be careful who you trust

the devil was once an angel

Share | 
Redrose Galery Divatház
if i cannot move heaven, i will raise hell
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

-- szabad játéktér --
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Chris &  Emeelia
Long time no see, my friend!
Az utóbbi három száz évben, amit vámpírként éltem le, nagyon sokféle emberrel és egyéb természetfeletti lénnyel találkoztam már, de csak nagyon kevesek voltak azok, akik maradandó benyomást is tettek volna rám, vagy akiket tényleg megjegyeztem volna névről és arcról is. Nem azért, mert olyan rossz lettem volna ezeknek a megjegyzésében, mert, ami azt illeti, a memóriám kifogástalan volt. Éppen csak, nem tartottam fontosnak minden futóismeretségemet számon tartani, és ha az adott illető Camille ismerőse volt, akkor pedig gondosan ügyeltem arra, hogy a kelleténél ne fészkelje bele magát jobban az emlékeim közé, hisz az csak még egy kapocs lett volna köztem és az a nő között.  Tudtam persze, hogy nem törölhetem el nyomok nélkül a kettőnk közös múltját, hisz ő volt az, aki az éjszaka gyermekeivé tett, de azért azt is el szerettem volna kerülni, hogy minden második személy, akivel összefutok, emlékeztessen a sötét időszakomra – épp elég volt az, hogy engem kísértett álmaimban az a sok mészárlás, amiben részt vettem, vagy aminek okozója voltam.
Amikor azonban meghallottam, hogy Emeelia New Yorkban volt, elhatároztam, hogy őt muszáj lesz meglátogatnom. Az együtt eltöltött idő nem volt ugyan túlságosan sok, de sikerült megkedveltetnie magát velem, ami nálam nagy szónak számított, hiszen nevezetes voltam a zárkózott viselkedésemről. Vele azonban mindig szívesen eltöltöttem egy kevéske időt (természetesen, határozottan csak barátok voltunk), és mivel ő eddig még nem keresett fel, az arra engedett következtetni, hogy nem is tudta, én is itt vagyok. Meglepetésnek szántam hát a megjelenésemet, s pontosan tudtam is, hogy hol fogom őt megtalálni. Mert hiába volt New York nagyváros, ismertem már őt annyira, hogy csak egy minimális kutatómunkát igényeljen a megtalálása – és amikor hallottam, hogy lesz egy divatbemutató, akkor rögtön tudtam, ő ott lesz. Máshol nem is lehetett volna.
Csendesen, feltűnésmentesen léptem be a Redrose Galery Divatházba, természetesen nem a vendég részlegen, hanem a személyzetén. Ha ember lettem volna, biztosan sikerült volna megállítaniuk az őröknek vagy a portásnak, de ezúttal kihasználtam a természetfeletti képességeimet, így könnyű szerrel bejutottam, és már csak annyit kellett megtennem, hogy Emeeliat megkeressem. Mivel már majdnem annyi volt az idő, hogy a divatbemutató elkezdődjön, tudtam, hogy valahol azon a részen kell keresgélnem. Rövid időn belül meg is lett.
Amint megláttam hátulról az alakját, ahogy az egyre növekvő vendégsereget mustrálta, úgy már fel is hagytam az óvatoskodással, mert tudtam, hogy őt úgy sem sikerült volna átejtenem. Idősebb és ezzel együtt tapasztaltabb is volt nálam, ezért szinte majdnem teljesen biztos voltam abban, hogy már azelőtt megneszelte a megérkeztemet, hogy én megtaláltam volna őt. Kivéve abban az esetben, hogy valami nagyon elfoglalta a szervezéssel, és igazából ez sem lett volna túlságosan meglepő.
- Emeelia! – szólaltam meg örömteli hangon, ahogy lassú léptekkel közeledni kezdtem felé, míg meg nem álltam mellette. – Nem is értesítettél arról, hogy visszatértél New Yorkba – pillantottam rá szúrósan a szemem sarkából, de természetesen valójában nem haragudtam rá érte, csak szerettem volna a tudomására hozni, hogy azért vártam rá. – Mindenesetre, öröm újra látni. Mesélj, mi volt veled mostanában? – mosolyogtam rá melegen, miközben érdeklődően fürkésztem az arcát. Reméltem, hogy nem érkeztem túl rossz pillanatban, hisz a divatbemutató lassan kezdetét vette, bár én úgy voltam vele, hogy most talán még belefér egy kis csevej… Aztán ki tudja, lehet Emeelia ezt másképp gondolta, épp ezért várakozóan is néztem rá, hogy ezzel mutassam neki, nyugodtan az arcomba csukhatja az ajtót (persze, csak képletesen, hiszen már rég a túloldalán voltam), én azon sem fogok megsértődni.
❖ Megjegyzés: Ha valami nem okés, szólj Very Happy ❖ Zene: Ide ❖ Szószám: 559
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true



A galéria ezúttal nem kiállítótermet jelent. Vagy mégis, de annál jóval többet. A Divatház teljes neve, melyet csupán egyetlen logó jelképez: Redrose Galery – Starlight Divatház és Bemutatóterem. Hangzatos, talán kissé magamutogató is, de én így szeretem. A Dora Cohen emlékparkkal szemben a Brodway és a Clinton sarkánál áll egy épület, melynek négy szintjét foglalja el a Redrose. Legalsó szintjén az utcáról közvetlenül nyíló mintegy négyszáz négyzetmétert elfoglaló üzlet és szabóság, melyben egyaránt helyet kapott kisebb bemutatók céljára egy rövid, alig öt méteres kifutó, néhány szék. Ez a hely elválasztott rész az üzlet többi területétől, ide VIP vendégek léphetnek csak be, akiknek kellően vastag a pénztárcája. Na persze, vannak ruháink a nem ennyire gazdagok számára is, mert a Redrose nem csak a New York-i elitet célozza meg.
A második szint valamivel kisebb területet ölel fel, az egész egyetlen hatalmas nézőtér, színpaddal, és húsz méteres kifutóval, igazi nagyszabású divatbemutatók számára. Külön bejáraton át, lifttel lehet ide feljutni. A harmadik emeleten a varrodák, raktárak, és tervező irodák működnek, míg a negyediken étterem, sport szoba, és egyéb kiszolgáló helyiségek vannak, no meg az irodák. Többek között az enyém is. Azonban ezen a szépséges napon, pontosabban kora estén, az erős szürkület és a teljes sötétség határán, a második szinten vagyok megtalálható.
Újabb divatbemutatóra készülünk, így nagy a nyüzsgés, mindenki idegei pattanásig feszülnek, ahogy az ilyenkor mindig lenni szokott. A nézőteret és színpadot nem túl vastag falak választják el az öltözőktől, ahol mérhetetlen a nyüzsgés, mintha csak egy méhkaptárban lennénk. A tervezők és varrónők cikáznak a modellek között, feltartva fodrászt, sminkest. Kintről halk zene szűrődik be, épp a világítást, és hangtechnikát próbálgatják. Még van fél óránk a kezdésig, ilyenkor szoktak érkezni az első vendégek, akiket hostessek kísérnek helyeikhez. A nézőteret persze, ne úgy képzeljék el, mint egy színházban. Sokkal inkább úgy, mintha egy teraszos földművelés teraszait látnák, ahol kis bokszok lettek kialakítva, nem teljesen elszeparálva a többiektől, de még is valamennyire megtartva az intim szférát. Apró kerek asztalkák köré két-három szék kerül. Koktélt, pezsgőt, frissítőt szolgálnak fel. Luxus, fény és csillogás. Vagyon.
Erre gondolok, amíg támasztom csípőmmel az egyik szélső asztal oldalát. Innen szoktam figyelni a nyüzsgést, elzárva kicsit magamat a többiektől. Amie hangja ránt ki a merengésemből. Halknak nem nevezhető sikolya, majd jó adag káromkodás több oldalról is. Kiegyenesedek, s ahogy előre lépek kettőt, folyosó nyílik köztem, és a modellem között. Megforgatom szemeimet a látványra, hosszan, bosszúsan sóhajtok fel.
-Jól van, nincs pánik! Ruhaváltás és csere jön. A reggeli ruhákat csúszással mutatjuk be, addig valaki szedje ki azt a foltot!
Nem most fogom lecseszni azért, mert nem tudott korábban megfelelő vizet inni. Persze, néhány csepp, vagy fél pohárnyi víztől nem is lennék bosszús. De isszák azt a szar colát, ami széteszi a gyomrukat, fogaikat, és talán még az agyukat is. Itt az eredmény, fél pohárnyit szívott magába a méregdrága bézs színű nadrág.
-El ne bőgd magad!
Morranok még rá a lányra, mert már látom, a sírás környékezi, pedig az nem jó. Akkor még a sminkes is újra kezdhet mindent.
-Minden italt kivinni az öltözőből!
Határozott utasítás, melynek nyomán a ledermedt kaptár újra zsongásba kezd. Megy az idő, nem sokára kezdünk. Megfordulok, és a folyosóra lépek, amely a színpad mögötti színfalak mögé vezet. Szükségem van rá, hogy a kis kémlelő helyemről megnézzem, kik is jöttek ma el?
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Redrose városának része

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Manhattan-
Ugrás: