be careful who you trust

the devil was once an angel

Share | 
Liliom lugas
if i cannot move heaven, i will raise hell
Seelie Queen
❖ Tündérkirálynõ

avatar
Keresem :
❀ meliorn & rhoslyn ❀
Tartózkodási hely :
❀ playground aka faerieland ❀
Hobbi :
❀ playing with people ❀
Karaktered arca :
❀ madelaine petsch
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


the queen & sammael
welcome back

Megannyi évszázad, mondhatni egy teljes évezred is eltelt már, mióta utoljára láttam, de az erejének cirógatását és jelenlétét a levegőben rögtön megéreztem és felismertem. Legalább annyira ismerősen hatott, mintha soha el nem ment volna. A lelkem egy darabkája örökre elraktározta benne emlékét a jelenlétének, a létezésének puszta, tökéletes energiáját.
Szívem hevesebben kezdett el verdesni, ahogyan megpillantottam az alakját és nem képzelgés volt, a valóságot ábrázolta és közel volt hozzám, amelyet csókja csak még inkább megerősített bennem, ahogy energiája egybe olvadt az enyémmel és feltöltötte elektromossággal minden egyes porcikámat. Szinte leírhatatlan boldogság töltötte meg az egész lelkemet. Hihetetlen volt számomra, hogy újra tényleg az élők sorát tarkítja, amelyet lévén, hogy ő maga a halál talán nem a legtanácsosabb, leglogikusabb megnevezés a számára.
Az ajándékát, amelyet a kezembe csúsztatott, miután kicsit volt lehetőségem észhez térni a csók, s leheletének cirógatásától az arcomon, vörös hajkoronámba tűzöm és büszke mosollyal az arcomon viselem. – Máris hozatom. – Apró kis madár kell szárnyra, hogy hírül vegye az igényét a mindenségünk atyájának, miközben őt egy pad felé terelem, amely előtt egy gyönyörű szökőkút terül el. Közben pedig az egyik aprócska, szőke tündérem a teával a kezében megérkezik és azt lehajtott fejjel kínálja egyenest Sammael-nek. – Köszönöm kedvességed. – Apró pír is szökik az arcomba bókjára, habár sok férfitól halottam már ugyanezt, az övé mégis őszintébben hangzott, mint bármelyik másé. Szavaiban mindig is képes voltam az igazságot felfedezni, míg a legtöbb személy esetében ezt nem mondhattam el. Meg aztán az is ott volt a sorok között, hogy az ő véleménye ténylegesen érdekelt. – Ó, drága Sammael szívem rettenetes keserűséget érez, mintha már most cirógatná a veszteség, ami bekövetkezni kíván, hiszen az Ellenudvarunk királya szinte teljesen elveszítette a józan ítélőképességét és félő, hogy a saját népünk kihalásához fog majd minket elveszíteni. – Aggodalmam őszinte, hiszen mindennél fontosabb számomra a népem védelme. Ez az egyetlen, ami szüntelenül a szemeim előtt van és ebből sosem adnék alább.  


♥️ || lesz még jobb is
Sammael
❖ Bukott angyal

avatar
Tartózkodási hely :
everywhere
Karaktered arca :
alexander skarsgård
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


A portálon átérve megigazítom a zakóm ujját. Vállaimat hátrafeszítve engedem, hogy az anyag makulátlan tökéletességgel a helyére kerüljön rajtam. Nem sietek. Ezer évet voltam távol és még néhány hónapot, amíg tanulmányoznom kellett, mivé lettek az általam létrehozottak. Oh igen és, ahogy hallottam, új szereplők is felbukkantak abban a végeláthatatlan háborúban, amelynek kezdetére már csak nagyon kevesen emlékszünk, mi, akik ott voltunk.
Hosszú ujjaimmal megérintek egy virágot. Ismerem a növényt, lusta mosollyal szemlélem. Mondanám, hogy halálos fajta, de ugyan már… Leszakajtom a szirmos fejet, a hajtás alatta pedig elfeketedve szárad el. Ellenben, ami a kezemben marad, az tovább pompállik, elmúlásának ciklusát akasztom meg, belefagyasztva ezzel létezésének egy adott pillanatába. Abba, amelyben a legtökéletesebb, a legszebb, megkímélve ezáltal az enyészettől. A lányomnak más, mint a tökéletes, nem is jár.
Tudom, hogy tudja; érkezem. Hagyom, hogy erőm, kusza és hűvös energiáim megcsiklandozzák, törődőn és cirógatva a bőrét és lelkét egyaránt és körbeöleljék, már jóval azelőtt, hogy belépnék otthonának falai közé. Akarom, hogy tudja, itt vagyok.
Lustán nyúló, ravaszkás macskamosollyal a képemen érkezem meg elé, hallva a kijelentését. Teljes valómban visszatértem és ezt többé nem óhajtom titokban tartani. Kellett idő ahhoz, hogy felvegyem a lépést egy évezrednyi hátránnyal, de többre már nincs szükségem. Megszagolom a virágot, mélyen szippantva az illatából, amelyet a kezemben tartok, hogy aztán közel lépdelve hozzá tenyerembe fogjam kezét és abba csúsztassam a jelképes ajándékot. Lehajolok, arcára simítom tenyerem és hosszabban lehelem üdvözlő, atyai csókomat ajkainak puha felületére.
- Teljes valómban. - suttogom még a forró pecsét helyére úgy, hogy kifújt lélegzetem szétszóródjon a bőrének felületén.
- Egy teát elfogadok. Hosszasan kell beszélgetnünk, tündérem. - hajolok el tőle, megvárva azt, hogy megmutassa, hol szeretné megejteni. Van mit bepótolnunk, több évszázadnyi.
- Semmit sem veszítettél a szépségedből. - veszem még egyszer szemügyre, ahogy helyet foglalok, ha pedig időközben a kért csészényi is megérkezik, akkor átveszem.
- Mesélj nekem arról, ami a szívedet nyomja, mert azért jöttem vissza, hogy könnyítsek a terheiden. - nézőpont kérdése, hogy mennyire, de hozzátartozik ez is az igazsághoz. Megkeverem a kezemben tartott folyadékot, de egyelőre még nem kóstolok bele.

Seelie Queen
❖ Tündérkirálynõ

avatar
Keresem :
❀ meliorn & rhoslyn ❀
Tartózkodási hely :
❀ playground aka faerieland ❀
Hobbi :
❀ playing with people ❀
Karaktered arca :
❀ madelaine petsch
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


the queen & sammael
welcome back

Megannyi dolog történik a világban most, hogy a Hajnalcsillag végre elindította a maga kis hadjáratát. A győzelem szinte csak egy karnyújtásnyira van, szinte érzem. Mondhatni nem is számítok másra mégis megbújt a fejemben a gondolat, hogyha esetlegesen a népem vesztesként jönne ki ebből a csatából mégis mivel tudnám mindezt helyrehozni. Nem, mintha most kezdenék kételkedni a Morgenstern ifjúban, de mindig fel kell készülnünk a legrosszabb eshetőségre is még akkor is, ha szinte esélyt sem látunk arra, hogy rosszul jönnénk ki egy adott helyzetből. Mert olyankor tudunk igazán átesni a ló túloldalára és, ha elbukunk mindig kell legyen egy terv, amely kihúzhat minket a csávából. Ez az, ami elengedhetetlen egy nép túléléséhez.
Habár a népem többsége továbbra is küzd a sötét árnyvadászok oldalán még így is vannak, akik mellettem helyezkednek el. Néhány harcosra azért itt is mindig szükség van. Azonban nem is kell figyelmeztetniük arról, hogy egy behatoló érkezik, hiszen éreztem az energiáját már azelőtt is, hogy betette volna a lábát az udvaromba. Szinte levakarhatatlan mosoly ült ki az arcomra, majd készülődni kezdtem, hogy a lehető legjobb módon köszönthessem a birodalmamban magát a Halál lovasát, a teremtőnket.. Ismeretlen történet, hogy miképpen jöttek világra a tündérek, de minden alvilági lény születése hozzá és Lilith-hez vezet vissza. Habár utóbbi koránt sem volt a szívem csücske Sammael-t mindig örömmel láttam az udvaromban. A kettőnk kapcsolata már vagy egy évezredre nyúlik vissza, ha nem többre. Azt hittem meghalt. Eltűnt a föld színéről. Most mégis az energiája olyan könnyedén csalogat magához, mintha el sem tűnt volna a föld felszínéről. Ahogyan pedig a látókörömbe kúszik, szívem egy hatalmasat dobban. - Hát tényleg, te vagy az. - Megannyi tisztelettel nézek rá, elismeréssel. Nem is jöhetett volna jobb időpontban. Mondhatni így az ölembe hullott a megoldás a védőhálót illetően és a jövőre néző terveimmel kapcsolatban is. Mert nem számít milyen végkifejletű lesz a háború, a terveim koránt sem állnak meg ott, hogy elfoglaljuk az emberek, árnyvadászok által uralt földi világot.

♥️ || lesz még jobb is

Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members

Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

-- szabad játéktér --
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big sister
Tartózkodási hely :
● new york ●
Hobbi :
● i'm a spy ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


winnie & elly
i guess we won't be friends

Tudom jól, hogy bármennyire is tekintem otthonomnak tündérföldét igazán sosem fognak úgy tekinteni rám egytől-egyig, mint családtag. Én azóta nem kérdőjelezem meg a hűségemet, mióta idekerültem. Akkor még talán nem is sejtettem, hogy mi vagyok. Vagyis igazából teljesen átlagos körülmények között nevelkedtem anyám igyekezett egyszerű életet élni, hiszen a két faj keveredése nem éppen olyan dolog, amit nagy dobra kell verni, vagy kellene. Egy kisebb titok voltam. Valentine azonban valahogy mégis tudomást szerzett a létezésemről, hiszen két gyönyörű faj keveredésének voltam a gyümölcse. Ő pedig szinte teljesen belebolondult abba, hogy valami újat alkosson, valami erősebbet, akiket biztosan és teljes mértékben a saját oldalán tudhat. De még azelőtt megszöktem, hogy bármit elérhetett volna nálam. Legalábbis szeretném azt hinni, hogy így van ez, de nem tudhatom, hogy miket adott be nekem az ott töltött idő alatt. Talán annak is örülhetek, hogy egyáltalán még élek. Azonban azért még reménykedem abban, hogy ennyire súlyos nem volt mindaz, amit velem tett. Belegondolni abba, hogy mégis mit tett Sebastian-nel a kezdetek óta és, hogy mit kaphatott azért, amiért egyszerűen csak megszöktem.. Önző voltam. Én nem akartam ott maradni és őt is magammal hoztam volna bárhova is megyek.. Bár akkor még nem volt ötletem, hogy merre is tartok. De nem számított. Az egyetlen dolog, ami a szemeim előtt lebegett, hogy eltűnjek Valentine szeme elől és a beteges kísérleteitől és nevelési próbálkozásaitól.
- Ellyllon. - Bólintással kísérem az üdvözlését és habár az ő hangjából tükröződik a gúny és egy kevés megvetés is én igyekszem teljesen ridegen hozzáállni, mert nem szeretnék több feszültséget generálni, mint amit már így is sikerült láthatóan pusztán a létezésemmel.
- Nem minden esetben. Lehet, hogy a feladatom része az, hogy beolvadjak az árnyvadászok közé és ehhez hozzátartozik ez is. - Nem érzem úgy, hogy teljes mértékben árnyvadász lennék. A szerepköröm része, hogy beolvadjak. Azt pedig csak úgy tehetem, ha úgy teszek, mintha nem is csörgedezne bennem a tündérek vére.
- De gyönyörűek.. Viszont, ha nagyon úgy érzed, hogy zavar a jelenlétem, akkor én tovább is állok és folytathatjuk egymás elkerülését. - Kétlem, hogy minden vágya az lenne, hogy velem töltse az idejét. Hiszen ez már a tekintetéből is látszik.
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Seelie Queen && Ellyllon


Nincs is kellemesebb kikapcsolódás, mint Tündérföldén céltalanul bolyongani, s az életem dolgairól elmélkedni teljes egyedül. A madarakat figyelvén a belsőm is megnyugvásra talál. Kitárom a karom, hogy egy apró kolibri szálljon rá, aki készségesen bújik kezemhez. Tudja, hogy velem biztonságban van, hogy így semmi gond sem történhet. Nem tudom, mi ez a hirtelen jött imádat tőlem eme csodálatos teremtmények irányába, de mintha valami kapcsolat alakult volna ki közöttünk az utóbbi időben. Lehet csak bebeszélem magamnak, hiszen bőven taposom már az éveket. Mi sem vagyunk halhatatlanok, bármikor beköszönthet a jól megérdemelt, s békés halál, de addig még van időm bőven. Lassú lefolyású a mi életünk, az idő másképp telik, míg a mondéneknek átszámítva akár ezer év is lemegy, addig ugyanannyi nálunk kevésnek tűnik. Érdekes ez a világ, olyan rejtelmei vannak, amelyek még számunkra is megfejthetetlenek.
Meztelen talpam végigsiklik a fűvön, s ismerős, édes érzés fog el minden egyes lépésemnél. Hagyom, hogy a lábam vezessen, hiszen nincsen konkrét célom. Nem engedem, hogy a kis kolibri leszálljon rólam, már elhatároztam, hogy velem jön és ez így is fog történni.
Mosolyogva sétálok el a liliom lugasig, amikor egy vörös hajkoronát pillantok meg. Nincs olyan szép, mint az enyém vagy akár a Királynőé, olcsó utánzatnak tűnik a miénk mellett. Nem züllik a fogam ahhoz, hogy hosszasabb beszélgetésbe bonyolódjak egy félig tündér, félig árnyvadász teremtménnyel. Egy keverékkel, aki szégyent hoz mind a két fajtájára, akikhez lojálisnak érzi magát. Ez kétszínűség, egyszerre csak egy fajt kellene szolgálnia, s nem minket, az árnyvadászok között jobb helye lenne.
- Áh micsoda meglepetés, Elowen Dragomir - szólok hozzá gúnyos, fennkölt hangom. A fehér ruhám uszályát húzom magam után a földön. Érzem magamon, hogy mennyire kecses vagyok és ez a kivülállóknak sem tűnhet másképp. - Nem a mondének világában kellene démonokat ölnöd? Az a te dolgod, hiszen egy tündér nem piszkolná be ily módon a kezét - végigsimítok az apró kolibri hátán, majd magára engedem. Elrepül, s végig csodálattal követem az útját.
- Hát nem lenyűgöző teremtmények? - kérdezem csillogó szemekkel, s még akkor is a madár után nézek, amikor már régen eltűnt a látószögemből.
Hirtelen szigorúbb tekintetre váltok és az előttem álló Elowenre pillantok. Legszívesebben elküldeném, elzavarnám Tündérföldéről, mert akármennyire is azt hiszi, hogy közénk való ez nem fedi a valóságot. Sajnos viszont ezt nem tehetem meg, pedig hatalmas késztetést érzek rá.

Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big sister
Tartózkodási hely :
● new york ●
Hobbi :
● i'm a spy ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


winnie & elly
i guess we won't be friends

Bármennyire is szeretném azt mondani, hogy minden tündérre családtagomként tekintek, el kell fogadnom, hogy nem mindegyikük érez hasonlóképpen. Megértem, hogy vannak, akik nem fogadnak el, vagy egyszerűen csak kételkednek abban, hogy pontosan melyik oldalon is állok, hiszen nem szabad elfelejtenünk, hogy félig árnyvadász vagyok. Közöttük nevelkedtem, akár tetszik, akár nem. De úgy érzem, hogy a királynőnek tartozom az életemmel. Bolyonghattam volna még azután, hogy Valentine-tól megszöktem, de ő volt az, aki édesanyám után először kedvesen fordult hozzám. Még akkor is, ha tudom, hogy megvoltak a maga tervei az elképzelései a jövőmet illetően. Nem használt ki. Mert én segíteni akartam neki. Habár megvan a magam problémája most, hogy Sebastian elveszett.. Valahogy mindig magához hívogatott tündérfölde, mint a saját otthonom. Lehet, hogy minden sarkon ott volt a veszély ebben a kis birodalomban, de valahogy amennyire veszélyes volt legalább annyira gyönyörű is.
Szükségem volt arra, hogy egyedül legyek a gondolataimmal még akkor is, hogy tudom itt igazán sosincs senki egyedül. Valahol megbújva az árnyékok között mindig figyel valaki. Legtöbben azért, mert nem bíznak bennem árnyvadász létem miatt. Nem számít, hogy félig tündér vagyok, vagy sem. Hiszen szerintem a többség úgy gondolja, hogy árnyvadásznak lenni egyfajta betegség. Hiszen tulajdonképpen beléjük ültetik kezdettől fogva, hogy ők az őrzői eme világnak. Még szép, hogy néhányuk elszáll magától, de ez bárhol megtörténhet. Hűséges vagyok a tündérekhez és Sebastian-hez. Legalábbis utóbbihoz haláláig hűséges voltam. Bár ott lehettem volna. Mellette kellett volna lennem és megvédenem. Mit sem számított volna akkor az, hogy mégis mi a szerepem az életben. Lehet, hogy az álcám megbukott volna, de ő legalább még életben lenne. Vagy az, aki az álcámat felfedhette volna már rég alulról szagolná az ibolyát és minden teljesen más lenne.
Apró zörej zavarja meg a gondolataimat a hátam mögül én pedig szép lassan a zaj irányába fordulok, ahol megpillantom Ellyllon-t. Valahogy mindenki úgy látja őt, mint a királyné hasonmását, de én valahogy egy cseppnyi hasonlóságot sem tudok felfedezni köztük. Olyanok, mint ég és föld. A hajszínüktől eltekintve. De lehet, hogy ezt csak azért tudom ilyen könnyedén átlátni, mert árnyvadász vér folyik az ereimben.
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members

Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Manhattan :: Central Park :: Tündérfölde :: Tündérek Udvara-
Ugrás: