be careful who you trust

the devil was once an angel

Share | 
Kiképzõtér
If I cannot move heaven, I will raise hell
Quinn
❖ Tündérlovag

avatar
i believe that emotions
Karaktered arca :
Tom Webb
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

Quinn & Inialos

- Gyanítom, ezzel egyedül vagy. – nevetek fel, de azért egy jó pontot szerez nálam azzal, hogy a potenciális fenyegetést leszámítva teljesen hidegen hagyják a testvérei. A helyében én se sokat törődnék velük. Leszámítva persze egy olyan szó szerint vérlázító testvérrománcot, mármint komolyan, ki hagyná ezt ki? Annyi mindenből kimaradok egykeként.
- Akármilyen sajnálatos is (számomra nem igazán), általában másféle tudást keresnek.
Bevallom, a kölyök több ponton is meglep, és ami azt illeti, jócskán alábecsültem, talán az egóm, talán a származása, a tapasztalataim, vagy ezek összessége alapján. A tanulság az, hogy bármilyen vén lehetek, attól még nem feltétlenül leszek hibátlan… ez pedig egy ostoba hiba volt. Ráadásul.
Érzem, ahogy elkap az az izgalommal vegyes ingerültség, ahogy feláll a székből, és összeérinti követelőző ajkainkat. Habár mindig büszke voltam arra, hogy mélyen el tudok merülni a szexuális késztetésben, ezúttal nem igazán válik előnyömre, és pár pillanatnyival megkésve fogom fel, hogy mit is értett igazából a figyelmeztetésen. Huh, ciki.
- Zsibbad a nyelvem. – fintorodom el, kissé durcásan figyelmen kívül hagyva az egyébként némileg megnyugtató magyarázatot. Számíthattam volna rá… és akármilyen negédes, hogy legalább a smár jó volt, sajnos az ő arca semmi jelét nem mutatja annak, hogy legalább a technikám meggyőzte volna. Ne már. Az az önelégült arckifejezés mondjuk egészen szórakoztat, de hamar lemossa, és visszatér a számára érdekes, számomra rém unalmas lényeghez. Nyelek egyet, félretéve a pillanatnyi vereség keserűségét, és a hajamba túrok, ahogy végiggondolom az egyértelműt.
- Meg. – vonom meg a vállamat, habár nyilvánvalóan azért keresett fel, mert ezzel ő is tisztában van. A lojalitás kérdését leszámítva pedig semmiben sem téved… habár az olyasvalakihez köt, akit elsősorban nem a hercegünk, vagy éppen a mondénvilágbeli tevékenysége érdekel. Persze, Chedar is tévedhet.
- Nekem mi hasznom az üzletünkből? – utánzom a mozdulatot, ahogy félrebillenti a fejét, ám az arckifejezésem unottabb, mint valaha. Részemről kedvelem a megbeszéléseket megelőző hatalmi játékokat, és persze az ellenfél felderítését, de ez ritkán végződik ennyire szánalmasan, már a részemről, persze. Még jó, hogy ugyanazt a hibát nem követem el kétszer.  Viszont ezek után pláne meg akarom fektetni, legalább egyszer. A’sszem ezt igényli az egóm.
Inialos
❖ Tündér Herceg

avatar
i believe that emotions
Karaktered arca :
Timur Simakov
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


Quinn &  the Prince
It's always darkest before the dawn

Kiélezett figyelemmel kísérem a lovag minden szavát, mozzanatát, arcvonását, ugyanis sok múlik azon, kit választok magam mellé egy vélhetően elhúzódó küldetéshez. A mondéneket övező tudása természetest komoly előnyként szerepel a neve mellett, ám örvendhetek az informáltságának, ha képtelen a diszkrécióra, az együttműködésre, és ösztönnel taszít mindenkit maga alá a képzeletbéli rangsorolásán az intelligenciát s egyéb vonásokat illetően. Márpedig egyelőre ezt teszi.
- A magabiztosságod már-már lehengerlő, fivéreim választásai az unaloműzésre egyúttal egészen megdöbbentőek. Lennének, de nem különbül érdekel, mivel töltik ki silány életüket, míg nem ellenem szövetkeznek - szemeimet távolról kerülő mosollyal tekintek le rá, mielőtt helyet foglalnék a széken. Önteltséggel fűszerezett cinizmusa egy szőke fürtökkel megáldott nephilimet juttat az eszembe, kinek éles nyelve és esze képes volt igazán felkelteni az érdeklődésemet. Bocsátkozhatnék afféle hasonlatokba, miszerint vélhetően olyan lenne tündérként, mint az előttem heverésző lovag, azonban kár lenne ilyen hamarian ítélkezni Quinnről. Megvan a magához való esze, de vajon elég lesz ahhoz, amire nekem van szükségem?
- Látod? Úgy hiszem, ez az indok egészen nyilvánvaló, vagy talán nem vagy hozzászokva, hogy a tudásodat kutassa valaki? Sajnálattal hallanám - jegyzem meg nyugodtan, figyelve, amiként lassan felkel az ágyról, félreteszi az üvegét, és mit sem vetkőzve le kiéhezettségéből, hajol hozzám közelebb. Nem zavartatom magamat, ha úgy hiszi, a prédát bekerítő ragadozó megnyilatkozásával elbizonytalanodásra sarkallhat, hát alaposan mellélőtt a tippjével. Nem viszolygok a ranglétrán alattam helyezkedőktől, sem a testiségektől, sem a magukat a magasságokig emelőktől. Tehát finom mosolyt dédelgetve ajkaimon, gyöngéden a csuklójára fogok, és elhúzom kezét az államról, egyúttal pedig felemelkedek a székemről, testemmel kényszerítve kiegyenesedésre a lovagot. Nem feszül közöttünk magasságbéli különbség, egyikünknek sem kell hajlongani, netán nyakát törni ahhoz, hogy mélyen egymás szemébe nézhessünk.
- Úgy hiszem, nekem lenne illő mutatnom valamit. És biztos vagyok benne, effélét még senkitől nem tapasztalhattál - búgom neki szakadatlanul mosolyogva, miközben eddig csuklóját tartó kezemet a tarkójára simítom. Nem hagyok túl sok időt neki a visszakozásra, vagy éppen a dolgok megelőzésére, enyhén oldalra döntve fejemet, egymásnak simítom ajkainkat. Nem ajándékozom persze gyöngéd csókkal, követelőzőn préselem nyelvemet a szájába, hogy ott aztán az övét érintve megbélyegezhessem túlontúl beszédes valóját. Cseppet sem az élvezet vagy a mindent elsöprő vágyakozás oltárán fogant ugyanis a kezdeményezésem, hanem, hogy egy apró, csípő érzést hagyva magam után, lenyomatát hagyhassam egy kígyó körvonalainak a nyelvén, amely jó szolgálatot fog még tenni nekem az elkövetkezendőkben. Mihelyst végeztem, elhúzom tőle az arcomat, s a széket hátrébb tolva a lábammal, el is lépek a közeléből.
- Most már beszélhetünk a konkrétumokról. Ne aggódj a jel miatt, eltűnik, mikor már szükségtelenné válik, de addig is megakadályozza, hogy valaha is csicsereghess arról, ami e szoba falai között elhangzott - magyarázom meg az elmúlt pillanatokban lezajlott eseményeket, s amennyiben nem akadályoz meg benne, ismét helyet foglalok a széken.
- Valóban a tudásod miatt kerestelek fel, ám egyúttal azért is, mert semmi lojalitás nem akad benned a Király vagy akárki iránt. Egy lovagra van szükségem, aki nem jelenti minden rezdülésemet Atyámnak, s aki elősegítheti a mondénvilágban töltött időmet is. Mit gondolsz, Quinn lovag, meg tudnál felelni ezeknek a feltételeknek? - billentem oldalra a fejemet leheletnyire, immáron száműzve az ábrázatomról korábbi, önelégült mosolyomat.

❖ Notes: ❖ Music: Hold Your Breath ❖ Words: 514
Quinn
❖ Tündérlovag

avatar
i believe that emotions
Karaktered arca :
Tom Webb
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

Quinn & Inialos

Van valami izgató abban, hogy ha az egyértelmű szexuális utalásaimra puszta közönnyel reagál a célzott személy… nyilván van, csak még nem találtam meg. Előbb dugjanak seggbe, minthogy ilyen áporodott arckifejezéssel mászkáljak körbe a leendő palotámban. Már, ahogy ő hiszi. Végül is, mindegyik poronty azt hiszi, ő lesz az, aki követni fogja apját a trónon… egyelőre. Egyszer letörjük a szarvukat.
- Meglepődnél. – röhögök fel, mert ezzel éppen nem találta fején a szöget. Sűrűnek mondjuk, én sem mondanám, mert a belőlük áradó fellengzősség tényleg visszataszító tud lenni, de azért gyakran örökölnek ezt kiegyenlítően jó géneket, meg aztán valahogy ezzel mintha beintenék ennek az egész rang dolognak, ami még hozzáad az élményhez.
Külön örömmel tölt el a látható viszolygása, meg a belőle áradó bizalmatlanság, elvégre mégiscsak én érzem magam otthon a terepen. Nyilvánvalóan bizalmas dologról lehet szó, ha egyetlen csicskást sem rángat magával, hogy védjék a seggét. Értem én, hogy meg tudja védeni magát, vagyis hát szerinte, de mögöttem azért pár száz évvel több tapasztalat áll… trükk, fondorlat, és ami a legjobb, puszta erő. Ha-ha.
- Ugyan. Van ott még, ahonnan ez jött. – méltass még egy kicsit, kicsi herceg, gyerünk, élvezem. Mellesleg magam is visszahallom ezeket a pletykákat, még ha nem is nekem mondják közvetlenül, persze. Azt hittem, előbb-utóbb megszokom a lovag titulust, de akárhogy is nézem, egyszerűen röhejes. Egyetlen oka volt annak, hogy elfogadtam, márpedig az, hogy így kényelmesebb az életem. A fintorát látva negédesen nevetek fel, de nem erőltetem a dolgot.
- Akkor nősz fel igazán, ha az alkohol is édessé válik. – kacsintok rá, ahogy elterpeszkedem. Elégedetten veszem tudomásul, ahogy végigmér, és van abban a lekicsinylő félmosolyban valami, amitől egyszerre leszek ingerült, és egyben kissé izgatott is. A kihívás szele… hát persze, hogy különb, mint mindenki más. Vállat vonok.
- A magadfajta hercegek mindig unatkoznak. Mögöttem ellenben több százévnyi tapasztalat áll unaloműzés terén. – negédes kis mosolyt kanyarintok fel, ahogy az emlékek a fejembe szöknek. Meglehetősen nevetséges látvány, ahogy helyet foglal az aprócska széken, feltűnően elüt még a jelenléte is ettől a szűk, szánalmas kis helyiségtől. A monológja rettentően unalmas, de fürkésző tekintetében azért ott rejlik az intelligencia, és persze a valódi mondanivaló, amivel visszadobja a labdát. A kardomat és a farkamat már nyilvánvalóan visszautasította – persze ez nyilván csak átmeneti állapot – tehát mögé kell néznem. A politika nyilván nem az erősségem, hazudni sem tudok helyette, és számtalan előnyöm közül csak egyetlen van, amelyet még kiemelt.
- Talán a szerteágazó tudásomra? – senki nem mondhatja, hogy nem figyelek, még ha nem is különösebben köt le a mondandója. A saját síromat ásnám meg, ha nem keresném folyton az információt, amire szükségem van. – Megsúghatom minden ismeretségemet…  - emelkedek fel lazán az ágyból, kivételesen félreteszem az addig kortyolgatott (vedelt) bort, és pár lépéssel átszelve a szobát, hajolok közelebb a fiúhoz, ujjammal érintve meg az állát, ahogy megkeresem jeges tekintetét. – De megmutatni jóval izgalmasabb.
Nem mintha haboznék, de mégis megállítom a mozdulatot egy pillanatra, ahogy a válaszát fürkészem. Az ilyen nemes fiúkák szeretik hinni, hogy övék az irányítás, még ha a kezdeményezés nem is, aztán ki vagyok én, hogy elvegyem tőlük a látszat örömét…
Inialos
❖ Tündér Herceg

avatar
i believe that emotions
Karaktered arca :
Timur Simakov
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


Quinn &  the Prince
It's always darkest before the dawn

Ellenben sértő megjegyzéseivel, kiéhezett tekintetének mustrálása méltóvá válik az őt megelőző elbeszélésekre, noha ebben itt, Tündérföldén semmi különös nem akad. Őszintén éljük meg a haragot, a gyászt, miért éppen a vágyainknak szabnánk határt és lepleznénk őket? A testiségek számunkra akár az étkezés, nem hiába mellőzük az őket övező béklyókat, ellenben a többi fajjal. Az egyedüli fogadalom, melyet a választottunknak rebegünk, az a szerelmünk örök volta, a szívünk megállapodása, de sohasem a testünkké.
Nem különösebben érint meg hát a visszabeszélése, leheletnyi szemöldökvonás csupán, mit képes kiváltani belőlem.
- Megeshet, ez a tény nem különösebben érdekel - jelentem ki közönyös ábrázattal, akarattal és akaratlan mutatva ki a leheletnyi untatottságot, mi a bensőmre kapaszkodott. Enyhe megilletődöttsége az árulókat illető hozzáállásom végett azonban már engem is elbizonytalanodásra sarkall, ugyanis számomra nincsen semmi érdekfeszítő vagy megdöbbentő abban, ha magam rendezem a tartozásaimat. Ő miért lepődik hát meg? Bizalmatlan nép vagyunk mi, itt az Ellenudvarban kiváltképpen, hogyan bízhatnám akárkire a nevemben történő számlaegyenlítést?
- Magadról vagy rólam beszélsz, tündérlovag? Sejtelmeim szerint nem sűrűn vendégeskedsz hercegek ágyában - felelem újabb, epés megjegyzésére a változatosságról, majd apró, jelentéktelen bólintással fogadom a korábbiaknál jóvalta üdvösebb kijelentését. Igazán nem óhajtottam volna a jelenlévőket beavatni a megbeszélni valóinkba, éppúgy az erdőkbe sem vágyódom ezúttal. Nem tartja fogva szívemet a félelem, mégsem kockáztatnék meg egy újabb támadást, mikor az előző miatt is éppen, hogy csak lábadozom.
Követem tehát az önelégült lovagot, egészen, míg el nem érünk feltételezett szállásáig, hiszen ott önzetlenül maga elé enged. Nem rajongok ezen lépéséért, a bizalmatlankodásomat ettől függetlenül csendben lenyelem, és besétálok a kicsiny, dísztelen helyiségbe. Révén, nem a Tavaszudvar színpompájához van szokva a tekintetem, nem különösebben érdekel a szoba milyensége, egyedül tán a méret, ami frusztrál. Sosem állhattam, ha szűk keretek közé kívánnak szorítani.
- Kéró? Feltételezem, ez valami mondén kifejezés. Nem csupán éles nyelvedről és a tiszteletlenségedről hírlesz, Quinn lovag, hanem szerteágazó tudásodról az embervilágot illetően is - fordulok felé, s bár némi elismerés felsejlik az ábrázatomon, a bor említése egyhamar leradírozza vonásaimról, helyét pedig egy félreérthetetlen fintor veszi át. Vélhetően mégsem formálódott egészen egyértelműre a viszolygásom, ugyanis a következő pillanatban felém nyújtja a vörös nedűvel telt kelyhet, amelyet végül a fejem ingatásával utasítok el.
- Legközelebb ne is ajánld - zárom le ennyivel a dolgot, remélve, nem kezd faggatni arról, miért tartok távolságot a tündérek egyik legkedveltebb italától. Nem mintha bármi kényszeríthetne a válaszadásra, így tehát nem is zavartatom magamat tovább, hanem a helyiségben sorakozó fegyverekre fordítom a figyelmemet, legalábbis annak egy részét.
- Mik is volnának ezek a nyilvánvaló okok? - fordulok hátra félig, ajkaimon egy félmosoly derengését hordozva, miként végigmérem az ágyon kényelmesen terpeszkedő voltát. - Attól tartok összekeversz fivéreim sokaságával, persze nem hibáztathatlak érte - pillantok oldalvást, mosolyomat némi cinizmussal fűszerezve, majd felhagyva a pengéinek mustrálásával, helyet foglalok a szoba egyedüli üresen maradt ülő alkalmatosságán, avagy egy rozoga széken.
- Milyen érdekes... Szavaink a legnagyobb játékszereink, még a legutolsó goblin nyelvét is az angyalok bűve köti, ekképpen mindig kutatjuk, mi minden rejtezhet egy-egy kijelentés mögött, hiszen az igazság olyan szerteágazó, megannyi rétegből összetevődő. El sem tudnánk képzelni, milyen volna egyszer a nyilvánvalóval szembesülni, nemde? Mit gondolsz hát, mi szüksége lehet egy hercegnek egy züllött lovagra, akit még a sajátjai is őszintén megvetnek? - teszem fel a kérdést, kíváncsian fürkészve halovány kék íriszeit, s a bennük rejtező igazságot.

❖ Notes: ❖ Music: Hold Your Breath ❖ Words: 545
Quinn
❖ Tündérlovag

avatar
i believe that emotions
Karaktered arca :
Tom Webb
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

Quinn & Inialos

Egy idealizált társadalomban a király a népért van… gondolom a hercegek is. Szóval a népért jól kielégíthetne. Valahogy pont el tudom képzelni, hogy hasonlóan elégedett arckifejezést vesz fel az arca szex után, mint ahogy most kedvére méregeti a szolgáit. Legalábbis, számára kétlem, hogy többek volnának ennél, és persze a legtöbbjük valóban szánalmas módon szomjazná parancsait. Én ellenben, részemről, talán mert túl sok időt szenteltem a mondénok világának, a szabadság híve vagyok. Már, amikor megtehetem.
Ami viszont a hercegünket illeti, kifejezetten meglep. Jó formán kerültem eddig a királyi lakosztályt, és így valóban sikerült távol maradnom tőle annyira, hogy pusztán a küllemét ismerjem. Ami azt illeti, nem erre számítottam, jóval kevésbé tűnik bárgyúnak és együgyűnek a legtöbb királyjelöltnél, akit eddig láttam. Talán ezért örvend akkora népszerűségnek az orgyilkosok körében… a fenyegetést legalább érzi mindenki. (Elég szánalmas, hogy az intelligencia leghalványabb szikrája amúgy már magában rejti ezt.) A félmosoly tehát meglep, de annál többet elárul a viselőjéről, az pedig kifejezetten tetszik, hogy nem egy ma született báránnyal van dolgom. A végén tényleg kurvaként végzem, eh. Az áruló összefekszik a herceggel. Nem mondom, formabontó. És ettől csak még jobban kell… éhes tekintettel viszonzom a méregetést. Kétlem, hogy bármi kivetnivalót is találhatna abban, amit lát, habár a fantáziája talán nem kalandozik rögtön olyan messze, mint az enyém. Az sokat látott már. Sebaj, ezen segíthetünk.
- Felteszem, a terjesztői láttak ruha nélkül is. – nevetek fel halkan, habár sejtem, hogy csak az egómat akarja húzni, ami persze alapból értelmetlen vállalkozás. Persze, valami igazság alapnak nyilván lennie kell a szavaiban… jó kérdés, milyen értelemben számított többre. Kár, hogy telibe szarom. Az már jobban érdekel, hogy maga intézi a bosszút, hitetlenkedésemben még a szemöldököm is felvonom, habár nyilvánvalóan nem hazudik. Aligha képes rá. Vagyis nem csakhogy nem sötét, de még meg is tudja védeni magát. Lenyűgöző. Felteszem, Chedarnak van valami külön terve arra, hogyan iktatja ki, vagy állítja a maga oldalára. A politika nem kenyerem, de az előbbit se szívesen tenném… Azért megvonom a vállam.
- Jól jön néha a változatosság. – ezt bizton állíthatom. Legutóbb például egy vérfarkas lány kegyeibe férkőztem be, és azt kell, hogy mondjam, megkaptam tőle az elvárható állatias vadságot. Cserébe persze még mindig viselem a harci sebeket, és kivételesen az okozójuk is életben maradt. Újabb formabontás.
- Az éppen, akad. – szélesedik a vigyorom, ahogy megfordulok, tudatában annak, hogy a királyi poronty követni fog, megannyi értetlen tekintet körében. Ez a nap sokkal szórakoztatóbbnak ígérkezik, mint amire számítottam… egyébként újabb meglepetést okoz azzal, hogy még a nevemet is ismeri. Ez már majdnem megható… vagy névről ismeri minden alantas szolgáját, vagy éppen valami mélyebb terve van velem, ami jóval valószínűbb. Pénz szagot érzek a levegőben, ahogy belököm a bejáratot, és megtámaszkodom az ajtófélfában.
- Hercegem. – visszafojtok egy röhögést, ahogy előre engedem, és behajtom mögötte a korhadt fadarabot. Feltételezem, hamar feltérképezi az aprócska, de igencsak kényelmes helyiséget, amiben egy ágyon, egy szekrényen, és pár szerény holmin kívül csak töménytelen mennyiségű fegyver sorakozik a falon, illetve néhány babonás szelleműző holmi, de ezt inkább hagyjuk.
- Történetesen az ellenudvar legkevésbé háborított helye a szerény személyes kis kéróm. Bort? – felemelem ugyan a hangsúlyt, de már töltöm is a nedűt a kissé félresikerült, faragott kehelybe, amivel először őt illetem, jómagam pedig meghúzom az üveget. Jobb híján. Felteszem, kényelembe helyezi ő magát, amolyan „herceg vagyok, minden az enyém” alapon, úgyhogy nem is firtatom a kérdést, inkább letelepszem az ágyra, amolyan fél-fekvő ülésben, és kérdő pillantásomat a fiúra helyezem.
- Szóval, miért is van szüksége a magadfajtának a társaságomra? A nyilvánvaló okokat leszámítva, persze.
Ujjaim közt játékosan forgatom az üveget, de tekintetemet egy pillanatra sem veszem le a lehetséges trónörökösről. A levegő hordoz magában valami különös izzást, amitől libabőr fut végig rajtam.
Inialos
❖ Tündér Herceg

avatar
i believe that emotions
Karaktered arca :
Timur Simakov
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


Quinn &  the Prince
It's always darkest before the dawn

Unottnak remélt, mégis a kelleténél elégedettebb sóhajtás hagyja el az ajkaimat, miként tekintetemet végigfuttatom a küzdőtér közepette viaskodó tündéreken. Persze látványuknak s gyermeteg viaskodásuknak nincsen túlzott köze a zabolázatlan légáramlathoz, sokkalta inkább a trükkös kis kenőcsnek, amelyet a vállamon éktelenkedő sebre kell naponta többször ecsetelnem. Ealdun meg a rafinált, mérgezett nyilai… Jó néhány kellemetlenséget okozott a merényletével, többek között a gyógyír elviselését, melynek mellékhatásai a varázsgombákéi magasságába emelkednek. Hiába öleli körbe testemet a tél zord és fagyos volta, kényelmetlen forróság ostromol belülről, míg elmémet felelőtlen tettek és szavak gondolatai kísértik, amikről mondanom sem kell, cseppet sem volnának kívánatosak a jelen vagy egyéb helyzetemben.
Ám nincs választásom, ha túl kívánom élni a szervezetembe jutott mérget, együtt kell tudnom élni a segítség „árnyoldalaival” is, amelyeket máskülönben kitűnően élvezhetnék a nemsokára esedékes tivornyáinkon, amennyiben nem lenne halaszthatatlan küldetésem a mondénvilágban. Ezen fontos ügy miatt ácsorgok itt tulajdonképpen, ráérősen vizslatva a gyakorlókat, akik között ott rejtezik egy kifejezett példánya népünknek. Valaki, akire nagy szükségem van az emberek közötti minél hatékonyabb elvegyüléshez, valaki, akinek harci tudása és vakmerősége is felér a korábbi, lekaszabolt lovagoméhoz.
Mindabból kifolyólag, amit róla hallottam káromló ajkakról alácsordulni, van is elképzelésem arról, melyikük viseli magán a Quinn nevet, mielőtt azonban lehetőségem nyílna komolyan felmérni a terepet, vagy egyáltalán rendszerezni leendő mondanivalóimat, a merénylet óta piócámmá szegődött goblin szólal meg mellőlem, felhívva a gyakorlók figyelmét a jelenlétemre. Sosem állhattam a tisztelet ilyen módon történő kierőszakolását, ezt a figyelemhajhászást, melyre úgy hiszem, puszta megjelenésemnél fogva sincsen az égvilágon semmi szükségem. Szolgálómat ennek fényében türelmetlen pillantással sújtom, de nem fecsérlem az időmet a megszégyenítésével, inkább indulok lagymatag felfedezőútra a magukat többnyire vigyázzba vágó katonák között. Végigmérem őket, mindüket, tetőtől-talpig, reményében annak, ettől majd sürgetően elkezdik kutatni magukon a hibákat, egészen addig, amíg már kimondottan kényelmetlenül érzik viselni a bőrüket.
Játékos félmosollyal érintgetem meg sima felszínű ábrázatukat, ujjaim köré tekerek egy-egy aranyló tincset, melynek látványában kedvüket lelik a szemeim, egészen, míg el nem érek az egyedüli tündérhez, kinek puszta kisugárzása is a Vadűzés szabadságát, semmint a korona alázatos szolgálatát hordozza magában.
Nem különbül lep meg, hogy a többiekkel ellentétben ő nem várja türelmesen az óhajom kinyilatkoztatását, hanem szemérmetlenül megszólít, olyasféle feltételezésekkel sújtva, melyeknek hallatán megkockáztatom, néhány fivérem a szívéhez kapva vágódna hanyatt. Részemről a dráma helyett hetyke mosolyt kap feleletül, illetve tekintetem nyílt kutakodását.
- Hírneved okán ennél többre számítottam - jegyzem meg nyugodt, elmélázott hangon. - Tudhatnád, ágyasokért nem kell koslatnom, ki pedig a halálra méltóvá tette magát, azzal személyesen is örömmel számolok, drága tündérlovag - billentem oldalra a fejemet egy egészen aprónyit, mialatt szemrevaló ábrázatának pimasz vonásait méregetem. Külleme a tavaszudvar mézédes emlékeit eleveníti fel a tudatomban, s okán a kenőcs bosszantó hatásainak, ez inkább válik a kedvemre, semmint, hogy gyanakvással telítene meg. Pedig én már csak tudhatom; a szabadságot vízként szomjazók mind ott bújtatnak magukban egy keveset a külvilág éltető fényéből. Abból a ragyogásból, amely nem ildomos a birodalmunk rideg mivoltához.
- Téged kereslek tulajdonképpen, Quinn. Bizonyára akad itt hely, ahol háborítatlanul ejthetünk szót? - nem különösebben ismerem a lovagok gyakorlótereit, ekképpen nyugodt lélekkel hagyom hát rá a vezetés lehetőségét. Addig is egy léha, bosszankodó intéssel elküldöm a szolgálómat, remélve, egy időre kiélte a feltűnési viszketegségét.

❖ Notes: ❖ Music: Hold Your Breath ❖ Words: 524
Quinn
❖ Tündérlovag

avatar
i believe that emotions
Karaktered arca :
Tom Webb
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

Inialos & Quinn

Nincs is szebb dolog, mint egy rendes sörrel kezdeni a napot, azonban az ellenudvarban kevésbé kedvelik ezt az italt, kénytelen voltam némi borral beérni, aminek persze nem lett volna jó vége, ha éppen a mondének közé akartam volna vetni magam… ami azt illeti, mindig is büszke voltam rá, hogy az alkohol semmilyen mennyiségben nem kezd ki rajtam. Egészen addig, amíg nem keverem… akkor viszont gyorsan üt és velőset. A borra sör, meg amúgy is meggyötör, ahogy a mondén mondás tartja. Azonban éreztem, hogy a csontjaim kezdenek berozsdásodni… és mintha a közutálat éltető fénye is halványodna. Nekem bonyodalom kell, izzó gyűlölet. Ezek a suta, lenéző pillantások kezdenek untatni. És nincs is jobb módja a harag felpezsdítésének, mintha szétverek pár segget, ráadásul mindezt vigyorogva és büntetlenül teszem, jó pár figyelő szempár kíséretében.
- Ennyit tudsz, öcsi? – nem valami emelkedett, tudom, de hajlamos vagyok elmerülni a harcban, és ami azt illeti, még az is felhevít, hogy már a hatodik lovagnak csúfolt pondrót verem kék-lilára. Ez már kissé azért megviselt, és ahogy vége a küzdelemnek, érzem is, hogy több ponton zsibbad a testem, és idiótán röhögve lihegek, de az ilyesmit már rég megtanultam figyelmen kívül hagyni. Még kettőt azért belerúgok – nem túl testvériesen –a földön fekvő tündérbe, mire észreveszem a látogatót, akinek a társaságára egy fontoskodó goblin köhintése hívja fel a figyelmem. Persze, addigra már minden egyéb talpnyaló hátát kihúzva, nyakát kinyújtva, szigorúan maga elé bámulva áll, mintha csak azt várnák, hogy egy szoborkészítő modellezze őket. Különös örömmel tölt el, hogy egyiküknek épp a szeme alatt büszkélkedik egy érdekes árnyalatú folt, ami nagyjából a fabot végének mintáját követi. Egy jobbról bevitt - amúgy mesterien kivitelezett - telitalálat eredménye, amire elég büszke vagyok…
- Inialos herceg előtt álltok. – az emelkedettnek szánt hangnem különösen röhejesnek tűnik a mellettem álló lény szájából, tekintve, hogy széltében-hosszában is feleakkora, mint én. Azért ezer hála, meg köszike, fingom sem volt a kitudjahanyadik fiú nevéről. Azért az arcát jól ismerem (sokszor visszatartom a késztetést, hogy kiverjem rá), végül is úgy hírlik, a királynak ő a kiskedvence, és emellett a legtöbb gyilkossági kísérlet célpontja is.
Van valami felsőbbséges a megjelenésében, amitől már önmagában is rettentően idegesítőnek tűnik, a helyzetet pedig már csak az fokozza, hogy ezzel láthatóan tisztában is van. Azokból a kimért, finom léptekből egészen egyértelmű a származása, ha persze a fennkölt, unott arckifejezés valakinek nem árulkodna. Úgy járja körbe az esetlen lovagokat, hogy kifejezetten beugrik egy bordély képe, még az 1600-as évekből, talán, dél-London… ahogy mellém ér, nem bírom megállni a gúnyos félvigyort.
- Ágyast keresel, vagy orgyilkost? Nem tudom, mit villantsak. – kekeckedem, persze lehet ez felségsértés meg minden, de hát egyelőre még nem király, meg amúgy sem a trónteremben vagyunk. – A másik profilom előnyösebb ám.
Tényleg. Erről nem hazudnék. Még ha tudnék, sem.
Silent Brothers
❖ admin

avatar
i believe that emotions
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Sponsored content

i believe that emotions
give us power

1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Kereskedelmi kikötő
» Kiképzőterepek
» Kikötőváros
» Kiképző terep
» Kiképzőterep

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Tündérfölde :: Tündérek Ellenudvara-
Ugrás: