descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Elhagyatott ház
if i cannot move heaven, i will raise hell
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

-- szabad játéktér --

avatar
Tartózkodási hely :
★ new york ☆
foglalkozás :
★ ex-agent || journalist || blogger ☆
Karaktered arca :
★ ana de armas ☆
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


sadie &  seth
i guess we meet again
Olyan furcsa látványt okoz neki a férfi, akit egykoron szeretett. Mintha nem is ugyanaz lenne már, de ezt egyáltalán nem kellene felrónia neki, hiszen már ő sem ismeri teljesen minden egyes rezdülését. Azt hitte, hogy ez a beépített munka lesz az élete csúcsa, de igazából ez volt az, ami véglegesen letörte a szárnyait. Megtörte és már soha nem lesz olyan, mint egykoron. Örökké félelemben kell majd élnie, mert nem fogja tudni elfelejteni mindazt, amit keresztül ment.
- Szóval lényegében azért fizetnek téged, mert nindzsát játszol? De tulajdonképpen, akkor miért is pont erre a házra esett a választásod? - Nem tudja megérteni, hogy miért pont itt bukkant fel annyi idő után, miért itt találkoznak. De egy része rendkívül hálás annak, hogy felbukkant, mert fogalma nincs mi sétált volna át azon az ajtón, ha Seth nem bukkant volna fel. - Köszönöm. - Jól esett neki a dzsekije melegsége, holott koránt sem azért reszketett, mert fázott volna. Bár talán a sokkhatás miatt egy kicsit lehet.. Úgy érzi, hogy kirántották a lába alól a talajt és nem biztos benne, hogy valaha is újra megleli majd. - Nem fogod elmondani, hogy mit keresel itt, ugye?

❖ Megjegyzés:   
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

Darling
Sadie && Seth
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Még mindig zavarodott pillantásokat vetek rá.
- fegyverem is van ne aggódj, de éppen nindzsát játszok. - Mondom gúnyosan. Mi baj van a szerkómmal? Szerintem atom király, bizonyára csak irigy, bár megnézném ilyen cucban.
Végig mérem a nőt, még mindig remeg. Leveszem a dzsekim, és rá adom.
- Tessék. - Mondom, majd elmosolyodom. Megtudnám csókolni, de nem engedné.   

[/quote]

avatar
Tartózkodási hely :
★ new york ☆
foglalkozás :
★ ex-agent || journalist || blogger ☆
Karaktered arca :
★ ana de armas ☆
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


sadie &  seth
i guess we meet again
Az előbbi fekete szempár, ami olyan ismerős volt, mintha már régóta követné. Teljesen össze van zavarodva és az sem segít rajta, hogy Seth bukkan fel a semmiből. A tetoválósain kívül valami teljesen más dolgok borítják a testét és egy kard van a kezében. Mégis mit gondol, mire jó egy kard? Még ő maga sem volt biztos abban, hogy egy fegyverrel úgy igazán sokra menne. Hiszen úgy remegett a keze, mint a kocsonya.
- Hát nem igazán tudom hova tenni. - Zavarodottan tekint a férfira a szíve még mindig őrülten ver, ami már maga sem tudja, hogy azért van, mert még mindig fél, vagy egyszerűen csak élete szerelme van rá ilyen hatással.
- Mégis miféle új munkád van? Valami az ókorból, hogy karddal hadonászol? Talán valami szektához csatlakoztál? - A jelek rajta talán valami egységességet képviselnek. De nem tűnik úgy, mintha tetkók lennének. Sokkal inkább olyan, mintha beleégették volna a bőrébe. A gondolatai olyan hevesen forognak a fejében, hogy szinte kis híján beleszédül. Fogalma nincs, hogy mibe is csöppent bele igazán.

❖ Megjegyzés:   
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

Darling
Sadie && Seth
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Elmosolyodom, hiszen a lány még mai napig olyan gyonyorű. Bár nem mintha olyan sok év telt volna el.
- Nem tetszik a domina szerkók? - Mosolygok, miközben hallom a társam lépteit. Reménykedem csak, hogy nem jön ide. Megrázom a fejem.
- Mindig az a k**va munka.. - fintorgom, és gyezem meg halkan. Semmilyen indulat incs a hangomban, csupán egy tény.
- Új ..öhm munkám van. -Mondom, bár ezért nem igen kapok fizut.  


avatar
Tartózkodási hely :
★ new york ☆
foglalkozás :
★ ex-agent || journalist || blogger ☆
Karaktered arca :
★ ana de armas ☆
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


sadie &  seth
i guess we meet again
Minden olyan gyorsan történt. Még megemésztenie sem volt ideje. A fekete szempár, mely az utóbbi időben, mintha mindenhova árnyékként követné. Aztán megjelent Seth. Az Ő Seth-je, akit annyira szeretet, mint senki mást ezen az elcseszett világon. Pánik járta át minden egyes porcikáját. Nem tudta, hogy amit látott az valóság, vagy sem. A világ, mintha teljesen ellene fordult volna. Egyszerűen nem tudta, hogy mi tévő legyen.
Szemét zavartan futtatta végig a férfin, akit még mindig bőszen szeretett, de soha el nem árulhatta, hogy miért sétált ki az életéből. Szerette volna elmondani, megmagyarázni, de most már késő. Tudja jól, hogy mély sebet ejtett a férfin még akkor is, ha ez nem görnyed össze és sírja el magát előtte. Hiszen Ő maga is átérezte a fájdalmat,a mit az elszakadás okozott Még mindig érzi.
- Én mit keresek itt? Te mit keresel itt? - Förmedt rá a férfira, hiszen még mindig nem értette, hogy került ide. Ő legutóbb egy találkozót látott itt lezajlani és nem hagyta nyugodni az egész azért jött ide vissza. De Ő miért.. Vajon honnan tudta? Az egész olyan zavaros. - Egy régi ügyet akartam ellenőrizni, alátámasztani. De ez még mindig nem magyarázza meg, hogy miért csörtettél ide be a késkészleteddel pont most.. pont ide. - Nem mer beszélni a fekete szempárról, hiszen félő, hogy akkor valami elmegyógyintézetbe rakatná. Bár már egyre inkább kezdi azt érezni, hogy pont odavaló lenne.
❖ Megjegyzés:   
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

Darling
Sadie && Seth
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Még mindig figyelem a remegő lányt, ahogyan a szemében ott ül a rémület. Valamit látott, ez nem kétséges, és az sem, ahogyan még most is észveszejtően  szexi. Legszívesebben megcsókolnám, de el hagyott, amit soha nem tudok megbocsájtani neki.


Vissza gondolok a szép emlékekre, ahogyan még a karjaimban tarthattam, amikor először mondta, hogy szeret, vagy először éreztem én is ezt. Ez a nő jelentette nekem, a mindenem miatta léptem jó útra, és miatta süllyedtem vissza a mélybe, de vajon tudja ezt? Tudja, hogy megbántott engem?


Mondata után rá nézek magamra, igaza van. Lecseréltem a puskát csini kis kardokra, de mással nem megyek egy démon ellen, csak ezekkel.
- Nagyon vicces vagy, de elmondanád mi a francokat láttál, és amúgy meg mit keresel itt? - Mondom értetlenül erősen gesztikulálva.  


avatar
Tartózkodási hely :
★ new york ☆
foglalkozás :
★ ex-agent || journalist || blogger ☆
Karaktered arca :
★ ana de armas ☆
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


sadie &  seth
i guess we meet again
Minden olyan rettenthetetlenül zavaros volt. Szinte nem tudta épp ésszel felfogni, hogy mi történik. Olyan gyorsan kellett menekülőre fognia és imádkoznia az életéért, hogy fel sem fogta mégis mit is jelent az, hogy újra láthatja Őt. A férfit, akit mérhetetlenül szeretett, amióta csak megismerte. Nem így képzelte el az újra egyesülést. Mintha hirtelen minden értelmét veszítette volna.

- Ez attól függ, hogy ki hogy tudja használni. - Utalt arra, hogy jelen helyzetben a remegő kezével még a mozdulatlan alakjára sem lenne képes egy lövést sem leadni. Míg az ő kardja valahogy sokkal több hatalmat és veszélyt sugallt a számára.
A kérdését egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Hiszen mégis mit mondhatna? Hogy látott egy fekete szempárt? Azt hinné, hogy bedilizett. De nem csak a fekete szempár volt. Mintha az emberi alak átdeformálódott volna valami teljesen mássá. Nem emberivé. De ezt nem mondhatja ki hangosan. Nem lehet.
- Mi ez a gönc rajtad? Valami kapuzárási pánikod van és stílust váltottál? Tudtommal neked is inkább a lőfegyverek voltak a barátaid. - Tereli a témát ezzel mentve a saját bőrét, hogy ne kelljen arról beszélnie, hogy mit is látott vagy éppenséggel mit nem. Nem áll készen arra, hogy kényszerzubbonyban bedugják valahová. Valószínűleg soha nem fog erre készen állni.
❖ Megjegyzés:   
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

Darling
Sadie && Seth
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Kardom magam elé tartom, majd mikor szembesülök a nővel, akit annak idején szerettem, sőt még mindig megremegek. Valami játék lenne, amit a démonok kergetnek, vagy mi történik velem? Komolyan itt áll elöttem a nő, aki feleségem volt régen? Pisztoly remeg a kezében, és látom, hogy valami nem oké vele. A szemei félelemtől tükrözödtek, és én csak meredten nézem őt. Még soha nem láttam rettegni ennyire valamitől, mindig egy olyan nő volt, aki magabiztos és még a legáldázabb embertől sem fél.

- És te? - HIrteen nem tudtam mit válaszoljak, kérdésre kérdéssel felelek, engem erre nem képeztek ki, hogy mi lesz, ha találkozom az ex feleségemmel. Egyáltalán nem is vagyok benne biztos, hogy ő  az.
- Ez egy kard. Te nálad egy sokkal veszélyesebb, pisztoly. - Emelem ki, mint valami ovishoz beszélnék, és nyújtom a kezem, hogy adja szépen oda. Végig mérem közben, hogy nem esett e baja, közben a társam keresi a démont a szobában, majd a másikba is, láom, hogy volt kedvesem nem igen érti a dolgot, rémültségéből azt szűrőm le, láthatott valamit. De ez képtelenség.
- LÁttál valamit? - Kérdezem, mert, ha igen, akkor bizony ő egy látó mondén, vagy mi. Valamit makogtak nekem, de éppen a tegnapi kaját igyekeztem a fogam közül kihalászni.   


avatar
Tartózkodási hely :
★ new york ☆
foglalkozás :
★ ex-agent || journalist || blogger ☆
Karaktered arca :
★ ana de armas ☆
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


sadie &  seth
i guess we meet again
A szíve olyan hevesen lüktetett, mintha érezte volna, hogy a halál vár rá. Nem tudta feldolgozni, hogy mit látott, hiszen ideje sem volt rá. Az életét akarta megmenteni azzal, hogy mentőövként nyúlt a pisztolyához, amit egyenesen az ajtóra szegezett. Kezei remegtek, de mint mindig most is képes lett volna tökéletes lövés leadni a támadója szemei közé. Nem hiába erre képezték ki. Mégis a fekete szemek valami komolyabb pánikot ébresztettek benne, amit maga sem tudott igazán hova helyezni. Mikor az ajtó nyílni kezdett csak még inkább úgy érezte, mintha fojtogatnák. Kétségbeesetten kapkodta a levegőt, de mikor a sötét árny belépett az ajtón koránt sem számított rá, hogy ki lesz a tulajdonosa. A férfire számított, akit látott. Mégsem ő volt az. Seth állt előtte. A férje. Az ex-férje. Erre még mindig emlékeztetnie kellett magát.

- Mégis mit keresel te itt? - Összezavarodott és még mindig képtelen letenni a fegyverét hiába áll előtte egy ismerős arc, ami az évek során szinte semmit nem változott. Az öltözködése azonban, mintha teljesen más irányba terelődött volna el. De nem is kellene meglepődnie. Az évek során Ő maga is megváltozott.
Végül leeresztette a fegyverét maga mellé és egy nagyot nyelt. - Honnan kerültél elő? Mi az a kezedben? - Valami furcsa kard volt. Ilyet még egész életében egyszer sem látott. Mintha a férfi mindössze árnyéka lenne annak, akit emlékében őrzött a mai napig. Akihez vissza kívánt térni.
❖ Megjegyzés:   
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

Darling
Sadie && Seth
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Még mindig tiszta őrültség nekem ez a világ. Nem gondoltam volna, hogy majd egyszer arra kellek, hogy én más vagyok. Egyedül még nem mehetek küldetésre, de nem is akartak engem iskola padba dugni 30 évesen. Vicces lenne. Mindenki csodámra járt, hogy még csak most ismerkedtem meg az árnyvilággal.
Mikor megismertem Claryt, soha nem gondoltam volna, hogy azon a napon változok meg, és azt sem, hogy a féltestvérem éppen meg akar engem ölni. Még magas ez az egész, de élvezem, főleg a rucikat, menők!
Most, hogy így változik az életem, így se tudom az ex nejemet kiverni a fejemből. Furcsa elhagyása, és az is, hogy belementem ilyen könnyen.

- Akkor hol kezdjük? - kérdezem a mesteremtől, aki ujját ajkára szorítja, azzal, hogy FOGJAM BE! jogos, jogos.
Nem igazán figyeltem, azokra amikről motyogtak nekem. Arra, viszont igen, hogy újra akció van. A csajszi körbe néz lassan, fegyverét maga elé tartja, mint egy nindzsa.
Belépek egy ajtón, majd hirtelen egy fegyver cső villan az arcomba. Fegyver után a lányra pillantok aki tartja.
- Bassza meg Sadie?- A vér meghűlt bennem, és izgalom járta át a testem, hogy pont az exemmel futok össze, és pont egy fegyvert tart az arcomba.
- Jé, tiszta dejavum van, ilyen volt az első évfordulónk!- Mosolygok, és utalok arra, hogy igen fegyver volt az arcomban, akkor is.  


avatar
Tartózkodási hely :
★ new york ☆
foglalkozás :
★ ex-agent || journalist || blogger ☆
Karaktered arca :
★ ana de armas ☆
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


sadie &  seth
i guess we meet again
Alig néhány évről volt szó. Mégis ez a néhány év elég volt ahhoz, hogy elveszítse a kapaszkodóját. Már azt sem tudta igazán, hogy ki volt az élet előtt, amit teremtettek a számára. Meg kellett büntetnie a rossz fiúkat. Ennek mindig is ez volt a rendje. Minden áldott reggel egy feladattal ébredt. De mihez kezd valaki, ha már kicsúszott a kezei közül az a feladat. Elveszettnek érezte magát a saját életében. De emlékezett egy házra. Egy épület, ami magában hordozott valami sötétséget. Nem tudta megmagyarázni ezért nem is kezdett bele, mert nem akarta, hogy bolondnak higgyék. Ez az ő dolga volt. Mégis nem tudta elengedni és jelen pillanatban egyetlen egy dolog lebegett a szeme előtt, hogy megtudja mi az és pontot tegyen a végére. Mert, mi van ha valami sötétebb lapul az árnyékok között. Valami, amit talán észre sem veszünk csak, ha elég sok figyelmet szentelünk neki? Remegő kezekkel és lábakkal lépett be az ajtón a kezében szorongatva a fegyverét, mint egyfajta mentsvárat. Szüksége volt valamire. Érezte a zsigereiben, hogy valami itt nem stimmel. Olyan halkan lopakodott, hogy a légzése volt az egyetlen, ami szüntelenül idegesítette. Ezért már, mint olyan sokszor magára erőszakolta, hogy ritkán vegyen levegőt, mint amikor nem akarja, hogy a tüdejét valami kellemetlen szag fertőzze meg.
Óvatosan nyitotta ki az ajtót, mintha számított volna rá, hogy lesz valaki mögötte. Nem számított arra, hogy egy fekete szempárral találja magát, amelynek emberi alakja, mintha teljesen kezdene szétolvadni a szemei előtt. Észrevette. Tekintetük találkozott. Olyan erőteljesen húzta be maga mögött az ajtót, mintha ezzel megakadályozhatná, hogy bárki kinyissa. Aztán pedig rohanni kezdet. De szinte érezte, hogy bármilyen gyorsan is fut azt a valamit nem fogja tudni lerázni magáról. Egy újabb szoba ajtaját vágja be maga mögött a háta pedig az ajtónak feszül úgy próbálja zárva tartani maga mögött, miközben kiélesíti a fegyverét. Látott már sok mindent. De ez valami teljesen más. Egy lövésbe csak belehal. Mély levegőt vesz és elhátrál az ajtótól, amely legnagyobb meglepetésére békés nyugalomban áll a helyén, mintha az a paca feladta volna. Mégis nem képes megmozdulni a fegyverét egyenesen az ajtóra célozza, ami emberi módon nyílik ki, de az alakot még nem látja teljesen azonban az ujja, már szinte megfeszül a ravaszon készen arra, hogy lőjön.  
❖ Megjegyzés: remélem ilyesmire gondoltál.  
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Elhagyatott bánya
» Elhagyatott város
» Elhagyatott edzőterem
» Az elhagyatott Dokk
» Elhagyatott gyárépület

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Queens-
Ugrás: