descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Raktár és fegyvertár
if i cannot move heaven, i will raise hell
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

-- szabad játéktér --
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?
Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


winnie  & dorian
if only i could talk to you..

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amit mindig is szerettem a bevetésekben az nem más, mint az adrenalin. Ennek a csodás dolognak köszönhetően a keserű gondolatok egy pillanat alatt felszívódnak. Csak az a perc létezik, amiben éppen az életemért küzdök. Nem kell arra gondolnom, hogy hova vezet ez az egész, ami köztem és Dorian között van. Vagy, hogy Sebastian-nal most hányadán állunk, vagy éppenséggel én kinek is vagyok igazából az oldalán. A királynő szemébe még sosem hazudtam, inkább megkerültem az igazságot. Itt pedig mindig is csak egy különc voltam, egy beépített személy, akit a királynő küldött úgymond. A klávé, az árnyvadászok.. Sebastian.. A tündérkirálynő. Már magam sem tudom, hogy kinek az oldalán állok, vagy pedig kién kellene állnom. Az egész életem kezd teljesen összezavarodni és úgy érzem, hogy mindjárt megfulladok. Azonban nem lehet mindent megoldani egyetlen egy pillanat alatt. Amit fontosnak tartunk arra időt kell fordítanunk. Akár tetszik, akár nem. Szépen, lassan felépítjük mindazt, amit elképzelünk és közben megpróbálunk egyensúlyozni, hogy ne vesszünk el teljesen. Mindez már majdnem lehetetlen, de ekkor sem szabad feladni, hiszen ha egyszer átjutunk a holtpontokon, akkor már semmi nincs, ami megállíthatna.
A fegyvertárban már szinte majdnem kész vagyok a felfegyverkezéssel, amikor Dorian is megérkezik végre. A megjegyzésére csak megforgatom a szemeimet. Nem veszem magamra a dolgot, hiszen most tényleg szeretnénk már az akció kellős közepébe beleugrani, úgyhogy annyira távol nincs az igazságtól. - Hát én nem fogok még egy délutáni szunyát lenyomni, hátha esetleg a démon magától kopogtat az ajtón. - Játékos tekintetemmel felé fordultam kezeim között az egyik tőrrel játszadoztam. - Talán lenne valami oka annak, hogy ne várjam annyira, hogy jól seggbe rúghassak egy démont? Mégis mikor mondana erre bárki is nemet? - Egy idő után a kisebb démonok már inkább játékszerek, mintsem kihívások. Persze vannak pillanatok, amikor ők is meglephetnek minket, de egy igazán felkészült árnyvadász számára nincs olyan, amit egy aprócska démon előránthat a tarsolyából, hogy azt váratlanul érje.
Szólásra nyitom a számat, miszerint valamennyire azért mégis meg kellene beszélnünk a kettőnk helyzetét, hiszen eddig nem igazán volt rá okunk, de most, hogy Sebastian visszatért, talán jobb lenne tiszta vizet önteni a pohárba és rájönni, hogy mi is ez. Már, ha egyáltalán rá kell jönni. Inkább csak arra, hogy mi jár az ő fejében ezzel az egésszel kapcsolatban. Mert én azt hiszem tisztán érzem, hogy ez nem szerelem, ami minket összeköt. Megszokás, ragaszkodás.. Hívjuk, ahogy akarjuk.. Az egyszer biztos, hogy nincs jövője és talán egyszerűbb lenne elhúzódni egymástól mégis, ahogyan tekintetem ajkaira kúszik akaratlanul is egyfajta vonzás indul el a testemben. (..)
- Indulhatunk? - Tettem fel a kérdést, miután a kezemben lévő tört is a helyére tettem.

[You must be registered and logged in to see this link.] || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


Dorian &  Elowen
Every ending is a new beginning
Hiába teltek már el hetek, sőt, hónapok azóta, hogy megtudtuk, Sebastian meghalt, a mai napig emlékszem azokra az érzésekre, amik majdnem felemésztettek belülről. Igyekeztem dühvel és tagadással ezt elkerülni, mert tudtam, ha tényleg beletörődők abba a ténybe, hogy ő már nincs többé, akkor nekem befellegzett volna. Azonban nem tudtam túlságosan sokáig tartanom magam ehhez, mert a kegyetlen valóság könyörtelenül lerombolta az összes védelmi falamat, hogy aztán a szívemig érjen maró karmaival. A méreg hamar elmúlt, számomra pedig nem maradt semmi más, csak a kétségbeesés és reménytelenség. Újra úgy éreztem magam, mint azelőtt, hogy csatlakoztam volna Sebastian ügyéhez. Gyűlöltem az egész világot, mindenki képmutató és haszonleső volt, s hiába próbálták tetteiket a hősiesség, a gyengék védelme és egyéb maszlag mögé bújtatni, az igazság az volt, hogy mindenki csak a saját érdekeit tartotta szem előtt. Ilyen szempontból nem volt különbség árnyvadász, ember vagy alvilági között – mindenki ugyanez az elv alapján élt, én pedig mindennél jobban megvetettem ezt. Hiszen ez volt az, ami mindent elvett tőlem, ami megkeserítette az életemet…
Amikor azonban úgy éreztem, hogy teljesen összeroppanok mindennek súlya alatt, találkoztam ismét Sebastiannal. Újra célt adott nekem, végre ismét úgy éreztem, hogy élek, hogy van értelme az életemnek. Neki hála ismerhettem meg közelebbről Elowent is, és végeredményképp mi hárman jó barátok lettünk. Sebastian eltávozásával pedig mindkettőnk szívében hatalmas űr keletkezett. Csak mi ketten osztoztunk ennek fájdalmában, így ha akartunk volna se kérhettük volna mástól, hogy támaszként szolgáljon a számunkra. Nem, csak egymásra számíthattunk, és mi így is tettünk. Minden szempontból közelebb kerültünk egymáshoz, valódi érzések azonban részemről nem voltak a lány iránt, legalábbis nem olyan értelemben. Szükségem volt rá, Sebastian nélkül mindennél jobban, de szerelmet nem éreztem iránta. Nem éreztem szükségét annak, hogy ezt Elowen tudtára is adjam, biztos voltam abban, hogy ő is ugyanígy érzett, mint én, s habár először azt hittem, hogy csak egy-két alkalom lesz, amikor egymás társaságában keresünk majd vigaszt, de ahogy teltek a napok, mi csak nem hagytuk abba, míg nem teljesen megszokottá nem vált az, amit műveltünk.
Elowen nevében ugyan nem tudok beszélni, de én már épp kezdtem elfogadni azt, hogy Sebastian tényleg nincs többé, amikor kiderült, hogy ez nem igaz – hogy életben van. Tudom, örülnöm kellett volna annak, hogy a barátom visszatért, hogy ismét csatlakozhatok hozzá, és dolgozhatok a közös ügyünkön, bennem mégis keserédes érzések voltak. Olyan sok minden változott azóta, hogy elment, hogy féltem újra találkozni vele, féltem attól, hogy mit szólna ahhoz, ha megtudná, én és Elowen mit tettünk. Nem éreztem hibásnak magam miatta, mégis rettegtem a reakciójától, attól, hogy emiatt eldob magától, és nem engedi, hogy továbbra is egy csapatban játsszak vele. Ez még annál is fájdalmasabb lenne, mintha csak megölne.
A gondolatok és érzések csak úgy kavarogtak bennem, hogy szükségem volt valamire, ami leköti a figyelmem, kikapcsolja az agyam. Szerencsém volt, ugyanis pont beosztottak egy küldetésre Elowennel, ami határozottan jó figyelemterelésnek tűnt, már csak abban reménykedtem, hogy harcra is sor fog kerülni, mert az volt az, ami igazán ki tudta kapcsolni az agyam.
Elsőként a fegyvertár felé vettem az irányt, hiszen szükségem volt felszerelésre, s mivel Elowennel nem futottam össze sehol, sejtettem, hogy ő is ott várt rám. Belépve a helyiségbe a vörös hajzuhatagja volt az, amit elsőként megláttam. Akaratlanul is széles mosolyra húzódtak az ajkaim, ahogy odalépve mellé én is elkezdtem a szeráfpengéket nézegetni.
- Látom valaki túlbuzgó – jegyeztem meg, arra utalva, hogy még engem is megelőzött azzal, hogy idejöjjön, és ha jól láttam, már el is kezdte összekészíteni a szükséges holmiját. – Ennyire lázba hozott annak a pár démonnak az elverésének a gondolata, vagy más miatt vagy ennyire izgatott? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel egy darabig az arcát nézve, de aztán inkább a kezemben tartott fegyverre pillantottam. Megpörgettem egyszer-kétszer, majd mivel úgy ítéltem, hogy ez jó lesz, magamhoz vettem azt, és kerestem még egy ugyanolyat, hiszen tartalékfegyverek mindig jól jöttek.
A megjegyzésem csipkelődés volt ugyan, de egyébként jó volt boldognak látni őt, vagy legalábbis boldogabbnak, mint amihez hozzászoktam. Igaz, az utóbbi időben már mindketten egészen jól összeszedtük magunkat, de eleinte nagyon keserves állapotban voltunk, és semmiképp nem szerettem volna, hogy bármelyikünk megint úgy érezze magát.
❖ Megjegyzés: Remélem tudsz mit kezdeni vele Rolling Eyes  ❖ Zene: Ide ❖ Szószám: 673
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?
Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


winnie  & dorian
if only i could talk to you..

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az életnek megvan a maga különös és furcsa játéka. Sokszor követhetetlen és nem teljesen tisztán mutatja számunkra az utat. Van, amikor azonban még jobban megnehezít mindent. Sebastian elvesztése belemart a lelkembe. Elvett egy darabot belőlem. Megváltoztatott. Dorian mellett próbáltam erős maradni. Vagyis inkább együtt próbáltunk megmaradni annak, akik voltunk. Egymásba kapaszkodtunk és egymásra támaszkodtunk annak érdekében, hogy megmenthessük mindazt, amink megmaradt. De egy valami hiányzott. Sebastian. Most pedig, hogy visszatért, hogy életben van. Nem tudok tisztán gondolkodni. A pofon nem fájt. A tény, hogy megtette sokkal jobban kísért. El kell zárkóznom előle, hiszen fogalmam nincs, mi mindent fog még kiváltani belőlem. Azt pedig végképp nem tudom, hogy mit fog szólni ahhoz, hogy a két bajtársa a "távollétében" összemelegedett. Szükségünk volt egymásra. Lehet, hogy nem teljesen őszinte az, ami kettőnk között van, de ez nem teszi kevésbé valóssá. Az élet halad tovább a maga medrében. Sebastian és Jace keresését egyenlőre kevésbé fontosnak tartja a Klávé, hiszen még nincs kézzel fogható bizonyíték arra, hogy tényleg életben van. Legalábbis a számukra nincs. Más fennforgások kötik le a figyelmüket, de ez nem állít meg minket abban, hogy továbbra is végezzük a munkákat, ami a mondénok védelme. De tényleg ez lenne a fő célunk? Kezdem úgy érezni, hogy kicsúszik alólam a talaj és teljesen elveszítem az utamat. Már azt sem tudom igazán, hogy ki vagyok. A királynő kémje? Sebastian hű alattvalója, társa? Egyáltalán ki is Elowen Dragomir? Dragomir. Még a családnevemet sem tarthattam meg. Édesanyám elszakadt az árnyvadász társadalomtól, apám pedig tündér volt. Egyikük nevét sem lett volna túl népszerű viselnem. Az pedig teljesen más kérdés, hogy ártatlan gyereknek kellett tűnnöm, akinek a szülei meghaltak és a nevére sem emlékszik. Ártatlan módon ismételgettem, hogy Elowen, Elowen. Pedig tudtam mire voltak kíváncsi. Ki gyalázta meg a tiszta árnyvadász vért azzal, hogy egy tündérrel bújt ágyba? Belegondolni is fura, hogy arra esküdtek fel, hogy fenntartsák a békét védelmezzék az embereket, árnyvilágbelieket.. Mégis minden egyes feljebb való előszeretettel megveti azokat, akiknek démonvér csörgedezik az ereikben. Pedig ez nem határoz meg minket. Nem teljesen. Viszont, ha a fejünkbe verik, hogy igen is ez az ami számít, ez tesz minket különlegessé, pusztítóvá, akkor talán a legrosszabb oldalunkat mutathatjuk a világnak. Ahogyan hagyjuk a démonméregnek, hogy feleméssze teljes bensőnket, ahelyett, hogy szüntelenül harcolnánk.
A mostani küldetésre némán készülődök a fegyvertárban, miközben dudorászva várakozok Dorian érkezésére, akit partneremként választottam. Azt hiszem most nem is tudnék mással együttműködni. Csak remélni tudom, hogy Sebastian visszatérte nem kavarja fel a dolgokat kettőnk között. Hiszen nem jelent semmit.. Vagy mégis?

[You must be registered and logged in to see this link.] || [You must be registered and logged in to see this link.]
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Raktárépület

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Manhattan :: A New York-i Intézet :: Földszint és emeletek-
Ugrás: