descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Lulu szobája
if i cannot move heaven, i will raise hell
Rosaria
❖ Kezdõ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
New York
foglalkozás :
Túlélni
Karaktered arca :
Malina Weissman
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


Lulu & Rosie

Érzések tömkelege kavarog bennem, éppen csak szembesülök a tükörképemmel, még felfogni sincs időm, hogy mi, vagy éppen ki is néz velem szembe, amikor újabb ingerként ér a szobán kívülről érkező zaj. Lépések közeledtét hallom, szinte már pánikolni kezdek, míg nem az ajtóban felbukkan egy ismerős arc. Bár nevet nem tudok hozzá kötni, a vonásai is csak nagy vonalakban mindössze a tegnap este homályos emlékeiből rémlenek csak vissza, mégsem rettegek. Ugyan érzem még az ösztönös kényszert, hogy tegyek egy lépést hátrébb, és hatalmas, riadt szemeimet egyenest rászegezem, nem rohanok el. A pikkelyek, talán a félelemtől, ismét előtüremkednek, foltosan ellepve az arcomat, és az előbb még oly' furcsának talált ruhanemű alatt jelenleg takarásban lévő karjaimat, lábaimat. A beszéd hallatán mindössze értetlenül tudok meredni rá, hevesen rázom a fejemet, a kezeimet védekezőn emelem magam elé. Nem értem, nem értem, nem értem, nem értem. Könnyek gyűlnek a szemembe, szinte már vibrálva váltakozik a zöld árnyalata a pikkelyeimen, a kezeimet lemondóan engedem, hogy az oldalam mellé hulljanak. Már elnyomni is képtelen vagyok a gyomor korgást, az ajtón beszűrődő illatok még nyomasztóbbá teszik az egész szituációt. Legszívesebben kirohannék, el a nő mellett, de képtelen vagyok egy centivel is előrébb haladni. Földbe gyökerezett lábakkal meredek pontosan a lábam elé. Meg sem próbálom felvenni a szemkontaktust, szégyellem, hogy mennyire képtelen vagyok a kommunikációra.

Luna Hellfire
❖ Kezdõ Warlock

avatar
Keresem :
❖ will i ever find love? ❖
Tartózkodási hely :
❖ new york ❖
foglalkozás :
❖ i love chaos ❖
Karaktered arca :
❖ eiza gonzález ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

luna & rosiebaba
❀ let me help you little girl
Amint hazaértem vele, aprócska testét az ágyamba fektettem, aztán pedig egy kis lavórba engedtem vizet, hogy egy kicsit lemossam róla a mindennapi koszt, de nem akartam túlságosan zargatni ezért a haját csak nagyjából fésültem ki, viszont arra is ráférne egy mosás, de nem akartam túlságosan erőszakos lenni, úgyhogy inkább miután kicsit megmosdattam szegényt egy ruhát kerestem neki, amibe belebújtathatom anélkül, hogy úgy érezni el kívánom adni a testét. Mikor nagy nehezen találtam egy kicsit kislányosabb ruhadarabot lehúztam róla a koszos ruhadarabokat, amiket, ha nem lettek volna még ráadásként kiszakadva, akkor talán még ki is mostam volna, de inkább a kukában landoltak. Talán, ha felébred és tudunk valamennyire kommunikálni, akkor elvihetném ruhát vásárolni. Bár az már túlságosan nagy előrelépés lenne. Mondjuk az is nagy szó lenne, ha itt tudnám tartani anélkül, hogy az útját kellene állnom, mikor menekülni akar.
Miközben próbálom a lehető legtöbb kínálatot a kislány elé tárni kezdve a palacsintával meg a tükörtojással, a rántottával meg a baconnel halk zenére táncolgatok, néha közben még dudorászok is, ami van, hogy átcsap egy kicsit éneklésbe is, de igyekszem minimálisra venni a hangerőt, hiszen nem szeretném felébreszteni Csipkerózsikát.
Egy halk puffanást hallok a szobámból, amire oda is kapom a fejemet, majd lassan el is indulok oda, miután elzártam a gázt és félretettem mindent, amit addig csináltam, hogy megnézzem felébredt-e, amikor pedig egy kisebb sikoly hagyja el ajkait, akkor már szinte futni kezdek és kis híján az ajtót is kiveszem a szobámban, annyira sietek be hozzá. - Nyugodj, meg semmi baj.. Csak nálam vagy.. Nincs semmi gond. - Magyarázom, miközben figyelem, hogy a saját tükörképét figyeli. Kicsit zavarodottan pillantok közte és a tükör között. Egek, vajon mennyi fájdalmat tapasztalhatott már meg.. Milyen régóta lehet az utcákon, ha már saját magát nem képes felismerni a tükörben, mikor nem borítja minden porcikáját a por?
- Jól vagy drága? Csináltam neked enni.. Nem tudtam, hogy mit szeretsz, ezért egy kicsit vegyesen csináltam ezt-azt. - Tényleg nem tudtam, hogy mi lehetne jobban a kedvére, bár talán amennyire korog a pocakja még a száraz kenyeret is megenné, ha valaki megszánná vele.
 ❀
Rosaria
❖ Kezdõ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
New York
foglalkozás :
Túlélni
Karaktered arca :
Malina Weissman
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


Lulu & Rosie

Csak a hatalmas sötétség lebegett a szemem előtt, olyan mélyen aludhattam, még egy álomra sem emlékeztem. A park után rögtön az első, amire emlékszem, az a finom puha érzés, ami szinte körbeölelt. Magam is meglepődtem, de képes voltam pár pillanat erejéig kiélvezni, mire feleszméltem, és ijedten ugrottam fel. Lihegtem, a feleszmélés, mint villámcsapás ért. Azt se tudtam, merre kapjam a fejemet, semmi sem volt ismerős, a bútorok, a szőnyeg, a falak, minden idegen volt. Mindössze a gyomrom korgása volt az, ami bármineműleg is ismerősnek hatott, szinte rögtön a hasamhoz kellett kapnom a rettentően hangos korgás után. Az ijedtség némileg ugyan elnyomta, mégis éreztem, amint az éhség rohamszerűen mart bele újra és újra a gyomromba. Mégis, így teljes vészkészültség is éreztem, amint ínycsiklandó illatok jöttek a szoba felé. Bár fogalmam sem volt, jó ötlet lenne-e elindulni, képtelen voltam ellenállni. Óvatosan másztam le az ágyról, minden egyes mozdulat után szinte összerezzentem, egyszerűen ismeretlen volt számomra. Féltem, amikor éppen csak úgy besüppedt alattam. Majdhogynem felsikoltottam, amikor lecsúsztam véletlenül a szélén és a fenékkel érkeztem a padlóra. Könnyek gyűltek a szemembe, de igyekeztem visszanyelni őket. Úgy éreztem, most nem engedhetem meg magamnak, hogy ilyesmik tereljék el a figyelmemet. Felálltam, és akkor már tényleg felsikoltottam, pontosabban szólva sikkantottam. Túl sok hangot nem voltak képesek képezni a hangszálaim, de a tükörképemtől tényleg megijedtem. Talán valahol mélyen tudtam, hogy én vagyok az, az utcán is láttam már párszor ezt az arcot visszanézni, de ilyen tisztán még sohasem... Az a furcsa, hosszú ruha is kellemetlen lett hirtelen, még ha eddig ez volt a legkisebb dolog is, most már ez tűnt egy hatalmas problémának. Nem feszült, éppen csak lógott rajtam. Könnyű volt benne mozogni, mégsem tettem egy féllépésnél többet. A szemeimet az arcmásomra szegeztem, szinte már farkasszemet nézve vele.

Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Greg hálószobája
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba
» Kol hálószobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Brooklyn :: Lakónegyed :: hellfire lakás-
Ugrás: