be careful who you trust

the devil was once an angel
az oldal videója
képkockáink
dust and shadows
légy üdvözölve
kedves látogató
2017. 07. 07.
Légy üdvözölve ●● a dust and shadows szerepjátékos fórumon. Oldalunk Cassandra Clare: A végzet ereklyéi könyvsorozatot és a belőle készült Shadowhunters TV sorozatot veszi alapul, amelyre felépítettük a saját kis birodalmunkat. Természetfeletti világunkban átlag emberektől kezdődően a vámpírokon és a tündéreken keresztül megtalálhatóak a démonok is. Az oldalhoz való csatlakozáshoz nem szükséges a könyvek, avagy az ezen alapuló film, illetve sorozat ismerete, hiszen a leírásaink igyekeznek lefesteni a világ megismeréséhez szükséges tudást. Szívesen fogadunk minden kedves játékost, aki éppen canon, esetleg saját karakterrel érkezik, vagy netalántán keresett karakter bőrébe bújva csatlakozna kis közösségünkhöz! Amennyiben bárminemű kérdésed lenne az oldal világával, működésével kapcsolatban, bátran fordulj a vezetőséghez, mert azért vagyunk, hogy segíthessük, megkönnyíthessük és lehetővé tehessük számodra a szórakozást! Reméljük, hogy csatlakozol hozzánk és jól fogod érezni magad a kis családias közösségünkben! Jó játékot! ♥ ● ● by the staff. ♥
dust and shadows
Belépés
lépj be bátran
Karakterem neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
postagalamb
pötyögj bátran
dust and shadows
itt lapulunk
árnyékok között
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Aurora Blomquist, Elaine Blackwater, Lilith

A legtöbb felhasználó (47 fő) Pént. Júl. 07 2017, 23:41-kor volt itt.
dust and shadows
utolsó irományaink
üzeneteink
Biliárdasztal

Selene Moon
Yesterday at 23:56

Jace szobája

Jace Herondale
Yesterday at 23:31

Elkészültem!

Keira Allyn
Yesterday at 23:12

Keira Allyn

Keira Allyn
Yesterday at 23:10

Aula

Jake Aldertide
Yesterday at 22:56

városszéli erdõ

Lucifer
Yesterday at 22:46

Fõtér

Azazel
Yesterday at 20:52


Szellembarlang

Inialos
Yesterday at 18:38

Szökõkút

Inialos
Yesterday at 18:37

dust and shadows
oldal statisztika
ennyien vagyunk
Faj
Demons 3 7
Faeries 3 3
Mundanes 3 1
Shadowhunters 7 6
Vampires 3 1
Warlocks 5 4
Werewolves 2 2
Összesen 26 24
dust and shadows
nyár legjobbjai
legjobbak, legjobbjai
2017. nyár
sebastian
férfi karakter
seelie queen
nõi karakter
magnus bane
canon
donn maccoy
keresett
luna hellfire
saját
alec & asmo
játék
anthea tanti
elõtörténet
magnus & alec
karakterpáros
clary & jace
karakterpáros
dust and shadows

Share | 
Belváros utcái
it's where my demons hide

avatar
❖ admin
i believe that emotions
Kor :
22
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


-- szabad játéktér --
it's where my demons hide

avatar
❖ Praetor
i believe that emotions
Kor :
43
Keresem :
mother of my daughter
my beta
Tartózkodási hely :
◆ new york
Hobbi :
◆ music, cars, poker
Karaktered arca :
◆ gabriel macht
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése



Vera &  Rainer
the beginning of our new life
Fejemben csengnek a szavai: „ha pedig még a lakás is tetszeni fog”, és küldök Vera felé egy mindent tudó, sejtelmes pillantást. Azt hiszem, túlságosan is magabiztos vagyok, de ez nem újdonság. És ami azt illeti, ezúttal sem fogtam mellé. Nem tudom, hogy az én lelkesedésem ragad át ilyen gyorsan a menyasszonyomra, vagy ő maga is ugyanennyire meg van elégedve, de úgy tűnik, nagy az egyetértés, megtaláltuk az igazit. Ez a jó Verában, és a kapcsolatunkban: hasonlóak vagyunk, hasonlóan gondolkodunk, ugyanazt akarjuk, így nincs szükség vitákra, általában nem kell egymást győzködnünk a terveinkről, egyszerűen csak működik a dolog. Együtt vagyunk a munkában, együtt dolgozunk a Praetor Lupusnál is, mindig van közös téma, és megvan az összhang is hozzá.
- A cégnél minden rendben volt? - kérdezek rá inkább csak mellékesen, hiszen valószínűleg ha bármi érdemleges történt volna, azt megemlíti. De úgy tűnik, nem is történt annál semmi izgalmasabb, mint hogy a közelgő esküvőnkről faggatták.
- Igen, azt hiszem, ez várható volt. Az emberek szeretnek kíváncsiskodni, és beleütni az orrukat más dolgába – morgolódom a fejemet ingatva, de a szemeim mosolyognak, ami elárulja, hogy igazából annyira nem is zavar az ilyesmi. Jelen esetben legalábbis semmiképpen, mert csak az érdekel, hogy itt vagyunk, kettesben, a jövendőbeli lakásunkban, és miénk az este.
- Talán érdemes lenne mielőbb kitűzni a dátumot, hogy minél előbb hozzá foghassunk leszervezni a többit is, és tudj mit válaszolni a sok faggatózásra. - A mondatom részben kijelentésnek, részben pedig kérdésnek hangzik, tőle várom, hogy eldöntse, akar-e már ennyire előrehaladni, és időpontot foglalni, meg termet keresni, és a többi ilyen, amivel a nők annyira szeretnek foglalkozni.
És már terelődik is a szó a Praetor Házban történt incidens felé. Hát nem minden nap történik ott ilyen váratlanul teljes átváltozás, az biztos. Legalábbis nem így, megfelelő körülmények felállítása nélkül.
- Az a legújabb kölyök, Adam. - A srác még csak alig húsz éves. Persze már nem egészen gyerek, de hozzánk képest mégis az, farkasként meg végképp nagyon újnak számít. A múlt hónapban fertőzték meg, de sajnos csak a múlt héten sikerült őt megtalálnunk, és az idő alatt már sikerült épp eléggé elvadulnia ahhoz, hogy most nehezen bízzon másokban. Egyedül átvészelni az első átváltozást, odakinn az utcán, az sosem egyszerű, és nyomot hagy egy farkasban. - Összekapott egy vámpírral, elvesztette az önkontrollt. Szükség volt egy alfára, aki segít visszatalálni önmagához. A régebbieknek viszont lassan kereshetnénk egy falkát, ahol befogadják őket, nem gondolod? - Kérdezek aztán rá. Van egy-két idősebb farkasunk, akik már pár hónapja velünk vannak, és végre képesek uralkodni magukon, nekik esélyük lehet végre továbblépni, elhagyni a menedékházat.
- Na, mi a véleményed? - fordulok aztán Verával a tágas, és egyelőre túlságosan üres nappali felé, szemben a nagyszerű kilátásra nyíló ablakokkal. - Látod már magad előtt? - Még nem igazán mondott semmit, kíváncsi vagyok, mi jár a fejében. A tekintete azt mondja, igen, de hát sosem lehet tudni.
❖ Megjegyzés: - ❖ Zene: i'm a man ❖ Szószám: -
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
i believe that emotions
give us power



Rainer &  Vera
"we are the world.."
- A veled töltött perceket... tudod, hogy imádom - huncutul mosolyogtam, mert vele egy szimpla beszélgetés, egy-egy vacsora, és minden más is tökéletes. Nagyon vártam már azt, hogy elteljen a napom nagyobb része, ami eléggé ingadozó volt számomra, de mégis mindent el akartam felejteni, hiszen nem szerettem volna elrontani a találkozónkat. Ray-t ismerem már, de úgy tűnik, ő sincs lemaradva. Tudja, hogy mit szeretek, ma pedig jól fog esni egy kiadós beszélgetés is, és azt hiszem néha már, hogy gondolatolvasó is tud lenni. - Ha pedig még a lakás is tetszeni fog, akkor az bearanyozza az esténk hátralévő részét, amit tényleg meg kell ünnepelnünk - mosolyomat rávillantom újra.
Maga elé enged, ez jellemző egy úriemberre. Liftezünk, és látom, hogy a legfelső emeletre tartunk, ez máris kíváncsivá tesz engem. Látni szeretném, látni, hogy hová visz minket. Donna ajánlotta, nos, azt hiszem, ezzel már félig megnyert engem Ray, hiszen, Donnának nagyon jó ízlése van minden téren. Hiszem, hogy ez a lakás pedig engem is elcsábít.
Hamarosan felérünk, kiszállunk a liftből, a kulcs már a kezében van, és már izgulok, mintha csak az egyik vizsgámra készülnék. Kinyitja az ajtót, és ismét előre enged engem. A lakás hatalmas, magával ragadó, lassan kezdek el körülnézni bent. A nappali óriási, gyönyörűséges kilátással rendelkezik a városra. Egyszerűen fantasztikus. 'Ez a lakás győzött!' pillantást vetettem a vőlegényemre. Már-már elképzeltem ide a bútorokat, a virágokat, egy kisebb bárpultot, és csak ámulok-bámulok magam elé. Nagyon tetszetős. Közelebb lépett, átölelt, magához húzott erősen, ami nagyon jól esett. Talán végre ő is nyugodtabb lesz, mivel végre erre a lakásra igent mondtam már.
- Gyorsan elintéztem néhány dolgot a cégnél, utána pedig nagy volt a jövés-menés, és végül csak ideértem. Meg már megkérdezték, hogy mikor megyek menyasszonyi ruhát vásárolni, hol lesz az esküvő, és a többi hasonló kérdést hallgattam bent, szóval csak a szokásos. A tiédről pedig hallottam, hogy nem volt túl könnyű - bújtam hozzá, de nem sokkal utána már elhúzódom, és figyelni kezdem őt. - Be akartam menni, de épp egy ügyön dolgoztam. Annyit hallottam csak, hogy az egyik újonc nem bírt magával... Konkrétabban mi történt? Ki volt az? - kérdeztem meg tőle, nekidőltem közben a falnak, és most úgy sem fogja megúszni a válaszadást.

❖ Megjegyzés: ❖ Zene: million reasons ❖ Szószám: valamennyi Razz
it's where my demons hide

avatar
❖ Praetor
i believe that emotions
Kor :
43
Keresem :
mother of my daughter
my beta
Tartózkodási hely :
◆ new york
Hobbi :
◆ music, cars, poker
Karaktered arca :
◆ gabriel macht
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése



Vera & Rainer
the beginning of our new life
Szeretem a munkámat, a cégnél és a szervezetnél egyaránt, szeretem a felelősséget, amivel jár, néha mégis jó elérkezni a nap végéhez, amikor kicsit félretehetek mindent, amikor kikapcsolhatok, még ha nem is száz százalékosan. De ez most csak kettőnkről szól, a közös jövőnkről, és jó végre egy kis időt kettesben tölteni Verával. Még így is, hogy ez a program kevésbé szól az élvezetről, mint szintén üzletről és szervezkedésről. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk még kellemesebbé tenni. Szerencsére most még egy ingatlanügynökkel sem kell számolnunk, aki az épület vázszerkezetéről, meg a többiről magyaráz nekünk kéretlenül. Megvannak erre is a szakértő embereim, akik foglalkozhatnak helyettem azzal, hogy miből készültek a falak, és hogyan legyenek átalakítva a szobák.
- Nos, mit mondhatnék? Jól ismerlek már... - vonom meg a vállam szerénységet mímelve, majd önelégült mosoly jelenik meg a képemen. - Plusz önző vagyok, és nem vágytam ma már másra, mint elkölteni veled egy kellemes vacsorát a kedvenc helyünkön, aztán meg... a többit még megbeszéljük... - teszem hozzá pimaszul, majd egy puszit nyomok a halántékára. Közben már meg is érkezünk a lifthez. Magam elé engedem Verát, majd hamar belépek mellé, és megnyomom a megfelelő gombot. Bizony, az épület tetejére megyünk. Az egész tetőtér a miénk lehet, a kilátás fantasztikus, hely van bőven, és még erkély is akad.
- Szerintem minden pénzt megér, de mindjárt láthatod magad is – vonogatom a szemöldökeimet, és végre meg is érkezünk. A kulcs már a kezemben, nyitom is az ajtót, és közben igyekszem megválaszolni a kérdését is. - Nem, ezt most Donna ajánlotta. És szerzett nekünk egy kiváló belsőépítészt is, aki átalakíthatná a helyet, hogy minden igényünknek megfeleljen. Bár szerintem nem lesz szükség sok változtatásra. - Az ajtó kitárul, én pedig oldalra lépek, hogy előre engedjem Verát, majd követem őt a tágas, ám de egyelőre szinte teljesen üres lakásba. A bejáraton túl egy kisebb előszobán át a hatalmas nappaliba léphetünk, melynek egyik fala csak és kizárólag üvegből van, míg a másik oldalán egy kandalló díszeleg. Ami engem illet, már sétálok is az ablakok felé, hogy kinézzek. Nem tériszonyosoknak való látkép, annyi biztos, de én el tudom képzelni magamat itt esténként, ahogy egy pohár whiskyvel a kezemben a város fényeit nézem. Persze csak amíg a jövendőbelim magára nem vonja a figyelmemet.
Visszafordulok a menyasszonyomhoz, tekintetemből a „Na, mit szólsz?” kérdés sugárzik. Végül közelebb sétálok, átölelem a derekát, magamhoz húzom őt.
- Nem is kérdeztem még: milyen napod volt? Hallottál a reggeli incidensről a Praetor Házban? - érdeklődöm, mert annak a hajcihőnek volt némi visszhangja, de nem tudhatom, eljutott-e hozzá is. Talán volt fontosabb dolga is mára, mint a Praetor Lupus ügyes-bajos dolgaival foglalkozni.
❖ Megjegyzés: - ❖ Zene: i'm a man ❖ Szószám: -
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
i believe that emotions
give us power



Rainer & Vera
"we are the world.."
A mai napon nem tartózkodtam túl sokat a cégnél, csak pár dolgot intéztem el, leginkább elérni akartam apám egykori tulajdonostársát az étteremből, ám megtudtam, hogy jelenleg egy otthonban él, ahol a hozzá hasonlóakat, az Alzheimerben szenvedőket ápolják. Megakartam tudni tőle pár dolgot, de így nehéz lenne, bármit is megkérdeznem tőle. Lehet, épp emlékezne, de nem tudnék odamenni, valahogy az ilyen intézetektől borsózik a hátam.
Az autómban zenét hallgatok, és leginkább az időt nézem, hogy időben ott legyek a megbeszélt helyen, ne az legyen, hogy a nőkre mindig várni kell, mert ezt már megkaptam több alkalommal is, épp ezért tartom fontosnak, hogy gyorsan odaérjek bárhová. Kiborító tud lenni, amikor ilyesmivel fogad valaki, pedig nem vagyok piperkőc. Nincs rajtam három kiló vakolat, és a hajam se áll tökéletesen mindig. Nem baj ez, úgy hiszem.
- Zöld van, az istenit! - dudáltam az előttem lévő autósra, egy szőke nőre, aki hirtelen megállt, pedig nem volt piros a lámpa.
Gyűlölöm, ha valaki figyelmetlen, és ez a nő is közéjük tartozik. Ismeretlen, a vezetési stílusát inkább nem szeretném jellemezni. Tuti ott lapul az anyósülésen egy csomó szempillaspirál, és nem tudta eldönteni, melyik a klasszabb. Szerintem az lenne az igazi, ha figyelne. Egy kis időn belül lenyugodtam már, és már csak remélni mertem, hogy több ilyen nem fordul elő a mai napon. Az efféléktől kíméljen meg a következő pár utca, és végre találkozhassak Ray-jel.
A megadott címhez érkezem, le is parkolok az első szabad helyre, amit meglátok. Kiszálltam az autóból, körülpásztáztam a helyszínt, de mégsem láttam még ott Ray-t. Eltelik pici idő, nem néztem az órára. Kivettem a táskámat is, és a kabátomat magamra kaptam, ekkor pedig ismerős arcot vettem észre. Arcon csókol, és a késése miatt kér elnézést.
- Itt vagy, és ez a lényeg, szerintem... Ó, tudtad, hogy mire vágyom! - mosolyogtam reá, és nem hervadt le az arcomról egyáltalán, és boldogan vettem, hogy együtt vacsizunk. - Remélem, ez a lakás megéri - szemtelenül vágtam rá, de elnevettem magamat. Ezután átkarol, és már megyünk is befelé. A portás tud erről, így könnyen megy az utunk tovább. - Ezt a lakás ugyanaz a hölgy ajánlotta, aki az előzőeket? Vagy...? - igazából nem akartam folytatni, szeretném, ha elmondaná ő, miközben a lakás felé igyekszünk.

❖ Megjegyzés: ❖ Zene: million reasons ❖ Szószám: valamennyi Razz
it's where my demons hide

avatar
❖ Praetor
i believe that emotions
Kor :
43
Keresem :
mother of my daughter
my beta
Tartózkodási hely :
◆ new york
Hobbi :
◆ music, cars, poker
Karaktered arca :
◆ gabriel macht
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése



Vera &  Rainer
the beginning of our new life
Zűrös egy nap áll mögöttem. És még nincs is vége. Már kora hajnalban át kellett mennem Bronxba, hogy rendet tegyek a Praetor Házban, miután az egyik fiatal farkasunk összebalhézott egy vámpírral, és indulatoktól fűtve átalakult az udvar kellős közepén, szép kis kalamajkát okozva. Szükség volt egy alfára, méghozzá azonnal, hogy orvosolja a helyzetet, tehát nem volt más választásom, mint munka előtt még kiruccanást tenni arrafelé. Az ilyen zöldfülűeket, akik képtelenek uralkodni magukon, az új erejükön, nem tudja megfékezni más, csak egy domináns vezető. Szerencsére ez nekem nagyon is megy, mondhatom ezt minden túlzás nélkül. Még arra is szántam némi időt, hogy később elbeszélgessek egy kicsit az újonccal. És tulajdonképpen azóta is folyamatos csúszásban vagyok, amit őszintén, nagyon utálok. De néha ezzel jár az, hogy egyszerre akarom vezetni a szervezetet és a cégemet is, miközben nemrég házasságra adtam a fejem. Mármint az esküvő még nem történt meg, de meg fog, elköteleztem magam, és száz százalékig komolyan gondolom. Vera és én tökéletes párosítás vagyunk, kiegészítjük egymást, mindketten tudjuk, mit akarunk... egymástól, az élettől. Igaz, még csak néhány hónapja vagyunk együtt, ugyanakkor már vagy húsz éve ismerjük egymást. Kétlem, hogy túl sok meglepetést tudnánk még okozni egymásnak. Végignéztük egymás elbaltázott házasságait, és tudjuk, hogy ezúttal máshogy akarjuk csinálni. Azt hiszem, a legfontosabb, hogy valóban közös nevezőn vagyunk. Én pedig készen állok rá, hogy végre megállapodjak. Ennek első jele volt a gyűrű, amit az ujjára húztam, és íme a következő: a közös lakás kiválasztása. Mivel hamarosan egybekelünk, azt hiszem, itt az ideje, hogy összebútorozzunk. Megnéztünk már egy-két lehetséges ingatlant, de eddig nem találtuk meg a tökéleteset. Eddig. Ezen van a hangsúly, mert azt hiszem, ezúttal megvan az igazi. Persze előbb még Verának is rá kell bólintania. Ám tekintve, hogy viszonylag késő van már ahhoz, hogy egy ingatlanügynök tartson nekünk körbevezetést, a kapcsolataimnak hála elintéztem, hogy elkapjuk a kulcsot, és kettecskén is tehessünk egy látogatást jövőbeni, manhattani otthonunkba. Azt hiszem, elég biztos vagyok magamban ahhoz, hogy ezt így máris ki merjem jelenteni.
A gond csak az, hogy az egész napos összevisszaság eredményeként nem tudtam időben érkezni az adott helyre, negyedórás késéssel futok csak be. Még a kocsiból küldtem egy üzenetet a menyasszonyomnak, két üzleti telefonhívás között, hogy kések, várjon meg, de így is kellemetlenül érzem magam, amiért megvárakoztattam. Az autóból kiszállva máris hozzálépek, és arcon csókolom üdvözlésképpen.
- Ne haragudj, hosszú nap volt, de most már a tiéd vagyok mára. Van úgy nagyjából egy óránk itt mindent megnézni. Hétre foglaltam asztalt kettőnknek a Craftba – tudatom vele máris, hogy az egyik kedvenc éttermünkben terveztem folytatni vele ezt az estét. Közben már át is karolom a derekát, hogy megindulhassunk befelé. A portásnak egy magabiztos bólintással köszönök, amire hasonló választ kapok - már tudott az érkezésünkről.
❖ Megjegyzés: Remélem, tetszik. (: ❖ Zene: egy klasszikus ❖ Szószám: nemszámoltam
it's where my demons hide

avatar
❖ admin
i believe that emotions
Kor :
22
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


♥♥♥
Sponsored content
it's where my demons hide

i believe that emotions
give us power


Belváros utcái
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Manhattan-
Ugrás: