descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
bronx's coffee house
if i cannot move heaven, i will raise hell
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Azazel
❖ Bukott angyal

avatar
Keresem :
i need someone
Tartózkodási hely :
New York
foglalkozás :
üzletember
Karaktered arca :
Brett Dalton
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Na, a kisasszony egészen magára talált! Micsoda beszólások! Csodálkozásra felvont szemöldökkel fordulok feléje, amikor nekiáll mindenféle tiszteletlen megjegyzéseket tenni, de nem szólok közbe, nem akasztom meg, igazából imponál, hogy a kezdeti félelmét nagyjából legyűrte mostanra.
- Először is gyönyörű szemed van, és bizonyos dolgokat lehet, hogy hajlandó lennék megtenni azért is, ha szépen nézel rám. Ez valóban nem azok közé tartozik.
Egy szinte bocsánatkérő pillantást vetek feléje, amiért ennyire nem vagyok elragadtatva a szépségétől. De amúgy tényleg formás, csinos, minden bizonnyal ügyes is, hajlékony... kicsit megrázom a fejem, hogy kiessenek belőle azok a fantáziaképek, amik most elterelhetnék a figyelmemet.
~ Nem, nem, most dolgozunk!
Ha ennek a beszélgetésnek vége, kell nekem egy nő ...
- Ami a bűntudatot illeti ... van egy célom és el akarom érni, és őszintén mondom neked, akkor lenne igazán bűntudatom, ha nem tennék meg érte mindent, ami erőmből telik. De ... teljesen tisztán látom, hogy az erőszak nem megoldás mindenre, és jelenleg nem ez áll az első helyen, ha módszert választok. Szóval, ezért mondtam, hogy annyira nincs nagy baj.
Próbálok diplomatikusan és mégis nyíltan fogalmazni. Egyenlőre nincs okom átverni őt, vagy más módon megvezetni. Amíg nem kényszerít rá, én nem fogok senkit megnyuvasztani se kicsit se nagyon.
- Igen, végezhetnék, de én jobb szerettem volna tényleg tőled hallani a te szavaiddal annál pontosabb semmi nem lehet. Szóval nem rajongsz érte. És ez csak valamifajta előítélet, vagy saját rossz tapasztalatod is van vele kapcsolatban?
Egyenlőre csak ilyen baráti, csevej szinten próbálok puhatolózni. Még semmi fenyegetés, semmi ráhatás, semmi kényszerítés, sem szóban, sem mágikusan. Tudom, idiótán hangzik, de komoly dolgokat szeretek mindig úgy intézni, hogy minél természetesebben gördüljenek az ügyek, és minél kevesebbszer kelljen bevetnem a hatalmammal járó mágikus energiákat.  Közben az ilyen apróságokra, mint egy kávé megszerzése gátlás nélkül alkalmazom.
Pandalena Frost
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
new ❀ Y O R K ❀
foglalkozás :
criminal ❀ M I N D S ❀
Karaktered arca :
danielle ❀ P A N A B A K E R ❀
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

panda & azazel
❀ i need to know everything
Nem mondhatnám, hogy különösebben lett volna választásom. Válaszokat akartam és, ha ez volt az egyetlen módja, hogy megkaparintsam őket kénytelen voltam igent mondani. Határozottan nem hiszem, hogy ennek az egésznek bármilyen végkimenetele is végződhetne pozitívan, de legalább talán valamivel közelebb kerülök a valósághoz.
A felajánlott karjára csak rápillantok, majd inkább a zsebeimbe süppesztem a kezeimet, mert nem igazán szeretném, ha bárki is azt látná, hogy pont vele sétálgatok teljesen békésen. Épp elég frusztráló a helyzetem nincs arra még szükségem, hogy utána még esetleg Magnus fülébe jusson, hogy mégis mit művelek. Így sem akarom ebbe az egészbe belekeverni nem most fogom elkezdeni.
- Van azaz érzésem, hogy a két szép szememért nem fogod megtenni. - Nem tudom, hogy jobb lesz-e nekem, ha tudom miért cserébe veszi le rólam ezt az átkot, de nekem már az is nagy segítség lenne, ha rájönnék mégis milyen átokról van szó, hogy megpróbáljam magamtól megoldani. Lehet, hogy egy démon tette rám és könnyedén le is veheti, de ez még nem azt jelenti, hogy hosszú próbálkozással nem arathatok sikert egymagam is.
- Ha jól értem, akkor nincs érdekedben, de ha nem úgy alakulnak a dolgaid, akkor mindenféle bűntudat nélkül megteszed? Így kell ám megnyerni valakit magadnak. - A szeretteimért cserébe akár egy égő házba is besétálnék, az életemet is feláldoznám értük, úgyhogy nem ajánlom, hogy bárki is ezzel fenyegessen, mert a félelem, ami az egész testemet megtölti könnyedén alakul át, dühvé, amivel együtt jön az, hogy többé nem, hogy nem gondolkodom tisztán egyáltalán nem gondolkozom és csak védelmezem azokat, akiket szeretek.
- Minden évben van egy apa-lánya napunk, amikor egymás haját fonjuk be. Nem rég tudtam meg, hogy ő az apám és, ahogyan érted sem, úgy érte sem kifejezetten rajongok. Szóval legközelebb végeztess valakivel egy kis nyomozást, mielőtt még a fejemre hozol egy átkot, amivel igazából senkin nem segítesz. - Lehet, hogy kicsit megváltozott a stílusom, de mintha a félelem előhívogatná belőlem egy olyan oldalamat, ami nem tartozott mindig oda. Ami az ő műve volt, mintha a rettegéstől szinte megváltozna a lelkem, háttérbe nyomulna az, aki vagyok.. Ezt pedig nagyon nem szeretném. Legutóbb, mikor egy pillanatra is átengedtem magam, mikor túl gyenge voltam, hogy uralkodjak az érzéseimen pár órára teljesen elveszítettem az eszméletem és egy teljesen másik helyen tértem magamhoz.

remélem tetszik  ❀
Azazel
❖ Bukott angyal

avatar
Keresem :
i need someone
Tartózkodási hely :
New York
foglalkozás :
üzletember
Karaktered arca :
Brett Dalton
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

A megjegyzésére a baj mértékéről csak egy mosollyal válaszolok. Egyenlőre azt, hogy mekkora lesz a baj, én határozom meg, és ez nekem elég arra, hogy úgy érezzem, kezembe tartom a helyzetet.
Egy bólintással nyugtázom, hogy hajlandó elfogadni az ajánlatomat, és sétára indulni velem. Nem is szólalok meg addig, míg el nem hagyjuk a kávázót, sőt utána sem, csak az utcára érve felkínálom a karom, ahogy azt egy gentlemantől elvárható, de nem sértődöm meg, ha nem használja ki a lehetőséget.
Amikor kiválasztottam ezt a kávézót, azért tettem, mert van itt egy kisebb park. Egy nem túl nagy, lapos, átlátható terület, nincsenek benne bozótok, csak magas fák, és alacsony virágágyások. Két utca között terül el, mindkét utcáról teljesen átlátni rajta. Ide terelem be a lányt, mert itt ugye lát minket mindenki, aki az utcán tülekszik, de mégis kisebb a népsűrűség.
Remélem megfelel neki a hely, és értékeli, hogy próbálok ezen a téren egészen nyíltan játszani, legalábbis én megpróbáltam olyan helyet keresni, ahol a közelségem a lehető legkevesebb stresszt válthatja ki belőle. A parkban szólalok meg aztán újra.
- Én tettem Rád az átkot. Nyilván le is tudom venni, ha akarom. Az a kérdés tehát, hogy miért leszek erre hajlandó.
Egyszerű, érthető mondatok, a helyzet pontos összefoglalása. Mondhatni a beszélgetésünk sarokköve ez. Nem akarok vele cicózni, legalábbis most az elején nem.
- Ez nem egy véletlen választás volt, nyilván sejted, hogy a származásod áll a háttérben, azaz apád miatt lettél célpont. Ebből az is következik, hogy nekem édesmindegy, hogy veled mi lesz, és kérlek, ezen most ne riadj meg, mert neked éppen ez a jó. Nincs érdekemben, hogy konkrétan neked vagy bárki másnak a szeretteid közül személy szerint ártsak.
Hiszi, ha akarja, ha nem hiszi, és parázik, nekem az is megfelel. Én elmondtam, én hogy látom jelenleg a helyzetet, és kész. Valószínűleg rá fog jönni a továbbiakban, hogy nem szokásom ismételni magam, vagy bizonygatni, amit kijelentettem.
- Mielőtt tovább lépnénk, szeretném, ha elmondanád most nekem, hogy hogyan álltok egymással!
Remélem sejti, hogy nagyon hazudozni nincs értelme. Nagy valószínűséggel megérezném, ha nagy távlatokban kezdene el tódítani. Ráadásul a hamis információ azt eredményezheti, hogy olyasmit várok el tőle, amire nem képes, vagy olyan intézkedéseket foganatosítok, amikre egyébként nem lenne szükség, tehát nem éri meg. De majd most kiderül, mennyire jó a helyzetértékelése.
Pandalena Frost
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
new ❀ Y O R K ❀
foglalkozás :
criminal ❀ M I N D S ❀
Karaktered arca :
danielle ❀ P A N A B A K E R ❀
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

panda & azazel
❀ i need to know everything
A félelmemet, habár megpróbálhatom a szőnyeg alá söpörni véglegesen nem semmisíthetem meg, akármennyire is szeretném. Megannyi oka van a félelmemnek. Féltem a saját életem, mindenki másét ebben a kávézóban, illetve a szeretteim bántalmazásától is a hideg futkos a hátamon. Egy hozzá hasonló szörnyeteg, akinek minden porcikája sötét elemekből épül fel pedig nem számíthat senki semmi jóra.
Úgy vélem, ha nem lenne akkora baj, akkor nem éppen veled találkoznék most. – Kezdem azt érezni, hogy mindössze nézőpont kérdése, hogy kinek mi számít nagy bajnak. Nekem már ez önmagában is nagy baj, hiszen fogalmam nincs, hogy mégis miként kellene viselkednem, de határozottan nem érzem magam túlságosan kényelemben egy olyan démon társaságában, mint ő maga. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a kávét kihozó lányt olyan könnyedén rángatta a maga kedvére, hogy szinte a gyomrom is felfordult tőle. Bár mindez még csak az alsó lépcsőfoka a kegyetlenségnek, a szabad akarat eltörlése igen is érzékeny pont a számomra.
Amikor felhozza, hogy talán sétálnunk kellene, hogy megbeszéljük a kettőnk ügyét, eleinte ódzkodom a gondolatától is, hiszen nem szeretnénk még véletlenül sem vele kettesben császkálni sehová, de ha mondjuk elég forgalmas utakat választok, akkor talán a hasonló minimális békét tudhatom magaménak. Mondjuk abból a szempontból megközelítve pedig, ha kevesebb ember van a környékünkön, kevesebbnek az életéért kell aggódnom a sajátomé mellett.
Habár koránt sem szívesen, de végül a táskámban turkálva előveszem a pénztárcámat és bőven teszek ki pénzt az asztalra, mielőtt a táskámat a vállamra kapva állok fel az asztaltól. - Akkor azt hiszem az lesz a legjobb, ha sétálunk. – Nem szeretnék véletlenül sem félreértéseket, aminek köszönhetően esetlegesen én lennék az, aki rosszabbul jön ki a helyzetből és habár annak is megvan az esélye, hogyha hallanák se hinné el senki, amiről beszélünk, de jobb, ha kevesebb fülnek van lehetősége meghallani olyan dolgokat, amelyek aztán szóbeszédként terjedhetne az alvilág közepette. Bár így is nagy rá az esély, mégis így legalább talán nem lesz annyira haszontalan ezen találkozó.

remélem tetszik  ❀
Azazel
❖ Bukott angyal

avatar
Keresem :
i need someone
Tartózkodási hely :
New York
foglalkozás :
üzletember
Karaktered arca :
Brett Dalton
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Na, ezért érdemes élni. Szinte sütkérezek a lányka rettegésében. Olyan, mintha hájjal kenegetnének. Az arcomon egy kicsit önelégült, kicsit kihívó mosoly bukkan fel, de nem vigyorgok, mint a tejbetök, csak úgy módjával. A szemem is igen jókedvűen csillog egy ideig, aztán megkomolyodom.
- Úgy gondolom, vagyis inkább érzem, hogy ez részben költői kérdés volt a részedről. De nincs akkora baj, mint sejteni véled. A békés szándékaim jeléül adtam itt találkozót neked.
Közben megérkezik a kávém, a hölgy furcsán üveges tekintettel érkezik, kicsit álomszerű mozgással érkezik, leteszi a csészét az asztalra, felegyenesedik, és aztán zavartan pillant körbe, mert nem emlékszik, hogy került ide, utolsó emléke, hogy a pult mögött állt. Aztán vállat von, és visszamegy a pult mögé. Csendben megvárom, amíg lezajlik ez a jelenet, és csak aztán szólalok meg újra.
- A téma, amiről beszélni szeretnénk viszont nem ilyen nyilvános helyre való. Itt nehéz lesz nevén nevezni a dolgokat. Azt javaslom, sétáljunk egyet!
A csészéért nyúlok, megkevergetem benne a kávét, ráérősen, szinte elmerengve, majd belekortyolok. Jól főzik itt, már amennyire meg tudom állapítani. Igazából nem szeretem annyira a kávét, és nincs is szükségem a hatására, de ha már egy kávézóban vagyunk, akkor kávézzunk!
- Én rád bízom a döntést, hogy sétálunk vagy maradunk, nekem mindegy. Itt is beszélhetünk, ha félsz velem tartani, csak akkor körülményesebbek lesznek a megfogalmazások és az esetleges félreértéseknek garantáltan te fogod meginni a levét, vagy valami más, aki fontos neked.
Elhallgatok, és a további figyelmemet a kávénak szentelem, hagyok időt a fruskának, hogy megeméssze azt, amit hallott, és átgondolt, felelős döntést hozzon. Nem akarom bántani, hiszen szükségem van rá. Vagyis van benne potenciál, elképzelhető, hogy hasznos lesz nekem. Amíg ez az eshetőség fennáll, addig nagyjából biztonságban van.
Pandalena Frost
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
new ❀ Y O R K ❀
foglalkozás :
criminal ❀ M I N D S ❀
Karaktered arca :
danielle ❀ P A N A B A K E R ❀
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

panda & azazel
❀ i need to know everything
A kíváncsiságom keveredett a megszüntethetetlen idegességemmel. Nem tudtam igazán, hogy mit vártam ettől a találkozótól. Egyrészt nem tudom kivel találkozom. Ezért is kapott el minden egyes csöngéskor, ahogyan az ajtó kinyílott egy kisebb szívroham. De, hol egy társaság lépett be, hol két fő, akik ha még el is indultak az irányomba könnyedén haladtak el mellettem, mintha észre sem vettek volna. S talán ez így is volt. Nem vettek észre, mert nem akartak észrevenni, vagy bármilyen formában tudomást venni rólam. Csak egy arc voltam a tömegből semmi több.
Azonban az összes hamis rezdülés, az érzés, hogy talán ő, vagy ők azok, akik információval kecsegtetnek rögtön darabokra hullott, amikor Ő átlépte a kávézó küszöbét. Nem tudtam, hogy kivel állok szemben, hiszen nem tűntek ismerősnek a vonásai, sokkal inkább éreztem, hogy nem az a típus, akivel packázni lehet. Szinte egyfajta fojtogató energia lepte körbe, a színtiszta sötétség. Mintha csak egy fekete lyuk lett volna, ami magába akarta szippantani az összes lelket, hogy ezzel is még hatalmasabb lehessen. Egy nagyot nyeltem, de aztán már éreztem is, hogy kiszáradt a szám, amitől a félelem növekedett a testemben. Remegő kézzel emeltem a teát a számhoz és kortyoltam belőle párat, majd lehunyva a szememet próbáltam magam megnyugtatni, hogy mindez egyszerű véletlen, hiszen nem fordult rögtön oda hozzám. Mégis, mikor meghallottam a hangját, ami alig pár lépésre jött tőlem kipattantak a szemeim és rászegeztem a tekintetem, ahogy helyet foglalt velem szemben.
- Ki.. Ki vagy te? - Bukott ki belőlem a legelső kérdés, ami talán a leginkább érdekelt. Bár a kíváncsiságomat ez az egyetlen válasz nem onthatta ki, mert az egyre inkább növekedett. Mégis mit tettem azért, hogy kiérdemeljem a figyelmét? Másrészről pedig mi az, amit adhatok neki? Bármi is legyen az sosem elegyednék alkuba egy ilyen sötét démonnal, mint amilyen ő maga. Az életem sem érne annyit, mint az, ha közelebb kerülhetne egy hozzá hasonló szörnyeteg valamihez, amit meg akar szerezni.
remélem tetszik  ❀
Azazel
❖ Bukott angyal

avatar
Keresem :
i need someone
Tartózkodási hely :
New York
foglalkozás :
üzletember
Karaktered arca :
Brett Dalton
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Egy távolabb parkoló kocsiban ülök, és figyelem a kávéház bejáratát. Ez a vezetés is egy új dolog, élvezem, viszont még az én reflexeimmel is igen megterhelő ez a nagy nyüzsgés. De hát mit várhatunk egy olyan valakitől, aki évezredekig volt tök egyedül? Nem szoktam meg, hogy ennyi mindenre kell figyelni. De most már leparkoltam (csak egy egészen kicsit kellett besegítenem a mágiámmal), és várok. A kijelölt idő után percekkel sem látom a hölgyet bemenni az ajtón, ami két dolgot jelenthet: nem jött el, vagy  ... már ott van.
Kiszállok, bezárom az ajtót, és elindulok a kávéház felé. A kirakatüvegen át meglátom, hogy a kis drága valóban eljött. Valószínűleg jóval korábban, mint én megérkeztem volna.
~ Aj, de kis kíváncsi valaki.
Az arcomra kiül egy igazán sátáni vigyor egy pár pillanatra, majd erőt veszek magamon, és komoly ábrázatot öltve belépek az ajtón. Figyelem a reakciókat, mikor pillant erre, mikor sejti meg, hogy hozzá érkezem, és mennyit sejt meg a valódi kilétemből. Nem veszem fel a szemkontaktust rögtön a belépéskor, látszólag az ajtóval foglalkozom, ránézek a pultra, az órámra, míg feléje haladok, és csak aztán pillantok rá. Eddig volt ideje reagálni az érkezésemre, és én megfigyelhetem szépen, hogy mégis hogyan teszi ezt. Aztán párlépésre tőle már csak őt nézem, és meg is állok az asztalánál.
- Köszönöm, hogy eljött, Ms. Frost. - enyhén meg is hajolok ehhez a mondathoz, majd ezek után viszont kérdés és kínálás nélkül helyet foglalok. A felszolgáló már megkapta az utasítást fejben, hogy hozzon nekem egy kávét.
Egyenlőre nem sietem el a további nyitást, mert sok minden függ attól, hogyan fogadja a kis fruska a felbukkanásomat.
Nyilvános helyet adtam meg randevúra igen, hogy ő biztonságban érezze magát, és nyilván fordítva is igaz ez, elvégre ha egy isten háta mögötti elhagyatott raktárba hívtam volna, akkor nagyobb eséllyel hoz magával még egy-két embert erősítésnek.
Érzem, hogy izgatott, türelmetlen, kétségek gyötrik, és a kíváncsiságtól majd kilyukad az oldala. Ez nekem jó így, mert minél zaklatottabb, annál könnyebben befolyásolható, annál könnyebb lesz fogódzót találni a további megkötésekhez. Nincs vele semmi bajom, de eszköznek tökéletes lehet. Nem akarok neki ártani, de amennyiben ez közelebb visz a céljaimhoz, tétovázás nélkül megteszem.
Pandalena Frost
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
new ❀ Y O R K ❀
foglalkozás :
criminal ❀ M I N D S ❀
Karaktered arca :
danielle ❀ P A N A B A K E R ❀
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

panda & azazel
❀ i need to know everything
Nem szokásom fejest ugrani az ismeretlenbe, de most nem igazán volt más választásom. Válaszokat akartam és habár elég furcsa módon kaptam ezt a kis meghívót úgymond, nem tudtam hátat fordítani neki. Bárki is akarjon játszadozni velem - vagy ténylegesen az igazat mondani - a legkevesebb, amit tehetek, hogy kiderítem, hogy mégis miről van szó. Magamtól nem jutottam sokkal előrébb, hogy miként is szerezhetnék magamnak válaszokat, úgyhogy kénytelen vagyok megjelenni a helyszínen.
Kicsit furcsálltam a helyválasztást, de valahogy örültem is annak egyben, hogy nyilvános helyen valószínűleg kevesebb esélye van annak, hogy ez az egész mélyrepülésben ér véget. Bár mivel a találkozó partnerem is egyenlőre hatalmas kérdés fedi, talán nem kellene előre következtetéseket levonni.
A kávézóba a megbeszélt találkozó előtt egy órával érkezem már csak azért is, hogy felmérjem magamnak a terepet, majd egy olyan asztalnál foglalok helyet a kávémmal, ahonnét tökéletesen rálátok a bejáratra és az egész helyet könnyedén átlátom.
Valószínűleg megőrültem, hogy egy titokzatos üzenethez előbb jelentkezem, mintsem barátaimtól kérjek segítséget, de nem akarok még több terhet a vállukra helyezni, hiszen már így is megvan nekik a maguk gondjai és semmi szükségük nincs arra, hogy ehhez még én is becsatlakozzak.
Az első adag kávém már bőven kihűlt mire a végére értem, ezért rendeltem magamnak utána egy kis teát, valamilyen csokis keksszel, hogy idegességemben azt tömjem a számba a tea melege pedig a testemet is felmelegítse, mert olyan érzésem volt, hogy az a jeges érzés, ami az elrablásom óta az ereimben volt most, mintha sokkal erőteljesebb lett volna és szinte ki akarna törni a testemből.
Idegesen pillantottam az ajtó irányába a telefonomon pedig szüntelenül csekkoltam az időt, a végére már a lábaim is járni kezdtek az asztal alatt. Annak is megvan az esélye, hogy ez az egész csak átverés és nem lesz itt senki. Egy részem szeretné azt mondani, hogy igen az, de ugyanakkor valamilyen szinten szeretném, ha ezúttal tényleg válaszokat kaphatnék a kérdéseimre.
remélem tetszik  ❀
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

-- szabad játéktér --
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Ozzie & Olivia


Special Dating with a Pathologist


A téma seperc alatt pikáns területre téved, ami azonnal zavarba hoz, amint ráeszmélek, miről is van szó. Nem, mintha olyan nagy szüzike lennék vagy ilyesmi, csak hát mégis csak egy idegen pasas társaságában ecsetelgetjük ezt a szex témát. Szóval, jobb ötlet híján én is, csak bárgyún vigyorgok, mint Ozzie, majd röhögve bólogatni kezdek a szavaira.
-Ebben, azt hiszem egyet kell értsek.- kuncogok, majd arcom a bögrém mögé rejtem és kortyolok is egyet, hátha azzal elmúlik ez a kellemetlen pillanat. Legfőképp azért nem jó téma ez, mert nem igazán tudnám már megmondani, mikor volt utoljára ilyesmiben részem. Még nyilván akkor, mikor minden rendben volt a falkában, hiszen ott volt egy srác, akivel olykor-olykor összemelegedtünk. Nem volt köztünk semmi szerelem vagy hasonló dolog, viszont a fizikai vonzalom erős volt. A szerelem az más tészta. Általában nálam plátói és reménytelen. Ha arra várnék, hogy azzal szeretkezhessek, aki közel áll a szívemhez, talán örökké vénlány maradnék, már pedig a hormonoknak sokszor nem lehet parancsolni. Főleg nálunk, vérfarkasoknál nem. Ezen a téren is kicsit olyanok vagyunk, mint állat társaink: az ösztönök vezérelnek, aztán mindenki eldöntheti, hogy küzd ellene vagy beadja a derekát.
-Nos, igen. Ha a halottakat boncolgatod, akkor már ártani nem nagyon tudsz senkinek. Viszont, ezek szerint akkor nem nagyon szereted a rizikós helyzeteket. Vagy inkább nem vagy biztos abban, hogy jól viselnéd?- pillantok rá kíváncsian, hiszen egy sebésznél azt hiszem az a legfontosabb, hogy magabiztos legyen. Ha remeg a kéz, vagy épp attól fél, hogy elront valamit, az már nem jó. Kétlem viszont, hogy Ozzie olyan ember lenne, aki nem bízna magában. Hiszen megnyerő a stílusa és minden bizonnyal jó a munkájában. Legalábbis, amennyit én láttam az egészből azon az estén, remekül végezte a dolgát, na nem, mintha szakértő lennék a témában.
-Egyébként jó döntés volt, hogy nem az ügyvédi pályát választottad. Az inkább olyan embereknek való, akik bármilyen gusztustalan tett után is tükörbe tudnak még nézni, neked viszont, szerintem jó lelked van. Hiszen értem is aggódtál, hogy viselem majd az esetet. Ezért is vagyunk ma itt és az ilyen jószívű emberek ritkán lesznek ügyvédek.- mosolyodok el, ahogy őszintén elmondom neki a véleményem mindenféle nyalizás nélkül. Tényleg így látom. Ozzie remek ember lehet, ha ennyire aggódott miattam. Még akkor is, ha ez talán, csak azért lehetett így, mert megérezte, hogy én is olyan vagyok, mint ő.
-A család akkor is család. Ha jó, ha rossz, az embernek akkor sincs mása a világban és sajnos, te ezt elvesztetted. Sajnálom, hogy így alakult. Remélem, az a szemétláda megkapja a maga büntetését, aki árvává tett.- pillantok rá együtt érzőn és egy pillanatra elképzelem, hogy az én családomat is elvenné tőlem valaki. Na nem, mintha most olyan sűrűn látnám a szüleimet, hiszen kerülöm őket, amennyire csak tudom. Isten őrizz, hogy véletlenül is bántsam őket, de akkor is a szeretem mindkettejüket. Nem beszélve az elveszett bátyámról, a tudat pedig, hogy valahol megvannak, azaz nem vagyok egyedül a nagy világban, már sokkal megnyugtatóbb, mint az elképzelés, hogy nincsenek. Nem tudom, hogy viselném...
-Biztosan remekül menne, de azért mégis csak jobb, ha az embernek van hozzá segítsége. Hiszen az a tökéletes család, ahol apa, anya és gyermek is együtt van, nem? Félre ne érts, nem ez a kötelező, de nehezen hiszem el, hogy ne találnál olyan nőt, akivel családot alapíthatnál majd egyszer.- sandítok rá huncut mosollyal az arcomon, hiszen akkor se venném be, hogy nincs egy nő se a közelében, aki megfelelő lenne, ha megesküdne rá. Nem létezik, hogy egy ilyen pasas, mint Ozzie, nem talál egy olyan nőt, akivel közös jövőt tervezhetne, akire alapozhatna, aki a támasza lenne. Valahol lennie kell egy ilyen lánynak, maximum, még nem találtak egymásra. Ha nevetséges, ha nem, én még hiszek ebben. Mindenkinek meg van a maga párja.
-Oliver Blackhawk. Azt hiszem, a szüleink igazán humoros kedvükben lehettek, mikor egy név női és férfi változatát adták nekünk.- kuncogok, mert hát én ezt mindig furcsának éreztem. Ikreknél szokás ilyesmi neveket adni, pedig mi nem vagyunk azok. Más kérdés, hogy gyerekkorunkban össze voltunk szinte nőve. Imádtuk egymást, épp ezért nem értem, hova tűnt el ez az imádat? Miért tűnt el a bátyám és miért nem szól legalább annyit, hogy "Szia húgi, élek még, ne aggódj értem!"?
-25 éves jelenleg. Nemsokára 26 lesz. Van is egy képem róla, hátha úgy könnyebb, hiszen már találkozhattál is vele, csak épp nem tudtad, hogy Olivernek hívják.- mosolygok, miközben elő szedem a kis fotót rólunk, majd a bátyám fejére bökök az ujjammal és úgy tartom Ozzie felé. Annyira jó lenne, ha végre valaki azt mondaná ilyenkor, hogy "Bassszus! Hát őt ismerem!".

***

•Note: 

Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

olivia & ozymandias

Akaratlanul is, de nagyon is csak elnevetem magam amint egy ártatlannak tűnő témából kievezünk a szexre. Persze, nem azért mert épp viccesnek vélem, hanem nagyon is csak zavarba jöttem; talán ezt még arcom halvány vörössége is tükrözte. S mint láttam, ő is csak később eszmélt fel, hogy miféle témákat jelölünk meg az első körben. Egy nagyon csinos lány társaságában vagyok most és azt hiszem nem is férfi volnék, ha egy pillanatra nem kalandoztak el a gondolataim ekkor. De ezt inkább csak csendben meghagytam magamban.
- Nos, igen, a szex nagyon is jó dolog. -  Biztosítom még egy halvány nevetéssel hisz valljuk be, ez egy eléggé kényes téma. Nekem egy kicsit főleg, hisz én alig pár hónapja estem túl az elsőn és azt sem azzal a nővel, akit kimondottan kedvelek. Nos, igen, huszonkilenc évesen is lehetett még egy férfi szűz; élő példa itt. Továbbra is az lennék, ha az a nő akkor nem szorít a markába.
(..) - Tudod, az én családom eléggé különleges volt. Sajnos korántsem jó értelemben. - Mély levegőt vontam magamhoz mely segített a feszültséget oldani némileg. - Az apám ügyvéd volt. Ennek köszönhetően engem is jogi pályára szánt, néhány évig volt szerencsém jogot hallgatni de hamar otthagytam. Nem igazán érdekelt a jog, főleg abban az időszakban..- némileg elnyelem a mondatomat, hisz pont akkor voltak a drogos időszakaim. De ki az, aki felmeri vállalni? Még gondolatból is elterelem azt. - Leginkább az orvosi pálya érdekelt. Eleinte sebészként dolgoztam egy kisebb kórházban, később pedig Londonban végeztem egyetemet orvosi szakon. Onnan pedig igazságügyi boncmesterként kezdtem el tevékenykedni. Mindig is féltem attól, ha egy élő általam veszíti el az életét. Akiket pedig én vizsgálok, nos, nincs mit veszíteniük már. - A felelősségtudatom mindig elég ingatag volt. Amikor sebészként dolgoztam, mindig rettegtem attól, hogy műtét közben én általam hal meg valaki. Szerencsére én még sohasem öltem ... nem is akarok. - Persze, annyira nem szörnyű a helyzet elvégre nem úgy tűnik, mint aki összeroskadt a családja halála miatt. Az a család korántsem volt normális. - Megráztam a fejemet, s azt követően ha az asztalon volt Olivia keze, akkor tenyeremet finoman hozzáérintettem karjához és rajt hagytam pihentetni. Tetszettek az érintései még akkor is, ha ő szégyellősen el is vonta azokat.
- Nem, természetesen nincs anyajelölt. Egyébként örökbefogadott gyermeken gondolkoztam akit egymagam felnevelhetek a saját nevemmel. Ők is vágynak valami támaszra és azt hiszem, hogy ők jobban rászorulnak egy szülőre még ha az nem is vér szerinti. - Tudtam le ennyivel az egészet, elvégre korántsem arról volt szó, hogy ennek fejében keresek egy hölgyet aki kihordja a fiamat majd. Nem, erről szó sincs... talán nem is tudnék kapcsolatot létesíteni senkivel sem. (..)
- A bátyádat hogy hívják? - Kérdezem tőle kíváncsiságból, hátha tudok neki segíteni. Nem szokásom falkák után kutatni, hisz én magam családi neveltségből eleve kerülöm a falkákat, főleg az alfákat és a bétákat. De ettől még lehet, hogy tudok neki segíteni hisz akarva vagy akaratlanul, de hallok különböző falkákról. Némelyikük keresztre tűznének ki engem amiért omegaként élek és elítélem a falkákat, míg a másik falka csalogat magához. Nem is tudom, melyik lenne jobb...
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Ozzie & Olivia


Special Dating with a Pathologist


Egy biztos, a mondénok vallásai elég furcsák számomra. Oké, azelőtt én is keresztény hitben nevelkedtem, bár én már akkor se voltam valami buzgó katolikus, most pedig már, hogy jó pár éve vérfarkasként élek, nem is hiszek az egészben. Vagyis nem úgy, ahogy az egyház tanítja.
-Meglehetősen veszélyesek tudnak lenni a fanatikusok. Főleg, ha még azt is elhiszik magukról, hogy valami igazságosztók.- jegyzem meg kissé szomorkás ábrázattal, hiszen bármit is tettek azok az áldozatok, azért én még mindig abban hiszek, hogy mindenki megérdemli, hogy normális tárgyalást kapjon. Bár az se mindig célra vezető, mert van, hogy a gyilkos vigyorogva elsétál és van, hogy az ártatlan ücsörög a rácsok mögött. Szóval, kijavítanám magam: bizonyos esetekben jobb a bíróság, néha viszont egyáltalán nem. Néha jobb, ha van egy önjelölt hóhér, aki elvégzi a piszkos munkát, csak épp ennyi erővel mindenki megöldöshetné azt, aki szerinte olyan bűnt követett el.
-Nem igazán mozgok otthonosan az árnyvadászok ügyében, de nekem úgy rémlik, hogy az angyal vére tette őket azzá, amik, vagy nem? Persze, ettől függetlenül biztosan szexelnek az angyalok is, hiszen az egy kellemes dolog. Miért is hagynák ki?- nevetem el magam és bevallom, kissé zavarba is jövök, mert nem épp a legbölcsebb dolog szexet emlegetni egy jóképű pasi társaságában, aki épp randizni hívott. Nem beszélve arról a tényről, hogy meglehetősen szimpatikus is. Azt hiszem jobb lesz, ha az ilyen forróbb témákat kerülöm.
-Fogalmam sincs, hogy működnek ezek a dolgok, szóval hiszek neked.- vigyorodok el végül, mert valóban, teljesen tanácstalan vagyok az angyalok szexuális életét illetően. A farkasokét viszont annál jobban ismerem, csak ezt megint nem nagyon kellene szóba hoznom, úgyhogy meghagyom magamnak gondolati szinten a témát.
-Nem tudom, Oz, én valahogy nem érzem úgy, hogy szégyellnem kellene azt, ami vagyok és szerintem neked se kellene. Én igenis, jónak hiszem magam, még akkor is, ha néha átváltozok egy nagy szőrös vérszomjas fenevaddá, mert tudom, hogy nem ártok senkinek önszántamból. Te igen?- észre se veszem, hogy mindeközben átnyúlok az asztalon és a kezére simítom a tenyerem. Csak akkor jövök mit csináltam, mikor már elhallgatok, de úgy döntök, hogy nem veszem el a kezem, ha csak nem jelzi, hogy zavarja. Látom rajta, hogy eléggé nyomasztja ez a téma és, mint vérfarkas, szeretném, ha érezné, hogy támogatom. Ne akarjon ő mondén lenni. Mi sokkal jobbak vagyunk.
-És ez így normális, legalábbis, valahol mind egy család vagyunk, nem? Én is kedvellek, másképp el se jöttem volna, mellesleg nem árt, ha falka ide vagy oda, úgy ahogy ismerjük egymást mindannyian. Én legalábbis, senkivel sem szoktam ellenséges lenni, aki olyan, mint én.- mosolygok rá szelíden, miközben hüvelykujjammal megsimítom a kézfejét, majd visszadőlök a háttámlának és a kezeimet a bögrém köré pakolom. Épp elég volt az érintésekből, hiszen még mindig az a helyzet, hogy itt ülök egy jóképű sráccal, aki ráadásul most közölte, hogy máris kedvel, pedig még alig tud rólam bármit is. Lehet, ha tudna, már nem is kedvelne?
-Nagyon sajnálom, Oz, ami a családoddal történt.- nézek rá elborzadva, ahogy röviden elmeséli, miért is nincs falkája és, hogy mi történt a családjával. Elképzelni nem tudom, milyen lehetett neki mindezt átélni. Az meg végképp borzalmas lehet, hogy ő életben maradt és talán azóta se tudni, hogy szándékosan avagy véletlenül? Én biztos ezen agyalnék állandóan, hogy vajon miért épp én maradtam életben?
Mikor a következő mondata elhangzik, én épp kortyolok egyet a bögrémből, így a szavai hallatán sikerül majdnem félre nyelnem. Apró köhögőroham után végül nagy nehezen rápislogok, mert nem igazán tudom, hogy ezzel a gyermekes mondatával most mit is akart mondani. Vagyis,nem tudom. Meglepő volt, amit mondott és kissé zavarba ejtő is. Nem szokta az ember fia vagy lánya ezt csak úgy közölni mindenkivel.
-És, hogy haladsz az álmoddal? Legalább anya jelölt van már?- vigyorodok el, ha már ennyire belemegyünk ebbe a témába és bár nem terveztem, hogy ennyire személyes kérdést fogok feltenni, most már úgy érzem, nem kell visszafognom magam. Végtére is, hangzott már el furcsább mondat is, ráadásul már a kezdeti zavarom is elmúlt.
-Nem, jelenleg nem. Az alfámat megölte egy idegen, akit viszont nem tudnék őszintén követni, mert teljesen más a szemlélete, mint az enyém vagy, mint amilyen az előzőé volt. Szóval leléptem onnan és, ha már leléptem, erre jöttem, mivel a bátyám valahol itt él elvileg.- ecsetelem bőszen, majd ismét kortyolok egyet a még forró kávémból és azon töprengek, vajon mennyit meséljek neki Oliverről? Lehet, hogy ismeri? Vagy segíteni tudna előkeríteni? Igazság szerint, nem riaszthatom fél New Yorkot, de azért lehet, hogy nem ártana, ha lenne némi segítségem.
-Évek óta nem beszéltünk és most úgy döntöttem, hogy megkeresem. Csak azt nem tudom, mennyire örülne nekem.- nézek tanácstalanul, majd ismét elmosolyodok. Gyanítom, furcsa neki az utóbbi mondatom, mert miért is ne örülne valaki a testvérének, viszont nem biztos, hogy most erről akarnék vele beszélni. Jobb szeretném inkább megismerni Ozt, mint a gondjaimmal elhalmozni.
-Na és, hogy lettél boncmester? Vagyis, sose értettem, mi visz rá valakit, hogy holttesteket vagdosson. Ne haragudj.- nevetem el magam, hiszen nem azt akarom én ezzel mondani, hogy szerintem nem normális vagy valami, csak szimplán engem a frász kerülgetne, ha ilyesmit kellene csinálnom. Nem ugyanolyan látni egy hullát, meg felvágni. Nem vagyunk egyformák, ezért is érdekel, hogy őt mi vezérelte, mikor ezt a pályát választotta.

***

•Note:Lehet kicsit hosszú lett, bocsi. Very Happy

Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

olivia & ozymandias

(..) - Nos, én személy szerint próbálok a mondének fejével gondolkozni. A nagy része nem hisz a mi világunkban, de ez így van helyén. Ezért is az angyalok számukra mindössze bibliai vagy mítoszi lények. A gyilkos is ilyesféle gondolatokban élt elvégre mondén volt. - Nagyon egyszerűen levezettem a témát, miszerint az embereknek fogalmuk sincs arról, mi is van körülöttük. Olivia ebbe lehet nem gondolt bele igazán, de az emberek legtöbbje úgy hal meg, hogy számukra mi csak képzeletbeli lények vagyunk. - De mi tudjuk, hogy az angyalok nagyon is tudnak nemzeni. Máskülönben hol volnának az árnyvadászok, nem igaz? - Kérdőn felvonom szemöldökeimet egy pillanatra, majd játékosan elmosolyodom újonnan. - Érdekesség egyébként, hogy a bukott angyalok utódai egyáltalán nem nemzőképesek.  Talán nem véletlen.  - Nem meglepő ez, hisz borzalmas lenne, ha még egy mágus is tudna nemzeni, ezáltal biztos vagyok benne, hogy nagyon sok boszorkány lenne itt közöttünk. Az angyalok kevésbé szaporodnak, ellenben a bukottakkal. - De én maradok a kis mondéni gondolatban, ahol becsapom saját magamat is, hogy én is csak egy vagyok közülük. De ez nem egészen így van... mégis jobb olykor elhitetni magunkkal mást, mint amin nem tudunk változtatni. - Egy pillanatra, de nagyon is látványosan lehullt a vidámság az arcomról amit eddig kitartóan viseltem magamon mint egy álarcot. Az életemben mindig is sokat számított a mosoly vagy a jobb kedv, máskülönben nem éltem volna túl. (..)
- Tudni illik, én nagyon féltem azokat az embereket akiket egyszer megkedvelek. Valamiért téged az első pillanattól fogva nagyon megkedveltelek. Most ebben a néhány eltelt percben teljesen megbizonyosodtam róla. - Talán volt a mondatom soraiban némi bók is, de felfogható egyszerű kedvességnek és igaznak is, elvégre teljes mértékben az igazat mondtam azzal kapcsán, hogy megkedveltem őt az utóbbi két találkozásnál.
- Ó, nekem nincs alfám... - Még félre is nyeltem egy pillanatra, hisz sohasem szerettem hallani az alfa szót. Ezt annak is köszönhetem, hogy születésemtől fogva belém nevelték, hogy mennyire elleneznem kell a falkákat és maga az alfát. - Az első nemzedékünk sem élt falkában. Egyszerűen nem akartak én pedig ehhez tartottam magamat és tartom magamat a mai napig. Azonban a csúnya ára is meg lett, elvégre egy mágus teljesen kiirtotta a családomat. Csak engem hagyott meg.- Egy pillanatra alsó ajkamba haraptam, hisz azt már nem is akartam hozzátenni, hogy a mágus nem véletlen, hogy életben hagyott. Azzal a nővel nagyon sokszor voltam együtt és feltehetőleg sajnált volna megölni. Én pedig ostoba módon elnézem neki továbbra is a tettét. Valójában sohasem tartottam a családomat egészen normálisnak. Viszont, szerettem őket. - Szóval, minden álmom egy fiú gyermek. - Tettem hozzá mostanra bátorkodó mosollyal. - És veled mi a helyzet? Ezek szerint te sem élsz falkában. - Állapítottam meg egészen óvatoskodóan, hisz az alfáját egykorinak nevezte.
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Ozzie & Olivia


Special Dating with a Pathologist


Oznak köszönhetően most kellemeset csalódtam. A jóképű pasik általában oltári nagy seggfejek, ő viszont udvarias és aranyos. A múltkori találkozásunkkor nem igazán volt alkalmam ezt kideríteni de most, már tudom. Picit aggódtam, hogy milyen lesz ez a találkozó, már jó előre felidéztem magamban az összrs lekoptató szöveget, amit csak ismerek, de talán nem is lesz rájuk szükségem, hiszen kellemes társaság.
-Rendben. Akkor Oz.- bólintok mosolyogva, miközben kezemmel immár -az iménti incidensnek köszönhetően- egy cérnaszálat piszkálgatok a nadrágomon. Elég intenzív élmény volt megérinteni és ez váratlanul ért. Nem tudom, hogy őt is hasonló érzéssel töltötte-e el, ahogy a kezünk összeért, de furcsa volt. Kellemesen furcsa.  Ezért is jöttem zavarba, amit azt hiszem, ő is észrevett szóval ideje összeszednem magam. Nem vagyok én ilyen pironkodós kislány.
-Ami azt illeti, igen. Levágott fejet, kilógó beleket és egyéb finomságokat, csak épp muszáj voltam kicsit megjátszani magam, nehogy gyanús legyek a zsaruknak, hogy fiatal fruska létemre tök lazán fogadok egy ilyen látványt.- vonok vállat vigyorogva, de persze nem büszkélgedni akarok, hogy hú, milyen okos vagyok. Egyszerűen csak elővigyázatos vagyok.
-Tudod, az egykori alfám mindig azt mondta, hogy annak ellenére, hogy már nem vagyunk teljesen emberek, muszáj a lehető leginkább emberinek maradnunk. Ez különböztet meg minket a vadállatoktól és ennek köszönhetően nem szúrunk szemet az embereknek. Szóval, amikor ilyen helyzet van, nem árt normálisan viselkedni.- ecsetelem az elméletünket, de persze nem akarom én ilyen bölcselkedésekkel untatni Ozt. Igazság szerint sokkal inkább érdekel az, hogy ő kicsoda. Vérfarkas, azt már tudom és zsaru. Pontosabban halottkém, de ez még édes kevés.
-Durva, hogy milyen őrültek vannak.- és tényleg. Sokszor, mikor a híreket nézem meg is fogalmazódik bennem a kérdés, hogy vajon tényleg a magamfajták e a szörnyetegek? Hiszen az emberek is képesek olyasmit tenni egymással, ami felfoghatatlan. Mikor valaki a saját anyját, apját, testvérét vagy gyerekét bántja... érthetetlen. Ahogy ez az eset is.
-Na ezt mondjuk szívesen megkérdezném egy angyaltól is.- mormogom magam elé, miközben a bögrémet már az ajkamhoz emelem és egy huncut mosolyt követően bele is kortyolok. Elégedetten hümmögök is egyet, ahogy visszateszem a bögrét, kezeimet pedig épp úgy, mint Oz, a bögré köré fonva hagyom melegedni. Tényleg nem kellett volna kint ácsorognom és, ha előre tudtam volna, hogy ilyen kellemes társaságom lesz, nem is gondolkoztam volna annyit.
-Kíváncsi lennék, ki lesett be az angyalok szoknyája alá, hogy ilyen rendületlenül hiszünk ebben.- nevetem el magam halkan, de azért nem feszegetem inkább tovább a témát. Nem akarok én egy angyalt se megsérteni, mert amilyen peches vagyok, még a végén megjelenik itt nekem egy és kikéri magának, hogy a nemzőszervük meglétén avagy nem létén viccelődök.
-Talán nem is beteg volt, hanem látó vagy ilyesmi. De tényleg érdekes, hogy tudott ezekről.- bólogatok egyetértően, bár én azt is el tudnám képzelni, hogy meg voltak a maga forrásai. Talán felcsapott magánnyomozónak, vagy bepoloskázott egy gyóntatószéket... mit tudom én. De az is lehet, hogy szimplán valami furcsa csoda miatt ráérzett ezekre. Szép lenne, ha épp én nem hinnék a természetfelettiben.
-Tán aggódsz értem, mert magányos farkas vagyok?- villantok felé egy bájos mosolyt, tekintetem pedig kutakodón fürkészi az arcát. Nem igazán fordult még elő velem, hogy egy idegen, akivel másodjára találkozok aggósva figyelmeztet, hogy vigyázzak kivel állok szóba.
-Egyébként épp amiatt ácsorogtam kint olyan sokáig, mert ilyen elővigyázatos vagyok. Ki tudja? Talán sorozatgyilkos vagy, vagy el akarsz rabolni...- vigyorgok, hogy lássa nem gondolom én ezt komolyan -most már-, csak próbálok humorizálni. Viszont jól esik, hogy aggódik(?). De még mindig nem értem, mit is akar tőlem.
-Na és... melyik falka tagja vagy? Régóta élsz a városban?- kérdezősködök, hiszen az a célom most, ha már eljöttem ide, hogy minél jobban megismerhessem. Nem árt, ha az embernek van egy két barátja egy idegen helyen barátokból pedig lássuk be, én eléggé hiányt szenvedek. Ami azt illeti, nem hogy barátaim nincsenek, családom sincs.

***

•Note: remélem, megfelel  

Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

olivia & ozymandias

(..) Finoman elmosolyodom hirtelen szerűen, amint hozzáér a kezemhez és visszarántja azonnal a kezét. Ahogy a bőrünk egymáshoz érintődtek, olyan volt, mintha egy jóleső kis bizsergés haladt volna végig rajtam. Úgy érzem, hogy ezzel ő is csak így volt, hisz túlságosan is vöröslő az arca. Az első pillanattól láttam, hogy ez az a lány, akit meg kell, hogy ismerjek. Tudom, hogy farkas, tudom, hogy ő megérthet és én is megérthetem őt.
- Hívj csak Oz-nak. Az rövidebb. - Kedveskedően pillantottam rá, túlságosan is magabiztosan és játékosan. A jelenléte teljesen felpörget és megtölt némi erővel, adrenalinnal, ami újabb akaratokat és elveket önt belém. S bár számomra még ismeretlen épp úgy, ahogy én neki, mégis úgy érzem, hogy szükségem van rá és neki is szüksége van rám.
- Láttál már durvábbat is? - Úgy fogalmazok ahogy ő, ezzel együtt újra egy szelíd, mégis visszafogott vigyort hagyok húzódni az arcomra. - Mit értesz a durva alatt? Kezdesz kíváncsivá tenni. - Csillogó íriszekkel provokálom őt a beszédre, arra, hogy nyugodtan engedje csak el magát. Azt akarom, ha egyáltalán nem érezné magát kellemetlenül. -  Nos, én is már láttam mindenfélét és a mai napig is megesik, hogy ki kell olykor mennem a mosdóba lenyugodni. - Zavartan beleharapok egy pillanatra alsó ajkamba, és máris számhoz emelem a bögrét, hogy beleihassak a már langyossá vált kávéba. - Egyébként igen, sikerült lezárni azt az ügyet. Érdekes módon egészen hamar bár ez annak is köszönhető, hogy a gyilkos feladta magát. Akit te láttál, az maga a gyilkos volt ugyanis voltak már áldozatai akiket szintén boncoltam. Ő egy amolyan angyalcsináló volt...- Letettem a bögrét az asztalra, viszont kényelmesen hagytam a tenyeremet a pohár köré fonva. - Az áldozatainak a hátán feltépte a bőrt amit két felé vágott, hogy angyalszárnyakhoz hasonlítson. Sőt, ahogyan önmagát, úgy az áldozatait is kasztráltatta mindenféle sebészeti ismeret nélkül. Történetesen az angyaloknak nincs nemzőszervük. - Ejtettem néhány mondatot a férfiról akit észrevett akkor, hisz úgy érzem, hogy valamelyest érdemes tudna arról valamit, hogy ő maga mit is talált. - Érdekessége azonban az egésznek, hogy az a gyilkos megérezte a rosszat maga körött. Akiket eddig legyilkolt, mind valami körözött bűnösök voltak. Hát, angyalt csinált belőlük és ezzel együtt önmagából is. Eleve megakart halni, hisz áttétes agydaganata volt már. Valószínűsíthető, hogy az okozhatta, hogy ezeket tegye. Ha az agy beteg, nagyon sok mindent bezavarhat a rendszerben. - Igyekeztem nem túl magas hanggal mondani az észrevételeket ugyanis ez nem egy átlagos téma amit csak úgy mindenki elvisel itt körülöttünk. De úgy tűnik, hogy eddig még minden én és ő köztem maradt.
- Azt szerettem volna még mondani, hogy nagyon figyelj oda, hogy hova mész és kivel állsz szóba. - aprócska jel ült ki arcomra mely arra utalt, hogy kialakult bennem valami olyan ösztönös dolog iránta, mint aki védené és óvná már most az első pillanatoktól fogva. Ténylegesen komolyan gondoltam azt, hogy nagyon figyeljen oda magára hisz lássuk be, szinte hemzseg a világ a rossztól.
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Bronx utcái
» House Peregrin (Nagy ház)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Bronx-
Ugrás: