be careful who you trust

the devil was once an angel

Share | 
Magnus Bane
If I cannot move heaven, I will raise hell
Vendég
Vendég

avatar
i believe that emotions
give us power



Magnus Bane
high warlock of brooklyn
harry shum warlocks400+high warlock
the devil is in the details

❖ Becenév:
Magnus
❖ Születési hely, idõ:
17. század, december Jakarta (Indonézia)
❖ Családi állapot:
kapcsolatban
❖ Szexuális beállítottság:
biszexuális
❖ Foglalkozás:
megmenteni a világot és egyéb finomságok
❖ Ismertetõ jel:
ujjain gyűrűi ragyognak, szemhéjai erősen festettek, haja mindig igazított, ruházata kirívó és aranyló macskaszemei fogságba ejtenek
❖ Átváltozás:
~
❖ Rang:
Brooklyn Fő Boszorkánymestere.
❖ Család:
Asmodeus, a Pokol hercegének és egy félig indonéz, félig holland nő gyermekeként látta meg a napvilágot. Édesanyja képtelen volt megbirkózni Magnus démoni mivoltával, így öngyilkosságot követett el.

• Magnus Bane számtalan alvilágit vett szárnyai alá. Köztük olyan személyeket, mint Raphael Santiago, Luna és Alesea E. Hellfire. Mind-mind fontosak a számára, szinte gyermekeiként tekint rájuk. Bármit megtenne értük!
look deeply into my eyes

5 pozitív tulajdonság
megbízható, sármos, figyelmes, tapintatos, nyugodt
5 negatív tulajdonság
válogatós, becsvágyó, makacs, kritikus, őszinte
5 dolog, amit szeretsz
indokolatlanul táncra perdülni, partit rendezni/részt venni rajtuk, szex, ékszerek/kiegészítők és egy bizonyos nephilim
5 dolog, amit nem szeretsz
a hazugságot, a szülei történetét, a csalást, az erőszakot, a betolakodókat
Legnagyobb félelmed
elveszíteni Alexander Ligthwoodot
Legnagyobb vágyad
a boldog, békés élet
Legnagyobb gyengeséged
a szerettei és a macskái
Legnagyobb titkod
szemérmetlenül táncolt IX. Piusz pápának
Rejtett tehetséged
akusztikus gitáron játszik
Fõ fegyvered
~
Hobbi
gyógynövények, ereklyék, könyvek gyűjtése, macskái szórakoztatása
Kedvenc étel
kínai
Kedvenc ital
tea (mostanában zöld)
Kutya vagy Macska
macska
Allergia
porallergia
Bal vagy jobbkezes
jobb
Fura/Idegesítõ szokás
idegességében járatja a lábát, gyakran forgatja a szemeit
Szervezett vagy rumlis
szervezett  
Dohány, alkohol, drog
nem veti meg az alkoholt, droghoz, dohányhoz nem nyúl
you can see the war inside


Magnus macskaszemeiben megfejthetetlen emóciók kavalkádja ragyog, ahogy Alexanderre pillant. Zavartság, sóvárgás, érzékenység és éhség furcsa egyvelege. A félelem nem rá vall, az biztosan nincs közöttük... Ellenben arca rezzenéstelen. Az ágy szélén ücsörög. Onnan figyeli az egyenletes légzést, a mellkas finom emelkedését, a rúnák kidomborodását, a szemhéjak alatt szaladgáló szembogarakat, az égtájak felé álló, kósza tincseket.

••

Suhanó nyílvessző. Feszes mozdulat. Tekintete kétségbeesésében keresi a védelmükre kelő alak körvonalait. A gerince mentén felszaladó bizsergető érzésből tudja, valami történik odabenn, ahogy megpillantja az árnyvadászt. Nyelnie kell. Meg kell küzdenie a liftező gyomrával. Magnus Bane, nyomában több, mint háromszáz évnyi faragatlan erkölcstelenséggel, és érzelemmel, most leblokkolva figyeli az íjászt.
- Ki vagy te? - meredt figyelemmel szívja magába a legapróbb részleteket, hogy aztán a tudatán átszűrve kiszelektálja a jelentéktelen információk híg masszáját, míg végül a tökéletes finomságú szitáján fennmarad a rejtvény megoldásához elvezető lényeg: Alexander Lightwood.

Óriási tudást - információkötegeket nyel el válogatás és tömörítés nélkül, mert épp ilyen élénken, részletesen akarja megőrizni a képét éltének minden egyes pillanatáról. Arról a pillanatról, amikor a szíve falain pofátlan sebességgel zuhannak alá a lakatok. A maguk csúfos egyszerűségével, lefedve minden fájdalmat és lidércet, mint például Camille. Az érzelmek kétség kívül nem támogatják az agy optimális működését egy ilyen pillanat során. Nevetséges pazarlás egyetlen pillanatra ekkora helyet áldozni az értékes, amúgy is túltelített szürkeállományában, egy egyébként is heges, kopott, szürke szívben, mégis megteszi. Magnus Bane szíve kitárul és talán  - egy utolsó dobbánnal előzi meg az elkerülhetetlent, befogadja az íjászt. Egy árnyvadászt...  Nevetséges.

••

Ujjai között üveg, benne a mámorító alkohol. Mindenhol irritáló, már-már szemsértő csillám. Annyira megszokott a férfin, hogy elsőre fel sem tűnne. Vöröses, a napnyugtára emlékeztető felhő rikít sötét szembogarai fölött. Kirívóan borzasztó a sajátos macska szemeivel, hosszú vékony bőrbe bújt ujjain megannyi gyűrű, a hozzá vadul megcsillanó öltözetében ácsorog a teraszon. Sípol a tüdeje, mikor átbillen az őrület és a józanság vékony határán. Érzi a fájdalmas gyönyört, mely a gerincében összpontosul, és nem tud másra gondolni, csak arra, hogy felemésztik a titkok és a hazugságok, és bármennyire is szereti az árnyvadászt, a végén el fogja veszíteni... Az utolsó sóhaj, a legutolsó, ami felszakítja a gátakat és megkönnyíti testét, mikor magával viszi majd a lelket, már magányában fog megtörténni. Alexander nem lesz mellette. Talán már évszázadok óta nem lesz mellette...
A pohár tenyerében roppan darabokra...
Magnus mindig is azon kevesek közé igyekezett tartozni, akik kihozzák éltük'ből a legtöbbet. Még akkor is, ha reményvesztett állapotba kerülnek. A halhatatlanság a legnagyobb szívás a világon – most az egyszer komolyan is gondolja -. A pohár feneke finom koppanással éri el a korlát peremét, szilánkjai a férfi köré pottyanva, tökéletes csillaghatásként ragyognak fel. A férfi mindkét tenyere a hűvös fémen, ahogy az utolsó darabokat is elejti. Előre kell döntenie a fejét, ajkait összepasszírozza. Dühödten pillant az égbolt valós, öröklétre emlékeztető fényei közé.

Alexander halandó és élő, vibráló és gyönyörű. Az ő teljes ellentéte. A lét - nem lét membránján legalábbis olybá tűnik mindenképpen az. Magnus nem akarja azt érezni, a fájdalom fogja kínozni, s ha talál is valaki mást – hiszen eddig mindig rátalált a szerelem –, az már nem lesz ugyanolyan. Olyat kapott, olyat nyert, olyat érzett, ami nem folytatható, ami nem vihető tovább egyedül. Sem mással. Csakis vele.

Ökölbe húzódnak ujjai, fújtat.  Az új szerette nem lesz Alexander Lightwood... Ő pedig határozott bizonyossággal kész azt állítani, hogy nem kell semmi és senki más, csak Alexander. Magnus érzelgős baromnak gondolja magát, de nem érdekli: szereti Őt, az életénél is jobban.
Camille, a nő, a kárhozat emlékei kísérthetik, amíg akarják, Camille maga is próbálkozhat, ráadásul véresen komolyan, ha úgy tetszik - addig, ameddig csak akar.., egyik sem fogja érdekelni. Neki Alexander, a saját árnyvadásza számít. Csak ő. És most nem számít más...
Mély korty a friss levegő után, közben kiegyenesedett törzzsel leküzdi a torkában feldagadó gombócot. Képtelenség ennyire mélyen belelendülni valamibe, ami még csak a jövőkérdése. Magnus Bane mégis megteszi. Hányszor megteszi. Csettintve nyeri el újabb italát. Fogcsikorgatva kap az ital után, hogy leöblíthesse aggodalmát, s végre napirendre térjen a dolgai fölött. Ami egy újabb üveg kárpótlást jelent... Vagy még kettőt.
dust and shadows

Vendég
Vendég

avatar
i believe that emotions
give us power



gratulálunk, elfogadva!
dust and shadows  

❖ our one and only Mr Bane ❖

Magnus!
Egy pillanat, csak por ment a szemembe... *elfordul és suttyomban megtörölgeti a szemét* Khm. Tehát: Magnus!
Az általam ismert nyelvek közül egy sem képes rá, bármilyen gazdag szókincse legyen is, hogy kifejezzem, mennyire örülök, hogy itt vagy! Repesett a szívem a lapodat olvasva, és mivel nem öt perc volt, míg gondosan végignyammogtam minden egyes soron, újra és újra megmosolyogva és magamba szívva a stílusodat... Alaposan túlcsordult a ketyegőm! Beállt egy monoton ütemre, és egyre csak a nevedet kántálja. Csodálatos lapot raktál össze, nem gondoltam volna, hogy ennyire meghatódom majd rajta! azok nem könnyek, mondtam már, csak por ment a szemembe! Mérhetetlen örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy én fogadhatlak el, enyém a megtiszteltetés, hogy az oldalon üdvözöljem Brooklyn legsikkesebb boszorkánymesterét! (Nem is engedtem volna át bárki másnak a feladatot!!)
Már meg sem kéne lepődnöm, hogy a fantasztikus stílusoddal, az olvasmányos, pezsgő soraiddal, bájos humoroddal és gyönyörű képeiddel leveszel a lábamról, mégis újra és újra elámulok rajta, mennyire csodálatosan írsz! Imádom a stílusodat, imádom, ahogy hozod Magnust, és természetesen, de nem utolsó sorban téged is imádlak! Magnus a legszerethetőbb karakterek közé tartozik mind a könyvekben, mind a sorozatban, és ez nem csak annak köszönhető, hogy milyen remek színészt választottak neki (Harry ♥️), vagy hogy mekkora humorfaktorát nyújtja a történetnek, hanem annak is, hogy a bohókás boszorkánymester mosolya mögött mindig ott a fájdalom, évszázadok gyötrelme és magánya, a saját bőrén tapasztalt, keserű, olykor kegyetlen emlékek. Mégsem számít, mennyi rosszat élt át, vagy mennyire belefáradt a szerelembe, a csalódásba, hiszen még mindig képes mosolyogni és megnyitni másoknak a szívét. Én ezért szeretem annyira, és ezt a vonalat tökéletesen visszaadod! Nem tudom megígérni, hogy Alec Lightwood nem fog soha csalódást okozni neked, azt viszont megígérhetem, hogy ha rábízod a szíved, a lehető legnagyobb gonddal fog vigyázni rá, és a tőle telhető legtöbbet megteszi, hogy boldoggá tegyen. Jól ismerem a srácot, hihetsz nekem! Wink
Még annyi mindent írnék, de nem akarlak ennél is tovább megváratni   Nem tartalak hát fel tovább, hiszen tudom, hogy sokan várnak rád epekedve a játéktéren én a legjobban, úgyhogy menj és hódítsd meg őket, varázsold el New Yorkot úgy, ahogy engem bűvöltél meg! De azért csak óvatosan a mulatozással, nehogy egy duzzogó árnyvadászt találj a kanapédon, aki sértetten várja, mikor érsz már haza hozzá, és kegyetlenül számonkéri, nőtt-e bármit is az a tizenhétezer... Irány a játéktér! Otthon találkozunk, Kedves!



1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Régi karakterlapok-
Ugrás: