be careful who you trust

the devil was once an angel

Share | 
Lydia Branwell
If I cannot move heaven, I will raise hell
Vendég
Vendég

avatar
i believe that emotions
give us power



Lydia Branwell
The law is hard but it is the law  
Stephanie Benett Árnyvadászok20Klávé tag
the devil is in the details

❖ Becenév:
Lydia
❖ Születési hely, idõ:
Alicante, Idris, 1997. február 21.
❖ Családi állapot:
Egyedülálló
❖ Szexuális beállítottság:
Heteroszexuális
❖ Foglalkozás:
Klávé diplomatája
❖ Ismertetõ jel:
Szőke haj fonatban vagy lófarokkal; szigorú, rezzenéstelen tekintet
❖ Rang:
A Klávé egyik diplomatája vagyok. Minden energiámat a munkámba fektettem azóta a nap óta, így rövid időn belül elnyertem a Tanács bizalmát is. Ideiglenes vezetőnek kineveztek a new yorki intézetben, ám az ottaniak bizalmát és tiszteletét nem sikerült elnyernem, nem sokkal a megérkezésemet követően pedig  súlyos sérülést szereztem egy démontámadás során. Jobbnak láttam, ha visszatérek Idrisbe, így átadtam az Intézet vezetését annak a személynek, akit követtek is az árnyvadászok - Alecnek.
❖ Család:
Mindig is büszke voltam a Branwell névre, hisz felmenőm, Henry Branwell vezette annak idején a londoni intézetet, s ő találta fel a portált is. Valószínűleg emiatt lett nekem is az az álmom, hogy egyszer ekkora sikereket érjek el. Ami közeli családomat illeti, nem tartom velük túlságosan a kapcsolatot. Anya és apa is még életben van, ám fiatalabb koromban túl sok mindent akartak nekem megszabni, többek között azt is, hogy kihez menjek hozzá, ez pedig nem tetszett. Elutasítottam ezt a házasságot, és helyette a szerelmem, John Monterverde lett a vőlegényem. Sajnos, ő elhunyt, azóta pedig az egyetlen családom és szerettem a munkám. Említhető rokon még a távoli unokatestvérem, Clary Fairchild, és az egész Fairchild család, hisz Henry Branwell felmenőm felesége is Fairchild volt. A kapcsolatot azonban már jó ideje nem ápoltuk, így én sem állok hozzájuk túlságosan közel.
look deeply into my eyes

5 pozitív tulajdonság
elkötelezett; kitartó; ha valakit megkedvel, azért bármit megtenne; mindig mások érdekeit tartja szem előtt; felelősségteljes
5 negatív tulajdonság
nem túl rugalmas; túl komolyan veszi a munkáját; képes elmenni a végletekig; nyers; néha érzéketlen
5 dolog, amit szeretsz
edzések; munka; küldetések; Lyn tó; ha elismerik az eredményeimet
5 dolog, amit nem szeretsz
kétszínű emberek; ha elárulnak; kutyák; ha nem hagynak békén; spenót
Legnagyobb félelmed
Hogy nem leszek képes meghozni a helyes döntést, s ennek következtében megint olyanokat veszítek el, akiket szerettem.
Legnagyobb vágyad
Felmenőm, Henry Branwellhez hasonlóan egy Intézetet vezetni
Legnagyobb gyengeséged
A munkám - ha azt is elveszíteném, nem tudom, mihez kezdenék.
Legnagyobb titkod
Megöltem a vőlegényemet, pontosabban meghoztam egy olyan döntést, aminek következménye a halála lett. Gyenge voltam, és ezt nem szívesen hangoztatom.  
Rejtett tehetséged
Ilyenem azt hiszem nincs, legalábbis én még nem fedeztem fel.
Fõ fegyvered
szeráfpenge
Hobbi
Munka, de ezen kívül szívesen töltöm az időmet a Lyn tónál ülve, illetve olvasni is szoktam.
Kedvenc étel
Bármit megeszek, amíg nincs benne spenót
Kedvenc ital
Víz?
Kutya vagy macska
Macska
Allergia
kutyaszőrre
Bal vagy jobbkezes
Jobbkezes
Fura/Idegesítõ szokás
Lefekvés előtt mindig muszáj ellenőriznem azt, hogy a fegyvereim a helyén vannak-e, elérhető közelségben. Vagy ez csak szerintem fura?
Szervezett vagy rumlis
Szervezett, kissé tisztaságmániás  
Dohány, alkohol, drog
Egyik sem, ritkán iszok egy-két pohárral.
you can see the war inside

- Nem! Hányszor mondjam még el, hogy nem fogjuk megkínozni azt a boszorkánymestert?! – fakadtam ki, amiért már megint le kellett ezt szögeznem.
Értettem én, hogy ez fontos küldetés volt – mindannyiunk élete múlott azon, hogy megtudjuk-e, hány démonra kell számítanunk, de akkor sem voltam hajlandó ilyen piszkos módszerekhez nyúlni. Nem utáltam az alvilágiakat, és igaz, hogy különösebb kötelék sem fűzött hozzájuk, de akkor is embertelennek gondoltam azt, hogy ilyen úton szerezzük meg a szükséges információkat. Az is lehetséges, hogy igaz volt végig, amit a férfi szajkózott – hogy nem tudott semmit. Ha pedig így volt, akkor mindannyiunknak meg kellett volna küzdenie a bűntudattal, amiért egy ártatlan, tudatlan személyt bántottunk. De az is lehetséges, hogy ezzel csak én lettem volna így…
- De, Lydia, te is tudod, hogy mi minden forog kockán! Azt ne mond nekem, hogy hiszel ennek az alvilági meséjének, hogy ő nem tud semmit! – förmedt rám mérgesen Alexis is, amit hallva kezdtem én is egyre mérgesebb lenni. Tudtommal még mindig én voltam a főnök itt, mégis úgy viselkedett mindenki, mintha nem tudtam volna, hogy mit csinálok. Pedig tökéletesen tisztában voltam a kockázattal, és kész is voltam vállalni azt! Hittem magunkban annyira, hogy tudjam, bármennyi démon is jön utánunk, mi képesek leszünk legyőzni őket.
- Alexis, ne kelljen még egyszer elismételnem – szűrtem ki a szavakat ingerülten a fogaim közül, miközben fenyegetően pillantottam a lányra. – Senki sem fog egyetlen ujjal sem ehhez a boszorkánymesterhez érni, értve vagyok?! Ha pedig valakinek nem tetszik a döntésem, akkor tessék, rendezzük le azt harccal, és akkor meglátjuk, hogy ki a főnök itt! – feleltem olyan hangosan, hogy minden összegyűlt árnyvadász jól hallhassa a szavaimat, miközben körbe fordultam, hogy mindenkinek az arcára vethessek egy pillantást.
Mielőtt tovább beszéltem volna, szándékosan vártam néhány percig, hátha valakinek mégis csak kedve támadt volna ahhoz, hogy kihívjon engem egy mérkőzésre, de persze senkinek sem volt elég vér a pucájában ehhez. Mindenkinek csak a szája volt nagy, de ahhoz nem voltak elég bátrak, hogy cselekedetre is elszánják magukat.
- Én azt mondom, hogy győzni fogunk! Nem számít, hány démonnal állunk majd szemben, győzedelmeskedni fogunk! Hiszek magamban és hiszek bennetek is! Mutassuk meg azoknak a démonoknak, hogy milyen fából faragták az árnyvadászokat! – kiáltottam fel, amit hangos éljenzés követett. Tudtam, hogy mibe vezetem a csapatomat. Nem rendelkeztünk semmilyen információval azt illetően, hogy mire számíthatunk majd, így nagyon terveket sem készíthettünk. Teljesen a véletlenre bíztam a sorsunkat, de én tényleg hittem magunkban és a képességeinkben. Nem véletlenül erre képeztek ki minket gyerekkorunk óta.


- Maryse és Robert Lightwood alkalmatlannak bizonyult arra, hogy a New Yorki Intézet vezetője legyen, ezért ezennel a Klávé nevében megfosztom őket ettől a címtől. – A Konzul mély és tekintélyt parancsoló hangja bezengte az egész helyiséget.
Sok árnyvadász arcán, akik összegyűltek itt, láttam a felháborodás jeleit, de sokan voltak olyanok is, akik egyetértően bólogattak. Nem volt titok ugyanis, hogy a Lightwoodok is a Körhöz tartoztak annak idején, de mindez ellenére is bizalommal fordult feléjük mindenki. Egy ilyen fontos pozíciót bízott rájuk a Tanács, ám ők kihasználták ezt, s hagyták, hogy a gyerekek titokban intézkedjenek. Elismertem, a jelentések alapján, hogy volt néhány jó döntésük, de azt én sem néztem jó szemmel, hogy minderről ők maguk döntöttek anélkül, hogy engedélyt kértek volna hozzá. Lehet, hogy akkor nem is cselekedhettek volna, vagy lehet, hogy akkor már késő lett volna, de akkor is így kellett volna tenniük. Hisz a Törvény akkor is a Törvény marad, ha nekik ez nem tetszik.
Maryse és Robert is itt volt, ezért vetettem rájuk is egy pillantást, hogy tudjam, ők hogyan éreznek az eset kapcsán. Arcukról nem lehetett semmilyen érzelmet leolvasni, hiába fürkésztem a vonásaikat, nem árultak el semmit. Annyit mindenesetre láttam, hogy mindketten túlságosan is feszültek voltak – biztos voltam abban, hogy nagyon sértette az önbecslésüket, amiért szó szerint lefokozták őket. Nem lehetett egy kellemes érzés, és nem lettem volna a helyükben sem.
A Konzul újból beszélni kezdett, ezért visszafordítottam a fejemet előre, és kíváncsian vártam azt, hogy vajon kit neveznek ki új vezetőnek. Voltak olyan pletykák, hogy én leszek az, de rajtam kívül volt még sok másik jelentkező is. Ráadásul többen nem néztek rám jó szemmel. A kemény munkám elismerésre talált, tagadhatatlanul, ám túlságosan is keménynek és érzéketlennek gondoltak azok az árnyvadászok, akik a Törvényt nem vették olyan komolyan, mint például én. Engem mindenesetre ez nem zavart különösebben, mert tudtam, hogy ahhoz, hogy minél több mindenkit életben tarthassak, kemény döntéseket kell meghoznom. Másokkal ellentétben azonban én kész is voltam ezeket meghozni, többé már nem riadtam vissza.
- A New Yorki Intézet új vezetője ezentúl Lydia Branwell lesz! – kiáltotta ki a Konzul, mire hangos tapsvihar söpört végig termen, ahogy én felálltam, és megindultam ki Jia Penhallow felé. Arcomról nem lehetett semmilyen érzelmet leolvasni – öröm, önteltség vagy talán aggodalom. Nem, ezeket az emóciókat mélyen elzártam magamban, és nem hagytam, hogy akár egy pici is kiszivárogjon a maszkomon.
Amint kiértem a Konzul mellé, ő egyből felém fordult, és kezet fogtunk. Úgy nézett rám, mint aki nagy reményeket fűz hozzám, ami érthető is volt. Az utóbbi években olyan keményen dolgoztam, hogy kiérdemeltem a Tanács bizalmát is. Végre voltam valaki, és én is tudtam, hogy mit kell tennem. Többé már nem ingott meg a hitem, mint régebben, már képes voltam bármit megtenni azért, hogy a Törvényt betartassam.
- Remélem, nem okoz majd csalódást – tette még hozzá a Konzul, amint elengedtük egymás kezét.
- Keményen fogok dolgozni – bólintottam egyetértően. Arcom és hangom is komolyan csengett. Abban a pillanatban tényleg úgy hittem, hogy képes leszek az elveimet továbbra is megőrizni és azok alapján élni az életemet. Nem akartam még egyszer azt a hibát elkövetni, mint akkor. Soha többé nem fogok meginogni, se habozni, nem számít, mit kell tegyek. Mert a Törvény a Törvény volt, legyen bármilyen kemény.

- Hol van John?! – kérdeztem minden szembe jövő árnyvadásztól kétségbeesetten. Nem foglalkoztam azzal, hogy ki mennyire volt megsérülve, úgy löktem őket arrébb, mintha csak valami bábuk lettek volna, akiket úgy mozgathattam, ahogy akartam. De akkor és ott nem érdekelt az, hogy másokkal mi volt, engem csakis a vőlegényem foglalkoztatott.
De hiába tudakoltam a hollétét mindenkitől, senki sem tudott rá felelni, én pedig már átnéztem minden túlélőt, és ő… ő nem volt közöttük. Lihegve álltam meg, miközben éreztem, hogy egyre jobban eluralkodik rajtam a pánik. Nem volt itt John. Nem élte túl a támadást. De én ezt egyszerűen képtelen voltam elfogadni, hisz, az nem lehetett, hogy ő meghalt, hogy megölték a démonok!
És… és ez az én hibám volt. Ha nem gyengültem volna meg a boszorkánymestert látva, ha nem riadtam volna vissza attól, hogy kínzással szedjük ki belőle a szükséges infókat, akkor John még mindig élne. De én annyira el voltam szállva magunktól, és annyira bizonygattam, hogy képesek leszünk így is végigcsinálni, hogy végül ez a beképzeltség okozta majdnem a vesztünket… Mert a démonok túl sokan voltak, és mi nem voltunk elegen. Hiába voltunk mindannyian kiváló árnyvadászok, egyszerűen képtelenség lett volna, hogy mindannyian megússzuk egyetlen karcolás nélkül. Minden döntésnek volt következménye, mint ahogy ennek is – úgy döntöttem, hogy vállalom a kockázatot, és tessék, kemény leckével fizettem az önteltségemért.
Egyre csak az visszhangzott a fejemben, hogy ez az én hibám, hogy én öltem meg azt a férfit, akit mindennél jobban szerettem, és én egyszerűen képtelen voltam elviselni ezt. Zokogva estem térdre. Nem foglalkoztam azzal, hogy ki látott, és ki sem, vagy hogy mennyire tűntem megtörtnek. Nem érdekelt, hogy mit sugdolóztak a hátam mögött, már semmi sem számított, hisz egyetlen egy rossz döntésem miatt elveszítettem mindenemet. És ezt már nem tehettem sehogy sem jóvá. Csak annyit tehettem, hogy még egyszer nem követem el ugyanezt a hibát, hanem tanulok ebből a leckéből.
Ígérem, John, nem hagyom kárba veszni az áldozatodat!

dust and shadows

Clarissa Fray
❖ Harcos árnyvadász

avatar
i believe that emotions
Keresem :
alec ● jace ● magnus ● sissy
Tartózkodási hely :
● new york institute ●
Hobbi :
● protecting my loved ones ●
Karaktered arca :
● lily jane collins ●
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése



gratulálunk, elfogadva!
dust and shadows  

❖ The most beautiful shadowhunter ❖

Óóó, Lydia, miért vagy te Lydia? forwinnie

El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök annak, hogy megérkeztél. Nagyon szeretem ezt a karaktert és teljesen sajnálom, hogy a sorozatban behozták mondhatni csak egy dísznek, aki miután kiszolgálta a teremtésének célját már el is dobtak.. Pedig megannyi lehetőség lakozik ebben a karakterben, amit kihasználatlanul hagytak és ezt talán sosem fogom megbocsájtani nekik. Kérjük vissza Lydia-t! Very Happy Azért remélem, hogy még vissza fogják hozni a képernyőre, mert sosem lehet elég ebből a csinos pofiból. forwinnie
Tetszett, ahogy bemutattad miképpen is történt a vőlegényed elveszítése, amit mondhatni csak közvetve ismerhettünk meg, de így valahogy sokkal színesebb és kerekebb lett az egész, hogy megtudhattuk abban a pillanatban mennyire is voltál, letörve mit éreztél és egyáltalán miért történt mindent. Bíztál magadban és a többiekben és sajnos nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogy szeretnénk. Az egész egy csapda volt, de nem tépelődhetsz magadban ezen, hiszen már nem tudod megváltoztatni. Csak tanulva a dologból tovább lépni. Őszintén remélem, hogy a boldogság eme keserű sors ellenére is megtalál téged. Mert a munka nem fog örökké boldoggá tenni. Ahhoz kell valaki.
Na, de nem is húzom tovább az időt, szaladj a játéktérre, mert egy ilyen remek karaktert kár lenne visszatartani onnan. Gyorsan foglalózz egyet és más dolog már nincs is! forwinnie

Jó szórakozást kívánok!  olajbogyo


1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Moira Lydia Rhodes

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Régi karakterlapok-
Ugrás: