descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Belváros utcái
if i cannot move heaven, i will raise hell
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Azazel
❖ Bukott angyal

avatar
Keresem :
i need someone
Tartózkodási hely :
New York
foglalkozás :
üzletember
Karaktered arca :
Brett Dalton
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Nem dugtam eléggé hosszan a csajt. Selene nem azzal kezdi, amit vártam tőle, hanem kioktat.
"Tudod mi a féltékenység?"
Már a kérdéstől felhorkanok, mert azt feltételezi, hogy én ezt nem tudom. Aztán hosszasan magyaráz, de az egész csak mellébeszélés. Csendben végighallgatom, de közben egyre nő bennem az indulat. Amikor elhallgat, csak nézek rá egy ideig, a tekintetem eléggé hideg. Végülkl megszólalok, és a hangom mélyebb, a taglejtés lassú, az egészből eléggé félelmetes aura árad, a nő a pulton a tiltásom ellenére halkan nyüszíteni kezd.
- Ó, én egészen pontosan tudom, mi a féltékenység. A féltékenységet akkor érzed, amikor valaki számodra fontos lénynél nem te vagy az első helyen, hanem eléd sorol valaki, vagy valami mást. És neked ez a bajod, lányom, hogy nem tudod, melyikőtök van előrébb nálam, te vagy a húgod. Akármi is a sorrend, te most vesztettél pár pozíciót.
Hátat fordítok neki, a nőre nézek.
- Leszállhatsz. Öltözz fel!
Aztán csak a hátratekintve, de nem hátrafordulva szólok újra a kicsi lányomhoz.
- A hely megfelelő, kivesszük. A berendezést illetően megbízom az ízlésedben.
Ms. Benoisal amint felöltözött elfeledtetem amit azóta élt át, hogy beállítottuk a sarokba. Furcsán fogja érezni magát, de majd azzal magyarázza, hogy roppant jóképű vagyok, és beindultak a hormonjai. Azok mondjuk tényleg beindultak. Ekkora dugás után ...
De nekem most rosszkedvem lett, mert Selena kérdése Sarielt juttatta eszembe. Ilyenkor minig rosszkedvem lesz.
Selene Moon
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Sophie Turner
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Oké, apa le van maradva. Minimum fél évszázaddal. Nagyjából ugyanis annyi ideje, hogy lemondtam a testvérem felé fordított keresési akció sikerességéről. Azóta egyszerűen tudom, hogy létezik valahol a világban és apám kedveli. Mellé pedig nem zavarja a köreimet, nem húzta keresztül a terveimet és nem is próbált meg engem utánozni. Ez nekem jó. Ha ő harcos akar lenni, akkor tegye, még segítem is benne, hogy a legjobbaktól tanuljon. Mert nekem értékesebb az arcom és a körmeim épsége, mint a próbálkozás azzal, hogy ezen a pályán győzzem le a férfiakat. Ha én valamit el akarok érni, ahhoz nem kell erőszak. Manipulációt használok, méghozzá nagyon sikeresen. Mert erre sokkal fogékonyabbak. És vagyok elég jó, hogy még az én távozásom után is elhiggyék, ezt ők akarták. Sokkal kevesebb keserű szájízű ellenséget hagyok utána. Egyébként is, aki az én ellenségem valójában, annak nem szokása megélni a következő születésnapját. Nem erősségem a megértés. Annál picikét több rossz tulajdonságot örököltem a családomtól. Félig a pokolban vagyok születésem óta, miért kellett volna megpróbálnom visszakapaszkodni a mennybe? Mégis, amit én érzek, arra nincsenek szavak még. Nehéz pontosan meghatározni, mi minden kavarog a fejemben, de elárulom, hogy nem csak némi féltékenység. Az régen volt. És túl jól ismerem, mert évszázadokig harcoltam vele. Ha Azazel ennek ellenére hinni akar benne, övé a lehetőség. Ignorál, amíg a nővel foglalkozik, büntetni próbál. Ráhagyom. Egyszerűen csak kisétálok a teremből és egy másikat nézek meg. Majd egy harmadikat. Negyed óra alatt betöltöm a fél házat illúziókkal és van időm visszatérni a program végére. Még talán kicsit sajnálom is a nőt. Annyira azért nem, hogy én vállaljam a büntetést. Lehet, hogy apám a maga módján kegyetlen és kíméletlen, de biztos vagyok benne, hogy a másik fél élvezte. És ezért sír, nem a tehetetlenségtől. Mintha a könnyek itt bárkire is hatással lennének. Az idő ennél jobban megedzett minket. Nagyjából rezzenéstelen arccal tudnám végig nézni a kibelezését is. Mert nem érzem át a helyzetét. Én soha nem voltam tehetetlen, gyenge ember. Angyali arcú warlocknak születtem.
- Tudod mi a féltékenység? - pillantok apám szemébe mélyen, kutatóan, mert valahogy nem tudom elhinni, hogy igazán érezte valaha is. Lehetett irigy mindenkire, aki nincs leláncolva a pokolban, akarhatta irányítani a saját világát, de ennél mélyebben szerintem nem érintette meg az ügy. Velem ellentétben. Nekem igencsak élénkek vele a tapasztalataim. - Mert én igen. Leviathan olyan mélyen az emlékeimbe véste, hogy bármikor felismerem. És most nem érzem a legkisebb jelét sem - mondjam ezt lassabban, hátha megérti? Nem, felesleges, attól, hogy nehéz a felfogása, még nem hülye. Csak éppen olyan szinten összeolvadtak az érzéseim egyetlen jelzőbe az évek során, hogy nehéz megnevezni pontosan. Nincsenek árnyalatok. Nincsenek kiugrások. Csak jó sok réteg a személyiségemben, amelyeket lecsiszoltak minden oldalról. Mint egy könyv lapjai. Mindegyiken más van, minél mélyebben lapozol bele, annál érdekesebb dolgokat találsz a gondolataim között. De mindig ugyanott van vége a lapnak, minden lapnak. Nincsenek csúsztatások. - Mondom másképp: mi olyannal rendelkezik a húgom, amit kívánhatnék? Én vagyok az erősebb, a gazdagabb, a befolyásosabb. Régebben élek, olyan dolgokat láttam, amelyeket el sem tud képzelni. Az anyám egy királynő volt. Két évezredem volt veled. Bántja a büszkeségemet, hogy létezik? Igen, de kérted, ezért nem ölöm őt meg, még csak keresni sem kerestem, soha. A kor hátránya a fásulás. Ha valami megragadja a kíváncsiságomat, belekapaszkodom. A warlockok képességei még mindig rejtélyesek. A jeleik még inkább. Több száz árvát vizsgáltam, vannak, akik hasonló jegyeket kaptak. Ugyanaz nemzette őket? Ugyanolyan rangú? Mennyire fontos az apa személye és ereje, meg tudod nekem mondani? Mert ők nem. Nem tudják, ki az apjuk. Nem a húgom érdekel személyként, csak egy kutatási minta, amivel dolgozhatok. Ami segít, hogy jobban megértsem a fajomat - teszem hozzá halvány mosollyal, mert tudom, hogy az örök kíváncsiságom mivel járt már eddig is. A bájitalok hozzávalóit folyamatosan cserélgettem, próbálgattam, a fél világból gyűjtöttem hozzá fűszereket, növényeket, állati hozzávalókat. A sminkjeim anyagai is hat kontinensről érkeznek a gyárba, ahol a receptjeim alapján kikeverik őket. Megszállítja voltam a szépségnek és most a világ legjobb termékeit gyártom belőle. Mindig kifogástalanul nézek ki, minden új művem alkalmazkodik az elvárásokhoz és a trendekhez. Percek alatt tudok kitalálni olyan formulát, amely speciálisan segít egy problémán. Érdekelnek az ékszerek. A világ minden királyságából van néhány példányom az elmúlt kétezer évből és képes vagyok Japánba utazni egy árverésre, ha felbukkan valami különleges. Évtizedekre pontosan be tudom lőni a legtöbb korát és felismerem a művészek stílusát is. Tízezer óra kell, hogy valaminek a mesterévé vált. Én százezreket töltöttem kutatással. És még mindig nincs meg az összes válasz. Megszállottság? Még szép, ez volt a legjobb módja, hogy ellenálljak a féltékenységnek. Megválasztottam, mi az, amiben a legjobb akarok lenni és belevetettem magamat a tanulásba. Előttem egy lehetőség az új felfedezésekre. Ha lemondanék róla, magamról mondanék le, a nőről, aki túlélte a birodalmak felemelkedéseit és bukásait...
Azazel
❖ Bukott angyal

avatar
Keresem :
i need someone
Tartózkodási hely :
New York
foglalkozás :
üzletember
Karaktered arca :
Brett Dalton
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

18+

"A testvérem pont annyira érdekel, mint a rágó a cipőm talpán."
Erre a kijelentésre azért összeráncolom a szemöldököm, és megfenyegetem az ujjammal.
- Nem szeretem, ha nekem tódítasz. Pont a megfogalmazás módja mutatja, hogy nagyon is érdekel. Féltékeny vagy. És még inkább bosszant, hogy ilyen ügyetlen módon próbálsz átdobni a palánkon. Ez .. tiszteletlenség.
Nem folyatom tovább. Ha kicsit is ismer, tudja, hogy ha ilyen bírálatot kiejtettem a számon, akkor azt komolyan is gondoltam, és nem árt, ha meghunyászkodik kicsit. Egyébként nyugodtan lehet féltékeny, nem azért dorgáltam meg.
A kérdésre csak bólintok, hogy rábízok mindent, és ez így is van jól. De nem szólok, és tudhatja, hogy azért, mert várok valamit. Mivel ismerem a lányom, és tudom, hogy makacs természet, és nem akarom kierőszakolni belőle a dolgokat, időt kell neki hagyni, hogy megeméssze. Addig csupán a figyelmemet vonom meg tőle. Nem akarom azonnal megbüntetni sem, de valakinek bűnhődnie kell azért, mert felingereltek, így marad Ms. Benois.
Odaballagok a nőhöz, és úgy intézem, hogy nem legyen képes megszólalni, vagy önmagától mozdulatokat tenni, de mindennel tisztában legyen, ami történik vele. Magam felé fordítom, és nekiállok szépen lassan levetkőztetni. Neki most annyi mozgási szabadsága van, hogy megálljon a saját lábán, és szépen kilépjen a szoknyájából, harisnyájából, és bugyijából. Nem sietem el a műveletet, és a ruhákra vigyázok, mert a csajnak a végén ebben kell távoznia.
Amint a nő teljesen meztelen, megbontom a nadrágomat. Ms. Benois arcán könnyek csorognak, és enyhén remeg, de ennél többre nem képes. Felültetem szépen a pultra, mert ott megfelelő magasságban van, és minden további nélkül beléhatolok. Amúgy is lendületesen szoktam közösülni, de most a mozdulataim még határozottabbak, hiszen az indulataimat vezetem le valamilyen szinten.
A nő csak ül ott, tartja a lábait, hogy ne legyenek nekem útban, és hangtalanul sír. A lökéseim nyomán remegések futnak végig a testén. Én támasztom a hátát a derekánál, hogy hátra ne csússzon a pulton, és minél mélyebbre hatolhassak benne. Mindez teljes csendben történik, az arcomon nem látszanak érzelmek, a nő nem jelent semmit, Selenét meg éppen ignorálom.
Aztán elélvezek, visszaöltözöm, és ott hagyom a nőt, aki csak ül, sír, és remeg. Még lehet, lesz több menet is, felesleges elmozdítani. Visszaballagok Selenéhez, és kérdőn ránézek. Remélem megemésztette azt, amit meg kellett, és meghallom azt, amit hallani szeretnék.
Selene Moon
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Sophie Turner
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Kulturális egyet nem értés. Sokszínűség. Teljesen ellentétes vélemények. Sok féle képpen lehet jellemezni a pontot, ahova apával jutottunk. A lényege, hogy teljesen másképp képzeljük el a klub lényegét. Én tudom, hogy amelyik természetfeletti be akar jutni, az be is fog, ezért nem akarom őket kizárni. Csak azt hiszem, számukra nem az a vonzó, ha szexuális helyzetekben kiélhetik a fajra jellemző késztetéseiket. Próbáltam már élni elég sok fajjal együtt, az ég szerelmére, a legtöbbször még hozzá is mentem valakihez, és ugyan lehet, hogy némely tapasztalatom ősrégi, de azt felfogtam, hogy akkor jönnek az emberek közé, ha annak akarják élni magukat. A falkában senki nem ítéli el a vágyaikat, mert a többiekben is megvannak ugyanezek a vonzódási tényezők. Mégis, nem akarok vitázni. Elég nagy ez a hely, apa megkaphatja a tematikus szobáit az egyik oldalon, én a saját ízlésem szerint tökéletesítem az elképzeléseimet a másikon. Végül úgyis megmutatja majd a látogatók száma, hogy mi a jobban szeretett. Talán még két külön ajtó is lesz a végére. nem fogom elrontani a szórakozását és a terveit, az biztos. Nekem viszont kell egy rész, amit megtervezhetek sokkal sötétebbnek és exkluzívabbnak. Hogy emiatt egy elkényeztetett hercegnő lennék? Ezt a jelzőt több mint örömmel vállalom fel.
- A testvérem pont annyira érdekel, mint a rágó a cipőm talpán. Csak egy maroknyi warlock ismeri a valódi apja személyét és köztük sem ismerek testvéreket. Azt akarom tudni, a jegynek van-e köze az apához. Az enyém kígyó szerű, ha neki macskafülei, patái vagy kutyafarka van, elég nemet mondanod - ugyanúgy ahogy akkor tehetné, ha sas szárnyak, galambcsőr, oroszlánsörény vagy más hasonló a jegy. Sok mindent tanultam már a fajtámról, sokat a jegyekről is, de mivel az apa személye majdnem mindig bizonytalan és az anyák is a világ minden országából származhatnak, azt soha nem tudtam meg, miben hasonlítanak a fivérek, nővérek. Még az arcvonásaik is nagyon tudnak különbözni, ha az egyikük etióp a másik meg mondjuk svéd. Vannak dolgok, amelyeket meg lehet oldani mágiával vagy kikövetkeztetni, de olyan igét nem tudok, amelyik képes apasági vizsgálatot végezni. Mennyivel könnyebb dolga lett volna néhány királynak vele...
- Pontosan tudom, kivel fogom őket legyártatni. Tartós példányok kellenek, amelyek bírják a gyűrődést. A többi szobát is látni akarod, vagy rám bízod? - lehet, hogy nem vagyok oda a téma ötletekért, de megígérhetem, hogy kifogástalanul elkészítem őket. A vámpír könnyű, főleg az utolsó százötven évben lett népszerű és a klasszikus Drakula design-t össze lehet hozni. Bocsi Vlad, de mivel láttam már a valódi kastély minden zugát, tudom, mit lehet áthozni. És azt hiszem, ott remek helye lesz a kő áldozati oltárnak is, meg valami jól megszaggatott templomi keresztnek. Vallásromboló? Idősebb vagyok, mint a kereszténység, így számomra ez csak egy újabb kultusz. Sikeresebb a többinél, de attól még az. Farkasok számára van egy nagyon szép szoba, amelynek a kamra részét ki lehet alakítani barlangnak. Kelleni fog egy igazi elektromos kínzóeszközökkel megtöltött és olajokat rejtő a boszorkánymestereknek is. A többi sokkal könnyebb lesz, csak kicsit kell átnéznem a netes pornó kereséseket és tudom, mi fog tetszeni a tematikai helyszínekben a legtöbb embernek. Végre egyszer használhatom a hosszú csizmáimat is!
- Az emeleten mindenképp akarok egy irodát és egy elzárt részt is. Nem tehetünk be biztonsági kamerákat, szóval az a legjobb, ha az ajtók spéci zárt kapnak és meg kell néznem a falakat is. A nem támfalakat át tudom mágiával alakítani, hogy legyen egy folyosó benne - Sok a kukkoló fétis  én már csak tudom, mert nekem is van némi. Ugyan már, ha lehetne, ki ne akarná tudni, hogy néz ki például a nagy hatalmú rendőrfőnök, amikor éppen egy gumibottal verik a fenekét? Aki tudni akarja, hol van lehetőség a kukucskálásra, annak be kell mennie. És igen, én jól szórakoznék azzal is, ha valakit unalomból bezárok oda egy időre. Azt hiszem azzal nem mondok újat, hogy ismerem ezt a világot. Sőt, párszor már megmerítkeztem benne igencsak mélyen. Egy bukott társaságában. Amit apámnak nem kell tudnia...

//amint haza érek, fozmázom is x"D
Azazel
❖ Bukott angyal

avatar
Keresem :
i need someone
Tartózkodási hely :
New York
foglalkozás :
üzletember
Karaktered arca :
Brett Dalton
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Tudom, hogy sok bepótolni valóm van, de nem vagyok hülye, és nem is kéne annak nézni.
- Nem azt mondtam, hogy a vámpírok csak a vámpíros szobában bulizhatnak. - vetem közben egy méltatlankodó fintorral és meg is búbolom kicsit a "szentemet". - A tematikus szobán azt értem, hogy lesz mondjuk vámpírkastély, ahol ennek megfelelő lesz a díszítés, és a szerszámok. Lehet kérni vámpírfogat, amivel megharapdálhatod a másikat, és "vért ihatsz", mert kapsz valami pirosra színezett löttyöt. Az erdei tisztáson meg vérfarkas karmaid lehetnek. Majd csinálok ilyen felcsatolható szerszámokat. - legyintek közben, hogy ez nem ügy - Az emberek csak bulinak veszik majd, úgy hallottam a fantasy történetek egyre népszerűbbek minden téren. De a mieink ha akarnak, kibérelhetik a szobát egy természetfelettivel. Bejön pár vérfarkas, és kérnek a tisztásra egy vámpírt. Szerinted nem fognak oltári jó bulit csapni?
Bár el voltam zárva a világtól, tudom, hogy anno régen ilyesmi élőben is megtörtént. Nyilván, ha egy vámpírt elkaptak a vérfarkasok és holdtöltekor eljátszadoztak vele az erdőben, azt a vámpír ritkán élte túl. Na, nem mintha élnének amúgy... Nálunk azért nem szándékozom bevezetni, hogy az áru fogyóeszköz legyen, vagy azt nagyon meg kell majd fizetni.
- A húgod köszöni szépen jól érzi magát a bőrében. Örülök a testvéri szeretet eme megnyilvánulásának, hogy érdeklődsz felőle. - felelem, és ennél többet nem vagyok hajlandó elmondani.
Olyan kis féltékeny. Egyen a zúzáját! De ha megpróbál a húga nyomára bukkanni, akkor először elfenekelem, mert azt már rég akartam volna, és aztán lesz még rosszabb is ...
- Akkor vámpír téren majd én körülnézek.
Megszemlélem, amit mutat, és tetszik, mi több kicsit be is indulok tőle. Még a végén Ms. Benois látja majd kárát. Bár ha nagyon jó kedvem lesz, talán inkább élvezni fogja. Egyenlőre örülök ennek a helynek, és ez jó a nőnek. Amúgy meg, ha kivesszük, akkor szükség lesz rá, tehát nem lehet "elhasználni".
- A bútorokat rád bízom. Ami a szerszámokat illeti, abba beszállok nyilván.
Egy év elég volt arra, hogy az első tobzódó éhségemet ételek, pia, szex terén lecsillapítsam valamennyire, s most egyre inkább az alkotókedv buzog bennem. Már alig várom, hogy kész legyen a műhely.
Selene Moon
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Sophie Turner
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


Azazel & Selene
"Hello, daddy!"
// + 18

Apám nem hülye és nem is lusta. Az elsőt mindig is tudtam, hiszen ennyi ideig nem tud életben maradni valaki, akinek nincs meg hozzá a sütnivalója. A második képletes. Leláncolva a pokol mélyén elég nehéz bármiféle aktivitást mutatni, most azonban, hogy már nincs ott, két oldalról is bele veti magát a teendőkbe. Több évezrednyi bepótolni valója van haladás, lehetőségek és élvezetek terén, mellé pedig olyan tudása, amelyet bármikor el tud adni. Nem én vagyok az egyetlen, aki megbűvölt ékszerekért rajong és egészen biztos vagyok benne, hogy van jó néhány démon és egyéb lény, aki örömmel fogadná az általa készített pengéket is. Hm, talán nekem is szereznem kéne egy-két szeráfpengét mutatónak, hátha meg tudja alkotni a másolataikat. Persze az angyali áldás nem lesz rajtuk, de ezek még így is olyasmit, amit az árnyvilág legtöbb tagja soha az életben nem látott, amikor nem hatolt keresztül a testén. Részemről? Ha holnap találkoznék velük, az is túl korán lenne, mert azt jelentené, megint nekik segítek. Sajnos az eskü az eskü és a "Nem ártok" kifejezést elég bő értelemben is lehet használni. Mondhatnám, hogy fiatal és naiv voltam, amikor letettem, igazából viszont... csak egyszerűen szerelmes. És az istenek a tudói, hány meg hány dolgot tettem meg szerelemből...
- Nem tudom, én inkább fétis szerint csoportosítanám őket. Alapból a fajok elkülönülnek és nem szokásuk együttműködni, itt pedig pont a szélsőségek megtapasztalása lenne a cél. Ha minden tag egy teremben van és valaki másra vágyik, kinézik. Ha eleve az érdeklődése szerint választ helyszínt, mellékes lesz a csoport többi tagja. Meg kell alkotnom valami bűbájt, amely az épületen belül elnyomja az illatokat, másképp nincs lehetőség a teljes anonimitásra - mondhat nekem bármit bármelyik vérfarkas alfa, de több mint elégszer volt szerencsém éles orrú falkatagokhoz, így pontosan tudom, mennyire jó az orruk. A drogkereső kutyák hozzájuk képest gyenge kezdők. A vámpírok ugyan azonosítani tudnak a vér íze szerint, de ahhoz meg kell harapniuk álarc nélkül is. A tündérek a mágián látnak át, nem a sima maszkokon. Maradnak a farkasorrok, amiket én ütök ki. Valamint a boszorkánymesterek. Nehezebb eset, de a legtöbbjük jegye nem egyedülálló. - A húgomnak is kígyónyelve vagy hasonló jele van? Azt soha nem sikerült kiderítenem, mennyire számít az apa személye a jegyeknél. Beazonosítható vele a testvéri kötelék? - mert akkor erre is ki kell agyalnom valamit. Vagy kiosztani egy csomó maszkot és köpenyt, amit mindenki akkor és ott vesz le, ahol és amikor csak szeretné. Egyszerűbb megoldás. A szerzetesi maskara alól még a neme sem látszik ki az embereknek általában. Kukkolók nedves álmai...
- Tudom, hol találok kósza farkast, van egy árvaháznyi európai warlock-om, de a vámpír... problémás lehet. Őket igyekeztem kerülni újabban - úgy kétszáz éve, amikor mindent hátra hagytam, csak hogy szabaduljak a "királyuktól". Vladdal tartott a legtovább a házasságom, több mint két évszázadig és igencsak megjártuk a boldogság és düh hullámait. Voltak tökéletes időszakok, hatalmas veszekedések, látványos békülések. Mindez nem számított, amíg a szemében volt ugyanaz a szeretet, amely az elején rávett, hogy igent mondjak. Mikor kopni kezdett, én vállaltam be a távozást, mert nem akartam végig élni a teljes összeomlását minden szépnek és jónak. Most a legjobb, ha van egy óceán köztünk és nem avatkozom az ő ügyeikbe. Barátság néhánnyal belefér, időnként dolgozik nekem egy-egy, de semmi félreérthető. Az uruk nem egyszerű eset. És megbocsájtónak sem fogja senki hívni...
- Ott voltál, de másképp. A nevelőapámnak soha nem volt oka kételkedni, mégsem kedvelt. És gyermekként utáltam a babusgatást - anyám ebből  szempontból kifejezetten szigorú elveket vallott. A hercegnő mindig legyen hercegnő, ennek részeként pedig mutasson méltóságot. Ezen az alapon ő soha nem próbálta a brutális valóságot sem elzárni előlem. Akkoriban nagyon hamar fel kellett nőni. Én pedig még korábban elértem, hogy ne tudjanak a fejem felett átnyúlni. Azazel még nem próbálta, de elhiheti, megvannak a magam módszerei intézkedni, amint kedve támad hozzá. - Ehhez mit szólnál? - mosolyodom el, miközben intek újra a kezemmel és amíg az ingatlanos hölgy a sarokkal beszélget, körülöttünk megelevenedik a szoba. A padló marad ugyanolyan kemény és sötét, de minden más megváltozik. Vastag, bársony függönyök az ablakok és pár ajtó előtt. Csillogó bőr padok három fal mentén. A negyediket egy bárpult borítja tükrökkel és italokkal. Még csak oda sem kell fordulnod, hogy tudd, mi megy a terem közepén az asztalokon. Mindegyik más, láncokkal, bilincsekkel, kivehető részekkel, amelyek különböző módokon korlátozzák az ott lévőket. Fekete és bőr mindenhol, halvány világítás. Ez az első helyiség, egy klubra emlékeztet leginkább. A játékok nem itt lennének tárolva, azt az előtérből kellene behozni. A plafonról még két szexhinta is lóg le, szíjakkal, pántokkal, kötelekkel. - A sima klub fétis. A leggyakoribb. Mellé pedig az orvosi terem, börtön, iskola és a természet népszerű. És valamit biztosan kihagytam... - Uralkodást trónszékkel? Arab típusú szobát tele párnákkal, matracokkal, ahol mindenki mindenkivel? Áldozóoltárt? Tudom, hogy valami még eszemben volt...
❖ Kinézet: Smile!❖ Zene: ❖ Szószám: xyz
Azazel
❖ Bukott angyal

avatar
Keresem :
i need someone
Tartózkodási hely :
New York
foglalkozás :
üzletember
Karaktered arca :
Brett Dalton
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Meg kell állapítanom, hogy az én lánykám popója formásabb. És ezt nem a büszke apa mondja, szerintem teljesen pártatkan bírák előtt is ő nyerne. Bár, ah ő versenyben van, akkor már pártatlan bírákról nem lehet beszélni. Erről saját maga gondoskodik. Repked, csacsog, és nekem vérzik a szívem, mert tudom, hogy álca, és azt az időszakot, amikor tényleg ilyen volt én kihagytam, mint ahogy sok minden mást is.
Először meglepődöm, hogy mért hagy itt Ms. Benois, de aztán egy sanda pillantás a lánykámra, és minden világos lesz. Nem korholom érte, valóban beszélnünk kell egymással világiakra nem tartozó dolgokról, és ez egy megfelelő megoldás erre.
- Természetesen. Már kinéztem egy műhelyt magamnak egy régi elhagyott raktárépületben a város szélén. Most szállítják a felszerelést és a nyersanyagokat.
Ha csóró is vagyok, ezt azért démon viszonylatban kell érteni, ennyire még futja. Volt egy-két lerakatom, amit a pár ezer év alatt sem fedett fel senki, és megváltam egy-két darabtól, melyektől a gyűjtők a szemem láttára élveztek el ott helyben. Nem, tényleg nem segítettem rá egyáltalán!
- Szeretnék faji tematikus szobákat. Az embereknek jó móka, de aki bennfentes, annak meg lehetnek benne különleges szolgáltatások. Szeretném, ha minden faj gátlástalanabb egyedei idegyűlnének. Kellenek csatlósok és szövetségesek, és így lehet majd megfelelően válogatni közöttük.
Rápillantok Ms. Benoisra, mert éppen azt ecseteli, hogy Salsa körbe jár minden szerda este. Egy kicsit elidőzik rajta a pillantásom, és máris ritmusra riszálja a popóját. Kicsit elrévülök a látványra, aztán visszafordulok a lányom felé.
- Be kellene gyűjteni néhány a társadalom szélére sodródott, senkinek se hiányzó vámpírt és farkast, akik hogy úgy mondjam, tartósan nekünk dolgoznak majd itt, és megfelelően gyűrhetők. Olyanokat, akiket a saját fajtársaik is megvetnek valamiért, és így nem éreznek ingert arra, hogy megszabadítsák őket. Azt akarom, hogy minden ez egy földi mennyország legyen a bujaság rabjainak! A legjobbat akarom, mert nekünk csak a legjobb jó, igaz, csillagom?
Odalépek hozzá, megcirógatom az arcát, és egy atyai csókot nyomok a homlokára.
- Tudom, hogy ebből már rég kinőttél, nézd el apádnak, hogy nem lehetett ott akkor, és most próbája pótolni a mulasztásait!
Selene Moon
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Sophie Turner
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


Azazel & Selene
"Hello, daddy!"
Elbűvölő. Ezt akartam hallani. Ezt akarom minden egyes alkalommal hallani, amikor kilépek a házból, hogy ismét csatlakozzam az emberek tömegéhez, akik az utcákat járják. Mindenkinek megvannak a maga jó tulajdonságai, nekem pedig hosszú időm volt megtanulni, mi az, ami kihangsúlyozza ezeket. Az arcom halvány színű, a drámai festés sötétíti, minimális színnel és hangsúlyozással viszont igazán bájos lehet. Ártatlan és angyali már-már. Leszámítva, hogy én soha nem voltam angyali és ez egy maszk, amely elrejti a gondolataimat a világ elől. Aki baba, azt általában butácskának gondolják. Én pedig hajlamos vagyok meghagyni ebben a hitben azokat, akik először találkoznak velem. Jobb a békesség, nem? Amúgy is macerás az ember körmei alól kipiszkálni a vért... Mindegy, apám tudja, hogy hiú vagyok és szeretem a bókokat, így egy nagy mosolyt engedek meg felé, majd figyelem, ahogy az érkező nő leparkol az út mellett. Van elég parkolóhely és a közelben van egy nagyobb tér is rá. Megfelel. Ha jó munkát végzek, akkor itt majd vadászni fog kelleni a szabad pontokat. Alig várom már. Régen nem volt lehetőségem a sötét énemet elengedni ilyen szinten. Itt, ebben az épületben nagyjából mindent szabad majd. Oh, drága jó lelkek, üdv a pokol kapujában.
- Nagyon tetszik ez a hely, Miss Benois. Ugye már elrendeződött a hagyatéki tárgyalás, amiről a neten olvastam? - teszem fel kíváncsian a kérdést, miközben előre szaladok, látszólag izgatottan. Tűsarkúban ez nem kis mutatvány, de nem először kell megtennem. Igen, nekem is van valahol egy gyermeki énem és rá tudok játszani, ha kell. Most látszólag csak összehordok mindent, pedig a végeredmény az, hogy már régen megnéztem online a tulajdonosi lapot és a földhivatal jelentését is. Az épület valakié volt, aki nemrég elhunyt és éppen a két fia veszekszik az örökségen. Nagyon nem fogok én addig érte adni bármilyen pénz, amíg nincs a kezemben a papír, hogy a jogos tulajdonosa adja el. Hupsz, ezt nem akarta a hölgy, hogy kiderüljön? Az ő gondja.
- Uuuu, imádom ezt a termet. Ide jól elférne valami menő mennyezeti világítás és néhány hologramos sarok. Csak ahhoz jó kábelek kellenek, pár napja a Midnightban simán lecsapták az áramot. Ijesztő volt, ahogy mindenki azt hitte tűz van és menekülnie kell. Sokan megsérültek. Itt mikor volt kábel csere? És ugye réz van, azt olvastam, hogy azok bírják a terhelést. Nem akarok hónapokig várni a cserére - elkényeztetett hercegnő stílus? Pipa. Ide nekem az Oscar-t. Mert a nagy rohangálásban én észrevétlenül felmértem minden mást is. A plafon egyben van alul, még látszik a kitámasztás is, szóval a felső szintet is be lehet építeni. Az ablakok mentés nincs huzat, amely felkavarná a hajamat, szóval a szigetelés oké. Sehol egy komolyabb penész folt. A padlót cserélni kell, ez a fa kopott és baromi ronda is. Olyan kell ide, ami bírja a cipőtalpakat. A berendezés persze egészében le lesz váltva, annak már mindegy. - Mi van a belső falakkal? Tégla vagy sima gipszkarton? Kiüthető, ami nem tetszik? - hülye kérdés, warlock vagyok, amelyik szerintem rossz helyen van, azt mágiával egyszerűen kicsit odébb tolom, amíg meg nem lesz számomra a tökéletes illeszkedés. Az érdekel, mennyire tartana, ha belefúrnánk néhány helyen és kampókat raknánk fel, amelyekre láncokat lehet akasztani. Hahó, ebben a világban stabil kell a betévedő vérfarkasok mellé. Na, ők aztán szeretik a véres játékokat. Egyébként pedig szinte kezdem sajnálni szegény nőt, folyamatosan jegyzetel meg magyaráz, hála nekem. Ideje nincs apámmal flörtölni. Sőt ha rajtam múlik, nem is lesz neki. Felemelem a kezemet és szabadjára engedek egy bűbájt, amitől lassan elmosolyodik, majd az egyik sarokba sétálva kezd csendesen magyarázni a nagy semminek. Oké, ezzel egy ideig ellesz. - Na, azt hiszi, neked mesél az életéről, amíg én rohangálok. Alapvetően nekem tetszik a hely, de a padlóval kezdeni kell valamit. Tudsz olyan láncokat alkotni, amelyeket nem rázza le egy vámpír, vérfarkas vagy tündér sem? Több a perverz köztük, mint az ember hinné és sokat fizetnének ilyesmiért - bár akkor fel kell vennem az abszintot és az AB negatívat is az itallistára. Ugyan már, nem én vagyok az egyetlen errefelé, aki speciális itallappal rendelkezik az árnyvilág számára. Ha rajtam múlik, a szűzvér is felkerül néhány egyedi lehetőség részeként. Üdv a szexuális fétisek között!
❖ Kinézet: Smile!❖ Zene: ❖ Szószám: xyz
Azazel
❖ Bukott angyal

avatar
Keresem :
i need someone
Tartózkodási hely :
New York
foglalkozás :
üzletember
Karaktered arca :
Brett Dalton
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Elmerültem a gondolataimban, de a mágikus erővonalak borzolódása jelzi, hogy valami történik. A lányom érkezik, akinek oly sokat köszönhetek. Ez ambivalens érzésekkel tölt el. Egyrészt kínos nekem, hogy rá voltam szorulva másokra egy jó ideig. Másrészt pedig büszke apa vagyok, aki egy életrevaló gyermeket nemzett, és kedvtelve figyeli az életútját.
- Hercegnőm! - a mosolyom neki szól, és még az enyhe meghajlást is viszonzom.
Nem most kell erőt fitogtatni, meg eleve egy viszonylag udvarias, lovagias alapbeállításom van, amíg nincs szükség erélyesebb fellépésre. Az ember hoz dolgokat odafentről, melyet a pokolbélieknek úgy kell véres verejtékkel megtanulniuk.
- Igazán elbűvölően festesz ma is.
Apja lánya, hogy ne lenne elbűvölő? Meg az anyja se volt akárki.
Az ingatlanos hölgy megérkezik, és mindketten feléje fordulunk.
- Mr. Smith, ha nem tévedek? - nyújt kezet nekem a nő, és én elfogadom a kézfogást.
Még mindig mosolyra rándul a szájam széle, amikor az "új" nevemet mondják. Hát naná, hogy kovács... Ebből mostanság tizenkettő egy tucat. Egy időben csak én ismertem a csínját, de aztán az emberek eltanulták, és aki értett hozzá, oly fontos ember lett, hogy a foglalkozásáról nevezték el. És ezt is tőlem kapták... a pondrók ... s most én visszaveszem, legalább részben.
- Örülök, hogy megismerhetem, asszonyom.
- Akkor talán fáradjunk is beljebb ...
Bevonulunk hát megtekinteni a leendő bérleményt. A hölgy rutinosan magyaráz, én rutinosan a fenekét stírölöm, de azért a szövegre is figyelek, és a helyiségeket is megnézem. Az elosztás jó, a hely fekvése megfelelő. Van elég tér az elképzeléseinknek. Kérdő pillantást vetek a lányom felé. Ő jelenleg tapasztaltabb nálam, ha van valami gond, mégsem jó a hely, előbb észre fogja venni.
Tudom mit akarok, de hogy az hogyan illeszthető ebbe a világba, az más kérdés, és minden bizonnyal egyeztetnünk kell az én kicsi csillagommal majd négyszemközt egy csomó dologról.
Selene Moon
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Sophie Turner
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


Azazel & Selene
"Hello, daddy!"
Tudod mi a legfurcsább abban, hogy apám elképzelhetetlen ideig tartó fogság után kiszabadult a pokolból? Hogy szinte semmi nem változott meg. Persze ott volt a sokk, hogy életemben először a hús és vér verziója áll előttem, nem a szellemi és a vele járó meglepetés, öröm, ámulat. De miután az első hulláma lecsengett az érzelmeknek, minden visszaállt a helyére. Elvégre attól, hogy mi személy szerint nem találkoztunk, a kapcsolatunk mindig is létezett. Olyan régóta beszéljük meg egymással a dolgokat, főként persze az én gondjaimat és terveimet, tekintve, hogy az övéi a kijutásra korlátozódtak, hogy szinte semmilyen fennakadást nem okozott számomra a megjelenése. Vagy az eltűnése, hogy végre tényleg megismerhesse a szép, új világot, amit korábban csak a meséimből ismert. Egy helyet, ahol már sokkal több lehetőség van, mint valaha korábban volt. Végtelen tudás, technikai fejlődés és ezer generáció után a föld másképp néz ki, mint a születésemkor volt. Most mindenkinek megvan az esélye tanulni, senki nem lepődik meg, ha az utcán járva nem csak sötét bőrű, sötét hajú embereket lát, hanem hószínű, szőke svédeket, rozsdaszínű indiánokat, vagy éppen kelet-Ázsia lakóit. És ezek minden kombinációját. Ha valamit meg akarsz tudni, nem kell könyvtárakban kutatnod hetekig, tudósokkal értekeznek, elég, ha felmész az internetre a mobilodon és máris számos lehetőséget kapsz az események megmagyarázására. És persze ott van a szabadosság, amelyet a hetvenes évek szexuális forradalma engedett útjára. Ma már nem csak a leggazdagabb réteg romlottsága és a szegények igénytelensége útján találkozhat valaki a testiséggel, az erkölcsi határokat nem tudja kínzással betartatni az egyház. Nem égetnek meg senkit, ha a saját neméhez vonzódik, igazából még csak furcsán sem néznek rájuk a városházán, ha megjelennek, hogy összeházasodjanak. Ilyen korábban soha nem volt. És tudom, mekkora váltás ez, amelyet meg kell emészteni, darabonként. Apám pedig nem az a fajta, aki ne vetné magát bele egyből az élvezetekbe...
A búvóhely, amelyet először hozott fel javaslatként, már más tészta. Lehet, hogy az erkölcsöket szépen elsajátította, de a mai politikából még van mit tanulnia. Ha valamit el akarsz rejteni, a legjobb, ha szem előtt hagyod, álcázva. Vagy mágiát használsz és te is messze elkerülöd, hogy az üldözőid se tudjanak a létezéséről. Én személy szerint az utóbbit és vérvonal mágiával keverve kedvelem. A vér, főleg a halhatatlan lényeké az egyik legerősebb összetevő, amit csak egy varázslathoz lehet csatolni, ha valaki elég jól alkotja meg, ráadásul soha nem tud meggyengülni, amíg egyetlen hordozója is van. Sok mindent rejtettem el már így, de egy átjáróháznál nem alkalmazható módszer. Akkor marad a nyílt épület, amely más név alatt működik. Mint egy szexklub. Az a hely, ahol senki nem várja el a kamerák létét, senkit nem érdekel, ha valamivel több testnedv tarkítja reggelre a padlót vér képében és még a legijesztőbb kínzóeszközökre is lesz jelentkező, aki szívesen kipróbálná őket. Exkluzív felső szinttel pedig a város elitjének diszkréció utáni vágya is kielégíthető. De ehhez megfelelő épület kell, amely jól védhető, nem feltűnő, ha a közelében mindenféle kocsik parkolnak és mégsem találja meg olyan, aki nem tudja, mire vállalkozik. New Yorkban ilyet találni? Problémás ügy. Internet, hirdetések, ingatlanügynökök. Mindent mozgósítanunk kellett, még végre ma megjelent egy várva várt hívás a telefonomon a jó hírrel. Az egyik nő megoldotta a dolgot. Persze ő úgy tudja, férfi szivar klubnak keres alkalmas területet. És mióta elejtettem neki két szót arról, hogy a partnerem nem a barátom, hanem az apám, aki érdeklődik a lelke iránt, még lelkesebb volt. Hazudtam ezzel? Nem hiszem. Félre értette? Ő baja. Nekem meg lehet, kevesebbet kellene a tündérekkel lógnom...
- Még éppen időben - sóhajtok fel, ahogyan kilépek a portálból a sarkon túli sikátorban és eligazgatom magamon a kabátomat. Változatosság kedvéért a hajam szőke hullámokban omlik le a vállamra, a ruhám egyszerű és minimálisan viselek csak ékszereket. Egy védelmező amulett, egy régi medál, szépen megmunkált fülbevalók, néhány gyűrű különböző korokból. Köztük az, amely apám védelmező mágiáját rejti. Ezt soha nem vettem le egy fürdőnél hosszabb időre. A sarkon kifordulva bizonyossá válik, hogy ő már megelőzött engem. Belefér. Az ingatlanos még nincs itt, de már most tudom, hogy igaza volt. Ez a hely remek lesz. Csak kicsit meg kell szórni mágiával... - Szép napot kívánok, Apám! - köszönöm apró bólintással, amikor mellé érek, majd végig siklik rajta a szemem. A régi korokban elvárható volt valamiféle meghajlás is a tisztelet jeleként, én viszont soha nem voltam jó a protokoll követésében, ha nem reméltem tőle nagy hasznot. Büszkeség. Tőle, a bukottól örököltem és teljesen eltöltött az idők során. - Azt hiszem, ez az ingatlanos autója. Akkor ideje, hogy ismét a kislányoddá váljak - nem az igazi, evilági nevemen kerestettem ezt a helyet, így a nő nem tudhatja, mekkora befolyásom és vagyonom van. Előtte csak egy elkényeztetett húsz éves lány áll, aki bele akar látni az apja ügyeibe és az állandó lelkesedésével megnehezíti a hibák elfedését. És annyira el van telve magával, hogy észre sem veszi, amikor a háta mögött flörtölnek. Ugyan kérlek... csak valamit jobb, ha nem látok. Még tud sérülni az én lelkem is!
❖ Kinézet: Smile!❖ Zene: ❖ Szószám: xyz
Azazel
❖ Bukott angyal

avatar
Keresem :
i need someone
Tartózkodási hely :
New York
foglalkozás :
üzletember
Karaktered arca :
Brett Dalton
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Kell egy hely... --- Selene - Azazel


Egy ideje Selene és én is kiadó épületrészeket nézegetünk, neten keresgélünk, hirdetésekre válaszolunk, mert kell egy hely. Egy hely nekünk, ahol az apa-lánya üzletek és egyéb tevékenységek megfelelő mederben folyhatnak. Egy hely nekem, mert nekem még nincs. Ő, azt hiszem 1900 esztendő alatt kellően bevackolta magát a Föld különböző pontjain, de én még éppenhogycsak hozzájutottam a testemhez, és szinte mindent elölről kell kezdenem.
A Föld elbűvöl, a technika haladása, a szabadosság, a kuszaság mind-mind roppant mód tetszik. Erős akarattal kell elvonnom magam a rengeteg szórakozástól, hogy a birodalmam kiépítésével foglalkozzak. Bár a kettő nem mindig jár messze egymástól. Ha minden jól megy, akkor "A HELY", amit majd most megszerzünk, egy szexklub lesz. Kellemest a hasznossal ...
Tetszik, hogy ezt most már nem kell teljesen fű alatt művelni az ilyesmit sem, bár némileg elborzaszt, hogy lesz olyan jogi kategória a Földön, amibe még én is beleférek. Hová jutottunk?

Selene értesített, hogy talált egy kiadó helyiséget, ami szerinte megfelelne a céloknak. Megbeszéltük a "randit", és lám, most itt állok. Okostelefont és GPS-t használtam, hogy ideérjek, és ennek ellenére itt állok. Megbirkóztam vele. Kellenek az új kihívások, és ha embernek akarom kiadni magam itt-ott, akkor még inkább meg kell tanulnom ezeket az új játékszereket alkalmazni a saját életem feladataira. Az órám szerint még van a kisasszonynak pár perce ideérni, én pont azért lőttem be korábbi időpontot, hogy ha esetleg kicsit kóvályognék, akkor is itt legyek.
Jöhettem volna taxival. Használhattam volna valamilyen mágiát. De nem. Meg kell tanulnom a minimális eszközökkel is túlélni, nem kényelmesedhetek el, bármennyire is csábító a lehetőség, hogy csak úgy éljek bele a vakvilágba egyik élvezetből a másikba hajszolva magam.
Az ingatlanügynök sincs még itt, úgyhogy körbepillantok az utcán. Van itt egy-két üzlethelyiség, bár, egy szépségszalon szóval sok oka lehet egy halandónak, hogy erre tévedjen. S akkor itt lesz a mi kis csábításunk. A gyönyörök kertje ... Már alig várom, hogy megnyissuk.

Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

-- szabad játéktér --

avatar
Tartózkodási hely :
★ new york ☆
foglalkozás :
★ ex-agent || journalist || blogger ☆
Karaktered arca :
★ ana de armas ☆
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


lenny & kol
i know what you are
Megannyi alkalommal járta már egyedül az utcákat a sötétben, vagy olyan helyen, ahol egyetlen jól nevelt nőnek sem kellene megfordulnia ő mégis egyenest előre tartott, hiszen a kíváncsisága mindennél nagyobbnak bizonyult. Hibásnak érezte magát azért, amit a barátnőjével tett és bármit megtenne azért, hogy helyrehozza a dolgokat, de ahhoz szüksége van információra, valahogy a közelébe kellene férkőznie, de még maga sem tudja, hogy miként kellene ezt megtennie.
Ostoba félrelépés az egész, ami egy apró sebet okoz, de már megtanulta, hogy egy olyan világban él, ahol vámpírok is előfordulnak ezért szinte automatikusan helyezi az apró vágásra a sebtapaszt remélvén, hogy ezzel elüldözi minden lehetőségét annak, hogy valakinek a vacsorája lehessen.
- Éjszaka mindenhol veszélyes, de igazából napközben sem mondhatnánk azt, hogy túlságosan bizalomgerjesztő lenne egy-egy elhagyatottabb utca. - Már halott történteteket arról is, hogy valakit fényes nappal támadtak meg, vagy raboltak el. Az éjszaka lehet, hogy könnyebbé teszi a kegyetlenséget, a sötétség kiterjedését az ember lelkéből az utcákra, de ugyanakkor az igazi gonoszságot a napfény sem állítja meg szüntelenül ott van és nem rejtőzik árnyak mögé.
- Örülök, hogy megismerhetem Kol. - Kedves mosoly kúszik az arcára, habár mindegyik porcikája figyelmeztetni kíván, hogy valami nem stimmel a férfival, hiszen olyan megbabonázva nézett rá, mintha tényleg éhes lett volna és Ő lenne a legfinomabb falat a világon. De ez a nézés egyik pillanatról vált a múlt kegyetlen árnyává, de ettől még koránt sem nyugodott meg hevesen tomboló szíve.
- Igazán nem szükséges, hazatalálok magamtól is, de nagyon kedves, hogy így felajánlotta. - Nem szeretne túlságosan sok időt a férfi társaságában tölteni, hiszen habár nem úgy tűnik, hogy ártani akar neki, mégis veszélyesnek tűnik. Ugyanakkor ő legalább egy ismert fenyegetést nyújt ebben a sötét éjszakában. - Bár.. Tudja mit.. Hazakísérhet.. Tényleg nem lenne a legjobb, ha egyedül bóklásznék tovább. Ki tudja.. Legközelebb talán nagyobbat esek.. - Bár nem szeretne orra esni, vagy bármiét eltörni is, amilyen ügyetlen tud lenni bármi bekövetkezhet. Jelenleg azonban kitart az ismert veszély helyett és nem cseréli el az ismeretlenre.
❖ Megjegyzés: valami nem stimmel egy üzenet az ára!
Kol Emerson
❖ Vámpír

avatar
Tartózkodási hely :
⛛ manhattan⛛
foglalkozás :
⛛ never die ⛛
Karaktered arca :
⛛Nathaniel Buzolic⛛
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Eleanor & Kol
❀ control yourself
Csendesen jár, mint a macska. Lépteinek zaja szinte beleveszik az éjszaka csöndjébe. Nincs senki, aki a láthatná, nincs senki, aki kérdőre vonhatná, csak a szívére telepedő bánat. Túl kéne lépnie. Túl kéne lendülnie Elizabeth-en, de nem tud. Ahogy az idő szalad előre, ő úgy tör fel bennem egyre jobban, s így, hogy Annie sincs a közelemben nullhuszonnégyben még nehezebb elterelni a gondolataimat a teljes összeomlásról.
A vér szaga felfut az orromba, jön és a markába kaparint, és könyörög, hogy keressem meg az embert, vagy állatot, akiből eltőtört. Azt akarja, hogy az utolsó cseppet is kiszívjam a vadból. Éppen a sarkon készül befordulni, amikor az egyik utcalámpa sárgás fénye alatt megpillantja őt. A szőkesége, a bőrének csábító illata, a mozdulatai mint a gyilkos ingert váltják ki belőle. Érzi, ahogy elhatalmasodik állatias, vad énje, amit oly’ nehéz neki legyőzni. Hiszen ő a legvadabb Emerson. A három fennmaradt közül a legveszélyesebb, a legősibb, a legsötétebb lelkű. Hallja, hogy a nő hozzá szól, de nem talál értelmet a szavaiban. Nem érti meg, mintha kód nyelven beszélne. Csak bámulja, felméri, szinte simogatja a tekintetével. Majd bevillan előtte Beth arcképe. A bájos mosoly, a barna szem, és hajzuhatag, ami minden együtt töltött éjszaka beterítette az arcát, és akkor zavarta, de most imádná. Kicsit megrázza a fejét, hogy felébredjen a vérszag okozta mámorból.
- Veszélyes dolog egyedül mászkálni éjszaka a város ezen részén - jelenti ki teljes nyugalommal, mintha egy régi ismerősével beszélgetne. Lassú léptekkel halad a nő felé egyre közelebb. Nem akarja bántani. MÁR nem - Kol vagyok - mondja türelmesen, bár ő maga sem érti, hogy miért is akar belemenni ebbe a beszélgetésbe. Miért nem sétált egyszerűen csak tovább? Haza? Vagy egy kis kocsmába, ahol sok a részeg nő, és még fizetni sem kell egy numeráért, és persze egy kis adag vérért a menet után? Miért kellett neki épp itt, épp ezzel a nővel leállni az éjszaka közepén traccspartizni? Maga sem tudja felfogni.
- Biztos jól van? Ne kísérjem el valameddig?

remélem, hogy megfelel    ❀

avatar
Tartózkodási hely :
★ new york ☆
foglalkozás :
★ ex-agent || journalist || blogger ☆
Karaktered arca :
★ ana de armas ☆
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


lenny &  kol
i know what you are
Kimondhatatlan, megfoghatatlan bűntudatot érzett a lelkében, amiért csakis önmagát okolhatta, hiszen ő volt az, aki meghozta a döntést és a kellő löketet adta ahhoz, hogy a barátnőjéből vámpír váljon. Mégis késő éjszakán járni az utcákat nem éppen a legtanácsosabb dolog, hiszen bármikor előugorhat valaki kegyetlen veszélyként fenyegetve, hogy levadássza, felfalja vagy bármi ilyesmi. Az egész élete a feje tetejére fordult, mióta beépült. El kellett válni a a férfitől, akit tiszta szívből szeretet, majd pedig kezdetét vette ez az őrült utazás, ami most is az élete része. Olyan dolgokat látott, amelyeket nem feledhetett el.
Annyira a gondolatai tengerében evezett, hogy észre sem vette, hogy merre tart és egyenesen elvágódott. Miután a táskájában sikeresen megtalálta a sebtapaszt azonnal rá is nyomta a sebesült területre, majd pedig fel is szökkent, leporolta magát, de nem tudta elengedni az érzést, hogy valaki figyeli. Valakinek a pillantása rajta pihen meg. Egyszerűen nem tudta elengedni és, mintha motyorgást is hallott volna, de nem volt benne biztos. Körbenézve egy sötét hajú alakon pihent meg a tekintete, aki egyszerre volt vonzó és rendkívül rémisztő. Mintha csak azt sugallta volna, hogy gyere közelebb, hadd lássalak.. De ugyanakkor egyfajta ingert küldött az irányába, hogy ne tegye ezt meg. - Jól vagyok, csak ügyetlen voltam.. Nem történt semmi komoly.. Esetleg segíthetek valamiben? - Úgy tűnik, mintha szenvedne, de még ezt sem tudja pontosan megítélni végül azonban mégis tesz egy lépést az irányába. Pedig minden ösztöne azt diktálja, hogy meneküljön. De mégis mi értelme? Ha tényleg egy szörnyeteg lenne még azelőtt elkaphatná, hogy megpróbálna menekülni. - Jól van? - Kicsit aggódva keresi a tekintetét, de vonásait nem olyan könnyű kivenni az éjszaka sötétjében.
❖ Megjegyzés: valami nem stimmel egy üzenet az ára!
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Manhattan-
Ugrás: