descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Elowen kuckója
if i cannot move heaven, i will raise hell
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members

Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

-- szabad játéktér --
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?

Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Sosem értettem miért kell minden tettemet olyan véresen komolyan venni. Egy teljesen szabad világ részesei vagyunk és attól még, hogy a legtöbb esetben igyekszem hallgatni rá még nem azt jelenti, hogy mindenhova követem őt, mint valami pincsi kutya. Tudom, hogy ezt akarná. Hogy bólogató kiskutya legyek a kocsija hátuljában és minden szavára esedezzek előtte. De én nem egy vagyok a követői közül. Én közben nem felejtem el, hogy ki is vagyok és, milyen értékeket is képviselek.
- Szóval most tulajdonképpen azt mondod, hogy nem vagyok több egy ostoba kislánynál, aki egyszerűen csak azért, mert valaki belemászott a bugyijába elveszíteni a fejét és hátat fordítana az egész kapcsolatnak, amelyeket évek során épített fel? Teljesen logikus. Azért szenteltem a fele életemet neked, mert most el kívánlak árulni. Nem tudom, hogy ez csak én érzem, de nekem itt nagyon bűzlik valami. - Nincs, aki meg tudna győzni engem arról, hogy hátat fordítsak neki. Meg aztán amúgy is. Hogyan győzhetnének meg arról, hogy álljak át az úgymond jó oldalra, ha nem is tudják, hogy mellette állok igazából? Ez pedig az életembe is kerülhetne, úgyhogy ilyen titkot semmiképpen nem kotyognék ki. Hiszen nem őrültem meg teljesen. Ez tényleg csak az ő sajátos paranoiája, semmi több.
- Egyetlen egy alkalommal összefeküdtünk, de ennyi.. Ebből aztán nem lesz semmi. - Na, persze mert én annyira el tudom képzelni magam a jövőben, mint Dominic felesége, meg tudjam is én. Egész életemben az ő oldalán akartam lenni azt akartam, hogy észrevegyen, s ő az, aki szüntelenül levegőnek néz és csak akkor vesz elő, ha valami baj van éppen. Csakis akkor.
Nem ellenkezem, ahogy az ágyra lök és könnyedén szabadít meg az egyetlen anyagtól, ami elrejti előle csupasz testemet. - Lehet, hogy ezt kellene.. De sosem voltam a könyörgő típus. - Legbelül pedig nem akartam, hogy megkönyörüljön rajtam. Nem ilyen módon képzeltem el, amikor végre emberszámba vesz, amikor vágyni fog rám, de ezzel kellett beérnem és, ha azt akarom, hogy tényleg megtegye, hogy ne vegye félvállról úgy kell tennem, mint akinek tényleg ellenére lenne. Pedig minden porcikám sóvárog utána.
Felszisszentem, ahogy a pofon az arcomon landolt. Így, ebben a kontextusban talán még fel is tüzelt egy kicsit.. - Nem ígérhetek semmi ilyesmit. - Mintha ezzel csak még több büntetést követeltem volna magamnak, hogy mindenféle módon megbüntessen. Legszívesebben lefejtettem volna róla minden egyes ruhadarabot, hogy érezhessem bőrét a bőrömön, de a leszorított kezeim nem engedték.


Sebastian Morgenstern
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
✘ New York
foglalkozás :
✘ Killing
Karaktered arca :
✘ Will Tudor
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

To: Winnie
❀ You and me
Már egyáltalán nem lepett meg, hogy szemtelen válaszokat adott, sőt, grimaszolt és a szemeit forgatta. Életcélja volt bizonyára teljesen kiakasztani. Bizonyára érdekelte, meddig mehet el, hol van az a pont, mikor már nem tűröm tovább a viselkedését. Eddig egyetlen egyszer ütöttem meg, azt pedig Clary miatt kapta és mai napig nem bánom. Hiszen… megérdemelte. Jogos volt, s ehhez a mai napig tartom magam. A mostani helyzet annyiban volt más, hogy más volt az oka, avagy a kiindulási pont. Nem bíztam senkiben. Nem bíztam azokban, akikkel Elowen esetlegesen összeállt. Nem csak arról volt szó, hogy történetesen összefeküdt valakivel. Végül is, bárkivel megtehette volna. Nem kötötte hozzám semmi, ilyen szinten. Mégis bosszantott, mert ezzel valamilyen szinten a közelébe férkőzött Dominic. Noha nem most, de a későbbiek során bármi kialakulhatott köztük. Túlságosan mély bizalom, avagy kötelék, s ki tudja, Dominic mikor és hogyan csavarja Elowent az ujjai köré. Ki tudja, mikor is állítja át maga mellé, az ő oldalára, hiszen árnyvadász. Ez volt az oka annak, ami miatt voltaképpen kiakadtam, s dühössé váltam.
- Én előre gondolkozom, Elowen. Nem csak a jelenről van szó, hanem a jövőről. Arról, hogy bármi kialakulhat köztetek… a közeledbe férkőzhet, a bizalmadba, s akár átállíthat az ő oldalukra. Észre sem veszed, s már nem mellettem, hanem mellettük állsz. Ezt pedig, ne haragudj, de nem kockáztathatom. Inkább kioltom most az életét, minthogy a végén az ő oldalukon harcolj ellenem, s te okozd ezáltal a vesztem. – Magyaráztam mindentudóan, kihangsúlyozva az utolsó mondat minden egyes szavát.
- Most még nem is lehetsz tisztában azzal, mennyire komoly, vagy sem. Az idő dönt el mindent. De hát, nem engedem, hogy elmélyüljön a viszonyotok. – Tettem hozzá, majd eztán jött a hirtelen ötletem, avagy a büntetési, vagy inkább nevelési módszerem. Az ágyhoz rángattam a nőt, majd letéptem róla a törölközőt. Az anyag nem szakadt el, ám nem érdekelt volna, ha mégis. A földre dobtam, miközben Elowenre emeltem a tekintetem. A reakció nem épp az volt, amire vártam, bár tény és való, hogy igazán semmit nem is tettem még.
- Nem tűnsz riadtnak, pedig illendő volna könyörögnöd azért, hogy elengedjelek anélkül, hogy bántanálak. Talán megkönyörülnék rajtad. – Rámásztam, majd leszorítottam a csuklóit az ágyra, ahogy a feje fölé húztam a kezeit. Nem voltam a testi élvezetek túlzott használója, avagy fogalmazzunk úgy, hogy nem sok alkalmam volt nőkkel, de Elowen látványa nem volt elhanyagolható tényező. Azonban gondolataimba Clary is beférkőzött, hiszen ha valakivel, hát vele örömmel megtettem volna: egyesültem volna vele, hiszen ő az, akire én valóban vágytam.
- Nos, érdekel, hogyan kellene jónak lenned? A helyzet az, hogy azt én sem tudom. Hiszen én sem vagyok jó. – Jegyeztem meg a szemeimet forgatva, majd szorítottam a csuklóin, melyeket végül egy kézbe fogtam meg. Másik kezemmel a nő arcához értem, lassan végigsimítva rajta.
- De azt tudom, hogy nem szabadna ellenszegülnöd nekem és az akaratomnak, Elowen… soha többé nem mehetsz Dominic közelébe, megértetted? – S ahogy feltettem a kérdést, a kezem lendült, mígnem pofon csattan a nő édes kis arcán.
490 words ❀
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?

Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Sebastiannal kapcsolatban egy dolog volt tuti biztos. Hogy kiszámíthatatlan volt. Legalábbis a többségnek, de ha valaki legalább annyi időt töltött el a társaságában, mint én magam, akkor úgymond megtanult alkalmazkodni és sokkal érthetőbbé váltak számára a lépései, mint az elsőre gondolná bárki is.
- Jaj, hát már megint mit vétettem. - Játékosan forgatom meg a szemeimet és talán egy kicsi túldramatizált hangot is ütök meg vele szemben, de mindenen képes felkapni a vizet. Talán éppen azon, hogy kék az ég és nem borús meg felhős. Tudjam is én, mi szúrja néha a szemét. De ilyenkor legalább a teljes figyelmét élvezhetem. Talán már szándékosan cselekszem teljesen véletlen. A tudatalattim arra van bekódolva, hogy magához csalogassa. Talán, igaz talán nem. A fene se tudja.
- Szóval azt gondolod, hogy szex közben, vagy után a kedvenc témám a gonosz terved boncolgatása? Mert, ha jó partnerem van, akkor elhiheted, hogy koránt sem ez az, ami a fejemben jár szüntelenül. Tudom jól, hol a helyem köszönöm szépen. - Semmi köze, hogy kivel fekszem össze. Az, hogy ő nem akar velem összefeküdni a saját veszte. Nem vagyok én aztán elhasználódva. Egyáltalán nem. Egész életemben mindössze két férfival voltam ezek közül az egyik Dom, a másik pedig Killian. Nem olyan nehéz követni és azt, hiszem amíg egy kezemen meg tudom számolni ezen férfiakat nem is olyan botrányos, hogy el kelljen ásnom magam legalább hét méter mélyre.
- Most akkor már nyomkövetőt kellett volna rá ragasztanom? Fogd vissza magad, mert ez koránt sem volt olyan komoly. - Semmivel nem tartozunk mi ketten egymásnak. Egyszerűen jól éreztük magunkat és itt a vége, fuss el véle. Jó volt, szép volt, de vége szakadt.
Habár egy részem legszívesebben ellenkezett volna végül még sem tettem semmit, amikor magával rángatott, majd az ágyra lökött. Letépte rólam a törölközött olyan erőteljesen, hogy utánanéztem nem-e szakadt el a kedvenc törölközőm. - Hmm.. Igen.. Ezzel határozottan egyetértek.. Tedd, amit tenned kell.. Tanítsd meg, hogyan kellene jól viselkednem. - Sosem büntetett meg komolyabban a pofont leszámítva, amit legutoljára kaptam. Ezen kívül azonban egyszer sem emelt kezet rám. Most azonban, ha megtette volna se bánnám. Azt hiszem ez a fajta büntetés tetszeni fog. Talán majd többször fogok rosszban sántikálni.
Sebastian Morgenstern
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
✘ New York
foglalkozás :
✘ Killing
Karaktered arca :
✘ Will Tudor
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

To: Winnie
❀ You and me
- A helyzet az, hogy te magad vagy a probléma… - Sziszegtem, miközben őt fürkésztem. A falhoz préseltem szinte, s dühös tekintetemet végigfuttattam rajta. Hogyan is mer bárki hozzáérni ahhoz, ami voltaképpen hozzám tartozik?! Az én oldalamon áll, mellettem, közel hozzám. Senkinek sem lehet köze hozzá, csak annak, akivel én engedélyezem.
A visszakérdezésre kicsit megenyhültem, sőt, még egy rövid nevetést is megengedtem magamnak.
- Nos, az, hogy Killiannel volt köztetek valami, az mit sem számít. Ő olyannyira mellettem áll, ahogyan te. Így nem lehet probléma abból, ha ti ketten összegabalyodtok esetlegesen. De amíg más… kívülálló férkőzik a bizalmadba, vagy az ágyadba, nos, elég bosszantó tény tud lenni. Ha hagyod, hogy mások közelebb kerüljenek hozzád, azzal hozzám kerülnek közelebb, netán elfelejtetted, hogy kinek az oldalán állsz, Elowen?! – A falba csaptam erőteljesen, egyenesen a feje mellett. Dühített, s képes lettem volna őt is bántani. Sőt, megütni.
Végül elléptem tőle, mielőtt valóban bántottam volna. Bár megérdemelte volna, hiszen minden szavával, minden tettével csak az idegeimen táncolt, s egyre halványabb volt az a határ, melyet nem kellett volna újra átlépnem. Egyszer már eltűnt mellőlem ez a nő, egyszer már… majdnem teljesen elveszítettem. Habár akkor is csak az aggasztott, hogy elárulhat véglegesen, s rám hozhatja a bajt.
- Fogd be, Elowen, addig, amíg még megteheted… - Villantottam rá a tekintetem, mely korom fekete volt. – De előtte… előtte áruld csak el szépen, hol van jelenleg Dominic. Bár, ha te magad nem mondod el, én fogom megtalálni. A lényeg egy és ugyan az: halott lesz, akár akarod, akár nem. – Elléptem tőle, ám ahogy visszapillantottam rá, tekintetem kitisztult. Megfordult a fejemben valami, ami igazán jó ötletnek tűnt. Talán Elowen akkor érthetné meg igazán, mi is a dolga, s kinek az oldalán is áll, ha megmutatom neki. Ha nyomatékosítom benne, hogy mit szabad és mit nem, avagy kivel lehet és kivel nem. Hozzám tartozik. Ahogyan példának okáért Killian is.
Visszalépve a nőhöz elkaptam a csuklóját, s rántottam rajta egyet, egyenesen magamhoz, aztán az ágyhoz ráncigáltam. Ha szabadulni akart volna, nem eresztettem, csak még szorosabban fogtam, mígnem az ágyra löktem erőszakosan.
- Tudnod kell, hol a helyed… tisztában kell lenned a helyzettel, azzal, hogy nem játszhatsz csak úgy velem. – Az ágyra másztam, hozzá, majd a törölközőért nyúltam, hogy egy laza, határozott mozdulattal szabadítsam meg tőle; azaz végül lerántottam róla.
379 words ❀
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?

Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Sosem ugrándoztam örömömben, ha valaki a szabadságomat akarta birtokolni. Ez volt az egyetlen dolog, ami egyedül csak engem illet meg és senki másnak nem lett volna szabad rátapasztani a kezét, a mancsát, kinek miképp tetszik jobban. De néha nem az én választásom volt. Sebastian oldalán állni néha olyan volt, mintha az ő tulajdona tennék, ami valamilyen szinten tetszett, de azért ellenkeztem is a tény ellen, mert nem vagyok én egy használati tárgy, amit mindenki a kedvére vehet elő, majd rakhat vissza porosodni. Mindig a saját magam ura voltam, kivétel azt az időszakot, amikor Valentine-nál raboskodtam. De talán pontosan ez volt azaz időszak, amikor úgy döntöttem, hogy soha többé nem engedem senkinek, hogy elnyomjon.
Kényelmesen válogatok a ruhák között, de annyira a gondolataimba vagyok merülve, hogy nem is hallom Sebastian érkezését. Azonban arra nem számítottam, hogy egyenesen megragadja a csuklómat, majd falhoz vág, ami olyan könnyedén ébresztett fel a kis álomvilágomból, hogy legszívesebben darabokra szaggattam volna minden egyes porcikáját. - Mégis mi a frász bajod van neked? - Szisszenek fel az ütődéstől és értetlenül pillanatok rá, ahogy a falnak présel szavai azonban mindennek értelmet adnak. Aha, féltékeny. Azt pedig, hogy kifejezi mennyire nem csak még inkább engem igazol.
- Ha nem a féltékenység vezérel, akkor miért is akarod megölni? Plusz honnan veszed, hogy elhasznált? Szóval.. Dominic elhasznált.. Killian nem? Vagy most ez miképpen működik, mert nagyon nem értelek kedvesem.. - Huncut mosoly húzódik ajkaimra. Bevallom egy kicsit talán jobban élvezem ezt a helyzetet, mint kellene. De kétlem, hogy egy ilyen helyzetből kifestőzésre terelődne a téma. - Nem a te dolgod, hogy kivel kapcsolódok ki, vagy kivel nem. Ha annyira elhasznált kis taknyos zsepi vagyok, akkor minek is kellenék neked, ha eddig szépen, tisztán észre se vettél? - Killian-nel egy kicsit bonyolultabbak voltak a dolgok, hiszen ott volt érzelmi kötödés. Dominic esetében azonban egy kisebb hirtelen felindulás, gőzkiengedés volt. Semmi komoly. De azért nem panaszkodnék, ha meg kellene ismételnem, de az csak túlbonyolítaná a dolgokat a jelen helyzetben.

Sebastian Morgenstern
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
✘ New York
foglalkozás :
✘ Killing
Karaktered arca :
✘ Will Tudor
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

To: Winnie
❀ You and me
Mindig mindenről tudomást szereztem, ez most sem volt másképp. Noha Elowent nem birtokoltam, megvoltak a sajátos kis érzései és tettei, amibe nem volt beleszólásom, nos, mégis csak bele akartam szólni. Zavart és dühített, hogy lépten-nyomon más karjaiban keres menedéket, ahelyett, hogy a feladataival törődne, vagy éppenséggel velem. Na persze, nem úgy. Nem vágytam Elowenre, nem fűzött hozzá semmi. Már a hűség rúnáink sem kötöttek minket össze, hiszen az övét leszedette, az enyémet pedig én magam tettem tönkre. Ám ettől nem éreztem magam jobban, sőt, mintha semmi sem változott volna. Elowen túl régóta volt az életem szerves része, túl sokat tudott rólam, túl jól ismert (ám ezt hangosan neki sosem vallottam be), s épp ezek miatt nem szerettem, ha távol volt tőlem, vagy épp másokhoz közel került. Ha tehettem volna, az összes jött-ment senkit megöltem volna, aki akár csak egy ujjal is hozzáért. Kezdve a legutóbbi kis afférjával, Dominiccal. Ó, hogy honnan tudok róla? Az maradjon az én kis apró titkom. De elárulhatok valamit: mindenhol van szemem, s minden visszajut hozzám. Szó szerint minden.
Elowen lakásához érve kopogás nélkül téptem fel a kilincset és adtam magamnak teret a bejutásra.
- Elowen? – Emeltem meg a hangom, ahogy beljebb léptem. Az ajtót becsaptam magam után, s így léptem még beljebb. A hangok irányába indultam, remélve, hogy a lányra fogok lelni. Nem is tévedtem, ugyanis a hálószobában találtam rá, egy szál törölközőbe bugyolálva. Csak nem egy újabb kalandon van túl? Futott át a fejemen, miközben mélyet sóhajtottam. Nem bírtam ki, hogy ne adjak hangot a véleményemnek.
- Remélem, megérte az újabb kis kalandod… mert ez volt az utolsó. – Morogtam, s közelebb léptem hozzá. Elkaptam a csuklóját, majd a falhoz vágtam erőszakosan a lányt, mígnem én magam elé álltam. Szinte a falhoz préseltem, ahogy lefogtam immár a másik kezét is, így tekintve le rá.
- Nem mondták még, hogy a túlhasznált játékszereket a végén csak úgy… eldobják? – A szemeit fürkésztem, miközben kiejtettem a szavakat a számon. – Dominic kellőképpen elhasznált már téged, ami azt illeti. De legalább volt egy jó napja, mielőtt a halálba küldöm. S nem, ne hidd azt, hogy a féltékenység vezérel. – Tettem hozzá, mielőtt elkezd analizálni, s belelátni valami olyasmit a helyzetbe, ami sosem lenne ott.
363 words ❀
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?

Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Mikor megjárod a halál torkát sokszor fejest ugrasz olyasvalamibe, amibe nem kellene. Mégis egyetlen percét sem bántam meg a zuhanyon való osztozásnak. Még most is kicsit belepirulok a gondolatra és elmosolyodom akaratlanul. Olyan élénken él bennem az emléke.. Szükségem volt rá. Hogy valaki akarjon, egyszerűen azért, aki vagyok nem pedig azért, aki nem. Hogy ne gyűlöljön és, ne megvetéssel nézzen rám csak azért, mert nem én vagyok a tökéletes Clarissa Fray. Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de pont leszarom az egészet. Mély sóhaj hagyja el ajkaimat, ahogyan a kis rejtekhelyemen készülök beállni a zuhany alá. Szükségem van arra, hogy felfrissüljek és kicsit kikapcsolódjak. S talán ezzel egy kicsit élénkebben fel is idézhetem magamban a dolgokat..
Ahogyan a zuhany alatt állok nem hallok semmi zajt, ha közeledik is valaki. Teljesen kizárom a világot a meleg gőz pedig teljesen betölti a fürdőszobát. Talán tényleg jobb volt, hogy osztozkodtunk a zuhanyon, mert most, amit ott megspóroltunk azt én bőven elpazarolom..
Óvatosan szállok ki a zuhany alól egy törölközőt tekerek magam köré, majd a hálószobába sietve a szekrény előtt kezdek el válogatni, hogy mégis mit kellene magamra aggatnom. Nem érzem azt, hogy ki akarnám dugni az orromat, de biztos vagyok benne, hogy később majd ezt is felrója nekem Sebastian, hogy nem toboroztam sötét árnyvadászokat, hogy nem dörgölőztem a lábszárához.. Tudjam is én. Valamit mindig talál, amit nem helyesel velem kapcsolatban. Néha azt hiszem, hogy kiismertem a következőben pedig sajnálatos módon szembesülök az ellenkezőjével.

Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members

Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

-- szabad játéktér --
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?

Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


winnie  & sebastian
what do you want?

Semmi sem egyszerű. Az élet végképp nem. Mikor már azt hisszük, hogy sikerült valamit elérnünk, akkor veszi el a legtöbbet tőlünk. Próbálkozhatunk újra meg újra, de sebesülten koránt sem egyszerű újra felállni és ugyanolyan lendülettel és lelkesedéssel felállni és harcba lendülni. Egy pofon után mindig nehezebb felállni. Akkor még inkább, ha egy olyan személytől kapjuk, akiért az életünket is odaadnánk. Nem tudom, hogy mikor lett ilyen fontos a számomra. Talán mindig ilyen fontos volt csak elnyomtam magamban az érzéseket, amelyek arra ösztönöztek, hogy lépjek valamit. Hiszen tudtam, hogy a sérült lelkét soha nem tanították meg szeretni. Egyszerűen csak a gyűlölet fűtötte mindig is. Szeretném azt mondani, hogy ez másképp is lehetett volna. Az idő kerekét azonban visszafelé már nem tudjuk tekerni el kell fogadnunk azt, amink van. Mind a ketten sérültek vagyunk a magunk módján még akkor is, ha mindezt nem akarjuk elismerni.
- Mondd meg te. Nem én pofoztalak fel téged. - Furcsán gyengéd. Valami nem stimmel. Utálom, hogy nem tudom milyen játékot űz most, de amit talán ennél is jobban, hogy működik. Szinte úgy simulnék bele a tenyerébe, mintha mi sem történt volna. De nem hatolhat át a falamon. Nem engedem, hogy újra bántson. Soha többé. Nem egy báb vagyok, egy feláldozható személy. Igen is érek annyit, mint az a nyomorult Fairchild. Sőt még többet is.
Szavai egyáltalán nem nyugtatják meg a lelkem. Sokkal inkább felbőszítenek. - Nem érted igaz? Mindig az van, amit te akarsz. Sosem kérdezed meg, hogy én mit akarok. Ha pedig megmondom, hogy takarodj a közelemből nem vagy képes még arra sem, hogy ezt tiszteld. Nem tudom milyen beteges játszmát folytatsz Jonathan vagy Sebastian vagy tudjam is én, hogy kinek képzeled magad.. Ha azt mondom menj el, akkor menj el. Nem akarlak a közelemben tudni. Kergesd inkább a kis Clarissa-dat egészen a halálba. - Nem tudok tisztán gondolkodni mellette. Pedig már a hűségrúna sem borítja hófehér bőrömet. De erről neki nem szabad tudomást szereznie. Lehetőleg soha. Talán nem is élném túl.

Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

elowen & sebastian

 Kicsit sem érzem úgy, hogy ezt a hozzáállását sokáig fogom tűrni. A türelem fontos eleme egy árnyvadásznak, azonban nem véletlen vagyok én a korcs, a torzszülött, aki sok mindenben jócskán eltér a legtöbb árnyvadásztól. Van, amiben jobb vagyok és van, amiben pedig rosszabb. Azt hiszem, hogy a türelem az utóbbihoz sorolható.
Amint hátat fordított, haragosan szívtam magamba a levegőt, miközben markomba szorítottam a takaró egy részét, levezetve ezáltal minimálisan a mérgemet. Sohasem tűrtem, ha ellenkezett, de ezt talán senkitől sem tűrtem el. Nagy szerencsém volt azonban, hogy hátat fordított, mert akkor most látná, hogy íriszeim fekete burkot vontak magukra. Izzott bennem a harag, járt szívemben mint egy vad féreg ami nem csinál mást, csak engem vezényel. Azonban amire utasít, nem fogom teljesíteni hisz nem azért jöttem, hogy aztán események nélkül távozzak. Ezt talán még ő is érzi.
Illatát magamba szívtam, szinte erőszakosan, midőn ezáltal elérem, hogy szemeim visszanyerjék színüket; lassan, de halvány nyugalmat merítettem illatából.
- Nem szeretnék neked ártani. Mi okom lenne rá? - Aki a legtisztábban lát, az most azt láthatná, hogy Elowen mellett egy alattomos kígyó fekszik aki várja a pillanatot, mikor igézheti meg, hogy aztán megehesse. Még én magam sem tudom, hogy mit akarok vele kezdeni. Csak azt tudom, hogy akarom őt, ahogy Clary-t is.  
- Akkor csak tégy úgy, mintha nem lennék itt. Ahogy bárki más, úgy én is azt javaslom, hogy pihenj. - Néhány pillanatig még rajt hagyom szikrázó tekintetemet, majd szép lassan a hátamra fekszem rá, nyugton hagyva magam mellett karjaimat; finoman szemhéjaimat is hagyom, hogy elnehezedjenek ezáltal szemeimet le is hunyom kimerülten.
- Nem foglak elhagyni. Megígértem. - Finoman suttogom magam elé a levegőbe, mégis a mellettem fekvő lánynak címezve. Nem fogom elhagyni, elvégre szükségem van rá. Titkon neki is rám, és én ezt ki is fogom használni.
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?

Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


winnie  & sebastian
what do you want?

Nem érdekelt, hogy kopogtat. Nem érdekelt az ég világon semmi. Én nem akarok tőle semmit sem. Ki akarom zárni az életemből, mert egyértelműen, hogy ő fogja okozni a vesztemet. Lehet, hogy neki az elvetemült mániája Clary-vel szemben az, amit külső szemlélőként meg tudok állapítani, hogy beteges, de ennyi erővel azt is el kell tudnom fogadni, hogy én sem állok éppen a legjobb módon hozzá az egész helyzethez. Nem lenne szabad engednem, hogy ennyire közel férkőzhessen az életemhez. Hogy belopja magát a szívembe mégsem tudom csak úgy elengedni őt. De, ha ragaszkodni fogok hozzá a jövőben is, akkor azt akarom, hogy az magam miatt legyen ne pedig egy nyamvadt rúna miatt, amit még akkor rajzoltunk fel egymásra, mikor fel sem fogtuk, hogy mit is jelent igazából a végletekig hűségesnek lenni a másikhoz. Bár engem a felrajzolása lehet, hogy bajba kevert, de azóta sem tudok kilábalni belőle. Szükségem van rá. Ugyanannyira, mint a levegőre. Ettől pedig még jobban fáj az egész.
Legszívesebben azt mondtam volna, hogy cseszd meg a bocsánatkérésed. De nem szokott bocsánatot kérni. Azonban vele már igazán nem lehet tudni, hogy mindez valami álca csak mindössze, vagy ténylegesen komolyan gondolja. Szerintem még Ő maga sem tud igazán kiigazodni a gondolatain és az érzésein. Bár már az is csoda lenne, ha rájönne, hogy van neki. Nem az a szörnyeteg, aminek Valentine nevelte. Sosem volt szörnyeteg. Azt hiszem már túl késő, hogy visszacsábítsam a helyes útra. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nekem is eszeveszettül követnem kellene.
Erős késztetést fut végig a testemen, ahogyan megérinti a tenyeremet, hogy elhúzzam tőle a kezemet, de végül nem teszem meg. Csak némán bámulok a szemeibe pár másodpercig, mielőtt megszólalnék. - Mégis miért kellene elhinnem egyetlen egy szavadat is? - Tekintetem teljesen rideggé válik és inkább el is húzom a kezemet tőle és hátat fordítok neki, hogy biztosítsam a titkomat. Nem akarom, hogy tudja a rúna már nem borítja az én testemet. Hogy csak az ő karján díszeleg, ami Őt kötelezi arra, hogy hűséges legyen hozzám. Hogy mindig mellettem legyen. Mit sem sejt, hogy engem a rúna nélkül is erre kötelez a szívem, a lelkem. - Menj el. - Nem akarom látni az arcát, egyszerűen nem lennék képes a szemébe mondani. De szükségem van a térre. Egy kis időre, hogy feldolgozzak mindent. Hogy elengedhessem, hogy szabad lehessek..


Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

elowen & sebastian

 Háromszor megkopogtattam mutatóujjam ujjpercével az ajtaját, s illedelmesen vártam néhány másodpercet és csak akkor nyomtam le a kilincset. Nem zárta kulcsra az ajtaját, csak hangosan becsapta amit én egyáltalán nem vettem zokon. Meg kellene értenem a sérelmeit de nem tudom átérezni a fájdalmait, bármennyire is elvárná. Azt amit tettem sohasem fogom megbánni, ha kell, képes vagyok újra és újra megtenni vagy akár sokkal tovább is menni; de ez még nem jelenti azt, hogy nem érdeklem őt, elvégre akarom őt mindennél jobban. Valóban, Clary is ugyanolyan részese az életemnek ahogy ő, de Elowen számomra az elsődleges és nem hagyom, hogy elveszítsem. Mert ha az enyém nem lehet, akkor senkié se! (..) Amint beléptem és bezártam magam mögött az ajtót finoman, mindössze csak annak lehetek szemtanúja, hogy az ágyán fekszik látszólag nagyon is megterhelve önmagát a gondolataival. Ismertem őt már mindennél jobban és azt is tudom, hogy az e féle duzzogásai nem fognak olyan sokáig tartani mint amennyire ő azt tervezi. Mindkettőnknek szüksége van arra, hogy tisztább gondolatokkal tudjunk megbízkózni a történtekkel és ha rajtam múlik, akkor igyekezni fogok ezt korrigálni. Szükségem van rá és nem hagyom, hogy elveszítsem.
- Sajnálom, Elowen. - A lehető legóvatosabban ültem le az ágyának a sarkára, midőn íriszeimmel csak is őt pásztáztam; némileg kalandozva hagyva testének vonaglásán az ágyon. De nem sokáig, hisz hamarabb csak magam elé kezdtem a teret szemügyre venni. - Tudod, hogy mindig visszatértem hozzád. Vagy mindig visszatértél hozzám. Én megesküdtem, hogy nem foglak elhagyni és te is megesküdtél, hogy te sem hagysz el engem. - Ekkor bal tenyerem jobb karomra siklik, pont oda, ahova felvéstük egymásnak a rúnát amely az árnyvadász világ előtt is összeköt bennünket egy életen át. - Nem fogok neked hazudni, ezt te is tudod. De... - Mély levegőt vontam magamhoz, s óvatosan aztán kifújtam magamból a felhasznált oxigént. Azt követően finoman hátradőltem, ezzel is ő mellé feküdve. Oldalamra helyezkedtem, pontosan felé, és könyökölve megtámasztottam magamat, míg szabad karommal közelítettem hozzá, és tenyerébe csúsztattam ujjaimat, egészen finoman simítva. - ... Igazad van, egy idióta vagyok. De ettől még te vagy nekem az egyetlen. - Szemeibe néztem ekkor s igazán most voltak kékek az íriszeim, amint kimondtam amit nem szoktam sűrűn megtenni. Most az egyszer nem manipulálni akartam őt, hanem valóságosan kimondani azt amit már az elejétől fogva tudtunk.
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?

Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


winnie  & sebastian
what do you want?

Nem számítottam arra, hogy bárki is lesz itt rajtam kívül. Egyrészt örültem is volna neki, ha így lesz, mert őszintén egy kis magányra vágytam. Szükségem volt arra, hogy összeszedjem a gondolataimat és végre újra megtalálhassam önmagamat, vagy egyáltalán rájöhessek arra, hogy valaha sejtettem-e azt, hogy mégis ki is voltam igazából. Minden olyan kusza az életemben, mire kettőt pislogok már egy teljesen új életet élek, amibe nincs beleszólásom. Az érzéseim ennél csak zavarosabbak, hiszen ott van Dorian, aki egyértelműen mindenben támogat, mint egy jó barát és habár az utóbbi időben elmélyítettük a kapcsolatunkat, aminek talán köze lehet a Sebastian-tól kapott pofonhoz, de mégsem érzem azt, hogy fair lenne vele, vagy velem szemben ez a helyzet. Habár egyikünk sem mondta ki azt konkrétan, hogy ez bármi komoly lenne egy részem sejti, hogy valami olyasmi felé torlódunk. Vagy pedig egyeneset egy jéghegy felé, amivel a kettőnk kis békés utazása egy katasztrófává válik. Mikor rájövünk, hogy vannak olyan határok, amelyeket jobb nem feszegetni.
Értetlenül állok a helyzet előtt, ami éppen a konyhámban történik. Hogy most mégis mit csinál? Főz? De mégis miért? Ha azt gondolja, hogy ettől el fogom felejteni azt, ami történt, akkor azt várhatja. Mert eszem ágában nincs fátylat borítani mindenre csak azért, mert éppen olyan illatok keringenek a konyhában, amitől összefut a számban a nyál. Fura, mert nem érzem, hogy éhes lennék. Sőt inkább kavarog a gyomrom. - Nem kérek. - Rázom meg a fejemet, hogy ezzel is még inkább kifejezzem a számára nekem nincs szükségem semmire sem tőle. Ahogyan ő sem igényli túlságosan a segítségemet. Összefont karokkal figyelem minden egyes mozdulatát, de arra külön odafigyelek, hogy ne kerülhessen túl közel hozzám. Nem bírnám elviselni. Most nem.
- Nem uszítottak én senki ellen csak elmondtam, hogy mekkora idióta vagy. A véleményem ezen szempontból még nem változott. - Ha meg akar ütni, akkor hajrá. De ne gondolja most azt, hogy nem fogok visszaütni. Mert lehet, hogy akkor visszafogtam magam, de az utóbbi időben rendeződtek annyira a gondolataim, hogy ne tegyek neki még egy ilyen szívességet.
- Nem, nem vagyok éhes. Tudod ebből egy fikarcnyit sem kértem, úgyhogy felőlem az egészet elviheted magaddal azzal pedig távozhatsz is, mert nincs mit mondanom a számodra. - Azzal pedig sarkon fordultam és elviharoztam a szobámba, ahol bevágtam magam után az ajtót és az ágyra dobtam magam. Na, persze majd főz itt nekem és minden meg van bocsájtva. Hogyne. Úgy is csak egy eszköz vagyok a számára. Koránt sem jelentek neki annyi, mint Ő nekem. Ezt be kell fejeznem. El kell őt engednem. De hogy tehetném, ha szó szerint bemászik az ablakon?


Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

elowen & sebastian

Nem döftem át a tenyeremen a kést, de még csak nem is próbáltam meg végighúzni az élét a karomon. Jelenleg a konyhaeszközről a sütés jutott eszembe és néhány gondolatkép, amikor is kíváncsiságból majdnem mindennap megfigyeltem egy szakács főzésmenetét. A családból persze senki sem tudott főzni, én pedig csak kíváncsi voltam, hogy én ez alól mennyire lennék kivétel. Rengeteg receptet tanultam meg pusztán annyiból, hogy ha tehettem akkor lejártam konyhákra, tehát az agyam majdhogynem egyik félteke kész szakácskönyv. De egyértelműen nem magamnak szoktam főzőcskézni, hisz én megeszem a moslékot is, ha kell. Sőt, kimondottan hozzászoktam már. Bárhogy is nézzük, a kutyák is csak moslékot esznek.
Nagyon sok recept felkeltette az érdeklődésemet, és álmodoztam arról, hogy vajon milyen ízük lehet, de volt egy nagyon különleges számomra amit még eddig nem sikerült megcsinálnom senkinek sem. Körülbelül tíz éves lehettem, amikor a szakács néhány csirkecombot vett elő az asztalára, mert hát a vendégek megszerették volna kóstolni a nap főajánlatát. Eléggé érdekes hozzávalók kellenek hozzá ezért még beszereztem néhány szükséges hozzávalót és újra visszajöttem Elowen lakására. A cselekedeteim nemes egyszerűek. Ha az utolsó találkozásnak hagynám az akkorit, akkor sohasem birtokolhatnám. Márpedig másé nem lehet.
Tehát, ami szerepelt a cetlimen: két darab csirkecomb, egy kisebb ananász, papaya és mangó ízű tea, basmati rizs, egy egész citrom, méz, cukor, só, olaj, kandírozott cseresznye, tejszín és vaj. Előkésztettem egy fadeszkát és egy serpenyőt amit találtam a konyhájában épp, és egy ujjnyi olajat öntöttem a serpenyő belsejébe és azt közepes lángon hagytam nyugodni. Amikor szép kérges lett mindkét oldaluk, hagytam tovább párolni némi víz alatt amihez hozzáöntöttem az ananász megmaradt levét és a citromot is. A rizst hagyományos módon főztem meg és pároltam, ám most a tea levében hagytam, hogy azt szívja fel. Amikor a karamellt is megcsináltam, megforgattam bennük az ananászszeleteket, de mikor ráhelyeztem volna a karamellizált szeleteket egy tányérra, a hátam mögött lépteket és rá hamar Winnie hangját észlelem.
- Szia Winnie. - Míg ő látszólag durcásan szorongatta a karját, én csak szelíden rámosolyogtam, nem foglalkozva azzal, hogy ha tovább bámulom őt akkor dobhatom ki a megkeményedett karamellámat. - Egy pillanat. - Nem törődve semmivel sem vele, még befejeztem az utolsó ananászszelet karamellizálását és amint végeztem, az edény aljában még meglátom a maradék pár falatnyi karamellát. - Kérsz? Nem akarom kidobni. - Letettem az asztalra, ha pedig megkívánja, felőlem megeheti a maradék karamellt ami megmaradt.
- Ez eléggé relatív, hogy nincs rád szükségem. Akkor abszolút nincs, ha Clary ellen szeretnél beszélni. De ha mással foglalkozol, mondjuk tegyük fel... - gondolkozva összehúztam az ajkaimat, de persze ez csak mind a játék része. - Isten ne adja velem, mint régen, akkor semmi gond sincs. Na de... -Nem szerettem volna tovább lovagolni a témán, egyelőre örülök, hogy újra élhetek tehát most jobbnak látom, ha a mi kibékülésünkre koncentrálok. Egyáltalán nem bántam meg azt a pofont, megérdemelte.
- Remélem éhes vagy. - Ezzel a mondatommal megszüntettem a részemről a témát, és az asztalra egy tányért helyezek ki és megfelelő evőeszközöket, hogy már csak le kelljen ülnie. Ha nem is éhes, kétlem, hogy ellenállna az ételnek a konyhában keringő illatoktól.
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Bronx :: Lakónegyed-
Ugrás: