Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo

If I cannot move heaven, i will raise hell


bronx's coffee house
TO LOVE IS TO DESTROY, AND THAT TO BE LOVED IS TO BE THE ONE DESTROYED
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Ebony Scott
Látó
ranggal rendelkezem
Ebony Scott
all the stories are true


bronx's coffee house Empty

Alexandra & Ebony  
i know you see it too
Talán a lelkesedésének meg kellett volna győznie engem, de valahogy csak kirázott tőle a hideg. Nem tudom miért, de tényleg kezdtem azt érezni, hogy egy kicsit kattant a leányzó és talán én magam is az vagyok csak nem vagyok hajlandó beismerni. Hiszen mégis miért látnám, ha nem lennék teljesen őrült? Bár a kérdéseimre egy bizonyos személy teljesen bizonyossággal választ adhatna, de ahhoz meg kellene először is találnom.
- Engem valahogy az érdekelne, hogy mégis miért látjuk mi és miért nem látják mások? Van rá valami módszer, hogy úgy az egészet kitörölöd az emlékezetedből? - Semmire nem vágynék jobban, mint egy normális életre, ami lehetségessé válna abban a pillanatban, amikor ezt az egészet teljes mértékben magam mögött tudhatom. Van azaz érzésem viszont, hogy ez nem több egy álomnál, mert kétlem, hogy le lehetne mindezt rázni magunkról. Ha lehetséges lenne, akkor már most sem láttam volna ezeket, hiszen elég lett volna az, hogy hátat fordítottam neki és szemet hunytam felette.
- Szintúgy. - Legalábbis azt hiszem. Nem tudom, hogy hová fog vezetni ez az egész, de egyelőre még nem mondhatom, hogy túlságosan megbíznék benne így valamennyire azért örülök, hogy egy nyüzsgő kávéházban vagyunk, ahol könnyű az utam a szabadulásra.
- Szóval azt hitték rólad, hogy megőrültél? Én igyekeztem mindenki elől elrejteni a dolgokat. Te miért vállaltad fel? - El sem tudom képzelni a szituációt, ahol a szüleim észreveszik, hogy egy olyan helyre bámulok, ahol nincs semmi. Nem tudom, hogy mi lett volna a végeredménye, de egy részem örül is, hogy soha nem is kell megtudnom.

  

Alexandra Tate
Látó
ranggal rendelkezem
Alexandra Tate
all the stories are true


bronx's coffee house Empty
Alexandra & Ebony
never met someone like me
Nem gondoltam volna, hogy valaha is találkozni fogok valakivel, aki pontosan ugyanazt látja, amit én. Egyszerűen hihetetlen számomra, hogy egy teljesen véletlen kiruccanás alkalmával lehetőségem volt belefutni abba, aki ezek szerint ugyanúgy nyitott a világra, mint jómagam. De az is lehet, hogy a részese. Mégis valahogy azaz érzésem, hogy inkább az előbbi igaz, mintsem az utóbbi.
- Hát, hogy pontosan ki is mi volt azt én sem tudom megmondani. - Elhúzom kicsit a számat. - Viszont az egyszer biztos, hogy egyedül csak te meg én láttuk, hiszen rajtunk kívül senki még csak oda se sandított. Szerinted levághatnának egy ilyen műsort anélkül, hogy valaki fogná és felvenné kamerára, ha nem lenne valamilyen oknál rejtve a szemük elől? - Ebből a szempontból talán jobb is, hogy rejtve marad. Hiszen technikailag, ha látják is attól még a kamera nem biztos, hogy rögzíti azt. Vagy talán mégis? Ezt határozottan ki kell majd egyszer próbálnom, de azért biztos vagyok benne, ha lebukok kamerával a kezemben nagy bajban leszek, ha felvett valamit, ha nem.
- Örülök, hogy megismerhetlek, Ebony. - Jelentettem ki őszinte mosollyal az arcomon. Elmondhatatlan energiával töltött fel a tény, hogy nem vagyok egyedül ebben az egészben. Nem én vagyok az egyetlen, aki látja ezt az egészet és ez úgy felvillanyozott, mint eddig még soha semmi.
- Gondolom akkor még te sem tudsz túl sokat erről az egészről. De már megnyugtató, hogy találkoztam végre valakivel, aki ugyanúgy látja ezeket.. Mármint elég magányos tud lenni főleg, mikor azt hiszik a körülötted élők, hogy megőrültél. - Persze a szüleim igyekeztek ezt elnyomni bennem, de azt hiszem olyan erős volt a tudásvágyam, hogy ezt semmiképpen nem tudták volna kiirtani belőlem.

Ebony Scott
Látó
ranggal rendelkezem
Ebony Scott
all the stories are true


bronx's coffee house Empty

Alexandra & Ebony  
i know you see it too
Egy részem szeretett volna világgá rohanni, de a másik maradni kívánt, hogy valamiféle válaszokat kaphassak arra, hogy egyáltalán van-e lehetőség arra, hogy mindentől megmenekülhetek-e egyszer. Mielőtt azonban még megszabadulnék tőle meg szeretném találni azt, akinek hálás lehetek azért, hogy életben vagyok így még nem szívesen adnám fel mindazt, ami egyáltalán lehetőséget nyújt arra, hogy láthassam. Mert az fájdalmasan egyértelmű, hogy ő nem vett észre engem, hiszen úgy gondolta, hogy nem látom őt, de néha azt kívánom bár így lett volna, akkor talán nem kísértenének a történtek, mint egyfajta rémálom.
Beletörődtem a helyzetbe és némán követtem a kávézóba a rendelésünk után az egyik eldugottabb sarokba, aminek valamilyen szinten örültem, de ugyanakkor baljós érzéseim is voltak a dologgal kapcsolatban, de reménykedtem, hogy nyilvános helyen mégsem lehetünk annyira védett kis buborékban, hogy baj esetén ne tudjak menekülni.
- Pontosan mi is volt az? - Nem kívánom tagadni, hogy láttam valamit, mert szerintem eléggé nyilvánvaló módon kiült az arcomra az érzések kavalkádja, ami átjárta a testemet, mikor az utca túloldalát néztem egyszerűen csak szeretném tudni, hogy nem valami átverés ez az egész. Ha ugyanazt láttuk, akkor kell legyen valami közös vonás bennünk. De, ha nem.. Akkor egy őrülttel ültem le kávézni. Ez mondjuk fordítva is igaz lehet, de mégsem tűnik úgy, mintha ez a szarvát törhetné.
- Ebony. - Nem voltam túl kedves avagy barátságos, de nem bíztam benne annyira, hogy elgondolkozzak azon, hogy mégis milyen a kisugárzásom az irányába. Nem így terveztem a napomat, de ha már így alakult remélem, hogy válaszokhoz juthatok üres zsákutcák helyett.
  

Alexandra Tate imádja a posztot


Alexandra Tate
Látó
ranggal rendelkezem
Alexandra Tate
all the stories are true


bronx's coffee house Empty
Alexandra & Ebony
never met someone like me
Sosem tudtam lerázni az érzést, hogy a világ nem csak annyiból áll, amelyet egy hétköznapi ember lát. Sokkal több bújik meg egy láthatatlan réteg között és most, ahogyan a tekintetem találkozott a szőke nőével biztos voltam benne, hogy ő is annak volt szemtanúja, amelyet olyan régóta szeretnék bebizonyítani magamnak és a szüleimnek is. Sajnos ők nem hisznek nekem, de talán nem is sejtem, hogy mi mindennel járhat a fátyol mögött rejtőző világ. Az igazságnak mindig is nagy hatalma volt így azon sem lepődnék meg, ha ennek is lenne valami. Talán sosem fedhetem fel majd mások előtt, de legalább azt biztosan tudhatom, hogy nem vagyok őrült.
- Nem igazán, de van azaz érzésem, hogy te nem egyszerű idegen vagy. - Azzal pedig közelebb léptem a kávézó bejáratához és kinyitottam az ajtót, majd intettem a kezemmel, hogy csak utána. Miután leadtuk a rendelést leültünk az egyik asztalhoz és igyekeztem egy kicsit elszigeteltebb felé vezényelni, hogy nyugodtan beszélgethessünk mindarról, amit mind a ketten tisztán láttunk.
- Akkor egyetértünk abban, hogy láttunk valamit, amit rajtunk kívül valamiért senki más nem vett észre. - Kicsit keményen nyitottam, de nem akartam, hogy meghátráljon. Tisztán kiteregettem a lapjaimat nem akartam, hogy olyan terültre tévedjen ez a beszélgetés, ahol nem győződhetek meg arról, hogy nem vagyok egyedül ebben az egészben.
- Amúgy a nevem Alexandra, de nyugodtan szólíts csak Lexinek. - A teljes nevem emlegetésével amúgy is eltelne legalább három nap így jobb szeretem, ha az emberek becéznek. Általában nyitott vagyok mindenkivel így nem szeretem túlságosan a teljes nevemet rejtő formalitást. Meg aztán most éppen kialakulóban van a kettőnk közös titka így tényleg a legkevesebb, hogy becézhet.

Ebony Scott
Látó
ranggal rendelkezem
Ebony Scott
all the stories are true


bronx's coffee house Empty

Alexandra & Ebony  
i know you see it too
A lehetősége annak, hogy valaki látja ugyanazt, amit én egyszerre rémített meg és töltött el kíváncsisággal. Mégis úgy éreztem, ahogy a tekintetünk találkozott, mintha rajtakaptak volna valamin, amit nem lett volna szabad látnom. Tovább akartam állni, menekülni. Annyi időt töltöttem a tagadásban, hogy egyszerűen nem engedhettem meg magamnak, hogy újra beszippantson a világába. Ugyanakkor bármennyire is szeretném magam elhatárolni magam a világtól egy részem vágyik arra, hogy válaszokat kaphassak hosszú évek után először.
Egészen addig nem akartam belefolyni ebbe az egészbe, amíg azt hittem, hogy nem érinthet meg, de akármennyire is nem akartam az életem részeként mindazt, amit mások nem képesek látni és tapasztalni az mégis újra és újra felbukkant. Pár szabad évet kaptam és cserébe egy hatalmas pofonnal tért vissza életembe. Egy hajszálon múlott, hogy egyáltalán még van életem. Azt sem tudom, hogy mégis mi történt pontosan olyan gyorsan zajlott le az egész és azóta sem tudom kiverni a fejemből azt a bizonyos idegent.
- Gyakran szólítasz le idegeneket az utcán kávéra? - Persze én magam is oda akartam menni egészen addig míg az utca túloldalán történtek el nem vonták a figyelmemet és teljesen földbe gyökerezett a lábam. Na, meg persze mielőtt még válaszoltam volna neki egy kérdéssel pár percig elgondolkoztam azon, hogy talán jobb lenne, ha szó nélkül továbbállnék, mint aki meg sem hallotta. De valahogy a belső küzdelmemet végső soron a kíváncsiságom nyerte.
- De... Benne vagyok. Amúgy is beültem volna egyre. - Nem tudtam, hogy pontosan mire is számítsak, de talán addig is kaphatok valamiféle válaszokat amíg meg nem találom azt, aki  megmentette az életemet.   

Alexandra Tate
Látó
ranggal rendelkezem
Alexandra Tate
all the stories are true


bronx's coffee house Empty
Alexandra & Ebony
never met someone like me
A szokásos családi kiruccanás volt ez is. Semmi különös nem volt benne, hiszen itt is szükségem volt minimális szünetre tőlük. Egyszerűen szabadulnom kellett, mert néha még mindig szeretik felhánytorgatni a múltat, miszerint mennyire kis bolond voltam gyerekként és örülnek, hogy végre sikerült felnőnöm. Arról mit sem sejtenek, hogy még mindig nem adtam fel a reményt, hogy egyszer majd bizonyítékot találok arra, hogy van egy világ a sajátunk mögött. Vagyis sokkal inkább párhuzamosan sajátunkkal. Szükségem volt arra, hogy jól indítsam a napomat ezért kávéra volt szükségem még azelőtt, hogy újra a szüleimmel töltöm a napot. Szeretem őket, de kicsit még mindig sebként van bennem, hogy nem hittek és még mindig nem is hisznek. Nem is értem, hogy miért csodálkozom rajta, hiszen egyszerűen csak én látom a dolgokat meg gyerekek. Talán tényleg nem sikerült felnőnöm és még mindig gyerekként élem a hétköznapjaimat.
A reggeli kávémért való úton az utca túloldalán, mintha láttam volna újra valamit. Szinte homályos folt volt az egész, de mégsem tudtam tőle elszakítani a tekintetemet. Azonban, amikor eltűntek egy sötét sikátorban, akkor már úgy éreztem, mintha visszarántottak volna a valóságba. Azonban most nem voltam egyedül, mert mikor folytattam volna eddigi utamat a kávézó felé a tekintetem találkozott egy másik személyével. Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy neki is pont ugyanabban volt része, mint az előbb nekem.
Így szinte automatikusan léptem közelebb hozzá, hogy esetleg megigyunk együtt egy kávét. - Szia. - Köszöntem rá, mintha csak régi barátok lennénk, de szerintem lenne miről beszélgettünk.
- Van kedved esetleg meginni velem egy kávét? - Reméltem, hogy nem csak képzelődtem és tényleg együtt néztük végig az utca túloldalán lévő történéseket. Még sosem találkoztam senkivel, aki látta volna azokat a dolgokat, amiket én és még ennek tetejében felnőtt is az illető.

Ebony Scott
Látó
ranggal rendelkezem
Ebony Scott
all the stories are true


bronx's coffee house Empty

Alexandra & Ebony  
i know you see it too
Ha tehetném akkor az egész életemet a négy fal között élném le. De az igazság az, hogy nem állhat meg az életem csak azért mert kis híján meghaltam. Akkor ennyi erővel már tényleg meghalhattam volna és az egész csak egy tiszta vágás lett volna az életvonalamban. Nem retteghetek és zárkózhatok be, bármennyire is ez lenne az első gondolatom. Muszáj kitörnöm ebből az állapotból és válaszokhoz jutnom. Bár nem tudom, hogyan kellene felkutatni valakit, akit csak én láthattam, de koránt sem egyszerű. Kétlem, hogy mindig azon a sarkon járna és várna arra, hogy megmenthessen valakit. Mondjuk azért valahogy mégis mindig odavezényel az utam. De eddig azonban sajnos csak sikertelen próbálkozásokat mutathatok fel a megtalálására.
Talán meg kellene vonnom magamtól az olyan dolgokat, mint a törzshely, de bármi is legyen, ami megtámadott azon az estén van azaz érzésem, hogyha nagyon akarna bárhol újra megtalálhatna. Ebbe beletartozik a lakásom is így tényleg jobb, ha szinte folyamatosan mozgásban vagyok.
Már csak pár lépés választott el a kávézó bejáratától, amikor a szemem sarkában megláttam valamit. Megannyi évet töltöttem el azzal, hogy megpróbáltam figyelmen kívül hagyni mindazt, amit mások nem voltak képesek látni. Igyekeztem kizárni és mire elértem arra a pontra, hogy már nem kellett erőlködnöm azon, hogy szinte automatikusan ne kapjam oda a fejemet újra szembesülnöm kellett vele. Csak akkor egy sokkal agresszívabb módon igyekezett felhívni magára a figyelmet. Szinte biztosra ment, hogy ne tudjam ignorálni egy pillanatra sem.
Megrázom a fejemet, mintha ezzel kirázhatnám még az emlékét is a fejemből, de ezzel csak azt érem el, hogy ami eddig a szemem sarkában volt arra már teljes rálátással rendelkezem, szinte akaratlanul is felé fordultam. Egy darabig még nézem az ütközetet talán azt remélve, hogy azt a titokzatos férfit pillantom meg, amikor az egész eltűnik a sötét sikátor mélyén. Az emberek úgy sétáltak el mellettük, mintha ott sem lettek volna.
Olyan nagy figyelemmel követtem a túloldali történéseket, hogy szinte már-már idegesen pillantottam körbe és ekkor találkozott a tekintetem egy szőke nőével. Mintha ugyanazt láttam volna a szemében, amelyet talán a sajátom is rejtett, hogy ő is látta, amit én.  

Silent Brothers
adminisztrátor
ranggal rendelkezem
Silent Brothers
all the stories are true


bronx's coffee house Empty
-- szabad játéktér --

Pandalena Frost
Warlock
ranggal rendelkezem
Pandalena Frost
all the stories are true


bronx's coffee house Empty
panda & azazel
❀ i need to know everything
Ha tehetném visszatekerném az időt oda, amikor még koránt sem voltam ennyire érdekes a démonok szemében. Minden annyival könnyebb volt, amíg nem tudtam, hogy ki az apám és azt sem értem, hogy ez az egész, hogyan avagy miképpen került egyáltalán nyilvánosságra, de felteszem valahogy köze lehet igazából ahhoz az aprócska tényhez, hogy ez az egész kis viszály kialakult kettejük között, amely miatt egyikőjük sem fél bepiszkolni a kezeit olyan módon, ami már még az ő szemükben is igazán aljasnak lenne tekinthető.
- Szóval azt mondod, hogy az egyetlen opcióm az lenne, hogy segítek neked? De mégis mit takarna ez a segítség? Ha már ajánlatokat teszel jó lenne, ha beavatnál engem abba, hogy mégis mire mondanék igent. - Nem, mintha egyáltalán gondolkoznék rajta, de neki ezt nem kell tudnia. Szeretnék kimaradni az egész háborúskodásból, de azt hiszem jelen pillanatban az én véleményem valahogy cseppet sem számít a számukra, úgyhogy kénytelen vagyok lenyelni ezt az egész helyzetet és még időm lejárta előtt kitalálni valami épkézláb megoldást, ami nem tartalmazza, hogy valamelyikőjük oldalát kellene választanom.
- Mellesleg te vagy az első, aki meg akarja dönteni apám uralmát? Meg aztán honnan tudod, hogy nem lesz más, aki majd téged akar ledönteni a trónról? Nem kívánok egy állandóan felhasználható bábú lenni a sakktáblán, akit mindenki kényére kedvére használat. - Sosem szűnök meg Lucifer lányának lenni és még, ha el is bukik kétlem, hogy ez olyan dolog lenne, ami kimenne a divatból. Az életem végéig egy céltábla lesz majd a hátamon pusztán azért, mert olyan leszek, mint egy látványosság, akit mindenki látni akar és megismerni. A nagy, de mégis elbukott Lucifer egyetlen lánya. Fotózni ér. Meg a vasárnapi gumimacit, azt!

remélem tetszik bronx's coffee house 1842766431  ❀

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


bronx's coffee house Empty
- Nézd, nem szoktam feltenni felesleges kérdéseket. Márpedig teljesen nyilvánvaló, hogy ilyesmit senki sem akar magának. - felelem egy elnéző mosollyal.
Nem is értem, mit erőszakolja, ezt a legyünk udvariasak és kedvesek egymással dolgot egy démonnal szemben.
- Nos, megértem, hogy ki akarsz maradni ebből a dologból, de tekintettel apádra, ez amúgy sem lehetséges. Ez már akkor eldőlt, amikor megfogantál.
Ez egy tény, amivel nehéz vitatkozni. Lehet olyanokat bájologni, hogy "de hát én ezt nem szeretném", csak az ég világon senkit nem érdekel.
- Az átok, amit rád tettem szépen lassan elkezdi felébreszteni a démoni feledet, ami apád öröksége. ennek fényében én két utat látok előtted: megteszed, amire kérlek, és akkor két okból is nyugalmad lesz. Egyrészt már senkit nem fog érdekelni, hogy kinek a lánya vagy, mert az apád nem lesz érdekes többé. Másrészt meg leszedem rólad az átkot, és lehetsz újra hétköznapi szende-szűz. A másik út, hogy ellenszegülsz, és akkor a mi kis meccsünk apáddal elhúzódik, és te itt leszek a kellős közepén. Ez persze egy idő után, amikor már a démoni feled előtérbe kerül nem fog zavarni túlságosan, lehet, még élvezed is egy kicsit, szóval ez is egy járható út.
Nyugodtan, szenvtelenül beszélek, logikus érvek mentén haladva. A hatások és ellenhatások, a várható cselekedetek igen egyértelműek. Ezen nincs nagyon mit cifrázni.
- Bár... ami a élvezetet illeti ... minél tovább meccselünk apáddal, annál többen fognak rád is felfigyelni, és annál többen fognak olyan érdeklődést mutatni irántad, aminek még démoni feleddel felvértezve sem fogsz örülni. És ha most arra gondolsz, hogy esetleg az is lesz neked, ha én veszítek, akkor felvilágosítalak, hogy nem, nem lesz jó, mivel attól még apád lánya maradsz, akit megint megpróbál majd valaki felhasználni. Szóval neked az a jó, ha apád bukik.
Egy kedves, ám kissé fanyar mosoly a végén éppen jól pontozza ki a mondanivaló lényegét. Igen, ilyenek ezek a démoni játszmák. Éppen fordítva működnek néha, mint várná az ember.

Pandalena Frost
Warlock
ranggal rendelkezem
Pandalena Frost
all the stories are true


bronx's coffee house Empty
panda & azazel
❀ i need to know everything
Nem engedhetem, hogy a félelem túlságosan is a bőröm alá férkőzzön, hogy felemésszen és megpecsételje a sorsomat. Kénytelen vagyok összeszedni magam, még akkor is, ha ez koránt sem olyan egyszerű. Hiszen minden egyes perc, amit a démoni uraság társaságában töltök egyre közelebb visz engem a biztos halálhoz.
- Abban már nem is hittél, hogy esetleg én is elgondolkoznék az ajánlatodon a két szép szemedért? - Habár eszem ágában nincs egyetlen egy démonnak sem meghajolni az akarata előtt, de határozottan könnyebb lenne, ha egyszer nem az erőszak, az átkok meg minden egyéb katyvasz lenne az, ami az eszükbe jutna. Bár nem is tudom, hogy mit várok hidegvérű gyilkosoktól.
- Elég érdekes akkor, hogy elsősorban egy átok kiszórását választottad ahelyett, hogy elbeszélgettél volna velem, hogy akarom-e én ezt.. - Nem bízom a démonokban soha nem is bíztam és soha nem is fogok. Lehet, hogy az ezer között van talán egy, aki kivételt képezhet a többi között, de ez még koránt sem jelenti azt, hogy onnantól kezdve a szívem megenyhülne az irányukba. Amennyi sötétség, és pusztítás lengi körbe őket, mint egyfajta aura, addig eszem ágában nincs másként gondolkozni róluk.
- Nem mondhatom, hogy különösebben kedvelném a démonokat. Igaz az életem során a születésemben játszott közre egyedül Lucifer azóta békésen élhettem az életemet, de most úgy tűnik, hogy minden egyes démon az én ajtómon kíván kopogtatni és ez roppantul idegesít és lehet, hogy meglepő, de ez alól még maga a pokol ura sem kivétel. - Egyszerűbb életem volt, kevésbé drasztikus, de mintha mostanában a sötétség szüntelenül próbálna belefurakodni az életembe. Gyökeret vet benne és utána soha nem ereszt el. Pontosan ettől félek és ezért szeretném a lehető leghamarabb, ha mindkettőjüktől megszabadulhatnék. A kettejük háborúja nem rám tartozik. Méregessék egymás között a szerszámuk méretét és aztán döntsék el, hogy mit hoznak ki belőle. Nekem ehhez igazán semmi közöm nincs.

remélem tetszik bronx's coffee house 1842766431  ❀

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


bronx's coffee house Empty
Na, a kisasszony egészen magára talált! Micsoda beszólások! Csodálkozásra felvont szemöldökkel fordulok feléje, amikor nekiáll mindenféle tiszteletlen megjegyzéseket tenni, de nem szólok közbe, nem akasztom meg, igazából imponál, hogy a kezdeti félelmét nagyjából legyűrte mostanra.
- Először is gyönyörű szemed van, és bizonyos dolgokat lehet, hogy hajlandó lennék megtenni azért is, ha szépen nézel rám. Ez valóban nem azok közé tartozik.
Egy szinte bocsánatkérő pillantást vetek feléje, amiért ennyire nem vagyok elragadtatva a szépségétől. De amúgy tényleg formás, csinos, minden bizonnyal ügyes is, hajlékony... kicsit megrázom a fejem, hogy kiessenek belőle azok a fantáziaképek, amik most elterelhetnék a figyelmemet.
~ Nem, nem, most dolgozunk!
Ha ennek a beszélgetésnek vége, kell nekem egy nő ...
- Ami a bűntudatot illeti ... van egy célom és el akarom érni, és őszintén mondom neked, akkor lenne igazán bűntudatom, ha nem tennék meg érte mindent, ami erőmből telik. De ... teljesen tisztán látom, hogy az erőszak nem megoldás mindenre, és jelenleg nem ez áll az első helyen, ha módszert választok. Szóval, ezért mondtam, hogy annyira nincs nagy baj.
Próbálok diplomatikusan és mégis nyíltan fogalmazni. Egyenlőre nincs okom átverni őt, vagy más módon megvezetni. Amíg nem kényszerít rá, én nem fogok senkit megnyuvasztani se kicsit se nagyon.
- Igen, végezhetnék, de én jobb szerettem volna tényleg tőled hallani a te szavaiddal annál pontosabb semmi nem lehet. Szóval nem rajongsz érte. És ez csak valamifajta előítélet, vagy saját rossz tapasztalatod is van vele kapcsolatban?
Egyenlőre csak ilyen baráti, csevej szinten próbálok puhatolózni. Még semmi fenyegetés, semmi ráhatás, semmi kényszerítés, sem szóban, sem mágikusan. Tudom, idiótán hangzik, de komoly dolgokat szeretek mindig úgy intézni, hogy minél természetesebben gördüljenek az ügyek, és minél kevesebbszer kelljen bevetnem a hatalmammal járó mágikus energiákat.  Közben az ilyen apróságokra, mint egy kávé megszerzése gátlás nélkül alkalmazom.

Pandalena Frost
Warlock
ranggal rendelkezem
Pandalena Frost
all the stories are true


bronx's coffee house Empty
panda & azazel
❀ i need to know everything
Nem mondhatnám, hogy különösebben lett volna választásom. Válaszokat akartam és, ha ez volt az egyetlen módja, hogy megkaparintsam őket kénytelen voltam igent mondani. Határozottan nem hiszem, hogy ennek az egésznek bármilyen végkimenetele is végződhetne pozitívan, de legalább talán valamivel közelebb kerülök a valósághoz.
A felajánlott karjára csak rápillantok, majd inkább a zsebeimbe süppesztem a kezeimet, mert nem igazán szeretném, ha bárki is azt látná, hogy pont vele sétálgatok teljesen békésen. Épp elég frusztráló a helyzetem nincs arra még szükségem, hogy utána még esetleg Magnus fülébe jusson, hogy mégis mit művelek. Így sem akarom ebbe az egészbe belekeverni nem most fogom elkezdeni.
- Van azaz érzésem, hogy a két szép szememért nem fogod megtenni. - Nem tudom, hogy jobb lesz-e nekem, ha tudom miért cserébe veszi le rólam ezt az átkot, de nekem már az is nagy segítség lenne, ha rájönnék mégis milyen átokról van szó, hogy megpróbáljam magamtól megoldani. Lehet, hogy egy démon tette rám és könnyedén le is veheti, de ez még nem azt jelenti, hogy hosszú próbálkozással nem arathatok sikert egymagam is.
- Ha jól értem, akkor nincs érdekedben, de ha nem úgy alakulnak a dolgaid, akkor mindenféle bűntudat nélkül megteszed? Így kell ám megnyerni valakit magadnak. - A szeretteimért cserébe akár egy égő házba is besétálnék, az életemet is feláldoznám értük, úgyhogy nem ajánlom, hogy bárki is ezzel fenyegessen, mert a félelem, ami az egész testemet megtölti könnyedén alakul át, dühvé, amivel együtt jön az, hogy többé nem, hogy nem gondolkodom tisztán egyáltalán nem gondolkozom és csak védelmezem azokat, akiket szeretek.
- Minden évben van egy apa-lánya napunk, amikor egymás haját fonjuk be. Nem rég tudtam meg, hogy ő az apám és, ahogyan érted sem, úgy érte sem kifejezetten rajongok. Szóval legközelebb végeztess valakivel egy kis nyomozást, mielőtt még a fejemre hozol egy átkot, amivel igazából senkin nem segítesz. - Lehet, hogy kicsit megváltozott a stílusom, de mintha a félelem előhívogatná belőlem egy olyan oldalamat, ami nem tartozott mindig oda. Ami az ő műve volt, mintha a rettegéstől szinte megváltozna a lelkem, háttérbe nyomulna az, aki vagyok.. Ezt pedig nagyon nem szeretném. Legutóbb, mikor egy pillanatra is átengedtem magam, mikor túl gyenge voltam, hogy uralkodjak az érzéseimen pár órára teljesen elveszítettem az eszméletem és egy teljesen másik helyen tértem magamhoz.

remélem tetszik bronx's coffee house 1842766431  ❀

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


bronx's coffee house Empty
A megjegyzésére a baj mértékéről csak egy mosollyal válaszolok. Egyenlőre azt, hogy mekkora lesz a baj, én határozom meg, és ez nekem elég arra, hogy úgy érezzem, kezembe tartom a helyzetet.
Egy bólintással nyugtázom, hogy hajlandó elfogadni az ajánlatomat, és sétára indulni velem. Nem is szólalok meg addig, míg el nem hagyjuk a kávázót, sőt utána sem, csak az utcára érve felkínálom a karom, ahogy azt egy gentlemantől elvárható, de nem sértődöm meg, ha nem használja ki a lehetőséget.
Amikor kiválasztottam ezt a kávézót, azért tettem, mert van itt egy kisebb park. Egy nem túl nagy, lapos, átlátható terület, nincsenek benne bozótok, csak magas fák, és alacsony virágágyások. Két utca között terül el, mindkét utcáról teljesen átlátni rajta. Ide terelem be a lányt, mert itt ugye lát minket mindenki, aki az utcán tülekszik, de mégis kisebb a népsűrűség.
Remélem megfelel neki a hely, és értékeli, hogy próbálok ezen a téren egészen nyíltan játszani, legalábbis én megpróbáltam olyan helyet keresni, ahol a közelségem a lehető legkevesebb stresszt válthatja ki belőle. A parkban szólalok meg aztán újra.
- Én tettem Rád az átkot. Nyilván le is tudom venni, ha akarom. Az a kérdés tehát, hogy miért leszek erre hajlandó.
Egyszerű, érthető mondatok, a helyzet pontos összefoglalása. Mondhatni a beszélgetésünk sarokköve ez. Nem akarok vele cicózni, legalábbis most az elején nem.
- Ez nem egy véletlen választás volt, nyilván sejted, hogy a származásod áll a háttérben, azaz apád miatt lettél célpont. Ebből az is következik, hogy nekem édesmindegy, hogy veled mi lesz, és kérlek, ezen most ne riadj meg, mert neked éppen ez a jó. Nincs érdekemben, hogy konkrétan neked vagy bárki másnak a szeretteid közül személy szerint ártsak.
Hiszi, ha akarja, ha nem hiszi, és parázik, nekem az is megfelel. Én elmondtam, én hogy látom jelenleg a helyzetet, és kész. Valószínűleg rá fog jönni a továbbiakban, hogy nem szokásom ismételni magam, vagy bizonygatni, amit kijelentettem.
- Mielőtt tovább lépnénk, szeretném, ha elmondanád most nekem, hogy hogyan álltok egymással!
Remélem sejti, hogy nagyon hazudozni nincs értelme. Nagy valószínűséggel megérezném, ha nagy távlatokban kezdene el tódítani. Ráadásul a hamis információ azt eredményezheti, hogy olyasmit várok el tőle, amire nem képes, vagy olyan intézkedéseket foganatosítok, amikre egyébként nem lenne szükség, tehát nem éri meg. De majd most kiderül, mennyire jó a helyzetértékelése.

Pandalena Frost
Warlock
ranggal rendelkezem
Pandalena Frost
all the stories are true


bronx's coffee house Empty
panda & azazel
❀ i need to know everything
A félelmemet, habár megpróbálhatom a szőnyeg alá söpörni véglegesen nem semmisíthetem meg, akármennyire is szeretném. Megannyi oka van a félelmemnek. Féltem a saját életem, mindenki másét ebben a kávézóban, illetve a szeretteim bántalmazásától is a hideg futkos a hátamon. Egy hozzá hasonló szörnyeteg, akinek minden porcikája sötét elemekből épül fel pedig nem számíthat senki semmi jóra.
Úgy vélem, ha nem lenne akkora baj, akkor nem éppen veled találkoznék most. – Kezdem azt érezni, hogy mindössze nézőpont kérdése, hogy kinek mi számít nagy bajnak. Nekem már ez önmagában is nagy baj, hiszen fogalmam nincs, hogy mégis miként kellene viselkednem, de határozottan nem érzem magam túlságosan kényelemben egy olyan démon társaságában, mint ő maga. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a kávét kihozó lányt olyan könnyedén rángatta a maga kedvére, hogy szinte a gyomrom is felfordult tőle. Bár mindez még csak az alsó lépcsőfoka a kegyetlenségnek, a szabad akarat eltörlése igen is érzékeny pont a számomra.
Amikor felhozza, hogy talán sétálnunk kellene, hogy megbeszéljük a kettőnk ügyét, eleinte ódzkodom a gondolatától is, hiszen nem szeretnénk még véletlenül sem vele kettesben császkálni sehová, de ha mondjuk elég forgalmas utakat választok, akkor talán a hasonló minimális békét tudhatom magaménak. Mondjuk abból a szempontból megközelítve pedig, ha kevesebb ember van a környékünkön, kevesebbnek az életéért kell aggódnom a sajátomé mellett.
Habár koránt sem szívesen, de végül a táskámban turkálva előveszem a pénztárcámat és bőven teszek ki pénzt az asztalra, mielőtt a táskámat a vállamra kapva állok fel az asztaltól. - Akkor azt hiszem az lesz a legjobb, ha sétálunk. – Nem szeretnék véletlenül sem félreértéseket, aminek köszönhetően esetlegesen én lennék az, aki rosszabbul jön ki a helyzetből és habár annak is megvan az esélye, hogyha hallanák se hinné el senki, amiről beszélünk, de jobb, ha kevesebb fülnek van lehetősége meghallani olyan dolgokat, amelyek aztán szóbeszédként terjedhetne az alvilág közepette. Bár így is nagy rá az esély, mégis így legalább talán nem lesz annyira haszontalan ezen találkozó.

remélem tetszik bronx's coffee house 1842766431  ❀

ranggal rendelkezem
Ajánlott tartalom
all the stories are true


bronx's coffee house Empty
1 / 3 oldal
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
 Similar topics
-
» clary & sebastian || valentine's special house