be careful who you trust

the devil was once an angel

Share | 
Kaelie Whitewillow
If I cannot move heaven, I will raise hell
Kaelie Whitewillow
❖ Tündér udvarhölgy

avatar
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
NY, Tündérfölde
Karaktered arca :
Tamsin Egerton
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése



Kaelie Whitewillow
If you don't take risks, you'll have a wasted soul.
Tamsin Egerton tündér700-800Udvarhölgy
the devil is in the details

❖ Becenév:
Szépségem, Tündérkém, Tündérbogár, vagy amit akarsz  Wink
❖ Születési hely, idõ:
Cornwall, időszámításunk utáni 13. évszázad körül
❖ Családi állapot:
Egyedülálló
❖ Szexuális beállítottság:
Biszexuális
❖ Foglalkozás:
Udvarhölgy a Seelie Queen udvarában és pincérnő a Takiban
❖ Ismertetõ jel:
A szépségem?
❖ Átváltozás:
-
❖ Rang:
Udvarhölgy
❖ Család:
A vérszerinti családommal nem tartom a kapcsolatot, amióta az udvarba és New Yorkba kerültem. Tudomásom szerint még mindig Cornwall és Devon környékén élnek az erdőkben. Anyám az udvar tagja volt, amíg nem találkozott apámmal. Apám közönséges tündér, azon belül is pixie.  
look deeply into my eyes

5 pozitív tulajdonság
játékos, engedelmes, magabiztos, kíváncsi, kecses
5 negatív tulajdonság
öntelt, önző, csacsogós, kíváncsiskodó, türelmetlen
5 dolog, amit szeretsz
- finom anyagok, mint a csipke vagy a selyem
- tárgyak, amiknek története, szentimentális vonzata van -
- jó ételek és italok -
- adrenalin az új dolgok kipróbálásakor -
- testi örömök -
5 dolog, amit nem szeretsz
- bezártság -
- ha túl sok ruha takarja természetes idomaim -
- múlton töprengés -
- vérontás -
- ha nem nekem van igazam -
Legnagyobb félelmed
Hogy lenyisszantják a szárnyaimat.
Legnagyobb vágyad
Megélni a másnapot és az az utánit.  
Legnagyobb gyengeséged
Nem vagyok harcos alkat, nem tudok a fegyverekkel bánni.
Legnagyobb titkod
Pixie alakom, amiről a királynőn kívül kevesen tudnak
Rejtett tehetséged
képes vagyok repülni tündér alakomban
Fõ fegyvered
-
Hobbi
Flörtölés
Kedvenc étel
Frissen sült kenyér
Kedvenc ital
Bodzabor
Kutya vagy Macska
egyik sem és mindkettő
Allergia
Vas, acél, szenteltvíz  
Bal vagy jobbkezes
jobb
Fura/Idegesítõ szokás
Gyakran csavargatom a tincseim végét, ha elkalandozik a figyelmem
Szervezett vagy rumlis
Szervezett
Dohány, alkohol, drog
Bodzabor minden mennyiségben...
you can see the war inside


Alig vártam, hogy elég idős legyek ahhoz, hogy ne gyerekként tekintsenek rám. A világ mindig is egy izgalmas helynek tűnt, de fiatal tündérként túl értékesnek számítottam ahhoz, hogy őrizetlenül hagyjanak. Sosem gondoltam, hogy visszasírom azokat a gondtalan éveket a fűzfánk körül. Játszótársam mindig akadt az erdőnk népes növény- és állatvilágából, de én a mondén gyerekek társaságát jobban kedveltem. Testvéreimként szerettem őket, hiszen azok is voltak. A szüleim hiába próbálkoztak tovább, rajtam kívül csak beteg, pár napig élő utódokat tudtak nemzeni. A közeli települések mondén gyermekeire cserélték őket és így mindenkinek jobb volt; anyám és apám kiélvezhette a szülők édes terhét, én kaptam játszótársakat, a gyermekek pedig sokkal többet kaptak rövid életük során a világból, mint amennyire hivatottak lettek volna. Még a mondénok is jól jártak, ha tiszteltek minket. Sokkal nyitottabbak voltak az emberek akkor a fajunkra, ami őszintén szólva néha hiányzik. Gyakran tért haza apám frissen sült cipókkal, amit apró szívességekért tettek ki neki az ablakokba.
Pár száz éves voltam, amikor a dolgok megváltoztak. A mondénok egymással háborúztak, elég közel hozzánk, hogy az ágyúdörrenések hangja felverjen minket álmunkból. Ugyan nem értettem, hogy mi értelme van a saját fajuk vérét ontani, de ez hozta el hozzánk a Vadűzést. Éjszakánként összegyűjtötték a csatatéren elhullot lelkeket, majd a mi vendégszeretetünket kihasználva ünnepelték magukat. Míg anyám az Udvar tagja volt, elég gyakran vett részt lakomákon, így tudta, hogyan legyen jó házigazdája ilyen ünnepségeknek.
Ghillie Dubh egy volt a Vadűzés tagjai közül, nem kellett volna vele összegabalyodnom. A testi örömök osztoszkodásából még nem is származott volna semmi probléma. De olyan érzéseim támadtak, amiket még nem ismertem előtte. Eleinte csak azt gondoltam, hogy csak azért érzek ilyesmit, mert biztos vagyok benne, hogy Ghillie-vel nem lehet közös jövőnk és vonzott a tiltott. De ő is bevallotta, hogy ilyesmit érez és ott akarja hagyni a Vadűzést, hogy velem lehessen. Ezt persze nem tehette meg. Indokot kellett találnia, hogy kitaszítsák maguk közül. Ez az indok pedig én voltam. Titkos szertartás közepette kötöttük magunkat egymáshoz. Életem legboldogabb pár napját töltöttem vele, ameddig a Vadűzés tagjai rá nem jöttek, hogy mit tettünk. Engem nem vihettek magukkal, ha pedig elrángatták volna, vagy megölték volna akármelyikünket, a másik is meghalt volna. Persze a Vadűzés legtöbb tagja nem bánta volna, ha mindketten odaveszünk, de a vezető tartozott valamivel Ghillie-nek, mert egyszer megmentette az életét. Felkeresett egy boszorkánymestert, aki szét tudott volna minket választani, de mindketten öngyilkossággal fenyegetőztünk ennek a hallatán. Végső megoldásként egy olyan varázslatot kerestetett vele, amely Ghillie-t halandóvá tette, így a Vadűzés tagjai valamelyst megnyugodtak, hogy nem maradt büntetés nélkül.
Nyilván sajnáltam, hogy nem a miénk az örökké, de addig egy panasz szavam nem volt, ameddig Ghillie fél évvel később meg nem betegedett. A mondén doktorok tudása nem terjedt addig, hogy segítsenek rajta, mágikus segítséget pedig hiába kerestem. Mindenki visszautasított, amikor megtudta, kiről van szó. Senki nem merte magára haragítani a Vadűzést. Azóta gyanítom, hogy a betegséget is az egyikük okozhatta, nem tudom, miként, mikor, hogyan, de valakit hibáztatnom kellett. Legvégső kétséégbeesésemben, amikor Ghillie már a halál kapujában táncolt, a tündérek királynőjéhez fordultam. Mást nem tudtam neki felajánlani cserébe, csak saját magamat és ő elfogadta az alkut.
Tündérként a legfontosabb tulajdonod a neved, ha azt valaki megtudja, hatalma van fölötted. Ez a név nem az, amit a szüleim ruháztak rám, hanem amit a személyiségem alakított ki. Vannak, akik megbíznak annyira a társukban, hogy elárulják nekik, de én sosem gondoltam, hogy valaha ki fogom ejteni a számon. Amit a királynő így kapott az egy kezesbárány Kaelie, aki önszántából is megtenne mindent, hogy a neve titok maradjon.
Mivel félig pixie vagyok, képes vagyok apróra zsugorodni és olyankor a szárnyaim is előbújnak. Ez nem egy álcázott alak, hanem átváltozás. Amikor mondének közt vagyok, az álcám csak azt rejti el, amit minden közönséges tündéré: apró és hegyes fogakat, csúcsos füleket, bőröm áttetsző színét. A pixie formámat csak nagyon elővigyázatosan öltöm fel. Régen az erdőnkben ez is másképp volt. A mondén gyerekeket szórakoztatta, hogy engem kergetnek és én élveztem még nagyobbnak látni a világot, mint az valójában. De ez megváltozott és most már az apró alakom csak emlékeket hív elő.
Mert igen, a Seelie Queen megmentette Ghillie életét, de az alkunkban az nem volt benne, hogy Ghillie emlékezni is fog rám. Bár a kötés még mindig élt, ugyan vesztett az erejéből, amikor a férfi halandóvá vált, de még mindig éreztem, hol van. Megszakadt a szívem, amikor futottam felé és a szentem nem ismert fel. A tündér alakomtól megdöbbent, írtózott. Minden emléke a tündér voltáról elveszett.
Napokig sírtam, könyörögtem a királynőmnek, hogy állítsa vissza, de azt mondta, hogy ezt csak a betegség visszatérésével tudja megteni. Így kénytelen voltam belenyugodni, hogy egyetlen szerelmem hosszú, de magányos életét a bokrok közül, fák ágairól, ereszcsatornáról és egyéb búvóhelyekről követhetem csak nyomon pixie alakomban. De én mindig szerettem. Halálának órájáig.
Miután ő eltávozott az élők sorai közül, nekem is el kellett mennem. Nem bírtam ránézni semmire, ami rá emlékeztette. Legalább két évszázadig tartott, hogy lelkileg kiheverjem az elmúlását. Ez idő alatt viszont belevetettem magam Úrnőm szolgálatába. Ő hagyott valamennyi szabadságot nekem az elejétől kezdve. Így jött rá, hogy képtelen voltam Ghillie-től távol maradni és az apró formámat is leleplezte. Nem is lenne a tündérek királynője, ha nem használta volna a saját javára. Pixie méretem és szárnyaim tökéletesen megfeleltek arra, hogy apró helyekre bújva információt szerezzek királynőm számára. Vagyis igen, kém lettem.
Eleinte persze nehezteltem rá, de aztán beláttam, hogy igaza volt. Elkötelezni magam érzelmileg nevetséges hibának tűnik most. Visszaemlékezni a múltra csak fájdalmat és könnyeket hozna, úgyhogy az újrakezdés mellett döntöttem. Ehhez pedig az Újvilág remek helynek bizonyult. Rájöttem, hogy mennyi mindent nem fedeztem még fel, hogy hiába állt már mögöttem néhány száz év, még nem éltem igazán. Így hát mellékállásban pincérnő lettem a Taki Diner-ben, egy elsősorban alvilágiaknak létrehozott étteremben. Az itt keresett pénzből és információkból pedig fenn tudom tartani azt az életformát, amit a Királynőm udvarában folytatok.


dust and shadows

Vendég
Vendég

avatar
i believe that emotions
give us power



gratulálunk, elfogadva!
dust and shadows  

❖ My Dearest Kaelie  ❖
Drága Kaelie!
Ne haragudj a megkésett elfogadóért, beteg vagyok és azt sem tudom, merre áll a fejem. Ennek ellenére mindenképpen én szerettem volna lecsapni rád, ha már részben hozzám jöttél Smile Nagy örömömre szolgál, hogy személyesen én fogadhatlak el! Nem is tudod, milyen régóta várom, hogy végre megérkezz és színesebbé tedd az Udvaromat! Smile A PB-d remek választás volt, nem sokszor találkoztam a képernyőn még a hölgyeménnyel, de illik hozzá Kaelie általad megfestett jelleme és ez az egész tündér-világ is, úgyhogy abszolút tökéletes, arról nem beszélve, mennyire gyönyörű is.
Azt már mindannyian tudjuk, hogy remek írói vénával lettél megáldva, de ismét sikerült megvillantanod, milyen színes és szerethető a stílusod! Smile Viszonylag egyszerű, ugyanakkor nehéz dolgod volt, hiszen Kaelie életével kapcsolatban nem sok minden derül ki sem a könyvekből, sem a sorozatból. Így szabadon kidolgozhattad a múltját, ugyanakkor kevés támpont állt rendelkezésedre hozzá. Remekül megoldottad! Smile Nehéz olyan koncepciót elfogulatlanul értékelnem, amelynek szerves része vagyok... Hiszen képmutatás lenne azt mondanom, mennyire sajnálom szerencsétlen lányt, milyen csúnya leckét kellett megtanulnia az élettől, és hogy az összetört szívet sajnos még az idő sem gyógyíthatja meg teljes mértékben - de hát miattam lettél ilyen, miattam kellett megtanulnod, hogy sosem bízhatsz a tündérekben. Még a királynőjükben sem. Még akkor sem, ha egy vagy közülük. Szívszorító volt olvasni a soraidat, de egy fikarcnyi megbánást sem érzek, hiszen nem csak én, hanem az egész világ gazdagabb lett veled!
Alig várom, hogy összefussunk a játéktéren, és figyelemmel követhessem, merre és hogyan alakul a sorsod! Egy hűséges olvasód máris akadt, így hát nem is tartalak fel tovább. Foglald le ezt a gyönyörű arcot, utána pedig irány New York! Várni foglak! Smile



1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Régi karakterlapok-
Ugrás: