descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Java Jones kávéház
if i cannot move heaven, i will raise hell
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members

Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

-- szabad játéktér --
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Ryan & Anne
"i do not exist without you, I'm with you, do not leave me alone"
Túl vagyok egy mozgalmas éjszakán a kórházban, sok balesetes volt az éjjel, így alig vártam, hogy végre pihenhessek egy keveset.
Napok óta csak a lakás és a kórház között ingázom, nem járok semerre sem, nem szeretnék belebotlani Ryan-be véletlenül sem. Nagyon furcsa volt az a jelenet, ami azóta is vágatlanul forog bennem, akár egy film részlete.
Pár óránál többet aligha tudok szundikálni, és már csak valami kajára vágyom, ami gyorsan elkészíthető, nem kell hozzá öt Michelin csillagot elnyert étterem séfjének lenni, hogy egy melegszendvicset elkészítsek. Épp készülnék beleharapni, amikor egyszer csak a kellemesen lágy csengőhangot meghallom, amelyet Ryan miatt állítottam be, így erről tudom mindig, ő az, aki telefonál nekem. Felvettem, hiszen nem kerülhetem őt örökké. A kávézóban vár engem.
Hamar odaérek, hiszen válaszokat szeretnék tőle megtudni. Szeretném tudni, miért hallgatta el, hogy van egy testvére, és akár bevallhatná a többi titkát is, ha már itt tartunk. Mit rejtegethet még magában? Több kérdés ólálkodik bennem, amit szívesen feltennék neki, de még nem vagyok biztos abban, hogy nekem kéne elkezdenem ezt, hanem neki. Ő az, akit megillet ez. Neki kell a szemembe mondania, mit és miért hallgatott el még, vagy tán ez volt az egyetlen? Kezdek meginogni, üresnek érzem magam.
Bementem a kávézóba, ahol sokszor voltunk már együtt, mindig együtt érkeztünk és távoztunk, kivéve a jelenlegi találkozót. Az ablaknál lévő asztalnál ül. Hezitálok, de odamegyek az asztalhoz, csendben leülök Ryan-nel szemben. Nekidőlök a szék támlájának, a táskámat leteszem magam mellé. Az arcom mozdulatlan, leginkább a feszélyezettség és a történtek miatt tűnhetek lélektelennek.
Soha nem éreztem magam annyira kínosan, mint most. A csöndet megtöröm kettőnk között.
- Azt mondtad nekem, bízol bennem, egymásra támaszkodhatunk mindörökké. Nem tudom, Ryan, jelenleg egyiket sem érzem, hogy így lenne - mondtam ki úgy, hogy ne figyeljen fel ránk senki sem, nem vitázni jöttem, bár úgy feltudnám őt pofozni, mégsem teszem meg. - Miért hazudtál nekem? - nyílt lapokkal kezdjünk játszani, ne pedig ködösebb és rejtélyesebb világot alkossunk.

❖ Megjegyzés: ❖ Zene: so cold ❖ Szószám: 318
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

Anne & Ryan


Hosszú volt az éjszakám, ugyanis nem aludtam otthon. A napokban nagyon eltávolodtunk Anne-vel és úgy gondoltam nem lenne helyes hazamennem vagy egyáltalán egy ágyban aludnom vele. Össze kellett szednem magamat és éppen ezért az irodámban töltöttem az éjszakát, bár nem igazán mondhatnám, hogy aludtam. Csak ültem és bambultam magam elé, még gondolkodásnak sem volt mondható amit csináltam. De ahhoz elég volt, hogy kicsit helyre állítsam az összképet magamban. Mindenképpen beszélnem kell a testvéremmel, de mindenek előtt Annevel, ennyit megérdemel 25 év után Tőlem. Fel is veszem a telefonomat és tárcsázom a számát. Megbeszélek vele egy találkozót a szokásos helyünkre, egészen konkrétan a Java Jones Kávéházba. Mindig oda megyünk, mikor nincs munkánk és tudunk időt szánni a másikra. Többnyire kávét rendelek, de most inkább csak egy vanília shake-t azt hiszem a hideg frissítő kevésbé bizonyul kellemetlennek az arcomon vagy ne adja Isten az ágyékomon, mintsem a forró kávé. Csakis ezért döntöttem a hideg mellett. Talán rossz, hogy mindjárt a legrosszabbra gondolok, de jelen pillanatban meg is érdemelném ha leöntene. Ez csupán a minimum lenne amit kaphatok tőle, vagy amit megérdemlek. Voltaképpen simán kijárna egy pofon is.
De tulajdonképpen nézzük is csak meg mivel állunk szemben. A néhány nappal korábbi éjszakám azt hittem mindennél unalmasabb lesz, ami azt illeti azt terveztem, Annevel befűthetnénk az ágyat, ha már ennyire unjuk a banánt. De semmi sem mehet zökkenőmentesen, nem igaz? Ára van, hogy nem eshet teherbe és szabadon feküdhetünk össze. Az ára az arcomon csattant aznap este és mai napig érzem ahogy égeti a helyét. Persze, hogy most jelenleg van egy kiborult feleségem, aki ha akarna már rég végzett volna velem. Tulajdonképpen azon sem lepődnék meg ha felbérelne valakit. De ebbe bele sem gondolok, Ő nem ilyen. És habár Ő nem ismerhetett ki én nagyon is kiismertem Őt, jól tudom mi bántja és azt is, hogy helyre kell hoznom a dolgokat, ha nem 25 év után szeretnék egyedülálló lenni, ráadásul elvált.
Helyet foglalok az ablaknál lévő asztalnál, mikor pedig megérkezik a felszolgáló, csak intek neki, hogy még várok valakire. Ujjaimat összekulcsolva könyökölök az asztalra és össze dörzsölöm a hüvelykujjaimat. Ideges vagyok, mert tartok a mai beszélgetésről, ez jól látszik, de közel sem annyira, mintha meg sem próbálnám eltakarni. Próbálok nyugodt maradni és józanul gondolkozni. Nem szeretném ha a beszélgetés során olyan szavak hangzanának el amiket később megbánunk, vagy nem tudunk helyrehozni.


Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members

Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Johanne Jones Tao / Madame Hydra

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Brooklyn-
Ugrás: