descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
bronx's coffee house
if i cannot move heaven, i will raise hell
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members

Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

-- szabad játéktér --
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Ozzie & Olivia


Special Dating with a Pathologist


A téma seperc alatt pikáns területre téved, ami azonnal zavarba hoz, amint ráeszmélek, miről is van szó. Nem, mintha olyan nagy szüzike lennék vagy ilyesmi, csak hát mégis csak egy idegen pasas társaságában ecsetelgetjük ezt a szex témát. Szóval, jobb ötlet híján én is, csak bárgyún vigyorgok, mint Ozzie, majd röhögve bólogatni kezdek a szavaira.
-Ebben, azt hiszem egyet kell értsek.- kuncogok, majd arcom a bögrém mögé rejtem és kortyolok is egyet, hátha azzal elmúlik ez a kellemetlen pillanat. Legfőképp azért nem jó téma ez, mert nem igazán tudnám már megmondani, mikor volt utoljára ilyesmiben részem. Még nyilván akkor, mikor minden rendben volt a falkában, hiszen ott volt egy srác, akivel olykor-olykor összemelegedtünk. Nem volt köztünk semmi szerelem vagy hasonló dolog, viszont a fizikai vonzalom erős volt. A szerelem az más tészta. Általában nálam plátói és reménytelen. Ha arra várnék, hogy azzal szeretkezhessek, aki közel áll a szívemhez, talán örökké vénlány maradnék, már pedig a hormonoknak sokszor nem lehet parancsolni. Főleg nálunk, vérfarkasoknál nem. Ezen a téren is kicsit olyanok vagyunk, mint állat társaink: az ösztönök vezérelnek, aztán mindenki eldöntheti, hogy küzd ellene vagy beadja a derekát.
-Nos, igen. Ha a halottakat boncolgatod, akkor már ártani nem nagyon tudsz senkinek. Viszont, ezek szerint akkor nem nagyon szereted a rizikós helyzeteket. Vagy inkább nem vagy biztos abban, hogy jól viselnéd?- pillantok rá kíváncsian, hiszen egy sebésznél azt hiszem az a legfontosabb, hogy magabiztos legyen. Ha remeg a kéz, vagy épp attól fél, hogy elront valamit, az már nem jó. Kétlem viszont, hogy Ozzie olyan ember lenne, aki nem bízna magában. Hiszen megnyerő a stílusa és minden bizonnyal jó a munkájában. Legalábbis, amennyit én láttam az egészből azon az estén, remekül végezte a dolgát, na nem, mintha szakértő lennék a témában.
-Egyébként jó döntés volt, hogy nem az ügyvédi pályát választottad. Az inkább olyan embereknek való, akik bármilyen gusztustalan tett után is tükörbe tudnak még nézni, neked viszont, szerintem jó lelked van. Hiszen értem is aggódtál, hogy viselem majd az esetet. Ezért is vagyunk ma itt és az ilyen jószívű emberek ritkán lesznek ügyvédek.- mosolyodok el, ahogy őszintén elmondom neki a véleményem mindenféle nyalizás nélkül. Tényleg így látom. Ozzie remek ember lehet, ha ennyire aggódott miattam. Még akkor is, ha ez talán, csak azért lehetett így, mert megérezte, hogy én is olyan vagyok, mint ő.
-A család akkor is család. Ha jó, ha rossz, az embernek akkor sincs mása a világban és sajnos, te ezt elvesztetted. Sajnálom, hogy így alakult. Remélem, az a szemétláda megkapja a maga büntetését, aki árvává tett.- pillantok rá együtt érzőn és egy pillanatra elképzelem, hogy az én családomat is elvenné tőlem valaki. Na nem, mintha most olyan sűrűn látnám a szüleimet, hiszen kerülöm őket, amennyire csak tudom. Isten őrizz, hogy véletlenül is bántsam őket, de akkor is a szeretem mindkettejüket. Nem beszélve az elveszett bátyámról, a tudat pedig, hogy valahol megvannak, azaz nem vagyok egyedül a nagy világban, már sokkal megnyugtatóbb, mint az elképzelés, hogy nincsenek. Nem tudom, hogy viselném...
-Biztosan remekül menne, de azért mégis csak jobb, ha az embernek van hozzá segítsége. Hiszen az a tökéletes család, ahol apa, anya és gyermek is együtt van, nem? Félre ne érts, nem ez a kötelező, de nehezen hiszem el, hogy ne találnál olyan nőt, akivel családot alapíthatnál majd egyszer.- sandítok rá huncut mosollyal az arcomon, hiszen akkor se venném be, hogy nincs egy nő se a közelében, aki megfelelő lenne, ha megesküdne rá. Nem létezik, hogy egy ilyen pasas, mint Ozzie, nem talál egy olyan nőt, akivel közös jövőt tervezhetne, akire alapozhatna, aki a támasza lenne. Valahol lennie kell egy ilyen lánynak, maximum, még nem találtak egymásra. Ha nevetséges, ha nem, én még hiszek ebben. Mindenkinek meg van a maga párja.
-Oliver Blackhawk. Azt hiszem, a szüleink igazán humoros kedvükben lehettek, mikor egy név női és férfi változatát adták nekünk.- kuncogok, mert hát én ezt mindig furcsának éreztem. Ikreknél szokás ilyesmi neveket adni, pedig mi nem vagyunk azok. Más kérdés, hogy gyerekkorunkban össze voltunk szinte nőve. Imádtuk egymást, épp ezért nem értem, hova tűnt el ez az imádat? Miért tűnt el a bátyám és miért nem szól legalább annyit, hogy "Szia húgi, élek még, ne aggódj értem!"?
-25 éves jelenleg. Nemsokára 26 lesz. Van is egy képem róla, hátha úgy könnyebb, hiszen már találkozhattál is vele, csak épp nem tudtad, hogy Olivernek hívják.- mosolygok, miközben elő szedem a kis fotót rólunk, majd a bátyám fejére bökök az ujjammal és úgy tartom Ozzie felé. Annyira jó lenne, ha végre valaki azt mondaná ilyenkor, hogy "Bassszus! Hát őt ismerem!".

***

•Note: 

Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

olivia & ozymandias

Akaratlanul is, de nagyon is csak elnevetem magam amint egy ártatlannak tűnő témából kievezünk a szexre. Persze, nem azért mert épp viccesnek vélem, hanem nagyon is csak zavarba jöttem; talán ezt még arcom halvány vörössége is tükrözte. S mint láttam, ő is csak később eszmélt fel, hogy miféle témákat jelölünk meg az első körben. Egy nagyon csinos lány társaságában vagyok most és azt hiszem nem is férfi volnék, ha egy pillanatra nem kalandoztak el a gondolataim ekkor. De ezt inkább csak csendben meghagytam magamban.
- Nos, igen, a szex nagyon is jó dolog. -  Biztosítom még egy halvány nevetéssel hisz valljuk be, ez egy eléggé kényes téma. Nekem egy kicsit főleg, hisz én alig pár hónapja estem túl az elsőn és azt sem azzal a nővel, akit kimondottan kedvelek. Nos, igen, huszonkilenc évesen is lehetett még egy férfi szűz; élő példa itt. Továbbra is az lennék, ha az a nő akkor nem szorít a markába.
(..) - Tudod, az én családom eléggé különleges volt. Sajnos korántsem jó értelemben. - Mély levegőt vontam magamhoz mely segített a feszültséget oldani némileg. - Az apám ügyvéd volt. Ennek köszönhetően engem is jogi pályára szánt, néhány évig volt szerencsém jogot hallgatni de hamar otthagytam. Nem igazán érdekelt a jog, főleg abban az időszakban..- némileg elnyelem a mondatomat, hisz pont akkor voltak a drogos időszakaim. De ki az, aki felmeri vállalni? Még gondolatból is elterelem azt. - Leginkább az orvosi pálya érdekelt. Eleinte sebészként dolgoztam egy kisebb kórházban, később pedig Londonban végeztem egyetemet orvosi szakon. Onnan pedig igazságügyi boncmesterként kezdtem el tevékenykedni. Mindig is féltem attól, ha egy élő általam veszíti el az életét. Akiket pedig én vizsgálok, nos, nincs mit veszíteniük már. - A felelősségtudatom mindig elég ingatag volt. Amikor sebészként dolgoztam, mindig rettegtem attól, hogy műtét közben én általam hal meg valaki. Szerencsére én még sohasem öltem ... nem is akarok. - Persze, annyira nem szörnyű a helyzet elvégre nem úgy tűnik, mint aki összeroskadt a családja halála miatt. Az a család korántsem volt normális. - Megráztam a fejemet, s azt követően ha az asztalon volt Olivia keze, akkor tenyeremet finoman hozzáérintettem karjához és rajt hagytam pihentetni. Tetszettek az érintései még akkor is, ha ő szégyellősen el is vonta azokat.
- Nem, természetesen nincs anyajelölt. Egyébként örökbefogadott gyermeken gondolkoztam akit egymagam felnevelhetek a saját nevemmel. Ők is vágynak valami támaszra és azt hiszem, hogy ők jobban rászorulnak egy szülőre még ha az nem is vér szerinti. - Tudtam le ennyivel az egészet, elvégre korántsem arról volt szó, hogy ennek fejében keresek egy hölgyet aki kihordja a fiamat majd. Nem, erről szó sincs... talán nem is tudnék kapcsolatot létesíteni senkivel sem. (..)
- A bátyádat hogy hívják? - Kérdezem tőle kíváncsiságból, hátha tudok neki segíteni. Nem szokásom falkák után kutatni, hisz én magam családi neveltségből eleve kerülöm a falkákat, főleg az alfákat és a bétákat. De ettől még lehet, hogy tudok neki segíteni hisz akarva vagy akaratlanul, de hallok különböző falkákról. Némelyikük keresztre tűznének ki engem amiért omegaként élek és elítélem a falkákat, míg a másik falka csalogat magához. Nem is tudom, melyik lenne jobb...
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Ozzie & Olivia


Special Dating with a Pathologist


Egy biztos, a mondénok vallásai elég furcsák számomra. Oké, azelőtt én is keresztény hitben nevelkedtem, bár én már akkor se voltam valami buzgó katolikus, most pedig már, hogy jó pár éve vérfarkasként élek, nem is hiszek az egészben. Vagyis nem úgy, ahogy az egyház tanítja.
-Meglehetősen veszélyesek tudnak lenni a fanatikusok. Főleg, ha még azt is elhiszik magukról, hogy valami igazságosztók.- jegyzem meg kissé szomorkás ábrázattal, hiszen bármit is tettek azok az áldozatok, azért én még mindig abban hiszek, hogy mindenki megérdemli, hogy normális tárgyalást kapjon. Bár az se mindig célra vezető, mert van, hogy a gyilkos vigyorogva elsétál és van, hogy az ártatlan ücsörög a rácsok mögött. Szóval, kijavítanám magam: bizonyos esetekben jobb a bíróság, néha viszont egyáltalán nem. Néha jobb, ha van egy önjelölt hóhér, aki elvégzi a piszkos munkát, csak épp ennyi erővel mindenki megöldöshetné azt, aki szerinte olyan bűnt követett el.
-Nem igazán mozgok otthonosan az árnyvadászok ügyében, de nekem úgy rémlik, hogy az angyal vére tette őket azzá, amik, vagy nem? Persze, ettől függetlenül biztosan szexelnek az angyalok is, hiszen az egy kellemes dolog. Miért is hagynák ki?- nevetem el magam és bevallom, kissé zavarba is jövök, mert nem épp a legbölcsebb dolog szexet emlegetni egy jóképű pasi társaságában, aki épp randizni hívott. Nem beszélve arról a tényről, hogy meglehetősen szimpatikus is. Azt hiszem jobb lesz, ha az ilyen forróbb témákat kerülöm.
-Fogalmam sincs, hogy működnek ezek a dolgok, szóval hiszek neked.- vigyorodok el végül, mert valóban, teljesen tanácstalan vagyok az angyalok szexuális életét illetően. A farkasokét viszont annál jobban ismerem, csak ezt megint nem nagyon kellene szóba hoznom, úgyhogy meghagyom magamnak gondolati szinten a témát.
-Nem tudom, Oz, én valahogy nem érzem úgy, hogy szégyellnem kellene azt, ami vagyok és szerintem neked se kellene. Én igenis, jónak hiszem magam, még akkor is, ha néha átváltozok egy nagy szőrös vérszomjas fenevaddá, mert tudom, hogy nem ártok senkinek önszántamból. Te igen?- észre se veszem, hogy mindeközben átnyúlok az asztalon és a kezére simítom a tenyerem. Csak akkor jövök mit csináltam, mikor már elhallgatok, de úgy döntök, hogy nem veszem el a kezem, ha csak nem jelzi, hogy zavarja. Látom rajta, hogy eléggé nyomasztja ez a téma és, mint vérfarkas, szeretném, ha érezné, hogy támogatom. Ne akarjon ő mondén lenni. Mi sokkal jobbak vagyunk.
-És ez így normális, legalábbis, valahol mind egy család vagyunk, nem? Én is kedvellek, másképp el se jöttem volna, mellesleg nem árt, ha falka ide vagy oda, úgy ahogy ismerjük egymást mindannyian. Én legalábbis, senkivel sem szoktam ellenséges lenni, aki olyan, mint én.- mosolygok rá szelíden, miközben hüvelykujjammal megsimítom a kézfejét, majd visszadőlök a háttámlának és a kezeimet a bögrém köré pakolom. Épp elég volt az érintésekből, hiszen még mindig az a helyzet, hogy itt ülök egy jóképű sráccal, aki ráadásul most közölte, hogy máris kedvel, pedig még alig tud rólam bármit is. Lehet, ha tudna, már nem is kedvelne?
-Nagyon sajnálom, Oz, ami a családoddal történt.- nézek rá elborzadva, ahogy röviden elmeséli, miért is nincs falkája és, hogy mi történt a családjával. Elképzelni nem tudom, milyen lehetett neki mindezt átélni. Az meg végképp borzalmas lehet, hogy ő életben maradt és talán azóta se tudni, hogy szándékosan avagy véletlenül? Én biztos ezen agyalnék állandóan, hogy vajon miért épp én maradtam életben?
Mikor a következő mondata elhangzik, én épp kortyolok egyet a bögrémből, így a szavai hallatán sikerül majdnem félre nyelnem. Apró köhögőroham után végül nagy nehezen rápislogok, mert nem igazán tudom, hogy ezzel a gyermekes mondatával most mit is akart mondani. Vagyis,nem tudom. Meglepő volt, amit mondott és kissé zavarba ejtő is. Nem szokta az ember fia vagy lánya ezt csak úgy közölni mindenkivel.
-És, hogy haladsz az álmoddal? Legalább anya jelölt van már?- vigyorodok el, ha már ennyire belemegyünk ebbe a témába és bár nem terveztem, hogy ennyire személyes kérdést fogok feltenni, most már úgy érzem, nem kell visszafognom magam. Végtére is, hangzott már el furcsább mondat is, ráadásul már a kezdeti zavarom is elmúlt.
-Nem, jelenleg nem. Az alfámat megölte egy idegen, akit viszont nem tudnék őszintén követni, mert teljesen más a szemlélete, mint az enyém vagy, mint amilyen az előzőé volt. Szóval leléptem onnan és, ha már leléptem, erre jöttem, mivel a bátyám valahol itt él elvileg.- ecsetelem bőszen, majd ismét kortyolok egyet a még forró kávémból és azon töprengek, vajon mennyit meséljek neki Oliverről? Lehet, hogy ismeri? Vagy segíteni tudna előkeríteni? Igazság szerint, nem riaszthatom fél New Yorkot, de azért lehet, hogy nem ártana, ha lenne némi segítségem.
-Évek óta nem beszéltünk és most úgy döntöttem, hogy megkeresem. Csak azt nem tudom, mennyire örülne nekem.- nézek tanácstalanul, majd ismét elmosolyodok. Gyanítom, furcsa neki az utóbbi mondatom, mert miért is ne örülne valaki a testvérének, viszont nem biztos, hogy most erről akarnék vele beszélni. Jobb szeretném inkább megismerni Ozt, mint a gondjaimmal elhalmozni.
-Na és, hogy lettél boncmester? Vagyis, sose értettem, mi visz rá valakit, hogy holttesteket vagdosson. Ne haragudj.- nevetem el magam, hiszen nem azt akarom én ezzel mondani, hogy szerintem nem normális vagy valami, csak szimplán engem a frász kerülgetne, ha ilyesmit kellene csinálnom. Nem ugyanolyan látni egy hullát, meg felvágni. Nem vagyunk egyformák, ezért is érdekel, hogy őt mi vezérelte, mikor ezt a pályát választotta.

***

•Note:Lehet kicsit hosszú lett, bocsi. Very Happy

Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

olivia & ozymandias

(..) - Nos, én személy szerint próbálok a mondének fejével gondolkozni. A nagy része nem hisz a mi világunkban, de ez így van helyén. Ezért is az angyalok számukra mindössze bibliai vagy mítoszi lények. A gyilkos is ilyesféle gondolatokban élt elvégre mondén volt. - Nagyon egyszerűen levezettem a témát, miszerint az embereknek fogalmuk sincs arról, mi is van körülöttük. Olivia ebbe lehet nem gondolt bele igazán, de az emberek legtöbbje úgy hal meg, hogy számukra mi csak képzeletbeli lények vagyunk. - De mi tudjuk, hogy az angyalok nagyon is tudnak nemzeni. Máskülönben hol volnának az árnyvadászok, nem igaz? - Kérdőn felvonom szemöldökeimet egy pillanatra, majd játékosan elmosolyodom újonnan. - Érdekesség egyébként, hogy a bukott angyalok utódai egyáltalán nem nemzőképesek.  Talán nem véletlen.  - Nem meglepő ez, hisz borzalmas lenne, ha még egy mágus is tudna nemzeni, ezáltal biztos vagyok benne, hogy nagyon sok boszorkány lenne itt közöttünk. Az angyalok kevésbé szaporodnak, ellenben a bukottakkal. - De én maradok a kis mondéni gondolatban, ahol becsapom saját magamat is, hogy én is csak egy vagyok közülük. De ez nem egészen így van... mégis jobb olykor elhitetni magunkkal mást, mint amin nem tudunk változtatni. - Egy pillanatra, de nagyon is látványosan lehullt a vidámság az arcomról amit eddig kitartóan viseltem magamon mint egy álarcot. Az életemben mindig is sokat számított a mosoly vagy a jobb kedv, máskülönben nem éltem volna túl. (..)
- Tudni illik, én nagyon féltem azokat az embereket akiket egyszer megkedvelek. Valamiért téged az első pillanattól fogva nagyon megkedveltelek. Most ebben a néhány eltelt percben teljesen megbizonyosodtam róla. - Talán volt a mondatom soraiban némi bók is, de felfogható egyszerű kedvességnek és igaznak is, elvégre teljes mértékben az igazat mondtam azzal kapcsán, hogy megkedveltem őt az utóbbi két találkozásnál.
- Ó, nekem nincs alfám... - Még félre is nyeltem egy pillanatra, hisz sohasem szerettem hallani az alfa szót. Ezt annak is köszönhetem, hogy születésemtől fogva belém nevelték, hogy mennyire elleneznem kell a falkákat és maga az alfát. - Az első nemzedékünk sem élt falkában. Egyszerűen nem akartak én pedig ehhez tartottam magamat és tartom magamat a mai napig. Azonban a csúnya ára is meg lett, elvégre egy mágus teljesen kiirtotta a családomat. Csak engem hagyott meg.- Egy pillanatra alsó ajkamba haraptam, hisz azt már nem is akartam hozzátenni, hogy a mágus nem véletlen, hogy életben hagyott. Azzal a nővel nagyon sokszor voltam együtt és feltehetőleg sajnált volna megölni. Én pedig ostoba módon elnézem neki továbbra is a tettét. Valójában sohasem tartottam a családomat egészen normálisnak. Viszont, szerettem őket. - Szóval, minden álmom egy fiú gyermek. - Tettem hozzá mostanra bátorkodó mosollyal. - És veled mi a helyzet? Ezek szerint te sem élsz falkában. - Állapítottam meg egészen óvatoskodóan, hisz az alfáját egykorinak nevezte.
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Ozzie & Olivia


Special Dating with a Pathologist


Oznak köszönhetően most kellemeset csalódtam. A jóképű pasik általában oltári nagy seggfejek, ő viszont udvarias és aranyos. A múltkori találkozásunkkor nem igazán volt alkalmam ezt kideríteni de most, már tudom. Picit aggódtam, hogy milyen lesz ez a találkozó, már jó előre felidéztem magamban az összrs lekoptató szöveget, amit csak ismerek, de talán nem is lesz rájuk szükségem, hiszen kellemes társaság.
-Rendben. Akkor Oz.- bólintok mosolyogva, miközben kezemmel immár -az iménti incidensnek köszönhetően- egy cérnaszálat piszkálgatok a nadrágomon. Elég intenzív élmény volt megérinteni és ez váratlanul ért. Nem tudom, hogy őt is hasonló érzéssel töltötte-e el, ahogy a kezünk összeért, de furcsa volt. Kellemesen furcsa.  Ezért is jöttem zavarba, amit azt hiszem, ő is észrevett szóval ideje összeszednem magam. Nem vagyok én ilyen pironkodós kislány.
-Ami azt illeti, igen. Levágott fejet, kilógó beleket és egyéb finomságokat, csak épp muszáj voltam kicsit megjátszani magam, nehogy gyanús legyek a zsaruknak, hogy fiatal fruska létemre tök lazán fogadok egy ilyen látványt.- vonok vállat vigyorogva, de persze nem büszkélgedni akarok, hogy hú, milyen okos vagyok. Egyszerűen csak elővigyázatos vagyok.
-Tudod, az egykori alfám mindig azt mondta, hogy annak ellenére, hogy már nem vagyunk teljesen emberek, muszáj a lehető leginkább emberinek maradnunk. Ez különböztet meg minket a vadállatoktól és ennek köszönhetően nem szúrunk szemet az embereknek. Szóval, amikor ilyen helyzet van, nem árt normálisan viselkedni.- ecsetelem az elméletünket, de persze nem akarom én ilyen bölcselkedésekkel untatni Ozt. Igazság szerint sokkal inkább érdekel az, hogy ő kicsoda. Vérfarkas, azt már tudom és zsaru. Pontosabban halottkém, de ez még édes kevés.
-Durva, hogy milyen őrültek vannak.- és tényleg. Sokszor, mikor a híreket nézem meg is fogalmazódik bennem a kérdés, hogy vajon tényleg a magamfajták e a szörnyetegek? Hiszen az emberek is képesek olyasmit tenni egymással, ami felfoghatatlan. Mikor valaki a saját anyját, apját, testvérét vagy gyerekét bántja... érthetetlen. Ahogy ez az eset is.
-Na ezt mondjuk szívesen megkérdezném egy angyaltól is.- mormogom magam elé, miközben a bögrémet már az ajkamhoz emelem és egy huncut mosolyt követően bele is kortyolok. Elégedetten hümmögök is egyet, ahogy visszateszem a bögrét, kezeimet pedig épp úgy, mint Oz, a bögré köré fonva hagyom melegedni. Tényleg nem kellett volna kint ácsorognom és, ha előre tudtam volna, hogy ilyen kellemes társaságom lesz, nem is gondolkoztam volna annyit.
-Kíváncsi lennék, ki lesett be az angyalok szoknyája alá, hogy ilyen rendületlenül hiszünk ebben.- nevetem el magam halkan, de azért nem feszegetem inkább tovább a témát. Nem akarok én egy angyalt se megsérteni, mert amilyen peches vagyok, még a végén megjelenik itt nekem egy és kikéri magának, hogy a nemzőszervük meglétén avagy nem létén viccelődök.
-Talán nem is beteg volt, hanem látó vagy ilyesmi. De tényleg érdekes, hogy tudott ezekről.- bólogatok egyetértően, bár én azt is el tudnám képzelni, hogy meg voltak a maga forrásai. Talán felcsapott magánnyomozónak, vagy bepoloskázott egy gyóntatószéket... mit tudom én. De az is lehet, hogy szimplán valami furcsa csoda miatt ráérzett ezekre. Szép lenne, ha épp én nem hinnék a természetfelettiben.
-Tán aggódsz értem, mert magányos farkas vagyok?- villantok felé egy bájos mosolyt, tekintetem pedig kutakodón fürkészi az arcát. Nem igazán fordult még elő velem, hogy egy idegen, akivel másodjára találkozok aggósva figyelmeztet, hogy vigyázzak kivel állok szóba.
-Egyébként épp amiatt ácsorogtam kint olyan sokáig, mert ilyen elővigyázatos vagyok. Ki tudja? Talán sorozatgyilkos vagy, vagy el akarsz rabolni...- vigyorgok, hogy lássa nem gondolom én ezt komolyan -most már-, csak próbálok humorizálni. Viszont jól esik, hogy aggódik(?). De még mindig nem értem, mit is akar tőlem.
-Na és... melyik falka tagja vagy? Régóta élsz a városban?- kérdezősködök, hiszen az a célom most, ha már eljöttem ide, hogy minél jobban megismerhessem. Nem árt, ha az embernek van egy két barátja egy idegen helyen barátokból pedig lássuk be, én eléggé hiányt szenvedek. Ami azt illeti, nem hogy barátaim nincsenek, családom sincs.

***

•Note: remélem, megfelel  

Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

olivia & ozymandias

(..) Finoman elmosolyodom hirtelen szerűen, amint hozzáér a kezemhez és visszarántja azonnal a kezét. Ahogy a bőrünk egymáshoz érintődtek, olyan volt, mintha egy jóleső kis bizsergés haladt volna végig rajtam. Úgy érzem, hogy ezzel ő is csak így volt, hisz túlságosan is vöröslő az arca. Az első pillanattól láttam, hogy ez az a lány, akit meg kell, hogy ismerjek. Tudom, hogy farkas, tudom, hogy ő megérthet és én is megérthetem őt.
- Hívj csak Oz-nak. Az rövidebb. - Kedveskedően pillantottam rá, túlságosan is magabiztosan és játékosan. A jelenléte teljesen felpörget és megtölt némi erővel, adrenalinnal, ami újabb akaratokat és elveket önt belém. S bár számomra még ismeretlen épp úgy, ahogy én neki, mégis úgy érzem, hogy szükségem van rá és neki is szüksége van rám.
- Láttál már durvábbat is? - Úgy fogalmazok ahogy ő, ezzel együtt újra egy szelíd, mégis visszafogott vigyort hagyok húzódni az arcomra. - Mit értesz a durva alatt? Kezdesz kíváncsivá tenni. - Csillogó íriszekkel provokálom őt a beszédre, arra, hogy nyugodtan engedje csak el magát. Azt akarom, ha egyáltalán nem érezné magát kellemetlenül. -  Nos, én is már láttam mindenfélét és a mai napig is megesik, hogy ki kell olykor mennem a mosdóba lenyugodni. - Zavartan beleharapok egy pillanatra alsó ajkamba, és máris számhoz emelem a bögrét, hogy beleihassak a már langyossá vált kávéba. - Egyébként igen, sikerült lezárni azt az ügyet. Érdekes módon egészen hamar bár ez annak is köszönhető, hogy a gyilkos feladta magát. Akit te láttál, az maga a gyilkos volt ugyanis voltak már áldozatai akiket szintén boncoltam. Ő egy amolyan angyalcsináló volt...- Letettem a bögrét az asztalra, viszont kényelmesen hagytam a tenyeremet a pohár köré fonva. - Az áldozatainak a hátán feltépte a bőrt amit két felé vágott, hogy angyalszárnyakhoz hasonlítson. Sőt, ahogyan önmagát, úgy az áldozatait is kasztráltatta mindenféle sebészeti ismeret nélkül. Történetesen az angyaloknak nincs nemzőszervük. - Ejtettem néhány mondatot a férfiról akit észrevett akkor, hisz úgy érzem, hogy valamelyest érdemes tudna arról valamit, hogy ő maga mit is talált. - Érdekessége azonban az egésznek, hogy az a gyilkos megérezte a rosszat maga körött. Akiket eddig legyilkolt, mind valami körözött bűnösök voltak. Hát, angyalt csinált belőlük és ezzel együtt önmagából is. Eleve megakart halni, hisz áttétes agydaganata volt már. Valószínűsíthető, hogy az okozhatta, hogy ezeket tegye. Ha az agy beteg, nagyon sok mindent bezavarhat a rendszerben. - Igyekeztem nem túl magas hanggal mondani az észrevételeket ugyanis ez nem egy átlagos téma amit csak úgy mindenki elvisel itt körülöttünk. De úgy tűnik, hogy eddig még minden én és ő köztem maradt.
- Azt szerettem volna még mondani, hogy nagyon figyelj oda, hogy hova mész és kivel állsz szóba. - aprócska jel ült ki arcomra mely arra utalt, hogy kialakult bennem valami olyan ösztönös dolog iránta, mint aki védené és óvná már most az első pillanatoktól fogva. Ténylegesen komolyan gondoltam azt, hogy nagyon figyeljen oda magára hisz lássuk be, szinte hemzseg a világ a rossztól.
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Ozzie & Olivia


Special Dating with a Pathologist


A srác rendkívül udvarias. Ezt már abból le tudom szűrni, hogy felállt az asztaltól, hogy köszöntsön, amit nem sűrűn látni. Igazából volt már szerencsém olyanhoz is, aki épp csak ki nem rúgta alólam a széket, szóval ez már egy jó pont. Azt viszont, még mindig nem nagyon tudom, mit keresek itt? A tegnap este elég gázul sikeredett és azt hiszem, ennek köszönhető, hogy szinte ég az arcom, mikor odasétálok hozzá. Hiába, hogy a régi falkám tagjai vagy épp pár pasi látott már meztelenül, azért nem szeretem, ha közszemlére vagyok téve. Azt pedig végképp nem élvezem, mikor egy jóképű pasas így lát meg először, még akkor sem, ha az illető történetesen vérfarkas.
-Az igazat megvallva... de.- vigyorodok el, ahogy szavaimból azonnal leszűri, hogy pár perce már valószínűleg szobroztam odakint. Mentségemre szóljon, hogy igen óvatos szoktam lenni az idegenekkel. Sosem tudhatjuk, hol hagyunk magunk mögött rosszakarót és ellenséget vagy épp, hogy mikor futunk bele az utcán egy pszichopatába. Na nem, mintha félni valóm lenne, de egy vérfarkas pszichopata már keményebb dió lenne. Ez a pasas viszont egyáltalán nem tűnik annak...
-Ez igen figyelmes tőled, viszont az sem tanácsos, ha túl korán érkezik az ember. Még a végén elunja magát, mire megérkezik a másik. Remélem, te még nem untad el az életed, míg rám vártál.- mosolygok továbbra is, miközben helyet foglalok és próbálok immár arra koncentrálni, hogy a hülye pír eltűnjön az arcomról és végre igazán laza tudjak lenni, vagy legalább kicsit olyasmi, mint amilyen normális esetben vagyok.
-Így volt biztonságos. Megnéztelek magamnak, mielőtt még bejöttem volna. De valóban, tényleg elég hűvös van odakint.- bólogatok, miközben kipillantok az ablakon, majd rögtön vissza a férfira. Még most se értem, miért hívott el ma ide vagy, hogy mi ösztönözte. Elég morbid, hogy egy holttest láttán neki épp a randizás lehetősége ugrott ki a fejéből, bár gyanítom, neki ez mindennapos. Nekem annyira nem az még, ha láttam is már pár hullát.
-Imádom a kávét, remek lesz.- nyugtatom meg gyorsan és a papírt azon nyomban vissza is tolom az asztal közepére, minek köszönhetően egy pillanatra összeér a kezünk. Persze, azonnal elhúzom és az ölembe ejtem mindkét praclimat, miközben az újabb zavarommal küszködök.
-Persze. A látvánnyal nem volt gond, láttam már durvábbat is. Inkább a miértje kötötte le a gondolataimat jobban.- ráncolom a homlokom közben, hogy ezzel is érzékeltessem, mennyire nem értem, mire volt jó ez az egész. Ahogy azt sem, miért épp nekem kellett megtalálnom a testet.
-Ne haragudj, de hívhatlak egyszerűen Oznak? Vagy Ozzie? Nem tudom, hogy szoktak szólítani...- nevetem el magam, miközben finoman félre biccentem a fejem és várakozón rápillantok. Nehéz elhinni egy ilyen pasiról, hogy a napjai nagy részét hullákkal tölti és még meg is nézegeti őket alaposan kívülről, belülről egyaránt. Viszont gyanítom, nem is nagyon unatkozik.
-Na és, hogy áll az ügy? Sikerült is lezárni?- érdeklődök finoman, ha már itt ül velem szemben egy bennfentes, ráadásul még a hullát is én találtam meg. Azt hiszem, ennyi talán jár nekem is, hogy egy-két részletet megtudhassak. A legzavaróbb mondjuk ebben az egész találkozóban, hogy fogalmam sincs, minek nevezzem? Randi? Mert abban az esetben, talán nem a halott pasiról kellene beszélgetnünk, de mivel nem tudom, hogy Ozzie miről akarhat velem beszélni, talán jobb lenne, ha nem is kíváncsiskodnék, csak szépen megvárnám, míg felteszi a kérdéseit.

***

•Note: remélem, megfelel  

Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

olivia & ozymandias

- Olivia. - Felálltam mosolyogva a helyemről, amint belépett az ajtón. Tulajdonképpen elég sokan voltak a kávézóban és nem biztos, hogy a sok ember közül hirtelen kiszúrna engem ezért is jobbnak véltem, ha könnyítek a helyzetén.  Én már rég óta fel voltam már készülve az érkezésére még akkor is, ha az is benne lehetett volna a pakliban, hogy nem fog eljönni. Ez még csak most fordult meg a fejemben igazán hisz lássuk be, nem az a fajta vagyok, aki egyből a rosszabbik helyzetre kezd gondolni. Lásd csak Murphy törvényét; az emberi elmének a gondolatai nagyon is befolyásolják a mindennapjainkat. Ha megfordult volna a gondolataim sorai között miszerint biztos nem jön el, nagy esélye lehetett volna rá, hogy valóban így sülne el a találka amit egymagam tölthettem volna el most itt. De eljött még annak ellenére is, hogy voltaképpen mennyire szégyellte magát azért, amiért meztelen volt ott a helyszínen. Nem kellene miatta rosszul éreznie magát, hisz én például nap mint nap találkozom mez nélküli testekkel és akárhányszor átváltozom én magam is, sajnos a ruha nem olyan mint a filmekben a vérfarkasokon. Sajnos az rajtam is ugyanúgy elszakad, ezen nincs mit szégyellni, erről nem tehetünk. De ezt csak a vérfarkasok érthetik meg igazán.
- Csak nem megfigyelt a kisasszony? - Játékos, mégis szelíd mosolyt hagyok az arcomra görbülni amint feltette a kérdését. Lehet, hogy én gondolom rosszul és egyáltalán nem figyelt meg, de ha én most esnék be hirtelen minden előzmény nélkül, biztos nem ez lett volna az első kérdésem. - Én mindig szeretek előbb érkezni mindenhová. Ahogy minden emberben, úgy bennem is van néhány hiba, többek között olykor elkések ha nem gondolkozom előre. Így a biztos, hogy senkinek sem kell rám várnia. Jobb szeretem ezt így. - Sugárzott belőlem kifinomult bánásmód; hangom kellően meleg mégis tisztán érthetőnek hatott. - Ha mégis kint figyeltél, nem kellett volna ott kint ácsorognod. Az idő hűs, még nekünk bundásoknak is. - Ahogy a mondatom végén gyengéden elmosolyodtam, úgy halkult el hangom titkolózóan mások előtt.
- Ha nem szereted a kávét akár teát is kérhetek neked. Itt is vannak a papíron, hogy milyen teák vannak. - Odatoltam elé, miközben leültem kényelmesen most már.  vissza oda, ahol eddig is ültem - Remélem sikerült feldolgozni az akkori látványt. - Tekintettem félre egy pillanatra, hisz én még e mellett fel is boncoltam azt a férfit.
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Ozzie & Olivia


Special Dating with a Pathologist


Amikor tegnap este megéreztem a vérszagot és elindultam az orrom után, már sejtettem, hogy valami furcsaságra fogok akadni. Már útközben elöntött az adrenalin, a szívem zakatolt, fülemben pedig az ereimben tóduló vér hangja hangosan dübörgött. Tudtam, hogy talán nem kellene követnem a szagot, de a kíváncsiság győzedelmeskedett. És mi lett a vége? Ocsmány látvány, rendőrség és halottkém. Persze, nekem, csak hálásan megköszönték, hogy jelentettem az esetet, hiszen nem sok ember akar bármilyen módon is a rendőrséggel kapcsolatba kerülni. Én viszont így éreztem helyesnek. Én is örülnék, ha a holttestemet észre venné valaki és nem hagynák, hogy ott rohadjon valahol egy sötét kis zugban. Az már, csak mellékes, hogy ez kifejezetten ocsmány volt és, csak a vérfarkas létemnek és annak köszönhetem, hogy nem hánytam össze a helyszínt, hogy már láttam elég cifra dolgokat. Ráadásul, miután kellőképp megjátszottam, hogy sokkolt a látványt és pokrócba csavarva ücsörögtem a rendőrkocsi motorháztetőjének dőlve, feltűnt egy figura. A halottkém, aki azonnal sokkal jobban elkezdett érdekelni, mint a holttest, mivel ugyanolyan, mint én: vérfarkas. Azt hiszem, ezt ő is észre vette már az első pillanatban, mert hosszasan összenéztünk, míg a holttest felé sétált. Még jó, hogy megérezzük az ilyesmit.
Az egyetlen dolog, amire az üggyel kapcsolatban nem számítottam, hogy a srác randira fog hívni. Vagy csak egy sima találkozóra? Magam sem tudom, de elhívott egy kávézóba én pedig nem tudtam nemet mondani, hiszen a kíváncsiságom mindig győzedelmeskedik. Egyébként is érdekel a pasi. Minden vérfarkas érdekel, aki csak a környékemen tartózkodik és tekintve, hogy ő egy boncmester, akár a bátyámat is láthatta már, bár remélem, hogy nem. Ha ő látta, az azt jelentené, hogy nincs értelme tovább keresnem.
Immár fél órája ácsorgok a kávézóval átellenben a járdán és a pasast figyelem. Nem tudom, hogy azért hívott most el, mert vérfarkas vagyok vagy, mert vonzónak talált. Esküszöm nem tudnám megmondani azt se, miért ácsorgok most itt, hiszen nem azért jöttem New Yorkba, hogy randevúzzak de, ha jól sejtem, leginkább a vérfarkas mivoltomról fog kérdezősködni.
Nagyot sóhajtok, miközben az órámra pillantok. Három perc múlva este nyolc óra, azaz igencsak illene már besétálnom az ajtón, hiszen nem lenne szívem hoppon hagyni főleg, hogy látom, mennyire izgatottan vár. Ezen felbuzdulva pedig, végül megindulnak a lábaim át az úton -persze, csak kellő körültekintés után-, majd benyitok a kávézó ajtaján. Tekintetem azonnal a pasira szegezem és, ha esetleg észrevesz, egy szelíd mosollyal köszöntöm még az előtt, hogy odaérnék.
-Szia!- huppanok le a székre, ami minden valószínűséggel engem várt, majd körbe pillantok a helyen. Ahhoz képest, hogy este van és nagyrészt mondénok vannak itt, elég rendesen fogy a kávé. A világ kissé feje tetejére állt egy ideje. Mindenki próbálja utolérni magát és a lehető legtovább ébren maradt, ami azt eredményezte, hogy még este is jó páran ücsörögnek egy efféle kávézóban. Hiszen az, hogy mi itt vagyunk érthető. Éjszakai lények vagyunk legfőképp még, ha ki is mehetünk a napra nem úgy, mint a vámpírok. Na de az emberek?
-Régóta vársz?- pillantok rá kíváncsian, hiszen, ha mást nem is, azt nagyon jól tudom, hogy legalább fél órája már itt ücsörög. Azóta figyeltem odakintről de azt, hogy pontosan mikor érkezett nem tudhatom. Azt sem, hogy egyáltalán bevallja-e, hogy már jó ideje itt van és nem tíz perce érkezett.
Ami a legfurcsább az egészben, hogy zavarban vagyok, pedig nem szokott velem ilyesmi történni. Nem is tudnám megmondani, mikor jöttem utoljára zavarba. Talán, az első átváltozásomkor, mikor aztán pucéran tértem magamhoz. AZ elég zavarba ejtő volt....

***

•Music: Fire  

Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

olivia & ozymandias

Minden kora reggel ha tehetem, akkor beugrok egy kávéra amit helyben vagy elvitelre elfogyasztok. Néha sütit is szoktam venni, de azt csak nagy ritkán hisz az édességek kimondottan káros hatással vannak a szervezetre. Az energiaszintemet bőven doppingolja a munkám, ennek köszönhetően egyáltalán nem szorulok a cukorbevitel azon részére, amely élénken tart. De egyébként kikapcsolódás gyanánt is beszoktam ide térni, néha a laptopomat és a papírjaimat is vonszolom magammal és egy távoli asztalnál megírom amik szükségesek. Tudni illik, hogy nem szeretem a magányt, pedig már évek óta, hogy magányban élek. Igyekszem kerülni az egyedüllétet, de ez olykor nagyon is nehezen megy. Egyik részem vágyik a társaságra, míg a másik elfeledkezik emberi mivoltáról és inkább elkülönül az emberektől; úgy, ahogy valójában is eltérek az emberektől. Mert én nem ember vagyok. (..) Ennek ellenére mégis felkeltette az érdeklődésemet egy lány. Persze, ez eléggé relatív nézet elvégre az elmúlt napokban nem csak ez a lány volt az, aki felkeltette az érdeklődésemet. Természetesen nincs bennem semmiféle rossz szándék, egyszerűen csak érdekel az életük, a lényük. Tekintve, hogy az egyik nyilvánvalóan egy vérfarkas, épp úgy, amilyen én is vagyok. Ő volt az, aki rátalált arra a holttestre akit fellógattak egy régen leégett pajtában, hátán a bőrt két felé szabdalva miszerint a gyilkos angyalokat teremt. A látvány gyomorfacsaró volt, habár számomra nem is inkább a látvány, hanem az az elme, aki azt tette. Leginkább azt sajnáltam, hogy annak a lánynak ilyen látványban kellett részesülnie. Mindenesetre hálás vagyok neki, hogy értesítette a rendőrséget. Ez mindössze az elmúlt napokban történ, a testet pedig tegnap éjjel sikerült feltárnom. Nem volt benne semmiféle eltérés a szerveiben, de ami a szokatlan volt, hogy a gyilkos önön magát kötötte fel oda és csinált magából képletesen angyalt. Ez annyit jelent, hogy a rendőrségnek már nem kell a gyilkos után kutatnia hacsak nem ugrik közbe egy utánzó.
Csendben üldögéltem továbbra is az elfoglalt helyemen. Az asztal másik felén pedig egy üres szék árválkodott arra várva, hogy a meghívott lány helyet foglaljon rajt. Előre megrendeltem a kávékat is. Az egyik jóval nőiesebb; több tejet és cukrot tartalmaz, míg az enyém mindössze leheletnyi tejjel van megspékelve mindenféle cukor nélkül. Nagyon is ügyelek arra, hogy mit adok a testemnek.
Esti nyolc órát írunk. Körülbelülre ekkorra lett behatározva az időpont, de én már egy órával előbb érkeztem, hogy biztosan ne késlekedjek. A precizitás és a pontosság az én asztalom.

Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members

Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Bronx utcái
» House Peregrin (Nagy ház)
» Santos Party House

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Bronx-
Ugrás: