descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Erdõ
if i cannot move heaven, i will raise hell
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members

Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

-- szabad játéktér --
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

Nagy nehezen belebújtam a kabátba, amit nekem adtak. Mint utólag kiderült egy idősebb férfié volt a klánból. Hálásan rámosolyogtam, majd a messzibe révedő tekintettel bámultam magam elé. Nem tudtam összerakni a dolgokat.
- Erin... most mit fogsz tenni?- Kérdezte Mick miközben összefonta a kezeit a mellkasa előtt. Lassan megráztam a fejemet, és közben az agyam ide-oda kattogott az elöbb történteken.
- Nem tudom... Én nem fogom elfogadni ezt a.. ezt a...- Motyogtam forrongva a dühtől.Nem akartam ezt pont most megbeszélni, még én magam se tudtam, hogy mi tévő legyek.
- kérlek, vigyél haza.- Kértem Michael-t, s miután bólintott elindultam utána. Agyamban ezernyi gondolat cikázott. Sose gondoltam volna hogy ez pont egy olyan személlyel fog megtörténni, akit szívem szerint saját kezeimmel gyilkoltam volna meg.
A kocsi lassan bandukolt végig az erdőben, ám amint kiértünk az útra Mick rátaposott a gázra és meg sem álltunk egészen a szüleim házához. Amikor lefékezett még egy ideig csak bámultam ki az ablakon....
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Kaderin Wroth







Nem szólt semmit sem csak elrohant, nem igazán tudtam mit kellene reagálnom erre a helyzetre, még nem voltam ilyen nekem. Csak álltam ott meglepetten mint aki azt sem tudja mi történt, figyeltem ahogyan elveszik a távolban. Nem akartam utána menni, most más dolgom van a falka a lényeg, nem pedig az én személyes életem, meg van a célom és csak az számít. Meglepett azért ez a belső hang nagy erőfeszítése volt szükségem ne rohanjak utána, a szívem szerette volna ha utána megyek de én mindig is kontrol mániás voltak, nem szerettem ha az érzelmeim hozzák meg a döntéseim. Kissé furcsa a dolog azért mert életem célja a bosszú, azok meg igen is érzelmeken alapulnak.
Vissza változtam emberi alakomba a falka még mindig nagyra nyílt szemekkel nézte mi is történik itt. Elégedett voltam, mert végül is meghátrált a nő és még erőszakot sem kellet alkalmaznom, ha bár tudom hogy nem azért volt mert tiszteletet tanúsított volna felém, de kezdetnek azt hiszem ez is megfelel.
-Szerintem már elfelejthetnénk a múltat történt ami megtörtént, lépjünk tovább..- mondtam a tömeg felé anyaszült meztelenül a következő mozzanat már az volt, hogy nyúlok a nadrágom után. Persze most már kis gatya nincsen, de azt hiszem ki fogom bírni anélkül amíg haza érek. Nem vagyok szégyenlős, sőt mindig is szerettem mutogatni magam, ne szégyenlem a testem.
-Szeretném majd megkapni mindenkitől az elérhetőségét, és annak a nőnek is szeretném ha valaki megadná mert, szeretném megbeszélni ezt az egészet.- mondtam a tömeg fele, mindenki csak bólogatott nem volt ellenkezés, ideje már kezdtem azt hinni sosem lesz vége ennek a civakodásnak. Azért sokkal egyszerűbb átvételre számítottam, bár ne szóljam el magam, azt hiszem ez a nő még igen csak sok bajt fog keverni számomra, van egy ilyen furcsa érzésem.
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

Tekintetemmel az előttem álló hatalmas hímre szegeztem. Még mindig nem mozdultam, csak egy helyben álltam, és mikor megláttam, hogy megszaglászik prüszköltem egyet. Láttam rajta, hogy Ő is érzi, amit én. Teljesen meg voltam döbbenve. Ilyen nem létezik, hogy pont az a személy legyen az a személy, akire az Ösztön hangosan felkiált, aki megölte az egyik legrégibb és legjobb barátnőmet. A dühöm kezdett alább hagyni, már csak a döbbenet cikázott a testemben, hogy miért pont Ő? Miért nem más, annyi más normális, és rendes férfi van a klánba, miért kellett ezt a szadista ipsét kifognom.
A tömeg körénk gyűlt, és mindenki minket nézett. Tekintetük sok minden elárult. Többen megijedtek, de voltak olyanok is, akik tudták, hogy mi történt. Az ilyesmit minden farkas megérzi, amikor a közelében történik.
- Erin…- Hallottam meg magam mögül Mick hangját. Nagy nehezen elszakítottam a tekintetemet az előttem szimatoló férfiról és odasétáltam Mick mellé. Nem akartam elfogadni a tényt, hogy ezentúl ehhez a vadállathoz tartozom. Az nem lehet. Halkan nyüszíteni kezdtem, és fejemmel Mick kezét lökdöstem. Ujjai finoman szántották végig bundámat, miközben próbáltam az erdőbe cibálni. Szükségem volt valakire, akivel megbeszélhetem mindazt, ami ma történt, és mivel a bátyámra nem számíthattam, és Sel is messze járt Los Angeles-től, csak Michael maradt. Amint egyre beljebb sétáltunk az erődbe feszült csend telepedett ránk. Mikor már biztos voltam benne, hogy senki nem lát meg meztelenül, visszaalakultam emberré. Abban a pillanatban, hogy két lábon álltam ismét egy súlyos kabát nehezedett a vállamra. Az illata furcsa volt, még is kellemes, de nem volt ismerős. Testem megfeszült, izmaim remegtek. A hátamon minden érzékelő egyszerre kezdett bizseregni, amit még sose tapasztaltam. Egy belső nyomás kerített hatalmába, hogy forduljak meg, de ellen álltam. Nem akartam meglátni, hogy pontosan ki is van mögöttem…
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Kaderin Wroth







Világosan látszott mennyire is ledöbbent azon amit mondtam neki, most mit várt el kezdek habogni és kerülgetni a témát? Na az nem én lennék, szeretek nyílt lenni az emberekkel szemben. Hangom erős volt és határozott mint ahogyan a testtartásom is ami egy pillanatra sem tört meg. Mint akit teljesen hidegen hagy a dolog. Szívtelen embernek tűnhetek most az ő szemükben, részben igaz is, de attól eltekintve nekem is van érzékeny oldalam, csak azt már oly régen sikerült bárkinek is felszínre hoznia.
Az ismeretlen nő hangjára lettem figyelmes, nem hiszem el hogy most komolyan jelenetet akar rendezni, megértem a gyászát, de ebben a falkában senki nem tud világosan és érzelem mentesen gondolkodni. Tudhatná ha az alfát legyőztem akkor neki semmi esélye sem lehetne ellenem, mint ahogyan a terhes nőnek sem volt.
-A döntéseinkért felelősséget kell vállalnunk, ő így döntött, ha szeretted akkor tiszteletben kell tartanod azt az utat amit ő választott, szerintem ezt mindenkinek meg kell érteni- mondtam neki próbáltam ész érvekkel hatni a nőre. Ő is tisztában volt vele amikor rám támadt, hogy ez rá milyen hatással lehet még is megtette, annak ellenére is hogy a magzat a hasában volt, felelőtlen döntés volt. Tőlem ugyan bárki is hiába vár kegyelmet, rossz ház szám alatt kopogtatnak akkor.Test tartásom nem változott az ököl csapás után sem, álltam ott rendületlenül, mint aki kővé dermedt. Meglepett? Nem egy csöppet sem igazából ha akartam volna el tudtam volna kapni a kezét, de minek had tegye meg. Kíváncsi vagyok hogyan fognak végződni a dolgok, nem szeretnék újra vérfürdőt rendezni. Ám azonban azt sem hagyhatom, hogy össze törje azt amit próbálok ott felépíteni.
-Jól esett?-kérdeztem tőle egy vigyorral az arcomon, keményebb sorsban nőttem fel mint hogy egy ütéstől haragra gerjedjek vagy éppen kimutassam a csapás okozta fájdalmat.
-Jegyezd meg az első és utolsó alkalom volt, hogy kezet próbáltál emelni, mert a következő alkalomkor már nem lesz amivel megtedd- mondtam neki azzal arrébb taszítottam magamtól, persze hátra tántorgott de nem esett fel, ha igen is akkor az csak a csúszós talajnak köszönhető.
Ő is tisztában volt vele amikor rám támadt, hogy ez rá milyen hatással lehet még is megtette, annak ellenére is hogy a magzat a hasában volt, felelőtlen döntés volt. Tőlem ugyan bárki is hiába vár kegyelmet, rossz ház szám alatt kopogtatnak akkor.
Ismét megszólalt, nem szeretem amikor nőket kell bántanom mert nem tartom helyesnek, de ha nem fogja befejezni ezt a hangnemet akkor azt hiszem példát kell statuálnom vele szemben.. nem hagyhatom, hogy egy kis fruska így beszéljen az alfájával.
-Jól gondold meg amit beszélsz, ha nem ismersz el alfádnak tovább lehet állni.. de téged is éppen ugyan úgy kötnek az ősi törvények, mint ahogyan az összes vérfarkast aki itt van.- emlékeztettem arra, hogy a törvények az törvény. Nem választás kérdése, mi vérfarkasok mindig is ezen szokások szerint éltünk. Mert egy vérfarkas számára a falkája a legfontosabb mert csak úgy tudunk fent maradni ha vigyázunk és óvjuk egymást.
Láttam ahogyan próbálta a többi falka tag megnyugtatni ezt a női egyedet ám azonban, nem hiszem sok sikerrel járnak, kezd kijönni belőle a vadállatias én. A vérfarkas. Nem moccantam semmit sem, a többiek ha nem fogják vissza akkor az ő sorsa sem lesz más mint a másik nő tagja aki elhunyt a párviadal után. Nem szívesen fogom megtenni, de vannak dolgok amiket az ember akkor is meg kell tegyen ha a szíve szakad meg.
Ahogyan vártam mindenki felsorakozott az oldalamon ahová mutattam, egyedül a nő állt ott akit Erin néven szólítottak. Nem képes uralkodni magán persze tudom, hogy az ilyen érzelmeket nagyon nehéz legyűrni, de nekünk vérfarkasoknak képesek kell lennünk kordában tartanunk a vadállatias énünket aki nem képes rá, az veszélyt jelent a falkára. Vicsorgása valami különös érzést ébresztett bennem az én vadállatom is elő szeretett volna jönni, mintha csak táncra hívták volna. A többi falka tag próbálta lefogni és lecsillapítani.
-Ne tegyétek, így csak magatokban tesztek kárt, majd én elintézem a dolgot de nem fogom megölni ez miatt nem kell aggódnotok, én vagyok az alfa nem fogom a falkám tagjait gyilkolászni, még akkor sem ha egy kis leckére szorulnak.- mondtam nekik, azzal ledobtam magamról a fekete bőrkabátot a földre, majd levettem a pólómat is, azzal a földre ugrottam, letoltam magamról a nadrágot, én azért annál előre látóbb voltam mint hogy amikor vissza változok akkor meztelenül kelljen sétálgatnom. Éreztem ahogyan a testemben a csontok megfeszülnek, négykézlábra ereszkedtem, az egyetlen ruha darab is úgy szakadt szét rajtam mint ahogyan a papírt tépjük szét. Nem hatottak a szavak akkor most már próbáljuk meg egy kicsit másképpen elintézni a dolgokat. Hirtelen nekem rontott, ám mielőtt bármit is tehettem volna tőlem egy méterre megállt. Nem értettem a dolgot mi folyik itt, emberként képtelen volt vissza fogni magát és most vérfarkas alakban sikerült? Hogy van ez? Amikor hirtelen valami furcsa érzés kapott el nem egészen értettem mi lehet ez hangosan szólt egy bizonyos hang. Mintha csak a belső világom kelt volna életre hirtelen. „ Ő lesz az..” ez a mondat ismétlődött egymás után, mintha csak be akadt volna a szalag a lejátszóban. Nem értettem mi folyik itt, sosem voltam ehhez hasonló helyzetben, közelebb lépkedtem hozzá majd egy kicsit megszagolgattam, most már nem vicsorgott nem láttam semmiféle fenyegetést. Ez lenne az a híres érzés amit egy vérfarkas érez egy másik nőstény vérfarkas iránt? Még nem történt soha ilyen dolog, de ha jól tudom egy vérfarkas életében csak egyszer történik ilyesmi, az egész falka minket bámult. Két centire volt az orrunk egymástól, különös volt ez az egész, mert én alapjáraton sem szeretem ha valaki ilyen közel van hozzám, de ez talán már más.. más helyzet mint amiben valaha is voltam.
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

Dermedten meredtem a fölém tornyosuló férfira. Szavai vízhangot vertek a fejemben és nagyon lassan csendesedtek csak el. A körülöttem állok tekintetét magamon éreztem. A fenevad ki akart törni. Meg akarta bosszulni az elkövetett gyilkosságot. Sandy csak azt tette, amit minden lupa megtett volna szeretett párjáért. A kezemet ökölbe szorítottam és egy lépéssel közelebb kerültem a férfihez. Nem tudtam felfogni, hogy miből gondolt, hogy ezek után bárki is fogadalmat tesz neki.
- Egy ártatlan, terhes nőt öltél meg.- Vicsorogtam magamból kikelve és felső ajkamat felhúzva morogtam rá. Kezem céltudatosan és határozottan emelkedett fel, és egy jobb horoggal üdvözölte az új falkavezér bal orcáját. Az ütés roppant módom fájt. Éreztem, hogy a csontjaim elcsúsznak a kézfejemben, de jól esett bemosni ennek a nagyképű alaknak.
- Sose fogadlak el vezérként.- Köptem oda a szavakat, majd morgásom még erősebb lett, ahogy a fenevad kitörni készült belőlem. Nem tudtam megakadályozni. Testem megfeszült, és éreztem, hogy kezdek átalakulni. Még sose voltam ilyen dühös. Éreztem, hogy hullámokban tör rám a gyűlölet és a harag, és hagytam, hogy teljesen magával rántson.
- Erin….- Hallottam magam mögül Mick hangját. Hátra kaptam a fejem. Szemeim szikrákat szórtak, légzésem felgyorsult.
- Sandy nem tér vissza, akár mit is teszel.- Keserű hangja csak még jobban dühített, hogy ilyen könnyen beletörődött ebbe. Mérgemben rávicsorogtam Michael-ra, aki felemelt kezekkel egy lépést tett hátra.
Amikor megláttam, hogy többen is követik a példáját, már tudtam, hogy innen nincs vissza út. Fejemet visszakaptam az előttem tornyosuló behemótra és hangos vicsorgás közben éreztem, hogy testem felett átveszi valami az irányítást. Hallottam a ruháimat, ahogy szétszakadnak rajtam, éreztem, hogy a testem egyre jobban átadja magát az indulatnak, és a következő percben már teljesen átalakulva közeledtem a falkavezér felé…..
~ Amikor először meglátod, nem ismered meg. Csak akkor tudod majd, hogy Ő az, amikor az Ösztön hangosan kiabál benned, hogy Ő az! Hogy Ő hozzá tartozol….~
Már majdnem rávetettem magam, mikor meghallottam az Ösztönt. Azt a belső hangot, ami mindig is tanáccsal látta el a farkasokat. Hangosan kiabált a fejemben…túl hangosan…

Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Kaderin Wroth





]

Nem szólt senki semmit csak hangtalanul figyeltek engem néha lehetett elkapni egy két szomorú pillantást, de ezen nem is csodálkozom ez várható volt, ezzel számolnom kellett. Tudom mit jelent egy falka számára az alfa elvesztése, ezzel nem is ámítom magam, tudom idő kell amíg elfogadnak és megszoknak engem. Azért vártam egy két szemre hányást amiért ezt tettem a nővel, de idáig semmi nem volt. Nem volt betervezve a dolog, magának köszönheti azt amit kapott, az ő döntése volt, mindenki a saját életének kovácsa, döntéseinkért felelősséget kell vállalnunk. Egyszer csak a fa mellett levő nő megmozdult, vagyis ellökte magát a fától, majd beszélgetésbe elegyedett egy falka taggal. Nos hát még a nevekkel nem vagyok tisztában igazából, még csak két nevet hallottam idáig az elhunyt alfa nevét, na megy az asszonya nevét. De majd szépen be fog gondolom mutatkozni mindenki idővel.
Éppen akartam leszállni a tőkéről amikor egy kérdés ütötte meg a fülem, női hang volt de nem ismerem a hang tulajdonosát, a kilétét látom de nem tudom ki az. A múltkor nem volt itt szóval gondolom nem a környéken él, a többiek félre állnak mint egy sorfal, hogy utat engedjenek elém. Letekintek rá, tekintetem nem sugallt haragot, mert jogos a számon kérés, arcomon nem volt semmi érzelem, nem akarok olyan hangnemben mutatkozni amivel megsérteném őket, de megbánóan sem szeretnék, mert az viszont már gyöngeséget mutatna a falka fele. Ebben a helyzetben nem mutatkozhatok gyöngének a hatalom csak erős és stabil kézben marad fent.
-Megöltem őt- mondtam neki hidegen és komoran, arcomon érzelemnek nyoma nem volt, a kő kemény valóságot közöltem vele. Nem mondtam semmi többet ennél. Nem mondtam semmiféle mentséget vagy hasonló nem lett volna értelme.
-A férje halála után rám támadt, és gyengének bizonyult- fűztem hozzá, az összes természet feletti lényeg közül a természethez mi állunk a legközelebb vérfarkasok. Az alfa kérdése is ezt sugallja, mert nem szavazás alapján megy a dolog hanem az természet törvénye alapján, az erős fent marad a gyenge elbukik.
A nő arcát kémleltem miképpen fogja viselni a dolgot, remélem neki is nem fog semmi esztelenség az eszébe jutni ha igen is a falka tagjai biztosan le fogják fogni, nem hiszem szeretnének még egy falka tagot elveszíteni.
-De mielőtt te is meggondolatlanságot követnél el figyelmeztetlek az alfád vagyok, és a következmények mindenkire épp ugyan úgy vonatkoznak ahogyan rád is.- mondtam neki, szívtelen voltam? Igen. Ez kétségtelen van egy bizonyos sejtésem arról, hogy most hozzá közeli személy lehetett a hisztérikusan kitört hangból ítélve. Nem fognak kedvelni? Nem is kell nekik, féljenek engem és én azzal már tökéletesen meg is elégszem.
-A szokások szerint, most mindenkinek hűséget kell fogadni az új alfának, aki ezt megteszi azt kérem álljon mellém.- intettem a mellettem jobbra lévő területre, ezzel próbálom kiszűrni azokat az embereket akik nem fognak hűségesek lenni hozzám. Ezzel a nő hűségét is próbára téve hova is fog állni, de aki látta az előző párviadalunkat és van egy kis sejtése arról, hogy milyen ember is lehetek akkor tudja mi fog történni azokkal az emberekkel akik nem fogadnak hűséget.
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

Gondolataimból egy motor mély doromboló hangja húzott ki. Felvont szemöldökkel figyeltem, ahogy egy alak megjelenik, majd leszáll a motorról és leveszi a bukósisakját. A férfi számomra ismeretlen volt, ezért arra gondoltam, hogy vagy új taggal bővült a csapat, vagy ő az új vezér. Magabiztos, kimért léptekkel indult el egy kidőlt fa törzse felé, majd fellépve rá mély, dörmögő hangján beszélni kezdett. A felhők már kezdtek tova tűnni, és a Hold is megjelent az égbolton, tökéletesen körülölelte a férfi magas, izmos alkatát. Még innen, messziről is elég jól ki tudtam venni arca vonásait. Tekintetéből magabiztosság, és erő sugárzott, kicsit hasonlított apámra, amikor még ő vezette a falkát.
A tömeg néma csendbe fogadta az új vezér szavait. Míg hallgattam tekintetemmel az előző alfa párját kerestem, hisz én magam is elég jól ismertem Sandy-t. Együtt nőtünk fel, s miután apámék elhunytak ő lett az új alfa párja. Sokszor viccelődött velem, hogy milyen mázli lenne, ha a férje bátyával jönnék össze és sógornők lehetnénk. Ez a múltbéli gondolat egy apró mosolyt csalt az arcomra és kutató szemeim közben végig mérték a tömeget. Sandra-t sehol sem találtam és közben az új vezér is befejezte a mondandóját. Többeken láttam, hogy lehajtott fejjel hallgatják azt, amit a férfi mond. Elég furcsa helyzet volt. Mikor megkérdezte, hogy van e valakinek valami kérdése egy ideig haboztam, majd meglöktem magam és eltávolodtam a fától, aminek eddig támaszkodtam. Mielőtt megszólalhattam volna egy kéz kulcsolódott a könyökömre. Hátra kaptam a fejem és Sandy bátyát pillantottam.
- Michael, mi újság? Rég láttalak… Nem semmi az új alfa, mi?- Kérdeztem mosolyogva, majd feszült arcát kezdtem tanulmányozni. Mindig egy vigyorgó csajmágnes volt és most furcsálltat, hogy olyan rideg.
- Mi a baj?- Kérdeztem meg végül, miután láttam, hogy álkapcsa megfeszül, miközben a fán álldogáló pasast szemléli.
- Az a szemét…. Sandy…-Motyogta, majd lassan rám emelte a tekintetét. Kezdtem kicsit megijedni az arcát látva. Szinte félelmetes volt. Látszott rajta, hogy nem sok választja el attól, hogy kieressze a fenevadat a ketrecéből.
- Mi van Sandy-vel?- Kérdeztem egyre kétségbeesettebben, majd tekintetem a két férfi között cikázott. Egy, két ember szintén minket kezdett vizslatni és a tekintetükben ugyan azt láttam, mint Mick-ben. Végtelen, leírhatatlan szomorúságot.
- - Árulja már el valaki, mi folyik itt? Hol van Sandy?- Kérdeztem kissé emeltebb hangnemben és körbefordultam. Egyre jobban kezdtem összezavarodni, és nem értettem a falka reakcióját, ahogy hitetlenkedve néznek rám. Szemükben a bánat és a sajnálat egyszerre vegyült, és torkomat lassan kezdte megölteni az a furcsa érzés, mintha gombóc lenne benne.
A tömeg nem válaszolt, de mindenki egyszerre fordult az új vezérünk felé. Én is követtem a többieket és a férfi szemébe nézve szólaltam meg. Minden bátorságomra szükségem volt, hiszen tudtam, az alfa szava mindenek felett áll, de nem érdekelt. Meg akartam tudni, hogy mi történt a barátnőmmel, az egyetlen olyan személlyel, aki a szüleim halála óta olyan sokat segített nekem.
- Mit tett vele?- Kérdeztem kissé hisztérikus hangon és kezdtem én is érezni, ahogy a vad egyre jobban tombol bennem.
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Kaderin Wroth




Motor
Ruházat

Reggel amikor megébredtem még javában dúlt a vihar, az is nyitotta fel nehéz szemhéjaim, a villámok cikázása és az a hangos mennydörgés. Sokan nem szeretik az ehhez hasonló időt, félnek tőle vagy éppen várják a nap sugarainak felbukkanását. Én nem így vagyok vele. Szeretem amikor ítélet idő van, az egész energiával tölt el, teljesen felvillanyoz. Talán lehet azért is van mert leginkább ez tükrözi az én lelkem. Ha most egy helyként testesülne meg az én belső világom az egy kietlen táj lenne, ahol folyamatosan esik és mennydörög, minden halott és elpusztult. Nem is csoda, hiszen az érzelmek számomra olyan keveset jelentettek. Lehet a régen történtek miatt keseredtem meg ennyire vagy csak eleve így vagyok ezt nem tudom. Túlságosan is bele bambultam a viharba, még mindig egy kis gatyában voltam, amiben aludtam. Még sok időm van elkészülni a mai eseményre. Fontosnak tartottam, hogy most össze hívjam a falkát, ha bár sokan voltak a párviadalon és kaphattak a természetemből egy kis ízelítőt. Ám azonban vannak a falka tagjain belül olyan tagok is akik nem voltak jelen, akik nem itt élnek. Szeretném őket is megismerni, és tudtukra adni mi is a jelenlegi helyzet. Magamra kaptam egy fekete farmert, hozzá egy sport cipőt, meg alul egy fehér pólót, meg egy fekete dzsekit. Nem akartam túlságosan sem kiöltözni az eseményre, mint ahogyan szoktam a hétköznapi napokon is öltözni, amúgy sem javasolt dolog az erdőben járkálni „kirittyentve”.
Kiléptem az ajtón, a motorom ott állt a garázsban, ez a két dolog maradt a nagybátyámtól rám, a lakása meg a motor amit a tizennyolcadik születésnapomra kaptam, na meg az a bizonyos lista amit csak „halál lista” néven emlegetek a gondolataimban. Fel is pattantam a motorra, az eső még kicsit szitál de nem vészes nem fogok annyira megázni amúgy sincsen messze a hely ahová menni kell. Fejemen volt a bukósisakom, elsőre gyűlt is a motor, felbődült az a mély hang ami teljesen lázba hozza az embert. Nem akarok elsőnek oda érni, jobb ha egymás között egy kicsit elosszák a dolgokat, mint én meséljek el mindent kevesebb lesz majd az érthetetlen fej. Különös képen azt a tényt nem szerettem volna közölni, hogy nem csak az alfát kell elföldelni hanem annak a feleségét is. Nem vagyok büszke arra amit tettem, viszont nem is szégyenlem magam miatta. Amikor valaki az utamba próbál állni akkor nem létezik számomra olyan döntés, hogy rossz döntés. Motorommal robogok át Los Angeles külvárosán, vettem az irányt az erdő fele. Nem éreztem semmit sem, sem félelmet, sem pedig izgalmat a helyzetnek a következtében. Mintha csak az egész egy minden napi esemény lett volna, persze azért titkon büszke voltam magamra, mert egy nagyon nagy lépést sikerült tennem annak érdekében, hogy elérjem a számomra kitűzött célt.
Amikor berobogok az erdőbe, csak úgy pöfékelt a motor lassan mentem, egy tisztásra kellett mennem ahol az emberek össze gyűltek. Igen csak jó hely ez a gyűlésre, itt elfelbujtunk a kíváncsi szemek elől, na meg hát mi is jellemezné a vérfarkasok otthonát ha nem az erdő? Mindenkinek a tekintete rám szegeződött, ez is volt a célom. Még is csak a falkának az alfája vagyok. Leszállok a motoromról, egy nagy tölgyfa alá állítottam meg azt, a bukósisakot felakasztom a helyére majd elindulok a tömeg fele. Tekintetem magabiztosságot sugallt, testtartásom pedig kiegyensúlyozott volt.
-Na hát akkor kezdjünk is bele- mormoltam magamban a dolgot, szokásom néha magamban beszélni, de azt úgy hogy más ne hallja egy amolyan biztatás képen. Egy kivágott fa állt ott, a tőke még mindig a földben volt, na ez ideális színpad is lesz számomra ahol mindenki láthat engem. Fel is pattantam arra a tölgyfára majd a falka fele tekintettem, alaposan végig néztem a tömegen, próbáltam az emberek arcát a tudatomba égetni.
-Szép estét mindenkinek, várunk még valakit?- kérdeztem tőlük, és ezzel köszöntöttem is őket, nem tudhatom kik nincsenek jelen a  kis találkozón. Remélem mindenki el jött, mert a falka kell legyen az első egy vérfarkas életében, az mindig az első és szent dolog. Legalábbis nekem ezt tanították a szüleim. Az emberek bólogatása azt jelezte felém, hogy mindenki jelen van akinek csak itt kell lennie.
-Nos akkor aki nem ismerne be is mutatkoznék, én lennék az új alfája a falkának becsületes és tisztességes harcban győztem le a régi alfátokat, és ahogyan az ősi törvények szólnak így megkaptam az ő címét. - mondtam, majd nyeltem egyet és folytattam- Jackson Winney a nevem, Erdélyből száramazon egy Keletet Európai régió.- fejeztem be a dolgot, majd próbáltam valamit leszűrni az emberek arcáról. Biztosan nem voltak boldogok ezt sikerült is le olvasni, de azért az emberek arcát dühöt sem pedig haragot nem lehetett már látni mint az nap amikor győzelmet arattam a régi alfa fölött. Talán már bele törődtek a dologba és azért is ennyire nyugodtak a dolgok most.
-Röviden ennyi lenne rólam, esetleg valakinek valami kérdése?- kérdeztem tőlük, még szemerkélt az eső de most már lassan az is eláll, a hold már az égen van bevilágítja az egész kis teret itt az erdő közepén. Mintha csak a hold is a mi tiszteletünkre jött volna fel, hogy ezt a gyűlést megfigyelje. Nem egy minden napi dolog az ilyesmi egy falka életében. Nem akartam most sokat mondani magamról sem, meg amúgy sem vagy az a típus aki sokat el szeret árulni magáról.
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

Jackson És Erin

Hajnalok hajnalán keltem, hogy minél előbb beérjek az irodába. Muszáj volt befejeznem még egy-két kéziratot és a napon enyhén szólva is tele volt. Fekete nadrág kosztümömben sétáltam fel-alá az irodámban és az utolsó kéziratot olvastam, mikor halk sípolás jelezte, hogy üzenetet kaptam. Összeráncolt homlokkal léptem a gépemhez és megnyitottam a levelet. Ahogy végigolvastam a sorokat furcsa rossz érzés kerített a hatalmába. Mint kiderült a levélből, a Los Angeles-i falkának új alfája lett. Remek hír! Már csak pont ez hiányzott nekem. A levél szerint az új vezér megakar ismerkedni az összes falkataggal.
- Jobb alkalmat nem is találhattál volna…- Dünnyögtem magam előtt, s felállva az ajtó felé vette az irányt. Amint kiléptem rajta ott ült a személyi asszisztensek gyöngye, Ashley. Már vagy két éve dolgoztunk együtt, és meg kell mondjam, nélküle már biztos menesztettek volna a helyemről. Ash mosolyogva pillantott fel a klaviatúra hangos verése közben.
- Mi a helyzet?- Kérdeztem, majd az asztala szélére ültem és onnan figyeltem le rá.
- Nos.. Ma van még két megbeszélése, és este Mr. Richardsonnal vacsorázol.- Válaszolta, miközben még mindig szorgosan gépelt. Nagyot sóhajtva gondoltam végig előbbi mondandóját, majd egy pillanatra elmerengtem és a hatalmas ablakra pillantottam, ami Ashley széke mögött került elhelyezésre. Az eső odakint szemerkélt, és a város szürke fénybe vonták a hatalmas esőfelhők.
- Le tudnád mondani Mr. Richardsot? Valami fontos dolgot kell elintézne este, és nem tudok vele vacsorázni.- Szólaltam meg kis idő múlva, majd mikor Ash hümmögve bólogatott lassan felálltam. Még egyszer rámosolyogtam, majd visszakullogtam az irodámba.
A tárgyalásokig befejeztem a kéziratokat, s amint véget ért a második megbeszélésem felkaptam vékony fekete esőkabátomat és a táskámat, majd elindultam hazafelé. Nem maradt sok időm otthon szöszmötölni. Gyorsan átöltöztem. Fekete farmert és toppot vettem fel, valamint egy csizmát, hogy ne hogy a sárba ragadjak. Hajamat lófarokba kötöttem a tarkómon és belebújtam kedvenc bőrdzsekimbe. Miután teljesen elkészültem elindultam a falka gyűlésére. Azóta nem voltam egy gyűlésen se, amióta elveszítettem a szüleimet. Voltak egy páran, akik mindig megírták, hogy mi történt és miről volt szó és nekem ennyi bőven elég is volt. Már most minden szőr felállt a hátamon, ha arra gondoltam, hogy valaki ott fog állni, ahol annak idején oly sokáig apám állt.
~ Vajon az új alfának mik a tervei a falkával? Minek ez a nagy cécó..?~
Gondolataimba temetkezve érkeztem meg fél óra séta után az erdőbe, arra a helyre ahol annak idején minden megbeszélést tartottak. Ismerős idegen volt a környezet. Egy-két embert megismertem, de a csoport nagyobb felét még életemben nem láttam. Mivel kívülállónak éreztem magam, a csoporttól nem messze egy fának dőltem és keresztbe font karokkal vártam, hogy megjelenjen az új vezérünk. Az eső addigra alább hagyott és már lassan látni lehetett a holdsarlót, ami teljesen megvilágította a kis teret, ahol várakozunk. A fák nagy részét ezen a helyen kivágták, így tökéletes hely volt annak, aki a csillagokban akart gyönyörködni.
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members

Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Fenyőerdők

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: Los Angeles-
Ugrás: