be careful who you trust

the devil was once an angel
az oldal videója
képkockáink
dust and shadows
légy üdvözölve
kedves látogató
2017. 07. 07.
Légy üdvözölve ●● a dust and shadows szerepjátékos fórumon. Oldalunk Cassandra Clare: A végzet ereklyéi könyvsorozatot és a belőle készült Shadowhunters TV sorozatot veszi alapul, amelyre felépítettük a saját kis birodalmunkat. Természetfeletti világunkban átlag emberektől kezdődően a vámpírokon és a tündéreken keresztül megtalálhatóak a démonok is. Az oldalhoz való csatlakozáshoz nem szükséges a könyvek, avagy az ezen alapuló film, illetve sorozat ismerete, hiszen a leírásaink igyekeznek lefesteni a világ megismeréséhez szükséges tudást. Szívesen fogadunk minden kedves játékost, aki éppen canon, esetleg saját karakterrel érkezik, vagy netalántán keresett karakter bőrébe bújva csatlakozna kis közösségünkhöz! Amennyiben bárminemű kérdésed lenne az oldal világával, működésével kapcsolatban, bátran fordulj a vezetőséghez, mert azért vagyunk, hogy segíthessük, megkönnyíthessük és lehetővé tehessük számodra a szórakozást! Reméljük, hogy csatlakozol hozzánk és jól fogod érezni magad a kis családias közösségünkben! Jó játékot! ♥ ● ● by the staff. ♥
dust and shadows
Belépés
lépj be bátran
Karakterem neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
postagalamb
pötyögj bátran
dust and shadows
itt lapulunk
árnyékok között
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

Aurora Blomquist, Elaine Blackwater, Elowen Dragomir, Jace Herondale, Rougheat

A legtöbb felhasználó (51 fő) Szomb. Okt. 07 2017, 22:39-kor volt itt.
dust and shadows
utolsó irományaink
üzeneteink

Hálószoba

Lucifer
Yesterday at 22:55


erdei vadászház

Belial
Yesterday at 18:17


Liliom lugas

Silent Brothers
Yesterday at 17:38


Belial lakása

Belial
Yesterday at 17:36

Harctér

Silent Brothers
Yesterday at 17:32

Tony lakása

Anthony Crow
Yesterday at 14:33

dust and shadows
oldal statisztika
ennyien vagyunk
Faj
Demons 5 9
Faeries 3 3
Mundanes 3 1
Shadowhunters 7 6
Vampires 4 2
Warlocks 7 4
Werewolves 3 0
Összesen 32 25
dust and shadows
nyár legjobbjai
legjobbak, legjobbjai
2017. nyár
sebastian
férfi karakter
seelie queen
nõi karakter
magnus bane
canon
donn maccoy
keresett
luna hellfire
saját
alec & asmo
játék
anthea tanti
elõtörténet
magnus & alec
karakterpáros
clary & jace
karakterpáros
dust and shadows

Share | 
Szeméttelep
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
it's where my demons hide

avatar
❖ Klávé tag
i believe that emotions
Hobbi :
❈Munka❈
Karaktered arca :
❈Stephanie Bennett❈
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése



Lydia &  Team Heaven
Something's going to happen... Something big...
A tündér pimasz válaszát hallva csak a homlokomra szaladt az egyik szemöldököm, illetve egy figyelmeztető pillantást lövelltem felé, amivel a tudtára adtam, hogy nem fogja megúszni ennyivel, mint most, de máshogy nem reagáltam a szavaira. Ugyanis sokkalta fontosabb dolgom akadt ennél, ami nem volt más, mint maga a Pokol ura.
Alec támadását követően Elowennel nekiiramodtunk, hogy felvegyük a harcot Luciferrel, hiába tudtam, hogy ide csak mi ketten édes kevesek leszünk. Nem is reménykedtem abban, hogy képesek leszünk legyőzni a bukott angyalt, de ha sikerülne meghátrálásra késztetünk őt, vagy elég időt nyernünk addig, hogy a többi társunk megérkezzen, és megdobják az esélyeinket, akkor annak már örültem volna. S habár hiú ábrándnak gondoltam ezt, jelen pillanatban nem foglalkoztam ezzel. Nem láttam ugyanis magam előtt semmi mást, csak Lucifert, miközben azon töprengtem, hol volna a legérdemesebb rá támadnunk. A démonok legsebezhetőbb része volt természetesen az ideális, de tudtam, hogy egyedül nem fogok tudni olyan közel férkőzni hozzá. Elowent pedig olyannyira elragadta a csata heve már most, hogy még csak lehetőségem sem volt a tervemet összeegyeztetni vele, ő ugyanis olyan gyorsan futott, hogy nem is foglalkozott azzal, én merre jártam. Ez pedig nagyon felelőtlen lépés volt a részéről.
A nyílvessző, amit Alec küldött Lucifer felé, tudtam, hogy nem fogja túlságosan megsebesíteni a Pokol urát, de figyelemelterelésnek én is jó ötletnek gondoltam. A probléma azonban ott kezdődött, hogy a nyíl ugyan beleszúródott Luciferbe, de nem okozott különösebb kárt benne, így könnyedén reagálhatott ránk is. Elowent mindenesetre nem foglalkoztatta mindez.
Amint odaért Luciferhez, rögtön támadásba lendült, én viszont jó pár lépéssel le voltam még maradva. Mindenesetre, minden erőmet beleadtam, hogy időben odaérjek én is, és segíthessek Elowennek, a következő pillanatban azonban váratlan fordulat következett. Elowen figyelmeztetésére nem tudtam idejében reagálni, csak annyit tudtam megtenni, hogy hirtelen megtorpanva megpördüljek a felém érkező támadás irányába, ám kikerülni már nem lett volna időm, ha Elowen nem ment meg, és veti magát közém és a tűzgolyó közé.
Nem gondoltam át a döntésemet, ösztönösen eldobtam a kezem szorongatott szeráfpengét az egyik szélső boszorkánymester felé, miközben már a kezemben is volt a tartalék pengém. Hogy a támadásom célba ért-e vagy sem, azt nem vártam meg, mivel Elowen dühösen a boszorkánymesterek felé vette az irányt, én úgy döntöttem, védem a hátát a Pokol ura ellen.
Szorosabban megfogtam a szeráfom markolatát, miközben határozottan és rendíthetetlenül meredtem Luciferre a következő lépésére várva. Felkészültem mind a védekezésre, mind a támadásra, s habár a Pokol ura könnyedén végezhetett volna velem, azt tudtam, hogy lesz időm annyi ideig feltartani őt, hogy Elowen végezzen a boszorkánymesterekkel, akik egyébként pontosan ezzel a cselekedetükkel írták alá a halálos ítéletüket. A Klávé még talán megkegyelmezett volna nekik, ha csupán Lucifer megidézése lett volna a bűnük, de így, hogy ránk is ránk támadták… Ezt már nem fogják büntetlenül megúszni, még ha életben is maradnak ez az ütközet után.
❖ Megjegyzés: -❖ Zene: Ide ❖ Szószám: 465
it's where my demons hide

avatar
❖ Tündér Herceg
i believe that emotions
Karaktered arca :
Timur Simakov
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése



team Heaven & the Prince
elsõ kör: facilis descensus averni
Reményeim szerint mihelyst kibököm az igazságot a megidézett lényről, olyannyira elfogja majd őket a pánik, de legalábbis a megoldásokon való törekvés, hogy minden további nélkül folytathatom nagyratörő igyekvéseimet az észrevétlen felszívódásom érdekében. Nincsen okom hát ferdíteni az igazság csúfos valóján, legalábbis azon szegmentumán nem, amely a boszorkánymestereket érinti.
- Nincs időnk dajkamesékre, drága árnyvadászaim - tekintek végig rajtuk újfent, s pusztán ekkor tűnik szembe, hogy az egyik vörös hajzuhataggal megáldott nephilim ereiben tündérvér is dübörög. Kedvem szottyanna elhúzni a számat, amiért ilyesmire pazarolják a népünk egy értékes tagját, mégsem adok hangot az ellenérzéseimnek, ugyanis ennél jóvalta sürgetőbb dolgaim adódnak. - Nem démon az, hanem maga a Hajnalcsillag - felelek végül, s ezzel ünnepélyesen mosnám is a kezeimet, azonban a számításaimmal ellentétben nem következik be a várt döbbenet, olyan mértékben bizonyosan nem, amely ideális lenne rám nézve. Persze nem veszejtem el a fejemet, amennyire módomban áll, próbálok együttműködőnek és ártalmatlannak mutatkozni, természetéből fakadóan kíváncsi tündérnek, akit az idézés kísérlete maga, semmint a végkimenetel érdekelt.
Kimért pillantásomat a szőke nőszemélyre eresztem, s noha utasítgató szavai vérig sértenek, nem leledzem abban a pozícióban, hogy nyíltan kimutathassam a frusztrációmat.
- Mindig is kedveltem, ha egy szép hölgy egyszerre határozott is - villantok felé egy félmosolyt, arcátlanul kerülve a válaszadást, merthogy egyáltalán nem állna szándékomban kérdezz-feleleket játszani a fajtájával.
Egyedül apám neve, amely képes felkelteni némileg az érdeklődésemet, illetőleg a tény, hogy ilyen pofátlan egyszerűséggel gördül le a boszorkánymester ívelt ajkairól. Vajon miképpen fordulhatott elő, hogy ismeri az Ellenkirály nevét, s még életben van? Ki hitte volna, manapság már mindenféle jöttment warlockot vendégül látunk? Innét jószerivel csak egy lépés, hogy fejet hajtsunk a nephilimek Egyezményének is…
- Valamit valamiért, hölgyem - biccentek felé teátrálisan, ám mielőtt komolyabban latba vethetném színjátszó képességeimet, a csoport feltételezett vezetője mozgásba lendül. Máskülönben még élvezhetném is a látványt, a magam szíve is jobban húz az íjhoz, mint a pengékhez, azonban Luciferrel szemben eszemben sem volna alkalmazni, kivéve, ha nincsen felruházva vajmi végzetes feketemágiával. Az talán segíthetne.
A magabiztos szőke és a tündérvérű nem késlekednek a nyíl biztosította helyzetet kihasználni, és úgy vélem, a maradék kettő már nem fog különösebb gondot okozni a távozásomban. Persze a balga boszorkánymesterek miért ne most döntenének úgy, hogy ellenünk szegüljenek? Szívesen a képükbe vetném, hogy az ő ostobaságuk miatt vagyok jelen, s amúgy sem közösködöm a nephilimekkel, azzal viszont bevallanám az igazat a hallgatótársaságom jelenlétében, és ez nem lenne éppenséggel célravezető.
Így tehát szemeimet forgatva veszem elő a ruházatom alatt elrejtett tőrjeim egyikét - révén, egy fémkarddal nem sokra mennék villámokat szóró warlockok ellen -, és a támadó kedvű példány felé hajítom a díszes markolatú pengét. Amennyiben pontos a célzásom, sikerülhet megölni, s ezzel semmissé tenni a kis varázslatát, noha nincsen kétségem afelől sem, hogy egy boszorkánymester, aki felkeltette az Ellenkirály figyelmét, nem fog beleszakadni egy ilyen egyszerű támadás hárításába.

Online
it's where my demons hide

avatar
❖ Harcos árnyvadász
i believe that emotions
Keresem :
i found him
Tartózkodási hely :
● new york ●
Hobbi :
● i'm a spy ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése



team heaven
something is really, really wrong

Alec nyílvesszője könnyedén szeli át a levegőt és ezzel lehetőséget ad nekünk arra, hogy közelebb férkőzhessünk a káosz kellős közepéhez. Azonban az nyíl, ahogyan belefúródik a démon húsába, mintha meg se érezte volna komolyabban. A meglepetés ereje így nincs különösebben az oldalunkon, hiszen a távolság miatt még könnyedén felénk tud fordulni a figyelmét ránk szentelve. Hiszen a boszorkánymesterek, amilyen könnyedén hullanak a kezei alatt nem igazán okoznak neki számára különösebb problémát.
Azonban ez nem akadályoz meg abban, hogy erőteljesen fussak felé. Nem érzek semmilyen félelemet. Mintha minden érzelmet magam mögött hagytam volna, mikor elindultam. Egyedül az adrenalin az, ami szüntelenül fűtötte ereimet. Egy kicsit talán magam mögött hagytam Lydia-t, de valahogy most csak az lebegett a szemem előtt, hogy a démon húsába mélyeszthessem a pengémet. Határozott mozdulattal csapok le rá egyenesen a mellkasa felé. (...)
A szemem sarkából észreveszem, ahogy a boszorkánymesterek célkeresztjükbe vesznek minket. Nem csak a démont, hanem minket is ellenségükként tekintenek. Hát tényleg ráértünk volna, akkor idejönni, amikor már kiontotta volna az összesnek az életét a démon. Hát semmi hála nincs bennük? Hah, persze hogy nincs. Hiszen, ha túl is élik nem nézik túl jó szemmel a tettüket. Erejük gyümölcseként keletkezik egy tűzgolyó, ami egyenesen Lydia felé irányul. - Lydia, vigyázz! - Figyelmeztettem, de már tudtam, hogy túl késő. Anélkül, hogy kétszer átgondoltam volna közé és a tűzgolyó közé léptem, amely felperzselte a hátamat. Fájdalmas sikoly hagyta el ajkaimat. Összeszorított fogakkal a szeráfpengémet markolva fordultam a boszorkánymester hármas felé. A fájdalomtól elhomályosított elmém kellős közepén ők voltak a legfontosabb célpontok. Ha már csak hátráltatni tudnak, akkor a legkevesebb, hogy megszabadulunk a problémától. Minden egyes mozdulat fájdalmat okozott a megpörkölődött bőrömnek. Egyenlőre nem tudom, hogy miképpen is szabadulhatnánk meg a démontól, de a három kiscserkész már koránt sem lehet olyan nehéz feladat. Ha hármuknak volt annyi a talonjukban, hogy felperzseljék a hátamat, akkor azt hiszem nem árt, ha én is megmutatom nekik, hogy mégis mi lapul az én tarsolyomban. - Ezt igazán nem kellett volna. - Azzal pedig már a hármas középső tagja felé rohantam és felé sújtottam a szeráfpengémet.


♥️
it's where my demons hide

avatar
❖ admin
i believe that emotions
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


The member 'Mesélõ' has done the following action : Dices roll


#1 'dobókocka' :


--------------------------------

#2 'dobókocka' :


--------------------------------

#3 'dobókocka' :
it's where my demons hide

avatar
❖ Mondhatok egy mesét?
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
❖ in your fantasy ❖
Hobbi :
❖ can i tell you a story? ❖
Karaktered arca :
❖ faceless ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése



team heaven
❖ Elsõ kör: FACILIS DESCENSUS AVERNI - POKOLRA SZÁLLNI KÖNNYû ❖
A Lucifert megidéző boszorkánymesterek egyetlen - volt - női képviselője nem sokat tehet a Pokol Urának hatalma ellen. Sorsa könyörtelenül és brutálisan ér véget, Lucifer azonban szabadulása után rögvest nekilát, hogy tovább csökkentse a létszámot, már-már horrorfilmbe illő látványt generálva egy újabb idéző kivégzésével. Az árnyvadászok ekkor döntenek úgy, hogy közbelépnek, mégpedig a vezetőjük nagyjából kétszáz méterről a démonok urára lő. Nagy táv ez egy átlagos árnyvadásznak, és bár a nyílvessző, készüljön bármilyen különleges, démonölő anyagból is, nem valószínű, hogy halálosabb sebet ejtene Luciferen, figyelemelterelésnek még jó lehet, megnyithatja az utat Elowen és Lydia előtt.

Admini kockadobás! Az első dobókocka értékét kell figyelembe venni.
1,2 – A nyílvessző a szegycsontján találja el Lucifert, a sérülés meglehetősen fájdalmas, elvonja a figyelmét, így Elowen és Lydia esélyt kap a támadásra.
3,4 – A nyílvessző eltalálja Lucifert, de kellemetlenségen túl semmi mással nem jár, így a démon felkészülhet az árnyvadász lányok támadására.
5,6 – A nyílvessző nem találja el Lucifert, mert az időben észleli, és/vagy a célzás pontatlan. A démon érzékeli az árnyvadászok támadását és van ideje felkészülni.


Az életben maradt, ám a vérfürdőtől erősen sokkos állapotú boszorkánymesterek közt kisebb fejetlenség alakul ki. Két társuk is meghalt, ráadásul árnyvadászok bukkantak fel a semmiből. Lucifer megidézése nem csak ostobaság volt, hanem a Klávé szinte összes szabályát is megszegték vele - a két idéző pontosan tudja, hogy ha túlélik ezt a mészárlást, a nephilimek előtt felelniük kell a tetteikért. Ezért úgy döntenek, amíg a démon és az árnyvadászok egymással harcolnak, felkészülnek egy nagyobb volumenű varázslatra, amivel előnyükre formálhatják az egész helyzetet. Hogy ehhez időt nyerjenek, míg a két idéző dolgozik, a maradék hat, kisebb erejű boszorkánymester beszáll a harcba.
Hogy igazságos legyen, hárman indulnak Lucifer és a két árnyvadász lány ellen, hárman pedig a messzebb álldogáló Selene-Inialos-Alec trió felé. Alec dönthet úgy persze, hogy magára hagyja a két alvilágit és csatlakozik a társaihoz a Lucifer elleni harcban. Selene és Inialos is segíthetnek, de előbb a feléjük igyekvő, három boszorkánymesterrel kell kezdeniük valamit. Mindhárom férfi, az egyiknek zöld bőre van, a másiknak szarvszerű csontkinövések borítják a fejét és a teste különböző pontjait, a harmadik pedig külsőre teljesen hétköznapinak tűnik, semmi szokatlan nincs rajta. Utóbbi támad először, ujjai közt kék lángokat formál, melyek hamarosan pattogó, szikrázó villámokká alakulnak. Két fejnyi nagyságú gömböt gyurmáz a színtiszta elektromosságból, melyet a páros felé hajít.

Admini kockadobás! A második dobókocka értékét kell figyelembe venni.
1,2 – A gömb egyiküket sem találja el, és/vagy kivédik a támadást valahogy.
3 – A gömb Inialost célozza meg, de még van ideje, hogy tegyen valamit. Selene megpróbálhat segíteni neki.
4 - A gömb Selenet célozza meg, de még van ideje, hogy tegyen valamit. Inialos megpróbálhat segíteni neki.
5 – A gömb eltalálja Inialost, közepes erősségű áramütés éri a tündért.
6 – A gömb eltalálja Selenet, közepes erősségű áramütés éri a boszorkánymestert.


A másik három boszorkánymester pedig a Lucifer és a két árnyvadász közt épp csak kialakult harcba szól bele. Lévén, hogy ellenfelük a nephilimeken túl maga a Pokol Ura, nincs bátorságuk külön-külön támadni, mint a társaik. Egyesítik erejüket, tűzgolyót hozva létre, és már támadnak is.

Admini kockadobás! A harmadik dobókocka értékét kell figyelembe venni.
1,2 – A tűzgolyó eltalálja Lucifert, kisebb sérüléseket okozva a mellkasán.
3,4 – A tűzgolyó eltalálja Lydiat, könnyebb égési sérüléseket okozva a hátán.
5,6 – A tűzgolyó eltalálja Elowent, könnyebb égési sérüléseket okozva a hátán.


//A reagok megírásának határideje: október 16.
Reagsorrend nincs! Opcionális: Alec a kockadobások eredményének függvényében dönthet arról, hol van rá nagyobb szükség, és melyik társasághoz csatlakozna inkább, ezért legutolsóként is írhat akár reagot. A Lucifer-Lydia-Elowen és a Selene-Inialos csapat egymástól független történéseket élnek át jelenleg, ezért nem kell várniuk a másik "csapat" reagjaira. Hogy a két kupacon belül ki milyen sorrendben ír, szintén nem olyan fontos, de talán érdemesebb az árnyvadászoknak támadniuk előbb (Lydia/Winnie), és utána írnia Lucifernek. A Selene-Inialos páros esetében mindegy a sorrend.
//
❖ Elsõ kör: FACILIS DESCENSUS AVERNI - POKOLRA SZÁLLNI KÖNNYû ❖
it's where my demons hide

avatar
❖ Klávé tag
i believe that emotions
Hobbi :
❈Munka❈
Karaktered arca :
❈Stephanie Bennett❈
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése



Lydia &  Team Heaven
Something's going to happen... Something big...
A robbanást követően hatalmas káosz tört ki, s még ha tényleg szuper képességeim lettek volna, az agyam akkor sem tudta volna feldolgozni rögtön azt a látványt, ami a szemeink elé tárult. Arra egyből rájöttem, hogy egy nagyobb boszorkánymester csoport volt az egész esemény okozója, de hogy ők miért támadtak egy társukra, azt már kevésbé értettem. Perceken belül azonban, ahogy mindenki, aki csak tehette, menekülőre fogta, rájöttem, hogy minden bizonnyal a démon, akit megidéztek, elszabadult, és most nagyon mérges volt. Ha pedig az Intézetben a szenzorok annyira kiakadtak, akkor nem akármilyen démon volt… De nem akartam egyből a legrosszabbra gondolni.
A többiek javaslatára, miszerint inkább figyeljük az eseményeket, mielőtt meggondolatlanul fejest ugranánk abba, csak egyetértően bólintottam. Habár én nem voltam olyan érzékeny a mágiára, mint például egy boszorkánymester, de még én is felfogtam, hogy egyszerűen öngyilkos merénylet lett volna, ha csak hárman Selenenel az oldalunkon, rontunk neki a démonnak, főleg így, hogy még semmit sem tudtunk. Még az a létszám is kevésnek tűnt, amit az egész küldetésre magunkkal hoztunk, de megfutamodni nem futamodtam volna meg.
A boszorkánymester megerősítette azt a gyanúmat, hogy ez tényleg nem egy akármilyen démon, hanem egy bukott angyal volt, ami már önmagában elég rossz lett volna, de tudtam, hogy a bukott angyalok közül is az egyik legerősebbel álltunk szemben. Az a tény mindenesetre megnyugtatott valamelyest, hogy csak egyedül volt, bár az erőviszonyokat elnézve, lehet nem sokat számított volna, ha nem egyedül lett volna.
A következő pillanatban egy tündér alakja bontakozott ki a zűrzavarból, aki jól láthatóan azon igyekezett, hogy minél feltűnésmentesebben eltűnhessen innen, de szerencsétlenségére pont belénk ütközött, én pedig, ha a többiek nem is, egyből az útját álltam, mert nem kívántam volna elengedni őt. A ruháit látva egyből felismertem, hogy az Ellenudvar tagja volt, s habár a törvényeinket ők nem követték hűen, attól még ugyanúgy felelősségre kívántam vonni őt, vagy őket, ha valami nagyon rosszul sülne el a ma történtekben, vagy ha megtudom, közük volt az eseményekhez.
Amint válaszolt a tündér minden kérdésre, figyelmeztetően pillantottam rá.
- Lesz majd hozzád egy-két kérdésem, ezért velünk jössz, még mielőtt lelépnél – közöltem vele ellenkezést nem tűrő hangon, mielőtt azonban többet mondhattam volna, Lucifer alakja bontakozott ki a sok boszorkánymesteré között, ahogy egy véresőben áztatta magát. Mivel Alec támadásba lendült, egyértelműen nekünk készítve elő a terepet, elfordítottam az arcomat a tündérről, és jobban megszorítottam a szeráfom markolatát, hogy biztosan ne essen majd ki a kezemből. Miközben a nyílvessző a célpontja felé repült, Elowenre vetettem egy pillantást, majd egy aprót biccentve jeleztem, hogy induljunk.
Egyszerre iramodtunk neki, miközben én abban reménykedtem, hogy a csapatunk többi tagja is rálelt Lucifer tartózkodási helyére, és hogy ők is támadásba lendültek, vagy fognak lendülni minket látva, egy kissé megdobva az esélyeinket.
❖ Megjegyzés: -❖ Zene: Ide ❖ Szószám: 446
Online
it's where my demons hide

avatar
❖ Harcos árnyvadász
i believe that emotions
Keresem :
i found him
Tartózkodási hely :
● new york ●
Hobbi :
● i'm a spy ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése



team heaven
something is really, really wrong

Már önmagában a robbanás egy figyelmeztető jelzés volt arra, hogy elég rossz irányba sodródunk. De valahogy egyáltalán nem éreztem magamon azt, hogy bármitől is félnék. Mintha az ilyen érzések teljesen kihaltak volna belőlem. Már nincs mit veszítenem. (...)
A látvány, ami elénk tárul elég követhetetlen. Megannyi boszorkánymester, akik mintha egyetlen egy társuk ellen fordítanák az erejüket, közben pedig a legtöbb menekülőre fogja. A káosz, ami elénk terül az alapján nem is csodálkozom, hogy inkább úgy döntenek, hogy menekülőre fogják. Talán egy másik helyzetben én magam is azt mondanám, hogy nem kérek belőle. Vagy berezelnék a látványtól. De erre lettünk kiképezve, hogy démonokat öljünk. Még akkor is, ha éppenséggel nem láthatjuk, hogy ki is az.
- Ebben a káoszban jobb is, ha egyelőre csak megfigyeljük.. - Nem lenne a leglogikusabb egyenest belevetni magunk a harc kellős közepébe úgy, hogy igazából nem is tudjuk, hogy ki ellen harcolunk. Az egyszer biztos, hogy valami olyasmibe ártották bele magukat ezek a boszorkánymesterek, amivel egyértelműen nem kellett volna játszadozniuk.
- Megvárjuk a többieket, vagy egyenest fejest ugrunk, ha egy kicsit kitisztul a kép, hogy kivel, mivel vagy kikkel állunk szemben? - A többi csapat sem juthatott olyan messzire, hogy ne hallják meg ezt a hatalmas robbanást. Előbb vagy utóbb ők is felbukkannak. Nem sok időnk van teketóriázni az is biztos, viszont velük talán egy kicsit biztosabb lenne támadásba lendülni. Azonban nem várhatunk az örökkévalóságig, hogy megérkezhessenek. Ha eljön a pillanat, hogy cselekedni kell, akkor nem habozhatunk. Egy pillanatra sem.
Bukott angyal? Ez már megmagyarázza, hogy mégis miért voltak teljesen kifordulva magukból a szenzorok. Viszont az egyszer biztos, hogy egyik sem kispályás, de ami ennyire kikészíthette a rendszert.. De persze nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni. Az viszont biztos, hogy ez nem a legegyszerűbb menetünk lesz.
A boszorkánymesterek menekülő tömegéből könnyedén kitűnik az ellenudvar tündére, aki a lábain próbál a lehető legtávolabb kerülni ettől a helyzettől. Az igazság az, hogy nem hibáztatom érte. A helyében én sem kívánnék itt maradni egy ilyen afterparty-ra. Azonban a tekintetemet valahogy nem tudom levenni róla. Felkeltette az érdeklődésem, de magam sem tudom miért. Talán egyszerűen kíváncsi lettem rá, hiszen még sosem találkoztam ellenudvari tündérrel.
Egy pillanatra az agyam is lefagyott, de végül tekintetem Alec nyílvesszőjének az irányát követte. Innen a távolból mi nem érünk sokat és az egyszer biztos, hogy az itt létünk sem marad túlságosan sokáig titokban ezért erősen markolva a pengémet megindultam előre, egyenest a vérben fürdőző démon felé.

♥️
it's where my demons hide

avatar
❖ Warlock
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Sophie Turner
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése



Selene & the Heaven team
Don´t worry, be happy!

A szeméttelep bűze igazán fájdalmas tapasztalat. Nem csak csípi az orromat, de a szemem is könnyezni kezd tőle, már régen nem vagyok szokva az ilyen szintű támadásokhoz Pár száz éve a nagy városok szűkebb utcáin semmi meglepő nem volt ürülék halmokban és elhullott állatok tetemeiben, de itt és most? Sokk, és kell pár perc, hogy hozzá szokjam, miközben a vadászok kezdenek rendezkedni egymás között. Még az sem lep meg, hogy egyből a nagyfőnök és a felügyelő személyzet mellé osztanak be, egyik oldalról a szerződést velük kötöttem, másikról pedig nem is ismernek. És éppen vannak jobb programjaim is, mint bizalom nyerési akciónak találni egy vadászt az ágyamba. Próbáltam, nem volt rossz, de valamit jobb nem ismételni...
A mágia viszont jól érezhető, szinte az egész területet ellepi, mielőtt azonban lehetőséget kapnék rá, hogy jobban behatároljam, egy hatalmas robbanás rázza meg a földet. Egyértelműen mutatva, hol és ki próbálkozik valamivel. Vagy inkább kik. Ez túl sok erő egyetlen boszorkány mesternek, még a legerősebbek sem bírnak el ennyivel. Minimum egy csapatra volt szükség a mai kor öregjei közül, fejenként négyszáz évvel átlagban. Még nekem is nehezemre esik lélegezni attól a töménytelen erőtől, amely árat a raktár maradéka felől. Bármit is idéztek meg, nagyon nagy, nagyon mérges és már kijutott. Persze ez a pusztítás alapján nyilván való, így meg sem próbálok szólni, csak irányt váltok és a vadászokkal együtt közelítem meg a robbanás helyszínét. Igaz, minden haj szálam elég erősen tiltakozik a túra folytatása ellen, mire megközelítjük a helyet már a hideg veríték és a libabőr is felírható a listára. Nem tudom, hogy a vadászok nem érzik-e ennyire, vagy tényleg ilyen bátrak...
A merengésből mozgás és egy kérdés szakít ki. A vezető nyilván nem felejtette el, hogy itt vagyok, és talán mást tapasztalok, mint ők. Nem mintha annyira bántam volna, ha mégis megteszi, elvagyok én az arcpirítóan magas kapu nyitási árral is boldogan. Így viszont? Lehunyom a szemem, veszek egy mély levegőt és hagyom, hogy a mágia átjárjon. Majd akaratlanul is felköhögöm, mert még nekem is túl erős. És ismerős vonások vannak benne. Valami olyat tettek a kis csibék, amit nagyon nem kellett volna. A francba!
- Ez nem démon, egy hús-vér bukott angyalt idéztek meg a legerősebbek közül - a hangom kissé karcos, a füst inhalálás nem tett jót neki, de attól még tudok beszélni és fogok is. Ők akarnak szembe szállni vele, talán nem árt, ha tudják, hogy egyáltalán működik-e a szeráf penge azon a lényen, ami várja őket. Bevallom, én még soha nem próbáltam egyet sem közülük megtámadni sem angyali erővel sem mással, de ez egy biztonságos módja a kísérlet lefolytatásának. Helyesbítek. Számomra biztonságos. Nekik nem tudom ugyanezt megígérni... - A jó hír, hogy nem átjárót nyitottak, csak ez az egy lény jött át, magában - teszem azért hozzá, bár nem tudom, kit is akarok ezzel áltatni. Ahogy közelebb jutunk, egyre-másra bukkannak fel a kapuk, amelyeken át távoznak a szertartás korábbi résztvevői, sőt, még egy kósza tündér is kijut nekünk. Meg pár epés megjegyzés. Hurrá, nem én vagyok az egyetlen, aki sejti, hogy nem minden foga fog vele együtt távozni, ha valaki hibázik...
- Ha kijutunk innen élve, meséld már el, hogyan jutottál el Nebiros trónja mellől ebbe a pöcegödörbe - fordulok a tündér felé, aki láthatóan nincs jó bőrben. Nem tudom, hogy a vas teszi-e, vagy a korábbi vendéglátói gondos kezei, de nagyon nyúzott. A hovatartozását is csak a ruhájából tudom kikövetkeztetni, az Ellenudvar stílusa és a nemes anyagok elég jól jellemzik a helyzetét. Bár arról eddig nem tudtam, hogy a Tél udvara és a pokol bármilyen kapcsolatban lenne egymás ignorálásán kívül. Mindig tanul az ember...
A pusztítás látványos, a középen álló, igencsak erős lény köré összpontosul, miközben a boszorkány mesterek hullanak, mint a dominók. Nem mindenkit ismerek, de elég sokakat igen ahhoz, hogy tudjak, nem szabadna ennyire gyorsan meghalniuk. Ehhez olyan erő kell, amely csak a pokol legmagasabb rangú tagjainak van meg. A lovasok vezetőjének. Apámnak. És magának Lucifernek. Ez pedig elég nekem is, hogy lesápadjak. Warlock vagyok, az egyik legősibb élő, de ezekkel a lényekkel még én sem mernék ujjat húzni. Az újoncok viszont messze nem ilyen erősek. Mi lelte őket? És ami jobb kérdés, lesz esélyem megvédeni magamat, mielőtt kifogy a feláldozható lényekből?
❖ Megjegyzés: - ❖ Zene: - ❖ Szószám: -
it's where my demons hide

avatar
❖ Head of NY Institute
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
✯ new york institute
Karaktered arca :
✯ matthew daddario
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése



team heaven
Heaven on Earth not a place to find, but a decision to make
Az elénk táruló látványra nem igazán számítottam. Mint valami apokaliptikus látkép, szerintem ennyi portált életemben nem láttam még nyílni, mint amennyin keresztül most elhagyják a különféle boszorkánymesterek a szeméttelepet. Ránézésre legalábbis annak tűnnek, és a létszámuk elég jelentősen megcsappan, miután elül a kavarodás. Ők vajon melyik oldalon állnak? Butaság lenne megtámadni őket, amíg erre a kérdésre nem kapunk választ. De hol a démon? Elpusztíthatjuk őt anélkül, hogy kivívnánk vele a boszorkánymesterek haragját? Ez zavar a leginkább, hogy nem tudom első pillantásra eldönteni, ki melyik oldalon áll, és nekünk hova kell húzódni. Így hát Lydiához és Elowenhez fordulok, ők állnak a legközelebb hozzám.
- Ne avatkozzunk közbe, amíg nem egyértelmű, milyen démonnal állunk szemben... - Bár hangom és kiállásom magabiztos, ahogy egy Lightwoodhoz illik, kérdő tekintetem jelzi, nyitott vagyok az ötleteikre és a véleményükre is. Mindketten harcosok, Lydiáról ugyan többet tudok, jobban bízom a tapasztaltságában. Elowen viszont félig tündér, az ő szeme talán élesebben látja azt, ami felett mi elsiklunk. Az éles szemről eszembe jut, hogy a mi oldalunkon is áll egy boszorkánymester, úgyhogy egyből odakiáltok neki.
- Selene! Nem tudod megmondani, milyen démonról van szó?
Válaszától függetlenül azonban megjelenik egy tündér, ki úgy látszik, portál híján gyalog igyekszik messzebbre jutni a helyszínről. Futólag elég végigmérnem, hogy az öltözékéből látszódjon, nem az Udvar tagjáról van szó. Még sosem találkoztam Ellentündérrel, eddig csak a könyvekből tanultunk róluk, és a lexikális tudásom alapján semmi okunk elhinni akár még azt sem, amit kérdez. Intő szavai mögött azonban megalapozott tudást vélek felfedezni; ezek szerint ő itt volt és látta, mi történt. Nem kell figyelmeztetni, a tündérek milyen ügyesen csűrik-csavarják az igazságot, mégis muszáj megkérdeznem, mit tud.
- Mi történt itt? És mégis melyik démont idézték meg?
A felfordulás nagyságából ítélve valószínűleg egy nagyobb démonnal, vagy akár egy herceggel lehet dolgunk. Mindkét lehetőség elég rossz ránk nézve. Időközben a démon testet ölt, és a látvány el is dönti a melyik oldalra állunk kérdést: arra, amelyiken szembe tudunk szállni vele.
- Na jó, segítsünk a boszorkánymestereknek!
Bár a látvány borzasztó, a démonok elpusztítására tettük fel az életünket. Kifeszítem az íjat, becélzom Lucifert a nyakcsigolyája táján, majd útjára eresztem a vesszőt, és anélkül, hogy megvárnám, célt ért-e, nyúlok a következő vesszőért. Igyekszem biztosítani a terepet a többieknek, hogy közelebb mehessenek.
❖ Megjegyzés: ha valami nem jó, szóljatok!
it's where my demons hide

avatar
❖ Sátán
i believe that emotions
Keresem :
my little demons ●●
Tartózkodási hely :
hell ●●
Hobbi :
i want to kill you ●●
Karaktered arca :
chris wood ●●
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


Ömlik a számból a vére, teljesen elönti a vasas íz a torkomat s nagy nyeléssel nyelem le a húsát és vele együtt a vért is. Ott térdelek mellette, és le sem bírom venni a tekintetemet a megviselt testről. Aligha kellett néhány percet szenvednie, de azt is borzalmas kínok között élhette át, hiszen én belülről emésztettem őt mint egy féreg. Amikor távoztam belőle, a már megmaradt teste teljesen kiégett, elszenesedett az egész. Szinte marja az orrom szerveit az erős szaga, egyszerűen csak visszaöklendezek néhány húsdarabot és kevés vért. Ezt az ingert a szag förtelmes zamata generálta.
Nem veszek tudomást arról, hogy az öltönyöm már most más vérétől tisztul, s hol is tartunk még? Ha jól láttam, akad még néhány öngyilkosjelölt akinek eszébe jutott engem megidézni. Mintha saját magukat zárták volna az oroszlán barlangjába.
A robbanás nyomása továbbra is szédít, de bennem volt annyi erő, hogy nem terített a szele a földre úgy, ahogy néhány itt tartózkodót. Azokat sem sokáig, hisz ha nem is hallom akkor precíz érzékekkel érezhetem a föld pattogását miként is szedik a lábukat azért, hogy megmentsék a kis rongyos életüket. Jól tudják, hogy meg fognak halni.
Felállok, és határozottan kiegyenesedem és már vissza sem nézek az általam kreált holttestre. hagyom, hogy ott rohadjon és a közeli vadak falják fel a megsült testét. Ez vár arra, aki vétkezik.
- Hova-hova? - Megfordulok egy könnyed mozdulattal, hogy szemrevételezzem azt, hogy jelenleg melyik a leglassabb menekülő. Annyira borzalmas és veszélyes helyszínt választottak erre az egészre, hisz itt annyi az éles és halálos tárgy... vajon kellően meggondolták?
Egy halom, éles drótcsomó terült egy egy részen, amire is mélázva emeltem tekintetemet. Éles hegyek sorakoztak rajt épp úgy, mint a karácsonyi kötelen a fénylő és színes izzók.
Amint ránéztem, az egyszerűen rátekeredik az egyik idéző warlock bokájára, s rángatva mint egy cafat rongyot, egyre inkább húzza csak felém. Biztos, hogy körmeivel kaparhat a földbe elvégre az életéért küzd. Minek is küzd? Ó, hát az ösztön ami még egy ostoba, korcs állatéban is ott van. (...)
Az éles dróthalmaz egy kötege rátekeredik az ember nyakára, szinte annyira szorosan mintha azzal akarnám leválasztani a fejét a testéről, de nem az a célom. Csak az, hogy ne meneküljön és szenvedjen. De már az is kellően megeresztette a vérét, ami hol spriccelni kezdett, hol csak folydogálni. A testet megemeli a drótköteg, pontosan felém, amire én csak bestiális éllel elmosolyodom. A drótkötegek aztán átrágták magukat a testének minden pontján akárcsak a cérnás tű a ruhaanyagot; ömlött és spriccelt a leve. A teste nem sokáig bírta, hiszen a köteg kettévágta a testet ami szinte robbanásszerűen szakadt szét. Szeretem az esőt.
Lehunyom íriszeimet, és élvezettel állok a spriccelő vér alá mintha egy lazító zuhanyban vennék részt. Karjaimat is kitárom, és hagyom, hogy elöntsön a vörös, forró nedű. Egyelőre nem foglalkozom mással, csak azzal, hogy a halál érzete fog engem körbe amit csak is én okozhatok. Hatalmat ad.
it's where my demons hide

avatar
❖ Tündér Herceg
i believe that emotions
Karaktered arca :
Timur Simakov
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése



team Heaven & the Prince
elsõ kör: facilis descensus averni
A boszorkánymesterek ábrázatán átsuhanó döbbenetet látva minden bizonnyal nekem is meglepettséget kellene mímelnem, azonban nem kimondottan vág hanyatt a tény, miszerint egy újabb, náluknál sokkalta hatalmasabb erőkkel kekeckedő szekta vallott kudarcot egy bukott angyal, maga a Sátánnak a megidézésével. Ellenben a robbanás keltette széllöket minden további nélkül ledönt a lábaimról, el is kell telnie néhány kínzó percnek, mire érdemben felocsúdok a fájdalmas esésből. Amikor viszont ez megtörténik, minden életösztönöm és józanságom azt sugallja, ne maradjak tovább egy percig sem, kivárva, hogyan kívánja egyesével felaprítani a bolondokat a Pokol ura.
Sajnálatot egy pillanatig nem érzek a pórul jártak iránt, dühöt és csalódottságot már jóval inkább, révén, képesek voltak iderángatni, egyenesen ide küldetni a Királlyal, nem egyébért, minthogy bemutathassák, mekkora lánggal és lökettel képesek robbanni azok a boszorkánymesterek, akik semmiből nem hajlandóak tanulni a történelem során. Kiábrándító…
Nem is fecsérlem tovább az időmet, annyira nem szomjazom a halált, hogy felvegyem a versenyt a Hajnalcsillaggal, a véremben pedig változatlan ott dübörög az árulás és a segítség megtagadásának sötétlő volta, így tehát, amíg a fél-szerzetek megkísérlik helyrehozni a hibáikat, illetőleg többük portálokon keresztül megy világnak, én is az elegáns távozás mellett határozok. Egy ideig nem is ütközök ellenállásba, láthatóan mindenki elfeledkezett a jelenlétemről a saját bőrének mentése végett, ám, mikor beleütközök az első akadályba… Az talán minden lehetséges verziónál kínosabbnak bizonyul.
Utamat ugyanis nephilimek állják. A bőrükön kacskaringózó, frissen rajzolt, feketéllő rúnák összetéveszthetetlenül emelik ki őket a menekvő tömeg sokaságából, egyedül egy vörös pára, aki különbözik tőlük, de a létszámfölényüket figyelembe véve az ő jelenléte már nem oszt, nem szoroz. Csupán az a kérdés, mit kezdjek most velük…
- Ti, árnyvadászok, sosem tudtok jól időzíteni - sóhajtok fel végül megadóan, ugyanis nem látom annak értelmét, hogy szembeszálljak velük, ahogyan annak sem, megkíséreljem magamat a Tavaszudvar egy tündérének kiadni. Az Ellenudvarban elfoglalt hercegi rangomat nem volt szükséges rejtegetnem egy félig hivatalos találkozó berkein belül, így ha van némi sütnivalójuk, bizonyára már rádöbbenhettek, hogy nem a drágalátos törvényeiket hűen követő példánnyal van dolguk.
- Mindenesetre ne nekem tartogassátok fegyvereiteket - bökök mutatóujjammal egy hamiskás mosoly kíséretében az íját szorongató, kellemes vonásokkal megáldott fiúra. - Hanem annak a förmedvénynek, akit balga fél-szerzetek idéztek a világotokba - tanácsolom előzékenyen, természetest nem jóindulatomból kifolyólag, sokkalta inkább alapozva meg a biztonságomat. Bizakodó lelkek karmai között ugyanis könnyedebb kámforrá válni a számon kérés pillanatában, mint olyanokéban, akik minden idegszálukkal a legrosszabbra számítanak tőlem. Amennyiben persze túléljük ezt a bravúrt...

❖ Music: Bringin' Home the Rain ❖ Words: 398
it's where my demons hide

avatar
❖ Mondhatok egy mesét?
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
❖ in your fantasy ❖
Hobbi :
❖ can i tell you a story? ❖
Karaktered arca :
❖ faceless ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése



team heaven
❖ Elsõ kör: FACILIS DESCENSUS AVERNI - POKOLRA SZÁLLNI KÖNNYû ❖
A boszorkánymesterek elvesztették az irányítást, Lucifer kitört a varázslatuk alól, és a robbanás által keltett széllöket a földre sodor mindenkit. Míg a Pokol Ura megszállja a rituáléban résztvevő egyetlen női warlock testét, a többieknek épp csak annyi idejük marad, hogy felocsúdjanak. Kiüt a káosz, a fiatalabb boszorkánymesterek közül többen a menekülést választják, de akad olyan is, aki a négy vezető felé indul, hogy segítsen. Eközben mindannyian megfeledkeznek Inialosról, aki eldöntheti, szembe száll-e esetleg a Pokol Urával, segítve a szektát, vagy inkább elegánsan távozik a menekülőkkel együtt. Ebben az esetben a nephilimekbe botlik.
A warlock lány képtelen sokáig ellenállni a démonnak, semmit sem tehet, mint hogy véres agóniával várja a megváltó halált. A többiek sokkosan figyelik, végül az egyik legidősebb mozdul először, s bár talán kegyetlenségnek tűnhet, varázserejét egykori társuk ellen fordítja. Narancssárga lángok csapnak elő a tenyeréből és hatolnak be egyenesen a nő testébe. Lucifernek lassan távoznia kéne onnét, ha nem akar hozzápecsételődni a haldokló féldémon lelkéhez. Odakint viszont támadásra kész boszorkánymesterek várják, egészen pontosan a négy idéző és hat társuk.
Az árnyvadászok eközben elérik a robbanás helyszínét és megpillantják úgy 200-300 méterről a káoszt és annak résztvevőit. A boszorkánymesterek folyamatosan portálokat nyitva menekülnek a szeméttelepről, az örvények felkavarják a port és a szemetet. Közelebb mehetnek, hogy belefolyjanak a harcba, feltéve, hogy el tudják dönteni, ki barát és ki ellenség, vagy várhatnak, míg jobban átlátják a helyzetet.

//A reagok megírásának határideje: október 2.
Következő mesélői reag: október 2-3.
Reagsorrend nincs!
//
❖ Elsõ kör: FACILIS DESCENSUS AVERNI - POKOLRA SZÁLLNI KÖNNYû ❖
Online
it's where my demons hide

avatar
❖ Harcos árnyvadász
i believe that emotions
Keresem :
i found him
Tartózkodási hely :
● new york ●
Hobbi :
● i'm a spy ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése



team heaven
something is really, really wrong

A riasztás, amit mindenkit aggodalommal töltött el engem valahogy megnyugtatott. Így legalább nem fog  az agyam szüntelenül Sebastian-en rágódni. Hiszen olyan tisztán láttam magam előtt, éreztem őt. Most pedig csak néha látom az alakját a szemem sarkából. Az is lehet, hogy kezdek megőrülni, de szerintem egyszerűen csak nem tudok mit kezdeni a hiányával.
Mikor bejelentik, hogy mindenkinek, aki csak mozgósítható gyülekeznie kell, akkor elkezdem gyorsan a szükséges rúnákat felrajzolni magamra. Vannak, amelyeket csak félig rajzolok fel, hogy majd ott egyetlen egy apró vonással aktiválhassam, ha szükséges. A kezemen lévő üres lyukra nézek, ahol egykoron a hűség rúna helyezkedett el és akármennyire is szeretném magam mögött hagyni a történteket nem tudom csak úgy elfedni egy másikkal. Igaz, hogy valószínűleg idővel az is ugyanúgy elhalványulna és eltűnne, de még nem állok készen arra, hogy megtegyem ezt a lépést. Még nem.
A többiekhez érve oda állok Lydia mellé és figyelem Alec-et. Arra számítottam, hogy Magnus is itt lesz majd, hiszen a kettősük elég ütős párost alkot, de akkor azt hiszem, hogy be kell érnünk valakivel, aki most éppen kapható. Na, nem mintha olyan nagy választék sorakozna boszorkánymesterekből, akik hajlandóak igazából bepiszkolni a kezüket. Na, meg persze az sem lenne túlságosan ínyükre, hogy árnyvadászokkal kellene együtt dolgozniuk.
Némán figyelem őket, egy szót sem szólok. Amúgy sem voltam az a típus, akinek mindig járt a szája. Csak, akkor ha valami információra lett volna szükségem, de most inkább csak feszülten figyelek arra, hogy mi a feladatom. Addig sem kell máson gondolkoznom. Csak el akarok felejteni mindent. Egyenest kidobni az ablakon és arra a feladatra fókuszálni, ami éppen elém tornyosul.
Némán lépek át a portálon a többiek után mondhatni utolsóként, hiszen utánam már csak a boszorkánymesternő lép át a portálon, mielőtt bezárná azt. Az utolsó vonásokat megejtem a rúnákon ezzel aktiválva őket, majd pedig Alec felé fordulok várva a parancsát, hiszen láthatóan sikerült bekerülnöm az ő csapatába. Hm. Vajon miért? De időm sincs arra, hogy elmélkedni kezdjek a dolgon, hiszen egy hatalmas robbanás zaja zavarja meg a pillanatot. Na, talán most kezdek el egy kicsit aggódni a helyzet miatt.
A kezembe vettem és annyira szorítottam a szeráfpengémet, hogy elfehéredtek az ujjaim és így közelítettem meg a többiekkel a robbanás helyszínét.


it's where my demons hide

avatar
❖ Klávé tag
i believe that emotions
Hobbi :
❈Munka❈
Karaktered arca :
❈Stephanie Bennett❈
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése



Lydia &  Team Heaven
Something's going to happen... Something big...
Egész nap éreztem, hogy ma valami történni fog – volt valami feszültség a levegőben reggel óta, mintha valami nagy lett volna készülőben. Ettől az érzéstől pedig még a legkisebb pihe is felállt a hátamon. A megmagyarázhatatlan baljós érzésem kicsit sem tetszett, és akarva-akaratlanul is folyamatosan azt vártam, hogy mikor fog már történni valami. Igaz, hogy semmi erre utaló jel nem volt, hiába lestem azokat a monitorokat feszülten az Intézetben egész nap, de teljesen biztos voltam, hogy előbb vagy utóbb bekövetkezik az a rossz – egyszerűen lehetetlen volt, hogy ne így legyen. És végül igazam is lett.
A hosszúvá nyúló órák után végre villogni kezdtek a képernyők az Intézetben, hatalmas démoni energiát érzékelve a város egyetlen helye köré összpontosulva. A Klávé diplomatájaként sokféle esettel találkoztam már, sokféle démonnal harcoltam, de ehhez hasonlót még soha nem láttam. Még egy bukott angyal sem rendelkezett ekkora démoni energiával, ami miatt egyik lehetetlenebb lehetőség váltotta a másikat a fejemben. Mindebben a legfurcsább azonban az volt, hogy annyira jól bemérhető volt az energia forrása. Elvégre, ha egy démon titokban akart a Földre jönni, akkor azok általában (ha nagyobb démonról volt szó) tudták, hogyan rejtsék el az energiájukat, de most semmi ilyenről nem volt szó, ami miatt a rossz érzésem csak még jobban megnövekedett.
Azonban hiába álltunk teljesen tanácstalanul az eseményekhez, egy valami teljesen világos volt: cselekednünk kell. Aleckel kiválasztottuk a legjobb árnyvadászainkat, s miközben én őket csapatokra osztottam, ő azzal foglalkozott, hogy találjon nekünk egy boszorkánymestert, aki majd portált nyit a szeméttelepre. Eléggé szűkölködtünk az időben, és az sem vált igazán előnyünkre, hogy Magnus most nem ért rá, ami miatt valaki mást kellett keresnünk. Szerencsére egy Selene Moon nevű boszorkánymester pont a közelben volt, és elvállalta azt, hogy segít nekünk. Igaz, az általa szabott feltételek nem voltak teljesen az ínyemre, de túl sok választási lehetőségünk nem volt, így kénytelen volt Alec beleegyezni ebbe. Csak azt reméltem, hogy a boszorkánymester nem fog idő közben úgy dönteni, hogy mentve a saját bőrét, otthagy minket elpusztulni. Tudtam, hogy könnyen lehet ennek a küldetésnek ez a kimenetele, ezért már lelkiekben készítettem magam a legrosszabbra, miközben a szükséges fegyvereket szedtem össze magamnak. Lehet, hogy nem volt a legjobb döntés még azelőtt a halálon agyalni, hogy egyáltalán a küzdelem kezdetét vette volna, de mi, árnyvadászok, soha nem tudhattuk, hogy mikor jön el számunkra a vég. Lehetett akár ma, holnap, de tíz év múlva is. Éppen ezért én annak tudatában éltem minden egyes nap, hogy egy szép napon, majd egy küldetés során esek el. Ennél szebb és dicsőbb halált azonban nem is tudtam volna elképzelni egy hozzám hasonló, a munkájába feledkezett ember számára.
Amint mindenki készen állt az indulásra, felsorakoztunk az udvaron, s miközben arra vártunk, hogy Selene megnyissa a portált, odaléptem Alec mellé, és vetettem rá egy biztató pillantást, azt sugallva felé, hogy minden rendben lesz. Hiába nem voltam én sem ebben biztos, de a csapat hangulatának nem tett volna jót, ha azt látják, a vezetőjük is vereségre számít. A többiek kedvéért egy kis pozitivitás nem ártott.
Perceken belül megjelent a portál előttünk, mi pedig egyesével beléptünk oda, majd a Szeméttelepen bukkantunk ki. Első pillantásra teljesen nyugodtnak tűnt a hely, de a levegőben ugyanúgy érezhető volt az a feszültség, amit egész nap éreztem, így egy pillanatra se kételkedtem abban, hogy rossz helyen lennénk.
Alec szétosztotta a csapatokat, miközben én elővettem az irónomat, és a legfontosabb, harchoz szükséges rúnákat aktiváltam, majd amint ezzel végeztem, elővettem a szeráfomat, és indulásra készen pillantottam a vezetőnkre. Mielőtt azonban bármit is tehettünk volna, hatalmas robbanás rázta meg a helyet, amit hallva tényleg biztossá válhattunk abban, hogy a megfelelő helyen voltunk. Tovább mindenesetre nem is pazaroltuk az időt, hanem mindenki megindult a megfelelő irányba. Én Elowennel és Aleckel voltam, így közelítettünk hárman a robbanás forrásához, miközben árgus szemekkel, mindenre felkészülve méregettem a tájat.
❖ Megjegyzés: Még egyszer elnézést a késésért <3 ❖ Zene: Ide ❖ Szószám: 622
it's where my demons hide

avatar
❖ Head of NY Institute
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
✯ new york institute
Karaktered arca :
✯ matthew daddario
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése



team heaven
Heaven on Earth not a place to find, but a decision to make
- Ha nem számíthatunk a feltétel nélküli támogatására a bajban, akkor nincs szívesség sem - Nem vagyok hajlandó elszórni egy csomó pénzt vagy fejest ugrani az ismeretlenbe olyasvalakiért, aki lehet, a legnagyobb bajban magunkra hagy minket. Megbízható társakra van szükségem, márpedig ha szavamat kell adnom valamihez, melyről nem is tudom, pontosan milyen formában köszön majd vissza, akkor szeretném, ha nem hiába tenném. Mindenesetre a Lightwood vérvonal makaccságát nem egy warlock fogja megtörni. Tollat és papírt azért magammal viszek, és az összes elérhető embert. Kisebb csapatokra osztom őket, különböző feladatokkal, majd vesszük a fegyvereinket és indulhatunk is.
Miután sikerült találnom egy elérhető boszorkánymestert, aki hajlandó nekünk segíteni - az most mindegy, hogy milyen feltételek mellett -, zsebre dugom a telefonomat és besorolok Lydia és Elowen mellé, az íjammal a kezemben.
- Találtam egy boszorkánymestert Magnus helyett, aki hajlandó segíteni. Azért tartsátok rajta a szemeteket... - Lapos oldalpillantást vetek mindkettejükre, mielőtt kilépnénk az Intézetből. Azzal a kitartó, néma elhatározással méregetem a boszorkánymester nőt, mintha azt várnám, egy pukkanással Magnussá változik. A jóhoz hamar hozzászokik az ember, és mostanság mindig, minden munkát együtt végeztünk el, így aztán kissé érzékenyen érinti a romantikus felemet a hiánya - az Intézetvezetői énem persze igyekszik ezt nem kimutatni, mégis enyhe távolságtartással viszonyulok az ismeretlen archoz, hallván, mekkora árat kér a szolgáltatásaiért. Még egy előny, ha az ember Brooklyn fő boszorkánymesterével randevúzik: a legtöbb szívességért nem számol fel semmit. Tény és való, Magnus mellett borzasztóan elkényelmesedtem, és ezt nem kéne felrónom Selene hibájának, mégis ellenérzéssel tölt el, hogy valaki mással kell együtt dolgozni. Átnyújtom neki a sebtében rittyentett szerződést az aláírásommal, és egy tollat, hogy ő is megejthesse a papírmunka ráeső részét.
- A részleteket később megbeszéljük. Minél hamarabb a helyszínre kell jutnunk - Remélem, nem firtatja nagyon ő sem a témát és megérti, hogy a helyzet tisztázása és a démon felkutatása előbbre való az alkudozásnál. Így vagy úgy, de a portál megnyílik, és Lydia mellé húzódva, elsőként lépek be rajta, magam után vezetve a többieket.
Felajzott fegyverekkel, támadásra készen érkezünk meg a csendesnek látszó szeméttelepre. Első látásra nincs nyoma démoni tevékenységnek, úgyhogy kisebb csoportokra osztom a csapatot. Elowen és Lydia mellett maradok, és intek a boszorkánymester nőnek, hogy jöjjön ő is.
- Tartsátok nyitva a szemeteket! Ne támadjatok, amíg nem vagytok benne biztosak, kivel állunk szemben. Fontos, hogy... - Mondandómat robbanás hangja szakítja félbe. Megrezzenve kapom a robaj irányába a pillantásomat, és hálát adok az Angyalnak, amiért megkönnyítette a keresést számunkra. Így már elég egyértelmű, merre kell mennünk, egyedül az nem biztos, mit fogunk ott találni.
- Indulás! - adom ki az ukázt, mielőtt futóléptekben megindulnék arra, amerről a robbanás jött, készenlétben magam előtt tartva az íjamat.
❖ Megjegyzés: ha valami nem jó, szóljatok!
Sponsored content
it's where my demons hide

i believe that emotions
give us power


Szeméttelep
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Queens-
Ugrás: