descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Elowen kuckója
if i cannot move heaven, i will raise hell
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?

Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


winnie  & sebastian
what do you want?

Az utóbbi időben rengeteget gondolkodtam. Bármennyire is szerettem volna száműzni a gondolataim közül Sebastian-t valahogy sikerült befészkelnie magát és ez egyáltalán nem tetszett nekem. Amióta egy hatalmas pofon landolt az arcomon szerettem volna elmenekülni. Mindössze az igazat mondtam és mégis most először kezet emelt rám. Olyan fájdalmat okozott, ami megtörte a lelkemet egy kicsit. Csak úgy, mint a halálakor. Elveszítettem őt. Clary iránt érzett függősége soha nem fog megszűnni.. Ezen még én sem változtathatok. Egy végleges és fájdalmas döntést hoztam meg, mikor elmentem a Néma Testvérekhez azzal a kéréssel, hogy levegyék rólam ezt a rúnát. Bonyolult volt, de megérte. Fájdalmas. Szinte a lelkem beleszakadt. Talán egy kicsit bűntudatom is volt miatta. De el kell őt engednem és ez volt az első lépés. Nem lehetek olyasvalakinek az oldalán, aki nem akarja, hogy ott legyek.
Talán a rúnalevételnek köszönhető, hogy nem alszom túl jól, hiszen azóta minden áldott este felébredek. A rémálmaim visszatértek. Pedig már azt hittem, hogy kezdek búcsút inteni neki, hiszen Dorian társasága üdítő volt a számomra. Főleg azok után, hogy Sebastian meghalt. Most pedig újra él. Örülök neki, de mintha a mostani visszatáncolással együtt megváltozott volna. A lelke még sötétebb útra tévedt. Már egyszerűen nem tudom, hogy megmenthetem még valaha is.
Az eldugott miniatűr kis lakásom felé tartottam, mert nem akartam az intézet falai között lenni és most nem is éreztem úgy, hogy a tündérek népe közé kellene mennem. Nem mehetek oda mindig akkor, mikor magam alatt vagyok. Ez a házikó pedig pont elég menekvés számomra a világ elől. Még azé a nőé volt, aki úgy őrködött felettem, mikor az intézetbe kerültem, mintha az őrangyalom lett volna. De szegény ma már nem él. Így mondhatni mindenére én tettem rá a mocskos kis mancsomat.
Már éppen indultam volna a fürdőszoba felé, hogy vegyek egy hűsítő zuhanyt és megpróbáljak még egy kicsit pihenni, amikor észrevettem egy sötét árnyat a konyhában. Megfagyott az ereimben a vér és szinte automatikusan a rúna helyéhez tapadt a tenyerem. Tudtam, hogy már nincs ott. A hosszú ujjú felsőm eltakarta ezért senki nem láthatta a különbséget. Mégis rettegtem, hogy rájön. Ha pedig megtudja.. Talán meg is öl.
- Mit akarsz tőlem? Legutóbb úgy tűnt nem veszed hasznomat.. Úgyhogy nem értem, mit keresel a konyhámban. - Próbáltam a lehető legridegebb lenni vele, habár szinte belesajdult a szívem.

Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

elowen & sebastian

Két karomat teljesen nyugodtan hagytam nyugodni az asztal felületén. Nem szólok semmit, de még csak nem is mozdulok; kényelmesen ültem az asztal egyik székénél, mely pontosan az étkező bejáratának háttal volt. Valamiért most nem lennék kíváncsi Elowen reakciójára amint meglát és ezért is választottam azt a helyzetet, hogy inkább ne is kelljen abban a pillanatban látnom az arcát.
Mély levegőt szívtam tüdőm járataiba amint lehunytam íriszeimet békésen. Jelenleg friss és hajnali órát írunk, de már vagy egy órája biztos, hogy itt tartózkodom a házban. A nyitott ablaknál nem csak a szúnyogok jöhetnek be, hanem mondjuk én is, de a nyitott ablak helyett is találtam volna más bejutást ide. Szükségem van arra, hogy lássam őt és számon kérjem, hogy még is hova tűnt az, amit már régebben felrajzoltunk egymásra. Clary-re tett megjegyzése az, ami végett eljárt a kezem, de ez még nem jelenti azt, hogy Clary többet jelent számomra, mint ő. Én fejben, és a szívem helyén is tudom, hogy az akire vágyom, az csak is Elowen.
Megteheti, hogy elmenekül előlem. Megteheti azt is, hogy megpróbál megölni. De a múltunk közös és ő az egyetlen, aki ismer engem, teljes lényemet. Fegyvere van ellenem és nem fogom hagyni, hogy azt felhasználhassa ellenem. Ő csak is az enyém és senki másé nem lehet. Ha kell, örökké a démonja leszek. (...)
Mind a tíz ujjaimat a markomba húztam erősen, némileg a feszültség generálásától. A nyugalmam egyébként nagyon pontos és stabil, azonban a történtek kellően megingattak fejben, lélekben és viselkedésben is egyaránt. Eddig úgy éreztem, hogy én vagyok a győztes és én leszek az, aki apámhoz hasonlóan legyőzhetetlenné válik, de ahogy ő; úgy én is gyengültem vele együtt. Az ő halálával úgy érzem, hogy minden odaveszett. De tudom, hogy ez még nem a vég és látni fogom még őt valaha. S bár létem minden rostját neki köszönhetem, miatta lettem szörnyeteg, miatta nem lehetek az, aki, de nem fogok róla lemondani.
Az asztalon lévő kisebb fajta késre terelődik tekintetem és minden egyes figyelmem. Néhány ujjam meglazul, azt követően pedig a kés irányába nyúlok, hogy szemügyre vehessem. Vajon mennyire éles?

Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members

Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

-- zárt játék --
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?

Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


winnie  & milo
i can't lose you too

Még most sem tudok szembenézni a ténnyel, hogy nincs többé. Nem lehet, hogy tényleg elveszett. Minden áldott nap kegyetlenül emlékeztetnem kell magam arra, hogy nincs már többé. A képzeletem által szült megnyugvás is már nem tesz semmit, csak mosolyog és támogat. Már nem tudom megérinteni anélkül, hogy ne válna köddé. Ilyenkor mindig elidőzök az emlékeimben, ami habár koránt sem volt valóságos. Számomra éppen elég valós volt, ahogy ajkait a sajátomon érezhettem. Az érintése. Minden olyan valóságosnak tűnt, hogy szinte beleégett minden egyes pillanat az elmémbe. Azonban nem kapaszkodhatok szüntelenül egy emlékképbe, ami még csak valóságos sem volt. Szükségem van valakire, aki megértheti a veszteségemet. Ez pedig nem lehet más, mint Milo. Nem mondhatnám, hogy annyira közel lettünk volna egymáshoz. Legalábbis nem teljes egészében. A szeretet, a hűség, amit Sebastian iránt éreztünk az összeláncolt bennünket. Mintha összeláncoltuk volna a lelkünket anélkül, hogy különösebben egymás életéből kivettük volna a részünket. Nem voltak szükségek szavakra, érzésekre. Csak megértettük egymást. Nekem pedig erre volt szükségem. A királynő színe elé nem akartam állni, ahogyan az árnyvadászok előtt sem mutatkozhattam ilyen ramaty állapotban. Talán még valakinek feltűnne végre, hogy melyik oldalon is állok azzal pedig már tényleg mindent elveszítenék. Ezért volt szükségem RÁ. Ő segíthet nekem. Habár már annak is hálás lennék, ha olyan mélyre taszítana, ahol az elmém újraeleveníti a képzelgéseimet, amit a fájdalmam szült a halálának éjszakáján. A rúna helyét minden áldott reggel megnézem, hátha visszatért, vagy legalább haloványan ott virít a kezemen. Az igazság az, hogy néha már annyira szeretném, hogy ott legyen, hogy oda is képzelem. Pár pislogás után kitisztul a látásom és egy kisebb csalódottság költözik a lelkembe. Mégis a remény valahogy soha nem hagy el. Legalábbis nem teljesen. Nem örökre.
- Milo? - Gyengéden ejtem ki a nevét, mikor megpillantom az alakját és, mikor a figyelmét nekem szenteli egyszerűen átszelem közöttünk lévő távolságot és a karjaiba vetem magam. Szükségem van valamire, ami valós. Ami megvigasztalhat. Valamire, ami betöltheti a bennem keletkezett űrt, mindenféle kérdés nélkül.

Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members

Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

♥️♥️♥️
Ajánlott tartalom

all the stories are true

2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Bronx :: Lakónegyed-
Ugrás: