descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Sikátorok
if i cannot move heaven, i will raise hell
Isabelle Lightwood
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
simon & only him
Tartózkodási hely :
☾ new york ☆
foglalkozás :
☾ obsessed with cooking ☆
Karaktered arca :
☾ emeraude toubia ☆
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

let's have some fun, hon
Habár igyekezett pontos csapást mérni, nesztelenül közelíteni a kiszemelt vad felé az utolsó másodpercben még így is akadt lehetősége arra, hogy lereagálja és így ostora egy teljesen más célpont nyaka köré tekeredett. De mivel nem igazán volt lehetősége arra, hogy válogasson, meg aztán egy is sikernek könyvelhető el, könnyedén rántott egyet az ostorán, amivel elszakította a fejet a testtől, mígnem nem maradt utána már semmi más, csak egy fekete paca a betonon.
Ostora óvatosan húzódott vissza a csuklója irányába, mintha csak egy újabb csapásra készülne elő és nem is állt olyan távol mindez a valóságtól. Egy démonnak annyi, most itt az ideje, hogy egy másikat zavarjon vissza a saját dimenziójába.
- Szerintem inkább meglátjuk, hogy végül ki is húzza a rövidebbet.. - Azzal pedig már nem is vár csak előrelendíti az ostorát, hogy újonnan kitűzze maga elé a férfit, mint célpontot. Ugyanakkor igyekszik közben a gyorsaságára is ügyelni, hiszen meg van róla győződve, hogy az apró támadásra sem fog másként tekinteni, mint szórakoztató műsorra. Talán nem kellene egyedül szembeszállni vele, hiszen érezhetően hatalmasabb lénnyel áll szemben. A nyaklánca szinte vészjóslóan lüktet a mellkasán. Nem egyszerű démoni jelenlétet jelez. Mégis nincs ideje arra várni, hogy valaki felbukkanjon, ezt itt és most neki kell elintéznie. Ahogyan a testvéréért is fel kellett volna lépnie. Mégis engedte neki, hogy hátramaradjon. Nem küzdött érte. Neki kellett volna hátramaradnia.
Akkor nem tehetett mást, nem voltak választásai legalábbis ezt előszeretettel magyarázza önmagának de itt és most van. Nem engedheti, hogy ez a démon csak úgy elsétáljon innen. Bíznia kell önmagában, hogy képes megállítani, hogy megfékezni, vagy legalább valami maradandó sérülést okozni neki. Hogy emlékezzen arra, hogy vele aztán egyetlen egy démon sem packázhat. Még az sem, aki a bátyját tartja jelenleg kegyetlenül fogságban.  
isabelle & abbadon


// ne haragudj, hogy ennyire bénuska :c
Abbadon
❖ Bukott angyal

avatar
Keresem :
i need someone
Tartózkodási hely :
Világok között
foglalkozás :
Sok a kérdés
Karaktered arca :
.
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


Isabelle  & Abbadon
play it safe or play it cool

Van egy dolog aminek saját magam kell utána járnom. Csiripelték a kismadarak, hogy lázadás van készülőben szerény személyem ellen, hogy aztán átvehessék a helyem a hercegi trónszéken. Legszívesebben hagynám, hogy hagy szervezkedjenek és csak aztán rombolnám porig a kis puccsot. Mert hát akkor a legfájóbb a vereség amikor már csak egy karnyújtásnyira van, nem igaz? De most viszont nem érek rá arra, hogy figyeljek a hátam mögé. Megérzéseim szerint valami nagy dolog van készülőben a Pokolban és díszpáholyból akarom nézni. Ezért kell most csírájában elfojtanom az alattvalóim ügyködését és aztán példát statuálni, hogy néhány évszázadig ne próbálják meg még egyszer. Nem ringatom magam abban a hamis tudatban, hogy ha most elrettentem a támadóimat akkor soha többet nem lesz ilyenfajta ellenségem. Mocskos, hazudozó és gonosz lények vagyunk mi. Hűséget legtöbben nem ismerik, pusztán a félelmet. S szerencsémre tőlem félnek, mert egy olyan pletyka kering a démonok között, hogy Abbadonnak nincs ki a négy kereke. Háháh, nevetséges. Minden kerekem ott van ahol lennie kell. Nem vagyok őrült inkább mondjuk úgy, hogy a többiek nem tudják követni az észjárásomat és az érzelmi szintem sokkal magasabb, mint az övék így hát sokkal hamarabb és intenzívebben tudok például haragra gerjedni, mint a többi fajtársam. Szóval ők az idióták, én pedig zseni vagyok.
- Apu nem sokára hazajön, addig figyelj a székemre. Simogatom meg a hideg fejét az én kis őrömnek, háziállatomnak, barátomnak és gyermekemnek. Ő az egyetlen személy, akivel közös hangra találok és tudok normálisan beszélgetni. Megérti a gondolatmenetemet, nem vitatkozik velem. Kész főnyeremény. A kinézete pedig megnyerő. Falfehér szín, erős állkapocs, szemei átlátszóak. Vannak neki más nem látja. Olyan, mint a teste. Az is van, de csak én látom. Igen, ő egy koponya.
Információim szerint New Yorkban van az egyik kis zendülő. Bolond, mindenhol vannak kémeim. Annyira hülye lennék, hogy pont New York-ot hagynám ki? Percek kérdése és már meg is jelenek az egyik szórakozóhely előtt, elveszek a tömegben. Jelenlétemet elrejtem, és csak várok a megfelelő pillanatra. Tik-tak. Ekkor látom meg kijönni a kiszemeltemet, és már nyúl is érte a karom, hogy nyakon fogvást becipeljem az egyik közeli sikátorba.
- Rossz kedvem lett. Ott kellett hagynom mindent, hogy utánad jöjjek. Úgyhogy gyorsan kezdj el nekem dalolni. Kedves mosoly varázsolódik az arcomra, és mikor rázza a fejét akkor már inkább átvált egy mániákus vicsorításá. Energiám szinte körbefonja a testét, és erősebben kezdem el szorítani a torkát, amikor egy furcsa hangra leszek figyelmes. Gyorsan magam elé rántom a másik démont, hogy aztán őt kapja el az ostor. Másodpercek kérdése volt. Ha lassabban reagálok, akkor biztosan fájt volna.
- Legalább szívességet tettél nekem. Nem nekem kell megölnöm. Gyerünk, gyerünk. Nem érek rá egész nap. Tapsolok kettőt a leányzónak, és az egyik kezemet zsebre dugom.
- Tudod mit? Választhatsz. Nem rég volt karácsony, adakozó kedvemben vagyok. Megölheted őt és én csak nevetni fogok aztán lepacsizunk. Vagy miután végeztél vele, akkor rám támadsz és aztán pedig nekem meg kell hamikáznom a májadat. Na?
Isabelle Lightwood
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
simon & only him
Tartózkodási hely :
☾ new york ☆
foglalkozás :
☾ obsessed with cooking ☆
Karaktered arca :
☾ emeraude toubia ☆
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

let's have some fun, hon
Az utóbbi időben nem tudott másra gondolni, mint a bátyjára, aki valószínűleg a pokol fenekén szenvedett szüntelenül. Gyűlölte magát a tehetetlenségéért, amiért képtelen volt tenni valamit annak érdekében, hogy minél hamarabb visszajusson. Hiszen ezért volt hajlandó egyáltalán eljönni nélküle. Mert biztos volt benne, hogy találnak valami megoldást arra, hogy visszahozzák. Minden mást képesek voltak eddig megoldani, de mintha újra és újra falba ütköznének, ami miatt még ő maga is elviselhetetlenné vált. Szinte mindenkivel veszekedett, aki csak egy picit nyugodtabb volt az egésszel kapcsolatban, nem fogta vissza magát, hogy megvádoljon minden szembejövőt, hogy nem is érdekli igazán mi történik a testvérével.
Pont ezért volt szüksége erre az estére. Riasztást kaptak, miszerint démoni jelenlétet érzékeltek a környéken így pedig megragadta az alkalmat, hogy kiugorjon egy bevetésre, amely mellett kicsit elengedheti magát és valami olyasmit csinálhat, ami szó szerint az ösztöneiből ered és nem kell azon rágódnia, hogy miért nem képes visszaszerezni a saját testvérét.
A sötét sikátorban óvatosan lépked előre, miközben a csuklójára tekeredett korbácsa szinte beleég a bőrébe, ahogyan mintha az is érezni a veszély közeledtét. Halkan, szinte nesztelenül közlekedik, mintha itt sem lenne mégis, szinte minden egyes rezdülésre reagál, ami alatt még néhány patkány kivégzése is kis híján beletartozott. Ahogy egyre mélyebbre halad a sikátorban, egyre sötétebb és sötétebb lesz. Egy normális, átlag ember itt már régen nem látna tovább, mint az orra, de neki nem okoz gondot hozzászoktatni szemeit ehhez a sötétséghez.
A távolban, mintha egy alak kezdene kirajzolódni előtte. Szinte az egész teste megfeszül, ahogy lassan, nesztelenül közelít hozzá készen állva arra, hogy lecsaphasson rá. Csak még egy lépéssel közelebb, csak még egy kicsit... Mindössze pár lépés távolságra van tőle, amikor ostorát szabadra engedve sújt le a férfira, amellyel a nyaka köré céloz, hacsak nem állítja meg, fogja meg korbácsát a démon.
isabelle & abbadon
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

-- szabad játéktér --
Pandalena Frost
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
new ❀ Y O R K ❀
foglalkozás :
criminal ❀ M I N D S ❀
Karaktered arca :
danielle ❀ P A N A B A K E R ❀
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


panda  & azazel ♥
something's wrong

Érzem, hogy valami megváltozott bennem mégsem igazán tudom megmondani, hogy mi az. Magnus-nak pedig éppen elég problémája van, hogy most még én is a nyakába borítsak egy rakás szarságot. Nincs erre szüksége. Ebben biztos vagyok. Amíg pedig nem tudok épkézláb válaszokkal előállni nem is látom értelmét annak, hogy az idejét raboljam bármivel is. Magam sem tudom, hogy merre tartok, vagy milyen célok vezérelnek. Csak pontot akarok tenni az egésznek a végére még mielőtt bármi is elkezdődne. Bármi is legyen ez az egész egyenlőre nem tudom irányítani. Amit az is alátámaszt, hogy mikor megakarom őt támadni a szikrák inkább jeges ködfelhővé változnak. Mégis mi a fene. Zavarodottan pillantok le a kezeimre, amelyek olyan fehérek, hogy néhány kórházi fal igazán megirigyelné őket.
- Nem tudom mi a fenét akarsz te tőlem, de Magnus-t ne merészeld még egyszer a szádra venni, mert esküszöm megkeserülőd. - Nem tudom mi ez az egész, de ha egy pillanatra is azt gondolja, hogy engedem, hogy ártson Magnus-nak, akkor nagyon rossz helyen kopogtat. Nem tudom mi ez az egész, ami velem történik, de bármi is legyen nem foghat vissza abban, hogy jól ellássam a baját ennek a rohadéknak, ha Magnus környékére mer menni.
- Azazel? - A szemöldököm szinte szabályosan a homlokom tetejére ugrik. Mégis mit akarhat tőlem a Pokol egyik hercege? - Te nem bezárva vagy valahol? Fogalmam nincs, hogy miben segíthetnék neked. Semmi közöm nincs a pokolhoz.. Hiszen feltételezem ott kívánsz valami kis revánsot venni. - Valahogy egyre kevésbé értem, hogy mégis mire akar kilyukadni. Nem vagyok olyan nagy szám boszorkánymester, hogy pont engem kelljen kipécéznie. Talán inkább Magnus-ra pályázott? Én pedig csak egy bábú vagyok ebben az egész helyzetben? Ez sokkal logikusabb lenne. Hiszen az nyílt titok, hogy Magnus talán Asmodeus egyetlen még életben lévő gyereke. Az a fazon sem nyeri el az év apja díjat azzal, hogy előszeretettel öli meg a gyerekeit. - Szóval, ha már annyira egymás megsegítéséről van szó, akkor kérlek avass már be a részletekbe. - Összefonom a karjaimat ezzel is melegítve a szinte megfagyott ujjaimat.
♥️
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Pandalena &  Azazel
Ahol egy parancsnok feláldozható bábukat lát a sakktáblán, ott a katona szorult helyzetben lévő bajtársakat
Kiszabadulásom elég nagy bombát robbantott a Mennyben és a Pokolban is egyaránt, hiszen most már megtudnak engem is ölni. Hiszen eddig a szellemi lét miatt, ha belém szúrtál egy szeráfpengét akkor egyszerűen kinevettelek. Nem véreztem, nem volt nagy fénysugár és jajveszékelés, fájdalommal teli ordítás. Semmi nem volt, legyőzhetetlen voltam. Csak hát mindig van egy hátulütője a dolognak. Az erőmnek körülbelül a negyedszázalékát birtokoltam így nehéz  volt bebizonyítani, hogy én vagyok Azazel a Fegyverek Kovácsa és a Pokol Hadnagya. Az energiaszintem egy nagyobb démonéval felelt meg, nem volt méltó hozzám. De még el is tudtam volna viselni, csakhogy ott volt még az a tényező, hogy nem tarthattam fel sokáig az állapotot és aztán teljesen le voltam nullázva. Így élni évmilliókig... csodálom, hogy nem őrültem bele. S ez egy személynek a hibája, az pedig nem más, mint ennek a nőnek az apja. Igen, Lucifernek a porontya. S ezért nagyon nagy szolgálatot tud nekem tenni. Előcsalogathatom s aztán végezhetek Lulukával. S úgy, hogy azt észre sem fogja venni. Lázadást szítok, de a háttérből az elején. Majd akkor fogom megmutatni magam, amikor már Pandalena kinyitotta nekem a győzelem kapuját, amin olyan nagy mellényel fogok besétálni, hogy rendesen szét fog durranni a mellkasom. Azt mondják a biblia tanulmányozói, hogy Lucifer képviseli a Büszkeséget a Pokolban? Várjanak csak addig amíg meglátnak engem. Ebben is lefogom őt pipálni, sőt minden másban is. Ha kell akkor a célom eléréséhez több száz, több ezer embert is megölöm. Attól sem fogok visszariadni, ha a saját fajtámat kell gyilkolom csak azért, hogy legalább 1 centivel közelebb jussak a végkifejlethez, a tetőponthoz. Minden háborúban vannak civil áldozatok, vagy pusztán csalik. A sakktáblán aki a gyalog szerepét foglalja el, annak nem jósolok hosszú és boldog életet, akár egyik akár másik oldalon is fog majd elhelyezkedni.
- Ó, dehogyisnem tudom. Pandalena Frost a neved, igaz? Boszorkánymester, Magnus hogy van? Majd add át neki az üdvözletem. Kuncogok halkan miközben egyre közelebb és közelebb sétálok hozzá még mindig összekulcsolt kezekkel a hátam mögött. Persze, hogy nyomoztam utána. Nem ugrok bele ismeretlenbe, ha csatába indulsz akkor nem árt ismerni az ellenfeledet, annak taktikáit és barátait. Hogy ha szorul a hurok akkor ki tud húzni magad néhány szóval. Persze nem attól félek, hogy veszélyt jelentene rám ez a kis pindúr pandúr előttem, főleg ilyen állapotban.
- Beszéljünk civilizáltan, s akkor megtudjuk oldani a problémákat. Te is tudsz segíteni nekem, én is tudok neked. Ennyire egyszerű a történet és ne bonyolítsuk hiszen nincs értelme, nem jönnél ki belőle jól. Megállok előtte néhány centivel, majd a szemébe nézek egy nagy mosollyal az arcomon.
- A nevem Azazel.  
❖ Megjegyzés:    ❖ Zene: - ❖ Szószám: -
Pandalena Frost
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
new ❀ Y O R K ❀
foglalkozás :
criminal ❀ M I N D S ❀
Karaktered arca :
danielle ❀ P A N A B A K E R ❀
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


panda  & azazel ♥
something's wrong

Éreztem, hogy valami nincs rendben, de akármennyire is próbálkoztam, hogy megtaláljam mégis mi az.. Egyszerűen akárhányszor közel kerülhettem a megoldáshoz könnyedén csúszott ki az ujjaim közül, mintha mindvégig ez lett volna a terve. Közelebb és közelebb csalogat magához mégsem engedi, hogy megérintsem és megtudhassam mi is zajlik le bennem. Mert érzem, hogy nincs valami rendjén. Akárhányszor varázsolni próbálok, mintha valami megváltozna bennem. Aktiválódna, vagy nem is tudom. Nem vagyok benne biztos, hogy mi is ez és legtöbbször nincs titkom Magnus előtt, de ez most olyasvalami volt, amit nem mondhattam el neki. Addig nem, míg nem tudom mi is ez. Az is lehet, hogy addigra meg már túl késő lesz. Azonban a reményt nem adom fel. Akárki is szórakozik velem az egyszer biztos, hogy meg fogja bánni, amit velem tett. Nem lesz benne köszönet. Még fogalmuk sincsen igazán, hogy kivel is kezdtek. De örömmel bemutatkozom nekik, mint a legrosszabb rémálmuk.
Egy sikátorba vezényelt az utam, magam sem tudtam merre tartottam. Egyszerűen csak válaszokat akartam keresni. Ahhoz pedig nem számít, hogy mennyire kell mélyre süllyednem, vagy kitől kell segítséget kérnem. Utána fogok járni, hogy mi történt velem. Valaki csak tud valamit, ami elvezethet az elkövetőkhöz. Kell legyen valami oka annak, hogy elraboltak. Valamit csináltak velem. Ennek pedig valami oka van. Talán felkeresnek. Ha pedig nem egy sötét sikátor kellős közepén, akkor hol máshol? Magnus-hoz nem hiszem, hogy bármilyen féregnek is lenne elég bátorsága, hogy betegye a lábát. Úgyhogy akkor kell rám repülniük, mikor egyedül vagyok. Legutóbbi alkalommal is nagyon jól ment ez. Egy váratlan pillanatban, az otthonomban, ahol azt hittem, hogy semmi baj nem érhet. Biztos voltam benne, hogy az a legbiztonságosabb hely a számomra. De ezt is elvették tőlem. Megfosztottak tőle, beszennyezték a helyet, amit mindennél jobban szerettem. (..)
Nem érzem úgy, hogy önmagam lennék. Egyik pillanatban, mintha már nem is a saját testemben lennénk. Mindössze csak külső szemlélő. Táncolok egy olyan vékony jégen, ami bármelyik pillanatban beszakadhat alattam. A kétségbeesésemből egy hang ébreszt fel, ami mintha kicsit visszarángatna engem a valóságba. - Mégis miről beszélsz? - Zavarodottan pillantok fel rá és a sötétségben még azt sem tudom megállapítani, hogy pontosan kivel is állok szemben. Azonban, mikor előttem áll.. Hát igazából akkor sem igazán mondhatom, hogy felismerném. Nem rémlik, hogy találkoztunk volna. Pedig általában elég jó az arcmemóriám. - Te tettél velem valamit? Ó... Nem tudod, hogy kivel kezdtél. - Kezemben játszadozni kezd a színes, szikra, ami szinte rögtön jeges felhővé változik a kezemben. Mégis mi a fene történik velem?
♥️
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Pandalena & Azazel


Mikor még fogoly voltam akkor már volt egy kész tervem a trónfosztásra s tudtam, hogy megvan minden lénynek a maga szerepe, így a fajokból kell egy-egy szövetséges vagy besúgó, aki mindenről értesít ami csak történik ebben a világban, mert akkor ezt ki tudom használni Lucifer ellen. Tudtam, hogy nagyon nagy szerepe van ebben a boszorkánymestereknek. A démonok után ők azok, akiknek a legnagyobb hatalmuk van s ezért be kell szerveznem a legjobbat, a legerősebbet és a legokosabbat. Tudom, hogy ez a három tulajdonság nem mindig jár egy személyben, de minél több annál jobb, nem igaz? Figyeltem, gondolkoztam, hogy ki és hogyan. De a lehetőség magától jött a házhoz, amikor megkeresett két jelentéktelen boszorkánymester, hogy segítsek nekik egy sokkal inkább érdekesebb figura ellen. Pandalena, segítenem kellett a megátkozásában. Azért kellett így történnie, mert csak úgy lehet feloldani az átkot ha én a véremet adom. Így köttetett, így is lehet megszabadulni tőle. De kijelentettem, hogy én csak a háttérből fogok segíteni. Így semmiközöm nem volt az elrablásához, csupán adtam egy kis kakaót a varázshoz. Így megszületett egy újfajta boszorkányjegy. Ami belülről falja fel minden varázslat után, a személyiségét teljesen kifacsarja. Ahh, el kell ismerni, hogy azért nem kis fantáziám van, igaz? Most pedig tudni akarom, hogy mennyire is hatott az átok rá. Ezért a saját szememmel fogom látni. S jogosan fellehet tenni a kérdést, hogy fogom így magam mellé állítani ha hátba szúrom? Könnyen és ügyesen. Nem hiába vagyok ördögibb, mint maga a Sátán.
Folyamatosan figyeltetem, a démonjaim az árnyékból lesik minden mozdulatát így azt is tudom, hogy most perpillanat hol van. Egy sikátor. Megjelenek egy kisebb emeletes ház tetején és onnan követem őt.
- Tudod, Pandalena elég jól áll neked a fagyosság. Miért nem varázsolsz többet, hogy a mágiád maga pusztítson el? Kiabálok le neki, majd hátam mögött összekulcsolom a kezeimet és úgy pillantok le rá egy ördögi mosollyal. Leugrok a kilátóhelyemről, hanyag eleganciával érek földet legalább három-négy méterrel előtte.
- Szeretnéd tudni, hogy ki átkozott meg? S, hogyan lehetne feloldani?   

     §§  <3  §§
Pandalena Frost
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
new ❀ Y O R K ❀
foglalkozás :
criminal ❀ M I N D S ❀
Karaktered arca :
danielle ❀ P A N A B A K E R ❀
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


panda  & azazel ♥
something's wrong

Szükségem volt arra, hogy kicsit kiszellőztessem a fejemet. Egyfajta furcsa érzés kerített hatalmába, mióta elraboltak. Akárhányszor varázsoltam bármennyire kis apróság volt.. Mintha belülről emésztett volna fel belőlem egy darabot. Nem akarom még beavatni Magnus-t, amíg nem vagyok benne biztos, hogy nem képzelgés az egész. Viszont bármi is legyen ez az érzés határozottan nem valami jónak az előjele.
Mély levegőt veszek, ahogy egyre inkább olyan helyeket keresek magamnak, ahol nem fordulhat meg senki sem. Ezért is kerülök talán az egyik legritkább kerületébe New York-nak egy portálon keresztül. De, amint kilépek rajta az a furcsa érzés, ami mintha felemésztené a lelkemet váratlanul visszatér. Egy sötét sikátorban vagyok, ahol egy lélek sem jár. Talán ez a legjobb hely arra, hogy összekaparjam magam. De az is lehet, hogy pont ez a hely lesz a végzetem. Olyan, mintha szépen lassan elveszíteném magam és akaratlanul lebegnénk az ébrenlét és a kétségbeejtően csábító sötétség között. A világ, mintha a feje tetejére fordult volna és egyáltalán nem az én kezemben lenne az irányítás. Mindez megrémít és fogalmam nincs, hogy mit tegyek. Talán ostoba lépés volt nem beavatni Magnus-t és ilyen messzire sodródni a lakásától. Nem merem megkockáztatni egy újabb portál nyitását az pedig, hogy hazagyalogoljak vagy egy taxit fogjak errefelé ilyen késői órában, szinte egyenlő a lehetetlennel.

Az elmém akaratlanul is vissza akarja játszani a pillanatot, amikor mindez elkezdődött. Az elrablásom, a fogva tartásom, majd pedig a visszaszolgáltatásom. Mintha az, hogy visszatértem egy ócska trükk lenne. Hogy én lennék a trójai faló Magnus és önmagam számára. De mégis miért pont most? Ki állhat mindez mögött? Kétlem, hogy egyedül Camille unatkozott volna ennyire, hogy engem elraboljon. Az ellenségeim listája pedig túlságosan is hosszú lenne, ha beleszámítanánk mindenkit, aki valami apróságon megsértődött. Kettőnkhöz kell legyen köze. Hiszen csak így van értelme. Hozzá juttattak vissza. De engem raboltak el. Vajon ki rejtőzik az árnyak mögött és rángatja a szálakat? Az egyszer biztos, hogyha megtudom ki az. Imádkozni fog azért, hogy bár ne tett volna nekem keresztbe.
♥️
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Staten Island-
Ugrás: