be careful who you trust

the devil was once an angel

Share | 
Szállások
if i cannot move heaven, i will raise hell
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members

Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

– szabad játéktér! –
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Elaine & the Queen
May your choices reflect your hopes, not your fears
Néha szabadságot kínálni a másik fél számára kétélű kard, s az én esetemben ezúttal visszaüt. Azt reméltem, Elaine kérdései lekorlátozódnak az édesanyjára, s ez a téma már önmagában is felettébb kínos lenne, de így, hogy az apját is belekeverte... Pillantásom egyből elvándorol róla, kettőnk közé zuhan, a takaró ráncait kezdem el igazgatni, miközben a megfelelő válaszon töprengek. Túl hosszú és túl mély ez a téma ahhoz, hogy pár perc alatt átfussunk rajta, ráadásul amit a lány szeretne tudni, azt bizony nem őrzik feljegyzések. Hisz egy ilyen titkot még a tündérek sem szívesen cipelnek magukkal, az pedig, hogy meg kéne osszam vele, nem túlzottan kedvemre való.
- Van egy ötletem. - megpaskolom a térdét és felkelek mellőle az ágyról. Az asztalomhoz lépek, annak kulcsra zárt fiókjához, és egy darabig babrálok vele. Mire visszafordulok, már egy bőrkötéses könyvet szorongatok a kezemben. Tekintetem Elaine-ről a könyvre esik, halkan kifújom a levegőt, mintha máris megbánnám, amit még el sem követtem, és visszalépek az ágyhoz. Magam alá simítom a ruhámat, ahogy leülök, a könyvet pedig némi tétovázás után átnyújtom. - Édesanyád memoárja, nevezzük cenzúrázott változatnak. A kérdéseidre nem kapsz választ belőle... De ösvényt nyit számodra a válaszhoz. - Tenyerem a könyvön nyugvó kezére fektetem, beborítom ujjaimmal és gyengéden megszorítom, míg tekintetem az övét kutatja.
- Ha elolvastad és még mindig úgy érzed, tudni szeretnéd a választ, térj vissza hozzám, és elmesélek mindent, amely e feljegyzésekből kimaradt. Ha pedig úgy érzed, hogy már nem is vagy kíváncsi a múltra, s szívesebben hagynád a kételyeket mélyen eltemetve... Hozd vissza nekem a könyvet. - Ez az én ajánlatom, és remélem, tetszeni fog neki. Elaine tündér, javarészt a népével nőtt fel, tudja jól, hogy nem hazudhatunk, ám ez még nem azt jelenti, hogy amit papírra vetünk, csupa igazságból állna. Egy utazás kezdetét adtam a kezébe, sötét titkok mocsara felé. Nincs leírva benne, ki az apja. De le van írva minden, ami ahhoz kell, hogy kideríthesse.
A hír felkavar, de hamar összeszedem magam és megteszem a szükséges intézkedéseket. Látván Elaine nyugalmát könnyebben megőrzöm a sajátomat is, halvány mosollyal az arcomon, hálásan mosolygok rá, a válaszát hallva pedig aprót biccentek.
- Rendben van. Akkor, ha nincs más hátra, térjünk nyugovóra! Belefáradtam a politikába. - legyintek, jelezve, távozhat, ha úgy érzi. Feljebb kúszok az ágyon, kényelmesen elhelyezkedem, hátamat a puha párnáknak vetve. Kisimogatom ruhámból a gyűrődéseket, majd a szedelődzködő lányra pillantok. - Örülök, hogy hazatértél, kedvesem! - teszem még hozzá búcsúzóul, hiszen ezt az egyet tényleg, mindenféle trükköktől mentesen, nagyon is komolyan gondolom.
❖ Megjegyzés: köszönöm a játékot, imádtam! folytassuk mielőbb! :*.*:
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


the homecoming
Elaine & The Queen

Elgondolkodtatnak a királynő szavai, a figyelmeztetése, amellyel részben mintha elutasítaná a kérésemet, de tudom, értem, hogy ezzel csak engem akar megvédeni egy esetleges csalódástól vagy szomorúságtól. Azonban, úgy vélem, jobb szembenézni már az igazsággal, megtudni az igazat, hogy milyen volt az anyám, mint bizonytalanságban élni tovább. Nem vagyok már gyerek, nem vagyok már kislány, felnőttem, tündérmértékben sem számítok már ifjoncnak, láttam és tapasztaltam már eleget ahhoz, hogy elbírjak a gyásszal és a valósággal. Rövidke töprengés után tehát határozottan bólintok a visszakérdezésre.
- Akad néhány dolog, amit jó lenne már tisztába tennem magamban. Egyesek azt rebesgetik... régóta hallok pletykákat arról, hogy atyám nem az volt, akit annak hittem, hanem valaki... valaki egészen más. Tudsz erről valamit? - Érdeklődöm aztán konkrétabban arról a bizonyos témáról, ami a legrégebb óta foglalkoztat, ha a családom kerül szóba, és amiről eddig senkitől sem kaphattam valós válaszokat. Hogy miért nem mondtam ki konkrétan, hogy az elbeszélések szerint az apám az Ellenudvar egy tagja volt? Mondhatnám azt, hogy nem akartam befolyásolni a királynőt a válaszában, de az igazság az, hogy kicsit tartok tőle, más szemmel nézne rám, ha ezt hallaná – már amennyiben erről nem volt már korábban is tudomása.
A nephilimekre, és az ő politikájukra terelődik a szó, és eltűnődöm, vajon mi lehet az a sötét dolog, ami közeleg. Nem sok minden lehet, ami az egész árnyvilágra egyaránt komoly hatással lehet, hacsak nem valami földön túli, démonokkal vagy angyalokkal kapcsolatos. Őszintén szólva nem teljesen értem, milyen nagy dolgokat várhatunk egyetlen fiatal árnyvadásztól, de nem először hallom a kijelentést, miszerint Clarissa Fray különleges. Ha egyszer alkalmam adódna személyesen is találkozni vele, talán megérteném, mit értenek mások ez alatt.
Ám ideje most már komolyabban beszélni, és elmondani mit derítettem ki a legutóbbi küldetésem alkalmával. Úgy tűnik, a hír elsőre eléggé felkavarja a királynőt, ami természetesen érthető is. Tudomásul venni, hogy a tudtunkon kívül egy alagút miatt mindez idáig kiszolgáltatottak voltunk az Ellenudvar számára, nem kis dolog. Az első feldúlt, félbehagyott mondatokra nem felelek, nem is tudnék, inkább türelmesen megvárom, amíg az uralkodóm összeszedi magát, és határozott utasításokat ad.
- Igen, felség – húzom kissé ki magam. - Első dolgom lesz megkeresni Meliornt. Gondoskodunk az átjáróról, a másik végét pedig igyekszem mielőbb feltérképezni. - Amivel szintén óvatosnak kell lennem, hisz Donn szerint a Ellenudvar katonái sem mind ismerik azt az utat, nem lézenghetek ott túl sokat, vagy túl feltűnően, de ezt a részt, biztos vagyok benne, hogy gond nélkül meg tudom oldani.
- Köszönöm, úrnőm, jelenleg, azt hiszem, mindenem megvan, amire szükségem lehet, de ha ez változna, jelezni fogom – felelem hamar, majd szedelőzködni is kezdek, hiszen a királynő már az utamra is bocsátott, hogy visszavonulhassak kipihenni a mögöttem álló utat.

Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Elaine & the Queen
May your choices reflect your hopes, not your fears
Elaine kérdései veszélyes vizekre kényszerítenek evezni, vakmerően kapargatják egy túlságosan mély szakadék felszínét. Pillantásom, vonásaim ellágyulnak, ahogy őt nézem, testtartásom megzuhan kissé, míg a kérésén töprengek. Nincs abban semmi rossz, hogy többet szeretne tudni a múltjáról, a családjáról, ám az ilyen feltétel nélküli, tiszta vágyaink olykor a legártóbbak számunkra.
- Teljességgel értem és megértem, miért vágysz többet tudni édesanyádról, ám az emlékek, melyeket megosztok veled, talán több kínnal járnának, mint a tudatlanság. Ismerni valakit, ki többé már nem lehet velünk, fájdalmasabb, mint elfogadni egy álomkép hiányát.. - Nem óhajtom elutasítani a kérését, csak figyelmeztetem rá, hogy minél kevesebbet tud az édesanyjáról, minél kevesebb dologra emlékszik belőle, annál könnyebb a szívének feldolgozni, hogy nem lehet már vele. Ha mesélek, ha lefestem előtte az anyja jellemét, uralkodásának hangulatát, felesleges sóvárgást keltek benne, erősítve a szívében tátongó űrt. Ezt nem szeretném, de ha ragaszkodik hozzá, talán tényleg kicsalhat belőlem néhány morzsát. - Biztos vagy benne, hogy hallani szeretnél róla?
Jobb biztosra mennem az elszántságát illetően, ezért inkább finoman puhatolózom csak. Persze, hogy szeretne többet tudni róla, de vajon készen áll a fájdalomra is, melyet ezzel a nyakába zúdít? Erről csakis ő dönthet, s ha intelmem ellenére arra kér, meséljek, úgy teszek majd.
- Nem, a nephilimek világában látszólagos rend honol. A felszínen elsimítottak minden problémát, csakhogy... - pillantásom leejtem, ajkam játékosan megugrik, halvány mosolyt festve arcomra. - Nem foglalkoznak azzal, ami a felszín alatt lappang. Sosem ásnak elég mélyre. Talpuk alatt háborog a föld, rögtönzött békéjük alatt sötét árnyak mozgolódnak... Valami rossz közeledik, érzem. Mindenki érzi, csak ők nem, hiszen elvakította őket ideiglenes győzelmük mámora.
Nem tagadom, hogy örömmel tölt el a tudat. A béke unalmas, elnyomásban élni pedig annál is inkább. Az új veszély új lehetőséget is kínál rá, hogy megleckéztesse és észhez térítse az angyalvérűeket, felrázva őket ebből a delíriumos állapotból, amibe Valentine legyőzése után csöppentek. Ezt határozottan izgatottan és lelkesen várom, a megfelelő kémeimet pedig rá is állítottam már a feladatra. A Claryre vonatkozó kérdésére előbb csak sejtelmes mosollyal felelek.
- Úgy érzem, nagy dolgokat várhatunk tőle. Érdemes őt figyelemmel kísérni. - Hiszen ahol a Fray lány ott van, arra jár a kaland és a cselszövés is. Úgy vonzza magához a bajt és a gonoszt, mintha maga is egy lenne közülük. Figyelmem azonban a nephilimek politikájáról hamarosan a sajátunkra vándorol inkább, érdeklődve, s némileg nyugtalanul hallgatom Elaine beszámolóját. Az, hogy lassan a Király harcosai közé szivárog, egyszerre tölt el büszkeséggel és balsejtelemmel, hiszen minél közelebb kerül Nebiroshoz, annál távolabb sodródik tőlem, s eljön az a pont, mikor már egyedül csak a hűsége marad, mi hozzám köti majd. Féltem őt, és féltem magamat is. Az alagutakra vonatkozó megjegyzése azonban még ennél is aggasztóbb, s annyira felkavar, hogy képtelen vagyok továbbra is ülve maradni. Felpattanok az ágyról, feszültségemet járkálással vezetem le, fel-le taposom talpam alatt a talajt, ösvényt mázolva bele.
- Meg kell adnod a hozzánk vezető átjáró pontos helyzetét - szólalok meg végül hosszú percek ideges némasága és kapkodó járkálása után. Szembefordulok a lánnyal, megállva előtte pár pillanatra, mielőtt tovább folytatnám a járkálást. - Ez veszélyes, nagyon veszélyes... Mégis mikor és hogyan?
Nem akarom elveszíteni a józanságomat, a hidegvéremet, hiszen egyetlen titkos átjáró felfedezése nem újdonság Tündérföldén. Olyan sok föld alatti, rejtett és felfedezetlen átjáró, ösvény, alagút szeli át birodalmainkat, hogy az a meglepő inkább, hogy nem került elő még több. Nem is az aggaszt, hogy ez az út létezik, hanem hogy a Király előbb tudott róla, mint én. Nyugtalanságom lassan elcsitul, lépteim lelassulnak, végül visszatérek az ágyra Lane mellé, közelebb hozzá, mint az imént ültem.
- Beszélj Meliornnal és állítsatok őröket az átjáróhoz. A másik, ami a királyi palotába vezet, azzal egyelőre még nem kell törődnünk, de tartsd szemmel és barátkozz vele, váljon számodra olyan otthonossá, mint az Udvar ösvényei, hogy csukott szemmel is felfesthesd társaidnak, ha eljönne az idő. - fáradt, gondterhelt mosoly olvad szét az arcomon. Tenyeremmel beborítom a lány kézfejét, lágyan megszorítva azt. Hálás vagyok az információkért, hálás vagyok az egész lényéért, hogy itt van, velem van. - Ne most, majd holnap. Most ideje pihenned, kiélvezned a nyugalmat. Van esetleg még valami más is?
Nem akarok több aggasztó hírt hallani, de inkább mondjon el mindent, hadd lássam tisztán a képet. Közeleg ugyanis az éves tanácskozás, és szeretnék úgy szembe nézni az Ellenkirállyal, hogy birtokomban van minden szükséges információ.
- [i]Illetve, ha szükséged van valamire, ne tartsd magadban! Megadok számodra bármit, tudod, még csak kérned sem kell.[i] - fegyvert, élelmet, harcost vagy bármilyen varázslatot, megbízom Elaine-ben annyira, hogy teljesítsem kisebb-nagyobb kéréseit.
❖ Megjegyzés:
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


the homecoming
Elaine & The Queen

Mosollyal bólintok a királynő szavaira. Jól esik, hogy ennyire megbízik bennem és a munkámban, és egyben büszke is vagyok rá, mert úgy vélem, közel sem szokott akárkiben megbízni. Ez is talán arról árulkodik, hogy közelebbi kapcsolatban állunk egymással, mint amilyet mások felé általában megenged magának. Bár valamiért úgy érzem, nem sok embert enged magához igazán közel, nem sokan ismerik őt, hogy milyen valójában. Ez valószínűleg az uralkodással jár, részben ezért sem pályáznék soha a koronájára. Persze én sem számolhatok be sok, őszinte kapcsolatról, köszönhetően annak, hogy kém vagyok, de én még így is könnyebben, kötetlenebbül, kisebb felelősséggel a vállamon kereshetnék magamnak új barátokat, szerelmet, családot.
Arról érdeklődöm, mikor volt alkalma utoljára látni a Tél Birodalmát, de egyáltalán nem számítok arra, hogy megemlíti édesanyámat is, miközben a válaszát fogalmazza. Kapva kapok az alkalmon, hogy többet tudjak meg.
- Az előző királynő... Jól ismerted őt? Tudnál még mesélni róla, vagy arról az időről? - Szomorú, de mivel a családom, édesanyámat leszámítva, elég hamar eltávozott, ő pedig úgy akart megvédeni, hogy gyakran elküldött, és eltolt magától, nagyon keveset tudok róluk, és még kevesebbet az akkori tündérvilágról. Korábban nem szívesen faggattam erről a királynőt, sokáig azért is, mert fájdalmas volt a számomra, de most, hogy ő maga hozta fel, még ha csak érintőlegesen is a témát, időszerűnek tűnik egy kicsit kérdezősködni.
- Igen, ez az egy biztos, Tündérfölde mindkét fele lélegzetelállítóan gyönyörű, még akkor is, ha a lakói nem hajlandóak békében megtűrni egymást. - Állapítom meg elismerve a szavait, és magamban megfogadva a tanácsot. Sok helyen megfordultam már, de az a látvány, amit a dombok alatti vidék nyújtani tud, örökre bevésődik a szívünkbe.
- A Kör régi tagjai még mindig problémákat okoznak? - érdeklődöm, amikor szóba kerülnek az árnyvadászok. Igazából tényleg keveset tudok arról, ami odaát zajlik, a legutóbbi információim szerint Valentine Morgenstern már kikerült a képből, de hűséges követői még mindig nem visszakoztak, egy háború felé sodorva népeinket. A királynő szavaiból azt veszem ki, hogy ez neki nincs ellenére, és sosem kérdőjelezném meg a szándékait, de elgondolkodtat, hogy megosztott birodalmunk készen állna-e már egy ilyen csapásra.
- Mi történt a Fray lánnyal? - puhatolózom tovább, mert úgy tűnt, mondani akart róla valamit, de ha mégsem szándékozna elárulni, mi a helyzet, bár kíváncsi vagyok, azt is elfogadom.
- Úgy áll a helyzet, hogy végre esélyem lehet bekerülni a király lovagjai közé... - kezdek bele a beszámolómba. Hosszú ideig voltam láthatatlan kis senki odaát, aminek megvoltak az előnyei, de ideje volt már némi befolyásra is szert tenni. Ehhez persze meg kellett mászni a szamárlétrát, ami szintén időbe telt, de a munkám és fáradozásom végre kamatostul is megtérülhet. - Ezen felül tudomást szereztem egy barlangrendszerről és két fontos alagútról. Az egyik a király palotájába vezet, a másik pedig szabad átjárást enged egyenest ide, úrnőm, és egyedül az Ellenudvar egyes katonái tudnak róla, és tartják szemmel az átjárókat. - Az utóbbit Donn árulta el nekem, nem is sejtve, kivel osztja meg ezt a fontos információt, a másikat pedig később magam nyomoztam ki, ahogy esélyem volt jobban megvizsgálni a barlangot. Úgy vélem, a királynőnek érdemes lenne megfontolnia, hogy őröket állítson a megfelelő helyre, mielőtt meglephetnének bennünket, vagy titokban kémeket küldenének Udvarunkra.

Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Elaine & the Queen
May your choices reflect your hopes, not your fears
Nem véletlenül vonzanak annyira a nők. Habár a szerelem terén már kiterítette fölém igéző hálóját egy férfi, sosem tagadtam, mennyire csodálattal adózom a saját nemem előtt. Erősek és gyönyörűek vagyunk egyszerre, lágy külsőnk kemény magot rejt. Ha kell, küzdünk és mindenünket beleadjuk abba, amiben hiszünk - ha viszont letesszük a fegyvert, nőiesek és szelídek tudunk lenni. Bár jómagam szerettem ezt az oldalamat előtérben tartani, mindig csodálattal figyeltem Elaine-t, aki egyszerre volt rettenthetetlen vadrózsa és szelíd szirmú virág. Most nem látszott többnek egyszerű lánynál, aki élvezi az otthon szeretetét, pedig alig néhány órája a legveszedelmesebb lovagjaimat képviselte odakint. Már értem, a férfiak miért képtelenek ellenállni nekünk.
- Természetesen, kedves, ahogy jól esik. Nem szólnék bele a terveidbe, megbízom a döntéseidben, bár elszomorít, hogy ilyen hamar vissza kell engedjelek az árnyak közé - S valóban, Elaine egyike azon ritka lányaim körének, kik a bizalmamat élvezik annyira, hogy ne akarjam felügyelni őket. Még Elowenről és Ellyről is szeretem tudni, mikor merre járnak, Elaine-t viszont úgy képeztem és úgy is neveltem, hogy tudjam, akkor is a számomra legkedvezőbb döntéseket hozza, ha hátat fordítok neki. Időnként persze azért nem árt megerősíteni a hűségét, de az ő esetében biztosra mentem. Ő tölt el szinte a legnagyobb büszkeséggel mind közül, ám tudom, ezt sosem éreztethetem velük. A kivételezés sosem vezet semmi jóra, és kár lenne egymás ellen hergelnem őket. Elaine amúgy is született katona, aki egész életében eszerint élt; nem a trón törvényei szerint nevelkedett, s bár többször is fontolóra vettem utódomként, jobb szeretem az oldalamon látni, mint a helyemen.
- Régen. Túlságosan régen... - tekintetem elréved a válla felett, s míg az emlékeim közt kalandozom, aprót koryolok a borból. - Akkoriban még nem éltünk olyan ellenséges viszonyban. Az előző Királynő idején szabadabb volt az átjárás udvaraink közt. Én már nem emlékszem arra az időszakra, amikor még egyetlen Birodalom alkotta a tündérek népét, de tudom, milyen csodálatos látvány volt az érintetlen hó látványa, milyen érzés volt a virágok szirmainak érintéséhez szokott ujjaimnak először érinteni azt a kásás, jéghideg csodát... A mondének világában is esik a hó, persze, de az Ellenudvarban teljesen új értelmet nyer a tél.
Bár tagadhatatlanul gyűlölöm a Királyt, a birodalmáról mégis sóvárogva, őszinte szeretettel beszélek. Ugyan a sötétség, melybe népét taszította, igazán ellenszenves számomra, az egykori pompája földünknek még mindig kísért. Ha egységessé formálhatnánk Udvarainkat, vagy csak elérhetnénk, hogy feltétel nélküli békében működjünk egymás mellett... Bárcsak!
- Biztosan gyönyörű lehet! Vésd jól a szívedbe a látványt, Lane. Bárhová is sodor az élet, azt az élményt már senki nem veheti el tőled, mellyel gazdagabb lettél - rámosolygok, nem érzek irigységet. Megtehettem volna én is, hogy harcosnak állok és magam fedezem fel Tündérfölde járhatatlan tájait. Inkább a diplomácia mellett döntöttem, és nem váltanék életmódot akkor sem, ha megtehetném.
- Igazán semmi érdekes, csak a nephilimek szokásos szeszélyessége - legyintek, majd mielőtt még folytatnám, újabbat kortyolok a poharamból. - Szentül ragaszkodnak a békéhez, mintha azzal semmissé tehetnék az összes problémát. Üveggolyókat pörgetnek az ujjaik közt... - imitálom a mozdulatot, a levegőben zongoráztatom hosszú ujjaimat kettőnk közt. - S a végén, elég egyetlen rossz mozdulat, egyetlen ártatlan rezdülése a kezüknek... - kifeszítem a gyűrűsujjam, és a levegőbe rajzolt, játékos hullámok egyből megtörnek, ahogy a képzeletbeli golyó lebillen a kézfejemről, és a semmiben ezernyi apró szilánkra tör.
- Az árnyvadászok pedig ugyebár nem arról híresek, hogy olyan jól kézben tartanák a dolgokat. Előbb vagy utóbb megsértik a békét. - Kárörvendő mosolyomat meg sem próbálom leplezni, ahogy iszom néhány kortyot. A kiürült poharat visszateszem az asztalra, majd befészkelem magam az ágy végébe. - Tudod jól, hogy támogatom az összefogást az árnyvilágon belül, de nem hiszem, hogy a nephilimek lennének hozzá a kulcs... Még arra sem tartottak méltónak minket mindezidáig, hogy elfoglaljuk a helyünket a Tanácsukon belül. Clarissa Fray...
Mélázva ejtem ki a nevét. Az a lány nem segített Meliornt a Tanácsba juttatni, s bár így is célt értem, attól még tagadhatatlanul érdekes képviselője a nephilimeknek. Kíváncsian figyeltem a sorsuk alakulását, miközben biztosra vettem, hogy a bukás felé menetelnek.
- No de hagyjuk a politikát! Mesélj inkább, hogyan haladnak a nyomozásaid!

❖ Megjegyzés:
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


the homecoming
Elaine & The Queen

Mindig jó visszatérni, újra látni a helyeket, ahol a gyerekkorom nagyobb részét töltöttem, ahol felnőttem, találkozni olyan tündérekkel, akik között sokkal inkább önmagam lehetek, nem kell megjátszanom magam, nem kell lebukástól tartanom. Jó itt sétálni az ismerős falak között, vagy épp ösvényeken, fák és virágok mellett, jó időnként újra itt lenni a nyárban és tavaszban a borús hidegben eltöltött időszakok után. Ám igazán csak a királynő fogadtatásától érzem úgy, hogy valóban hazatértem. És tudom azt is, hogy mennyire megtisztelő ez, hisz az úrnőnk bár sokakkal igen nyájas, de azt hiszem, kevesen vannak olyan szerencsések, hogy ilyen őszinte örömteli köszöntésben részesülhessenek.
- Köszönöm, felség – pillantok rá immár igazán elmosolyodva, mégis kissé ártatlanul és szégyenlősen, mielőtt megölelném. A munkám során, az ellenség sorai között járva ugyan elég kemény és magabiztos vagyok, mert olyannak kell lennem – vagy mert olyan akarok lenni –, és kevesen tudják, mert kevesen ismernek annyira, de van egy érzékenyebb oldalam is, és ennek az oldalamnak bizony hogy jól esik visszatérni az egyetlen olyan személyhez, aki még a legközelebb áll a család fogalmához az életemben. Bár azt hiszem, ezt így nyíltan még nem mondtam neki soha, így talán nem is tudja, hogyan érzek, hogy számomra ő leginkább olyan, mint egy nővér.
Beljebb tessékel, majd helyet foglalunk, és beszámolóm előtt, azt kéri, meséljek kicsit magamról és a terveimről, amit most egyáltalán nem is bánok. Az ármánykodásban töltött hetek, hónapok után egyszerűen jól esik most egy kis beszélgetés és henyélés.
- Ezúttal csupán egy-két napig tervezek maradni. Nem szeretném hosszabb kimaradással magamra vonni a figyelmet. - Folyton úgy ügyeskedek, hogy találjak magamnak valamilyen munkát magamnak az Ellenudvar falain belül, amellyel elvegyülhetek, és észrevétlenül hallgathatok ki társalgásokat. Dolgoztam a konyhán is, vívni tanítottam az újoncokat, és most talán a katonák közé is beszivároghatok majd a seregbe. Sokkal inkább mondanám azt hazai terepnek, mint az előzőeket, de persze mindegyiknek megvolt az előnye, és lehetőséget adtak feltérképezni a kastélyt, infókat gyűjteni az őrségről, a király szokásairól, arról, milyen és mennyi fegyverük van, és persze az intrikák... Ki, kivel, mit, miért... Sosem tudhatjuk, egyik-másik információnak mikor vehetjük hasznát. Azonban most sajnos okom van feltételezni, hogy Donn MacCoy leleplezett, bár ebben még nem lehetek biztos, ezért egyelőre nem is tervezem megemlíteni őt a királynőnek. Felesleges aggodalmat jelentene csak. Az én hibám, figyelmetlen voltam, a saját csapdámba estem, amikor túl közel férkőztem hozzá, és ezt most valahogy rendbe kell hoznom.
- Tündérfölde gyönyörű, mint mindig. Főképp az itteni ragyogóbb, színesebb fele. Bár van az érintetlen havas táj, illetve az őszi levelekkel borított vidékek látványában is valami megfoghatatlanul szép. Jártál már valaha a Télben, felség? - teszem fel a kérdést elgondolkodva, mert nem emlékszem, hogy beszéltünk-e már erről valamikor. Persze a szívem inkább a Nyárba húz, hisz innen származom, de akármilyen fondorlatosak is vagyunk mi, tündérek, nem hazudhatunk, ezért nem tagadhatom meg a világunk havasabb oldalától sem az érdemeit.
- Van valahol a fehérségből kivezető úton idefelé egy befagyott folyó és vízesés, amelyet valójában szavakkal leírni nem is igazán lehet. A jég úgy szikrázik, mintha csillagok táncolnának alatta... - Ezt inkább látni kell, de lehet a királynő nem így értette a kérdését, és nem is igazán érdekli, hogy milyen útvonalakon járok. Bár ha egyszer ő uralja majd azokat a területeket is, őt is érintheti, hogy mi terül el rajta.
- És errefelé történt bármi említésre méltó? Néhány pletyka még az Ellenudvarba is eljutott arról, ami a mondénok és árnyvadászok világában zajlik. - Tudom, hogy a királynőnknek vannak állandó kémjei abban a világban is, és szeret tisztában lenni vele, hogy mi zajlik ott. Én megértem, a tudás hatalom, ez már sokszor bebizonyosodott.

Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Elaine & the Queen
May your choices reflect your hopes, not your fears
Tisztában vagyok vele, hogy a két Udvar egyesítésének szándéka nem eredendően a saját vágyaimból fakad. Eleinte pártoltam a békét, bőven beértem azzal, hogy népünk két részre szakadt tagjai nyugalomban élhetnek egymás mellett, háborítatlanul. Konfliktusok azonban mindig adódnak, és a kémjeim segítségével fény derült a Király szándékaira is. El akarja foglalni az Udvaromat, hogy igába hajthassa népemet, összekovácsolt birodalma élére pedig magát helyezné. Ez nem csak a kivégzésemmel, vagy ami még rosszabb, a szolgasorba kényszerítésemmel járna, hanem az élet, a tavasz és a szépség megrontásával is. Ezek mind eltűnnének Tündérföldéről, ha egy Hozzá hasonló venné át az uralmat felette; hiszen az ő szívében nincs más, csak sötétség. Hallottam mendemondákat arról, hogyan bánik a gyermekeivel, s nem különbül az ellenségeivel. Így aztán döntenem kellett.
Lucifer csodálatos lehetőséget biztosított. Ölj, mielőtt megölnek, pusztíts, mielőtt elpusztítanak - az ő ereje elég lesz hozzá, hogy megállítsam az Ellenudvar törekvéseit, és jómagam egyesítsem e két birodalmat. Bár eleinte csak a túlélés iránti vágy hajtott, idővel beláttam, tetszik ez az ötlet, és igazán szívesen kiterjeszteném a hatalmamat. Két megvadult nagymacska, kik ugyanazon falat húson civakodnak. Már csak az a kérdés, ki szerzi meg előbb.
Gondosan elhelyeztem minden játékost a sakktáblámon. Régimódi, kézzel faragott darab volt, amit még egy boszorkánymester nagylelkű ajándékaként kaptam, évszázadokkal ezelőtt. Remekül reprezentálja magányomban szőtt, ördögi terveimet, és annak legfontosabb szereplőit. Elaine is elhelyezkedik rajta, hiszen az ő bizalma és irántam tanúsított hűsége legalább olyan fontos számomra, mint az általa szerzett információk. Természetesen a táblámnak vannak beáldozható gyalogjai, ő azonban sokkal fontosabb pozíciót tölt be. Futó, mely képes veszélyes távolságokat átszelni, és besurranni minden szabadon hagyott résen. A legfontosabb bábu, mellyel sakkot adhatunk a Királynak.
- Drága Elaine! - ölelésre tárom a karomat a lány láttán, és a kényelmes karosszékből felemelkedve sietek elé, hogy két puszival üdvözölhessem. - Üdvözöllek újra itthon!
Kurta biccentéssel jelzem az őt kísérő udvarhölgynek, hogy dolgára mehet, és ha a lovaghölgy nem bánja, gyengéden átkarolva tessékelem őt beljebb.
- Helyezd magad kényelembe! Epekedve várom, milyen hírekkel érkeztél, de előtte inkább mesélj! Hogy érzed magad? Meddig maradsz?
Az egyik kényelmes ülőalkalmatossághoz vezetem, majd az asztalhoz libbenek, hogy töltsek neki a friss gyümölcsborból, amit nem olyan rég hozattam a kedvéért. Két pohárral a kezemben térek vissza hozzá, helyet foglalva mellette, és az egyik poharat neki kínálom, érdeklődő, széles mosollyal fürkészve, a válaszát várva.
- Milyen az élet Tündérföldén? - kíváncsiskodom. Jómagam nagyon ritkán hagyom csak el az Udvart, akkor is főként a mondének világába utazom. Az Ellenudvar és a Vadűzés területe is egyaránt túl veszélyes lenne ahhoz, hogy csak úgy kirándulgassak.

❖ Megjegyzés:
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


the homecoming
Elaine & The Queen

Az egyik, amit a legjobban szeretek a kémkedésben az az, hogy soha nem unalmas. Persze néha türelmesnek kell lenni, és olykor tényleg csak a szerencsén múlik, hogy éppen jókor legyünk jó helyen, de én tudok várni, ha kell. Izgalmas munka, hisz folyton megvan a veszélye a lebukásnak, ami kemény és igen szélsőséges következményeket vonhat maga után, de ami azt illeti, én szeretem a veszélyt is. Szeretem, hogy használnom kell az eszemet, időnként a csáberőmet, bevetni némi színészkedést, de tudni kell lopakodni is, besurranni helyekre, halkan, láthatatlanul, mint ahogy a szellő jár át éjjel egy hűvös, huzatos kastélyt. Közben folyton új emberekkel, tündérekkel ismerkedhetek meg, és azt hiszem, szeretem azt is, hogy ők soha nem ismerhetnek meg igazán, csak én őket. Ez a munka gyakran előhozza a sötétebb oldalamat, ám oly módon, hogy közben mégis jót teszek, hisz a népem és a királynőm érdekében cselekszem. Ha megdőlne az Ellenudvar hatalma, és királyuk helyét a mi uralkodónk venné át, végre igazán béke honolhatna Tündérföldén, ez pedig azt is jelentené, hogy erősebbek lennénk, mint valaha. Egységben az erő, azt mondják. Információim szerint néhányan hajlanának is rá a Tél népe közül, hogy segítsék ennek bekövetkeztét. Nem mindenki ugyanazon okból támogatná az ügyet, ám hogy kinek mi az indoka, az kevésbé számít. Megbuktatni a vezetőjüket, békét, új időket elhozni... A lényeg, hogy vannak, akik belátják, mi a jó nekik. Azok miatt azonban, akik még nem látnák a nagyobb képet, nos... muszáj egyéb cseleket is bevetni, úgy mint az Ellenudvar várának feltérképezése. Hallottam egy mindössze maroknyi tündér által ismert alagútról, amely egyenesen a trónterem melletti pihenőhöz vezet. Még egy vázlatos rajzot is kaptam hozzá térkép gyanánt, de természetesen előbb a saját szememmel kell látnom a titkos utat, és meggyőződnöm róla, hogy használható, mielőtt bármit is kezdenénk vele. Erre azonban még nem volt alkalmam, mert már ideje volt visszalátogatnom az Udvarba, és tiszteletemet tennem itt. Túl rég jártam erre utoljára. A pontos idejét nem tudom, talán nem is számít igazán, hisz az idő olyan képlékeny dolog. Ám mégis várom már, hogy megörvendeztethessem a királynőt néhány apró jó hírrel, és hogy társalogjunk egy kicsit, mint ahogy régen tettük.
Érkezésem után azonnal üzentem az úrnőnknek, hogy itt vagyok, és kértem, hogy fogadjon. Amint megkapom a választ, egy kísérővel az oldalamon, aki egészen a szállások bejáratáig mellettem marad, végre bebocsátást nyerek a királynőhöz.
- Felség – üdvözlöm egy kisebb főhajtással. Arcomon visszafogott, mégis őszinte mosoly pihen, ahogy közelebb sétálok hozzá. - Örülök, hogy tudott fogadni. Van egy-két jó hírem az ügyünkkel kapcsolatban. Azt hiszem, elégedett lesz – jegyzem meg bevezetésképpen, de nem vágok rögtön a közepébe, csak majd ha ezt a parancsot kapom. Igazság szerint jól esne azért egy kicsit letelepedni valahová, és megpihenni is, hisz hosszú utat tettem meg idáig.

Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members

Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Manhattan :: Central Park :: Tündérfölde :: Tündérek Udvara-
Ugrás: