Lucifer & Babyleth

how are you, daddy's lil monster?

Lassú, még is egyben rémisztő léptekkel megyek végig a könyvtár különböző pontjain. Hallom a szívek lüktetését, mégis jelenlétemet ahogy megérzik mások, egyszeriben csak egy lüktető szívet hallgatok csak, épp úgy, mint egy altatót mely nem álomba, hanem a halálba taszít. Élveztem szívének dobogását, kellően megnyugtatott ezen életjelenség. S miért? Mert egy valakinek ver ily lassan, nyugodtan a szíve, ha könyvet kap a kezeibe.  Megvallva, én is szeretek olvasni, ámde az éveim folyamán minden létező könyvet láttam és olvastam is már, de még mindig némelyikük továbbra is csak kápráztat. Nyilvánvalóan az e világi könyvek, nem pedig az ócska emberi irományok melyeknél még a lereszelt körmöm is többet ér.
- Ó, hát itt bujkálsz apuci kis szörnye! - Finoman érintem két vállát tenyereimmel, hogy lehajoljak hozzá és a halántékára leheljek egy gondoskodó csókot. - Ugye tudod, hogy égen-földön kerestelek? Már kezdtem aggódni, hogy elhagytál márpedig az korántsem lett volna helyes. - Csattogtattam a nyelveimet, fejemet rázva, s közben helyet foglaltam vele szemben az asztalnál. - Tudod, mostanában úgy érzem, hogy valamit titkolsz. - Malmoztam az ujjaimmal az asztalon ahogy tanakodva figyeltem lényét. Nem szokásom őt folytonosan kikérdezni a vele történő dolgokról, ugyanakkor úgy érzem, hogy olykor nem árt, ha tudok egyet s mást. Ha tehetném, erőmet alig megfeszítve nézhetnék utána önmagam, hogy viselkedése miért is olyan szokatlan, ám jobb szeretem a szájából hallani mindazt amit el szeretne mondani. Aggódásnak nevezném mindezt? Vagy akár félelemnek? Tulajdonképpen nagyon nem preferálnám azt, ha valami olyasmit tenne ami nekem nem lenne túlzottan kedvező. Pláne nem akkor, ha a saját véremről van szó. Hisz, szeretem őt.
- Tudod mit? Inkább hagyjuk is a dolgot, rendben? - Jobb, ha későbbre hagyom a faggatózást. - Mit szólnál hozzá, ha kiruccannánk kicsit az emberek közé, hm? - Kérdezem őt egy biztató, még is szelíd mosoly keretében. - Amolyan apa-lánya kiruccanás, vagy hogy nevezik. Remélem, hogy nincs ellenedre az ötlet. - Nem az én műfajom a gondoskodó apa szerep,  ám mindig próbáltam a kedvében járni elvégre mégis csak az apja vagyok. A legkevésbé sem szeretném, hogy törődés nélkül legyen mellettem.