descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Erdõs terület
if i cannot move heaven, i will raise hell
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my other half
Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

elowen & sebastian
❀ kill me.. i dare you
- Ja, oké.. Magyarázd csak be megadnak azzal, hogy féltékeny vagyok. Végül is akárhányszor bebújik Jace mellé, akárhányszor az ajkai az övét érintik.. Biztosan nagyon sokat gondol rád és kívánja azt, hogy te lennél ott.. Ja, hát akkor melletted is lehetne, nem? De ott hagyott a szarban, miután megmentette a szerelmét, Jace-t. Jacey, Jacey, Jace. Hmmm. Roppant érdekes.. Valószínűleg teljesen rosszul értelmezem a dolgokat. - Egy pillanatra a kezemet az államra helyzetem, mintha tényleg elgondolkodtam volna rajta. Tényleg nem értem, akinek olyan erőteljes elméje van, hogy kigondolja miképpen hajtsa meg a világot a saját akarata szerint és még el is kezdje ennek a végrehajtását nem tud átlátni egy ilyen egyszerű dolgot. De ugyanakkor nem róhatjuk fel neki, hiszen ez az Ő gyengesége. Az érzelmeket csak megjátszani tanulta. Nem átérezni, értelmezni. Ez nem az ő hibája.
- Kivéve, ha valaki elvágja a torkát. Nem nézz körbe és lelép a járdáról aztán puff egy autó és már ki is lapult szegény. De persze, valószínűleg senki nem állíthat meg benne. Tökéletesen igazad van. Hát neked, ne lenne? - Már annyira gyűlt bennem a düh az irányába és ennek köze sem volt a féltékenységhez. Lehet, hogy egy kicsit féltékeny voltam Clary-re, amiért Ő volt az, akit többre tartott, akire jobban odafigyelt. Akire egyenlőre félként tekintett. De ez inkább arról szólt, hogy nem volt képes észrevenni azt, hogy én mindvégig itt voltam mellette. Hogy szeretem őt. Az életemet is áldoznám érte. Gyűlölöm, amiért olyan könnyedén játssza meg az érzelmeket mégsem képes olvasni az emberben, aki átérzi őket. Persze én is igyekeztem sokáig tagadni a bennem dúló harcot vele kapcsolatban.. Még most sem vagyok benne biztos, hogy megkötötték volna a tényleges békét. A harc szüntelenül folytatódik.
- Vagy mi? Huh? Már nem is olyan élmény felpofozni? De kár.. - Nem tudom mire számítottam. Azt hittem felpofoz. Megüt. A földre lök és rugdoss, amíg csak lélegzem. Vagy még tovább is. De így csak lehetőséget adott nekem arra, hogy mindent kiadjak magamból, ami már a lelkemet nyomja.
- Egyszerűen csak elegem lett abból, hogy visszanyelek mindent, amit legszívesebben ordítanék. Nem fogom vissza magam, mert neked soha semmi nem jó. Ha melletted vagyok és az igazat mondom elküldesz mondván, hogy nincs rám szükséged. Most is azt mondod, hogy egy másodlagos kis senki vagyok, eldobható. Hogy megölsz. Végzel velem. Akkor mégis miért vagy olyan dühös, hogy nem voltam melletted, huh? Te sem tudod rá a választ, ugye? - Már nem reménykedem abban, hogy valaha is képes lesz arra, hogy viszonozza az érzéseimet. Nem ringatom magam, gyermekded álmokba, hiszen felesleges. Ez itt a kemény valóság. Látni akarom a benne lakozó sötétséget. Valamit, ami észhez térítheti idióta szívemet. De az olyan makacs, hogy nem tántorít. Semmi nem törölheti el az érzéseimet irányába.
Látom, ahogy tekintete a szétvetett karjaimra terelődik és ezzel együtt a döbbenetet is, ami kiül az arcára. Érzem, tudom mit lát. Vagyis inkább, hogy mit nem. Lehet, hogy a rúna eltávolítása okozta azt, hogy kimondok mindent, amit akarok.. De felbukkanhattam volna itt árnyvadászok csapatával, akik megölhették volna Őt. Hiszen segíthettem volna nekik. Elárulhattam volna. De nem tettem. Mert képtelen vagyok rá.
- Megkérdőjelezhető? Igazán? Tényleg? Akkor miért nincs itt egy csapat árnyvadász, hogy megöljön? Miért nem hitettem el veled, hogy minden a legnagyobb rendben és vágtam le a fejed a helyéről? Tényleg azt gondolod, hogy meg kellene kérdőjelezned a hűségem az irányodba? Elárulhattalak volna. De nem tettem. - Nem fűzöm hozzá, hogy nem akartam. Már így is épp elég hatalom van a kezei között. Nem húzódtam el tőle ezért a pofon egyenesen betalált. Ennek köszönhetően elharaptam a számat és vér buggyant elő ajkamból. Tettem egy lépést hátra, megráztam a fejemet, majd vigyorral a képemen néztem fel rá. - Tudod, hogy miért nem kell kételkedned bennem? Egyrészt mert legalább annyira őrült vagyok, mint te magad. Másrészt pedig.. - Azzal áthidalva kettőnk közötti apró távolságot karjaimat szorosan a nyaka köré fontam, hogy ne ellenkezhessen, ahogy ajkaimat az övére tapasztottam.
imááádom. #FIRSTKISS #ELASTIAN  ❀
Jonathan Morgenstern
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
✘ New York
foglalkozás :
✘ Killing
Karaktered arca :
✘ Will Tudor
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

To: Elowen
❀ aláfestő: next to me
- Azért, mert az nem az igazság volt, Elowen. Mindketten tudjuk, hogy egyszerűen csak féltékeny vagy Claryre. Soha nem fogsz hozzá felérni és ez az, ami igazán dühít és ez az, amiért mindenáron a legrosszabbat gondolod róla… és arról, hogy én miként is állok hozzá. – Túl jól emlékeztem arra a balhéra, ami köztem és Elowen közt volt. A szavai szinte beleégtek a fejembe, a gondolataimba és nem, nem értettem egyet vele, sőt, semmivel sem, amit akkor és ott mondott. Az utálata Clary iránt elvakította. Legfőképp az, hogy Clary fontosabb nekem, mint ő maga. Ez az, ami dühíti.
A stílusában, a szavaiban felfedezni véltem valami mást. Nem olyan volt velem, mint régen. Sokkalta szókimondóbb, mondhatni, szemtelenebb volt az irányomba és ez furcsa volt, tőle nem megszokott. Mintha valami hiányozna, nem lenne ugyan olyan és ezúttal nem a vitánk miatt gondoltam erre. Vagy talán tényleg a hűtlensége az, ami kiváltja belőle ezt a stílust?
- Ha akarom, a húgom is meghajol előttem, sőt, magam mellé emelem. S ebben sem te, sem más nem állíthat meg, megértetted?! – Emeltem meg a hangom. Egyre jobban kihozott a sodromból, de azt hiszem, pont ezt akarta elérni. Mintha már minden mindegy lett volna a számára és elő akarta hozni a legrosszabbat belőlem. Nos, jó úton járt, de még nem akartam teljesen elveszíteni a fejem. Nem, még nem szabad. Emlékeztettem magam, miközben összepréselt ajkakkal fürkésztem Elowent.
- Fogd be a szádat… - Szűrtem fogaim közt, mikor az érzelmekről kezdett hadoválni. Mindketten tudtuk, hogy miként is állok ehhez, így valóban nem kellett újra és újra az arcomba vágnia. A démonméreg a testemben sosem engedte, hogy emberi legyek és nem is lettem az. Apám sem annak nevelt, így az érzelmek terén tényleg sehol sem álltam, de ez soha, egy percig sem zavart. Megtanultam így élni és azt kell mondanom, sokkalta jobb így, mintsem másképp. Ahogy felhajolt hozzám, összeszorítottam a fogaimat. Megüthettem volna, de nem tettem.
- Sosem hittem, hogy ennyire nagy a szád, Elowen. Mégis mi hozta elő ezt belőled? Mi? Mit műveltél? Vagy tán telebeszélte valaki a fejed? „Kerekedj felül Sebastianon”? Ezt a tanácsot kaptad talán valakitől? Mert ha igen, üzenem neki, hogy nem fog sikerülni. Főképp te… nos, igazából nem is lesz lehetőséged senkivel sem beszélni. – Tettem hozzá szórakozottan, aztán a tárgyra tértem. Arra, hogy innia kell a kehelyből és hogy nem tűrök semmiféle ellenvetést, hisz akkor megölöm. Végzek vele, rúna ide vagy oda. A szavai komolyan megleptek. Még inkább szembeszállt velem, ha lehet így fogalmazni. Lökött rajtam egyet, s mivel a meglepettség még uralkodott rajtam, így csak hátrébb léptem. Aztán a további szavai rántottak szép lassan vissza a valóságba. Ez az Elowen valóban nem az volt már, akit ismertem. Megváltozott, sőt, kifordult önmagából. S vajon ennek mi az oka? Hisz mindennek van oka, ennek is kell lennie.
- A helyzet az, hogy nem takarodok sehová, Elowen. – Szűrtem fogaim közt, szemeim őrülten csillogtak, ahogy léptem felé egyet, majd még egyet. Nyúltam a szeráfpengémért, meg is fogtam, de ahogy a lány karjára pillantottam, oda, ahol a rúnának kellett volna lennie, lefagytam. A gyanúm itt és most beigazolódott. A hűtlensége oka, nos, maga a rúna hiánya volt. Hogy pusztulna el, aki leszedte – és Elowen is, amiért hagyta. Rávillantottam a tekintetemet, majd előtte teremtem és az állát kaptam el, másik kezemmel pedig a karját. A szeráfpengém már kevésbé érdekelt. Hiszen más jobban lekötött. A szemeibe néztem mélyen, s nem engedtem a tekintetét.
- Nem kérdezem meg, hogy mi történt, Elowen. Inkább azt mondd meg, hogy szerinted bízok-e benned ezek után. – Emeltem fel a karját, majd odapillantottam. – A hűséged valóban megkérdőjelezhető. S ezek után ne várjam el tőled azt, hogy igyál a kehelyből? Ugye te sem gondolod komolyan? – Néztem vissza a szemeibe. Képes lettem volna bántani, s ahogy erre gondoltam, az állát elengedve pofoztam fel, amennyiben nem hátrált el vagy lökött el magától valahogyan. Dühös voltam, olyannyira, mint még Elowenre soha.
640 words ❀
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my other half
Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

elowen & sebastian
❀ kill me.. i dare you
- Ó, szóval most már gondolatolvasónak kellene lennem. Hát egyszerűen remek. - Néha már tényleg nem tudok kiigazodni azon, hogy mit is akar tőlem. Egyszerűen képtelen vagyok megérteni. Egyik pillanatban még nem akarja, hogy mellette legyek. A másikban azonban nekem kellene kiskutya módjára várnom az utasításait. Bár bevallom, hogy tényleg szükségem volt ere a kis időre, hogy elszakadjak tőle, hogy kitisztítsam a gondolataimat. Tisztázzam magamban az érzéseimet, de még mindig olyan halovány határ választja el a gyűlöletet, a csalódottságot és a szerelmet egymástól a lelkem, hogy néha magam sem tudom éppen adott pillanatban mit is érzek.
- Miért kellene megbánnom azt, hogy kimondom az igazságot? Tudom, hogy fáj, de attól még nem változtat azon, hogy mennyi is igaz a mondanivalómból. - Már elegem van abból, hogy mindig fejet kell hajtanom az ostoba akarata előtt. Talán ez az, ami megváltozott, mióta eltűnt rólam a rúna. Nem válogatom meg a szavaimat. Nem érzem úgy, hogy szükségem lenne rá. Ha meg akar haragudni rám úgy is tudom jól, hogy talál rá valamilyen okot. - Hát még nem találták fel az időutazást, hogy megváltoztassam a múltat, szóval ja. Megtörtént együtt élek vele. De neked sem ártana kicsit kinyitni a szemed és látni az igazságot, de persze te mindent jobban tudsz. A világot meghajlíthatod a saját akaratod szerint, de a húgod sosem fog meghajlani neked. Ez pedig egyszerűen az érzelmeken alapszik, amit lehet képes vagy megjátszani.. De magad sem tudod igazán, hogy milyen érezni. Ha pedig érzel valamit.. Nem tudod mihez kötni.. De nem akarok kiselőadást tartani. - Egyszerűen megforgatom a szemeimet, mintha egyáltalán nem érdekel mennyire pumpálom fel benne az ideget. Egyszerűen csak mindent ki akarok adni magamból. Arcomat felnyújtom és ujjammal a jobb felére mutatok az arcomnak. - Gyerünk, adj egy pofont, ha úgy tartja kedved. Már úgy sem számít. - Tényleg nem számít. Mert bármennyire is bánt, bármennyire is tudnám legszívesebben megfojtani, amiért olyan velem, amilyen.. Ugyanannyira tudnám érte csókolni, ölelni és szeretni. Azt hiszem ezt nevezik tényleges őrületnek.
Ahogy közelebb húz magához egy pillanatra megrezzenek. Szívem hevesebben kezd verni a közelségétől és szinte elolvadok, amikor szavai kirángatnak a saját kis rózsaszín felhőmből. - Na, takarodj. - Azzal egy erőteljesen lökök a mellkasán. - Nem leszek egyike az agyatlan zombijaidnak. Köszi, de nem kérek belőle. Ha meg akarsz ölni, hát hajrá. Próbáld csak meg. Nézzük sikerül-e! - Kezem egy pillanatra a szeráfpengémre csúszik, de eszem ágában sincs vele harcolni. Egyszerűen csak kitárom a karomat, hogy tegyen amit csak akar. Azonban arról fogalmam nincs, ahogy széttártam karjaimat feljebb csúszik a dzsekim inge és így láthatóvá válik egy kis része a hűség rúna helyének, ami teljesen üres.
remélem tetszik  ❀
Jonathan Morgenstern
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
✘ New York
foglalkozás :
✘ Killing
Karaktered arca :
✘ Will Tudor
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

To: Elowen
❀ aláfestő: next to me
- Az egy dolog, amit mondok és egy másik, amit neked tenned kell. A hűséged már sehol sincs… - Morogtam, miközben végigmértem a nőt. Mondtam volna még valamit, de végül nem tettem. Le kellett higgadnom, hisz nem volt túl sok okom idegeskedni. Legalábbis, Elowenen kívül minden a legnagyobb rendben volt, minden úgy alakult, ahogyan azt akartam. Kerestek, de nem találtak, miközben én magam, nos, azt tehettem, amit csak akartam. Viszont tekintetem nem akar velem együttműködni, a bennem keringő démonvér még nem engedi, hogy újra tiszta szemekkel szemlélhessem Elowent. Ahogy visszatámad jóformán szavaival, felvonom a szemöldököm.
- Igen, hátat fordítottál és elmentél. Azóta pedig nem törted magad, hogy újra kimutasd a hűséged, sőt mi több, megbánásod a szavaid iránt. – Itt megálltam néhány pillanatra. - Az, hogy megütöttelek… Elowen, hisz te magad provokáltad ki belőlem! És tudom, pontosan jól tudom, hogy nem nézted, avagy nem akartad kinézni belőlem ezt, de megtettem. Együtt kell vele élned, akár akarod, akár nem. – Idegesen fürkésztem az arcát, reakcióit. De nem úgy tűnt, mintha annyira érdekelné az, amiért voltaképpen dühös vagyok. Nem, hisz neki ez semmit nem jelent. A hűség, amit irányomba mutatnia kellene, már nincs. Egyszerűen nincs, de… lesz. S erről és magam fogok kezeskedni azzal, hogy megitatom a kehelyből. Még ha el is veszíti önmagát, nem kell kételkednem benne többet. Ez pedig pont így van jól. S hogy miért fog inni a kehelyből? Kényszerítem.
Hallgattam a szavait és legalább ez némi elégedettséggel töltött el: tudott mindenről, tehát figyelte a tetteim útját, valamint az információszerzéssel sem állt le. Talán elhamarkodott következtetés volt arra jutni, miszerint már nincs meg a hűsége, de ez nem tántorított el attól, hogy megitassam a kehelyből.
- Mire ráeszmélnek, mennyire is vagyok veszélyes, már késő lesz. – Alig láthatóan vontam vállat, szinte hanyagul. – Elowen, ha eddig nem jöttél volna rá, rád vagyok dühös. Bár szerintem elégszer a tudtodra adtam, de ha nem, még elmondhatom párszor. Vagy mégsem. – Elkaptam a csuklóját és magamhoz rántottam.
- Lenne számodra egy igencsak fontos feladatom és nem, nem utasíthatod el, különben képes leszek és végzek veled. – Rúna ide vagy oda, leküzdeném az iránta való hűségemet, hogy megöljem. – Innod kell a kehelyből. – A szemeit fürkésztem, miközben ellentmondást nem tűrően szorítottam meg a csuklóját. Érdekes mód pont azt a kezét kaptam el, amelyikre gyerekkorunkban a rúnát rajzoltam. De hogy most ott volt-e? Nos, ekkor még fogalmam sem volt arról, hogy Elowen képes volt megszabadulni tőle. Tőlem.
396 words ❀
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my other half
Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

elowen & sebastian
❀ i'll always be here for you
Sosem gondoltam volna, hogy Sebastian valaha is kezet emelne rám. De úgy gondolom, hogy egyszer mindennek eljön az ideje, ahogy ennek is. Mégis, mikor azt mondta, hogy nincs rám szüksége még jobban a lelkembe taposott. Sokkal jobban fájt, mint a pofon, amit adott. Ezért a háttérben maradtam. Nem volt rám szüksége, akkor mégis miért csörtessek a nyomában? Meg aztán, ha kellenék neki, akkor úgy is szólna. Ahogyan most is tette. Kicsivel előbb érkeztem, mint kérte.. Nem is tudom mit vártam. Valami kész kivégző osztagot, mert valami olyat tettem, ami ellene szól csak nem tudok róla. Talán valaki tudomást szerezhetett a Néma Városban tett látogatásomról. Bár kétlem. Senkinek nem állna szándékában terjeszteni a hírt. Hiszen amúgy sem mondtam semmi konkrétumot. Csak, hogy egyik nap ezzel ébredtem és megbántam, hogy rajtam van. Nem mondtam, hogy kihez köt. Az éltüntetése pedig fájdalmasabb volt, mint azt gondoltam. (..)
- Öhm.. Mintha te magad mondtad volna a múltkor, hogy nincs rám szükséged. Kerestél, megtaláltál. Itt vagyok. Ha szükséged van rám most, akkor mondd miért. Máskülönben nem tudom, mit tettem, ami olyan rossz lett volna. - Látom és érzem rajta, hogy dühös. Nem tudom, hogy rám vagy valami más miatt és rajtam kívánja kitölteni, de az egyszer biztos, hogy nincs jó előérzetem a dologgal kapcsolatban. - Mindig aggódom miattad, de úgy tudtam, hogy legtöbbször ez idegesít téged. ÉN FORDÍTOTTAM HÁTAT NEKED? Itt vagyok. Ha hátat fordítottam volna neked, akkor most nem lennék itt veled szemben. Mégis mi a fene ütött beléd? Ráültél egy menstruáló sünire? - Hogyan is fordíthatnék neki hátat? Azt hittem minden a rúna miatt vagy. De az talán csak a kezdeti lökést adta meg ahhoz, hogy őrülten és visszafordultan beleszeressek sötét, meggyötört lelkébe.
- Tudom, hogy az árnyvadászok egy új fajtáját teremtetted meg. Azonban a terveidben nem tudom, hogy mi szükséged lenne éppen most arra, hogy melléd álljak. Míg állítólagosan a Klávé szolgálatában állva többet adhatok. Információkat gyűjthetek. Azt hiszik, hogy Idris-re pályázol. Még mindig nem hisznek abban, hogy tényleg veszélyt jelenthetsz a számukra. Nevetségesek. - Megrázom a fejemet, hiszen hihetetlen, hogy még ennyi minden után sem hiszik el, hogy tényleg mindenre képes. Megalkotta a lehetetlent egy új kelyhet, amiben ezúttal démon vére keveredett az övével.. Még mindig csak egy porszemnek látják. Fogalmuk nincs, hogy mekkora pusztulást hozhat a világra. - Most pedig elmondanád végre miért vagy ennyire ideges?
remélem tetszik  ❀
Jonathan Morgenstern
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
✘ New York
foglalkozás :
✘ Killing
Karaktered arca :
✘ Will Tudor
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

To: Elowen
❀ aláfestő: next to me
Az összeveszésünk, avagy a pofon óta nem láttam a lányt. Viszont egyre inkább idegesített, hogy nyoma sincs, miközben ha valakinek, hát neki hűségesnek kell lennie hozzám. Mellettem lenne a helye, s habár elküldtem, sőt, azt mondtam, semmi szükségem rá, mégis itt lenne a helye. Velem együtt kellene örülnie, hogy a terveim a lehető legjobban alakulnak, főleg most, hogy a kehely nálam van. Annyi árnyvadászt állíthatok magam mellé, amennyit csak akarok, hogy ezzel elhozzam a végső győzelmet magamnak, valamint mindenki másnak a bukást. És ha ő nincs mellettem, az azt jelenti, hogy nem épp a nyertes oldalon tervez állni, nem igaz? Mindenesetre, látni akartam és végre sikerült előkerítenem őt. Nem bújhatott el többé előlem, szembesülnie kellett a haragommal. Nos, talán úgy indultam el erre a találkozóra, hogy felpofozom újfent, mindazért, amiért hátrahagyott… meg merte tenni. Lényegében újra, akárcsak gyerekkorunkban. Habár az egy teljesen más történet. Lépteim halkak, kimértek, szinte tényleg nem hallani, azonban ő kiszúr, észrevesz. Retteghet, ha ennyiből feltűnik neki a jelenlétem, de nem baj, van is oka rá. Mert hát, nem kicsit vagyok bosszús az irányába!
- Kerestelek. És lám csak, végre megvagy. Bár azt jó lenne tudni, hol a fenében voltál eddig, Elowen. – Épp a kezemről törlöm le a vért, mikor érkezik a kérdésre, de nem hat meg túlzottan. – Netalántán aggódsz? Eddig nem igazán érdekelt, mi is van velem. Nevetséges, hogy végül igaz lett… elég volt egy pofon, hogy végleg hátat fordíts nekem. Szerinted ezek után van bizalmam feléd? – Villantottam rá a koromfekete tekintetemet. – Talán a hűség rúna már nem elég ahhoz, hogy a hűséged teljes legyen az irányomba, nos, épp ezért, talán te magad is tudod, hogy mit fogok most tőled kérni. – Közelebb lépkedtem hozzá, majd közvetlenül előtte álltam meg. Leheletem szinte csiklandozhatta az arcát, olyannyira közelhajoltam hozzá. – Hol voltál eddig? Mit műveltél, amíg én a saját magam harcát vívtam, Elowen? Biztosan hallottad, sőt, bizonyára minden történéssel tisztában vagy, nem? – Válaszokat akartam, azonnal. Tőle és most. Nem később. Ha megpróbált volna kitérő válaszokkal kecsegtetni, avagy félrevezetni, nem hittem, hogy képes lennék uralkodni magamon vagy épp az indulataimon.
340 words ❀
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my other half
Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

elowen & sebastian
❀ i'll always be here for you
Sebastian életben van és kész arra, hogy az egész világot a maga képére formálja. Hogy átalakítsa a saját elképzelései szerint. Mondhatni azóta nem is nagyon volt szerencsém vele kommunikálni, legalábbis személyesen nem, amióta felpofozott. De ez nem is volt baj. Így legalább nem láthatta a rúna hiányát. Hiszen megszabadultam a hűség rúnától, ami hozzá láncolt. A legrosszabb az egészben, hogy most jöttem rá igazán, hogy mennyire ostoba lépés volt. Hiszen ott van a kehely, amit Lilith vérével és a sajátjával töltött meg. Az árnyvadászok egy teljesen új rétegét hozva ezzel létre. Nem volt szükségük többé már az angyali rúnákra, a tekintetük üvegessé változott, mintha megszűntek volna létezni. De ezzel együtt hűségük megtörhetetlennek bizonyult Sebastian irányába. Nem egy közülük az életét áldozta akkor, amikor elválasztották Sebastian-tól Jace-t. Az pedig, hogy rajtam már nincs többé a hűség rúnája egy ilyen időszakban hatalmas kételyre adhat okot. Talán majd azt akarja, hogy igyak a kehelyből. De nem ihatok. Nem akarom elveszíteni önmagamat. Ehhez azonban arra van szükségem, hogy elvonjam a figyelmét a dologról. Hiszen mégis honnan jöhetne rá, hogy már nem borítja a testemet az általa oly régen felrajzolt rúna?

Próbálom lerázni magamról a feszültséget, ami végigfut a testemen. Ha idegesnek látszom majd, akkor egyből le fogok bukni. Bár foghatom arra, hogy aggódom miatta. Az egész világ őt keresi. Bár, ha azt vesszük ezt csak azt bizonyítja, hogy mennyire elmaradottak vele szemben, hiszen még most sem sikerült megtalálniuk.
Nem is hallom lépteit mégis érzem a jelenlétét, ahogy közeledik. Mintha minden érzékem rá lenne élesítve. Tudom, hogy van valami feladata a számomra, amiért találkozni akart.. Hiszen mégis mi másért találkozna velem? Nem, mintha bugyuta érzelmeket táplálna irántam? Meg amúgy is.. Én most Dorian-nel vagyok. Legalábbis azt hiszem. - Kerestél. - Jelentem ki egyszerűen, ahogy felé fordulok és ránézek. Ruhája csurom egy vér. De azt könnyedén megállapítom, hogy nem a sajátja. Az övé, valahogy sokkal sötétebb árnyalatú. - Veled meg mi történt?
remélem tetszik  ❀
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Staten Island :: great kills park-
Ugrás: