descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Tengerpart
if i cannot move heaven, i will raise hell
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Emma &  Camilla
We're not so bad. We're not the monsters that our parents think we are.
Meg kell hagyni, nem vagyok az a nosztalgikus alkat. Távolról sem. Sok mindent lehet rám mondani, de ezt biztosan nem. Ha magam mögött hagyok valamit, legyen az hely, tárgy, személy, nem is igazán szoktam visszanézni. Ami volt, elmúlt. Valószínűleg okkal van vége. Ezért nem fájt különösebben anno ott hagynom Londont, Európát sem és Amerikába jönni. Bár az sem most volt már. Vagy hetven-nyolcvan éve. Ahhoz képest, amennyit eddig éltem, igazán semmiség. Az idő egy aprócska szelete mindössze. A nosztalgiázás nem az én műfajom, szívesen is fedezek fel új helyeket és ha visszatérek valahová esetleg, azt okkal teszem, nem puszta emlékek miatt. Ha elvonulok a gondolataimba, sem a múltba révedek. Nincs értelme. Voltam naiv és ostoba, ez igaz. Bedőltem a bátyámnak és hagytam, hogy éjjárót csináljon belőlem. Előtte pedig bedőltem egy halhatatlannak, aki elhitette velem, hogy szeret, aztán olyan könnyedén lökött el magától, mint egy értéktelen játékot, amire már ráunt. Ez voltam én neki. Egy játék. De többé nem így lesz. Nem fogom hagyni. Csak találjak rá egyszer!
Sok a fejemben forrongó gondolat, épp ezért szükségem van arra, hogy kicsit lecsendesítsem az elmém, mielőtt szembenéznék a bátyámmal. Semmi kedvem hozzá, de muszáj, ha fényjáróvá akarok válni. Nincs más, aki segíthetne és akinek inkább kötelessége lenne segíteni, mint neki. De a haragom iránta még annyi évszázad múltával sem csendesült le teljesen. Ahogy pedig itt a tengerparton, a víz morajlását hallgatva sétálok, egészen megnyugszom. Így sötétedés után már nem sok ember jár erre. Legfeljebb néhány éjszakai fürdőző fiatal, de ők mondének, veszélytelenek számomra, könnyedén tudok elsuhanni mellettük, ügyet sem vetnek rám. Én sem rájuk. Azonban érzékeimet ekkor megborzolja valami. Egy nephilimet érzek a közelben. Az ereje nem érződik olyan nagynak, hogy veszélyt jelentsen, de a jelenléte kétségtelen. Megtorpanok és közben az érzékemet is kiélesítem. Ki lehet az? Jó ötlet közelebb mennem? Vagy inkább húzzak el a francba, amíg észre nem vesz? Egyelőre még nem döntöttem, a sötétség úgyis jótékonyan eltakar, és még én sem látom őt, tehát feltehetően ő sem engem. Egyelőre csak állok hát és latolgatom magamban a lehetőségeket és az esetleges következményeket.
❖ Megjegyzés: Bocsi a késésért! ❖ Zene: Bad bitch ❖ Szószám: 341
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Camilla & Emma
Két éve rendszeresen futok a parton. Ha egy estét is elmulasztok, úgy érzem, hogy valami hiányzik belőlem és elaludni is nehezebb. Általában vacsi előtt, néha csak lefekvés előtt egy órával. Anyu vagy apu rámrajzolja a mendlein rúnát és megbizonyosodnak róla, hogy a kis késemet magammal viszem. A legtöbb mondén valószínűleg csodálkozna, hogyha egy 12 éves kislányt látnának egyedül kószálni a parton, az általuk "tetoválásnak" nevezett rúnákról nem is beszélve. Ha nem laknánk ilyen közel a parthoz, kétlem, hogy elengednének. De arra, hogy egy démon erre járjon, elég kevés esélyt látnak, illetve, ha bajba kerülnék, hamar haza tudnék szaladni. Az intézet sincs túl messze, gyalog fél óra, percek alatt segítséget tudnék hívni. Főleg most, hogy megkaptam az első mobilomat. Nem mintha rászorulnék mások aggodalmára, amióta az eszemet tudom, harcosnak készülök. Ráadásul, nem állok rosszul a tanulmányaimmal; előfordult már, hogy Markot, Julian bátyját is lebírkóztam, pedig ő négy évvel idősebb nálunk.
A hullámok ismétlődő moraja a szívverésemmel egy ritmusra jár és a sós, hűvös szellő, ami a tenger felől érkezik felborzolja a szőrt a karomon. Ezért ez a kedvenc helyem a futásra, mert hiába van akármilyen meleg, a víz közelsége mindig lehűt. Bár fürdeni a tengerben nem szeretek annyira, főleg mióta olvastam egy könyvet a vízi démonokról, akik odalenn lakhatnak a fenéken.
A parton alig látni pár alakot, a turisták, fürdőzők nagy része már rögtön napnyugta után összeszedelődzködött és visszavonult. Néhány pár andalog csak kézenfogva, meg egy csapat fiatal jött ki éjszakai fürdőzésre. Kábé Helen Blackthornnal lehetnek egy idősek, és messziről úgy tűnik, hogy tábortüzet készülnek gyújtani, de elkerülöm őket, nehogy véletlenül belefussak valamelyikőjükbe. Bár a mondének számára láthatatlan vagyok, azt biztosan megéreznék, ha ütköznénk. Meg nem is nagyon akarok emberek között lenni most. Ritkán fordul elő velem, hogy egyedül maradok, mivel időm nagy részét az intézetben töltöm a Blackthornokkal, haza meg akkor megyek, ha a szüleim is otthon vannak. Így futás után még lehuppanok egy kicsit a homokos partra, kifújni magam és a csillagos eget kémlelni. Van benne valami veszedelmes, de ugyanakkor varázslatos, amit csodálok, ami szinte már hív, csábít, hogy kinyújtsam a kezem és elvesszek az apró fények közt. De karjaimmal ehelyett a felhúzott térdeimet ölelem át és nem hagyom, hogy a telefonom néhány rezgése kizökkentsen. Tudom, hogy Jules, a legjobb barátom, küld üzeneteket. Valószínűleg semmi sürgős, csak képek Oscarról, a macskájukról vagy valami a holnappal kapcsolatban, ami várhat.

389 • Clothes Song

Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Tengerpart
» Tengerpart

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: Los Angeles-
Ugrás: