be careful who you trust

the devil was once an angel

Share | 
bronx's coffee house
If I cannot move heaven, I will raise hell

avatar
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
● beside pandalena
Hobbi :
● pathologist
Karaktered arca :
● grant gustin
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

olivia & ozymandias

- Olivia. - Felálltam mosolyogva a helyemről, amint belépett az ajtón. Tulajdonképpen elég sokan voltak a kávézóban és nem biztos, hogy a sok ember közül hirtelen kiszúrna engem ezért is jobbnak véltem, ha könnyítek a helyzetén.  Én már rég óta fel voltam már készülve az érkezésére még akkor is, ha az is benne lehetett volna a pakliban, hogy nem fog eljönni. Ez még csak most fordult meg a fejemben igazán hisz lássuk be, nem az a fajta vagyok, aki egyből a rosszabbik helyzetre kezd gondolni. Lásd csak Murphy törvényét; az emberi elmének a gondolatai nagyon is befolyásolják a mindennapjainkat. Ha megfordult volna a gondolataim sorai között miszerint biztos nem jön el, nagy esélye lehetett volna rá, hogy valóban így sülne el a találka amit egymagam tölthettem volna el most itt. De eljött még annak ellenére is, hogy voltaképpen mennyire szégyellte magát azért, amiért meztelen volt ott a helyszínen. Nem kellene miatta rosszul éreznie magát, hisz én például nap mint nap találkozom mez nélküli testekkel és akárhányszor átváltozom én magam is, sajnos a ruha nem olyan mint a filmekben a vérfarkasokon. Sajnos az rajtam is ugyanúgy elszakad, ezen nincs mit szégyellni, erről nem tehetünk. De ezt csak a vérfarkasok érthetik meg igazán.
- Csak nem megfigyelt a kisasszony? - Játékos, mégis szelíd mosolyt hagyok az arcomra görbülni amint feltette a kérdését. Lehet, hogy én gondolom rosszul és egyáltalán nem figyelt meg, de ha én most esnék be hirtelen minden előzmény nélkül, biztos nem ez lett volna az első kérdésem. - Én mindig szeretek előbb érkezni mindenhová. Ahogy minden emberben, úgy bennem is van néhány hiba, többek között olykor elkések ha nem gondolkozom előre. Így a biztos, hogy senkinek sem kell rám várnia. Jobb szeretem ezt így. - Sugárzott belőlem kifinomult bánásmód; hangom kellően meleg mégis tisztán érthetőnek hatott. - Ha mégis kint figyeltél, nem kellett volna ott kint ácsorognod. Az idő hűs, még nekünk bundásoknak is. - Ahogy a mondatom végén gyengéden elmosolyodtam, úgy halkult el hangom titkolózóan mások előtt.
- Ha nem szereted a kávét akár teát is kérhetek neked. Itt is vannak a papíron, hogy milyen teák vannak. - Odatoltam elé, miközben leültem kényelmesen most már.  vissza oda, ahol eddig is ültem - Remélem sikerült feldolgozni az akkori látványt. - Tekintettem félre egy pillanatra, hisz én még e mellett fel is boncoltam azt a férfit.
Olivia Blackhawk
❖ Omega

avatar
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
◄ New York ►
Hobbi :
◄ searching my Bro to find myself ►
Karaktered arca :
◄ Shelley Hennig ►
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


Ozzie & Olivia


Special Dating with a Pathologist


Amikor tegnap este megéreztem a vérszagot és elindultam az orrom után, már sejtettem, hogy valami furcsaságra fogok akadni. Már útközben elöntött az adrenalin, a szívem zakatolt, fülemben pedig az ereimben tóduló vér hangja hangosan dübörgött. Tudtam, hogy talán nem kellene követnem a szagot, de a kíváncsiság győzedelmeskedett. És mi lett a vége? Ocsmány látvány, rendőrség és halottkém. Persze, nekem, csak hálásan megköszönték, hogy jelentettem az esetet, hiszen nem sok ember akar bármilyen módon is a rendőrséggel kapcsolatba kerülni. Én viszont így éreztem helyesnek. Én is örülnék, ha a holttestemet észre venné valaki és nem hagynák, hogy ott rohadjon valahol egy sötét kis zugban. Az már, csak mellékes, hogy ez kifejezetten ocsmány volt és, csak a vérfarkas létemnek és annak köszönhetem, hogy nem hánytam össze a helyszínt, hogy már láttam elég cifra dolgokat. Ráadásul, miután kellőképp megjátszottam, hogy sokkolt a látványt és pokrócba csavarva ücsörögtem a rendőrkocsi motorháztetőjének dőlve, feltűnt egy figura. A halottkém, aki azonnal sokkal jobban elkezdett érdekelni, mint a holttest, mivel ugyanolyan, mint én: vérfarkas. Azt hiszem, ezt ő is észre vette már az első pillanatban, mert hosszasan összenéztünk, míg a holttest felé sétált. Még jó, hogy megérezzük az ilyesmit.
Az egyetlen dolog, amire az üggyel kapcsolatban nem számítottam, hogy a srác randira fog hívni. Vagy csak egy sima találkozóra? Magam sem tudom, de elhívott egy kávézóba én pedig nem tudtam nemet mondani, hiszen a kíváncsiságom mindig győzedelmeskedik. Egyébként is érdekel a pasi. Minden vérfarkas érdekel, aki csak a környékemen tartózkodik és tekintve, hogy ő egy boncmester, akár a bátyámat is láthatta már, bár remélem, hogy nem. Ha ő látta, az azt jelentené, hogy nincs értelme tovább keresnem.
Immár fél órája ácsorgok a kávézóval átellenben a járdán és a pasast figyelem. Nem tudom, hogy azért hívott most el, mert vérfarkas vagyok vagy, mert vonzónak talált. Esküszöm nem tudnám megmondani azt se, miért ácsorgok most itt, hiszen nem azért jöttem New Yorkba, hogy randevúzzak de, ha jól sejtem, leginkább a vérfarkas mivoltomról fog kérdezősködni.
Nagyot sóhajtok, miközben az órámra pillantok. Három perc múlva este nyolc óra, azaz igencsak illene már besétálnom az ajtón, hiszen nem lenne szívem hoppon hagyni főleg, hogy látom, mennyire izgatottan vár. Ezen felbuzdulva pedig, végül megindulnak a lábaim át az úton -persze, csak kellő körültekintés után-, majd benyitok a kávézó ajtaján. Tekintetem azonnal a pasira szegezem és, ha esetleg észrevesz, egy szelíd mosollyal köszöntöm még az előtt, hogy odaérnék.
-Szia!- huppanok le a székre, ami minden valószínűséggel engem várt, majd körbe pillantok a helyen. Ahhoz képest, hogy este van és nagyrészt mondénok vannak itt, elég rendesen fogy a kávé. A világ kissé feje tetejére állt egy ideje. Mindenki próbálja utolérni magát és a lehető legtovább ébren maradt, ami azt eredményezte, hogy még este is jó páran ücsörögnek egy efféle kávézóban. Hiszen az, hogy mi itt vagyunk érthető. Éjszakai lények vagyunk legfőképp még, ha ki is mehetünk a napra nem úgy, mint a vámpírok. Na de az emberek?
-Régóta vársz?- pillantok rá kíváncsian, hiszen, ha mást nem is, azt nagyon jól tudom, hogy legalább fél órája már itt ücsörög. Azóta figyeltem odakintről de azt, hogy pontosan mikor érkezett nem tudhatom. Azt sem, hogy egyáltalán bevallja-e, hogy már jó ideje itt van és nem tíz perce érkezett.
Ami a legfurcsább az egészben, hogy zavarban vagyok, pedig nem szokott velem ilyesmi történni. Nem is tudnám megmondani, mikor jöttem utoljára zavarba. Talán, az első átváltozásomkor, mikor aztán pucéran tértem magamhoz. AZ elég zavarba ejtő volt....

***

•Music: Fire  


avatar
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
● beside pandalena
Hobbi :
● pathologist
Karaktered arca :
● grant gustin
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

olivia & ozymandias

Minden kora reggel ha tehetem, akkor beugrok egy kávéra amit helyben vagy elvitelre elfogyasztok. Néha sütit is szoktam venni, de azt csak nagy ritkán hisz az édességek kimondottan káros hatással vannak a szervezetre. Az energiaszintemet bőven doppingolja a munkám, ennek köszönhetően egyáltalán nem szorulok a cukorbevitel azon részére, amely élénken tart. De egyébként kikapcsolódás gyanánt is beszoktam ide térni, néha a laptopomat és a papírjaimat is vonszolom magammal és egy távoli asztalnál megírom amik szükségesek. Tudni illik, hogy nem szeretem a magányt, pedig már évek óta, hogy magányban élek. Igyekszem kerülni az egyedüllétet, de ez olykor nagyon is nehezen megy. Egyik részem vágyik a társaságra, míg a másik elfeledkezik emberi mivoltáról és inkább elkülönül az emberektől; úgy, ahogy valójában is eltérek az emberektől. Mert én nem ember vagyok. (..) Ennek ellenére mégis felkeltette az érdeklődésemet egy lány. Persze, ez eléggé relatív nézet elvégre az elmúlt napokban nem csak ez a lány volt az, aki felkeltette az érdeklődésemet. Természetesen nincs bennem semmiféle rossz szándék, egyszerűen csak érdekel az életük, a lényük. Tekintve, hogy az egyik nyilvánvalóan egy vérfarkas, épp úgy, amilyen én is vagyok. Ő volt az, aki rátalált arra a holttestre akit fellógattak egy régen leégett pajtában, hátán a bőrt két felé szabdalva miszerint a gyilkos angyalokat teremt. A látvány gyomorfacsaró volt, habár számomra nem is inkább a látvány, hanem az az elme, aki azt tette. Leginkább azt sajnáltam, hogy annak a lánynak ilyen látványban kellett részesülnie. Mindenesetre hálás vagyok neki, hogy értesítette a rendőrséget. Ez mindössze az elmúlt napokban történ, a testet pedig tegnap éjjel sikerült feltárnom. Nem volt benne semmiféle eltérés a szerveiben, de ami a szokatlan volt, hogy a gyilkos önön magát kötötte fel oda és csinált magából képletesen angyalt. Ez annyit jelent, hogy a rendőrségnek már nem kell a gyilkos után kutatnia hacsak nem ugrik közbe egy utánzó.
Csendben üldögéltem továbbra is az elfoglalt helyemen. Az asztal másik felén pedig egy üres szék árválkodott arra várva, hogy a meghívott lány helyet foglaljon rajt. Előre megrendeltem a kávékat is. Az egyik jóval nőiesebb; több tejet és cukrot tartalmaz, míg az enyém mindössze leheletnyi tejjel van megspékelve mindenféle cukor nélkül. Nagyon is ügyelek arra, hogy mit adok a testemnek.
Esti nyolc órát írunk. Körülbelülre ekkorra lett behatározva az időpont, de én már egy órával előbb érkeztem, hogy biztosan ne késlekedjek. A precizitás és a pontosság az én asztalom.

Silent Brothers
❖ admin

avatar
i believe that emotions
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Sponsored content

i believe that emotions
give us power

1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Bronx utcái
» House Peregrin (Nagy ház)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Bronx-
Ugrás: