, holnapra legyen kész minden és nagyon ajánlom, hogy a fotósnak ne legyen baja! - búcsúzom halvány mosollyal az ügynökség megbízottjától, aki nyilván sokkal inkább kiabálást és hisztit várt. Csak én ennél sokkal jobb nevelést kaptam és már rég nem hisztizem. Azt majd az áldozatom fog...
- Julie, kérlek egyeztesd le a holnapi fényképezésre a sminkessel, hogy tetoválásokat és sebhelyeket kell majd eltűntetnie, de jó minőségű alapanyagot viszek. És mára lelépek, gatyába kell ráznom azt a fiúkát - teszem hozzá pakolás közben és pontosan tudom, hogy nem kell tovább magyaráznom  dolgot, mert az első hívást ő kapta a visszamondott munkáról. Persze az előleget és a kiesés miatti kártérítést én is fel fogom nekik számolni, de ezzel játszon szépen az ügyvédem, nekem jobb dolgom is van éppen, példának okáért teljes fazonírozást tartani egy szerencsés delikvensnek. A szerződés él, a szívesség nem okoz életveszélyt és maradandó kárt, a behajtásának szépen eljött akkor az ideje. A szokásosnál korábban és jóval kevesebb bűzzel, elviekben. Már ha nem szagol bele a zöldturmixba, amit lenyelhet. Szép napom lesz nekem is.
- Gyerünk, vedd fel! - morgok a telefonba, miközben már harmadszor csörög ki és még mindig nem kapták fel. Mégis mit tud valaki csinálni fél egykor, hogy nem viszi ezt a kütyüt magával? Oké, felvette... - Dominic? Remek, Selene vagyok és most kell az a szívesség. Fél órád van lezuhanyozni, felöltözni és beadni valakinek egy magyarázatot, mert holnap estig szükségem van rád. A kápolnában fog várni egy átjáró husznkilenc perc múlva, nem kell fegyver és nem fogod megköszönni, ha elkésel - foglalom össze a témát, miközben belépek a liftbe és bontom a vonalat, mielőtt magától szakadna meg a zárt térben. Le a földszintre és máris tárcsázom a legújabb számot, időpontot foglalok magunknak egy sürgősségi szépészeti kezelésre. Mondhat bárki bármit, de ebben a kínaiak a legjobbak még mindig. Festés, gyantázás, fazonírozás, tisztítás, arcpakolás, pedikűr, manikűr, hámlasztás, bőrradír, meg a jó ég tudja mi. A lényege, hogy teljes kezelést kapjon, hozzák ki belőle a lehető legtöbbet, hogy holnap ne kelljen szenvednie a sminkesnek azzal már. Ki gondolta volna, hogy a végén jobb modelt fogok felhajtani öt perc alatt, mint máskor három hónap előkészítéssel?
Taxit fogok, egyenesen a kínai negyedbe vitetem magamat és mire a végére ér a harminc perces haladék, már az egyik elhagyatott sikátorban is állok, ahol két kézmozdulattl megnyitom a portált. Nem mindenkinek kell egy teljes tánc sor hozzá, ha tudja, hogyan használja az ujjait. Egy perce van Dominicnak átlépni, utána rántom...
❖ Kinézet: Smile!❖ Zene: ❖ Szószám: xyz
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

--szabad játéktér --
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Oliver &  Aurora
I don't know....
Türelmetlenül topog a sorban a kifőzde előtt, gyomrát már emészti az éhség, s ez még türelmetlenebbé teszi. Persze, magának köszönheti, ehetett volna akármelyik kifőzdében, gyors kajáldában vagy csinálhatott volna maga is otthon. Szándékosan nem tette egyik lehetőséget sem, mert habár megvolt benne az elhatározás, hogy beszélni akar valakivel tettekre még nem érett meg. Az arany középút pedig épp kellemest a lehetőleg hasznossal végkifejlet lenne: vesz magának ételt, és reméli közben összefut egy falkataggal. Büszkesége, és az emberségét makacsul fenntartó álca miatt nem mert egyenesen besétálni a Jade-ba. Az olyan lett volna, mintha egy direkt került családtagot telefonál fel egy kis pénzért. Márpedig ő utál problémás lenni. Nem akarja, hogy problémás falkatagként kezeljék, hisz NEM problémás csupán….összeakadt a bajsza valakivel. Nos, az a valaki történetesen egy démon, akinek odaígérte a lelkét cserébe a vőlegénye nővérének életéért. Még akár kitüntetést is kaphatna! Már ha járna az ostobáknak kitüntetés… Gondolatait úgy zavarja szét a hátának eső, mint mikor az üveggyöngyök gurulnak szerte a padlón. Háborgását viszont a légáramlattal érkező illat fogja vissza. Falkatag! Bestiája mint egy rég sarokba száműzött gyerek fordul meg benne, amitől a gyomra egy pillanatra el is feledi miért áll sorba. Keze óvón nyúl hátra, megtartva a férfit a törzsénél, míg vissza nem nyeri az egyensúlyát.
- Nem gond. -  fordul meg, ujjai úgy csúsznak le a kabát anyagáról mintha ott se lettek volna. Még mindig kényelmetlenül érzi magát, ha fajtája bélivel akad össze, pedig már eltelt jó egy év, hogy befogadták a falkába. Túlságosan is riasztja az ösztön, amivel saját dögje minden egyes alkalommal szembesíti, amikor összefut valakivel. Persze, azt is észrevette, hogy az itteni falka más, mint a Svédországi. Nem csak a szokásaikban, de a viselkedésükben is.  – Oliver. – hajt fejet tisztelete jeléül. Mindmáig nem tanulta és szokta még meg, mi a teendő ha valaki épp egy rangos falataggal kerül szembe, hát azt alkalmazza – finomítva – amit Svédországban. – Minden rendben? – pillanatra csupán, de a másik szemébe néz, látja az elűzött gondolatok maradékát amik bizonyára a sajátjában is ott vannak.
- Épp sorban állok, van kedved csatlakozni? – bök félszegen a háta mögé a sorban állókra, kiknek egy pillanatra fordított csak hátat, de egy ember máris kihasználta a helyzetet és elé állt. – Már persze, ha van kedved, nem akarlak feltartani, sem megzavarni a fontos dolgod van. – bukik ki belőle rögtön a szabadkozás, magában őrlődve vajon ez jó ötlet-e? Nem mintha lenne valami különleges abban, hogy enni invitál valakit, csupán nyilván Olivernek is feltűnt, a kötelező gyűléseken, és vadászatokon kívül nem igen vesz részt a falka életében. Nincs különösebb kötődése senkihez sem, és a gyűlések alkalmával sem szokott rögtön odaállni valaki mellé cseverészni. Nos, mindeddig nem is érezte szükségét, és továbbra sem tenné, ha nem ilyen állapotok uralkodnának a bensőjében. Érzéseit egyre jobban felkavarják azok, akikbe akarva és akaratlanul belebotlik. Több természetfeletti sűrítette bele magát a táncrendjébe az utóbbi hónapban, mint az egész eddig itt töltött évben. És ezt a farkasa már nem nézi jó szemmel. Szörnyetegének egyre jobban hiányzik a fala, az otthonosság és az átlagosság érzése. Hisz az emberek közt ő mindig is furcsa marad, bár ezt magának is előszeretettel tagadja. Még most sem biztos benne, hogy igazán akarja-e azt amiért idejött – merthogy megfogalmazni sem tudja igazán, mire lenne most szüksége. Kavargó gondolatokkal, és érzelmekkel várja hát a választ, és maga sem biztos benne, az elutasításnak, vagy a közös evésnek örül majd jobban.
Farkasa minden esetre udvariatlan vadállatként vibrál a bőrén, ő, az ostoba emberi gondolatokkal nem foglalkozva, a maga részéről nagyon is hiányolja a falkát, a másik bestia szagát. Rora viszont, mint egy kotnyeles gyermeket parancsolja vissza, két mély lélegzettel szinte száműzve a tudata mélyére az állatot. Nem azért költözött el, és küzdött ennyit, hogy egy falkafarkas jelenlététől zsongó zöldfülűvé váljon!  
❖ Megjegyzés: :3 ❖ Zene: - ❖ Szószám: nem sok :c
Dommiel Weston
❖ Béta

avatar
Keresem :
pack members
Tartózkodási hely :
● new york ●
Hobbi :
● detective ●
Karaktered arca :
● nicolas simoes ●
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


oliver & aurora  ♥️
do you need help?

Az utóbbi időben nagyobb szerepet vállaltam a falka életében. Persze tudhattam volna, hogy néha egy kicsit nagyobb teher nyomja a vállaimat majd nem hiába mondtam igent erre a pozícióra úgymond. Sőt, nem is azt mondanám, hogy igent mondtam, vagy ilyesmi. Inkább kiharcoltam, hogy megkaphassam. Szükségem volt erre. Valamire, ami állandó tényezőként szerepelhet az életemben. A figyelemelterelés már legalább olyan szerves részét képezi az életemnek, mint a megszokott, szinte megtörhetetlen rendszer. Vannak esetek ugyanis, amikor igen is szükség van arra, hogy változtassak néhány dolgon. Nem mondom azt, hogy ez olyan egyszerűen menne. Mert elég nehezen szokom meg a változásokat. Most azonban van azaz érzésem, hogy rengeteg változás kíván engem lavinaként beteríteni. A húgom a városban van. Én pedig minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy soha nem tudja meg, hogy igazából itt vagyok. Tovább kell állnia aztán pedig idővel el kell engednie. Ez az egyetlen megoldás.
Az utóbbi időben nem alszom túl jól, ami nem fog sem nekem jót jelenteni sem pedig a falkának. Most, hogy Luke éppen a boldog új életét ünnepli a gyönyörű új feleségével szükség van valakire, aki kézben tartja a dolgokat. Nem is lehetne rám panasz, egyetlen egy sem.. Hacsak nem most készülne az egész életem egyenest az arcomba robbanni. De ezek szerint ez már csak ilyen. Az élet kegyetlen és mindig a legrosszabb pillanatokban tárja elénk a váratlan fordulatokat. De ugyanakkor még azt is bizonyíthatnám, hogy nyomás alatt is jól teljesítek. De a francokat. A gondolataim ezer felé cikáznak és mindenféle tervet szövögetek a fejemben, ahelyett, hogy felnőtt férfi módjára odaállnék a húgom elé és beszélnék vele. Nem megy. Nem tudok a szemébe nézni. Lehet, hogy ez gyávaság, de jobb neki így. Nem hiába hagytam őt magam mögött annyi évvel ezelőtt. Lehet, hogy részben önző is voltam, hogy ne lássam miképpen teszem tönkre a húgom életét.. De nem akartam még több pusztítást eszközölni. Elég, hogy az én életem egy romhalmazból tákolt vár a régihez képest.
Gondolataim összecsavarodása közben a lábaim szinte egymásba fonódnak és kis híján orra bukok, amiben csak az állít meg, hogy az előttem álló aprócska, de erős teremtés vállába kapaszkodok meg. - Ne haragudj.. - Nyögöm ki rögtön, mint aki valamilyen ismeretlen kómából ébredt fel.

[ remélem kezdőnek jó lesz.     ]
♥️
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Manhattan :: Kínai negyed-
Ugrás: