be careful who you trust

the devil was once an angel

Share | 
Elhagyatott raktárépület
If I cannot move heaven, I will raise hell

avatar
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
new ❀ Y O R K ❀
Hobbi :
criminal ❀ M I N D S ❀
Karaktered arca :
danielle ❀ P A N A B A K E R ❀
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


panda  & mandy
i feel so close to you right now  

Az éjszakák egyre őrültebbek lettek az elmúlt napokban. Szükségem volt arra, hogy kikapcsolódjak és valamiért Ely nem kívánt velem tartani. Nem vagyok összenőve, úgyhogy megértem, ha egy kis térre volt szüksége, hiszen ő is éli az életét, ahogyan az enyémet. Szinte még nem is olyan régen volt, hogy a kezemben tarthattam. Egy aprócska csecsemőket. Az idő kegyetlenül robog el a fejünk felett anélkül, hogy egy percig is törődne azzal, hogy mi mégis mit akarunk. Sokszor a legtöbb idő a tervezéssel megy el és ezért sem akarok különösebben minden egyes pontját megtervezni az életemnek. Akkor mégis hova lenne belőle a szórakozás és a spontaneitás? Ha valamit nem tudunk, hogy mégis miképpen fog történni ott van benne a varázs, amit az örök életben szüntelenül kergetünk. Ez az, ami megadja az alapot, hogy ne unjunk magunkat halálra, de ugyanakkor ne is kergessük magunkat az őrület szélére, hogy azzal egyfajta vérdíjat tűzhessünk a fejünkre, aminek a fődíja az lenne, hogy meghalunk.
Mindig is imádtam eljárni és az éjszakai élet részese lenni. Még akkor is, ha néha kitűntem a tömegből. Ez azonban már koránt sem számít. A zene, mintha táncra kelt volna a lelkemmel, a szívem a zene ritmusára verdesett és olyan könnyedén mozogtam a tömeg kellős közepén, mintha csak erre születtem volna. Egyáltalán nem zavart, hogy lehet valaki megbámul csak jól akartam érezni magam. Senki véleménye nem számított. Már nagyon régóta teszek magasról arra, hogy éppen mivel akarnak engem megbélyegezni. Egy olyan személy vagyok, aki egyáltalán nem kér az ostoba címkékből, amit a mai társadalom szükségesnek érez ahhoz, hogy megtudhassa mégis hogyan álljon hozzád. De annak sem érzem szükségességét, hogy harcoljak a címkékért. Én, én vagyok. Hogy ez mit takar azt mindenkinek magának kell kiderítenie.
Egy kis buborékba burkolózva élveztem a zene lágy ritmusát, de ettől a buboréktól kegyetlenül megfosztottak. Akkor talán ideges lettem volna, ha valami nyomorult akart volna letaperolni, mert az olyasvalami, amit nem igazán tűrök. Mindig is gyűlöltem, amikor egy férfi birtokolni kívánt egy nőt, mint valami prédát, amit kinézett magának. Olyankor a legrosszabb oldalam szokott megmutatkozni.
- Figyelj, hogy merre sodródsz. - Intéztem el ennyivel, amit egy kedves mosoly kísért. Nem tudom, hogy mégis mennyit sikerült kihallania a dologból, mert a zene elég hangosan dübörög, amit a raktárépület falai kellőképpen magukba szorítanak. De talán pontosan ez a jó az egészben. Hogy szinte érzed a testeden az ütem lüktetését. Olyan megnyugtató. Legalábbis számomra határozottan az.
♥️ || feels so close || na megérkezett az átvariált verzió, sorry hogy csak most.
Mandy Florens
❖ Mondén

avatar
i believe that emotions
Karaktered arca :
Arizona Muse
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

Általában ritkán engedem meg magamnak, hogy elmenjek bulizni és kiengedjem azt a bizonyos fáradt gőzt, azonban hiába minden ellenérzés bennem, már napokkal ezelőtt teljesen egyértelművé vált, hogy nekem bizony muszáj kicsit kiszórakoznom magamból a feszültséget. A napok túl gyorsan peregtek és mint mindig most is túlontúl nagy elkeseredettséggel számolgattam a már napok óta a fiókom mélyén rejlő számla rengeteget, mely természetesen bőven meghaladta azt az összeget, amit ebben a hónapban ki tudtam volna fizetni. Ilyenkor kellett elgondolkodnom azon, hogy vajon mondjak e le az étkezésről, vagy inkább gyertya gyújtással spóroljam ki a havi áram számlát, mert hogy az elmaradás miatt, épp az imént kaptam meg a harmadik felszólító levelet. Óriási sóhajjal hajtottam hát azt össze, majd száműztem a mindennél mélyebb fiókomba, hogy lehetőleg ne is lássam. Amióta kertes házba költöztünk és már nem csak az a pici panel a lakásunk, egyre több a fizetnivalóm. Nyílván a telek, a nagyobb terek, minden megnyomja a költségeket, azonban jó lenne ha már végre valami történne is pozitív irányba, mert egyrészről nincs elég vendégem, másrészről talán bővítenem kellene a vállalkozást, csak még magam sem tudom milyen irányba. Szükségem van nekem erre egyáltalán? Hiszen a nemrég elvállalt pultosi munkaköröm igaz beugró státuszt jelent, mégis kellően lefáraszt és elvonja annak lehetőségét, hogy az eddig meglévő szabad időmmel nyugodtan gazdálkodjak.
Ilyen és ehhez hasonló dolgokon mélázva esik pillantásom a levelekkel együtt felhozott hirdető újságra, majd szúrom is ki a legelső részt, ami egy mindennél fergetegesebb partit ígér. Nőknek ingyenes a belépés, és a karszalagom mellé még két ingyen sört is elfogyaszthatok, ha felmutatom a kuponomat. Ez az én helyem. Még ha nem is szándékozom satu részegre inni magam, az már bizonyos, hogy kitáncolom az elmúlt napok fáradalmait, a sörrel pedig jólesően fogom táplálni azt a bizonyos tüzet, ami annyira szeretné már ellepni a bensőmet, hogy ne kelljen gondolkodnom. Csak egy jól sikerült estére vágyom, amikor egyedül vagyok a zenével, az alkohollal, és ahol hagyom, hogy az az édes méreg feleméssze a tudatom utolsó morzsáját is. Gondtalan akarok lenni, legalább pár órára, mikor nem érdekel hogy mit teszek, és azt teszem, amihez épp kedvem van. Ez a buli pedig legalább egy igazán jó kezdetnek ígérkezik.
Gyorsan körbetépem a buli hirdetését, majd a szekrényemhez lépek. Kezem lázasan keresgél a ruhák között, míg kiveszek belőle egy sötét színű farmert, és egy indigókék felsőt. Hajamat lágyan hátra tűzöm, előhalászom az aprócska boríték tárcáma, majd a személyimen kívül gyakorlatilag még a kupon az, amit belesüllyesztek. A pénztárcámat direkt hagyom itthon a telefonommal egyedül, majd egy aprócska fecnit hagyva a csajoknak elhagyom a házat.
Nem kell túl sokáig mennem, és ha őszinte akarok lenni, igazán élvezem azt, hogy testem körvonalát jólesően magába nyeli a kezdődő félhomály. Kilenc óra van, és ősz lévén, már kezd korán sötétedni. Nem feltétlen akarok túl sokáig kimaradni, viszont ki akarom élvezni a helyet, egészen addig míg nem túl zsúfolt. Térre van szükségem, levegőre, lecsukódó szemhéjra, és a zene pulzáló ütemére.
Egy pár pillanat alatt be is jutok, még a személyimet sem kérik el. Mondjuk lehet azért sem, mert a kidobó fiúra olyan kedvesen mosolyogtam. A pult még várhat, a sör nem érdekel, most elsődlegesen a táncparkett vonzz, na meg a szememet az a szőke lány, aki olyan önfeledten táncol a hatalmas helyiség közepén. Nem sokan veszik körbe, én azonban követem a példáját. Lehunyt szemmel vetem bele magam a színes fények közé, majd táncolok én is úgy, mintha csak az életem múlna rajta. egyszerűen elveszik a külvilág, már nem érzékelek semmit, azt sem, hogy sikeresen letaposom őt... basszus...

avatar
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
new ❀ Y O R K ❀
Hobbi :
criminal ❀ M I N D S ❀
Karaktered arca :
danielle ❀ P A N A B A K E R ❀
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


panda  & mandy
i feel so close to you right now  

Még mindig szokatlan számomra, hogy nem járhatok ki reggelente. Én mindig is olyan ember voltam, aki a nappali órákban töltötte az idejét nem pedig éjszakai bagolyként remekelt. Legalábbis akkor sosem az utcákat jártam, hanem inkább otthon beburkolózva valami sorozatot néztem, miközben popcorn-t zabáltam. Nem voltam a kimozdulós fajta, mert valahogy mindig attól rettegtem, hogy megfognak bélyegezni. Vagy egyszerűen csak tényleg az lehetett benne a ludas, hogy anya soha nem engedett el sehova, mikor kicsi voltam. Még a szomszédba sem mehettem el, mert ki tudja, mi történik akkor. Ilyen téren aranykalitkában őrzött, de az ami otthon történt szerintem felülmúlta mindazt, ami akkor érthetett volna, ha ténylegesen elenged. Megtört engem és nem lettem az, akinek lennem kellett volna. Most pedig úgy érzem, hogy ténylegesen újjászülettem és a lehetőségek tárháza az enyém lett. Felfedezhetem az éjszakai életet úgy, ahogyan azt én akarom. Kötöttségek nélkül. Nem kell senkinek elszámolnom arról, hogy mégis mit és miért csinálok. Szabad vagyok, akár egy madár és ezzel egyenlőre még nem tudok betelni. Lehet, hogy később másképpen fogom gondolni, de már elegem van abból, hogy úgy éljek, hogy görcsbe ránduljon a gyomrom a jövő gondolatára. Mert, hogy minden egyes pillanatban eldöntesz valamit, ami hatással lehet a jövődre. Az is lehet, hogy aláaknázol valamit, amiről sejtelmed sincs, hogy milyen következményekhez fog majd vezetni. De szabad vagyok eme teher alól. Nem kell azon rágódnom, hogy mi lesz holnap.. Az egyetlen dolog, ami miatt aggódnom kell, hogy még napkelte előtt biztos falak öleljenek körül.
Mint az utóbbi időben a legtöbbször most is egy kis szórakozásra vágytam és volt egy buli, amiről mindenki beszélt mégis alig tudott valamit. Az egyetlen biztos dolog benne az volt, hogy állati jó, de az, hogy éppen hol zajlik nagyon kevesen tudják. Hát szerencsére most én is ezen kevesek közé tartoztam. Az egyik elhagyatott raktárházat választották helyszínül, ami önmagában talán rémisztőnek hatott, de éppen elég távol volt mindentől, hogy különösebben ne hívja fel magára a figyelmet.
Belépve az izzadság, a füst és az alkoholszag csapta meg az orromat, de valahogy ez számomra már összefonódott egyfajta otthonképpel. Szokásomhoz híven egyenest a táncparkett közepére indulok, hogy átadhassam magam a zenének.  
Silent Brothers
❖ admin

avatar
i believe that emotions
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Sponsored content

i believe that emotions
give us power

1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Elhagyatott bánya
» Elhagyatott város
» Elhagyatott edzőterem
» Az elhagyatott Dokk
» Elhagyatott gyárépület

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: Queens-
Ugrás: