descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Az Intézet körül
if i cannot move heaven, i will raise hell
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

-- szabad játéktér --
Catarina Loss
❖ Warlock

avatar
Keresem :
Apuci
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Jennifer Lawrence
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Sonia & Catarina
❀dying beauty
A gyengélkedőre vittem, engedélyt kértem a gyógynövények használatára, amiket a raktárban tartottak, viszont nem időzhettem ott sokáig. Mielőtt eljöttem volna, még elláttam őt. Csillapítottam a lázát, hogy hamarabb magához térhessen, és bár nem voltam sokáig távol, mégis, amint ismét átlépem a küszöböt, éber, riadt tekintete fogad. Szomorúság csillan meg a szememben, igazán fél, az anyját hívja, Seren-t... Bár nem ismerős a név, hiszem, hogy a testvéréé lehet. Nekem is voltak, és én is sirattam őket, mikor magamra hagytak. Némileg ismerős a lány magánya, a riadtság, ami az első önálló pillanatokból fakad. Az első lépést viszont mindenkinek meg kell tennie, az öröklét hosszú, de felettébb nem unalmas, ha megtanuljuk kezelni.
- Catarina Loss, egy ugyanolyan boszorkánymester, mint te magad is - hagyom, hogy egy pillanatra teljesen lehulljon rólam az álca, kék bőröm és szemem, valamint hófehér hajam talán egyértelművé teszi számárra is másságomat. Aztán visszaveszem, mint egy kiszolgált, de hűn szeretett kabátot, nem szeretném, ha az árnyvadászok ezzel zavartatnák magukat. - Én hoztalak be az Intézetbe, ájultan feküdtél az ajtó előtt, magas lázad volt. Mondd csak, mit kerestél te itt? Álca nélkül szaladgálni a mondének között... - ráncolni kezdem a homlokomat. Ötletem sincs, milyen bolond gondolat űzte ide, de hagyom, hadd fejtse ki ő. Én addig is az egyik asztalnál kikeverek egy gyógyító bájitalt. Amint letelik a fél óra, összeérnek az alapanyagok, és akkor megihatja. Ettől biztosan erőre fog kapni, és legalább az Intézetet hamar el tudjuk hagyni. Tudom, hogy az árnyvadászok nem szívlelik, amint két boszorkánymester is a bázisukon időzik.
Nyaú  ❀
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true




Sonia & Catarina


Sokkos állapotba kerültem az árnyvadászokkal való első találkozásom alkalmával. Olyan dolgokat vágtak a fejemhez, melyek mélyen bántották a lelkemet. Meg sem hallgattak, megvetően tekintettek rám. Betegnek éreztem a testem, mintha valami sötét kór támadta volna meg. A homlokom gyöngyözött, a testem égett, mint egy tüzes katlan, a szemeim acélos lilán pulzáltak. Alvilági. Démon fattya. Hazug. Erőtlenül hanyatlottam a sötét semmibe.
Álom vagy valóság? Ezt csak azután tudjuk meg, miután felébredtünk. De mi történik, ha mély álomba, ha örök álomba merülünk? Honnan fogjuk tudni, hogy álmodunk és nem vagyunk ébren? Vagy éppen fordítva. Lehet, hogy csak egy borzalmas rémálom közepébe csöppentem és ha felébredek belőle, majd Anyu vigaszt nyújtó karjai között találom magam? Mi választja el az igaznak vélt víziót, az illúziót a valóságtól? Lehet, hogy mindeddig csupán csak egy délibábot kergettem. Olyan zavaros az egész. A testem megremegett. Ismét a múltban jártam. Cardiffban.
Az Ainsworth família még mindig gyászolt. Elvesztették szeretett fiukat, bátyjukat, kuzinjukat, unokaöccsüket, Quinn-t. Elvesztették Tarquin Ainsworth-t. A család összegyűlt. Brianna félt, rettenetesen félt. Rettegett attól, hogy a démon ismét rájuk talál és végez Serennel, végez vele és a méhében növekvő magzattal. Továbbá attól is tartott, mi lesz, ha kitudódik, hogy mit tett vele a pokolfajzat. Vajon a benne növekvő gyermek a férjétől van vagy annak a borzalmas éjszakának a végterméke? Fejéből gyorsan elhessegette a gondolatot, hisz eldöntötte, hogy bárki is legyen a baba apja, ő feltétel nélkül szeretni fogja. Az ő vére folyik benne, őbenne növekszik, az övé. És védelmezni fogja, míg él. A testem lázasan égett, két csillogó könnycsepp csordult le mind a két orcámon. Marjorie, Quinn anyja erős és rettentően okos nő volt. Kedvelte Briannát és fájdalmasan bár, de arra biztatta, hogy hagyja el az Egyesült Királyságot, utazzon át az Atlanti óceánon az Államokba, majd keresse fel a New-yorki intézetet. Ő volt az egyedüli, aki sejtette Brianna szörnyű titkát. Ha Quinn rideg apja, Donovan rájött volna, azonnal megölte volna az újszülöttet, amint kibújt volna anyja hasából. Marjorie tudta, hogy New York-ban nagyobb biztonságban lehetnek. Biztonság. Oltalom.
Sötét nihilbe kerültem a lázálom után. Elnehezült szemeim lassan nyíltak ki, a fény szinte elvakította a szemeimet, ezért a karomat a szemem elé kaptam. Amint a szemem megszokta a fényforrást, a karom magam mellé hullott. Óvatosan feltoltam magam a fekvőalkalmatosságon. Jéééé…ágy. Puha ágyon feküdtem. Körbenéztem, de nem tűnt ismerősnek a szoba.
- Anyu? - érdeklődtem, de nem jött válasz. Aztán eszembe jutott minden és a fejem is belesajdult. Gyötrő, borzalmas álom! Anyu még mindig él, nem halt meg!!!
- Seren? - szólongattam a nővérem, mikor lépteket hallottam közeledni, majd az ajtó kinyílt és belépett rajta egy fiatal nő. Egy fiatal, de ismeretlen nő. A szívem hevesebben kezdett el dobogni mellkasom mélyén. Úgy éreztem, mintha ismerném és közben mégsem. Félénken a takaró mögé bújtam, onnan pislogtam fel rá.
- Ki vagy? - kérdeztem rekedtes, vékonyka hangon. A fejem még mindig lüktetett, de legalább a lázam kezdett csillapodni.
Catarina Loss
❖ Warlock

avatar
Keresem :
Apuci
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Jennifer Lawrence
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Sonia & Catarina
❀dying beauty
Soha nem gondoltam volna, hogy valaha tanár leszek. Még csak azt sem feltételeztem, hogy valaha ilyen szoros kapcsolatba kerülhetek az árnyvadászokkal. Mindig is semleges akartam maradni, az erőnk hatalmas, az egyensúly felborulása pedig akár katasztrófába is torkollhat. Én pedig efölött a végzetszerű szakadék fölött táncolok most a kötélen. Ígéretet tettem, hogy mindig védelmezni fogom a mondéneket, az eluralkodó helyzetek, azaz az árnyvadászok temérdek halottja pedig késztet. Mert ők azok igazából, akik arra hívattak, hogy a mondéneket védjék, ők az angyal gyermekei. Mi, warlockok, még ha rossz is belegondolni, az ellentéteik vagyunk. Démonok gyermekei, vajon gondolt valaha bárki is arra a sorszerűségre, ami ebben rejtőzhet? Még én is csak maximum a felületét karcoltam a témának, mindig is nehéz volt találni egy árnyvadászt, aki ne lett volna teljesen elkötelezett csak a saját faja iránt. Viszont a Tanács némi reményt keltett bennem. Még lehet tudunk akár együtt is dolgozni ezért a világért.
- Mi a...- megtorpanok, amint kilépek az Intézet ajtaján. Hófehér, szinte már azt hiszem, csak káprázik a szemem, amint majdhogynem szikrázik a napsütésben. Azonnal odasietek hozzá, még éppen csak a lépcső aljáig eljuthatott, gyengén lélegzik. Meg-, megremegnek a pillái, biztosan rémálmok kergetik. A testhőmérséklete  magas, gyengének néz ki, mintha nem evett volna rendesen. És hófehér. Nem bírok túllépni a tényen, már pár évszázada járom a világot, de még nem volt szerencsém albínó warlockhoz. Igazán különleges, és jelenleg gyenge. Elmormolok egy igét, hogy lebegjen, engedélyt kérek a bevitelére. Nem sokáig, csak ellátni, és talán szerencse, hogy Alexander vezeti az Intézetet. Talán esélyem sem lett volna, ha nem Magnus szerelméről beszélnénk. Neki is meg kell majd köszönnöm, és ha a lány magához tér a gyógyítás után, hozzá is el kell vinnem. Ő talán többet tudhat róla, mint én. Lehet többet tudna tenni érte, mint amennyit az én jelenlegi gyógyításom ér.
Remélem megfelel  ❀
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Manhattan :: A New York-i Intézet-
Ugrás: