be careful who you trust

the devil was once an angel

Share | 
3-as hallgatóterem
If I cannot move heaven, I will raise hell
Will Parker
❖ Mondén

avatar
i believe that emotions
Keresem :
my only one hannibal
Tartózkodási hely :
● bronx or everywhere ●
Hobbi :
● i'm special agent and criminal profiler ●
Karaktered arca :
● hugh fcknprfct dancy ●
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

alana & will

Némán ordítottam, száraz íriszekkel zokogtam. Nem szóltam, szemeim pedig még csak nem is pislogtak. A hallásom az, ami most szükséges volt; csak hallgattam mindazt amit mond. Nem tagadtam egy percre sem, hogy mennyire megvisel a döntése, az, hogy inkább rábíz más valakire mintsem saját magára. Jack Crawford kérését elfogadtam és minden lélegzetvételem most csak azért van, hogy másokat megmenthessek a biztos haláltól. Nem szorulok más terapeutára, nem szorulok arra, hogy egy idegen kezei közé kerüljek. Hannibal a maga módján hízelgő, de a lepel amit ő visel némileg átlátszó. Azt a leplet szinte megtudnám érinteni és leránthatnám róla de félek attól, hogy ami az anyag alatt van csak megrémisztene. De persze, nem szokásom megszállottan bármit is feltételezni olyasvalakiről aki a legjobb barátomnak az ismerőse, de Dr. Lecter számomra annak ellenére is rideg, hogy mennyire próbál velem kialakítani bármiféle viszonyt. Ez ugyan nem a férfi hibája, hanem én magam vagyok az, aki nem tud és nem is akar másokat elfogadni. Főleg egy ismeretlent akiről azt sem tudtam azelőtt, hogy kicsoda.
Hagyom, hogy az asztalához sétáljon és összeszedje azt amire onnét szüksége van. Én addig magammal harcoltam miszerint jobb, ha most magamra maradok és hazamegyek, de egyik részem pedig inkább marasztalt és parancsolt, hogy maradjak.
- Hannibal-t honnan ismered? - Tettem fel egy nagyon egyszerű kérdést amely ott tart még hisz minden bizonnyal nem fogok akkor elmenni, ha érdekel egy nagyon szükségletes válasz. Nem lenne szükséges Dr. Hannibal Lecter-rel foglalkoznom de nem hagy nyugodni a tudata, hogy mostantól vele kell megosztanom az elmémet.

Alana Sanders
❖ Warlock

avatar
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
new york city ●
Hobbi :
everybody and everything ●
Karaktered arca :
caroline dhavernas ●
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


Will & Alana

- Én... az szeretnék lenni az életedben, akire támaszkodhatsz, akit felkereshetsz az éjszaka közepén, ha épp akkor jut eszedbe valami az egyik ügyről - támogattam őt mindig, most is épp úgy, szemmel tartom, talán jobban is, mint azelőtt, mégpedig Lecter miatt. - Bármit megbeszélhettél velem, ezután sem fog ez megváltozni - nem is tudom, hogy ez most felesleges fecsegésnek számít -e vagy sem, de abbahagytam, és őt figyeltem.
Az érintés a bizalom egyik alapja nálam. Én szeretem Will-t, viszont gyötörnek a kétségek, a kérdések. Hallgatom őt, nem szólalok meg egy ideig. Vállalom, hogy valóban én voltam az, aki dr. Lecter-t ajánlotta maga helyett, hiszen milyen lenne az, ha barátként és orvosként kellene egyszerre ott lennem Willel? Melyikünknek lenne ez nehezebb? Kinek tenne jót ez? Etikus lenne? Sok kérdés akadályba ütközéssel.  Egy pár perc eltelt, de mintha lenyugodott volna. Legalábbis érzem, hogy sokkal nyugodtabbá vált, de mégis valami furcsaságot érzékelek. Feldolgozás. Emiatt maradtam én a barátja, nem pedig más szerepkört betöltő személyiség.
- Sosem kerültelek, Will. Sosem féltem tőled. Nem vagy őrült, sosem hittelek annak - kimondtam határozottan, mert tudom, hogy mire gondol éppen, van egy erős sejtésem, miért hiszi azt, hogy magára hagyom. - Sokkal érzékenyebben tudsz gondolkodni másoknál, sokkal erősebb az intelligenciád, az elképzeléseiddel tudod mennyire sokat segítesz másoknak? - mindent elmondtam most, amit gondolok. - Látom, hogy valami gyötör téged, de nem beszélsz róla sosem. Ezt pedig barátként figyeltem meg, nem orvosként vagy pszichiáterként - alighogy a végére értem, próbáltam lenyugtatni önmagamat azzal, hogy levegőt ki-befújtam párszor.
Hagyom őt gondolkodni, hagyom, hadd vegyen fontolóra mindent... A nézőpontomat nem fogom megváltoztatni, az utóbb elhangzottakat sem vonom vissza. Nem érdekel, ha ez miatt kimegy azon az ajtón, nem fogok ismét az útjába állni. Nem. Most hagyom, hogy válasszon. Elmegy vagy sem.
- Bármikor ott leszek nálad, ha szükséged van rá. Szeretnék neked segíteni, szeretnék veled nevetni, szeretnék meginni veled egy üveg bort, vagy sétálni a szabadban - nyeltem egyet, meghagyva neki a gondolkodási időt, én pedig addig visszamentem a dolgaimért az asztalig, onnan tekintettem folyton vissza, hogy épp mire készül. Marad, megy, megvár, beszélni fog -e hozzám...


Will Parker
❖ Mondén

avatar
i believe that emotions
Keresem :
my only one hannibal
Tartózkodási hely :
● bronx or everywhere ●
Hobbi :
● i'm special agent and criminal profiler ●
Karaktered arca :
● hugh fcknprfct dancy ●
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

alana & will

Egyáltalán nem állt szándékomban őt analizálni. Én nem pszichiáter vagyok és nem analizálok mindenkit ahogy azt ő teszi. Ha pedig ő nem egy pszichopata gyilkos, akkor még csak a helyébe se fogom magamat képzelni. Nem kell ahhoz semmiféle gondolalatokat túlszárnyalnom ha egyszerűen látni akarom a valóságot belőle; én magam is látom, hogy mekkora képzeletbeli falat épített közénk azzal, hogy inkább másra sózott rá. Tehernek érezhet, egy olyan tényezőnek, amitől retteg és nem engem vagy a barátságunkat tartsa szem előtt, hanem a saját maga félelmét irántam. Instabil vagyok de ez még nem jelenti azt, hogy őrült is vagyok ezzel együtt. Én nem vagyok őrült!
Nem akartam tovább ott lenni. Nem szokásom a zavaró tényezők elől menekülni, de most jobbnak láttam, ha nem ostorozom magamat a látványával és a leplezett szándékú szavaival. Szerettem volna azt hinni, hogy az ő kezeibe kerülök mert akkor tudom, hogy az elmémet teljes mértékben biztonságban tudhatom. Tisztában van azzal, hogy egy idegen, ismeretlen mellett én nem tudom magamat olyan mértékben feltárni, bármennyire is akarom, hogy működjön az a terápia. Azonban kénytelen vagyok elfogadni az ő döntését és beletörődni abba, hogy Alana inkább a távolság mellett dönt. (..) Megérinti az egyik kezemet. A lelki súly ami akkor rám nehezedett, leállított mint egy megrakott hajót a horgony. Azonban nem néztem rá, háttal álltam neki és hallgattam tovább, amit még mondani szeretett volna. Annak ellenére, hogy mennyire nem szeretem ha megérintenek, hagyom, hogy azt tegye, hisz ő az egyetlen akiben teljes mértékben megbízom. Mindig is szerettem őt.
- Sajnálom, Alana. - Kezének szorításából kiszabadítom az enyémet egészen óvatosan, zavartan pedig tenyereimbe temetem lassacskán könnyesedő arcomat. - Meg kell értenem a te nézőpontodat is, és ígérem, hogy a lehető leghamarabb megpróbálom feldolgozni a döntésedet. - Aprócska bólintással nyugtázom mondatomat és lassabb mozgással újra felé fordulok, mostanra már sokkalta nyugodtabb kisugárzással. Az amit mondtam, még nem jelenti azt, hogy teljes mértékben elfogadom a döntését. Nem ő az egyetlen, aki tart tőlem. Én ezeknek az embereknek a szemében látom, ha valami nem tetszik rajtam. Alana is szintén tart tőlem. Valószínű ezt még saját magának sem vallta még be igazán.
- Dr. Lecter bizonyára jó terapeuta és ezért ajánlottad őt Jack Crawford-nak. - Erőltetett mosolyt húztam arcomra egy pillanat erejéig, azonban a hangom is nagyon csak megtörtének látszódott. Egyelőre nem csak a gyötrő rémálmokat nagyon nehéz feldolgozni, hanem azt, hogy akinek a bizalmadat szentelted ő maga is kerülni kezd.
- Ha van kedved és időd, átjöhetnél hozzám. Ha a terapeutám nem akarsz lenni, a vendégem attól még könnyedén lehetsz, nem igaz? - Fájdalmasan megremegett a hangom szerény kérdésem közepette. Alana az egyetlen biztos pont az életemben. Még.

Alana Sanders
❖ Warlock

avatar
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
new york city ●
Hobbi :
everybody and everything ●
Karaktered arca :
caroline dhavernas ●
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


Will & Alana

Őszinte embernek vallom magam, hiszen lehet, hogy jól hazudnék, viszont utána nem tudom, milyen érzés kerülgetne engem. Nem tudom megmondani, mennyi minden leforgott bennem, amikor Hannibal-t ajánlottam, nem pedig magamat... Tudom, hogy nem tetszik Willnek, de nem tehettem mást. Számomra ő túl közel áll hozzám, láthatóan úgy véli, én távolságot tartok tőle, pedig rosszul értelmezi.
- Én? Falat építek közénk? Biztos vagy ebben a kijelentésedben, Will? Elemzel engem? - nem fogtam vissza magam, de nem voltam tolakodó vagy heves, lobbanékonyságnak nem volt jele sem jelenleg. - Én szeretnék közel lenni hozzád. Szeretnék az a személy lenni az életedben, akire sosem kell várnod, akinek az egyetlen elvárása, hogy bízz meg benne - lehet, rontok az esélyeimmel ezzel a szöveggel, hiszen ő már eldöntött valamit, és talán ez mit sem jelent neki már.
Hallgatom a szavait. Nem tudom elhinni, hogy ezeket mondja, de jogosan teszi. Jogos, hiszen én voltam az, aki mást ajánlott, aki egy idegent engedett a közelébe. Kedvelem, szeretem Will-t, és pont ezért kellett az, hogy ne én legyek az, aki őróla ad jelentést, a viselkedéséről.
- Tudod, hogy érdekel a véleményed, mindig érdekelt, sosem volt hazugság részemről ez - mondtam ki higgadtan, nagy levegőt véve, de azután kimondta, hogy rosszkor jött, és elindult kifelé. Az istenit... Én nem tudtam ezen túltenni magam, én néztem, ahogyan Will távolodik, elindultam utána. Utolértem őt még az ajtónál, ahol megérintettem a kezét, nem érdekelt, hogy mennyire utálja. - Nem lehetek egyszerre a barátod és az elemző pszichiátered, Will! - fakadt ki belőlem az, amit eddig titkoltam. - Téged akarlak megvédeni. Nem ellened vagyok - a mondatom végén kissé elcsuklott a hangom is.


Will Parker
❖ Mondén

avatar
i believe that emotions
Keresem :
my only one hannibal
Tartózkodási hely :
● bronx or everywhere ●
Hobbi :
● i'm special agent and criminal profiler ●
Karaktered arca :
● hugh fcknprfct dancy ●
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

alana & will

Alana sohasem volt az a típus, aki kerülte a kását. Azonnal rálátott a rejtett kérdésemre, nem hagyta magát elárulni. Egyáltalán nem állt szándékomban kellemetlen helyzetbe hozni őt, mindenesetre zavar, hogy maga helyett valaki mást sóz rám ha már konyha nyelven akarom kifejezni ezt az egész komikumot. Alana-val már nagyon rég óta ismerjük egymást, és hiába hozom őt kellemetlen helyzetbe olykor, nos, ő valamiért sokkal többször követi el azt nálam. Kellemetlenül érzem magamat a jelenlétében, hisz valljuk be, ő volt az egyetlen aki bármilyen formában is próbált velem foglalkozni. Tisztában vagyok azzal, hogy a távolságtartásom nagyon is rontott az összképemről a szemében és ez őt megijeszti a különös képességemmel együtt. Azt is tudom, hogy az sem tetszett neki, hogy instabilnak tituláltak a teszten. Alana számára fontos az egyenes és tiszta elme, amitől a képességemből adódóan az én elmém nagyon is messze áll, de ettől még nem kellett volna ezt tennie velem. Én próbálok úgy viszonyulni felé, ahogyan azt ő megérdemelné, de nem megy. Én nem szoktam hozzá ahhoz, amit ő elvár egy férfitól. Az én kötődésem iránta az ő szemében nem jelent semmit sem. De ha jelent is valamit, nem tud vele mit kezdeni. Nem is akar. Ezt pedig nekem kéne elfogadnom de erre pedig én vagyok képtelen.
- Tisztában vagyok azzal, hogy egy jó vastag téglafalat akarsz közénk építeni de én kevés vagyok ahhoz, hogy azt lerombolhassam, bármennyire is szeretném. - Visszahelyezem a szemüvegemet, s egy pillanatra csak a földet pásztázom magam előtt kiüresedett íriszekkel. - Az a fal egyre erősebb és egyre magasabb. Nem tudom megmászni, sem pedig ledönteni. Te csak építed azt, hogy egy idő után még a fal közelébe se mehessek. - Jelképesen bólintok, majd újra az ő arcát elemzem egészen tisztán, őszintén. Fél és tart tőlem az óta, amióta labilisnak nyilvánítottak. Megértem őt, talán én sem fogadnék el egy olyan embert akit nem tartottak alkalmasnak a rendőrségen. De a belegondolás akkor sem fog engem elnémítani.
- Miért is mesélnék az én elképzeléseimről? Elvégre nem érek fel hozzád már. Miért is adnál a véleményemre? - Vérig bántott az egész eddigi történések, az, hogy Alana még nálam is távolságtartóbb lett. Ő lesz az, aki nem fog bennem bízni. Ő lesz az, aki legelőször elfog engem hagyni. De én akkor is kapaszkodom abba a kicsi reményben, abba a kicsi szeretetbe, ami még iránta maradt. Ez éltet.
- Eléggé rosszkor jöttem. - Jelentem ki magunk közé egyhangúan, azzal pedig elindultam kifele, szorgosabb léptekkel. Menekülni akarok...
Alana Sanders
❖ Warlock

avatar
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
new york city ●
Hobbi :
everybody and everything ●
Karaktered arca :
caroline dhavernas ●
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


Will & Alana

Az előadás elején még nem gondoltam volna, hogy ki fog felbukkanni vagy egyáltalán bárki is itt fog lenni, mikor végzek. Nagyon szeretem a tanítást is a pszichiáteri hivatásom mellett, mindig volt mivel foglalkoznom életem során. Szeretem átadni a tudásomat, még ha annak csak töredékét tudom bemutatni, hiszen jóval többre vagyok képes, itt azonban a többi nem játszik. Will közelebb jött hozzám, átfúrta magát a nem kis seregen. Még mosolyogni is láthattam őt.
- Igen, végeztem. Hamar elrepült ez az óra - visszamosolyogtam rá, miután gyorsan elmondtam az előbbit, ő pedig még közelebb lendült felém. Szokatlan és érdekfeszítően furcsa, hogy ő ennyire közvetlen közelbe kerüljön bárkivel a munkáját kivéve, amiben nagyon kiváló... Ahogyan ismerem őt, nem nagyon szeret senki közelébe húzódni, inkább távolodik. Én már hozzászoktam, hogy ő milyen, de talán nem is beszélek róla, mert most ő belekezdett valamibe, és minden figyelmemet neki szentelem. Zavarna engem? Ő sosem. Bevallom nőiesen. - Mivel itt végeztem... így nem tudnál mit megzavarni - rendet tettem az asztalon, nem mintha akkora nagy káoszt csináltam volna, az úgysem vallana rám.
Figyeltem őt a szemem sarkából, amint végeztem az asztalnál, próbáltam felvenni a szemkontaktust, ám ő már visszatért a szokásos Will módba. Nem engem nézett, hanem a szemüvegjével bíbelődött. Két dolgot említett, mindkettőről volt fogalmam, mindkettőt érintette a mondata, a kérdése. Hazudhatnék neki, de nem fogok. Ahogyan mondtam már Jacknek is, nem szeretném Will-t elemezni. Egy barátot nem.
- Mesélt a gébics esetéről Jack, természetesen. Mit gondolsz róla? - szeretem hallgatni, ahogyan az ilyen ügyekről beszél, és tudom, hogy ő már felállított erről az ügyről valamit, amit el kell mondania valakinek. Amikor Lecter nevét említi Jack mellett, azonnal tudtam, mire megy ki a játék. Ismerem már őt, és újra rám nézett, biztosan a reakciómra kíváncsi. - Will... nem kerültelek meg, hidd el. Én nem lettem volna jó melléd - egyértelműen kimondtam, amit gondolok. Nem járt volna jól egyikünk sem, ha a páciensemmé válik, vagy én lennék az, aki elemezné őt. Nem hagyom ott őt, ott leszek neki barátként, kollégaként.


Will Parker
❖ Mondén

avatar
i believe that emotions
Keresem :
my only one hannibal
Tartózkodási hely :
● bronx or everywhere ●
Hobbi :
● i'm special agent and criminal profiler ●
Karaktered arca :
● hugh fcknprfct dancy ●
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

alana & will

Lehunytam íriszeimet, és csak is a vibráló hangokra koncentráltam, melyek tökéletes harmóniával hullámoztak végig a levegőben, a terem teljes pontjaira. Mély hallgatásom annyira ellazult, hogy Alana beszédeiből aligha jött át bármi is, mégis nyugtató hatást mértek le rám a szavai, határozott hangja. (..) Szemhéjaim mögül is érzékeltem, hogy a teremben világosság tör ki és Alana tisztább hangja hangzik el, miszerint várja a hallgatóit a jövő héten; ezennel befejezte a mostani előadását. Persze, kinyitottam szememet és búcsút intettem a röpke meditálásnak és ahogy tehettem, illedelmesen kihúztam magam, és beljebb léptem a terembe. A hallgatók persze elfértek mellettem, olykor arrább mentem, hogy eltudjanak mellettem menni. Nagyon sokan voltak. Ez nem csoda, elvégre Alana remek előadó és felkészítő. Nem is lep meg, hogy ennyien sokan őt választották.
- Beosonni? - Meghökken a hangom hirtelen, alig pár másodpercnyi időkvantum alatt még egy szerény mosoly is felrajzolódott arcom szélére. - Nos igen, talán mondhatjuk így is. Miért is ne. - Közelebb léptem hozzá barátságosan, ami tőlem egészen szokatlan, elvégre ha tehetem nem csak, hogy a szemkontaktust mellőzöm hanem a távolságot is igyekeztem mindig csökkenteni. - Látom vége az előadásnak. Ezek szerint pont jókor érkeztem. - Egy pillanatra rátekintettem a karórámra amint megemeltem bal karomat, s ezt követően újra Alana-ra szenteltem a figyelmemet.
- Egyébként nem is zavarék túl sokat, mindössze csak kíváncsi lennék néhány dologra. Az egyik dolog érdekel, míg a másik az csak aggaszt. - Tekintetemet magamhoz hűen elvonom tőle, szemüvegemet pedig lekapom magamról és ujjaim között forgatom, véletlenül se hozzáérve az üvegeihez különben maszatos lesz.
- Jack mesélt már neked a minnesotai gébicsről? Dr. Lecter már értesült róla és minden bizonnyal ez alól te sem maradtál kivétel, hisz Jack és Dr. Lecter nagyon közeli ismerőseid. De nevezhetném őket akár barátoknak is. - gesztikuláltam képletesen karjaimmal, jobb kezemben ujjaim között a szemüvegemmel, s tekintetébe néztem mostanra új erővel. Szándékosan hoztam fel a témába Hannibal Lecter-t is, hiszen ha Alana felkapja rá a fejét, akkor ismeri őt. Márpedig ha ismeri, akkor Alana az a rejtélyes közös ismerős, akit Hannibal nem nevezett meg.
Alana Sanders
❖ Warlock

avatar
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
new york city ●
Hobbi :
everybody and everything ●
Karaktered arca :
caroline dhavernas ●
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


Will & Alana

Reggel két pácienst fogadtam, azután készülődtem, hogy időben ideérjek az előadásra, amit én tartok személyesen. Többet is tartok ugyan, de ez nem más, mint a személyiségzavarokról szóló, hogyan vélekedik erről a társadalom, a bűnügyekben mekkora szerepet kapnak ezek, meg lehet -e úszni emiatt bármiféle bűncselekményt... Rengeteg kérdés adódik, rengeteg furcsaságot hoz magával az egész. Sok mindennel foglalkozom, köztük a tanítással is. Számomra az is egy igazi élmény, akárcsak egy nyomozás minden pillanata, amelyben részt tudok venni. A profilalkotás egy különös dolog, nem egyszerű megalkotni. Nem elég csupán ismernünk, gyakorolnunk a hivatásunkat mindennap kell. Erősebbekké, de gyengékké is válhatunk emiatt. Ha valakit kiismerünk, az jelenthet jót, de rosszat is. Egy ilyesfajta elemzés rengeteg bonyodalmat, fájdalmat, bánatot előhozhat.
Nem szeretem a túl erős fényesőt, ezért szoktam nagyon minimális világítást kapcsolni az óráim során. A kivetítő is épp elég fényt vet mindenfelé. Szeretek egyszerű lenni, de mégis úgy beszélni, hogy érdeklődés fenn maradjon. Az óráimon teljes a nyugalom, mindig vannak, akik rohamszerűen tesznek fel kérdéseket, amelyeket szeretek megvitatni, megválaszolni. Ma is volt érdekes felvetés néhány személytől, én pedig mindegyikre kielégítő választ adtam remélhetőleg.
Valaki figyel engem. Ez a megérzés ösztönből, a boszorkány mivoltomból adódóan elég erősen jelen van. Nem veszi el a figyelmem teljesen, és egyébként is végeztem, az órának vége van.
- Köszönöm a figyelmet. Jövő héten újra ugyanitt - egészen idáig mozdulatlanul ültek, még a hátsó sorban ülők is, épp ezért egy pici mosolyt az arcomra csaltam, amikor a tekintetem egy nagyon ismerős arcra irányult. - Will... Akkor te osontál be az előbb? - nem akartam nagyon erőltetni a megérzés dolgot, épp ezért azonnal egy másik kérdést tettem fel. - Hogy vagy?
Will Parker
❖ Mondén

avatar
i believe that emotions
Keresem :
my only one hannibal
Tartózkodási hely :
● bronx or everywhere ●
Hobbi :
● i'm special agent and criminal profiler ●
Karaktered arca :
● hugh fcknprfct dancy ●
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

alana & will

Óvatos léptekkel haladtam a folyosókon, félve attól,  hogy talán megzavarom a hangos lépteimmel az előadást. Ám a karórám szerint hamarosan délutáni négy óra, tehát nemsokára vége is lesz az utolsó előadásnak is. Az én előadásim már kora délelőtt lejártak. Ezt annak köszönhetem, mivel most már az FBI-nak dolgozom nem vagyok köteles megtartani az összes óráimat. Én pedig hát nem kínzom magamat, szóval hallgattam a vállamon ülő ördögre és kikértem az ügyintézőben, hogy csökkentsék a kötelező óraszámokat. Természetesen nem lett volna kötelező itt maradnom, de türelmesen megvártam, hogy Alana is végezzen a mai napjával és szabadon tudhassak vele beszélni. Nem szokásom senkit sem önszántamból felkeresni, ez alól sohasem volt kivétel Alana sem, de most szükségesen éreztem azt, hogy megbeszéljek vele valami nagyon fontos dolgot. Egyrészt érdekel az ő véleménye is a Minnesorai gébicsről, másrészt pedig tudni akarom, hogy miért adott tanácsokat Jack Crawford-nak, hogy még is kit helyezzen ki mellém mint beszélgető terapeuta. Márpedig én egyáltalán nem szorulok beszélgetőpartnerre főleg nem egy olyanra, aki a legelső perctől fogva próbált engem diagnosztizálni. Kissé okolom ezért Alana-t, de ő sem mondhatott nemet Jack-nek. Jack nagyon kemény és határozott, neki nem lehet nemet mondani. Szerinte.
Csendes lépteim megállnak az előadó terem ajtajában, egészen lapulva, hogy a hallgatók figyelmét ne vonjam el a mozgásommal. Ők egészen fent ülnek, az egész terem viszonylag sötét, csak néhány lámpa nyújt minimális világítást. Én nem foglalkozom velük, hanem csak is Alana mozdulatait és hangját figyelem. Alana volt az egyetlen, akit különleges módon szerettem. Annyira én sem tudom igazán, hogy milyen az a kötelék amely ő és én köztem van. Csak azt tudom, hogy nagyon erős és rendíthetetlenül stabil.

Silent Brothers
❖ admin

avatar
i believe that emotions
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Sponsored content

i believe that emotions
give us power

1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Elhagyatott edzőterem
» Mire jók a jártasságok?
» Edzőterem
» Meditációs terem
» Volangaard - Királyi csarnok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Bronx :: Viselkedéskutató központ-
Ugrás: