be careful who you trust

the devil was once an angel
az oldal videója
képkockáink
dust and shadows
légy üdvözölve
kedves látogató
2017. 07. 07.
Légy üdvözölve ●● a dust and shadows szerepjátékos fórumon. Oldalunk Cassandra Clare: A végzet ereklyéi könyvsorozatot és a belőle készült Shadowhunters TV sorozatot veszi alapul, amelyre felépítettük a saját kis birodalmunkat. Természetfeletti világunkban átlag emberektől kezdődően a vámpírokon és a tündéreken keresztül megtalálhatóak a démonok is. Az oldalhoz való csatlakozáshoz nem szükséges a könyvek, avagy az ezen alapuló film, illetve sorozat ismerete, hiszen a leírásaink igyekeznek lefesteni a világ megismeréséhez szükséges tudást. Szívesen fogadunk minden kedves játékost, aki éppen canon, esetleg saját karakterrel érkezik, vagy netalántán keresett karakter bőrébe bújva csatlakozna kis közösségünkhöz! Amennyiben bárminemű kérdésed lenne az oldal világával, működésével kapcsolatban, bátran fordulj a vezetőséghez, mert azért vagyunk, hogy segíthessük, megkönnyíthessük és lehetővé tehessük számodra a szórakozást! Reméljük, hogy csatlakozol hozzánk és jól fogod érezni magad a kis családias közösségünkben! Jó játékot! ♥ ● ● by the staff. ♥
dust and shadows
Belépés
lépj be bátran
Karakterem neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
postagalamb
pötyögj bátran
dust and shadows
itt lapulunk
árnyékok között
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

Aurora Blomquist, Elowen Dragomir, Jace Herondale, Rougheat

A legtöbb felhasználó (51 fő) Szomb. Okt. 07 2017, 22:39-kor volt itt.
dust and shadows
utolsó irományaink
üzeneteink

Hálószoba

Lucifer
Yesterday at 22:55


erdei vadászház

Belial
Yesterday at 18:17


Liliom lugas

Silent Brothers
Yesterday at 17:38


Belial lakása

Belial
Yesterday at 17:36

Harctér

Silent Brothers
Yesterday at 17:32

Tony lakása

Anthony Crow
Yesterday at 14:33

dust and shadows
oldal statisztika
ennyien vagyunk
Faj
Demons 5 9
Faeries 3 3
Mundanes 3 1
Shadowhunters 7 6
Vampires 4 2
Warlocks 7 4
Werewolves 3 0
Összesen 32 25
dust and shadows
nyár legjobbjai
legjobbak, legjobbjai
2017. nyár
sebastian
férfi karakter
seelie queen
nõi karakter
magnus bane
canon
donn maccoy
keresett
luna hellfire
saját
alec & asmo
játék
anthea tanti
elõtörténet
magnus & alec
karakterpáros
clary & jace
karakterpáros
dust and shadows

Share | 
Alexander Lightwood
it's where my demons hide

avatar
❖ Harcos árnyvadász
i believe that emotions
Keresem :
my childhood friend
Tartózkodási hely :
◯ new york institute ◯
Hobbi :
◯ protecting my loved ones ◯
Karaktered arca :
◯ lily jane collins ◯
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése




gratulálunk, elfogadva!
dust and shadows  

❖ welcome to your new life, mate  ❖
Óóó, Alec. :cute:

Azt kell mondanom, hogy mindig is szimpatikus volt nekem ez a karakter, hiszen megannyi rétegből épül fel, megannyi dolgon ment keresztül a háttérben. Lehet, hogy a könyvekben a fókuszálás más dolgokra történt még is úgy érzem, hogy rengeteg dolgot megtudhattunk a karakterről - bár én szíves örömest vennék egy tonna könyvet csak róla és Magnus-ról - mégis megannyi kérdés maradt fenn vele szemben. Hiszen annyira próbálja elrejteni az érzéseit, hogy szinte belerokkan. A saját boldogságával játszadozik, mert fél felvállalni az igazságot. Aztán mikor megteszi ő lesz az, aki inspirál másokat arra, hogy ne éljenek ők sem hazugságban.
Az előtörténetedet olyan szépen megfogalmaztad, hogy néhol még meg is könnyeztem, egyszerűen olyan gyönyörű betekintést nyújtottál a karakter érzéseibe, életébe és a saját kis világába, amit szinte mindenkitől óvni akar.. Egyszerűen fantasztikus.  
Mangus-nak való megnyílása a szeretetének kifejezése.. Csak megmutatja, hogy mennyire fontos is Ő neked. Jaj, én tényleg meg foglak titeket könnyezni még párszor, ha nem is itt, de a játéktéren biztosan, hogy el fogjátok olvasztani mind a ketten a játékos közösséget, akik követik majd életutatokat. Az egyszer biztos, hogy Alec nem is kerülhetett volna jobb kézbe, hiszen láthatóan pontosan átérzed, hogy milyennek is kell lennie, miken is ment igazán keresztül, mintha összeolvadtatok volna. Gyönyörű munka, fantasztikus felépítés..!  
Még több ilyet kérek!  
De nem is tartalak fel tovább irány a játéktér és érezd jól magad!  :cute:

Jó szórakozást kívánok!  olajbogyo


it's where my demons hide

avatar
❖ Head of NY Institute
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
✯ new york institute
Karaktered arca :
✯ matthew daddario
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése




Alexander Gideon Lightwood
Impossible just means try again
Matthew Daddarioshadowhunters20head of the NY Institute
the devil is in the details

❖ Becenév:
Alec
❖ Születési hely, idõ:
1997. szeptember 12.
❖ Családi állapot:
Kapcsolatban
❖ Szexuális beállítottság:
Homoszexuális
❖ Foglalkozás:
Árnyvadász, a New York-i Intézet jelenlegi vezetője
❖ Ismertetõ jel:
Testét rúnák borítják, különösen magas, haja hollófekete
❖ Rang:
Alec neves árnyvadász család sarja, a szülei hosszú időn át vezették a New York-i Intézetet. Miután Lydia Idrisbe megy, hogy felépüljön a démontámadás okozta sérülésekből, Alecet nevezi ki az Intézet élére.
❖ Család:
A Lightwood család évszázadok óta az árnyvadászok legjobbjait jelenti. Bár a családm számára mindig is a vér volt a legfontosabb, a 21. századra ez a hagyomány fellazul. Amikor Maryse Lightwood befogadja Jace Waylandet, Alec rögtön testvéreként befogadja a fiút. Jace igazi Lightwoodként nevelkedik, Alec parabataiaként és legjobb barátjaként, függetlenül attól, hogy nem köti össze őket a testvériség rúnán kívül más. Szerencsére vérszerinti testvérekből sincs hiány: Izzy és Max gondoskodtak arról, hogy Alec igazi bátyó legyen. Cserfes húga és kétszer olyan cserfes öccse mellett sosem unatkozott.
Alec számára a család az első, épp ezért viselte meg annyira Max elvesztése - habár a családból talán ő dolgozta fel a legkönnyebben a gyászt. A sebek ugyan még frissek, de máris itt az újabb probléma, amellyel szembe kell néznie: a szerelmi élete erős ellenérzést váltott ki a szüleikből. Édesanyja ugyan kezd megbarátkozni a gondolattal, de az apjával azóta is hűvös, távolságtartó viszonyt ápolnak.
look deeply into my eyes

5 pozitív tulajdonság
kötelességtudó, védelmező típus, a szeretteiért bármire képes, sosem hagyna másokat cserben, a helyén van az igazságérzete
5 negatív tulajdonság
makacs, könnyen elveszíti a fejét, túlságosan parancskövető, nehezen mutatja ki az érzelmeit, bizalmatlan másokkal szemben
5 dolog, amit szeretsz
a családomat, a munkámat, a csendet, a kávé illatát és egy bizonyos warlockot
5 dolog, amit nem szeretsz
a túlságosan kíváncsi és kotnyeleskedő embereket, az előítéletességet, a rugalmatlanságot, az alkoholt és a macskaszőrt a ruhámon
Legnagyobb félelmed
hogy elveszítem a szeretteimet, illetve hogy csalódnak bennem. Meg a pókok.
Legnagyobb vágyad
nem is tudom... inkább nem mesélnék róla
Legnagyobb gyengeséged
nehezen találom meg az egyensúlyt a munka és a magánéletem közt
Legnagyobb titkod
Jessica Hawkblue valójában Jace volt
Rejtett tehetséged
íjászat, diplomácia
Fõ fegyvered
rúnákkal díszített íj
Hobbi
Magnus lakásán lenni
Kedvenc étel
nincs
Kedvenc ital
kávé
Kutya vagy Macska
macska
Allergia
tudtommal nincs
Bal vagy jobbkezes
jobbkezes
Fura/Idegesítõ szokás
mihez kell ennyi kérdés?
Szervezett vagy rumlis
szervezett
Dohány, alkohol, drog
...
you can see the war inside

Mindig is tudtam, hogy más vagyok, mint a korombeli fiúk, és ennél fogva sosem kaphatom meg, amire igazán vágyom. A Klávé nem érti azokat, akik eltérően gondolkodnak vagy bármiben is különböznek a normától. Félnek tőlük, és éppen ezért kirekesztik őket. Azt hittem, ha nem foglalkozom vele, ha nem foglalkozom saját magammal, idővel a furcsaságaim maguktól elmúlnak, én pedig rengeteg gyakorlással és igyekezettel az a fiú lehetek, akire a szüleim mindig is vágytak. De nem így lett. Jace ekkor került az Intézetbe; aranyszőke haj, öntelt mosoly, pimasz magabiztosság, hidegvérű tökéletesség. Mindenkit levett a lábáról és egy pillanat alatt betöltötte az összes űrt, amire én korábban képtelen voltam. Egyértelmű volt, hogy nálam nagyobb dolgokra hivatott, és hogy ennek a történetnek mindig is ő lesz a főszereplője. Így aztán a háttérbe húzódtam és hagytam, hogy a ragyogása betöltse az életünket - hiszen egy történetben csak egyetlen főhős fér el. Elfogadtam a rám osztott mellékszerepet és csodálattal figyeltem a műsort, hogyan küzdi magát egyre feljebb a ranglétrán, a családomban és a szívemben. Olyan könnyűnek tűnt őt szeretni, kényelmesnek, hiszen nem volt egyéb dolgom, mint titokban csodálni őt, törékeny ábrándokat dédelgetve végig mellette lenni, míg nem választ el minket más, csak a halál. Kiköveztem az előttünk álló utat, és kész voltam ennek a biztonságos ábrándnak szentelni az egész életemet, tudván, hogy soha senki nem téríthet le róla. Aztán felbukkant Ő.

"Ha Jace az arany, aki magára irányította a fényt és figyelmet, akkor Alec az ezüst: annyira megszokta, hogy mindenki Jace-re figyel, hogy ő is csak vele foglalkozott. Mindig a másik fiú árnyékában élt, ezért eszébe sem jutott, hogy őt is észreveheti valaki. (...) És bár kevesen tudják, de az ezüst ritkább, mint az arany." Igaz szerelem (és egy első randi)

A szeráfok fémesen egymásnak csapódó hangja monoton alapzajként ivódott bele a gyakorlótér némaságába. Jace minduntalan elvétette a célt, és Alecnek egy idő után az az érzése támadt, hogy a fiú szándékosan provokálja - vagy csak így próbálja őt kézzelfogható előnyhöz juttatni, mely nemes gesztus azt bizonyítja, nem tartja őt elég jónak, és ez szintén felért egy provokációval. Így hát összeszedte minden mérgét és erejét, majd belesűrítette a következő csapásába - Jace azonban egy könnyed oldallépéssel kitért az útjából, s miközben a fiú egyensúlyát vesztve előre bukott, máris érezte a hátán koppanó penge lapját.
Alec megsemmisülten nyalta fel a csiszolt padlót maga alatt, ahogy egy métert hason előre csúszott.
- Borzasztó az ízlésed. - jegyezte meg a barátja, miközben a levegőbe dobta a szeráfját, majd a markolatnál elkapva visszacsúsztatta az oldalán lévő tokjába. Alecnek nyújtotta a kezét és felsegítette őt a földről.
- Meg a lábmunkám, a karmunkám, a védekezésem és az egyensúlyom. Anyáéktól már mind megkaptam - dörmögte kelletlenül a másik, elfogadván a felé nyújtott kezet. Búslakodva felnyalábolta az elejtett kardját és a helyére csúsztatta az oldalán. - Bár az ízlésemet még sosem kifogásolták.
A szőke fiú csak nevetve vállon veregette, és Alec gyomra már ennyitől görcsbe ugrott. Jace mellett lehetetlennek tűnt nem komplett idiótának éreznie magát, még akkor is, ha történetesen ő volt színjeles az összes tárgyukból, míg Jace a legtöbb órát arra használta, hogy kipihenje az éjszakai tiltott kiszökéseket és aludjon egy jót.
- Bár a két számmal nagyobb pulóvered is hagy némi kivetnivalót, arra értettem, hogy felesleges ennyire rágörcsölnöd a szeráfra. Az íj a te fegyvered, Alec. Miért erőlteted ennyire a közelharcot?
Alecnek ezernyi oka volt rá, hogy erőltesse, de ezek közül, hiába kutatott kétségbeesetten az elméjében valami válasz után, egyiket sem oszthatta meg a másikkal. Legalább a fele borzasztó kínos, a másik fele pedig borzasztó nevetséges lett volna ránézve. Így hát csak a vállát vonogatta, miközben valami elterelésen gondolkodott.
- Egy árnyvadásznak muszáj mindenben jónak lennie. Ha megtámad egy shax démon, nem kérhetem meg, hogy húzódjon hátra, míg előveszem az íjamat.
Bár viccnek szánta, Jace egyáltalán nem nevetett, inkább tűnődve méregette a fiút, amitől Alec görcsben lévő gyomra borsónyira szűkült, és kétségbe ejtette az a kellemetlen megérzés, hogy talán a barátja átlát a hazugságon. Jace azonban végül csak ennyit mondott:
- Miért nem leszünk parabataiok? - Látván, mennyire sokkolta az ötletével Alecet, folytatta a gondolatmenetet. - Gondolj csak bele! Majd én lekaszabolom azt, aki közel merészkedik hozzánk, te pedig a távolból fedezhetsz. Mint egy igazi csapat. A legjobb csapat!

Azt hiszem, valamikor itt kezdődött...

"Alec az árnyvadászok előtt titkolta, hogy meleg; félénk volt, láthatólag bizonytalan, és kétségtelenül vonzódott szőke barátjához, Trace Waylandhez. Magnus egészen biztos volt benne, hogy így hívják a fiút." Igaz szerelem (és egy első randi)

Magnus Bane. Izzy váltig állította, hogy tetszeni fog nekem, pedig csak egy jó ürügy volt, hogy meghozza a kedvem az akcióhoz; Jace pedig a mai napig nem dolgozta fel, hogy valaki életünkben először nekem osztotta az ügyeletes szépfiú címet helyette. Amikor az első találkozást követően a húgom megkérdezte, aranyosnak találtam-e Magnust, némi csalódottsággal a hangjában, amiért nem dobtam magam látványosan hanyatt tőle és nem áradoztam egész hazaúton róla, azt tettem, amit minden normális ember tett volna a helyemben: hazudtam. Csak azért, mert nevettem néhány poénján? Vagy mert sosem láttam még senkit úgy öltözködni, mint őt? Vagy mert a kétértelmű megjegyzései megmozgattak bennem valamit? Vagy mert elsőre átlátott azon, amit a szeretteim elől egész életemben rejtegettem? Ugyan már, Iz! A kiscicák aranyosak. A boszorkánymesterek... Hát ők nem azok. Mégis visszamentem hozzá. Valahogy mindig találtam egy ürügyet, hogy a lakásán kössek ki, szívességet szívességre halmozva, közben pedig képmutatón lekoptattam, valahányszor úgy éreztem, túl közel nyomul - pedig én húztam egyre közelebb és közelebb magamhoz minden egyes lépésemmel. Kis híján túl késő lett, mire erre rádöbbentem, de az a csók végül, amit felvállaltam az egész Intézet előtt, mindent megváltoztatott. Jace-nek igaza lett, még ha tizenkét évesen nem is gondolta át, miféle bölcsességekkel dobálózik: nem kellett megváltoznom. Találtam valakit, aki arra inspirált, hogy jobb legyek, miközben kitöltötte minden hiányosságomat.

"– Aku cinta kamu – szólt halkan Magnus
– Ez mit jelent?
A boszorkánymester kibontakozott Alec öleléséből.
– Azt, hogy szeretlek." Elveszett lelkek városa

Szívdobogás. Gyors és erős, dübörögve veri a mellkasa falát, ki akar szabadulni a börtönéből - pont mint az iránta táplált érzései, melyek idővel olyan naggyá duzzadtak, hogy már képtelen tovább magában tartani őket. Muszáj a tudtára adnia, hogyan érez, hogy felszabadulhasson a titkok súlya alól, és az így kapott teret kihasználva újra növekedésnek indulhasson. Tud ennél még jobban is szeretni... Habár őszintén kíváncsi, ez az egyre erősödő érzés megáll-e valaha, vagy halála pillanatáig burjánzik majd, míg végül rá nem ébred, hogy nem napról napra jobban szereti őt, hanem napról napra újra beleszeret. Hiszen Magnus bátorságot ad, erőt önt belé, vakmerővé teszi. Eléri, hogy a tűzzel játsszon, holott egész életében óva intették tőle, nehogy megégesse magát. Most mégis élvezi, hogy egyetlen rövid játék erejéig csupán, de kinyújtóztathatja szárnyait, melyek olyan sokáig préselődtek a hátához, félve attól, hogy megsebezhet velük másokat vagy saját magát, hogy már meg is feledkezett a létezésükről. Hiszen részben angyal volna, mégis a földhöz ragadtan élt mindezidáig, elutasítván minden csodát. Erre a legnagyobb éppen itt ül vele szemben, az ölébe kucorodva, és olyan finoman préseli ajkait az övéhez, hogy attól sírni támad kedve.
Mikor mégis levegőhöz jut, kénytelen rátérni a lényegre, mely napok óta fojtogatja. Tekintete elréved a boszorkánymester válla felett, a lakás egy távoli pontjára.
- Legutóbb félbe maradt köztünk egy beszélgetés. Nem mondtad el, hogy te mit gondolsz... rólunk.
- Nem? - Magnus meglepetten követi a pillantását a falra a válla mögött, majd finoman megingatja fejét, mielőtt ismét rápillantana - Én úgy emlékszem elmondtam mindent. Az más kérdés, hogy elaludtál...
Szándékosan zavarja össze. A másik értetlenül ráncolni kezdi a homlokát, az önbizalma egy pillanatra meginog, ahogy az emlékei összekavarodnak elméje zavart számonkérése alatt. Magnus felhúzza az orrát, grimaszolása közben árulkodó, és Alec érzi, hogy trükközik, csak arra nem tud rájönni, hogyan és mivel.
- Azt mondtam neked... - húzódik Magnus közelebb, hogy a fiú tarkójáról leejtve karját ellentétes oldalára simulhasson keze, míg a másikkal arcélét simítja. - Aku cinta kamu...
Mélyen egymás szemébe néznek. Magnus vonási fellazulnak és hagyja, hogy a mosolygós arca átformálja szívét, valami egészen más érzéssel megtöltve.
- Azt jelenti...
- ...szeretlek - fejezi be a félbehagyott mondatot az árnyvadász. Könnyedén lepereg az ajkairól, sokkal könnyedebben ahhoz képest, mekkora súlya van ennek az egyetlen szónak. Nem egyértelmű, hogy a félbehagyott mondatát fejezte be éppen, tükörfordítását a vallomásnak, vagy ez a sajátja, ami hozzá, a szívéhez tartozik. Alec számára viszont egyből azzá válik, ahogy hangosan is kimondja végre, véget szakítva ezzel csábító játéknak. - Szeretlek, Magnus. Veled szeretnék lenni. Hivatalosan. Mindenki más előtt
Talán csak számára fontos ennyire, hogy felvállalják egymást és a kapcsolatukat, de nem szeretne kimondatlan félhelyzetekben lebegni, hogy ha rákérdeznek, azt mondhassa végre: igen, együtt vagyunk, a fiúm Magnus Bane, Brooklyn és egész New York legcsodálatosabbja.
Láthatóan enged a boszorkánymester váza, vállai megesnek, szemöldökei összefutnak, ajkai elnyílva formálnak mosolyt.
- Alexander... – kissé rekedtes hangon felel, és mindössze ennyit, közvetlen azelőtt, hogy mosolya elfoglalná teljes arcszélességét. Olyan határvonalon suhannak át, ahonnan visszafordulni már nem lesz ereje egyiküknek sem. Újabb címke. Újabb megtörtént jelenet. Újabb pont, ami összekarol és életben tartja majd őket. Kettőjüket.
- Én a tiéd vagyok. Te pedig az enyém... – súgja halkan, finoman csókolva Alec arccsontjának vonalát fel a füléig. - Akkor hát talán... Hivatalosan, nem-hivatalosan is, összetartozunk.
**
Összetartozni sosem egyszerű...

"Nem egyetlen csúnya, nagy dologról van szó, hanem sok látszólag mellékes apróságról. Amikor Magnusszal utazgattunk, és valahonnan hazatelefonáltam, apa sosem kérdezte meg, hogy van. Amikor felszólalok a Klávé gyűlésein, senki sem figyel oda, és nem tudom, hogy azért, mert fiatal vagyok még, vagy valami más az oka. Anya egyszer az unokákról beszélgetett az egyik barátnőjével, de abban a pillanatban, hogy beléptem a szobába, elhallgattak. Irina Cartwright azt mondta, kár, hogy senki nem fogja örökölni a kék szememet. (…) Nem olyan ez, mint egy szúrt seb, amit ki tudsz védeni. Inkább olyan, mintha mindennap milliószor megvágna kicsit a papír éle." Elveszett lelkek városa

Főleg, ha az ember nagy múltú, híres árnyvadász család legidősebb gyermeke, és minden, ami boldoggá teszi, szemben áll azzal, amit a Klávé képvisel - főleg, ha mostantól nekem kell képviselnem mindazt, amit a Klávé is képvisel. Lydia távozásával az Intézet vezetője lettem, és ez végre büszkévé tette a szüleimet. Magnus felvállalásával ugyanakkor még mindkettejüknek meg kell birkózniuk, és ez nem egyszerű. Bármennyire szeretném is, ha az lenne, titokban mégis azt remélem, ezt a két érdemet összekapcsolhatom, és azzal, ha a munkámban helyt állok, elfogadtathatom velük a magánéletemet is. Anya mintha kezdene megenyhülni, ez azonban hosszú út lesz, és mindannyian még csak az elején járunk. Szeretni egy boszorkánymestert nem egyszerű. Szeretni Magnus Bane-t egyenesen lehetetlen vállalkozás - csakhogy a lehetetlen mindössze annyit jelent, próbálkozz, míg sikerrel nem jársz...

** köszönöm, Magnus!
dust and shadows

Alexander Lightwood
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Karakteralkotás :: Elfogadott karakterlapok :: Árnyvadászok-
Ugrás: