descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Terasz
if i cannot move heaven, i will raise hell
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members

Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

-- szabad játéktér --
Magnus Bane
❖ High Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
Brooklyn
Karaktered arca :
Harry Shum
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

"Akward surprise"

Isabelle túl naiv, ha azt hiszi, hogy ha meg is találom Sebastiant, akkor neki fogom elmondani egyedül, hol találja azt a férget. Azonban azzal is tisztában vagyok, hogy adni kell neki valamit, ami leköti, ha már Simon nem teszi, vagy nem adnak neki elég munkát az intézetben. A klávé és mi is minden erőnkkel keressük a démonivadékot, szeretnénk megtalálni, hogy Jace számára is legyen megoldás, illetve milliónyi kérdésünk lenne Lilith fiához. Persze azt sem mindannyian szeretnénk, ha életben maradna. A fejére is többen vágynak, mint bárkiére.
Hangja követel, dühödten csapódik nekem, menten elirányítja az életem, megmondja, hogy mi a dolgom, amiben valahol igaza is lenne, ha nem azt érezném, hogy azt hiszi, nem teszek meg mindent. Pedig már mindent bevetettünk, de a fiú eltűnt, mintha a föld nyelte volna el és nekem ez az időszak még arra is merőben alkalmas volt, hogy szakítsak Aleckal. Így sem könnyebb. Mégis nyugodt maradok, talányosan meredek a lányra, próbálok rájönni, hogy miért hiszi azt, nem teszek meg mindent?
- Biztos vagyok benne, hogy sokan hűségesek még az apja emlékéhez is, ez sem teszi könnyűvé a dolgot. – biccentek, mert igaza van. Tudjuk mi is, illetve jó magam is. Mégis valahogy az az érzésem, hogy nem lenne jó szembe küldeni Izzyt a pokolszüleménnyel. Főleg nem egyedül, megöletném. Sebastian nagyon erős, talán a legerősebb vadász, akit ismerek. Mert az ereiben egy démon vére csörgedezik, mert az anyjának tekinti Lilithet, mert gonoszabb, mint bárki, akit ismerek.
Biccentek. Tudom, hogy nagyon szeretne revanost venni, bosszút állni, hogy Isabelle nagyon erős, jó harcos, kitűnő vadász és a szerelmem testvére. Ergo, ha tudnék is segíteni sem tenném.
Elnevetem magam a felháborodásán. Pedig nem vicces, igen hősies. Valahol mélyen büszke vagyok rá, hogy ennyire tenne valamit, hogy bármit megtenne. Emiatt nagyra becsülöm, de nem küldöm a halálba.
- Nem hiszed, hogy neki küldenélek, igaz? Egyedül? Alexander hol van? Clary? – a többi kis csatlósa merre járhat mellé a legjobban Alec érdekel, még akkor is, ha szítottunk, ha egy gyáva kis tetű vagyok.
Igazság szerint Izzyt akkor sem engedném egyedül Sebastian után, ha nem lenne más választásom, mert féltem őt, Lightwood, majdnem a családom lettek, tudom, hogy mennyire fontos Ő Alecnek, nem tehetem kockára az életét, s ezzel a sajátomat is. Mellesleg nagyon szeretnénk megtalálni, megküzdeni vele, kést mártani a szívébe, a fejét is levágnám, ha tehetném, ha ez tudna segíteni, de valahogy azt érzem, messze vagyunk ettől.
Sebastian a pokol szülöttje, a lelkét Valentine lopta el nap, nap után, tudatosan ölte meg, gyilkolta az érzéseit, tette azzá aki, gonosz gyilkossá, kíméletlen és kegyetlen.
- Izzy, te is pontosan tudod, hogy Sebastian nagyon erős, túl sok mocskos vér folyik az ereiben, s ettől a lelke is elveszett. - Nem merném szembeküldeni vele a lányt, lehet, hogy elveszteném és ezzel örökre a testvérét is, hiszen hibás lennék. Végletekbe nyúló játszma ez.
Pislogva figyelem a lányt, hosszú szempillám elfüggönyözni néha a látványát. A kérdésére megrándul a gyomrom, tudom, hogy mire szeretne kilyukadni, védené a családját és Alec ebbe beletartozik, sőt.
Felpillantok rá, lenyelem a maradék italom. Válasz nélkül hagyom a kérdést, mit is mondhatnék? Hogy megpusztulok kínomban? Hogy nem bírom Alec nélkül 25 percig sem, hogy azt érzem, minden percben meghalok kicsit? Hogy soha ennyire még nem szenvedtem, senki nem hiányzott még életemben ennyire.
- A testvéred, hogy van? – talán egy kis infó befut nekem arról, hogy Alec jól van, nem hiányzom neki, összeszedi magát és bár belehalok, ha ezt mondja, mégis azt kívánom, hogy legyen jól ez a drága naiv gyermek.
Ha boldog lenne, ha nem törne össze, akkor talán én sem omlanék össze.


Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Magnus & Izzy
I need a little help! Please, Magnus!
Az esetek 99,9%-ban nem szeretem ha Isabelle-nek hívnak az ismerőseim mert akkor általában vagy valami rosszat akarnak velem közölni, vagy csupán nem tetszett nekik amit mondtam vagy tettem. Ez most sincs másként, hiszen már a tekintetéből látom, hogy nem úgy fognak alakulni a dolgok ahogyan azt én előre reméltem. De végül is mi sikerülne úgy ha arról a ... szóval arról a ördögfattyáról van szó.
- Ezzel én magam is tisztában vagyok Magnus. Viszont azt is tudom, hogy bizonyára vannak még tartalék ötleteid és amúgy is elég sok időt töltöttem azzal, hogy mindent megtudjak vele kapcsolatban. Többek közt azt is, hogy vannak követői az intézet falain belül. - válaszoltam harciasan, majd a mondat végén belekortyoltam egyet az italomban.
Tudom, hogy valaki belülről segít neki, csak még azt nem, hogy ki. De ha kiderül esküszöm az angyalokra, hogy Ő is meg fog fizetni, nem csak Sebastian.
- Sajnos én is így gondolom. Éppen ezért is akarom annyira megtalálni. - motyogtam én is miközben a poharamat egészen közel tartottam a számhoz.
Nálam és a családomnál jobban nincs aki jobban szeretné ha holtan esne össze valahol az a kis rohadék, de amilyen szerencsénk van mostanában egy hamar ez nem fog megtörténni.
- Magnus Bane! Csak a mihez tartás végett, ugye tudod, hogy egy Lightwood-dal beszélsz? Komolyan olyannak ismersz, mint akinek nincs előre kitervelt ötlete? - vontam fel kérdőn a szépen ívelt szemöldökeimet.
Tény és való, hogy erőn felül megteszek mindent annak érdekében, hogy találjak egy kis nyomot Sebastianhoz, de azért nem ész nélkül. Nem akarom magamat megöletni, főleg nem azért mert tudom, hogy azt Max sem szeretné, hogy a vesztembe rohanjak.
- De ha mégsem válna be a tervem, akkor majd rögtönzök. Abban úgy is jók vagyunk. - fűztem hozzá olyan "mellesleg" módon.
Van egy olyan érzésem, hogy Magnus többet tud, mint amit elmond. Csak azt nem tudom, hogy ez jó vagy rossz. Minden esetre nagyon remélem, hogy nem fog rosszul dönteni és nem csinál valami őrültséget.
- Viszont ha már úgy is itt vagyok akkor, mesélhetnél. Hogy vagy? - néztem bele tényleg kíváncsian és érdeklődőn a szemeibe.
Akármennyire is gondolja úgy hogy jobban hasonlítok az anyámra, mint kellene, ez nincs így. Nyilván szeretem a szüleimet, ez nem kérdés, de tisztában vagyok vele, mik a korlátaik és azzal is miért nem hasonlítok anyámra a külső vonásaimat leszámítva.
❖ Megjegyzés:  :*.*:  :*.*:  :*.*:  ❖ Zene:   Katt!  ❖ Szószám:
Magnus Bane
❖ High Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
Brooklyn
Karaktered arca :
Harry Shum
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

"Akward surprise"

Isabelle felbukkanása nem balzsam a lelkemre, ezt nem mondhatom. Őrülten hasonlít az anyjára, de azért vonásaiban ott ülnek a bátyja sajátosságai is. Ránézek és összeugrik a gyomrom. Alexander olyan mértékben hiányzik, amit nem hittem volna. Abban bíztam, hogy túl leszek rajta, majd elfogadom, sőt kiheverem és az élet megy tovább, ahogy eleddig is zajlott, mint jégtáblák az óceán hűs vízén. Nincs más hátra, mint előre. Már vannak olyan pillanataim, amiben elhiszem, hogy lezártam ezt a szakaszt az életemben, aztán eltelik fél óra és megint a saját nyálamban fetrengve szenvedek. Talán egyszer majd a fél órák órákra bővülnek, aztán napokra, hetekre, míg elszalad az idő és Ő már nem is lesz köztünk. Talán családja lesz, gyerekei, boldog lesz, nélkülem. Így van ez megírva. Stop.
Mégis az a fajta üresség lakik a lelkemben, amivel nem tudok azonosulni. Összenyom, kiszipolyoz és nem hagy bennem élni vágyást. Talán rosszul döntöttem, sőt biztosan, de már meghoztam és nem csinálhatom vissza, nem bánthatom meg ezzel Őt.
Sejtem, hogy érdekli, hiszen a testvérét imádja, miatta tűzbe menne, érte megtenne bármit és én nem tudom őt boldoggá tenni, pedig szeretném, de a saját félelmeim kötnek gúzsba, azok riasztanak el attól, hogy vele legyek.
Halkan elnevetem magam. Nem hiszem, hogy miattunk van itt. Jó lelkű a lány, de egy kicsit önző is.
Követem az erkélyre, az én kezemben is ital. Míg ő a korlátnak dől, én nem álltatom magam és leülök. Balom keresztbe fektetem a jobbomon, térdemen egyensúlyozom a poharam.
- Drága Isabelle...- elnevetem magam, nem gúnyosan, csakis kicsit szkeptikusan.
- Mindenki őt keresi. Nem hiszed, hogy a Klávé nem akarja megtalálni? Vagy jó magam? Talán, hogy Alexander nem kérte ugyanezt, ahogyan tette Jace is, meg az anyátok? - Többen keresik őt, mint az indokolt lenne. Azonban nem találjuk, elképzelésünk nincs merre lehet, a városban van, vagy nem? Nem tudjuk, nincs nyomunk hozzá, nincs mivel keresni. Az alvilág is rá van állva füleseket várunk.
Mellékesen pedig egyedül neki el sem mondanám, hogy hol van, akkor sem ha tudom. Hiszen Sebastian komoly ellenfél, egyedül nem mehet ellene, akkor sem, ha Maxért tenné, vagy pont amiatt.
- Mi is ezt érezzük, hogy valahol nem is -e dimenzióban van. - és ekkor jut eszembe Abbadon. Ő a dimenziók között él, ha azt ugyan életnek lehet nevezni, arcomon a felismerés szikrája lobban, azonnal el is nyomom. Beszélnem kell a bukottal. Csak ne lenne... minden találkozásunk annyira.. pikáns. Rettegek, ha megint Alexander bőrébe bújik, hogy mondok majd nemet neki? Jellemzően sehogy.
- Nem hiszem sajnos, hogy halott lenne. Ugyan megfelelő megoldás lenne, de nem hiszek benne. Sajnos. - túl könnyű lenne, manapság semmit nem adnak ingyen, mindennek magas ára van, hiszem, hogy annak is, ami történni fog.
Azonban alig várom, hogy Isabelle visszavonulót fújjon és megidézhessem Abbadont, kérdéseket akarok neki feltenni, amiknek még nagyobb ára lesz, de talán segít.
- Van valami terved is? - az azért csak érdekel na. Lássuk, hogy mi a hozott anyag, amiből dolgoznunk kell. Hiszen csak úgy nem hiheti, hogy eleddig nem kerestem. Állom a tekintetét, nincs mi titkolnom, beleiszok az italomba és várok. Mégis mivel szeretne útnak indulni?
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Magnus & Izzy
I need a little help! Please, Magnus!
Pontosan tudom, hogy milyen hatással vagyunk az emberekre no meg a többi teremtményre. Képes vagyok a legtöbb férfit az ujjaim köré csavarni a maradékra meg ott van Alec. Viszont nem tudom, hogy most hányadán is áll a kapcsolatunk Magnussal. Jó volna tudni, mennyire érzi ramatyul magát, mert akármennyire is meg akarom találni Sebastiant, semmi olyanba nem akarok belemászni a hiper-szuper magassarkú csizmámmal amibe nem kellene. De abból ahogyan reagált a megjegyzésemre, az a gyanúm, hogy nem túl fényes a helyzet.
- Magnus Bane! Ezzel most beletiportál a lelkembe. Igen is érdekel mi van veled. Nem vagyok én az anyám. - játszom a sértődöttet.
Tény, hogy a szüleim nem rajongtak a helyzetért amikor kiderült, hogy az imádott bátyám a saját neméhez vonzódik. De most könyörgöm ha ő így találta meg a boldogságát akkor kutya kötelességük azt elfogadni. Legalább valaki nem teljesen elfuserált a családban ha az érzelmekről van szó.
- Köszi az italt. - mondtam egy aprócska szemforgatás után, majd egy szorgos kis méh módjára követtem őt a terasz felé.
Az a helyzet, hogy ha meghallja mit is akarok akkor vagy kapásból nemet mond, vagy drágán meg fogja kérni az árát. Elég régóta élek már ebben a rendszerben ahhoz, hogy tudjam mindennek ára van. Most viszont mind a ketten olyan dolgok birtokában vagyunk amelyek a másik számára fontosak lehetnek, így azt hiszem egész jó esélyekkel indulok.
Lazán nekidőlök a terasz korlátjának és belekortyolok az italomba. Kellemes melegség járja át a testem ahogy az italom minden cseppje bejut a szervezetembe.
- Úgy gondolom fölösleges lenne csűrni csavarni a dolgokat. Úgy is tudod miért jöttem. Meg kell találnom Sebastiant. - mondtam ki hangosan ami a szívem legfőbb vágya volt.
Nem csak Max miatt kell ezt megtennem hanem magam miatt is, mivel ha nem teszek meg mindent akkor életem végéig gyötörni fog a veszteség és a bűntudat mardosó keveréke.
- Már mindent megpróbáltam, de olyan mint ha a föld nyelte volna el. Szóval hacsak nem tett nekem valaki szívességet azzal, hogy megölte, amit személy szerint kötve hiszek, akkor valaki mágiával rejtegeti Őt előlünk. - kezdtem el mesélni.
Ez a veszteség nem csak engem érint, hanem a családomat és az egész világot. Max hiánya ugyanis mindenkinek fakóbbá és sivárabbá teszi az életét. Aki ismerte annak azért fog hiányozni egy örökkévalóságon keresztül, aki pedig nem, annak azért.
- Szóval segítesz, vagy nem? - kérdeztem rá reménykedőn, miközben a tekintetemmel fogvatartottam az övét.
Hiába ismerem és kedvelem Magnus-t a ösztöneim és a belém nevelt megszokások sokszor fölém kerekednek, és ilyenkor inkább válok árnyvadásszá, mint baráttá, családtaggá.
❖ Megjegyzés:    ❖ Zene:   Katt!  ❖ Szószám: 413
Magnus Bane
❖ High Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
Brooklyn
Karaktered arca :
Harry Shum
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

"Akward surprise"

Tekintettel követem a lakásba sereglő lányt, lassan érik a nő kifejezése rá. Testben helyben van, de néha olyan kölykösen tud viselkedni. Felszalad a szemöldököm, szinte magával söpör az energiája, lehet, csak én vagyok kipukkadva. Mostanában többet dolgozom, mint kéne, de leköt és szépen gyarapszik a vagyonom is, az öröklét adott nekem, hogy meggazdagodjak és fene jól csinálom. Drágák a szolgáltatásaim. Ha meg nem tetszik, lehet mással elvégeztetni a piszkos munkát.
Több száz évem volt kitapasztalni, hogy az emberek, félvérek, alvilágiak mindig akarnak valamit, Magnus tedd meg ezt, Magnus tedd meg azt, Magnus főzd meg ezt, Magnus mulaszd el azt. Érd el, hogy szeressen, érd el, hogy ne szeressen, segíts, hogy rám hagyjon mindent, idézed meg az öreganyám, hogy hova rejtette a szemüvegét, nézd meg, lakik –e gonosz a kölykömben, nyissá mán’ egy portált… Blablabla. Hasznavehetetlen szarság az egész, olyan mértékig untat, hogy nem győzöm ébren tartani magam nap közben, hogy aztán az éjszakákat lidércesen végig sikoltsam. Mérget izzad a szervezetem de ez kellően kevés ez az életben maradáshoz.
Isabelle egy Lightwood és megvan az a kisugárzása, amitől falnak megyek arccal, hogy valami tompítson. S mint olyan, akar valamit, csak úgy nem jönne, hogy megkérdezze, hogy vagyok, szerintem pont semennyire sem érdekli.
- Nem lenne jellemző. – menten elhiszem, hogy a jó szándék hozta, ha más nem, hogy alám rúgjon kettőt, ha van benne valami az anyjából és nem tagadom, külsőleg akad.
Az, hogy itt van, elönt egy kis félelemmel. Remélem, hogy nincs baj, hogy Alexander jól van, de az is fájna, ha azt mondaná, tökéletesen van, talán jobban fájna. Szar ez így, ahogy van. Azt sem szeretném hallani, hogy szenved, mint a kutya. Hogy a nevem sóhajtja.
Utána indulok, lábbal tolom be az ajtót. Az ajkamba harapok, érdekel, hogy mi van, mi a francot akar?
Röffenve felnevetek, egyből sejtettem. Szívesség, mi? Tekintetem végig fut rajta, vállat rántok.
- Ital van, a többi pedig kiderül. – finoman meghúzom a vállaimat. Legyen így. Italt töltök neki és magamnak is, a kezébe adom a poharat, kitessékelem a teraszra. Tudom, hogy nincs 32 fok, hogy hűvös van, de nekem kell, hogy ne égjen le a bőr a testemről.
Belekortyolok az italomba, kecsesen leülök az egyik puha fotelba és okosan a lányra pislogok.
Megtalálni valakit? Egyből sejtettem, hogy kell valami kicsi lány. De persze felháborító, hogy azt feltételeztem akar valamit, hát nem jöhet csak megkérdeni, hogy vagyok? Tádám, nem azért jött. Azt azonban díjazom, hogy azonnal a tárgyra tér, nem húzza a drága időt, nekem persze akad belőle, nem is kevés. Ami azt illeti előttem az örökké valóság. Azonban remélem, hogy Isabelle tudja, nem fogok szív dalolva segíteni neki, ha veszélyes vizeken evez. Főleg, mert nem fogom kivívni a bátyja haragját, nincs az a hatalom.
- Mesélj! – szabad kezemmel felé mutatok, ujjaimat végig mozgatva. Álljon elő a farbával. Jobb lábam keresztbe vetem a balon, türelmesen elfektetem az ujjam a combomon.
Nagyjából sejtem, hogy kit keres, azt is, hogy miért és abban is erősen biztos vagyok, hogy nem fogok neki egykönnyen segíteni. Tudom, hogy Jonathan után menne, tenné Alexander is és biztos vagyok benne, hogy a szülei is a nyomába szegődnének. De érdekel, hogyan adja elő és arra is, hogy mit tud róla. Szkeptikus vagyok a témában, Isabelle erős lány, okos és gyors, kitűnő árnyvadász, de halandó. Az én kezemen nem fog száradni a vére, ebben biztos lehet.
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Magnus & Izzy
I need a little help! Please, Magnus!
Felelős vagyok Max halála miatt efelől semmi kétségem. Így megértem miért vannak a rémálmok és miért ébredek minden reggel csurom vizesen, torzon borz frizurával. De végső soron mégsem én öltem meg az öcsémet, viszont aki megtette még mindig szabadlábon van. Viszont ha rajtam múlik akkor mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ez ne legyen sokáig így. Sebastiannak meg kell bűnhődnie azért amit velünk tett.
A terepasztal mellett állva folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy vajon mit nem veszek észre. Mi az ami miatt még mindig nem sikerült a nyomára bukkannom, pedig szinte minden időmet ennek a “küldetésnek” szentelem. Ebből kifolyólag még Aleckel is volt egy összepattanásunk, pedig arra vágyom a legkevésbé, hogy a bátyámat is elűzzem magam mellől. De ha ez kell ahhoz, hogy elkapjam Max gyilkosát, akkor az angyalokra esküszöm én megteszem.
- Hogy én mekkora egy.... Hogy ez eddig nem jutott az eszembe. - mordultam fel, miközben úgy ugrottam el az asztaltól, mint akit megrázott az áram. Gyorsan lekapcsoltam a gépet, majd miután belebújtam a kabátomba el is indultam az éjszakába.
Nem hiszem el, hogy ez eddig még nem jutott az eszembe. Annyira kézenfekvő lett volna még egy pár héttel ezelőttig, hogy Magnus segítségét kérjük bármiben is. Erre most csak egy “egész napos sehová sem haladás” kellett ahhoz, hogy észrevegyem azt ami tulajdonképpen az orrom előtt volt egész idő alatt.
Olyan gyorsasággal tettem meg az intézet és Magnus lakása közötti távolságot, mintha legalább is valakinek az élete múlna rajta. Ami tulajdonképpen valamilyen szinten így is van. Mivel minél hamarab teszünk pontot a gyilkosság végére, annál hamarabb érezhetem úgy, hogy valamilyen szinten csökkenthetem a családom fájdalmát és önző módon egy kicsit az én bűntudatomat is. Hiába hajtogatja mindenki azt, hogy nem én tehetek róla, a lelkem mélyén tudom, hogy ha jobban odafigyeltem volna a jelekre, és nem bízom meg feltétel nélkül abban a Pokolfajzatban, akkor Max még mindig velünk lenne.
Vettem még egy utolsó nagy levegőt mielőtt bekopogtattam volna Magnus Bane impozáns lakásának bejárati ajtaján. Tudtam, hogy itthon van, hallottam, láttam és éreztem is. A kiéleződött érzékek részei a vadász létnek. Persze közel sem vagyunk olyan jók, mint a farkasok vagy a vámpírok, de ennek a kiküszöbölésére vannak a runáink amelyeket büszkén visel minden vadász. Köztük én is. Pont a legfőbb runámon futtattam végig az ujjaimat amikor kitárult előttem a hatalmas bejárati ajtó, és szembe találtam magam Brooklyn főboszorkányával.
- Szia Magnus. - köszönten rá bájosan mosolyogva.
Ahogy beléptem az ajtón valami furcsa és megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Igazából nem tudnám mihez hasonlítani, de biztosra mertem volna venni, hogy gyanítja, hogy sántikálok valamiben.
- Ezt most úgy mondod, mintha nem jöhetnék el, hogy megnézzem mi a helyzet veled. - adom elő az ártatlan bárányt, mialatt ott lépkedek a mellette a misztikus múltat és jelent ötvöző otthonában.
Ami azt illeti iszonyatosan szép ez a lakás és nem mellesleg hatalmas is. Ami ha azt nézzük hogy hol található, egészen elképesztő teljesítmény. De végtére is mit várhatna az ember lánya egy ilyen nagy hatalmú warlocktól.
- Hát ha már így rákérdeztél, egy italt és a segítségedet. - álltam meg egy pillanatra vele szemben és csak vártam, és vártam, hogy vajon mit is fog mondani.
Tisztában vagyok vele, hogy baj van a paradicsomban, de mindeközben azt is tisztán látom mennyire szeretik egymást és mennyire ki vannak készülve a másik hiányától. Komolyan nem értem Őket. Ha szeretik egymást akkor miért nem tojnak magasról a szabályokra és vannak együtt? Ha meg nem, akkor lépjenek tovább aztán csókolom. Na többek között ezért is nem leszek én sosem szerelmes. Nincs az a férfi aki képes lenne ennyire elvenni az eszem, ez teljesen abszurd. Már elég fiatalon megtanultam, hogy olyan szerelem nem létezik ami holtodiglan, holtomiglan tartana. Éppen ezért is nem ringattam magam sosem kislányos ábrándokba. Amire szükségem van azt bárkitől szíves örömest megkapom, a többi pedig csak felesleges bosszankodással és szívfájdalommal jár. Amihez őszintén szólva nekem se kedvem, se energiám nincs.
- Meg kellene találnod nekem valakit. Azt hiszem valaki rejtegeti Őt. - mondtam feldúltan.
Ahogy újra egyre többet gondolok Sebastianra, egyre jobban elönt a düh, a harag és a bosszúvágy. Csak egyszer kerüljön a kezeim közé. Azt örökre megemlegeti amit akkor fog kapni tőlem. Az sem érdekel, hogy Clary testvéréről van szó. Meg kell bűnhődni vagy így, vagy úgy.
❖ Megjegyzés:  :*.*:  :*.*:  :*.*:  ❖ Zene:   Katt!  ❖ Szószám: 695
Magnus Bane
❖ High Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
Brooklyn
Karaktered arca :
Harry Shum
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

"Akward surprise"

Kár, hogy szeretem Brooklynt, ha nem így lenne, elhagynám a francba. Fáradt vagyok, nem kicsit, de legalább nagyon. Néha már eljutok oda, hogy az ágyból sincs kedvem kikelni, jól lehet, amíg volt társam benne, addig azért. Most pedig azért mert nem húz semmi, ami a jövő reményével kecsegtetne. Ha mondén lennék, azt mondanám depresszióba zuhantam, de mivel nem vagyok, egyszerűen csak csalódott vagyok, majd elmúlik, mint nekem pár száz év ide vagy oda, esetleg amoda.
Kedvtelve szemlélem a várost, erőt szeretnék meríteni, hogy elkezdjem a napot, vagy legalább a kávé helyett kéne más kortyolgatnom, tekintve, hogy esteledik, éjszakai bagoly lettem. Léna nemrég hagyott magamra, míg ő csak kortyolgatta a koktélokat én nyakaltam rendesen. Ha nem lennék rest azt mondanám, hogy részeg vagyok, ha  képes lennék annyit inni és nem okádnám ki. Már a pia sem a régi, bezzeg a szesztilalom idejében, még volt értéke.
A múltban mereng az agyam, olyan elvetélt ötleteken, hogy el kéne hagynom a várost, akkor a lelkem mélyén nem tátongna egy sötét űr. Ó dehogynem, jobban is.
Egész nap Léna miatt aggódtam, aztán azon, hogy Luna lelépett a városból és majd visszajön, én pedig nem tudom elérni, a tűzleveleimre sem érkezik válasz tőle. Aggódom, nincs időm magamra gondolni, de ilyenkor, amikor a nap sugarai egyenként hunynak ki, amikor a sötétség birtokba veszi a Föld ezen területét, ilyenkor kedvem nyílik portált nyitni és kikapcsolni mindent magamban.
Folyton őt várom, hogy felbukkan, megérzem az energiáit az utcáról, az illatát, amint az ajtóhoz ér, lassan olyan vagyok, mint egy vadászkutya.
Kihörpintem a kávé maradékát, imádom az ízét, pedig nem tesz jót a gyomornak, még egy warlocknak is lehetnek problémái az egészségével. Jól lehet örökké tart.
Sosem hittem, hogy valaki tud így hiányozni, hogy ez az érzés létezik, pedig megteszi. Sajog az agyam, zúgni kezd a vérem. Lassan szűnik az ital mámora, visszatér a szívem fájdalma.
Jóval előbb megérzem, hogy valaki közeledik, mielőtt felhangzana a kopogás. Legalább udvarias, és nem beront, ahogy azt teszik mondatában sokan, átjáróház lett az otthonom. Talán valóban el kéne költöznöm.
Az erkély peremére csúsztatom a csészét, míg sóhajtva az ajtó felé indulok. Zseniális lesz, ha megint valami probléma kígyózik be a küszöbömön.
Fekete nadrágom és sötétbordó ingem, kifejezi vérző szívem állapotát. Ujjaimon megpendülnek a gyűrűk, ahogy a kilincsért nyúlok és feltárom az ajtót.
- Isebelle Lightwood. - kitárom az ajtót, félre lépek, hogy betérhessen, noha arckifejezése nem ígér sok jót, talán nem azért jött, hogy igyon velem valamit.
- Minő kellemes meglepetés. - lehetne kellemetlen is, de szomjazom rá, hogy bármit megtudjak Alexanderről, talán miatta jött. Remélem nem. De persze elszórhatna néhány infót, hogy megpusztul a hiányomtól... nekem meg bilibe lóg a kezem.
Isabelle megjelenése elönt némi aggodalommal, vagy akar valamit, vagy akar valamit. Ez nem lehet kérdés. Már csak at izgat, hogy mi szél hozta, de nem kérdezek rá. Végig pillantok az alakján, tekintetében van valami nagyon ismerős valami túl fájó. Mosolyt erőltetek magamra.
- Adhatok valamit? - enni, inni, jó tanácsot, rosszat? Ha besétál, becsukom az ajtót, a bárpulthoz lépek, italt töltök, jól sejtem csak magamnak, azért megkínálom, halál a májra. Kérdés nélkül visszasétálok a teraszra. Ha Isabelle itt van, talán Ő is. A szívem kihagy egy ütemet a gondolatra, aztán még egyet. A vágy teret ölt bennem. mohóvá válok, zavarttá.
Már csak azt remélem, hogy nem rossz hírt hozott, tekintetem megpihen az arcán. Mond, hogy Alexandernek nincs baja, hogy jól van, hogy... csak, hogy jól van, Könyörgöm. Pánik ül a tekintetembe, az nem lehet, hogy azért jött, mert baj van.
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members

Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Tetőterasz

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Brooklyn :: Lakónegyed :: Magnus lakása-
Ugrás: