Te voltál a fény az életemben. A mindenséget jelentetted számomra. Olyan közel álltunk egymáshoz, amennyire csak lehet. Miután találkoztunk olyan volt, mintha a lelkeink már évszázadok óta ismerték volna egymást. Sokat nevettünk és segítettünk egymásnak jobbá válni. volt, amit én tanítottam meg neked, volt amit te nekem. Kölcsönös partnerség volt a miénk és, ha nem lettek volna az érzéseink, akkor talán még egymás parabatai-i is lehettünk volna.
Viszont mikor átváltoztam mindent és mindenkivel meg akartam szakítani a kapcsolatot. Egyrészt, mert ezt kívánta tőlem a törvény, hogy elszakadjak az árnyvadászoktól, miután már nem tartoztam közéjük. Olyan dolgokat vágtam a fejemhez, amelyeket nem érdemeltél meg, de szükségem volt rá, hogy el tudj engedni és ezért minderre képes voltam. Most pedig, hogy újra a városban vagyok nem is tudom, hogy elkerülhető lesz-e a találkozás.
Bár amióta eltűntem leginkább igyekeztél a munkába temetkezni és teljesen megváltoztál. A megszokott kisugárzásod már a múlté teljesen rideg és távolságtartó lettél mindenkivel, amiért csak is én vagyok a hibás. Talán egyszer képes leszel megbocsájtani és, akkor még visszatérhet az a személy, aki bárki életébe képes volt jókedvet és napsütést csempészni nem számít, hogy milyen sötétségben tartózkodott az illető.

|| Nagyon várlak és elmondhatatlanul örülnék az érkezésednek. PB-nek örülnék, a név alakítható de becenévnek maradjon az Ozzie, hiszen így emlegettelek az ET-mben.