be careful who you trust

the devil was once an angel
az oldal videója
képkockáink
dust and shadows
légy üdvözölve
kedves látogató
2017. 07. 07.
Légy üdvözölve ●● a dust and shadows szerepjátékos fórumon. Oldalunk Cassandra Clare: A végzet ereklyéi könyvsorozatot és a belőle készült Shadowhunters TV sorozatot veszi alapul, amelyre felépítettük a saját kis birodalmunkat. Természetfeletti világunkban átlag emberektől kezdődően a vámpírokon és a tündéreken keresztül megtalálhatóak a démonok is. Az oldalhoz való csatlakozáshoz nem szükséges a könyvek, avagy az ezen alapuló film, illetve sorozat ismerete, hiszen a leírásaink igyekeznek lefesteni a világ megismeréséhez szükséges tudást. Szívesen fogadunk minden kedves játékost, aki éppen canon, esetleg saját karakterrel érkezik, vagy netalántán keresett karakter bőrébe bújva csatlakozna kis közösségünkhöz! Amennyiben bárminemű kérdésed lenne az oldal világával, működésével kapcsolatban, bátran fordulj a vezetőséghez, mert azért vagyunk, hogy segíthessük, megkönnyíthessük és lehetővé tehessük számodra a szórakozást! Reméljük, hogy csatlakozol hozzánk és jól fogod érezni magad a kis családias közösségünkben! Jó játékot! ♥ ● ● by the staff. ♥
dust and shadows
Belépés
lépj be bátran
Karakterem neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
postagalamb
pötyögj bátran
dust and shadows
itt lapulunk
árnyékok között
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Lilith

A legtöbb felhasználó (47 fő) Pént. Júl. 07 2017, 23:41-kor volt itt.
dust and shadows
utolsó irományaink
üzeneteink
Biliárdasztal

Selene Moon
Yesterday at 23:56

Jace szobája

Jace Herondale
Yesterday at 23:31

Elkészültem!

Keira Allyn
Yesterday at 23:12

Keira Allyn

Keira Allyn
Yesterday at 23:10

Aula

Jake Aldertide
Yesterday at 22:56

városszéli erdõ

Lucifer
Yesterday at 22:46

Fõtér

Azazel
Yesterday at 20:52


Szellembarlang

Inialos
Yesterday at 18:38

Szökõkút

Inialos
Yesterday at 18:37

dust and shadows
oldal statisztika
ennyien vagyunk
Faj
Demons 3 7
Faeries 3 3
Mundanes 3 1
Shadowhunters 7 6
Vampires 3 1
Warlocks 5 4
Werewolves 2 2
Összesen 26 24
dust and shadows
nyár legjobbjai
legjobbak, legjobbjai
2017. nyár
sebastian
férfi karakter
seelie queen
nõi karakter
magnus bane
canon
donn maccoy
keresett
luna hellfire
saját
alec & asmo
játék
anthea tanti
elõtörténet
magnus & alec
karakterpáros
clary & jace
karakterpáros
dust and shadows

Share | 
Holtak útja
it's where my demons hide

avatar
❖ Warlock
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Sophie Turner
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése



Selene &  The K
"Harcra fel, katona!"


  ~ Többé nem fogadok senkivel ennyi tündérbor elfogyasztása után - fut át a gondolat az agyamban, miközben a ló sikeresen négy lábon landol az ugratás után és nekem erősen el kell kapnom, hogy ne csússzak le róla. Semmi bajom alapvetően a bódító italokkal, de utána már nem tudok elég logikusan gondolkodni. Most az adrenalin szépen helyre hozott, kaptam egy sokkot is annak gondolatára, hogy valakin átgázolhatok. Lehet, hogy nem vagyok éppen megtűrt vendég, de azért nem hiszem, hogy túlságosan értékelnék, ha véletlenül megsebesítenék valakit. Bár, persze ez függ a másik személytől is, és talán a királynő még élvezné is. Amint sikerül eléggé eltűrnöm a hajtincseket az arcom elől ahhoz, hogy lássam, kikkel találkoztam, felismerem a ruhájukat. Régen nem láttam ilyet, még hasonlót sem, és éppen ez az, ami támpontokat ad nekem a személyüket illetően. Az ellenudvar tagjai. Most már egészen biztos vagyok benne, hogy a vörös szépségem még értékelné is, ha véletlenül bajt okoznék nekik. Legalább lenne oka egy kis nevetésre. Mostanában egyébként is túl sokat aggódik, szerintem. Persze fogalmam sincs, mennyi mindennel kell naponta megküzdenie. Pontosan azért mondtam le az uralkodásról, mert elegem volt belőle és gondosan kivonom magam a képből akkor is, ha neki kell valamit határoznia. Ez az egyik oka, hogy itt vagyok. Unalom ellen még a gyorsasági verseny is tökéletes ellenszer tud lenni...
- Nem az ellenudvarba tartottam, a határvidékig versenyeztünk, a lovam pedig túlságosan élvezte a száguldást - annyira, hogy én sem vettem észre percekig, mennyire vékony is ez a választék és milyen közel kerültem a másik földhöz. Nem, minta ott lenne okom tartani is bármitől. A világnak abból a feléből speciel még nem jutott senkinek eszébe kitiltani engem, soha. Csak  éppen nem is látogattam. Afrikában születtem, az én közegem a nyár és a meleg, még a New York-i teleket is csak nehezen bírom, pedig azok aztán igazán rövidek általában. Aklimatizálódom ugyan, de magamtól inkább a kellemes időt választom és ennek szép jele a ruhám is, amely a tündérek által preferált könnyű anyagokból és két vékony rétegből áll csak. Nem átlátszó és nehéz így...
- A nevem Selene, ti pedig nyugodtan levehetitek a kezeteket a fegyverekről, ha a királyra akarnék támadni, nem fizikailag tenném - fűzöm hozzá halvány mosollyal figyelve a két őrt, akikről kizártnak tartom, hogy nem fedezték fel előbb, hogy warlock lennék. Ez persze nem állít meg, a lovat már elindítottam az első szó kiejtése után, hogy közelebb lépdeljen a vezetőjükhöz. Jobban meg akarom magamnak nézni. Láthatóan nincs is nálam fegyver, ezen a vidéken tényleg nem éreztem szükségesnek a viselését egyetlen vasból készült karkötő kvételével, amely a felkaromat díszíti a ruha alatt. - Hogy szólíthatlak, felség? - teszem fel a kérdést a vezető felé fordulva, rendületlenül mosolyogva rá. Jöhetnek a gyilkos pillantások és a ridegség, de engem ugyan nem ijeszt meg vele. A világon jelenleg nyolc olyan boszorkány mester él, akik még Jonathan Shadowhunter előtt születtek és találkoztak a démonok terrorizálta földdel, én pedig már akkor is évezredes voltam korban. Elhiheti, hogy nagyjából bármit ajánl, találkoztam már rosszabbal is. A nevem pedig nem véletlenül ilyen rövid. Az emberi világban az országok és évszázadok szokásaihoz igazodva számtalan jelző, ragadványnév és vezetéknév volt már mellette, a titulusokról nem is beszélve, de a Selene mindig megmaradt. Ez az, amiként az alvilágban ismernek, akik vették a fáradtságot, hogy nyomozzanak utánam. Vagy emlékezzenek a nőre, aki képes volt évszázados uralkodást félre dobni, ha éppen megunta a dolgot. Az elmúlt két évszázadok ugyan visszahúzódva töltöttem, de akkor is én voltam egykoron Alexandria és ezzel együtt Egyiptom főboszorkánymestere, vagy éppen az első vámpír felesége, hogy csak a közelmúltat említsem...
- Oh, itt még a zöld levelek is lehullanak? - nyújtom ki a kezemet csodálkozva, ahogy az ösvény körüli fák egyikéről a szél könnyedén lefújja őket. Furcsa, olyan, mintha még részben nyár lenne itt is, a színek élénkek, de közben a földet már nem szirmok, hanem növényi részek takarják és folyamatosan gyarapodik a számuk. A király miatt lehet, vagy eleve ilyen az időjárás ezen az ösvényen? És, esetleg nem kellene beindulnia az önvédelmi ösztöneimnek is? Fogalmam sincs, miért, de most mind azt mondja, nem kell aggódnom. Maximum a nem létező erényem miatt....
❖ Megjegyzés: Tetszett a zene Wink ❖ Zene: - ❖ Szószám: xyz
it's where my demons hide

avatar
❖ Tündérkirály
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
Ellenudvar
Karaktered arca :
Lee Pace
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


to Selene

Királyként vannak bizonyos kötelezettségeim, és nem csak az, hogy a fenséges faragásokkal díszített trónszékemen üldögéljek, és az elém járuló tündérek problémáit megoldjam. Erre is van időm, mert nem hanyagolom el az uralkodói teendőimet, ezzel nem vádolhat senki, még rosszindulatból sem. Felelősségteljes vagyok, de néha vannak olyan dolgok is, amiket nem a trónusról kell elintéznem, és ki kell lovagolnom, hogy személyesen ellenőrizzek dolgokat. Most is erre készülök, és harcias természetű hátasom felé igyekszem, ezüstszürke ruháim oldalán megcsillannak az ikerpengéim. Csodálatos pengék, a tündérkovácsok mestereinek művei, és nagy becsben tartom őket. Jó hasznukat vettem már a csatákban és biztos kézzel forgatom mindkettőt. Nem megyek nélkülük sehová, most sem. Még kilovagolni sem.
Kér megbízható tündért választok a kíséretembe, és nekiindulunk. Közepes tempóban ügetünk a határvidék felé, de arra mindig figyelmeztetem a tündéreimet, hogy a királynő területére ne tévedhessünk. Nem szívesen konfrontálódnék azzal a viharosan, szeszélyes nőszeméllyel, aki mindent megcsúfol a szememben, ami az én gyönyörű királynémra emlékeztet. Nerissa ellentéte mindazon tulajdonságnak, amik Elyntia szemében oly fényesen ragyogtak.
Elindulok a helyszín felé, de a kis ösvényen libasorban haladunk lőre, és egy kis keresztúthoz érkezünk, de nem vagyunk egyedül. Őrein kezében már fegyver, és az én kezem is a markolatra csúszik, mikor megpillantom a vad vágtában érkező lovast. Nem aggódom, mindössze a fejem fordítom arra, és biztosan tudom hogy át fog ugratni felettem. Minden ló felismeri az erősebb hatalmat és nem tesz benne kárt, így hát mozdulatlanságra fogom a lovam.
- Nyugalom, Shade - simítom kezeim a nyakára, és megvárom amíg átugrik felettem és egyetlen szőrszál sem ér hozzám. Türelmes ember vagyok, és figyelek arra, ahogy végül megáll. Megfordul, és arra felé fordítom a lovam.
- Ez elég felelőtlen tett volt, ami azt illeti. Mi késztetett hogy ilyen sebesen száguldj az ellenudvarba? - szegezem a vörös hajú nőre jeges pillantásom, és felsorakozik mellém a két harcosom is, de már fegyver nélkül. Nem jelent veszedelmet rám, mert a tündéreknek is van némi hatalmuk, és képes vagyok megvédeni magam, mindenféle fenyegetés elől.
- Ki lennél te, vakmerő lovas? - teszem fel a következő kérdésem, ahogy megállok vele szemben. Kíváncsi vagyok, ki merészkedett erre, hogy minden további nélkül, átugratott a fejem felett. Bátor, de botor dolog lenne? Nem tudom.
■ ■ ♫ Hangulatzene ■ ■

it's where my demons hide

avatar
❖ Warlock
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Sophie Turner
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése



Selene &  The K
"Harcra fel, katona!"

- Gyerünk, megy ez gyorsabban is! Hajrá, meg tudod csinálni! Bízom benned! - oké, ez azért relatív, mert mégis mennyire bízhat az ember egy tündérlóban abból a fajtából, amelyik hajlamos időnként még repülni is egyet a levegőben? Vagy rosszabb esetben fogni magát és átalakulni valami egészen más szállító eszközzé. És még a jó ég tudja mi mindenre képesek. Mindegy, az biztos, hogy értelmes lények és nekem volt annyi eszem, vagy tündérpor a boromban, hogy beleegyeztem egy gyorsasági versenybe az egyik lovag ellen. Persze csak olyan feltételek mellett, hogy a ló ló is marad és nincs mágia. Sem tündérbűbáj, sem boszorkány csillámok, sem más egyéb. Persze nem hiszem, hogy egy ló túlélné, ha megpróbálnák gyógyító rúnákat rá rajzolni vagy egyáltalán hozzá érinteni egy irónt. És azt először egyébként is el kellene lopnom. Egek, de bonyolult. Mindegy, kis mágikus ruha csere után, amelynek részeként a lovagló csizma és egy szűk nadrág került fel a tündérek számára is megfelelő ruha alá, már készen is vagyok nyeregbe pattanni. Amíg ki nem derül, hogy nyeregről bizony még véletlenül sem szólt a fáma és az bizony hiánycikk lesz. A francba, csak azt jutott eszembe kikötni, hogy szó sem lehet a használhatatlan dáma nyeregről, amelyet olyan nagy szeretettem szuszakolnak rá a nőkre, eszembe sem jutott, hogy akkor a másik végletet választják. Csavaros eszű tündérek. Mindegy, régen nem csináltam, de még így sem esek le egy lóról, bár mire felgyorsított, beigazolódott a sejtésem, hogy valószínűleg azt fogom kívánni, hogy bár inkább tevét választottam volna a futtatásra. De már itt vagyok a hátán, nyaktörő sebességgel száguldunk az ösvényen végig és én most jutok el arra a pontra, ahol elég stabilan ülök ahhoz, hogy előbbre merjek dőlni a lovon és csökkenteni a légellenállást. Ez olyan, mint egy igencsak ingatag motoron ülni, sebességileg. A tünde lovak nyilván valóan ezer év alatt sem lassultak le... - Jó kislány, már csak egy kicsit tarts ki! - súgom újra a lónak, miközben beveszünk egy olyan kanyart, aminél igencsak megemelkedem a levegőben és közelebb kerülök a leeséshez, mint valaha is szerettem volna, de még sikerül fenn maradnom. Már csak pár méter, érzékelem a célt, ami egyben a határvidék is. Ott van előttem és szinte érzem, ahogyan a lovam még inkább belehúz és jó egy méterrel a másik előtt éri el, kecsesen átvágtat és annyira megrészegül a száguldástól, hogy nem akar lassítani. A francba!
Alig egy-két percet megyek csak, amikor feltűnik az egyik ösvény és nagyjából pont előttem rajta még egy lovas. Ezt piszkosul nem így terveztem. - Félre, félre! - sikítok fel, mert biztos vagyok benne, hogy ez a vágtató szélvész nem áll meg előtte, de persze vagy elnyomja a hangomat a szél, vagy a másik viccnek gondolja, mert mintha sánta csiga sebességével mozdulna. Vagy én vagyok túl gyors, nem tudom, de azt igen, hogy másodpercek választanak el a frontális ütközéstől.
~ Remélem, hogy megy az ugratás! - suhan át még egy utolsó gondolat a fejemen, mielőtt fél kézzel a ló nyakát fogva neki állnék mágiát küldeni bele és kiadni a jelet, hogy mozduljon. És legnagyobb meglepetésemre az egész, több száz kilós állat elég magasra emelkedik a levegőben ahhoz, hogy átsuhanjon az akadály felett és még a patkójával sem rúg senkit fejbe a hang alapján. Pár méterrel odébb landol, ügetésre vált és egy perc alatt vissza is fordul, hogy megnézhessem, mennyire centiztem jól ki azt a lebegő varászlatot. - Ez közel volt... - fújom ki a levegőt egy nagy sóhajjal és neki állok a hirtelen lassítás miatt arcomba hulló hajam maradékát is eltakarítani az útból. Akkor már csak a kárfelmérés van hátra...
❖ Megjegyzés: Szívesen adok kezdő fenékbe rúgást az ihletednek  ❖ Zene: - ❖ Szószám: xyz
it's where my demons hide

avatar
❖ admin
i believe that emotions
Kor :
22
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


***
Sponsored content
it's where my demons hide

i believe that emotions
give us power


Holtak útja
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Tündérfölde :: Tündérek Ellenudvara-
Ugrás: