descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Silver Bullet
if i cannot move heaven, i will raise hell
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members

Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

-- szabad játéktér --
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Harmonya &  Jayden
If the crocodile ate the enemy does not mean that it became your friend.
 A városban nem nehéz megtalálni a falkát, mióta a Silver pub megnyílt. És habár a farkasok törzshelye az nem jelenti azt, hogy a többi természetfelettit nem látnák szívesen – habár az ajtóra mágiával fel van tüntetve, hogy vérszopóknak kívül biztonságosabb -, sőt néha még egy-egy mondén is megfordul az asztaltársaságoknál. Tehát nem egy elit kocsma, de minden vérfarkas aki a városba jön, legalább hamar értesül róla, hogy itt kell lejelentkezni. Jayden ezért külön felelős, hisz bétaként az ő feladata is ellenőrizni ki mászkál a városukban, és milyen szándékkal. Hogy élvezi? Legtöbbször igen. Amolyan végrehajtóként kevésbé kötik a szabályok amik a többi falkatagot, és rangjának köszönhetően csakis egy farkas kérdőjelezheti meg a döntéseit. Kényelmes, és egyben praktikus is, ámbár néha még az az egy is igen bosszantó tud lenni. Ennyi utazással viszont nem lenne értelme átvenni a vezetést, és egyébként sem vágyik rá, hogy minden falkatag hozzá menjen rimánkodni ha ráesik a alapács az ujjára, vagy épp két hete nem dugott az asszonnyal. Az a pár száz év ami a háta mögött van, az efféle….lényegtelen dolgok felé érzéketlenné, már-már allergiássá tette. Kevesen vannak akik igazán felkeltik még az érdeklődését, és annak a fele is nőnemű.
- Zárj be ha ezt bezúztad. – törli meg a ezét egy rongyban, habár a gépzsír, az olaj és egyéb roncstelepen fellelhető anyagok miatt az a rongydarab aligha segít, inkább még azt is bepiszkolja. Ledobva az anyagot lép ki a konténerből, és indul meg a motorja felé. Orra már rég hozzászokott a fém és a rozsda szagához, és az olaj facsaró bűzéhez, a zajhoz amit a bezúzott autók keltenek, és a fémes hangok amivel bevontatnak egy-egy autót. Ugyan az ilyen melós napok után jól esi egy kis néma csend, mégsem lenne képes valami emberekkel teli szar helyen melózni. Pár óra sem kéne, és félő, átharapná valaki torkát. Más vérfarkasokkal szemben – lévén ő az elsők között pottyant erre a szaros bolygóra – benne több az állat, mint az ember. Bánja? Nem. Érdekli, hogy mást bánt? Nem, csak tartsa meg magának az a senkiházi a véleményét.
Órák múlva, a sötétség beállta után indul csak el otthonról, a szokásos helyre ahol így Péntek este kiengedheti a fáradt gőzt és leguríthat egy-két jobb féle italt. Nem hiába ritkán jár más merre, itt legalább tudják, hogy utálja a sört, belépve elég rápillantania a pultosra, az már tölti is ki a szokásos whiskyét míg jómaga a hátsó asztalokhoz sétál, ahol rendszerint a kártya folyik. Vált pár szót a hozzá lépőkkel, és köszön azoknak akik köszönnek neki. Orra beissza a kocsma levegőjének illatát, érzi, hogy ma is lézeng egy-két mondén bent, s ha a szimata nem csal, a szebbik nemből valók. Nos, ez a másik ok amiért nem szeret eljárogatni. Ide csak azok a nők jönnek akik szeretik a veszélyt. És a hiedelemmel ellentétben attól még hogy házhoz jön a hús, még le kell vadászni. Az álló farkú kispöcsös korszakát már kinőtte, hogy egyik klubot a másik utána járva keressen valakit egy éjszakára. A halandó nő amúgy is mindig megérzik ha valaki kicsit több mint mások. Még az egészen ostobák is, akikben szemernyi fogékonyság nincs az árnyvilágra.
- Jókor jössz, épp most kezdjük a következő kört. – nyit mintegy köszönésképp Dex, és már oszt is az épp leülő Jaynek.
- Klay merre? – pillant az üres szék felé az asztalnál, miközben megérezik az itala, hála a szemrevaló pultosnak, ujjai köszönésképp kúsznak fel a feszes combokon, egész felvándorolva a rövidnadrág varratáig a belső combjánál. De nem fordít sok figyelmet a nőre, várja a választ amire a szokásos érkezik: valami mondén nővel kamatyol, azért késik. – Remélem azért a gyereket nem hagyta otthon egyedül. – fiatal farkas, és közel a telihold, nem csak az a mondén szuka fogja cakkosra karmolni, ha nem lesz a kölyke mellett, ezt még kimondatlanul is tudja Dex, ahogy találkozik a tekintetük.
- Küldök neki egy SMS-t biztos ami biztos… - húz egyet a söréből, és már veszi is elő a készüléket. Amint végez, végre oldottabban indulhat a következő kör, és Jay alig várja, hogy újabb pénzt nyerjen a három balféktől az asztalnál.
Órák telnek, és a pénz csak nő az asztalon, a vadállat pedig egyre jobban unja magát. Semmi provokáció, sem beszólás nem használ a mai nap, ez pedig kissé lelohasztja Jay kedvét. Kurvára nem a nyugis estékhez szokott. De a következő lapjáráskor nyílik az ajtó, oda sem fordul, mert a hűvös szél szinte körberohan a helyiségben, végighordozva a boszorkány illatát. Nem gyakran üzletel velük, és az emlékezete még mindig jó, illatok terén is. Pontosan emlékszik miféle találkozás hozta össze őket, már csak a nevet kéne kikutassa az emlékezetéből, ám ez mindig is gyengesége volt. Vagy talán nem épp a neve érdekelte a nőben? Valószínűbb. Érzi a többieken a feszültséget, némelyek nincsenek túl barátságos viszonyban a warlockokkal. Jaynek kutya mindegy épp ki vagy mi az, amíg nem vérszopó. Nem is fordul hátra, míg az asztaltársaságán pontosan látja merre jár a nő, és mikor is lép közelebb. Vajon mi hozta ilyen későn erre a barátságos és szívélyes helyre? Farkasát ugyan ingerli, amint a nőszemély letelepedik az asztalra, mintha csak övé lenne a hely, és bosszantja a mozdulat amivel a – már sokadik – pohár whiskyét emeli az ajkaihoz. Pillantásában amivel végigsimogatja a nőt a farmerjától, a puha torkán keresztül egészen a szeméig felvillan a bestiája, nem épp kedves és üdvözlő szándékkal. Persze ennyi nem fogja kihozni a sorából, azon kívül, hogy bosszantja mint farkast a bolha, inkább a lapjai felé fordul, eleresztve a nő megjegyzését, amit a közben ejt, miközben koppan a pohara az asztalon.
- Úgy érzem, ezt a kört megint csak én nyertem…de azért kíváncsi vagyok a lapjaitokra. Vagy…akarja valaki esetleg dobni a sajátjait? – mintha a boszi ott sem lenne folytatja a társalgást, részben mert tudja, hogy ez meg a nőt fogja bosszantani, részben pedig mert valóban nem kíváncsi még a társaságára. Egy nő miatt sem dobta eddig még el azt ami a keze ügyében akadt épp szórakozás, vagy feladat, nem most fogja elkezdeni, egy rég látott behatóan ismert ismerős idegen miatt. Mellesleg még mindig fogalma sincs hogy a faszba hívják a nőt, azt persze vígan fel tudja idézni milyen bugyiban látta legutóbb. Vajon most is az a csipkecsoda van rajta? Gondolatai közül az újabb nyerő lapok rántják ki, mire elégedetten vigyorodik el, de szeme akárcsak mindig, nem mosolyog vele. – Még egy kört?-
- A faszt. Az asszony már így is kinyír, ha a maradékot is eljátszom. – dobja be a törölközőt Dex, de pillantása feszülten néha a boszorkányra téved, akár csak a többieknek. Szánalmasak.
- Én a maradékot inkább eliszom kösz. – így Heath, mire a többiek helyeslően bólintanak és állnak fel az asztaltól, megfutamodva a furcsa légkör elől. Jay farkasa megvetően fordul egyet a bensőjében, milyen farkas az aki megfutamodik egy nőtől? Béta létének egyetlen hátulütője, hogy az ilyen gyenge senkiket is el kell viselje a falában.
- Mi hozott éppen ide? – szedi közben össze a kártyát, csak egy pillanatra nézve fel a nő szemeibe kérdőn, majd kevergetni kezdi a paklit ráérősen. H-val kezdődött a neve? Tuti valami megjegyezhetetlen elvont, de csajosan sokatmondó lesz…csak jutna eszébe…
❖ Megjegyzés: Legközelebb nem késem ennyit. ❖ Zene: - ❖ Szószám: Ide
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Harmonya &  Jayden
xoxo

"Ne feledd, Pillangó. Néhány nap csupán. ; ) S."

Ingerülten, s növekvő félelemmel haraptam rá a számban fityegő cigarettára. A fekete betűk olybá' tűntek, mintha gúnyosan vihogtak volna végtelen kínomon, szemernyi együttérzést sem mutatva. És ez már nem az első alkalom volt; az omniózus találka óta - azaz cirka négy napja -, ez már a sokadik sms volt. Egytől-egyig barátságosak voltak, mondhatni aranyosak a sorok végére bigyesztett hangulatjelekkel, mindeközben viszont minden egyes betűből sütött a rejtett fenyegetés. Solomonnak nem kellett leírnia a tényeket ahhoz, hogy teljesen tisztában legyek velük; miszerint, ha nem cselekszem az ő kedve szerint és megtagadom eszement parancsait, igencsak könnyen búcsút mondhatok amúgy halhatatlan életemnek. Nem voltak valami rózsásak a kilátásaim, ezt már rég be kellett volna látnom... Egy elkeseredett sóhajjal csúsztattam a farzsebembe a mobilt, s megindultam az embertömeggel együtt, át a várakozó kocsik tengerén, miközben magamban önön ostobaságomat átkoztam. Igazán lehettem volna okosabb is; azonban egy mélyen elrejtett, naiv részem valamelyest bízott abban, hogy a férfi nem háborgat tovább, ha nem adok magamról életjelet. Ez azonban kislányos álom volt csak; a helyzet rövid időn belül rosszabb lett. E-mailek és névtelen levelek a postaládámban, amelyeknek jelenléte nem kellett volna, hogy megdöbbentsen - hiszen tisztában voltam vele, hogy Solomon bármire képes, még arra is, hogy játszi könnyedséggel szerezze meg minden lehetséges elérhetőségemet. És nem is ez rémisztett meg - sőt, jót mulattam magamban ezeken a hozzá egyáltalán nem illő módszereken -, a biztosítékot a könnyed hangulat verte ki. Szórakozott velem. Velem. Ez pedig felszította bennem a dühöt, amely tökéletesen keveredve a félelemmel elérte azt, hogy Solomon közelsége és játszadozása ne temessen maga alá. Már régen nem voltam egy a sok kis bábjátéka közül, akik úgy táncoltak, ahogy ő fütyült. Voltak a kis csoportjában még elegen - nem csak boszorkánymesterek -, így bármit is akart, az egészen biztos, hogy nem tőlem fogja megkapni. Éppen ez az elhatározás sarkalt arra, hogy felkeressem azt a rég nem látott ismerőst - vagy hogy is nevezzem azt a bolyhos kis kutyulit -, és kissé elbújjak figyelő tekintete elől. Mert ugyan, nincs az a mocskos pénz a világon, hogy én szemtől szemben megmondjam neki azt, amit gondolok. Talán majd egyszer... Mikor olyan szinten leszek, mint ő. Addig viszont semmi esélyem fellépni ellene és a haragja ellen. Meghalni pedig egyáltalán nem volt kedvem.
Időközben leválltam a sodródó tömegből, s ruganyos léptekkel indultam el az egyik csendesebb utcácska felé. Az est már bekebelezte a sikátort, ami mellett elhaladtam; az egyik lámpa körül egy kövér macska járőrözött, fürdőzve a pislákoló neonfényben, a dugig tömött konténerek pedig a sötétségbe vesztek. Ez nem az a környék volt, ahol szívesen mulattam volna az időmet - sőt, senki épeszű nem töltött volna itt el pár percnél többet. Viszont a kutyuskák konkrétan imádták - vigyorodtam el, miközben szorosabbra húztam magamon vajszínű dzsekimet. Habár nem volt egy életbiztosítás idejönnöm, sokkal inkább tartózkodtam egy falka, netalántán magvadult vérfarkas közt, mint Solomon mellett. Ez pedig csak elárult valamit; mind rólam és a felfogásomról, mind pedig arról az őrültről. Mindemellett, ha a megérzéseim és információim egyvelege nem hazudott - ami szinte lehetetlen -, a férfi, akire nekem éppen szükségem volt, jelenleg éppen itt mulatta az idejét.
Egy pillanatra megálltam, kifújva magam és szemügyre vettem a következő épületen virító 'Silver Bullet' feliratot. Szellemes. Halvány vigyorral az arcomon gyilkoltam meg cigarettám szánalmas maradékát, majd a hajamba túrtam, megigazítva a széltől rakoncátlanná vált tincseket. A biztonság kedvéért még egyszer utoljára a ruhámon is végignéztem; a fehér top tökéletesen simult rám a dzseki alatt, emellett pedig a szoros, fekete farmerrel sem lehetett semmi gond - még vadállatias, férfi szemmel sem. Általában nem fordítottam ekkora figyelmet a külsőségekre - lévén, hogy konkrétan magasról tettem rá, ki mit gondol rólam -, de mivel ismertem a szóban forgó farkaskát, tudtam, hogy mindenemet be kell vetnem annak érdekében, hogy rövidebb időre az oltalmaiba vegyen. Még akkor is, ha ezzel ő egyáltalán nem lesz tisztában.
Ha pedig egy szuka csüngne rajta? Könnyedén leszámolnék azzal is.
Magabiztosan léptem be a helyre. Habár nem volt akkora tumultus, mint amilyenre számítottam, a tekintetek többsége azonnal rám villant, s a hozzá társuló arcok nem éppen a legbarátságosabbak voltak. Egy nagyobb darab, de meglehetősen idős férfi felemelkedett; egy igencsak figyelmeztető pillantásomra azonban azonnal visszacsüccsent a fenekére. Nos, talán volt abban a pillantásban egy kis mágia is... Körbejárattam a tekintetemet. A hangulat mindig ilyen feszült vajon, vagy csak én okoztam? Meglátásom szerint a farkasok kissé zsörtölődő teremtmények voltak, de hogy így bekattani, csak mert betoppantam a kis törzshelyükre? Majdnem megbántva éreztem magamat, de tényleg. Inkább óvatosan indultam el a hely belseje felé, ügyelve minden egyes mozdulatra, amit a többiek megtettek. Ha akár egy korsó vagy üveg rosszul mozdult volna... Alsó ajkamat megnedvesítve szemléltem meg ismét a felhozatalt. Egy pillanatra elöntött a kétség, hogy talán rosszkor jöttem és Jay nincs is itt, azonban amint ez végiggondoltam, már meg is láttam őt a pub leghátsó szegletében, nekem háttal. A hatalmas vigyor akartlanul terült el az arcomon; részint a vele közös emlékek miatt, részint pedig a lehetséges biztonság gondolatáért. Csak meg kell győznöm őt, egy kihagyhatatlan egyezséget kell ajánlanom neki, és minden meg van oldva. Bíztam benne, hogy ismerem annyira; tudjam, mi kell neki. Nem törődve a pusmogásokkal és a morgásokkal, odasétálva hozzá telepedtem le az asztala szélére, és a lehető legcsábosabb mosolyomat villantva rá vettem kezeimbe az italát - whiskeyt -, s kortyoltam bele, mindvégig tartva a szemkontaktust. Kellett az ital, és amúgy is; tudtam, hogy nem tetszik neki ez a cselekedetem. Én pedig imádtam ezt. Végül letéve a poharat, ismét megnedvesítettem az ajkaimat, és végre megszólaltam.
-   Habár jutalomfalatot nem hoztam magammal, de azért remélem nem csak engem villanyoz fel a viszonlátás, édeském.  
❖ Megjegyzés: ne ölj meg     ❖ - - ❖ Szószám: 929
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members

Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: Los Angeles-
Ugrás: