descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Jade Wolf
if i cannot move heaven, i will raise hell
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Clary Fairchild
❖ Head of NY Institute

avatar
Keresem :
simon ● lydia ● mom ● luke
Tartózkodási hely :
● new york institute ●
foglalkozás :
● protecting my loved ones ●
Karaktered arca :
● lily jane collins ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


clary  & olivia
are you lost?

Furcsa belegondolni, hogy ez a hely mennyi mindent jelentett Luke-nak már a kezdetektől fogva. Hiszen ez volt a szüntelen törzshelyük. Emlékszem arra, hogy egyszer-kétszer én is itt töltöttem suli után az időt, de anya valahogy sosem örült annak és mindig Luke-ot szidta le azért, mert megengedte, hogy itt legyek. Talán már akkor is rettegett attól, hogy valamit látni fogok a világból. Egy vérfarkasokkal teli hely pedig azt hiszem, hogy pontosan erre adott igazából lehetőséget. Mert könnyedén láthattam volna valamit, amit nem kellett volna. De nem, mintha olyan nehéz lett volna a számára elfeledtetnie velem mindent, amit láttam.
Még mindig olyan rémisztő belegondolni abba, hogy miket felejthettem el. Lehet, hogy emberek is teljes mértékben kiestek az elmémből. Fontos, meghatározó pillanatok csak azért, mert egyszerűen köze volt az árnyvilághoz. Ezeket pedig talán visszakapom, talán nem. Az elme egy igen veszélyes fegyver lehet, amivel ha játszadoznak sokszor visszafelé sül el. Habár Magnus tisztában volt azzal, hogy mit tesz mégsem hibáztatom. Tudom jól, hogy milyen tud lenni az anyám. Na, meg persze szerintem Magnus is tudta, ha Ő nem vállalja, akkor valaki másnál fog majd próbálkozni. Az pedig lehet, hogy komolyabb problémákat is okozott volna az elmémen. Mert akárki, akármit mond.. Magnus egy igen csak különleges boszorkánymester. Ennek pedig köze sincs ahhoz, hogy fő boszorkánymester lenne. Egyszerűen utánozhatatlan. A tapasztalat ott kering a vénáiban, az emberiségével együtt. Ezt pedig nem túl sokan mondhatják el magukról.
Kicsit elveszettnek tűnő lánykát nem tudtam, nem leszólítani mert egy pillanatra úgy tűnt a számomra, mint aki teljesen elveszett. De ezek szerint mindössze csak a gondolataiban.
- Hát szerintem jó.. De persze ez attól függ, hogy mit keresel. - Halovány mosoly kúszott az arcomra. Nem mondanám, hogy olyan ritka a mondén látogatás, de szerintem ők inkább csak kényszerből lépik át a Wolf küszöbét. Mármint itt a kikötő mellett nem túl sok lehetőség van arra, hogy étkezzen valahol az ember. - De én is oda tartottam, szóval akkor miért nem megyünk be együtt? - Vetem fel az ötletet barátságos mosollyal azzal pedig elindulok a Wolf bejárata felé, majd hátrapillantok a vállam felett, hogy megnézzem követ-e. - Na, gyere. Azért egy biztos, hogy senkit nem esznek meg odabenn. - Mintha egy kis félelem tükröződött volna az arcán, de ebben sem voltam teljesen biztos. Azért reméltem, hogy szavaimmal sikerült egy kicsit megnyugtatnom. Bármi is legyen a félelmének a forrása.

Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Clary & Olivia


The help is coming


Mióta New Yorkba érkeztem, folyamatosan azon gondolkozok, mit mondanék a bátyámnak, ha végre megtalálnám, de úgy tűnik, hiába készülök szívhez szóló beszéddel, nem akarja, hogy a nyomára bukkanjak. Vagy csak annyira balfék vagyok, hogy minden más farkas az utamba kerül, csak épp a bátyám nem. Pedig érzem, hogy minél tovább húzódik a nagy találkozás, annál inkább gyengül az elhatározásom. Vajon mi lesz, ha megtalálom? Talán, már nem is ugyanaz az ember. Hiszen én is rengeteg változtam az évek során, ráadásul, eddig se keresett, de ugye az embernek ilyenkor megfordul a fejében, hogy talán az önostorozás az oka annak, hogy elkerült minket. Ahogy őt ismerem, azóta is gyűlöli magát, amiért ezt tette velem és bár én már rég megbocsátottam neki, mert tudom, hogy nem szándékosan tette, amit tett, de ettől még lehet, hogy ő magát hibáztatja.
Minden esetre tűvé teszek érte mindent. Kerüljön bármibe is, meg fogom találni, hiszen ő a testvérem. Konkrétan az egyetlen testvérem és nem akarok úgy élni, hogy azt se tudom hol van. Ha már ekkora utat megtettem érte, nem fogom feladni.
Így keveredtem a Jade Wolfhoz, mely az egyik legnagyobb itteni falka "főhadiszállása". Nem reménykedek, hogy esetleg pont itt lesz, de talán tudnak némi információval szolgálni, hogy esetleg látták valahol vagy tudják, mely falkához tartozik. Persze az is lehet, hogy omegaként lézeng a nagy világban és már rég nincs a városban, akkor viszont nagyon rácsesztem.
-Ó, szia!- rázkódok meg, ahogy megszólít egy lány, majd alaposan szemügyre veszem. Nem vérfarkas, az tuti és nem is vámpír. Tündérnek se mondanám, viszont nem is ember. De akkor micsoda?
-Ide jöttem a Jade Wolfba, csak elgondolkoztam.- mosolygok zavartan és azon töprengek, említsem-e neki a vérfarkasokat vagy sem? Hiszen attól, hogy nem egyszerű ember, még nem biztos, hogy tud az alvilági dolgokról. Lehet, hogy azonnal hívná a gyogyót, hogy tegyenek nekem szabaddá egy szobát meg egy kényszerzubbonyt.
-Soha nem jártam még itt. Mi a véleményed? Jó hely?- biccentem kissé félre a fejem, ahogy óvatosan tapogatózni próbálok, közben újra meg újra az ajtó felé sandítok. Rengeteg különböző szagot érzek arról, többek közt vérfarkasokét is, ami már alapból jó jel. Már, csak az a kérdés, hogy örülni fognak-e nekem vagy épp azonnal letépik a fejemet? Nem tudom, hogy szokták itt New Yorkban az idegen farkasokat fogadni, hiszen vannak olyan falkák, akik nem szavaznak bizalmat egy jött-ment omegának. Viszont vannak olyanok is, akik tárt karokkal várnak bárkit, aki egyedül van és kicsit elveszett, viszont én nem falkát keresek konkrétan, csak a bátyámat. Van rá biztosíték, hogy ellátnak majd információval és szívélyesen üdvözölnek? Kicsit félek, be kell valljam magamnak.


***

•Note: remélem, jó lesz   

Clary Fairchild
❖ Head of NY Institute

avatar
Keresem :
simon ● lydia ● mom ● luke
Tartózkodási hely :
● new york institute ●
foglalkozás :
● protecting my loved ones ●
Karaktered arca :
● lily jane collins ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


clary & olivia
are you lost?

Mikor már azt hinnéd, hogy minden válasz a kezedben van és, hogy semmi újjal nem szolgálhat neked a világ, amiről azt hiszed kiismerted, akkor jön valami, amivel kegyetlenül arcon tud csapni. Sosem gondoltam volna, hogy valaki ennyi ideig képes elzárkózni az árnyvilágtól. Hiszen mennyi idős lehetett a fazon. Körülbelül harminc? Hát elég jól tartotta magát az egyszer biztos, mert nem mondhatom azt, hogy ijesztően öreg lett volna. Bár manapság a kor tényleg csak egy szám. Hiszen én is sokkal érettebb vagyok, mint néhány korombeli. Ez igazából nem is tudom mitől függ. Neveltetés? Vagy a tapasztalat iránti szomjúság? Ha belegondolok sosem kívántam, hogy részese legyek ennek a világnak csak belecsöppentem. Pedig édesanyám mindent elkövetett annak érdekében, hogy minderről még csak tudomást sem szerezzek. Még mindig olyan hihetetlen, hogy milyen hamar fel tud fordulni valakinek az élete. Az pedig rémisztő, hogy milyen könnyedén el tud veszni benne valaki. Mikor mindenki más sokkal többet tud az életéről, mint saját maga. De a válaszokat egyikük sem adta könnyedén. Mindenki valami árat akart azért, hogy a gyermek lelkét megnyugtassák. Talán nem is akarták, hogy megnyugodjon. Csak azt akarták, hogy még többre szomjazzon és az utolsó leheletét is eladja azért, hogy megtudja végre hova is tartozik igazán.
A szokásos utat követve indulok Luke-hoz. Mindig is családtagként tekintettem rá és az utóbbi időben nem beszéltem vele túl sokat, de neki is épp elég dolga van a falkával. Ugyanakkor gondoltam anyu sütijére nem fog tudni majd nemet mondani. Azonban Luke felé tartva egy elveszettnek tűnt leányzón állapodott meg a szemem. Régebben talán ezt észre sem vettem volna, de amióta egy teljesen új világ részese lettem azóta a hozzáállásom is megváltozott rengeteg minden terén. - Bocsi, hogy csak így leszólítalak.. De segíthetek valamiben? - Kérdeztem barátságos mosollyal az arcomon, miközben az egyik kezemben lógott a szatyor, amibe a sütivel tömött dobozt rejtettem. Anya eme sütije igazi nemzeti kincs. Azt hiszem valami ilyesmit mondott Simon, mikor először megkóstolta.

Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

-- szabad játéktér --
Clary Fairchild
❖ Head of NY Institute

avatar
Keresem :
simon ● lydia ● mom ● luke
Tartózkodási hely :
● new york institute ●
foglalkozás :
● protecting my loved ones ●
Karaktered arca :
● lily jane collins ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


clary & iris
not all wolves are the same

Az utolsó pillanatig reménykedtem abban, hogy meg fogom találni Luke-t, vagy legalább valami ismerős arcot, de nem találtam senkit sem. Az egész környék, mintha eltűnt volna mindenki. Talán valami falka találkozó van, amiért nincs itt senki. Bár akkor is kellene valaki, aki azért figyeli a területet, nemde? Vagy talán ez olyan farkas dolog, amit már megint nem értek? Emlékszem, hogy mikor kitárult előttem az igazság kapuja és rájöttem arra, hogy Luke farkas, akkor képes voltam azt mondani neki, hogy nyugodtan dugja ki a fejét a kocsiból. Bármennyire is volt keserédes a pillanat egy vicces emlékként őrzöm magamban. Lehet, hogy akkor éppen készült fenekestül felfordulni az életem, de mégis voltak benne jó pillanatok. Ha pedig ezeket nem tudjuk meglátni, akkor van egyáltalán bármi értelme az egésznek?
Érzem, hogy nem vagyok egyedül, de mégsem mozdulok, vagy teszek semmit sem. Nem akarok én senkivel sem hajba kapni, hiszen sosem tudhatom, hogy mégis mi lesz az egésznek a vége. Lehet, hogy leleményes vagyok és könnyedén feltalálom magam a nehezebb helyzetekben, hiszen lényegében árnyvadásznak születtem, de nem szabad elfelejteni a tényt, hogy megannyi árnyvadász gyerekkorától kezdődően edz, hogy jobb lehessen és erősebb. Én pedig éppen csak belecseppentem ebbe az egészbe és még mindig próbálok mindehhez hozzászokni. Nem mondom, hogy minden esetben sikerül, de azért tényleg igyekszem.
Jó lett volna beszélgetni egy kicsit Luke-al, hiszen amíg anya Hófehérkét játszott és várt a hercegére addig ő volt az, aki mindig mellettem volt és jelen helyzetben úgy érzem, hogy ő az, aki leginkább megért engem. Vele már annyi mindenen túl vagyunk. Anyát pedig visszakaptam és habár kezd minden a helyére állni pont, ahogyan kell.. Nem is tudom. Valahogy Luke-ra volt szükségem.
Egy hangot hallok meg magam mögül ekkor már biztosan tudom, hogy nem vagyok egyedül. Nem értem, hogy miért szólít le, vagy mit akar. Hogy egyáltalán jó szándékkal szólt-e hozzám, vagy figyelnem kellene-e a mozdulatait. Nem tudhatjuk, hogy egy-egy arc mögött mi is rejtőzik. Hiszen fogalmunk sem volt arról, hogy Sebastian az Jonathan. A bolondját járatta velünk. A legtöbb ember, a megtévesztés mestere. Mély levegőt vettem és megfordultam, hogy szemügyre vegyem kivel is van dolgom.
- Azt hiszem, hogy nem éppen a jó helyen keresem, de te ki vagy? - Nem tűnik ismerősnek, ahogyan végigmérem úgyhogy nem hiszem, hogy Luke falkájához tartozna, de lehet tévedek.

Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Clarissa...


Van, amikor nehezen viselem a magányt. Van, amikor úgy indulok neki az éjszakának, hogy olyan helyre megyek szánt szándékkal, ahol talán fajtársakat találhatok, akkor is, ha jól tudom, ők is váltogatják helyeiket, ők is mozgalmas életet élnek, és főleg, ha nincs telihold, sokszor teljesen észrevétlenek.
Ám van egy hely, ahol legalább hajszálnyi esély van rá, hogy szóba áll velem valaki, hogy akad némi társaságom, és talán két jó pofon, ami majd észhez térít. Így keveredek el a Jade Wolfhoz, ahol azonban érzékeim nem jeleznek senkit, aki társamul szegődhetne akár egyetlen estére, hogy egy kicsit elfeljtsem a csalódottságomat, a feltörő kesernyés emlékeket, a tényt, hogy még mindig nem sikerült megtalálnom a helyemet. Hűvös pillantást vetek körbe, ám tekintetem csupán egy fiatal lányon akad meg, aki mintha hozzám hasonlóan el volna keveredve, aki mintha szintén keresne valakit, és bár nyilván nem én vagyok az, akit keres, talán ő sem találja meg azt, aki miatt idejött, arcán látható a szomorúság.
Odalépek a közelébe, lopva figyelem. Talán észre is vesz, de ha mégsem, kis gondolkodás után úgy határozok, megszólítom őt. Csak csendesen.
- Nem jött el? - kérdem, nem mintha tudnám, ki is, nem mintha közöm lenne hozzá, mire vár. De a szomorúságot, ami az arcán látszik, azt nagyon is értem. Olyanom van nekem is, és miért is ne osztozzunk egy vadidegennel? Állítólag attól könnyebb mindenkinek.

Clary Fairchild
❖ Head of NY Institute

avatar
Keresem :
simon ● lydia ● mom ● luke
Tartózkodási hely :
● new york institute ●
foglalkozás :
● protecting my loved ones ●
Karaktered arca :
● lily jane collins ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


clary & iris
not all wolves are the same

Szinte éreztem a lábam alatt, hogy a talaj másnak érződik. Mintha sugározná magából azt, hogy ez a farkasok övezete. Nem mondhatom azt, hogy egytől-egyig minden farkas a nagy rajongóm lenne, de minden embernek vannak utálói, vagy éppen egyszerűen csak ellenszenvesnek találják. Senki nem tökéletes és vannak, hogy a hibáink mások szemeiben sokkal mélyebbre fúródnak, mint néhányéban. Különbözőek vagyunk, ahogyan ez a világ is az. Kis híján Valentine-nak sikerült beteljesítenie a célját, hogy eltörölje a földről az összes alvilágit. Én pedig egyfajta kulcs voltam a tervéhez. Noha lehet, hogy más volt, az aki végső soron megfizette az árat, amit az én fejemre szabott ki. A többieknek fogalmuk sincs arról, hogy igazából mi is zajlott le a tóparton, hogy mi minden történt. Vannak dolgok, amelyekről nem beszélünk, mert így egyszerűbb. Ha mindenki pontosan tudná, hogy mi is történt annak nagyon nem lenne jó vége. Hiszen már az is épp elég veszélyes, hogy képes volt megidézni egy angyalt és mondhatni az egyszerű szerencsén múlott az egész, hogy keresztezhessem Valentine terveit. Ha nem cselekszem, ha nem használom ki a lehetőséget, akkor most megannyi alvilági élettel lenne kevesebb. Simon.. Luke.. Magnus. Már csak belegondolni is rossz abba, hogy mennyi mindent veszíthettünk volna egy őrült ember képzelgései miatt. Mégis nem tudom elengedni a gondolatot, hogy a rossz még csak most kezdődik. Hogy még koránt sincs vége a harcnak. Ha más nem is lenne, de Jace viselkedése egyértelműen teljesen furcsa, hiszen nem csak velem rideg, hanem Alec-cel is. Ha csak velem lenne, akkor azt még le tudnám nyelni. Egy megunt játékszer vagyok, semmi több. Vagy már nem vagyok olyan fényes így, hogy szabad lett a szerelmünk. De az, hogy Alec-el is távolságtartó lett annak semmi értelme. Mármint mégis csak Ő az, aki a legjobban ismeri, akire mindenben támaszkodhat és most mégis neki is hátat fordít.
Azóta, hogy betettem a lábam a farkasok területére úgy érzem, mintha figyelnének. De lerázom magamról az érzést, ahogy egyre közelebb érek a Jade Wolf-hoz, ahol remélhetőleg megtalálom Luke-t. Vagy éppenséggel egyenest sétálok bele valamibe, amibe nagyon nem kellene. Bár már nem vagyok azaz elveszett kislány, aki évekkel ezelőtt. Meg tudom védeni magam. Persze nem szálltam el magamtól. Tisztában vagyok a határaimmal. Mégis.. Nem tudom lerázni magamról az érzést, hogy valami baj van. Mindez most Jace miatt van, vagy valaki tényleg figyel.. Fogalmam nincs.
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Manhattan :: Kínai negyed-
Ugrás: