Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo

If I cannot move heaven, i will raise hell


Liliom lugas
TO LOVE IS TO DESTROY, AND THAT TO BE LOVED IS TO BE THE ONE DESTROYED

Silent Brothers
adminisztrátor
ranggal rendelkezem
Silent Brothers
all the stories are true


Liliom lugas Empty
-- szabad játéktér --

Desdemona
Tündérkirálynõ
ranggal rendelkezem
Desdemona
all the stories are true


Liliom lugas Empty

the queen & sammael
welcome back

- Ahogy óhajtod. - Eszem ágában nincs semmivel sem magamra haragítani, hiszen népünk teremtésének a szerepében nagyon fontos szerepet játszott ő maga. Nem mellesleg őszinte melegséggel tölt el a jelenléte, hogy újra itt van közöttünk és amúgy sem lenne okos húzás, ha egyetlen egy rossz lépéssel magamra haragítanám, hiszen meg kell próbálnom mindenképpen továbbra is a kegyeiben maradni.
- Döntéseimet megannyi körülmény határozza meg, amelyet ha egyenlőre nem is láthatok fel vagyok készülve rájuk. Sosem hagyok semmit sem a véletlenre, ezt már igazán tudhatnád. Igyekszem sikerrel véghez vinni a tervemet, amelynek a kezdő lépéseit már megtettem. - A szükséges kezdeményezés az egyik herceg irányába elengedhetetlen volt, de arra is felkészültem, ha elárulna, vagy esetlegesen megpróbálna kibújni az ígéretei alól, habár közben én is saját mondandómat csűrtem-csavartam, hogy önmagamnak kedvezhessek, de ez szinte már hozzátartozik a mindennapjaimhoz.
- Tudom, hogy közrejátszottam a helyzet alakulásában, de ez nem azt jelenti, hogy ne tudnám megakadályozni, hogy végleges legyen. - Eléggé rátermett vagyok ahhoz, hogy helyrehozhassam még azt is, ami reménytelenek tűnhet. Nincs olyan helyzet, vagy szituáció, amiből ne tudnék nyertesen kitáncolni még akkor sem, ha valamilyen szinten kénytelen vagyok vereséggel szembesülni.
- Van egy igen különleges árnyvadász, akinek az ereiben démonvér csörgedezik és az árnyvadászok által kreált birodalmat kívánja megdönteni. - Mérhetetlenül megbízom a fiúban, mégis rendkívül veszélyes játékot űzök azzal, hogy a bizalmamat belefektettem, de még ezt sem teljesen vakon teszem, hiszen megvannak a magam tervei arra, hogy mihez kezdek abban az esetben, ha elbukna. Nincs olyan lehetőség, amelyben én jönnék ki rosszul a helyzetből, hiszen azzal népemet fenyegetném és azért mindenre képes vagyok, hogy őket megóvjam. Az ajánlat pedig, hogy egy világ, ahol nem kell árnyvadászok által kreált kegyetlen törvényeknek fejet hajtanunk, hogy nem kell elfogadnunk az állítólagos felsőbbrendűségüket igazán kecsegtető. Olyan ajánlat, amelyre nem lehet nemleges választ adni. Ezért sem tettem meg.


♥️ || lesz még jobb is Liliom lugas 2148618046

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


Liliom lugas Empty

Szótlanul ízlelem a kifejezést; földi dimenzió, és ennek köszönhetően csak lassan ingatom meg a fejemet a feltett kérdésre válaszként. - Fennmaradásotok és létezésetek elég ahhoz, hogy a kedvemre tegyen, tündéredet pedig a megbeszélésünk végeztével sétára invitálom a birodalmadban. – a tárgyalásunkat pedig nem kívánom elnyújtani. Most, hogy újra önmagam vagyok, lesz még lehetőségünk, hogy egy évezredet bepótoljunk és szükségesnek is tűnik, főleg annak tekintetében, amelyet hallok tőle. Fagyos, élettelenséggel átszőtt energiáim rezzenéstelenséggel lengnek körül továbbra is, noha a kedvemet nem éppen íveli felfelé az utóbbi – ki tudja mennyi – idők történéséinek rövid felvázolása.
- ...és miként döntöttél; mikor fog eljönni az a nap? Vagy tán odázod még a dolgot? Ha odázod, meddig még? Egyenes választ adj, kímélj meg attól, hogyha majd eljön az ideje. Látnod, tudnod kell mostanra, hogy mikor van itt az ideje, főleg, ha ennyire nagy a baj. – nem tetszik, határozottan nem tetszik, hogy a kihalás árnyéka vetül rájuk, hogy ez aggasztja a leginkább. A kezdetektől a legfontosabbak voltak a számomra, a legnagyobb becsben tartottak és a leginkább büszkeséget keltők mellkasom mélyén.
- Nem engedhetem és te sem, hogy megszűnjetek létezni, eleve idáig sem kellett volna, hogy fajuljon a helyzet és az a te felelősséged kedvesem, hogy megtörtént. – nem emelem meg a hangomat. A mellébeszélés sosem volt a kenyerem, nem véletlenül teremtettem őket is úgy, hogy ez ne legyen erényük.
Lusta, ravasz mosoly ül meg ajkaim szegletében a válaszát hallva. - Halálosabban tekintesz erre az egész helyzetre, mint maga a Halál. Nem hiába vagy az egyik kedvenc gyermekem. – kifejezetten szórakoztat a maga módján, hogy ilyen szemlélettel áll mindahhoz, amelyről most szó esett.
- Elég mára ebből, később visszatérünk még rá. Most kellemesebb történetre vágyom. Mesélj nekem a számodra legkedvesebbről. – az pedig, hogy ez személyt vagy más egyebet takar, teljesen rábízom. Ezer évet hagytam ki, ezer évig voltam távol, így tulajdonképpen minden történet újdonsággal bír a számomra, ami az elmúlt tíz évszázadot foglalja magába vele kapcsolatban.


//Bocsánat, hogy csak ennyire megkésve érkeztem! //


Desdemona
Tündérkirálynõ
ranggal rendelkezem
Desdemona
all the stories are true


Liliom lugas Empty

the queen & sammael
welcome back

Történelmünket, teremtésünket habár megannyi teória és történet övezi, talán egyik sem leplezi igazán a valóságot. Egy valami azonban teljesen biztos, mégpedig az, hogy a fajuk, a teljes lényünk egésze nem jöhetett volna létre nélküle. Ó, hogy mennyire csodálom őt. A szívemet húzó súly, mely a halálhíre óta kegyetlenül kínozta a lelkemet, most megszűnni látszott. Hát tényleg itt van közöttünk és él. Visszatérése pedig megannyi reménnyel kecsegtet.
- Tudod jól, hogy számodra bármelyikünk, bármikor szívesen időt szakít még csak kérned sem kell és máris a tiéd lehet. A hölgy pedig készségesen csatlakozik hozzád amennyiben ezt diktálja a vágyad. Esetleg van még valami, amit népem tehet annak érdekében, hogy visszatérésed a földi dimenzióba kellemesebb lehessen? - Ostoba lépés lenne ellenkezni és felesleges is. Tudom jól, hogy amit meg szeretne kaparintani arról úgy sem fog lemondani. Az udvarias kérés nem más, mint álca, amivel mi is élünk, miközben igazmondó szavainkat forgatjuk ki a saját kedvünkre hamis reményeket keltve azokban, akik képtelenek a sorok között is olvasni.
Tekintettem a lányra emelem, aki mintha megfagyott volna helyben, de végül csak-csak bólintásra emeli a fejét. Elvitte a cica a nyelvét. Vagy egyszerűen csak megrémült. Habár ezért nem igazán büntethetem, hiszen megvan a maga sajátos kisugárzása, amitől a hideg futkos a hátamon, mégsem a rossz értelemben. Az ő esetében sosem.
- Nem volt egyszerű. Döntések halmazát kellett meghoznom nap, mint nap, amely azt szolgálta, hogy a népem életben maradhasson. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy egy évezreden keresztül szemet hunytam a másik udvar tettei, cselekedetei felett, de igazán csak óvni kívántam a sajátomat, a népünket a kiirtástól. Az egyik szemem azonban mindig az udvart figyelte, hogyha eljön a nap, mikor közbe kell lépni készen állhassak, hogy megmenthessük a népünket. Csak úgy, ahogyan az elmúlt évezred minden napján tettem. - Mindig elsők voltak a fajtársaim, a népem. Semmi más nem számított, amíg az én népem volt az, aki dicsően sétálhatott el. De vannak kudarcok is, amelyekkel szembe kell néznünk, s habár ez koránt sem nyerte el a tetszésemet, de mindig az mutatja meg igazán, hogy mennyire vagyunk erősek, hogy hányszor tudunk felállni, miután a padlóra taszítottak minket, hogy eltapossanak.
- Eszem ágában sem volt kételkedni a képességeidben, atyám. Mindössze egy évezred szülte változásokat nem módosíthatunk egyetlen halállal. Terveket, biztonsági hálókat kell szőnünk, hiszen ha a király meghal, nem biztos, hogy egy olyan örökös ül a trónra, aki nekünk kedvezne, de az is lehet, hogy a halála egy olyan káoszt indítana el, amely népünk nagy részének a halálával végződne. - Most pedig igazán meg kell válogatnunk, hogy milyen harc is az, amit magunkra vállalunk. Nem ugorhatunk mindenbe fejest azonnal, hiszen még megannyi mindent kell felmérnünk. Szövetségesekre van szükségünk, egy alapra, amely megakadályozhatja a katasztrófát.


♥️ || lesz még jobb is Liliom lugas 2148618046

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


Liliom lugas Empty

A nevét nem soká ízlelgetem a megkérdezettnek, reá vetett pillantásom pedig elegendő volt ahhoz, hogy pontosan tudjam miféle kérdés fogja követni a megválaszoltat leányom részéről általam. Mielőtt azonban hozzá fordulnék előbb beszélgető partnerem birtokolhatja magának metsző-kék szempárom jegességét.
- Tudod mellőzni egy napra az udvarodból? – az okát megtartom magamnak és noha udvarias kérdésként kínálom fel az elhangzottat, valójában a lehetséges válaszlehetőségeknek nem sok lehetőséget hagyok. Az a nap, huszonnégy óra kell nekem, és teremtéseim legfőbb ékkövei nem mondhatnak nemet. ...legalábbis nem következmények nélkül. Az illem azonban úgy követeli meg, hogy kérdezzek, mielőtt a szóban forgó felé fordulnék a csészényi, melengető ital felett.
- Aerwyn, hajlandó vagy egy napot nekem szentelni az életedből kívánalmaim szerint? – illetem a szóban forgót a kérdéssel, megkésve emelve rá fagyos pillantásomat. Vonásaimról nincs mit leolvasni egyelőre, azonban addig nem vagyok hajlandó tovább menni, amíg nem kapok választ a megkérdezettől.
A folytatást azonban a szükségesnél nem fogom jobban vissza. Válaszára több, mint kíváncsi vagyok, ezért rezzenéstelen vonásokkal teszem fel újabb érdeklődő kérdésemet, hiába nem vagyok túlságosan elragadtatva attól, hogy egyáltalán meg kell formáljam ezeket a szavakat ezen sorrendben, ahogy kiejtem őket pengevékonnyá préselődött ajkaim között.
- Egy évezred. – jegyzem meg ridegen a forró tea felett a válaszát hallva és ilyetén téren válasszal is szolgálva, megelőlegezvén az igazán  meg nem fogalmazott kérdésre a választ. Ennyi idő telt el azóta, hogy utoljára láttuk egymást, élvezhettük a másik társaságát és noha nem voltam jelen az életében, a legcsekélyebb mértékig sem vártam volna, hogy képes lesz hagyni idáig fajulni a dolgokat.
Lassacskán rázom meg világos szálakkal borított üstökömet.  - Miért nem léptél közbe előbb? – teszem le a csészét az alátéttel együtt a kis asztalkára, mely találkozóhelyünk kiegészítőjeként szobrozik mellettem. Hogy helytelenítem-e a dolgot? Kétségtelen. Hogy ítélkezem-e felette? Még kétséges. Hogy elítélem-e, amiért engedte mindezt megtörténni? Aligha.
Szórakoztatónak tűnhetnek számomra a szavai a válasza alapján. Ajkaim megremegnek, de mikor metsző tekintetem újra magának birtokolja, tudhatja, érezheti zsigereiben, hogy mennyire nem vagyok jelen pillanatban a humoromnál.
- Úgy véled, hogy a HALÁL csak nyílt támadással képes elvenni az élet ajándékát? Ezzel pedig káoszt szülne…? Hát ennyire lebecsültél engem egyetlen évezred alatt, gyermekem?! – billentem oldalra a fejemet, ahogy végigmérem őt. Félre értés ne essék, a kedélyes válaszolgatás mellett az energiáim teljesen megváltoznak, sötétséget hozva ezáltal a birodalmába, fojtogató, vészterhes energiákat, amelyek éledezve vibrálnak köröttem, bele-belemarva a közelben lévőekbe.


Desdemona
Tündérkirálynõ
ranggal rendelkezem
Desdemona
all the stories are true


Liliom lugas Empty

the queen & sammael
welcome back

Visszatérésének elmondhatatlanul örültem, hiszen ezzel egy olyan lehetőséget kecsegtetett, amelyre szinte vészesen szükségem volt. Minden, ami körülöttem történik a világban arra utal, hogy igazán veszélyes vizekre eveztem és jobb pillanatban nem is térhetett vissza hozzánk ő, aki mindennél többet jelent a számomra és a népem is mélyen tiszteli. Ha számítottam volna a visszatérésére, ha tudtam volna, hogy érkezik a legkevesebb, hogy egyfajta lakomát szerveztem volna a számára, egy ünnepséget, ahol mindenki legalább akkora áradattal néz rá, ahogyan én teszem, ha nem többel.
- A hölgy neve Aerwyn, egy igazi kincs, amelyet az udvarom örömtelien birtokolhat. - Mindegyik tündéremre egytől-egyig teljesen büszke vagyok. Örülök, hogy az udvarunk talán az egyik legjobb időszakát éli és én minden erőmmel azon vagyok, hogy ezt még jobbá tehessem. Hiszen számomra a mindenséget jelenti az udvarom épsége és annak tökéletes virágzása. Mindig igyekszem mindenkinek minimálisan a figyelmemből egy darabot adni, hogy ezzel is kifejezzem mennyire fontosak is a számomra.
Érzem az ítélkezést a hangjában, amiért lesütöm a szemeimet és tényleg hibásnak érezem magam, amiért hagytam idáig fajulni, de az események kicsúsztak a kezeim közül. - Megannyi dolog változott, mióta utoljára láttalak. Különböző nézetek alapján szakadt ketté udvarunk és azon része szinte rögtön hervadásnak kezdett, de igyekeztem a saját népem védelmében egyfajta látszólagos békét teremteni, ami azonban egyre vékonyabb és vékonyabb az évek múlásával, mígnem most már nem nézhetem tétlenül mindazt a pusztítást és káoszt, amit maguk körül építenek fel. - Az udvar habár teljesen más értékrendet képvisel és más törődést is igényel, hiszen megannyi dologban különbözik a sajátomtól, egy valamit igazán megérdemelne egy dicső vezetőt, aki a káoszt, ami ott uralkodik rendbe teszi.
- Nem atyám, nem.. A nyílt támadás csak még több káoszhoz vezetne, ennél sokkal visszafogottabb megoldás útján kell járnunk. - Azzal, ha könnyedén fejét vétetjük a királynak csak felbőszítjük a hűbb alattvalóit talán fiai közül még lenne is olyan, aki bosszút esküdne, ami a tündérek türelmének köszönhetően, ha később is, de hatalmas problémákat sodorhatna magával a jövőnkbe.


♥️ || lesz még jobb is Liliom lugas 2148618046

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


Liliom lugas Empty

Hűség. Olyan jegy, részlet, tulajdonság, jellemvonás – mindegy minek nevezzük –, amely nem múlik el csakúgy, nem nyomtalanul, nem visszafejthetetlenül és főleg nem örökre… Tudom, érzem abból, ahogy rám pillant, ahogy a mellkasa ketrecében hevesebben válik dobogóvá a vért pumpáló, hogy rám pillant, amiképpen tekintetének végtelen odaadása fogad. Tudtam, hogy rá számíthatok, hogy számára a visszatérésem kellő mértékű és fogadtatású lesz, ebben pedig nem hagy megcsalatkoznom.
Mélyen szívom be az illatát, amit sohasem voltam képes semmihez hasonlítani. A halandók többsége trágyadombbal összetéveszthető bűzt áraszt magából, az angyalok savanyú bukéval rendelkeznek, teremtményeim többsége viszont hordozza az üde másság színfoltjának kedvező vonulatát. A tündérek azonban… Ők egészen mások. Semmihez sem hasonlíthatóak a maguk tökéletlen tökéletességében, alkotásaim koronáit testesítve meg. Vagy annál is többet…
A hajába kerülő rózsán, ajándékom csekélységén egy darabig elidőzik, hideg pillantásom metsző éle, mielőtt ismételten a szempárjához találnék vissza. A teával kapcsolatban bólintok egyet, majd a mutatott és felkínált ülőalkalmatosságon foglalok helyet, az időközben érkező, általam kért forróitalt pedig hezitálás nélkül fogadom el, megszemlélve az azt felszolgáló szőke kis tündért. Mi a neve ennek a példánynak? - érdeklődök a gőzölgő nedűt lötyögtetve meg a csészében, egyértelműen a kezembe akasztó kilétére utalva, ahogy a lányom felé fordulok. A vonásai még mindig pontosan olyan csodálatosak és gyönyörűek, mint amilyenekre emlékeztem. Ilyenkor kifejezetten üdvös, hogy az idő vasfoga nem mindenen hagy nyomot, ahogy az évszázadok leperegnek az idő végtelen tengerének kusza egyvelegében. Megingatom a fejem, mert véleményem szerint nincs mit megköszönjön egyáltalán. Az orcáira szaladó pír azonban nem kerüli el sas élénkségű figyelmemet. Közbe azonban nem szólok. Választ várok helyette a kérdésemre és ha valamit, azt biztosan tudom, hogy az igazság megcsavarása mellett sem lesz képes hazudni nekem.
A magyarázatot ide-oda, kedvtelve ingatott fejjel hallgatom, ízlelem meg, olykor belekortyolva a hosszú ujjaim által közrefogott teáscsészébe. Ahogy befejezi a beszámolót, úgy nyújtom a kezemben tartottat átvételre az egyik udvaronca által. Tenyerem az arcára simul cirógatva a bőrét, egészen felmelegedve a még előbb tartogatott forró italtól.
- Drága, becses és olyan nagyon drága gyermekem… hogyan hagyhattad? - a kérdés jogos a szemszögemből, hiszen az említettet ennyi alapján még nem tudom beazonosítani és ha később tudom is, akkor sem igazán értem, miként engedhette, hogy a szóban forgó ekkora hatalomra tegyen szert.
- Szeretnéd, hogy elpusztítsam? Az boldoggá tenne édes lányom? - vonom feljebb az egyik szemöldökömet, még mindig a tenyeremben fogva közre arcát.


Desdemona
Tündérkirálynõ
ranggal rendelkezem
Desdemona
all the stories are true


Liliom lugas Empty

the queen & sammael
welcome back

Megannyi évszázad, mondhatni egy teljes évezred is eltelt már, mióta utoljára láttam, de az erejének cirógatását és jelenlétét a levegőben rögtön megéreztem és felismertem. Legalább annyira ismerősen hatott, mintha soha el nem ment volna. A lelkem egy darabkája örökre elraktározta benne emlékét a jelenlétének, a létezésének puszta, tökéletes energiáját.
Szívem hevesebben kezdett el verdesni, ahogyan megpillantottam az alakját és nem képzelgés volt, a valóságot ábrázolta és közel volt hozzám, amelyet csókja csak még inkább megerősített bennem, ahogy energiája egybe olvadt az enyémmel és feltöltötte elektromossággal minden egyes porcikámat. Szinte leírhatatlan boldogság töltötte meg az egész lelkemet. Hihetetlen volt számomra, hogy újra tényleg az élők sorát tarkítja, amelyet lévén, hogy ő maga a halál talán nem a legtanácsosabb, leglogikusabb megnevezés a számára.
Az ajándékát, amelyet a kezembe csúsztatott, miután kicsit volt lehetőségem észhez térni a csók, s leheletének cirógatásától az arcomon, vörös hajkoronámba tűzöm és büszke mosollyal az arcomon viselem. – Máris hozatom. – Apró kis madár kell szárnyra, hogy hírül vegye az igényét a mindenségünk atyájának, miközben őt egy pad felé terelem, amely előtt egy gyönyörű szökőkút terül el. Közben pedig az egyik aprócska, szőke tündérem a teával a kezében megérkezik és azt lehajtott fejjel kínálja egyenest Sammael-nek. – Köszönöm kedvességed. – Apró pír is szökik az arcomba bókjára, habár sok férfitól halottam már ugyanezt, az övé mégis őszintébben hangzott, mint bármelyik másé. Szavaiban mindig is képes voltam az igazságot felfedezni, míg a legtöbb személy esetében ezt nem mondhattam el. Meg aztán az is ott volt a sorok között, hogy az ő véleménye ténylegesen érdekelt. – Ó, drága Sammael szívem rettenetes keserűséget érez, mintha már most cirógatná a veszteség, ami bekövetkezni kíván, hiszen az Ellenudvarunk királya szinte teljesen elveszítette a józan ítélőképességét és félő, hogy a saját népünk kihalásához fog majd minket elveszíteni. – Aggodalmam őszinte, hiszen mindennél fontosabb számomra a népem védelme. Ez az egyetlen, ami szüntelenül a szemeim előtt van és ebből sosem adnék alább.  


♥️ || lesz még jobb is Liliom lugas 2148618046

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


Liliom lugas Empty

A portálon átérve megigazítom a zakóm ujját. Vállaimat hátrafeszítve engedem, hogy az anyag makulátlan tökéletességgel a helyére kerüljön rajtam. Nem sietek. Ezer évet voltam távol és még néhány hónapot, amíg tanulmányoznom kellett, mivé lettek az általam létrehozottak. Oh igen és, ahogy hallottam, új szereplők is felbukkantak abban a végeláthatatlan háborúban, amelynek kezdetére már csak nagyon kevesen emlékszünk, mi, akik ott voltunk.
Hosszú ujjaimmal megérintek egy virágot. Ismerem a növényt, lusta mosollyal szemlélem. Mondanám, hogy halálos fajta, de ugyan már… Leszakajtom a szirmos fejet, a hajtás alatta pedig elfeketedve szárad el. Ellenben, ami a kezemben marad, az tovább pompállik, elmúlásának ciklusát akasztom meg, belefagyasztva ezzel létezésének egy adott pillanatába. Abba, amelyben a legtökéletesebb, a legszebb, megkímélve ezáltal az enyészettől. A lányomnak más, mint a tökéletes, nem is jár.
Tudom, hogy tudja; érkezem. Hagyom, hogy erőm, kusza és hűvös energiáim megcsiklandozzák, törődőn és cirógatva a bőrét és lelkét egyaránt és körbeöleljék, már jóval azelőtt, hogy belépnék otthonának falai közé. Akarom, hogy tudja, itt vagyok.
Lustán nyúló, ravaszkás macskamosollyal a képemen érkezem meg elé, hallva a kijelentését. Teljes valómban visszatértem és ezt többé nem óhajtom titokban tartani. Kellett idő ahhoz, hogy felvegyem a lépést egy évezrednyi hátránnyal, de többre már nincs szükségem. Megszagolom a virágot, mélyen szippantva az illatából, amelyet a kezemben tartok, hogy aztán közel lépdelve hozzá tenyerembe fogjam kezét és abba csúsztassam a jelképes ajándékot. Lehajolok, arcára simítom tenyerem és hosszabban lehelem üdvözlő, atyai csókomat ajkainak puha felületére.
- Teljes valómban. - suttogom még a forró pecsét helyére úgy, hogy kifújt lélegzetem szétszóródjon a bőrének felületén.
- Egy teát elfogadok. Hosszasan kell beszélgetnünk, tündérem. - hajolok el tőle, megvárva azt, hogy megmutassa, hol szeretné megejteni. Van mit bepótolnunk, több évszázadnyi.
- Semmit sem veszítettél a szépségedből. - veszem még egyszer szemügyre, ahogy helyet foglalok, ha pedig időközben a kért csészényi is megérkezik, akkor átveszem.
- Mesélj nekem arról, ami a szívedet nyomja, mert azért jöttem vissza, hogy könnyítsek a terheiden. - nézőpont kérdése, hogy mennyire, de hozzátartozik ez is az igazsághoz. Megkeverem a kezemben tartott folyadékot, de egyelőre még nem kóstolok bele.


Desdemona
Tündérkirálynõ
ranggal rendelkezem
Desdemona
all the stories are true


Liliom lugas Empty

the queen & sammael
welcome back

Megannyi dolog történik a világban most, hogy a Hajnalcsillag végre elindította a maga kis hadjáratát. A győzelem szinte csak egy karnyújtásnyira van, szinte érzem. Mondhatni nem is számítok másra mégis megbújt a fejemben a gondolat, hogyha esetlegesen a népem vesztesként jönne ki ebből a csatából mégis mivel tudnám mindezt helyrehozni. Nem, mintha most kezdenék kételkedni a Morgenstern ifjúban, de mindig fel kell készülnünk a legrosszabb eshetőségre is még akkor is, ha szinte esélyt sem látunk arra, hogy rosszul jönnénk ki egy adott helyzetből. Mert olyankor tudunk igazán átesni a ló túloldalára és, ha elbukunk mindig kell legyen egy terv, amely kihúzhat minket a csávából. Ez az, ami elengedhetetlen egy nép túléléséhez.
Habár a népem többsége továbbra is küzd a sötét árnyvadászok oldalán még így is vannak, akik mellettem helyezkednek el. Néhány harcosra azért itt is mindig szükség van. Azonban nem is kell figyelmeztetniük arról, hogy egy behatoló érkezik, hiszen éreztem az energiáját már azelőtt is, hogy betette volna a lábát az udvaromba. Szinte levakarhatatlan mosoly ült ki az arcomra, majd készülődni kezdtem, hogy a lehető legjobb módon köszönthessem a birodalmamban magát a Halál lovasát, a teremtőnket.. Ismeretlen történet, hogy miképpen jöttek világra a tündérek, de minden alvilági lény születése hozzá és Lilith-hez vezet vissza. Habár utóbbi koránt sem volt a szívem csücske Sammael-t mindig örömmel láttam az udvaromban. A kettőnk kapcsolata már vagy egy évezredre nyúlik vissza, ha nem többre. Azt hittem meghalt. Eltűnt a föld színéről. Most mégis az energiája olyan könnyedén csalogat magához, mintha el sem tűnt volna a föld felszínéről. Ahogyan pedig a látókörömbe kúszik, szívem egy hatalmasat dobban. - Hát tényleg, te vagy az. - Megannyi tisztelettel nézek rá, elismeréssel. Nem is jöhetett volna jobb időpontban. Mondhatni így az ölembe hullott a megoldás a védőhálót illetően és a jövőre néző terveimmel kapcsolatban is. Mert nem számít milyen végkifejletű lesz a háború, a terveim koránt sem állnak meg ott, hogy elfoglaljuk az emberek, árnyvadászok által uralt földi világot.

♥️ || lesz még jobb is Liliom lugas 2148618046


Silent Brothers
adminisztrátor
ranggal rendelkezem
Silent Brothers
all the stories are true


Liliom lugas Empty
-- szabad játéktér --

Elowen Herondale
sötét árnyvadászok vezére
ranggal rendelkezem
Elowen Herondale
all the stories are true


Liliom lugas Empty

winnie & elly
i guess we won't be friends

Tudom jól, hogy bármennyire is tekintem otthonomnak tündérföldét igazán sosem fognak úgy tekinteni rám egytől-egyig, mint családtag. Én azóta nem kérdőjelezem meg a hűségemet, mióta idekerültem. Akkor még talán nem is sejtettem, hogy mi vagyok. Vagyis igazából teljesen átlagos körülmények között nevelkedtem anyám igyekezett egyszerű életet élni, hiszen a két faj keveredése nem éppen olyan dolog, amit nagy dobra kell verni, vagy kellene. Egy kisebb titok voltam. Valentine azonban valahogy mégis tudomást szerzett a létezésemről, hiszen két gyönyörű faj keveredésének voltam a gyümölcse. Ő pedig szinte teljesen belebolondult abba, hogy valami újat alkosson, valami erősebbet, akiket biztosan és teljes mértékben a saját oldalán tudhat. De még azelőtt megszöktem, hogy bármit elérhetett volna nálam. Legalábbis szeretném azt hinni, hogy így van ez, de nem tudhatom, hogy miket adott be nekem az ott töltött idő alatt. Talán annak is örülhetek, hogy egyáltalán még élek. Azonban azért még reménykedem abban, hogy ennyire súlyos nem volt mindaz, amit velem tett. Belegondolni abba, hogy mégis mit tett Sebastian-nel a kezdetek óta és, hogy mit kaphatott azért, amiért egyszerűen csak megszöktem.. Önző voltam. Én nem akartam ott maradni és őt is magammal hoztam volna bárhova is megyek.. Bár akkor még nem volt ötletem, hogy merre is tartok. De nem számított. Az egyetlen dolog, ami a szemeim előtt lebegett, hogy eltűnjek Valentine szeme elől és a beteges kísérleteitől és nevelési próbálkozásaitól.
- Ellyllon. - Bólintással kísérem az üdvözlését és habár az ő hangjából tükröződik a gúny és egy kevés megvetés is én igyekszem teljesen ridegen hozzáállni, mert nem szeretnék több feszültséget generálni, mint amit már így is sikerült láthatóan pusztán a létezésemmel.
- Nem minden esetben. Lehet, hogy a feladatom része az, hogy beolvadjak az árnyvadászok közé és ehhez hozzátartozik ez is. - Nem érzem úgy, hogy teljes mértékben árnyvadász lennék. A szerepköröm része, hogy beolvadjak. Azt pedig csak úgy tehetem, ha úgy teszek, mintha nem is csörgedezne bennem a tündérek vére.
- De gyönyörűek.. Viszont, ha nagyon úgy érzed, hogy zavar a jelenlétem, akkor én tovább is állok és folytathatjuk egymás elkerülését. - Kétlem, hogy minden vágya az lenne, hogy velem töltse az idejét. Hiszen ez már a tekintetéből is látszik.

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


Liliom lugas Empty

Seelie Queen && Ellyllon


Nincs is kellemesebb kikapcsolódás, mint Tündérföldén céltalanul bolyongani, s az életem dolgairól elmélkedni teljes egyedül. A madarakat figyelvén a belsőm is megnyugvásra talál. Kitárom a karom, hogy egy apró kolibri szálljon rá, aki készségesen bújik kezemhez. Tudja, hogy velem biztonságban van, hogy így semmi gond sem történhet. Nem tudom, mi ez a hirtelen jött imádat tőlem eme csodálatos teremtmények irányába, de mintha valami kapcsolat alakult volna ki közöttünk az utóbbi időben. Lehet csak bebeszélem magamnak, hiszen bőven taposom már az éveket. Mi sem vagyunk halhatatlanok, bármikor beköszönthet a jól megérdemelt, s békés halál, de addig még van időm bőven. Lassú lefolyású a mi életünk, az idő másképp telik, míg a mondéneknek átszámítva akár ezer év is lemegy, addig ugyanannyi nálunk kevésnek tűnik. Érdekes ez a világ, olyan rejtelmei vannak, amelyek még számunkra is megfejthetetlenek.
Meztelen talpam végigsiklik a fűvön, s ismerős, édes érzés fog el minden egyes lépésemnél. Hagyom, hogy a lábam vezessen, hiszen nincsen konkrét célom. Nem engedem, hogy a kis kolibri leszálljon rólam, már elhatároztam, hogy velem jön és ez így is fog történni.
Mosolyogva sétálok el a liliom lugasig, amikor egy vörös hajkoronát pillantok meg. Nincs olyan szép, mint az enyém vagy akár a Királynőé, olcsó utánzatnak tűnik a miénk mellett. Nem züllik a fogam ahhoz, hogy hosszasabb beszélgetésbe bonyolódjak egy félig tündér, félig árnyvadász teremtménnyel. Egy keverékkel, aki szégyent hoz mind a két fajtájára, akikhez lojálisnak érzi magát. Ez kétszínűség, egyszerre csak egy fajt kellene szolgálnia, s nem minket, az árnyvadászok között jobb helye lenne.
- Áh micsoda meglepetés, Elowen Dragomir - szólok hozzá gúnyos, fennkölt hangom. A fehér ruhám uszályát húzom magam után a földön. Érzem magamon, hogy mennyire kecses vagyok és ez a kivülállóknak sem tűnhet másképp. - Nem a mondének világában kellene démonokat ölnöd? Az a te dolgod, hiszen egy tündér nem piszkolná be ily módon a kezét - végigsimítok az apró kolibri hátán, majd magára engedem. Elrepül, s végig csodálattal követem az útját.
- Hát nem lenyűgöző teremtmények? - kérdezem csillogó szemekkel, s még akkor is a madár után nézek, amikor már régen eltűnt a látószögemből.
Hirtelen szigorúbb tekintetre váltok és az előttem álló Elowenre pillantok. Legszívesebben elküldeném, elzavarnám Tündérföldéről, mert akármennyire is azt hiszi, hogy közénk való ez nem fedi a valóságot. Sajnos viszont ezt nem tehetem meg, pedig hatalmas késztetést érzek rá.


Elowen Herondale
sötét árnyvadászok vezére
ranggal rendelkezem
Elowen Herondale
all the stories are true


Liliom lugas Empty

winnie & elly
i guess we won't be friends

Bármennyire is szeretném azt mondani, hogy minden tündérre családtagomként tekintek, el kell fogadnom, hogy nem mindegyikük érez hasonlóképpen. Megértem, hogy vannak, akik nem fogadnak el, vagy egyszerűen csak kételkednek abban, hogy pontosan melyik oldalon is állok, hiszen nem szabad elfelejtenünk, hogy félig árnyvadász vagyok. Közöttük nevelkedtem, akár tetszik, akár nem. De úgy érzem, hogy a királynőnek tartozom az életemmel. Bolyonghattam volna még azután, hogy Valentine-tól megszöktem, de ő volt az, aki édesanyám után először kedvesen fordult hozzám. Még akkor is, ha tudom, hogy megvoltak a maga tervei az elképzelései a jövőmet illetően. Nem használt ki. Mert én segíteni akartam neki. Habár megvan a magam problémája most, hogy Sebastian elveszett.. Valahogy mindig magához hívogatott tündérfölde, mint a saját otthonom. Lehet, hogy minden sarkon ott volt a veszély ebben a kis birodalomban, de valahogy amennyire veszélyes volt legalább annyira gyönyörű is.
Szükségem volt arra, hogy egyedül legyek a gondolataimmal még akkor is, hogy tudom itt igazán sosincs senki egyedül. Valahol megbújva az árnyékok között mindig figyel valaki. Legtöbben azért, mert nem bíznak bennem árnyvadász létem miatt. Nem számít, hogy félig tündér vagyok, vagy sem. Hiszen szerintem a többség úgy gondolja, hogy árnyvadásznak lenni egyfajta betegség. Hiszen tulajdonképpen beléjük ültetik kezdettől fogva, hogy ők az őrzői eme világnak. Még szép, hogy néhányuk elszáll magától, de ez bárhol megtörténhet. Hűséges vagyok a tündérekhez és Sebastian-hez. Legalábbis utóbbihoz haláláig hűséges voltam. Bár ott lehettem volna. Mellette kellett volna lennem és megvédenem. Mit sem számított volna akkor az, hogy mégis mi a szerepem az életben. Lehet, hogy az álcám megbukott volna, de ő legalább még életben lenne. Vagy az, aki az álcámat felfedhette volna már rég alulról szagolná az ibolyát és minden teljesen más lenne.
Apró zörej zavarja meg a gondolataimat a hátam mögül én pedig szép lassan a zaj irányába fordulok, ahol megpillantom Ellyllon-t. Valahogy mindenki úgy látja őt, mint a királyné hasonmását, de én valahogy egy cseppnyi hasonlóságot sem tudok felfedezni köztük. Olyanok, mint ég és föld. A hajszínüktől eltekintve. De lehet, hogy ezt csak azért tudom ilyen könnyedén átlátni, mert árnyvadász vér folyik az ereimben.

Silent Brothers
adminisztrátor
ranggal rendelkezem
Silent Brothers
all the stories are true


Liliom lugas Empty
***

ranggal rendelkezem
Ajánlott tartalom
all the stories are true


Liliom lugas Empty
1 / 1 oldal