descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Brooklyn híd
if i cannot move heaven, i will raise hell
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Selene Moon
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Sophie Turner
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


Asmodeus & Selene
Welcome my killer!

- Tisztában vagyok vele, hogy előbb-utóbb az én időm is véget ér, csak remélem, hogy kapok még előtte 25 jó évet. Egy halhatatlan lény életében ez semmi, engem viszont pontosan ennyi választ el a leghosszabb életű címtől - oké, valószínűleg ha pontosak lennénk, akkor inkább 18-20 között jönne ki az eredmény, de ennyire nem akarom kicentizni. Nix nagyjából száz évvel volt idősebb nálam, vagy kevesebbel, velem ellentétben nem született olyan helyzetben, ahol esély volt feljegyezni a pontos időpontot és csak tippelni tudod jó néhány esemény alapján, a halálára viszont pontosan emlékszem, mert éreztem. Ahogy nagyjából minden erősebb mester a világon. Majdnem kilencven éve történt, így a valós korommal a határon állok és gyűlölnék ott ragadni. Ezt az egy utolsó címet még megérdemlem, szerintem. Hogy utána mi lesz? Fogalmam sincs, lehet, hogy én magam keresném meg Asmodeust, akinek nem esik nehezére a gyilkosság. Vagy találnék egy újabb célt. Esetleg egy szerelmet, aki miatt élni akarok még egy ideig. Nem vagyok jós, nem tudom, csak gondolkodom magamban és hangosan. A bukottat is csak félig követem nyomon, de ő sem az a fajta, aki ezt zokon venné. Mégis, van egy furcsa érzésem vele kapcsolatban. Ő elsősorban nem gyilkolni jött ide, hanem beszélni. Megtudni azt, amire kevesen kaptak lehetőséget. Legyen hát...
- Én pedig viszonoznám. Selene vagyok, a kígyónyelvű boszorkánymester. Valaha I. Selene Neotera Ptolemaios, születési jogán Numídia és Mauretania hercegnője, Egyiptom örököse, saját jogán Alexandria és Egyiptom főboszorkánymestere, az ősi nyolcak egyike, a Spirál Labirintus támogatója, és így tovább még vagy pár percig. Cím halmozásból én sem voltam soha gyenge, de gyermekem nincs - zárom rövidre, miközben felemelkedem ültömből és a szemébe nézek. Igen, tényleg egy warlock vagyok csak, de olyan vérvonallal, amelyet évezredekig nem felejtettek el és nem is fognak soha már. Apám pedig nem gyenge kezdéssel indított, amikor első gyermekét egy ókori királynővel nemzette. A vérvonalam elméletileg kihalt az időszámításunk szerinti negyvenes években az öcsém halálával, de igazából hála nekem, jóval tovább bírta mint bármelyik másik egyiptomi dinasztiáé. Ez az egyik oka, hogy nem őrültem meg, soha. Mindig volt, amibe kapaszkodhattam, bukottak, akik végig kísértek az életen és egy olyan család emléke, amelyet a világnak nem engedtek elásni a sivatag homokjába a városokkal együtt. - És ha már itt tartunk, megmagyaráznád, hogy érted, hogy Azazel elrejtette a húgomat előled is? Azt hittem, a mágiája csak engem nem enged hozzá - hogy el kellene titkolnom a csalódásomat a témában? Nem fogom, bár sejthettem volna, hogy valami ilyesmi lesz az egész vége. Apám előtt kevés dolgot tartottam titokban és a kapcsolatom egy másik bukottal nem tartozott ide. Ahogy néhány rajongóm létezése sem. Vajon hányan ölték volna meg közülük, hogy nekem kedveskedjenek? Anélkül is, hogy kértem volna. Megértem a mágiáját ebből a szempontból. De mégis... pocsék érzés tudni.
❖ Megjegyzés: Alakulni fog, ígérem! ❖ Kinézet: Hy!❖ Szószám: Ide
Asmodeus
❖ Bukott angyal

avatar
Tartózkodási hely :
✘ In The Hell
Hobbi :
✘ Killing
Karaktered arca :
✘ Ian Somerhalder
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

To: Selene
❀ aláfestő: psycho
Már maga a nő látványa is irritált. Miért… miért védelmezi Azazel őt annyira? Hiszen csak egy a számtalan kis nő közül, avagy boszorkánymesterek tömkelegéből. Na jó, talán nincsenek túl sokan. De ez rajtunk, démonokon múlik elsősorban, nem igaz? Ha Azazel akarná, neki is lehetne több gyermeke – amit aztán felfalhatna, ha úgy hozná a kedve. De ő nem ezt akarta. Mintha valami többre, vagy másra vágyott volna ő maga. S ezt képtelen voltam értékelni. Sőt, megérteni. Egyre csak az járt a fejemben, mennyire dühít, hogy életben van ennyi év után Selene. Túl sokat élt már. Ideje volna meghalnia.
Ahogy így figyeltem az arcvonásait, nos, láttam rajta, hogy rájött. Összerakta, kit rejt e csodás személyem, s talán némileg meg is ijesztette. Még akkor is, ha csak egy kicsikét. Ez pedig imponált. Azonban a szavaira a szemeimet forgattam irritáltan.
- Büszkeségnek? A helyében én nem büszkélkednék veled, hanem megölnélek. Túl régóta vagy már ezen a világon. Nem gondolkodtál még el azon, hogy nem húzod már sokáig, kis csillag? – Körbejártam kimért léptekkel, alaposan megnézve magamnak ezt a nőszemélyt. Habár inkább félelmet akartam benne kelteni, mintsem a személye érdekelt, avagy a kinézete.
- S téged miért is nem rejtett még el előlem? Netán nem tudja, hogy első dolgom volna végezni veled, kedvesem? Ne vedd a szívedre, hogy ennyire ellenséges vagyok. – Álltam meg végül előtte, s tekintetébe fúrtam a sajátomat. A macskaszemeim még mindig látszódtak, nem rejtegettem őket. – Én egészen másképp bánok a tulajdon gyermekeimmel, mint a te apád, Azazel. S a helyzet az… hogy szerintem ő nem a jó utat választotta. Életben tartani, dédelgetni a kis porontyokat…? Ugyan már. Mi sem egyszerűbb, mint elvenni a halhatatlanságotokat, s felfalni a lelketeket, mely annyi mindent megélt már! – Felnevettem, ahogy összecsaptam a tenyereimet magam előtt. – Sejtéseim alapján rájöttél mellesleg, ki vagyok, de engedd meg, hogy bemutatkozzam. – Ezzel pedig kihúztam magam, kissé megbiccentve felé a fejemet. – Asmodeus vagyok, a Pokol kilenc hercegének egyike. Valaha szeráf voltam, az angyalok egyike. Egy számtalan egyénből álló társaság tagja… és én vagyok Magnus Bane apja is. – Tettem hozzá, mintegy félvállról, majd megnyaltam az ajkaim.
341 words ❀
Selene Moon
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Sophie Turner
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


Asmodeus & Selene
Welcome my killer!

A csillagok elvarázsolnak, figyelem, ahogyan egymás után bukkannak fel az éjszakai égbolton és kezdik el kirajzolni a különböző alakokat. Nem mondom, hogy jó csillagász lennék, igazából az egész asztronómia soha nem érdekelt, főleg, mert nagyrészt emberekre van szabva mindenestül a dolog, de azért a legfontosabb csillagképeket fel tudom ismerni az éjszakai égen és jó néhány megnevezésükkel is tisztában vagyok. Hamarosan pedig itt lesz az egyik legnagyobb távol keleti ünnep, a találkozás. Gyönyörű történetek vannak a keleti mitológiában két csillagkép, a Vega és Altair szerelméről. Ha jól emlékszem, akkor Vega jelképezte az istennőt, aki halálosan beleszeretett egy férfiba, de valamilyen mulasztásuk miatt egy folyó választotta el őket. Ez a folyó a Tejút a mese szerint és mivel az istennő sírása meghatotta a többi istenséget, engedélyezték nekik, hogy évente egyszer, a hetedik hónap hetedik napján együtt lehessenek. A mese több tucat változata terjedt el Kínában, Japánban és Koreában, így július elején hatalmas ünnepségeket rendeznek ezekben a városrészekben, melyeket főleg a szerelmesek és szerelemre vágyók szerveznek. Igazából kép ünnep is van, egyik a naptárév szerinti, amelyet a bevándorlók követnek, a másik az eredeti ünnep, amelyet a holdnaptár alapján és később tartanak az anyaországokban. Mindkettő a maga módján gyönyörű és ellentétben a többi ünneppel, amelyet tartanak a különböző népek, őt nem félnek színekkel és fényekkel bevonni a városrészt. Imádom a változatosságát!
A gondolataim elszállnak, egy, évekkel vagy évszázadokkal korábbi alkalom emlékei bukkannak fel a szemem előtt, amely alatt boldog voltam. Hagyományos ruhában, egy maszkot viselő férfival éltem át, de a részletek olyannyira elmosódnak, hogy fogalmam sincs, ki volt az. Valószínűleg a férjem. De melyik?
Merengésemből léptek zaja riaszt fel és automatikusan fordulok hátra, hogy lássam, ki jött ide hozzám. Mert olyan nincs, hogy még valakinek kedve támadt egy random éjszakán meglátogatni a Brooklyn híd egyik tartópillérének tetejét. Az emberek ennyire nem halálvágyóak. A folyóba magáról a hídról csapódva is öngyilkosnak lehet lenni, az éjszakai bázisugrás viszont extrém sportnak nem elég látványos. Mielőtt azonban tovább filozofálhatnék a szemeim felmérik a férfit, sötét öltözékét, komor és erős auráját, és a szemeit is. Még ebben a halvány fényben is látom, ahogy csillognak, méghozzá nem is akármilyen színben, hanem angyaltisztán. Ezt a színt csak egy maroknyi bukott, a pokol hercegeinek egy része kapta meg, és néhány szerencsés leszármazottjuk, mint amilyen én is vagyok. Egyetlen igazi külső jegyem, amelyet Azazelnek lehet tulajdonítani, ezek az égkék golyók. Az övé más árnyalat, zöld és sárga, egészen macskás. Majdnem teljesen olyan, mint... Magnusnak. Fenébe!
- Azazel azon lánya, akit a saját büszkesége okán tart. Ha azt akarod tudni, kit védelmez, a húgomat keresd! Annyira félti tőlem, hogy elrejtette a mágiám elől - válaszolok őszintén és hidegen, mert felesleges lenne hazudnom neki. Tudná. És így nem is kell eltitkolnom a dühöt, amit érzek már a gondolatra is, hogy ő létezik, apám pedig takargatja előlem. Pedig megígértem, hogy nem pusztítom el. Szerintem már akkor is sejtette, hogy azt az esküt, hogy mást nem küldök rá, nem fogom letenni. Annál jobb diplomatának nevelt...
❖ Megjegyzés: Alakulni fog, ígérem! ❖ Kinézet: Hy!❖ Szószám: Ide
Asmodeus
❖ Bukott angyal

avatar
Tartózkodási hely :
✘ In The Hell
Hobbi :
✘ Killing
Karaktered arca :
✘ Ian Somerhalder
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

To: Selene
❀ aláfestő: psycho
Ahhoz képest, miféle háború indult útnak ezen a csodálatosnak vélt napon, az idő túlontúl nyugodt volt. Mindig is úgy képzelné az ember a nagy háborúkat, hogy dúl a vihar, zuhog az eső, dörög az ég, megadva ezáltal az alaphangulatot, de most nem volt ehhez fogható. Nos, miről is beszélek éppen? Sebastianról, valamint a sötét árnyvadászokról, akik mozgásba lendültek. A New Yorki intézetet is megtámadták már időközben, s én csak igyekeztem kivárni a történések végkimenetelét. A birodalmamat abban a reményben bocsátottam Sebastian használatára, hogy győzedelmeskedik és eltörli ezt a világot. Kíváncsi voltam, hogyan alakulnak a dolgok, de mégis jobbnak véltem, hogy ezen a világon szórakoztassam önmagam, míg a végére ér a történet. Habár volt egy sejtésem, hogy még a „happy end” előtt oda leszek invitálva, vagy így, vagy úgy. Reményeim szerint Sebastian lesz az, aki valamifélemódon visszahív engem.
Mélyen szívtam magamba a Brooklyni levegőt, ahogy az utcákat róttam. Magam sem tudom, miért vetemedtem arra, hogy sétáljak egyet ebben a káoszban fürdő városkában, de így tettem. A gondolataimban időztem, terveket gyártottam, s láttam a lelkiszemeim előtt képeket, melyeket meg akartam valósítani. Hiszen mindenkinek voltak céljai, ábrándjai, melyek fontosak voltak a számára. Azon gondolkodtam, hogy miként tegyem tönkre a fiacskámat. Ezidáig csak a távolból figyeltem, nem igazán merészkedtem úgymond a közelébe, de rengeteg mindent tudtam róla. Többek közt azt, hogy kiért is dobogott az a halhatatlan szíve. Furcsa mosolyra húzódtak az ajkaim, ahogy az ég felé pillantottam. Megigazítottam a fekete ingem, majd újból előretekintettem. A lépteimet felgyorsítva igyekeztem a Brooklyn híd felé, hogy azon átkelve eljuthassak…
…és ekkor megpillantottam valakit, akiről már túl sokat hallottam. Selene Moon. Kétség sem férhetett hozzá, miszerint ez ő. Azazel oly kedves kislánya, akivel annyit, de annyit törődik az a démon. Habár Azazel gyakorlatilag a testvéremnek számított, de ilyenkor el tudtam őt ítélni. Mégis miért törődik vele? Miért hagyja egyáltalán életben? Táplálkozzon belőle, falja fel a lelkét, vegye el a halhatatlanságát. Ez az, amire mi, démonok hivatottak vagyunk. Nem az, hogy holmi házikedvencként gondjukat viseljük ezeknek a boszorkánymestereknek. Lehet, hogy a vérünk, de gyakorlatilag… eldobható figurák a sakktábláról. Semmi hasznuk. Idegesen villantak meg a macskaszemeim, ahogy közelebb indultam hozzá.
- Selene Moon, személyesen, nem de bár? Azazel egyik kicsi lánya, akit oly balga mód védelmet, s törődik vele. Mennyire megható ez, mondd csak? – Ironizáltam, s mosolyogtam közben, de ez inkább volt ijesztő, mintsem kedves. A nőt kezdtem figyelni, akiről tudtam, hogy sok-sok évezredet megélt már, s irritált a tudat, hogy képes volt erre. Ugyanakkor hívogató volt az a gondolat, hogy ha Azazel nem vette el a halhatatlanságát, akkor én magam tegyem ezt vele. Mosolyom egyszeriben vált ravasszá, ahogy ez a gondolat szöget ütött a fejembe.
437 words ❀
Selene Moon
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Sophie Turner
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


Asmodeus & Selene
Welcome my killer!

A szél süvít, elég erős, hogy magával ragadjon bármit, ami nincs elég jól kifeszítve vagy leszögelve itt. A hajam az egyik játékszere, nem tudom annyira a fülem mögé tűrni, hogy egy-két perc után ne kapjon újra bele és próbálja meg összekuszálni. Mindegy, a tincseim sok mindent túléltek már, nem fogja éppen egy kisebb orkán okozni a vesztüket. Ellenben így láthatom, milyen az, amikor tényleg kifeszülnek, a teljes hosszukban a levegőben játszanak. Az éjszakai égbolt mellett a színük még vörösebb, majdnem vérszerű árnyalatot ölt és ezen még a távolról ide szűrődő fények sem változtatnak. Mert itt, a Brooklyn híd tetején ilyenkor már nincs világítás, senki sem gondolná, hogy van olyan őrült, aki hajlandó felmászni bármi miatt. És nekem sem a fejemmel van baj, csak egyszerűen hiányzott az égbolt és a csillagok fénye, amelyet New Yorkban kizárólag hatalmas áram szünet vagy valami extra magas hely adhat meg. És nem fogom lecsapni a fél város, köztük több kórház áram ellátását csak azért, mert érdekelnek a csillagok. Egyébként is, ezek, amelyeket most látok már csak a negyedjét teszik ki azoknak, amelyeket megszokhattam abban a korban, amikor a fáklyaláng és az afrikai égbolt volt az éjszakám felügyelője. A légszennyezés és a sok füst mindent tönkre tesz a csodálatos látványból, amikor megajándékoz egy másikkal. Innen fentről lenézve a városra millió lakás világító ablakát láthatom, ezer színű fénybe borulnak az utcák, terek és épületek attól függően, éppen minek adnak otthont. A közlekedés zaja nem hallatszik fel túlságosan, halvány dünnyögéssé szelídül, miközben a peremen ülve nézem a víztükröt. 85 méter, ha jól emlékszem, ennyire van tőlem, bár nem tervezem pontosan lemérni vagy kipróbálni, milyen érzés belezuhanni. A lejutásra más terveim vannak, pontosabban csak egyetlen, egy apró, fekete hátizsák, benne ejtőernyővel. Bázisugró felszerelés, mondhatni. Megfelelő cipő mellett gyakorlatilag mindenben lehet próbálkozni vele, bár talán érdemes megfontolni, hogy ne szoknyában tegye az ember. Ennek megfelelően a lábaimat szűk, fekete farmer melegíti, a testemet egy különleges felső öleli körbe és hamarosan készen leszek lejutni is. Csak előtte még akarok néhány percet itt, magamban. Ilyenkor, a gondolataimba mélyedve még a hideg sem zavar...
❖ Megjegyzés: Alakulni fog, ígérem! ❖ Kinézet: Hy!❖ Szószám: Ide
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members

Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

--szabad játéktér --
Clary Fairchild
❖ Head of NY Institute

avatar
Keresem :
simon ● lydia ● mom ● luke
Tartózkodási hely :
● new york institute ●
Hobbi :
● protecting my loved ones ●
Karaktered arca :
● lily jane collins ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


clary &  seth
i know how it feels
Tudom jól, hogy nekem is megvoltak a magam elvárásai a világgal kapcsolatban, de mivel túlságosan is bonyolult körülmények közepette volt szerencsém megismerni és belecsöppenni az egészbe nem igazán volt lehetőségem gondolkodni ezeken. Ezért inkább el is engedtem a fülem mellett a nevetését. Mindenkinek valahogy fel kell dolgoznia ezt az egészet. Ha Ő humorral próbálkozik, akkor legyen. Én azonban nem találom ezt valahogy viccesnek. Mégis egy halovány mosolyt azért megejtek, hogy ne hozzam rá teljesen a frászt.
- Nincs titkos alagút, de hidd el annál sokkal lebilincselőbb lesz az egész, ha meglátod. Amúgy portálokkal is el lehet jutni a környékre, de mivel nem vagyunk boszorkánymesterek ezért elég bonyolult lenne. - Mondjuk azért nekem is megvan a magam tehetsége, hiszen volt amikor én magam nyitottam portált, de az sem sült el feltétlenül jól ezért inkább nem próbálkoznék vele. Meg azért nem is hiszem, hogy jó ötlet lenne őt átrángatni rögtön egyen.

- Hmm.. Még csak véletlenül sem volt ismerős? Mármint a nő, aki a nevedet suttogta? - Nem tudom, hogy miről lehet szó, de azt hiszem erre leginkább a Néma Testvérek tudnak választ adni ahhoz, hogy először hozzájuk cibáljuk el a fiatalembert még szót kell váltanom Alec-el, aki talán többet tudna hozzáfűzni, mint én. Fura, hogy jelen pillanatban vele kommunikálok a legtöbbet, amikor a kezdetekben vele volt a legnehezebb a kapcsolatom.  
 
❖ Megjegyzés: remélem jó ♥️ ❖ Zene: thunder
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

MY FIRST MEET WITH SHADOWS
clary && Seth
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Felnevetek, és kémlelem a lány semmilyen reagcióját.
- Most komolyan? Semmilyen titkos alagut, csak séta? - Nevetek, most már még jobban, de mikor látom, hogy semmi eredmény, inkább befogtam. Össze voltam zavarva, nem tudtam, hogy mi lesz, most megváltozik a bűnözői életem, bár mostanában elég is volt belőle.

Mióta az az akció volt, bizonyára a banda már kitagadott engem. Vissza emlékezzem a nőre, aki ott állt a furgon előtt nem megy ki a fejemből.
- Volt egy nő, aki a nevemet suttogta, rövid haja volt, és tetoválások borították. Tiszta para volt, de csak én láttam. - Magyarázom a kislánynak. Úgy érzem magam, mint egy pedofil, lassan azt érzem úgy is figyelnek rám, bár még nem láthatták a lányt, vagy igen? És, ha igen, rám hívják a zsarukat? Álltalában az van, hiszen a képen nem éppen muy bien.

Clary Fairchild
❖ Head of NY Institute

avatar
Keresem :
simon ● lydia ● mom ● luke
Tartózkodási hely :
● new york institute ●
Hobbi :
● protecting my loved ones ●
Karaktered arca :
● lily jane collins ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


clary &  seth
i know how it feels
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd pont én fogok bevezetni valakit az árnyvilágba. Olyan szürreális ez a helyzet mégis valósnak tűnik. Nagyon úgy látszik, hogy fogalma nincs semmiről. Talán a rajta lévő tetoválások helyettesíteni akarták mindazt, amit magára ölthetett volna rúnákkal. Hiszen én sem voltam teljesen elzárkózva az árnyvilág elől. Nekem is megvoltak a rajzaim, amelyeken keresztül, ha akaratlanul is, de szüntelenül kifejeztem magam. Talán nagyobb szükségem volt arra, hogy ilyen módon kifejezzem magam, mint azt gondoltam.
- Akkor nincs több kérdésem. - Ha biztosan kíváncsi arra, hogy mégis honnan származik, akkor megmutatom neki. Bár nem hibáztathatom, hiszen én is olyan szinten fejest ugrottam mindenbe, hogy arra sem gondoltam egy percig sem, hogy mi lesz, ha vissza akarok térni az életembe.. Ha újra a szürke, mondén hétköznapjaimat szeretném élni. De azt hiszem már akkor is sejtettem valahol mélyen, hogy ez soha nem fog bekövetkezni. Hogy ez valami olyasmi, ami abban a pillanatban megszakadt, hogy elveszítettem anyut. Hogy kicsúszott a kezeim közül és vele együtt minden, amit valósnak hittem. A világom darabokra hullott az egyetlen tartókapocs csak Simon maradt, de vele sem volt semmi sem egyszerű. Hát miért is lett volna? De erre akármennyi idő sem lenne elég, hogy felkészüljön az ember. Jobb a lehető leghamarabb túlesni rajta. Mint egy ragtapasz esetében.
- Én a sétára voksolnék. Úgy sincs olyan messze. - Nem hiszem, hogy taxit kellene hívni vagy ilyesmit, mert szerintem még a rendőröket is ránk hívná, ha egy az Ő szemszögéből romos épülethez állítanánk mi ketten. Annak valahogy egyáltalán nem hiszem, hogy jó vége lehetne.  
 
❖ Megjegyzés: remélem jó ♥️ ❖ Zene: thunder
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

My first meet with shadows
Clary xXx Seth
--------------------------------------
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Minden film, minden pletyka, és minden baromság értelmet nyert bennem. Emlékszem a nőre, akit láttam annak idején. Fekete haja volt, és tetoválások borították. Lehet nem örültem meg, lehet, hogy a nő is valami ilyenre akart engem emlékeztetni?

Az érzés át jár bele mar a csontjaimba, és félek, igen félek, mert nem tudom mi lesz velem a továbbiakban, hogy hova kerülök majd.
- Meg akarom tudni. - Vesztem el már a poénkodásom, és veszem halál komolyan a dolgokat. Mi lesz, ha elbukom, ha csak egy selejt vagyok. Minden érzelmemet viccel akarom elrejteni. A viccelődés nálam egy fajta védekezési mechanizmus, a világtól. Voltam én már komoly, de nem vált be és erőszakos lettem tőle, nálam a poén elnyomja azt az énemet, amit nem akarok. Igen, volt már, hogy halálra vertem valakit, ezért érzem jobbnak a viccet, mint a komolyságot. De tudnom kell leállni is, és ez egy olyan pillanat.

- És most akkor mi lesz? Hogy jutunk oda? - Ha azt mondja buszal, vagy taxival nem tudom a poénomat vissza fogni.



Clary Fairchild
❖ Head of NY Institute

avatar
Keresem :
simon ● lydia ● mom ● luke
Tartózkodási hely :
● new york institute ●
Hobbi :
● protecting my loved ones ●
Karaktered arca :
● lily jane collins ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


clary & seth
i know how it feels
Látom rajta a rémületet, amit egykoron én is éreztem. Az egész világom a feje tetejére fordult és még csak semmit nem tehettem ellene. Sosem gondoltam, hogy valakit egykoron majd nekem is végig kell vezetnem ezen az úton, de talán nem is találkozhatott volna jobb személlyel. Bár én sem igazán vagyok az árnyvadászok nagy valakije, hiszen a világ hiába érződik jobban a sajátomnak, még mindig idegen. Rengeteg dolgot kell tanulnom, mielőtt azt mondhatnám, hogy képes lennék bevezetni őt egy olyan világba, amit én is még csak éppen, hogy ismerek.
- Rengeteg dolog van a világban, amiről fogalmad sincs. A démonok is köztük vannak, de idővel majd rájössz. - Elmosolyodom, mintha ezzel is csak bátorítani akarnám arra, hogy nem olyan rossz ez az egész. Veszélyes az egyszer biztos, de jobb az, amikor az igazság ölel körbe és nem hazugságok hálójában kell mozognod.
- Kérésed számomra parancs. - Elmosolyodom majd a zsebembe süllyesztem az irónomat és elindulok az intézet irányába. Érzem az alkohol szagot, de nem szólok semmit sem. Valószínűleg én is pontosan így tettem volna, ha ennyi idősen jövök rá a valóságra. Mondjuk kérdéses, hogy akkor lett volna nálam ilyen kis flaska üveg, amiben a piát hordozom magammal. Vajon ki lettem volna ennyi idősen, ha nem ismerem meg az árnyvilág rejtelmeit? Talán már gyerekeim lennének? Ezt már sosem fogom megtudni.
❖ Megjegyzés: remélem jó ♥️ ❖ Zene: thunder
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

My first meet with shadows
Clary xXx Seth
--------------------------------------
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Kikerekedik a szemem, és idegesen pillantok a lányra. Hiába a korkülönbség a lány arca gyönyörű, és a teste is formás. Lehet vagy 17 én  pedig a vén róka vagyok, de bevezetném az árnyékokba őt is, ahogyan azt mondják. Utoljára jó szexben részem csak a nejemmel volt. Talán a kislány meglepne, talán untatna, de nem tudhatom, amíg ki nem próbálom.
- Démon? - Kérdezek viszsa félve, kezdek tényleg megörülni, ez egy rossz állom. Lehet rá se kellett volna kérdeznem, miért nem kellek fel végre?
- Miért lehet nem is ember vagyok? - Kerekedik el mé jobban a szemem, és magamat kezdem el tapogatni, mint egy idióta. A kis csajszi, nagyon kezd megrémíteni, lehet ez egy kandi kamera.
- És nem csinálhatnád úgy, hogy más is lásson, hogy ne legyek totál hülye? - Kérdezem rémülten, majd belenyúlok a zsebembe a kulacsomért, ahol a dugi pálinkát tartom egyenesen Magyarországról rendeltem a haverommal, majd nagyot kortyolok és sóhajtok.

- Mehetünk? - Kérdezem, majd útra készen egyenesen állok.



Clary Fairchild
❖ Head of NY Institute

avatar
Keresem :
simon ● lydia ● mom ● luke
Tartózkodási hely :
● new york institute ●
Hobbi :
● protecting my loved ones ●
Karaktered arca :
● lily jane collins ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


clary &  seth
i know how it feels
Látszott a tekintetén, hogy szinte semmit nem hisz el abból, amit mondok. Én is így tettem volna, ha nem a saját szememmel látom az elpusztított otthonunkat és a démont, ami kis híján az életemet követelte. De legyőztem. Persze nem teljes egészében, hiszen az utolsó löketet Jace adta meg neki mégis az ösztöneim, az árnyvadász létem nem hazudtolt meg engem. Hiszen, ha egyszerű mondén vér csörgedezik az ereimben nem biztos, hogy olyan könnyedén megemésztem mindazt, amit láttam és abban a pillanatban történt.
- Nem viszem sehova az árnyékod, de ha egy démon bújna meg mögötted, akkor valószínűleg őt már igen. - A kiképzésemet sikeresen teljesítettem. Szinte már vártam, hogy egy kitűzőt tegyenek a mellkasomra vagy valami, hogy igen is árnyvadász vagyok. Még most is elég nehéz elhinni, hogy mindez azzal kezdődött, hogy elmentünk egy klubba. Ha továbbsétálunk, vagy másik helyet választunk a szülinapom ünneplésére, talán minden másképp alakul.
- A New York-i intézethez. Ott pedig segítenek kideríteni, hogy ki is vagy valójában. - Bár velem koránt sem volt egyszerű dolguk, úgyhogy én azt gondolom vele sem lesz olyan egyszerű nyomot találni arra, hogy kicsoda. Bár az is lehet, hogy róla van tudomásuk. Sosem lehet tudni. Én pontosan tudom, hogy milyen rossz, mikor nem tudod igazán, hogy hova tartozol. A legkevesebb, hogy megpróbálok rajta segíteni.
- Nem muszáj megmenteted a világot. De úgy gondolom jobb tisztában lenni azért, hogy miért látsz engem, mikor senki más nem. - Tetoválások borítják szinte az egész testét, ahol rúnák is lehetnének. De egyetlen egy sincs rajta. Talán ez valami pótcselekvés akart lenni a részéről, amit mindeddig elnyomott magában? Válaszokat tőlem nem fog kapni, de biztos vagyok benne, hogy Alec tud segíteni az ügyben.
- Gyere, menjünk. - Intettem neki, majd pedig mikor körülnéztem, hogy jelen pillanatban senki nem figyel az irónomat a kezembe véve fedtem fel magam a világ többi része előtt. Csakhogy ne tűnjön teljesen idiótának. Az irón, ahogy égette a bőrömet már inkább töltött el melegséggel, mint fájdalommal.  
   
❖ Megjegyzés: remélem jó ♥ ❖ Zene: thunder
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

My first meet with shadows
Clary xXx Seth
--------------------------------------
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Türelmetlenül vártam, hogy mit fog mondani, de látszott a csajon, hogy nem százas, és talán el szökhetett valami diliházból, ki tudja. Közben az emberek még mindig furcsán pillantottak rám, és nekem teljesen kezdett az az érzésem lenni, hogy talán én örültem meg. Hiszen nem ez volt az első, hogy olyan embert látok, aki nincs itt se ott se sehol se.

Árnyvadász? Nevetésben törtem ki, hiszen ez nagyon vicces volt.
- Ugye nem rabolod el az árnyékom? - Ismételten elkezdtem nevetni, és össze fontam a karom magam körül. Vicces, ahogyan ez a pici lány mondja meg nekem, hogy nem erőszakkal akar engem el vinni. Egy percre el hallgattam, hiszen semmi más dolgom.
- Hova akarsz vinni? - Kérdezem kikerekedett szemmel miközben a kezemmel mutogatok.
Válaszokat, hiszen volt, hogy már azt hittem becsavarodok, volt, hogy furcsa dolgok voltak velem.
- Jó, de ha én leszek Superman, a város meg mentése...háááááát nem az én reszortom. - Mondom, majd szememmel intem, hogy NA MI LESZ MEGYÜNK?



Clary Fairchild
❖ Head of NY Institute

avatar
Keresem :
simon ● lydia ● mom ● luke
Tartózkodási hely :
● new york institute ●
Hobbi :
● protecting my loved ones ●
Karaktered arca :
● lily jane collins ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


clary &  seth
i know how it feels
Nem tudtam, hogy mégis miképpen tálaljam neki azt, hogy egy olyan világ részese, aminek létezéséről erről nem is tudott. De az, hogy egy árnyvadász ennyi ideig tagadásban éljen annak vagy valami komoly oka van vagy talán nem is árnyvadász. Talán egyszerűen csak egy látó mondén? Nem tudom, de ezt én egyedül nem fogom kideríteni. Arra pedig, hogy miképpen vegyem rá, hogy velem jöjjön egyelőre még nem sikerült előállni a fejemben egyfajta ötlettel.
- Nem vagyok szellem. Én.. árnyvadász vagyok. - Olyan fura még most is kimondani. Azt hiszem leginkább csak azt hangoztattam, hogy nem vagyok mondén, de még sosem vettem igazán a számra azt, hogy árnyvadász lennék. Pedig éppen itt az ideje, hiszen már a kiképzésem is a kezdetét vette. Jobb később, mint soha.
- Figyelj én nem tudom ezt az egészet megmagyarázni, hogy mi ez az egész, hiszen én is még csak most csöppentem bele ebbe az életbe, de annak oka van, hogy látsz engem. Ha pedig szeretnél megbizonyosodni róla, hogy nem őrültél meg és nem szívtál semmit, amit nem kellett volna, akkor velem jössz. De nem erőszak. - Legközelebb nem biztos, hogy egy hozzám hasonló személybe fog majd belefutni, aki megpróbál valamennyire megértően állni hozzá. Az is lehet, hogy valami olyasminek lesz a szemtanúja, aminek nem kellett volna. Azzal pedig csak megint ugyanott kötünk ki, ami nem más, mint hogy bajba sodorja önmagát. - Szóval mit mondasz? Válaszokat akarsz, vagy inkább meghátrálsz? - A helyében nem tudom mi lenne a válaszom. Akkor nekem nem volt választási lehetőségem. Neki most van. De nem tagadhatja sokáig, hogy egy olyan világban él, amit egyértelműen nem ért még meg. Csak még azelőtt kell rájönnie, hogy mi is ez, mielőtt még teljesen bekebelezi. Egyáltalán nem jó értelemben.
   
❖ Megjegyzés: remélem jó ♥ ❖ Zene: thunder
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Angyal Temető (Brooklyn)
» Arzenál és a haverok búvóhelye (Brooklyn)
» Brooklyn Közkönyvtár

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Brooklyn-
Ugrás: