descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Empire State Building
if i cannot move heaven, i will raise hell
Malphas
❖ Nagyobb démon

avatar
Tartózkodási hely :
♛ N Y C
foglalkozás :
♕ a munkám; az é l e t e m
Karaktered arca :
♕ Alex Høgh Andersen
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


Malphas &  Sammael
A gonosz álruhában él csak igazán.
A felszín alatt, ahova már nem ér el a napfény és a csillogás, ott talál ő magának szórakozást. Mert mindenhol van valami mocskos, amely ízlésének kedvez, vagy épp, tesz róla, hogy úgy legyen. A bűn nem válogat, persze vannak alakok, akiknek kezébe jobban illik, és senki munkáját nem kívánja elvenni, de amikor az övé épp úgymond szünetel, néha kicsit igenis kontárkodik. Minden szépben ott a rossz, így hát nem kell őt félteni, ha épp nem lovagol a hadrendben az élen, igenis feltalálja magát. Persze, nem örül, nem kedvence ez a korszak, semmi sem maradt meg abból, amikor még előszeretettel tekintett a világra, és persze annak eseményeire. Az indulatok manapság tüntetéseket hoznak, tömegverekedéseket, de mire elég ez? Mire? Semmire.. Ő a világot akarja átformálni, alakítani és talán az egész emberiséget megmozdítani. Nincs száz éve annak, hogy a második világháborúban pöffeszkedett, de azt is elrontották, ahogy az elsőt. Persze, ebben már volt elég pusztítást, beleborzong a mai napig, mennyire, de mi marad belőle? Emlékművek, ünnepnapok meg kesergés. Persze, érezni, hogy a levegőben leng a folytatás, de túl sok a jó, hogy olyan könnyedén kirobbantsa. És persze, nem cselekszik már annyira vakmerően sem, taktikázik, kivár, amikor már a legjobban fáj.. és amikor azoknak a mocskos félvér vadászsöpredékeknek úgy oda tud csapni, hogy írmagjuk nem marad. Semmi más nem bosszantja fel jobban, mint azok.
Azonban, ezen az éjjelen nem érdekli egy sem, ameddig nem ugrik elé, hogy összeroppanthassa. Egy elhagyatott épület tágas csarnokában ücsörgött, szájában szivarral figyelte, ahogy két félmeztelen alak épp egymás csépelte, majdhogynem életre-halálra. Ez persze elsőnek nem így indult, egyszerű, alvilági meccs, hatalmas tétekkel, és minden szabályt mellőzve. Cserélt itt gazdát drog, ha jól hallotta pár emberlányka-fiúcska is, de talán csak épp ígéretek voltak, no meg, rengeteg piszkos pénz. Aztán beállított ő, kicsit megzavarta, manipulálta a hangulatot, és immáron mindenki, magából kikelve követelte a küzdelem véres részét. És milyen jól teszik! Már fáradtak ugyan, rég lement volna az utolsó kör is, de nem maradt abba, mígnem az egyikük egy erős ütés után végleg ki nem dőlt. Lélegzete, pulzusa még akadt, de jóhiszemű lelkek is, akik a másikat lefogva nem hagyták, hogy bevégezze. Ehh..
- Hát ez valami fantasztikus, sosem láttam ilyen küzdelmet! - lelkendezett mellette a szőke ciklon, akinek társa vénebb, mint a kint heverő országút, és mellkasát markolászva rázta az öklét, mivel elég csinos összeget bukott az imént. Már épp szólt volna valami epéset, vagy csak a nőt húzta volna ölébe egyszerűen, amikor a végzet, vagy csak épp a véletlen elérte őt. Tarkóján égnek meredtek az apró szőrszálak, és olyasfajta erő kerítette hatalmába, amely rég nem. Nagyon rég nem.. Gyomrát, zsigereit markolva húzta, csavarta a helyes irányba, már-már lökdöste, de neki elég volt ennyi is, hogy felálljon, és az ígéretesnek induló estét itt rekessze be.
Hosszú, öles lépteivel hamar az utcán találja magát, és mint valami csábításnak engedve, követi a kinyújtott nyalábokat, belekapaszkodva engedelmeskedve a hívásnak. Mert ez nem akármilyen, felismerte. Ha más hívta volna, meg sem moccan, azonban ez olyasvalaki, akinek nem mondhat nemet, vagy épp nem akar. Az egyetlen, és ez nagy szó, esetében hatalmas. Senkinek nem hajt fejet, rég nem is tette..
- Talán igaz sem volt.. - áll meg végül, amikor eléri célját. A borzongás még mindig benne van, nem érti, vajon csak becsapják, vagy tényleg igaz. Hisz mennyi időre eltűnt, mindenki úgy hitte, végleg és örökre, oda ment, ahonnan senki nem jött vissza, még a magukfajták sem. És mégis.. Tekintetével kutatja, majd végül megleli az alakját. Az emberi hús ölelése és a sötét tollak, arca nem tükröz semmit, de félelmet sem. Sosem félt tőle, de sosem vette félvállról. Ó nem.
- Te pedig, elviekben halott. Csak úgy mondom – fordul immáron szembe vele, és közelebb lépdel. Ha valaki erre járna ezen az órán, két alakot látna csak, de olyan erőket is érezne akaratlan, amelybe jobb nem belekeveredni. Ez nem indulat, csupán az, ahogy hatnak a másikra.  A nagyok.
- Alig pár évtizede volt egy akcióm, ami biztosan tetszett volna neked. De hát.. kihagytad. Azonban igaz, valami elpuhult, és az maga a világ – tárja szét karjait, utalva mindenre, ami csak él. Hogy érdekli-e, merre volt? De még mennyire! Az este fiatal, a formaságokon pedig túl kell esni. Bár nem épp azok, akik ölelkezni kezdenek...
❖ Megjegyzés:  csak most, de remélem megfelel    ❖ Szószám: 699
Sammael
❖ Bukott angyal

avatar
Tartózkodási hely :
everywhere
Karaktered arca :
alexander skarsgård
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


A jelenléte a városban jó ideje nem titok már a számomra. Felkeresését azonban nem hamarkodtam el. Ha egy évezrede nincs már hozzám vezető nyom, akkor néhány nap, hét vagy hónap már mit számít a végtelenség idejének pergő pillanatában? Csepp a tengerben, homokszem a sivatagban, jelentéktelen pont az Univerzum egy kevéssé ismert sarkában. ...ahogyan az a sarok is, amely, a város ikonikussá vált épülete mellett fordul sötét és kevéssé kedvelt sikátor vagy talán egy szórakozóhely felé.
Alakom hangtalan, légiesen mozog a tolongó embertömegben, mégis távolságot tartva közöttük. Öltönyöm makulátlan, beleszoktam már az évszázad adott viseletének uralkodó felső osztály rétege által kedvelt viseletébe, ahogy korábban is mindig sikerült belesimulnom a csupasz majmocskák pondró közegének egyszerűségébe, fejlődésük korszakainak mindegyikében. A különbség, hogy most már pontosan tudom ki vagyok és miért koptatom cipőmmel az alám gyűrődő mocskos utcakövek visszataszító nyomát.
Alakjának kibontakozásakor eresztem előfutárom részeként, csalogató-csiklandozó-rémületes foszlányaként energiáim csalfa mását előre, az érintse, gáncsolja, fonja körbe manifesztálódását, mielőtt még valódi énem keserű-kéretlen darabkái dörgölnék képen valójában. ...visszatérésem momentumai egyre inkább válnak a számomra szórakoztatóvá.
Erőm kiteljesedésének nyalábjai akkor érik csak utol, amikor már biztos vagyok abban, hogy felkeltettem az érdeklődését. Hosszú évszázadok teltek el azóta, hogy utoljára látott, beszélt hozzám, velem és ennek a fordítottja is igaz.
A sötét sikátor falának támaszkodok háttal, az egyik talpamat hanyagul emelve és tolva a vöröslő téglafal nyákos hidegségének, fekete szárnyaim pedig ravasz lustasággal bontakoznak elő, rejtekük alól szabadulva, ahogy kinyújtóztatnak az emberi szemek elől takarva, de az arra méltóak számára nagyon is megmutatkozó valójukban.
- Rég volt... - jegyzem meg, szinte alig hallhatóan, de a számára nagyon is élesen, elegendő hangerővel átitatottan, amikor már a magaménak tudhatom felkeltett figyelmét. Nagyon is régen, több milliárdnyi élettel ezelőtt történt, hogy magam mellett tudhattam félelemet nem ismerő harcosként a háborúban, amelyet a Mennyek indított ellenem. Ellenünk. Mindünk ellen…
- Kicsit mintha elpuhultál volna… Csakúgy mondom. - indulat nélkül jegyzem meg a magam lusta, ravasz, pofátlan vigyorával kísérve a képemen, ahogy a közeli utcai lámpa fénykörébe lépek. Nem rejtem el a szárnyaimat, de valódi alakom a szőke üstök alá tartozó, csupasz majom ihlette test formájában marad, ahogy államon végig húzom nyurga ujjaimat, végül az öltönyöm zsebeibe rejtve kezeimet. A jelen helyzetben sorra vett háborúk nem igazán tükrözik a múlt nagyságában kiemelkedő évszázadok akármelyikét kezeinek nyoma alatt. Ez a század gusztustalanul békés és undorítóan kevés holtlelket hoz nekem ahhoz képest, hogy az első egy ötöde már szinte el is telt...


//Bocs, hogy csak most és remélem megfelel   //

Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members

Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» State of Hawaii
» State of Hawaii

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Manhattan-
Ugrás: