be careful who you trust

the devil was once an angel

Share | 
Pandemonium Club
If I cannot move heaven, I will raise hell
Selene Moon
❖ Warlock

avatar
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Sophie Turner
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


Azazel & Selene
Szeretem, ha minden tökéletes apám látogatásakor. Szükségem van a tudatra, hogy jól érzi magát és szívesen tölti velem az idejét. Elvégre ő az apám. Az egyetlen rokonom, aki megmaradt nekem és valószínűleg soha nem is hagy el. A halhatatlanság nagy előnye, hogy nem kell aggódni azért, látod a hozzád hasonló szerettedet meghalni. Ez a biztonság tudat sok mindenre képes, engem például egyenesben tart. Sok boszorkány mestert ismerek, akik alig pár évtized után feladják, véget akarnak vetni a létezésüknek és megértem. A lét fájdalmas, ha tudod, hogy mindenki, akit valaha is szerettél egyszer el fog hagyni, mert meghal. Nincs remény, végig nézheted, ahogy egymás után kihuny a fény a szemükben. Egy idő után már nem is próbálsz új embereket megismerni, mert csak egy kimenetel létezik mindenkinek. Bele lehet őrülni, hogy te vagy az egyetlen ténylegesen halhatatlan faj tagja az emberi világban. Engem mégsem ért el soha ez a kétségbe esés. És pontosan tudom, miért. Volt apám. Nem a halandó, akit anyám elviselt, hanem a bukott angyal, aki ugyan leláncolva tölti az idejét a pokolban, mégis képes megjelenni. Képes mindenre, amire az élők is, mégsem hagyja el soha ténylegesen a poklot, így nem is ölhetik meg a vadászok. Eljött, minden alkalommal, amikor szükségem volt rá, szükségem volt társaságra, bizalmasra vagy éppen magányos voltam, ő ott volt. Démonnak hívják. Én azt látom benne, amilyen egy remek apa lehet, aki mindig elfogadja a lánya döntéseit és megbirkózik a fájdalmával is. Sokan naivnak tartanak, amiért bízom benne, hiszem, hogy nem ártana nekem és még rendszeresen találkozunk is. Engem azonban a hit éltetett évezredekig, hogy számíthatok rá. Ha egyszer ez mégis megváltozik, arról nem akarok tudni. Nem akarom érezni. Öljön meg, de hátulról támadjon és gyorsan végezzen, mert azzal a tudattal akarok meghalni, hogy rá számíthattam. Irreális elvárás lenne?
- A zene maradhat, de azt az ezüst dekorációt tüntesse valaki el és legyenek készen az italok is - intek a pult felé, ahol már ott sorakozik jó néhány üveg meg egy segítőkész barista is. Alapvetően nem vagyok a tömény alkohol híve, de apám annál inkább szereti figyelemmel követni a világ ezen szokásának változásait, én pedig igyekszem a kedvére tenni. És igen, rendszeresen szentségtörésnek minősül, amikor az én koktélomba is igencsak márkás italt töltenek. Mázli, hogy apát ez ritkán zavarja bármiben is...
A függönyök suttogása vonja magára a figyelmemet és automatikusan szólalnék meg, hogy privát rendezvény van, ide nem jöhet be senki, mikor meglátom őt. Apát. Vagyis azt, akiként teremtették évezredekkel ezelőtt. Teljes testben. Olyan szinten, hogy szinte hallom, ahogy az állam a padlóig koppan és moccanni sem tudok, ahogy elindul felém. Csak figyelhetem őt. És közel vagyok hozzá, hogy összeessek. Olyan, mintha még soha nem találkoztunk volna, és ez így is van. Eddig csak azt a testet ismertem, amely részben éteri volt és a pokolhoz tartozott. A fakóbb önmagát. Most először láthatom igazán a vonásait, színeit. A szemét. Pontosan olyan, mint az enyém, ugyanaz a kék. És csak szeretetet látok benne. Érzem, ahogy feltolódnak a könnyeim. Ez tényleg ő. Kiszabadult...
- Apa... mégis hogyan? - a hangom karcos, csak suttogni tudok, miközben mozdulok, hogy megölelhessem. Ténylegesen. Félig vakon botorkálok, de alig két lépésnyire van, amikor az ölelésébe vetem magamat. Ez... hihetetlen. Egy csoda. Azt hittem, soha nem kaphatom meg ezt. Apám börtönét Lucifer emelte. Évezredek óta kutattam a nyitják. És elbuktam, mondhatni. Soha nem találtam olyasmit, ami engedné a találkozásunkat. Az egyetlen igazi lehetőség annak feláldozása volt, akit a világon a legjobban szeret. És az nem én vagyok. Bármennyire nem mesélt a múltjáról, ezt tudom...
- Nem tudom, soha nem láttalak azon kívül. És nem hittem, hogy valaha foglak - a hangom még mindig elcsukló, miközben a táskámba nyúlok és egy zsebkendővel megpróbálom felitatni a könnyeimet meg eltűntetni az esetleges elkenődését a sminkemnek. Ma nem mutatkozhatok tökéletlenül. Ez apám nagy napja. Meg kell tudnia, hogy nekem is fontos a dolog...
Azazel
❖ Bukott angyal

avatar
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
Dudael Szikla
Karaktered arca :
Misha Collins
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


Selene & Azazel


A szikla előtt állok és csak nézem a láncaimat, amik nem is olyan régen még rajtam lógtak. Eléggé morbid dolog oda visszatérni, ahol rabságba voltál majdnem az idő kezdete óta, de hát furcsa humorom van, és még persze le is akarom rombolni, még egy kis darabot sem akarok meglátni belőle. Kellett egy kis idő, hogy az erőm újra stabilizálódjon és azért nem jöttem el ide hamarabb, féltem, hogy nem csak ezt a nyomorék sziklát hanem az egész szigetet elpusztítom, mert nem tudtam volna kordában tartani az energiámat. Csak pár nap volt az egész és most már teljes erővel indulhatok neki az új életemnek, aminek az első dolgát most véghez is fogom vinni. A szememben tűz gyullad és csak úgy kitörik belőlem az eddig elnyomott aurám és körülfonja a "cellámat" s egyszerűen összeroppantja, ennek az utóhatása óriási hangzavar olyan, mintha robbant volna valami. Lepillantok a maradványokra és csak a lánc maradt meg. Nem tudom elpusztítani, de talán felhasználhatom egy fegyverkészítéséhez is és ez nem is olyan rossz ötlet. Rengeteget kellesz vele vesződnöm de ha sikerül, akkor még a mostani kardomat is felülmúlhatja majd az új, hiszen abban szó szerint is benne lesz majd Isten ereje. Beleszagolok a levegőbe valami furcsa érzés járja át a bőrömet, mágia. Felpillantok az égre és látom is a füstjeleket, ami mosolygásra késztet. Selene, kedves lányom szeretem ahogy üzensz, mindig annyira diszkrét. Ő még nem tudja, hogy kiszabadultam azt hiszi, hogy még raboskodom és szellemi alakban fogok megjelenni előtte, hát most majd megtudja egy kis meglepetés neki. Csettintek egyet, majd egy démon jelenik meg mellettem.
- Ezt a láncot vigyétek le a kovácsműhelyembe! Én most nem érek rá, találkám van a lányommal. Kuncogok, majd néhány másodperc múlva már a kastélyomban válogatok ruhát. Hipp-hopp magamra kapok a kiválasztott darabokat és már szaladok is kifelé az ajtón, hogy kiérve teleportálhassak az emberek világába egyenesen a klub egy mellék utcájába. Megigazítom magam és szépen lassan cigizgetve kerülöm meg a sort, hogy odaálljak biztonságihoz aki már remegő kézzel te is rám a vip karszalagot. Amint belépek néhány szem rám mered, sokan nem tudják még, hogy kiszabadultam hát most megtudják. A megfelelő helyiség felé kezdek el sétálni és amint meglátom a lányom egy nagy mosoly kíséretében tárom szét a karom.
- Selene! Kedvesem, milyen csodás vagy ma is. Szemem fénye! Kuncogom neki a szavakat, és végigmérem. Igazán csodás nő lett belőle, és életerős. Ez tetszik, nagy terveim vannak vele.
- Jól nézek ki? Mennyire viselt meg a börtönlét?    

     §§  Öltözet  §§
Selene Moon
❖ Warlock

avatar
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Sophie Turner
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

Új játék - Azazel & Selene - Apja lánya


- A VIP részleg lesz, egész estére... igen, jól hallotta, VIP... egyetlen pincér elég... nem, nem kell hangulat világítás, elég a szokásos... lesznek lányok, hogy honnan, azzal maga ne törődjön, amíg megkapja a pénzt... még szép, hogy kártyával fizetve, cég névre. Majd átküldöm az adatokat e-mailben, amint kapok egy címet... Igen, megvan, felírtam... nem, nem érdekel, mennyire kezeli diszkréten az adatokat, amíg képesek a biztonságiak tenni a dolgukat és kívül tartani az embereket. Remélem, értjük egymást... Remek, viszont hallásra! - nagy sóhajjal dőlök hátra, miközben a telefont végre kinyomom és végig nézek az asztalomon az irodámban. Kész káosz van itt, mint mindig. Ezer és egy tenni valóm van még akkor is, amikor a titkárnőm mérgezett egérként rohangál fel és alá, megírja helyettem a visszautasításokat és szelektálja a leveleket valamint telefonokat. Mert egy éppen csúcsra törő cég vezetése még ennyi év tapasztalattal sem könnyű. Mégsem adom fel. Túl sok időt, pénzt és energiát öltem már bele, arról nem is beszélve, hogy mindig is ezt akartam csinálni. A szépség, a sminkek, krémek, körömlakkok és arcápoló tonikok az a világ, ahol a leginkább otthon érzem magamat. Itt mindig minden rendezett, tudom miért hova kell nyúlnom, mennyit kell belőle használnom, hogy előhozzam azt, amit egyébként is látok: a nyers szépségét egy-egy arcnak. Egyszer, pár évtizeddel ezelőtt már eljátszottam a gondolattal és egy ideig egész sikeres is voltam, de a tömeg termelés, mindenki számára leérhető és megfizethető termékek sora kínzóan leegyszerűsített formája volt annak, amire képes vagyok. Ezer és ezer év telt el a születésem óta, melyek alatt birodalmak épültek fel és buktak el, háborúk indultak és zárultak le, de egy valami nagyon ritkán változott: a hatalom birtokosai mindig is a szépséget keresték maguknak. Aki pedig képes rá, hogy még inkább kihozza másból, azt nagy becsben tartják. Főleg, ha a politikai törekvése egyenlőek a nagy nullával, mint nekem. Igen, képes vagyok hatalmas mágiát megidézni és használni, bármikor megkaphatnák egy döntés hozó szerepet, de már nem akarom. Nincs rá szükségem, hogy magamnak vagy másnak bebizonyítsam, erős vagyok. És sokkal jobban élvezem, ha mágia nélkül érek el valamit, mondhatni a saját erőm és tudásom segítségével. Azzal a tudással, amelynek megszerzésébe évezredeket öltem. Az emberi jogszabályok pedig egyszerűen csak viccesek.
A pénzhez mindig is jó fejem és kezem volt, ma sem áll szándékomban csak úgy hagyni, hogy az adóhivatal elvegye, amit én kerestem meg. Adót akarnak? Megkapják, de előtt alkotok egy szép reklámköltséget, amelyet le kell vonni belőle. A cégnek jót tesz a hírverés, a Pandemonium színei és berendezése remekül kihozza a termékeim valódi árnyalatait, a VIP szoba védelmét pedig hogyan másképp lehetne igazán letesztelni, mint egy nagy hatalmú démon jelenlétében. Aki nem mellesleg a szeretett apám. Oké, a szeretett érdekes szó, tekintve, hogy valódi apa-lánya kapcsolatunk nem igazán volt az életem folyamán, de démoni tekintetben nála jobbat nem is találhattam volna. Az ereje, kitartása és megtörhetetlensége viszont csodálni való és hála neki, nem én voltam az a gyermek, aki sikítva menekült a sötét szobából, mert mumusokat látott az ágya alatt vagy a szekrényben. Bár kissé kegyetlen dolog azzal vígasztalni, hogy az igazi démonok túl nagyok és nem férnek be oda, ezt pedig szemléltetni is...
Elkalandoztam. Megtörténik néha. A lényeg egyszerű: nekem kell egy hely az új kollekció bemutatójára és a Pandemonium remek ötletnek tűnik. Először azonban ki kell próbálni. És aktuális a havi találkozóm is az apámmal, így pedig könnyű letesztelni, mennyire jó a privát részleg biztonsága. Ha senkinek nem tűnik fel egy démoni lény szellem testben, akkor nyilván néhány híresség, mint reklámarc sem fog. És én szeretem a határvonalakat. A termékeim minden lény számára elérhetőek, hatásosak és a halandók világának a mennyeivel való találkozása mint a Pandemonium mint helyszín is jelentést hordoz. Hogy én az együttélés híve vagyok és mindenkit elfogadok, aki ezzel egyet ért. Röviden: ne szúrj belém és én sem szúrok vissza mérgezett tövisekkel. A játszmázást is meg lehet unni mint minden mást.

"Ma este 9:30, Bronx, Pandemonium club, VIP terem. A szórakozást én hozom!"

Egyszerű, lényegre törő, egy két aljára írtam a helyről és pár pillanaton belül az egész kigyullad a kezemben. Ha az apád évezredek óta a pokol mélyén van leláncolva, akkor a telefon nem működő kommunikációs eszköz. Boszorkány mágiával azonban célba lehet juttatni üzeneteket. Néha kisebb tárgyakat is, de ahhoz sok gyakorlás és erő kell. Mázli, hogy az oroszok nem tudják rövidre fogni a regényeiket. Ami nem ég el útközben, az pár napra bőven elég olvasmány...
Alapvetően nem vagyok a szakadt öltözködés híve, de mivel kilógni sem akarok a klub hangulatából a fél ruhatáramat fel kell túrnom egy ide illő darabért. A végső választásom fekete, szinte csak vastag fekete páktokból álló ruha, hozzá illő táskával és cipővel. A szórakoztató egység néhány mondém táncosnőből áll, akiket az elfüggönyözött részleg bejáratánál találok meg és amint engedélyt kapnak a belépésre, elfoglalják a helyüket. Én még egyszer végig járom a termet, nem kívánt látogatók felfedezése miatt és elmormolok egy apró bűbájt is a túl éles hallású lények ellen. Reflex abból az időből, amikor ennél is kevésbé szerették a nőket egyedül hagyni és démonokkal diskurálni...
Silent Brothers
❖ admin

avatar
i believe that emotions
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Sponsored content

i believe that emotions
give us power

1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Transzvesztita Club
» Twister Biliárd és Póker Club
» Reflections - night club [21+]
» Shine Party Club
» North Pole Club

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Bronx-
Ugrás: