be careful who you trust

the devil was once an angel
az oldal videója
képkockáink
dust and shadows
légy üdvözölve
kedves látogató
2017. 07. 07.
Légy üdvözölve ●● a dust and shadows szerepjátékos fórumon. Oldalunk Cassandra Clare: A végzet ereklyéi könyvsorozatot és a belőle készült Shadowhunters TV sorozatot veszi alapul, amelyre felépítettük a saját kis birodalmunkat. Természetfeletti világunkban átlag emberektől kezdődően a vámpírokon és a tündéreken keresztül megtalálhatóak a démonok is. Az oldalhoz való csatlakozáshoz nem szükséges a könyvek, avagy az ezen alapuló film, illetve sorozat ismerete, hiszen a leírásaink igyekeznek lefesteni a világ megismeréséhez szükséges tudást. Szívesen fogadunk minden kedves játékost, aki éppen canon, esetleg saját karakterrel érkezik, vagy netalántán keresett karakter bőrébe bújva csatlakozna kis közösségünkhöz! Amennyiben bárminemű kérdésed lenne az oldal világával, működésével kapcsolatban, bátran fordulj a vezetőséghez, mert azért vagyunk, hogy segíthessük, megkönnyíthessük és lehetővé tehessük számodra a szórakozást! Reméljük, hogy csatlakozol hozzánk és jól fogod érezni magad a kis családias közösségünkben! Jó játékot! ♥ ● ● by the staff. ♥
dust and shadows
Belépés
lépj be bátran
Karakterem neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
postagalamb
pötyögj bátran
dust and shadows
itt lapulunk
árnyékok között
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Elowen Dragomir, Jace Herondale

A legtöbb felhasználó (51 fő) Szomb. Okt. 07 2017, 22:39-kor volt itt.
dust and shadows
utolsó irományaink
üzeneteink

Hálószoba

Lucifer
Yesterday at 22:55


erdei vadászház

Belial
Yesterday at 18:17


Liliom lugas

Silent Brothers
Yesterday at 17:38


Belial lakása

Belial
Yesterday at 17:36

Harctér

Silent Brothers
Yesterday at 17:32

Tony lakása

Anthony Crow
Yesterday at 14:33

dust and shadows
oldal statisztika
ennyien vagyunk
Faj
Demons 5 9
Faeries 3 3
Mundanes 3 1
Shadowhunters 7 6
Vampires 4 2
Warlocks 7 4
Werewolves 3 0
Összesen 32 25
dust and shadows
nyár legjobbjai
legjobbak, legjobbjai
2017. nyár
sebastian
férfi karakter
seelie queen
nõi karakter
magnus bane
canon
donn maccoy
keresett
luna hellfire
saját
alec & asmo
játék
anthea tanti
elõtörténet
magnus & alec
karakterpáros
clary & jace
karakterpáros
dust and shadows

Share | 
Clarissa Fray
it's where my demons hide

avatar
❖ Head of NY Institute
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
✯ new york institute
Karaktered arca :
✯ matthew daddario
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése




gratulálunk, elfogadva!
dust and shadows  

❖ short, redheaded, bad temper  ❖
Hello, Fray!
Örömömre szolgál, hogy én fogadhatlak el......
Na jó, ez nem hangzott valami lelkesen. Kezdjük újra: Hello, Fray! Nagyon örülök, hogy itt vagy.....
Csak vicceltem, csak vicceltem. Tényleg örülök, hogy olyasvalaki viszi végre Claryt, aki ismeri is a karaktert, és nem fog a kelletnél idegesítőbb, picsogó fruskát csinálni belőle. Te épp csak annyira hozod idegesítően, amennyire lenned kell ♥️ Nem indult valami jól a kapcsolatunk, igaz? Mégis úgy érzem, azóta sikerült megbarátkoznunk egy egészen kicsit egymással. Az akaratos, vörös fejeddel berobbantál a remekül felépített, jól kiszámított, precízen megtervezett, rendezett életünkbe, és szépen a feje tetejére állítottál mindent és mindenkit, sorra veszélybe sodorva a szeretteimet. Sikerült elérned pár nap leforgása alatt azt, amiért én nyolc éven át feleslegesen küzdöttem - és pont ez kellett ahhoz, hogy belássam, hazugságban éltem. A kezdeti ellenszenvem irántad főként annak volt köszönhető, hogy félrevezettem magam, és az ebből fakadó haragot tükörként fordítottam feléd, holott saját magamra kellett volna haragudnom. Legjobb barátok sosem leszünk, de talán elmondhatom, hogy úgy-ahogy rendben vagyunk, nem igaz?
Az előéleted igazán részletes és tartalmas lett - annyira jóban azért nem vagyunk, hogy érdekeljen a magzatkorod, és nem kell dicsekedned sem, hogy milyen régóta ismered Magnust -, élmény volt olvasni! Tudtad, hogy van bennünk egy közös pont? Mindketten utáljuk Sebastiant. Imádom, ahogy fogalmazol, az egész lapból süt a személyiséged, igazán clarys lett! Külön plusz pont, hogy tényleg mindenről és mindenkiről szót emeltél, még szegény mondén barátodat sem hagytad ki a felsorolásból, pedig azon túl, hogy sorra elrabolták, nem sokat tett még le az asztalra. Na mindegy - már most remekül hozod a karaktert, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy a játéktéren is remek körök várnak majd ránk.
Nem is tartalak fel tovább, menj és hódítsd meg a többiek szívét is! Tudom, hogy néhányan már én nagyon várnak! Smile


it's where my demons hide

avatar
❖ Harcos árnyvadász
i believe that emotions
Keresem :
my childhood friend
Tartózkodási hely :
◯ new york institute ◯
Hobbi :
◯ protecting my loved ones ◯
Karaktered arca :
◯ lily jane collins ◯
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése




clarissa adele fairchild-morgenstern
i'm not a mundane
lily collins shadowhunters17harcos
the devil is in the details

❖ Becenév:
Clary, Little Girl
❖ Születési hely, idõ:
New York, 1999. augusztus 23.
❖ Családi állapot:
Kapcsolatban
❖ Szexuális beállítottság:
Hetero
❖ Foglalkozás:
New York-i árnyvadász
❖ Ismertetõ jel:
Vörös fürtök?
❖ Átváltozás:
-
❖ Rang:
Mindössze 16 éves voltam, amikor belezuhantam egy teljesen új világba, amely mindig körülvett de nem voltak róla emlékeim. Bármennyire is éltem mondén életet nem tagadhattam le azt, hogy árnyvadász vagyok. A véremben volt. Most pedig már mindent elkövetek annak érdekében, hogy el is fogadjanak méghozzá úgy, hogy okuk is legyen rá. Mert tudom, hogy képes vagyok rá.
❖ Család:
Kezdjük a családom rosszabbik felével. Valentine Morgenstern az apám. Még valahogy ez is egyfajta szitkozódásnak tűnik. Az őrült elméjével megfertőzte a testvéremet is, aki már soha nem maradt ugyanolyan. Démon vérrel kísérletezett rajta, míg rajtam angyali vérrel. Megszállottan kutatta a valami jobbat, erősebbet. De mit sem törődött a következményekkel. Ezért meg is kapta méltó büntetését, mert már alulról szagolja az ibolyát.
Sebastian Morgenstern, az egy szem bátyám, akinek a kisujjába tök gonoszság szorult, mint valakinek az egész testébe.
Jocelyn Fray, az édesanyám az egyetlen kapaszkodóm, aki habár egész életemben hazudott nekem és megpróbálta elrejteni előlem, hogy ki is vagyok valójában.. Megvédett rengeteg dologtól, óvott széltől és esőtől. De ez az én életem és ezt neki is el kellett fogadnia.
Luke Garroway, a férfi, akire előbb tekintenék úgy, mint a saját apámra, mintsem Valentine-ra. Mégis a mai napig úgy bélyegeznek meg engem, hogy Valentine lánya. Mintha nem tudnák a nevemet.
look deeply into my eyes

5 pozitív tulajdonság
törődő, együtt-érző, bátor, védelmező, kitartó
5 negatív tulajdonság
makacs, szarkasztikus, vakmerő, meggondolatlan, akaratos
5 dolog, amit szeretsz
Jace, a családom, árnyvadásznak lenni, rajzolni, zenét hallgatni
5 dolog, amit nem szeretsz
Valentine, Sebastian, démonok, gonoszság, pókok
Legnagyobb félelmed
Szeretteim elveszítése.
Legnagyobb vágyad
Hogy ne kelljen mindig a vállam mögött hátrapillantani félve, hogy bármikor lecsaphat rám valami, vagy valaki.
Legnagyobb gyengeséged
és erősségem egyben Jace
Legnagyobb titkod
azt hiszem mára már nyitott könyv lettem  
Rejtett tehetséged
képes vagyok rúnákat "kreálni"
Fõ fegyvered
szeráf penge
Hobbi
Rajzolok ♥
Kedvenc étel
pizza?
Kedvenc ital
Narancslé?
Kutya vagy Macska
Kutya!
Allergia
nem tudok róla
Bal vagy jobbkezes
jobb
Fura/Idegesítõ szokás
Ha valamilyen szerettem bajban van, akkor meggondolatlanul vetem magam előre a veszélybe, ezzel másokat is magammal rántva
Szervezett vagy rumlis
Kicsit mindkettő  
Dohány, alkohol, drog
Egyik sem.
you can see the war inside

Úgy érzem az életem igazán csak akkor kezdődött el, amikor betöltöttem a 16.-ik életévemet. Azóta fenekestül felfordult körülöttem minden. Vagy egyszerűen csak megláttam a világot annak, ami valójában volt. Minden mese, minden legenda igaznak bizonyult. Tündérek, vámpírok vérfarkasok nagyon is léteznek. Emellett pedig ott van egy ismeretlen faj, aminek én magam is részese vagyok. Az árnyvadászok. De közöttük sem vagyok átlagosnak mondható. Az apámnak és a kísérleteinek köszönhetően több angyalvér van a szervezetemben, mint más árnyvadásznak. Ezáltal elő tudok idézni régi rúnákat, amik az évszázadok múlásával feledésbe merültek. Mikor már azt hittem, hogy minden láttam és a világ teljesen kinyílt előttem, akkor fedeztem csak fel igazán, hogy az életem csak akkor kezdődött el igazán. Annyi mindent kellett megértenem és tanulnom, hogy összeroppanni sem volt időm a terhek súlya alatt. Egyszerűen csak sodródtam az árral, küzdve édesanyám visszatéréséért, kinek árulása habár fájdalmat okozott a számomra.. Mégis ő volt az egyetlen igaz horgonyom. Luke-al való kapcsolatom is eléggé ingatag volt, miután fény derült a valóságra.. De az igazság mindig győzelmeskedik és megtaláltam az utam. Hallgasd hát történetem, melynek vége továbbra is ismeretlen..

Before I was born

Talán legelőször a családom bemutatásával kellene kezdenem, hogy megérthesd a történetemet. Az édesanyám Jocelyn Fairchild egy árnyvadász volt, talán egyike a legjobbaknak. Az apám pedig Valentine Morgenstern. A férfi, aki édesanyám állítása szerint egykoron még szerethető volt. Valaki, aki méltó volt a szeretetére. De valami miatt egy rossz fordulatot vett és onnantól pedig nem volt megállás folyamatosan közelebb és közelebb táncolt a sötétséghez. Elméje annyira elmosódott, hogy saját még meg nem született gyermekét egy kísérletnek vetette alá. Démonvért jutatott a bátyám Jonathan szervezetébe, még a méhen keresztül azt hitte, hogy erősebb lesz tőle. Az is lett. Ugyanakkor a lelkén egy hatalmas sötét folt tátongott a kísérlet eredményeként a születése pillanatától kezdődően, amelyet Valentine óvatosan nevelgetett, hogy egy csepp jóság se maradhasson hátra benne. Az anyám pedig nem bírta elviselni a tudatot, hogy az egyetlen fiát minden egyes porcikájával megveti. Magába zuhant és ekkor már végképp világossá vált a számára, hogy milyen ember is az apám, Valentine. Még azelőtt, hogy megfogantam volna eldöntötte, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy senkinek se kelljen még egyszer átélnie azt, amit a testvéremmel tett.
Valentine nem tudta, hogy az anyám terhes, ezért mondhatjuk azt is, hogy a kedvjavító próbálkozása által én is kísérleti alannyá váltam csak úgy, mint a bátyám. Az anyám mindent megtett annak érdekében, hogy az életem Valentine-mentes és gondtalan lehessen. De mégis hatalmas árat fizetett annak érdekében, hogy ezt megtette. Habár a házban, ahol a nagyszüleim hamvai és testvéremé mellett ott volt Valentine-é is.. Az anyám nagyon is jól tudta, hogy Ő sosem adná fel ilyen könnyen. Hogy még mindig életben van. Annak érdekében, hogy megvédhessen engem hátat fordított az árnyvilágnak, mert nem akarta, hogy még egy gyermekét szörnyeteggé változtathassa Valentine. Ekkor költözött velem New York-ba, hogy új életet kezdhessünk a mondén világban, egyszerű mondénként.

Welcome to my childhood  

Az édesanyám azt remélte, hogy nem leszek olyan fogékony az árnyvilágra tekintve, hogy vannak olyan árnyvadászok, akiknek hosszasan kell edzeniük ahhoz, hogy egyáltalán elsajátítsák a látást, majd pedig tökéletesítsék. De számomra az árnyvilág pontosan olyan valós volt, mint minden más. Minderre már azonban én nem emlékszem. Édesanyám szerint három éves koromban tündérekkel játszottam a parkban. Ez pedig azt hiszem egy kicsit megrémítette, hiszen mindent elkövetett annak érdekében, hogy egyszerű mondén életet élhessek. Mert csak így lehettem igazán biztonságban. Ha nem fonódok bele az árnyvilágba, akkor nem találhat meg Valentine sem. De lássuk be. Mindez előbb vagy utóbb bekövetkezett volna, ahogy meg is történt. De ne ugorjunk ennyire előre.
Édesanyám elvitt engem Magnus Bane-hez, akitől először azt kérte, hogy teljes mértékben fosszon meg a látás képességétől, de mivel azzal veszélybe sodort volna engem nem maradt más opció, mint az, hogy egyfajta varázslatot helyzet az elmémre, amelynek köszönhetően, ha láttam is az árnyvilág fel-fel bukkanó részleteit, akkor is megfeledkeztem volna róla. Ezek bármennyire is lehettek jelentőségteljesek soha többé nem fogom őket visszakapni. A varázslatot kétévente kellett megismételni, ami talán időt adott volna az édesanyámnak, hogy felkészítse magát, hogy a legközelebbi alkalommal már nem megyünk el, hanem elmondja az igazat, de valahogy sosem volt rá képes. Azt hiszem mindig is a kislánya maradtam a szemében, de olyan ez, mintha egy teljesen más életben történt volna. Megannyi dolgon mentem már keresztül, hogy kis híján elveszítettem és, mikor visszakaptam sem tudtam felébreszteni az álomból, ahova azért taszította magát, hogy Valentine-nak keresztbe tegyen. De gondolt egyáltalán arra, hogy mi lesz velem? Talán igen. Hiszen ott volt Luke, aki már öt éves korom óta az életem részese volt. Őt tekintettem apám helyett apámnak, hiszen akkoriban azt hittem, hogy egy katona volt, akit Jonathan Clark-nak hívtak. JC monogram, amely anya dobozán is rajta volt. Az éjszaka sötétjében, mikor azt hitte, hogy alszom ott pityergett felette, gyászolva az elveszett férjét. De az igazság az volt, hogy nem a férjét gyászolta. A fiát, akit nem tudott szeretni. Akiért nem küzdött eleget, akit cserben hagyott.
Azonban nem Magnus Bane volt az egyetlen, aki hozzájárult a békés és egyszerű életemhez. Ott volt még Tessa Gray, aki végrehajtotta a rituálét, amelynek a szükséges védőbűbájokat köszönhetem. Általában az árnyvadász gyermekeken ezt egy Vasnővér és egy Néma Testvér végzi el. Ezután pedig az édesanyám a családnevet Fray-re változtatta, amely a Fairchild és a Gray összemosásából jött létre.
De egy dolgot, vagyis személyt még nem felejthetek ki a gyerekkoromból. Valaki, aki az egész életemet képviselte és, aki nélkül nem is tudnám elképzelni az életemet. Egyszerűen mindent jelentett számomra. Ő volt a legjobb barátom, a testvérem. Mindössze hat éves voltam, amikor megismertem Simon Lewis-t a világon a legjobb barátot, akit valaha kívánhattam volna. Néha ő aludt nálam, néha én nála. Éjszakákat folyamatosan átbeszéltük. Elválaszthatatlanok voltunk. Én pedig annyira vak voltam, hogy észre sem vettem, hogy az idő múlásával belém szeretett.

Everything turned uʍop ǝpᴉsdn
 
Csak egy lány voltam, aki elment megünnepelni a születésnapját a legjobb barátjával. Koránt sem számítottam arra, hogy az életem fenekestül fel fog fordulni. A Pandemonium klubba mentünk, amit Simon ki nem állhatott, de értem még ezt is bevállalta. Volt egy jóképű, azt hiszem kék hajú srác, aki valamiért megragadta a tekintetem. Figyeltem őt a szemem sarkából igyekeztem a lehető legkevésbé nyilvánvalóvá tenni, hogy őt bámulom. De az ő tekintete nem rajtam állapodott meg, hanem valaki másén. Egy hosszú fekete hajú szépségen, akire még azt sem mondhattam, hogy nem értem, hogy mit evett. Gyönyörű fehér ruha volt rajta és ahhoz képest, hogy szinte minden porcikáját eltakarta - ami ebben a klubban tényleg valami különlegesnek számított – tökéletes kiemelte a gyönyörű, tökéletes alakját.
Azonban az események egy apró pillanat töredékéig mentek úgy, ahogy annak kellett volna. A lány kezén lévő karperec megmozdult majd a következő pillanatban már a srác nyakára tekeredett, aki megpróbált elmenni tőle. Tágra nyílt szemekkel figyeltem, ahogyan mindenki békésen táncol tovább, mintha nem kerítené be két férfi és a lány azt a srácot, akinek köszönhetően a klubba is bejutottunk elég hamar. Értetlenül pislogtam és egy hatalmas sikoly hagyta el ajkaimat, amikor a szőke hajú srác egy kardot szúrt keresztül a mellkasán. Mindenki engem bámult és hiba keresetem legalább egy tekintetet, aki arra felé néz, amit láttam, de senki nem volt ott. Erős kezeket éreztem meg a vállaimon és megpillantottam a szemem sarkából Simon-t, de tekintetem a szőke hajú srácon pihent. Mintha megfagyott volna a pillanat éreztem Simon közelségét és noszogatását, de valahogy egyetlen szavát sem értettem. Mintha átzuhantam volna máshová. Mikor elkezdett kifelé toloncolni, akkor nem ellenkeztem. Talán csak képzelődtem. De mégis miért? Még sosem történt ilyen velem.
Azt reméltem, hogy az egész nem lesz több rossz álomnál. Hogy másnapra mindössze csak egy emlék marad. De tévedtem. Rengeteg papírlap közepette ébredtem a kezeim mocskosak voltak, amelyre ugyanazt a szimbólumot rajzoltam. Sosem láttam még életemben most mégis talán transzba estem az éjszaka folyamán, vagy nem tudom. Az egyetlen ember, akihez fordulni mertem az Simon volt. Ő talán még nem fog és rángat el egy pszichológushoz, hogy megőrültem. Végeredményben csak őt is megrémítettem. Válaszokat nem kaptam, legalábbis nem egészen. Mert abban a pillanatban megpillantottam a szőke srácot a klubból. Engem figyelt. Tudtam, hogy veszélyes mégis valahogy szükségem volt arra, hogy válaszokat kapjak és ezeket egyedül Ő adhatta meg nekem. Követtem a sikátorba a kezemben az egyik papírral, ahol ahelyett, hogy válaszokat kaptam volna csak még több kérdés ütötte fel magát a fejemben. A telefonom pedig szüntelenül rezgett a zsebemben, de most nem volt időm anyával foglalkozni, aki valószínűleg azért akar lehurrogni, hogy faképnél hagytam, meg tegnap este későn értem haza. Azonban, mikor már vagy ötödére hívott kénytelen voltam felvenni, mert láthatóan nem akarta abbahagyni. A hangjából kétségbeesés érződött. Nem tudtam hova tenni még soha nem hallottam így beszélni. Nem jöhetsz haza. De mégis miért nem mehetek haza? Azonban többet már nem hallottam csak hangos dörömbölést a háttérből. Több sem kellett ahhoz, hogy magam mögött hagyjam a rejtélyes idegent és úgy rohanjak haza, mintha az életem múlna rajta. Átvágódtam egy biciklisen, a tüdőmet szinte kiköptem, ahogy felfelé haladtam a lépcsőn, de még így is elkéstem.
A látvány, ami elém tárult leírhatatlan volt. Az otthonom darabokban az édesanyám pedig sehol nem volt megtalálható. Az egyetlen élő, ami mozgott a szinte porig rombolt lakásban az egy kutya volt. Legalábbis kutyának tűnt. Egészen addig, míg be nem próbáltam zárni a fürdőbe, ahol az ajtó félig szét volt hasítva, majd valami furcsa alakot vett fel annak érdekében, hogy kihúzhassa magát a kis résen, amit az ajtó kínált a számára és üldözőbe vehessen. Magam sem értem, hogy mi vezérelt, de mintha valami rejtett ösztön indult volna be a testemben úgy bújtam már be a hűtőbe menedékként készen állva arra, hogy felrobbantsam a fekete masszát, ami a lakásban össze-vissza kúszott. A robbanást követően a fülem eldugult, de a lény még túlélte. Apró darabora szakadt, de rendezte sorait, és mint valami mágnes kúsztak össze egy hatalmas masszává és készen állt arra, hogy bekebelezzen, amikor a szőke idegen megmentette az életemet. De mindez még csak a kezdet volt. Az életem ettől a pillanattól kezdve lett őrültebb és őrültebb.

my story just started

Az első rúnám, amit kaptam az a gyógyító rúna volt. Ugyanis a démon – mint kiderült – megmérgezett engem, mielőtt visszaküldhettük volna a saját, mocskos dimenziójába. Annyi minden történt velem azóta, hogy nem is igazán tudom összeszedni mindazt, amit átéltem, mert az elmúlt éveim felértek egy hatalmas hullámvasúttal. A szőke srác elrabolta a szívem, de nem sokkal kiderült, hogy közös apán osztozunk. Hogy az apám nem egy háborús hős volt, aki meghalt szolgálat közben. Hanem mondhatjuk azt is, hogy az ördög jobb keze. De a szívnek nem lehet parancsolni. Az a vonzalom, ami kettőnk között volt ugyanúgy fenn maradt. Hiába volt úgymond tiltott gyümölcs soha meg nem szűnt. Egy pillanatra sem. Mégis, hogyan tudnád egyik pillanatról a másikra megparancsolni azt, hogy ne szeress valakit?
Azt hiszem megpróbáltam túllépni a dolgokon és megpróbálni Simon-nal, aki felnyitotta a szememet arra, hogy mindvégig szerelmes volt belém. Én pedig szerettem őt. Nagyon is. De nem voltam belé szerelmes ezért soha nem adhattam meg neki azt, amire vágyott. A szívem sosem volt az övé. Rettenetesen sajnálom, amiért egy percig is elhitettem vele, hogy lehet az egészből valami, de egyszerűen szükségem volt egy horgonyra. Az anyám álomkómában töltötte az időt. Luke-al valami megváltozott. Semmi sem volt a régi. A szavai miszerint sosem akart minket, hiába volt valahol hazugság örökre ott ragadtak a fejemben. Elveszett voltam egy világban, ahová tartoztam. Ahol a mai napig tartozom. De a megpróbáltatások koránt sem értek végett. Mikor anya felébredt elmondta, hogy én és Jace nem vagyunk testvérek. Mikor már kezdtem volna érteni, vagy elfogadni, hogy hányadán állunk az igazság újból arcul csapott. De most tényleg igaz volt. Nem egy hazugság, hogy éket verjen közénk, hogy összezavarjon és megpróbálja az életünket pokollá tenni.
Hogy azóta mi minden történt? Halál és pusztulás. Némely győzelem, ami nem érződött igazán annak. Simon a legjobb barátom, akinek egyszerű és nyugodt élete kellett volna legyen.. Vámpír lett. Már sosem lehetett igazán tagja a családja életének és az én döntésem volt. Túl önző voltam ahhoz, hogy elengedjem a legjobb barátomat. Hogy hagyjam meghalni. De idővel megbékélt a döntésemmel még akkor is, ha nem volt jogom ezt meghozni helyette. Az ő élete volt, de rajtam állt, hogy hagyom meghalni, vagy egy más életet biztosítok neki. Újra meg újra a másodikat választanám, mert nem érdemli meg, hogy meghaljon miattam. Hogy minden lehetőségét elvágja attól, hogy új életet kezdhessen. Még, ha soha nem is lehet már az a régi. Később azonban egy új lehetőséget kapott az életre, hiszen ő lett a napjáró vámpír, aminek a titkát ma már páran tudjuk, de továbbra is hét pecsétes titokként őrizzük, mert nem szeretnénk, ha minden vámpír a nyakunkra pályázna azért a kiváltságért, ami Simon-nak kijárt.

Egyikünk élete sem ugyanaz, mint ami volt. Megváltozunk. Semmi sem lesz a régi. Jace már a halállal is táncolt, de visszatért. Hála az angyalnak. Valentine nincs többé. Mégis úgy érzem, hogy végjáték csak most kezdődik. 

dust and shadows

Clarissa Fray
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Karakteralkotás :: Elfogadott karakterlapok :: Árnyvadászok-
Ugrás: