be careful who you trust

the devil was once an angel

Share | 
Vízpart
if i cannot move heaven, i will raise hell
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

-- szabad játéktér --

avatar
Tartózkodási hely :
★ new york ☆
Hobbi :
★ ex-agent || journalist || blogger ☆
Karaktered arca :
★ ana de armas ☆
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


sadie &  abbadon
meeting with a monster
Színtiszta pánik csörgedezik az ereiben szinte fel sem tudja fogni, hogy mégis mi történik körülötte. Az élete az elmúlt időszakban teljesen kezd kicsavarodni a megszokott kerékvágásból, mintha már semmi nem az lenne, aminek látszik. Egy elfeledett réteget kaparna le az elméjéből, amely halálra rémiszti, de ugyanakkor nem is tud ezzel leállni. Beleitta magát az utolsó porcikájába is és ezzel rabul ejtve őt mindenestül. Kegyetlenül küzdene a félelmetes pánikroham ellen, ami kétségbeesetten próbálja megvédeni őt a további információk feldolgozásában. Hiszen a látvány, ami elé terül nem lehet emberi. Olyan gyors és teljese irreális. Aminek köszönhetően felborul vele az egész világ és, mintha az a rengeteg információ, ami az elméjét ostromolta eddig eltűnt volna. Nem maradt meg számára más, mint üres sötétség.

Az ébrenlét nehezebben csalogatja magához, mint azt gondolta volna, de mikor felébredt úgy érzi, hogy az egész teste megfagyott volna. Mintha már nem is létezne igazán. Nem meri kinyitni a szemeit, ahogyan az arcát cirógató kéz segít ráeszmélni, hogy valakinek a karjai között hever. De hol van, vagy ki is ő valójában? Egyáltalán mi igazán a valóság? Mintha minden szertefoszlott volna az elméjében és bármibe is próbálna kapaszkodni egyik sem nyújtana támaszt a számára. Emlékek után kutat az elméjében, de mindegyik kicsusszan az ujjai közül egyedül hagyva őt a kétségbeejtő sötétségben. Kinyitja a szemeit annak reményében, hogy megpillant valamit, amiben megkapaszkodhat, ami szilárd talajként szolgálhat a számára, de a fejében nincs más, mint üresség. Egyáltalán ki is Ő és hol van? Kinek a karjaiban? Mi történt vele? Némán és idegesen pillanat körbe szapora lélegzetvétele elárulhatja, hogy mennyire zaklatott is jelen pillanatban. A torka teljesen kiszáradt és az ajkai mindössze néma szavakat formálnak. Végül megnyalja ajkait, hogy egy kis életet lehelhessen magában és érezhesse, hogy még él, mielőtt újra szavakkal próbálkozik. - Ki vagy te és hol vagyok..? Ki vagyok én..?
❖ Megjegyzés:  remélem jó lesz.  
Abbadon
❖ Bukott angyal

avatar
Tartózkodási hely :
Dimenziók között
Hobbi :
Káosz és anarchia
Karaktered arca :
Nikolaj Coster-Waldau
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


sadie&&abbadon
meeting with a monster


Elmúltak, de talán soha nem is léteztek azok az idők, amikor én engedelmes voltam: az Apokalipszis négy lovasa közül a másodikként, örökké az étvágyamnak teremtett Éhínség nyomában járva soha nem érte fülemet parancs. Lehet azért, mert az elsők között voltam, akik Lucifer után elbuktak s akkor még csupán az első embepárról beszélhettünk: a háztartási viták kurvára nem említhetőek egy lapon a mámorítóan édes, fenséges és izgató háborúval. Ahhoz előbb ezeknek szaporodniuk kellett és ellenszegülni, bűnökkel fertőzött lelkükkel magukra haragítani a Teremtőt, aki utána a maga mércéjével mérve igazságosan bánt a teremtményeivel: nem tett semmit, az ég egyadta világon semmit, hogy megvédje őket tőlem, hogy megkímélje őket a Háború borzalmaitól és a kárhozattól...
Sem ő, sem pedig Lucifer nem uralkodik felettem - Isten a maga képére teremtette az embert, amit az angyalok minden erőfeszítés nélkül képesek eltaposni, mint egy férget, így aligha lehet kérdéses, hogy mi történne a Teremtővel, ha egyszer a mennybéli katonák kihúznák a fejüket a seggükből és karöltve velünk, a bukottakkal, saját testvéreikkel az Atya ellen fordulnának végre.
Nem gyűlölöm Istent, mi több, a fiúk feltétlen szeretetével szeretem az apát... Egyszerűen csak ilyen a természetem. De nem ezért járok a folyóparton, tenyeremben aprócska örvényt tartva, ujjaimmal terelgetve azt: aki közelebbről megnézi a mini tornádót, aki tudja mit is néz az látná a börtönében vergődő lelket. Visszaadom a varázstudónak a testét, abban a pillanatban amint bebizonyosodott, hogy igazat szólt, a prófécia pedig beteljesülhet. Amennyiben ez csak egy újabb átbaszás, könyörögni fog Sammael fivérem kaszájáért és a megváltó halálért.
Kétkedő haragom már-már döbbenetbe fordul át, ahogy meghallom a léptek zaját - mohó izgatottság, öröm és reményteli izgatottság jár át: igaz lenne, ezegyszer tényleg igaz, itt van ő, a reinkarnáció, akinek az a sorsa, hogy menyasszonyom, nőm legyen, akivel újra írjuk az egész kibaszott Teremtés-történetet?
Elbukni látom a testét, erőm rögtön nekiront, körülöleli pajzsként, féltő burokként míg én nem emberi tempóban és esetlenséggel de felé lépkedek: nem foglalkozom azon aprósággal, hogy neki esetleg fogalma sincsen, milyen szerepre hivatott, hogy félelmében nyílik sikoltásra a szája... Nem szoktam ilyen kicsinységekkel foglalkozni.
Féltérdre ereszkedem mellette, úgy húzom az ölembe, úgy emelkedek fel vele s lépkedek dimenziók és világok között vissza a boszorkány házába, vissza a lélektől fosztott test mellé, melynek közönyösen adom vissza, amit erővel elvettem tőle: csak a lánnyal törődök, akivel most letelepszem valami zsámolyszerűségre - csak a lánnyal, akinek most az arcán simítok.
❖ Megjegyzés:  bocsánat     

avatar
Tartózkodási hely :
★ new york ☆
Hobbi :
★ ex-agent || journalist || blogger ☆
Karaktered arca :
★ ana de armas ☆
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


sadie &  abbadon
meeting with a monster
Volt egy megfoghatatlan erő, ami szüntelenül vonzotta a sötétség irányába. Álmatlanság gyötörte, ami halálfélelemmel keringett. Nem lehetett igaz, amit látott. A fekete szemek szinte megbabonázták és megrémítették. Mintha egyetlen egy pillanat amíg a tekintetük találkozott felemésztette volna a lelkét és felkészítette volna a halálra. De nem halt meg. Még mindig él. Mindezt azonban csak a vak szerencsének köszönheti. A fegyvere úgy remegett a kezeiben, hogy még akkor sem találta volna el azt a valamit, avagy valakit ha ott állt volna vele szemben mindössze egy centiméterre. Azaz érzés fogta el őt, hogy a valóságnak mindössze csak a felszínét kapargatja és nem látja igazán, hogy mi is rejtőzik a felszín alatt. A gondolattól már forogni kezd körülötte a világ és az ágy melege sem hoz számára megnyugvást. A ruhái teljesen átnedvesedtek, ahogy szinte fullasztónak érezte a takaró könnyed súlyát mellkasa egyre hevesebben emelkedett, majd süllyedt. Verítéktől nedves hajába túrt, ledobta magáról a takarót és meztelen lába a hűvös fapadlót érintette. Zavarodottan indult a mosdó felé, ahol kiadta magából a vacsoráját.
Feltápászkodik a mosdó fölé, ahol kiöblíti a száját és megmossa az arcát. A tükörbe pillantva egy sápadt és rémült alak néz vissza rá. Mintha már nem is önmaga lenne.
Egy gyors zuhanyt vesz, ami mintha kicsit megtöltené üres, porcelán testét élettel, majd pedig magára kapja az első keze ügyébe kerülő gönceit és a csizmáját, majd pedig beleveti magát az éjszaka sötétjébe.
Összehúzza kabátját, ahogyan a hűvös szellő a legapróbb résen is megtalálja az útját a vékony bőréhez. A világ szinte megolvadni látszik és, mintha semmi sem az lenne, aminek látszik. A lábai akaratlanul is összeakadnak, ahogy közel ér a vízparthoz és zsebre tett kezei miatt nem is tudja tompítani a becsapódást, aminek következtében feje egy nagyobb kődarabbal ütközik és a látása teljesen elhomályosul. Lelke és teste is gyenge, mint a harmat mindössze ülőhelyzetbe tudja felküzdeni magát. A világ forogni kezd vele, ahogyan egy sötét alakot lát meg közelíteni felé és egy apró néma sikoly hagyja el ajkait.
❖ Megjegyzés:  remélem jó lesz.  
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Staten Island :: great kills park-
Ugrás: