be careful who you trust

the devil was once an angel

Share | 
Sikátorok
If I cannot move heaven, I will raise hell
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
Vendég
Vendég

avatar
i believe that emotions
give us power


Nagyot koppan, és elhallgat...


Pillanatok alatt lezajlik az egész. Az ember kevésszer figyel oda arra, ami történik vele, főleg, gondolom én, itt a nagyvilágban így lehet. Azelőtt régen, amíg még a szüleim marcangoltak a walesi birtokon, nem sok esély volt rá, hogy összefussak bárkivel is. Most azonban ez a különös férfi itt áll előttem, és észre sem vesz, láthatóan nem foglalkozik vele, hogy egy sikátor kellős közepe nem a legmegfelelőbb hely arra, hogy valaki hajnal háromkor csak úgy... álldogáljon.
Félig véletlen, hogy fellököm. Csak félig. Talán ő is dühít, mint minden és mindenki most éppen, és ahogy reakcióját meg se várva, döbbent arcát meg se nézve megyek tovább, végül még nekem kell meglepődnöm. Utánam siet, hallom a lépteit, látom az árnyékát a gyéren megvilágított utcakövön. Megállok, mert muszáj, mert megállít azzal, ahogy elém lép és bámulja döbbenten az arcomat.
Először fogalmam sincs róla, mit néz. Aztán engem is elkap valamiféle riadt döbbenet - nem olyan nagyon sok ideje élek itt, de az a kevés, ami történt velem, elég jól beivódott az emlékezetembe. Sok majdnem közül az egyik mintha úgy rémlene fel, hogy valóságos volt. Valóság, amit el akarsz felejteni, és nem is törekszem előkaparni azt, ami magától nem jönne elő. Arcába nézek, szinte ki is nevetem.
- Parancsolsz? - kérdezem némi tettetett értetlenséggel, mégis biztos vagyok benne, ez a beszélgetés nem zárul le itt. De ha tényleg az van, amit gondolok, amit úgy látom, hogy ő is gondol, akkor biztos túrázhat még egy ideig, mire normálisan leszek hajlandó beszélgetni hajnal háromkor a sikátor közepén.
Kétségtelen, hogy agyalágyult vagyok, de remélem, ő is az, mert általában véve kevesebb baj ér akkor, ha zakkantakkal találkozom, mint akkor, ha olyan normálisnak nevezett emberekkel futok össze, mint egy átlag férfi, vagy egy főnök, vagy... az összes városi gyökér. Mégis kissé mohón szalajtom végig a férfi arcán a tekintetem. Lehetséges lenne, hogy valóban ismerjük egymást?

Arthur Wohl
❖ Mondén

avatar
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
New York
Hobbi :
makettek összeszerelése
Karaktered arca :
Florent Mothe
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

Mit is keresek hajnal fél háromkor az utcán? Sokan kérdezhetik tőlem, de értelmes választ nem tudnék adni. Talán az, hogy elmulattam az időmet egy bárban. Részeg nem vagyok, de éreztem, hogy most kell lelépnem, különben az leszek. Ilyen egy haver születésnapja. Haver? Igazából csak munkahelyi ismerős, akivel együtt lógunk. De most otthagytam. Ő hulla részegre itta magát, utoljára talán az asztal alatt láttam, mikor ott hagytam. Nem vagyok híve az efféle szertelen bulizásnak. Másnapra semmire nem fog a születés napjából emlékezni, de akkor mi értelme egy ilyen bulinak.
Baktatok hazafele. lépteim sietősek, hiszen egyedül vagyok az éjszakában, legutóbbi ilyen esetem is balul sült el… Nem szeretném megismételni. Minden figyelnem az utcáé, minden embert megnézek, mintha azt várnám, hogy melyikük mosolyog rám hosszú szemfogaival.
Mintha követnének, érzem, de mikor hátrafordulok, nem látok senkit magam mögött. Megállok a kis kereszteződésben. Körbe nézek, de tényleg senkit nem látok. Csak a képzeletem játszik velem, de az nagyon. zsebre vágom kezeimet, igyekszem lenyugtatni magam, és ha csak a látszatát is, de olyannak mutatkozni, aki vagány és bátor és nem fél semmitől. Ez messze nem így van, de remélem nem látja meg rajtam senki.
Amikor megfordulok hogy elinduljak, véletlen nekimegyek vállal egy nőnek. Reflexből elengedek egy „elnézést” de ekkor valami belém hasít. Valami felismerés, valami érzés ami az emberben csak egy alkalommal keletkezik: mikor találkozik egy ismeretlen ismerőssel. Visszafordulok, nézem a lányt, ahogy tovább halad. A mozgása, a formája…. láttam már valahol! Biztos vagyok benne.
Nem tudom, mi vezérel, de utána szaladok, elé kerülök és megállítom. Ahogy arcába nézek, a vér fagy meg bennem. Hátrálok egy lépést, kikerekedett szemekkel nézek az ismerős szemekbe. Azt sem érzem, hogy hideg van, kezeimet zsebeimből kivéve csak magam mellett lógatva állok előtte. Ledermedve. Egyetlen egy szó az, ami ilyenkor belőlem fel tud törni:
- Te?
Vendég
Vendég

avatar
i believe that emotions
give us power


Nagyot koppan, és elhallgat...

Meg kellene komolyodnom, azt mondja. Feszít a düh, leghőbb vágyam semmi más, mint beleverni annak a mocsoknak a fejét a kedves Ralphba, ahogy mondani szokás. Ha tud úgy mocskolódni, hogy közben a nagy fehér telefonban fuldokol, akkor hajrá, meghallgatom.
Megállok, mély levegőt veszek, két karom összefűzüm magam körül. Kifejezetten hűvös a levegő így fél háromkor hajnalban, még ha napközben fojtó is a meleg. Nem, igazából nem az dühít, ahogy beszélt velem. Ahogy szemeim lehunyva, mélyet sóhajtva megpróbálom végiggondolni a történteket, arra jutok, a gond ott van, hogy legszívesebben megölném, ahogy a többi New Yorkban eddig megismert - vagy inkább csak megtapasztalt? - hülyét is, nem csak őt. Nehezemre esik alkalmazkodni ezekhez a szabályokhoz, a walesi birtokon ugyanis senki nem maradt meg, aki az idegeimre mehetett volna. Hogy megölték-e, azt nem tudom, de meg lehetett tőlük szabadulni, mindenkitől. És itt - itt kereshetek új munkahelyet, ha összeveszek vele, bármilyen ostoba legyen is.
Tovább sétálok a hűvös éjszakában. Combközépig érő farmerszoknyám és egyszerű atlétatrikóm nem sokat véd, egy nyomorult dzseki eszembe juthatott volna, amikor a verőfényes napsütésben dolgozni indultam, de hát ez még délben történt.
Ilyenkor lenne igazán jó farkassá változva szétszabdalni ezeket az embereket. Ott állsz előttük, csak egy béna csaj vagy a szemükben, egy nyomorult senki, akit éhbérért szívatni lehet, és olykor többet is. Na, azt próbálnák meg! Ez a szerencsém, ha most valaki megpróbálna például kirabolni, el tudnék bánni vele, nem úgy, mint... mint mondjuk a két kolléganőm. Az ő védelmükben is ki kéne tépnem a heréit annak a gyökér főnökömnek, ahogy a macskanő teszi a filmben. Én lehetnék a kutyanő.
Halkan felröhögök saját, rendkívül viccesnek ható gondolatomra, és még összébb húzom magam, hogy ne érintsen érzékenyen a szél. Komoran pillantok fel, mintha sejteném, hogy valaki kihallgatja a gondolataim. Ha ez nem is lehetséges, az igen, hogy rosszakaróval futottam össze - valaki, így távolabbról nézve egy férfi áll előttem a következő kis kereszteződésnél. Nagyszerű, Iris! Csak kívánnod kelljen, hogy valami még történjen veled ma éjszaka. Milyen kár is, hogy sikátorokban általában nem jó történetek szoktak zajlani.
Mintha vicsorognék, húzom fel ínyemen a bőrt, de ezt a férfi még nem láthatja, túl távol áll. Lépteim lassulnak, mintha veszélyt szimatolnék, de meg nem állok. Biztos, hogy nem leszek áldozat senkinek. Ha ez az akárkifia bántani akar, legfeljebb levezetem rajta a dühömet.
Silent Brothers
❖ admin

avatar
i believe that emotions
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Sponsored content

i believe that emotions
give us power

3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
 Similar topics
-
» Mystic Falls sikátorai
» Aligátorok kódexe
» Old but Gold Antiques - Darren Cain régiség boltja és háza
» Haditechnika

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: Queens-
Ugrás: