• to daddy dearest •

• so what's it like to rule hell? •

Nem tudom, hogy a kis boszorkánymester és a démoni apuci kapcsolata milyen is volt a múltban, de a legutóbbi alkalommal, amikor szerencsém volt hozzá, hogy a háttérből figyeljem a találkozójukat nem éppen úgy tűnt, mintha együtt töltenék minden egyes szülinapját a kis csajszinak.
- Jaj, ugyan már! Felkerestél, mert akartál valamit most pedig azt mondod, hogy teszel magasra arra, hogy személyesen eljöttem és fejet hajtsak a szerény személyed előtt? Hát az igazán nem a Pokol uraságára méltó tett. Ugyanakkor már nem igazán vagy a pokol ura, ugyebár? - Elhagyta a poklot és ki tudja, hogy hol rejtőzködik, de nem úgy tűnik, hogy különösebben szenvedne. Talán csak hátradőlve próbálja élvezni a műsort, amit most sok démon nyújt a számára azzal, hogy megpróbálják megkaparintani a trónját. Csak úgy, mint Azazel. - Vagy talán inkább Azazel-hez kellene mennem, hogy fejet hajtsak, ha már úgy is ő tehet arról, hogy én egyáltalán szabad lettem? - Persze talán ez a név eléggé felhergeli őt ahhoz, hogy megjelenjen, de még az is lehet, hogy ez is kevés önmagában ahhoz, hogy bármit is elérjek vele szemben. Pedig milyen rendes vagyok már, hogy idejöttem! Erre még csak meg sem becsüli. Tökre lehangoló.
- Lehet, hogy sokat nem változtatna, de én legalább élvezném. Na, mi lenne ha idetolnád a képed és inkább személyesen folytatnák ezt a dikurzust. A hangod közel sem olyan szép, hogy élvezzem, ahogy alaktalanul duruzsolsz a fülembe. Kell a hűségem, vagy sem? Ha nem megyek kopogtatok máshol.. - Valószínűleg koránt sem örülne, ha másnak esküdnék hűséget. Mondjuk azért a mi esküink közel sem annyira köteleznek, mint mondjuk egy nephilim-é. De valamennyit azért csak ér. Mondjuk kitörölheti vele a seggét, ha olyan kedve van. Bár nem biztos, hogy kifejezetten alkalmas lenne erre, de egy biztos, hogy még sosem próbálta, úgyhogy máris újdonságot csempésznék az életébe ezzel. Az első ígéretes seggtörlés. A saját gondolatomon még én magam is felnevettem, amit valószínűleg ő nem is érthetett. Egek.. Túl sok időt töltöttem az ürességben ahhoz, hogy egy kicsit megbolonduljak, de nem eleget ahhoz, hogy testet ölthessek. Ahhoz kell nekem ez a két lábon járó kis szerencsecsomag.

• to daddy dearest •

• so what's it like to rule hell? •

Talán merész lépés volt a részemről csak így besétálni az apám birodalmába, de aztán igazából tettem én magasról arra, hogy ő mit akart. Legutóbb habár nem kifejezetten hozzám, de bejelentkezés nélkül érkezett, szóval a legkevesebb, hogy én is valami hasonlót teszek. Persze nekem nem volt meg az a szükséges előnyöm, hogy tudjam, hogy hol van ezért kicsit bonyolultabb eszközökhöz kellett folyamodnom. A pokolba való lejutás nem olyan egyszerű, mint az elsőre tűnik, de ettől függetlenül én megoldottam. S, habár tisztában voltam azzal, hogy van aki figyelje a birtokát nem igyekeztem senkit sem kiiktatni, egyszerűen csak besétáltam, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog. Eszem ágában nem volt eltenni láb alól azt, aki jelezhette az apámnak, hogy itt vagyok ragyogok.
A trónján kényelmesen elhelyezkedve nem is kell túlságosan sokat várnom már fel is csendül a kastélyában a hangja. – Úgy tűnik, mintha eltévedtem volna? – Túlságosan is kényelmesen éreztem magam a trónján ahhoz, hogy még ennek az apró látszatát is keltsem. Meg aztán nehezen lehetne véletlen eltévedni és a pokolban kilyukadni. Persze tudom jól, hogy költői kérdés volt.
– Talán esetleg ide dugnád a képedet, vagy még arra is lusta vagy? – Nem fogtam vissza magamat, hiszen nem volt rá okom. Valamiért felkereste a drága Pandácskát és kétlem azért, mert annyira szerette volna gyakorolni az apai szeretetet. Sokkal inkább arról volt itt szó, hogy megpróbáljon valamit elérni. Talán rájött, hogy neki is inkább rám lenne szüksége, mint a semmire sem jó kis boszorkánymesterre. Talán Azazel nem is sejtette, de csak hozzásegítette Lucifer-t egyfajta nagyobb hatalomhoz. Bár miféle nagyobb hatalomra lenne szüksége a Pokol Urának? Így is a lábai előtt heverhetne mindenki, ha nagyon úgy akarná. – Felbukkansz még ma, vagy álljak neki egy kicsit rombolgatni? – Egy icipicit türelmetlen voltam, de nem a semmiért jöttem le ide a Pokolba, ahol még a levegő is fojtogató. Na, meg persze a rombolást pusztán a kezemmel kellene végeznem, hiszen itt a mágiám nem igazán él. Maximum, ha drágalátos apuci hozzájárulna a dologhoz. Máskülönben itt ragadok örökre. De azt még talán Ő maga se akarja. Nem vagyok olyan jó társaság, mint amilyennek elsőre tűnők.

• to daddy dearest •

• so what's it like to rule hell? •

Elmondhatatlan érzés volt, hogy végre a kezemben volt az irányítás, ezzel pedig a kis angyali Pandalena pedig el volt zárva ugyanabba a kalitkába, amiből én próbáltam meg kitörni. Persze nem mondhatnám teljesen sajátoménak a győzelmemet, hiszen az a démon nélkül talán sosem török át igazán, szóval lehet, hogy köszönetet kellene mondanom, de az igazság az, hogy annyira azért engem nem érdekel a dolog.
Persze talán ostoba lépés volt a részemről, hogy egyenest besétáljak a pokol legmélyebb bugyrába és meglátogassam a drága apucit, de amúgy is azt mondják, hogy elhagyta a poklot és magára hagyta alattvalóit. Persze még ennek a szóbeszédnek ellenére is képes voltam vele találkozni. Vagyis igazából Panda-hoz volt szerencséje én még akkor éppen csak kiforróban voltam. Talán Azazel-nek is meg kellene köszönnöm, amiért lehetővé tette a létezésemet. Szegény lányt tényleg velem akarta rávenni arra, hogy elhagyja az apja oldalát. Mintha valaha is választott volna. Szegény túl szentnek tartja magát ahhoz, hogy valaha is bemocskolja a kezét ilyen módon. Pedig aztán tényleg démonvér kering az ereiben, ezt tagadni is felesleges.
A kastélyba érkezve könnyedén besétáltam, szinte vészjóslóan üres volt. Mintha csak egy csapdába sétáltam volna bele, de percekkel később sem fogadott más, mint síri csend. Nem igazán láttam egyetlen egy csengőt sem, ami hozzásegíthetne engem ahhoz, hogy magamhoz hívhassam a pokol királyát. Na, meg aztán nem hiszem, hogy különösebben kiugrana a bőréből, ha itt ordítozni kezdenék, vagy esetleg rombolni, hogy felkeltsem az érdeklődését. Akkor még talán rossz passzban is lenne.
A tekintetem végül a trónon akad meg, amelybe valószínűleg nem ülhet bele bárki s talán ez elég sértő ahhoz, hogy felbukkanjon, de nem eléggé ahhoz, hogy letépje a fejemet, amint megjelenik. Hiszen valamilyen szinten azaz én trónom is, nem? Pandalena része vagyok, ő meg a lánya, szóval engem is megillet egy kis uralkodás.
Óvatosan, kimérten ülök le a trónjára vetem át egyik lábamat a másikon, miközben kényelmesen elhelyezkedem és néma csendben várom, hogy elértem-e a kellő hatást az apró kis illetlenségemmel.