Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo

If I cannot move heaven, i will raise hell


McDonald's
TO LOVE IS TO DESTROY, AND THAT TO BE LOVED IS TO BE THE ONE DESTROYED

Silent Brothers
adminisztrátor
ranggal rendelkezem
Silent Brothers
all the stories are true


McDonald's Empty

szabad játéktér
dust & shadows

Clary Fairchild
Intézetvezetõ
ranggal rendelkezem
Clary Fairchild
all the stories are true


McDonald's Empty

clary & jace  
there is always an another war to won
Elképzelni is rossz lenne, hogy mégis mi lenne, ha Sebastian továbbadhatta volna a génjeit. De leginkább talán azért, mert Valentine is képes volt egy szörnyeteget kreálni, de ha ezt még a génekkel és csak még rosszabb neveltetési problémákkal vegyítjük annak olyan katasztrófa lenne a vége, amit talán senki sem élne túl. Hiszen az első dolog, amit Sebastian megtanítana az utódjának, mint elrettentő példa, hogy ne legyen sosem gyenge pontja. A bukását nekem köszönheti, de ezzel mégsem ért véget mindaz, amit elindított. Mindannyian érezhetjük a levegőben a veszélyt, ami szinte vészesen közelít, de egyelőre még van lehetőségük ilyen apró pillanatokra is, amiért azért hálás vagyok még akkor is, hogy tudom ez az egész semmissé válhat egy szempillantás alatt.
- Ha te mondod.. - Bár azért száz százalékosan senki sem tudja elkerülni a fájdalmat, amit egy apró baki is okozhat. Az emberek és más lények is bármennyire szeretnék másként állítani nem tudnak hibák nélkül létezni. Előbb vagy utóbb mindenki elkövet hibákat még akkor is, hogyha mindezt évekkel később veszi csak észre.
- Sajnálom. Én sem ugrok ki a bőrömből, hogy Sebastian a bátyám, de attól még, hogy ezt így hivatalosan nem mondom ki nem változik meg a valóság. Persze örültem volna, ha már családot találsz magadnak, akkor neked legalább nagyobb szerencséd lesz, mint nekem. - Az életem nagy részét úgy éltem le, hogy azt hittem, hogy csak én és anyu vagyunk. Ennek ellenére az apám nagyon is életben volt és egy totális őrült, amelytől nem is állt olyan messze a testvérem sem, akit szinte a saját képére formált a legrosszabb tulajdonságaival ruházta fel az évek során.
- Nem tudom.. De ha valaki képes volt olyan erőteljesen szeretni, mint ő.. Akármennyire is legyen őrült az egész helyzet.. Nem lehet teljesen rossz, vagy nem is tudom. - Persze elég nagy őrültség volt a meg nem született gyerekét feláldozni egy szörnyetegért cserébe, aki talán megváltozhat, de ugyanakkor ha képes volt ennyire szeretni valakit, vagy kötődni hozzá, akkor tényleg olyan üres lenne belülről, mint Sebastian? Bár legalább már az előrelépés, hogy neki nem Jace volt a megszállottságának tárgya.
- Figyelj nem kell ezt az egészet egyedül csinálnod. Te is segítesz nekem Sebastian-nal.. Engedd, hogy én is segítsek Jace. Egyikünk testvére sem könnyű eset egyáltalán nem kellene szembenéznünk velük teljesen egyedül. - A keze után nyúltam és megszorítottam azt, miközben tekintetem teljesen az övébe fúrtam.

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


McDonald's Empty

Clary && Jace
Elnevettem magam, ahogy elképzeltem a Clary által felvázolt képet. Talán nem kellett volna ilyesmin nevetnem, főleg, mivel teljesen jól látta a helyzetet: Sebastian génjei már egyetlen emberbe sűrítve is kezelhetetlenül veszélyesek, hát mi lesz velünk, ha elkezdi őket szétszórni? Csecsemőket mégsem ölhetünk. Mindenesetre jól esett nevetni, jól esett, hogy egyelőre csak elméletben beszéltünk a ránk leselkedő veszélyekről és ténylegesen egyikünket sem kellett a halál karjaiból visszarángatni. Épp elég gondom volt azzal, hogy Alecnek segítsek és Clary családja után rohangáljak - nem beszélve a sajátomról.
- Az okos és leleményes férfiak unalmasak. - Szívesen hozzátettem volna, hogy kit kérdezzen erről, de nem jutott eszembe senki, aki okos és leleményes lenne a környezetemben. Nem mintha magamat nem tartottam volna annak, de inkább ragaszkodtam a bátor és jóképű jelzőkhöz, mellszélességgel kiállva e kettő vonzereje mellett.
- Most, hogy ezt így kimondtad, eléggé elment a kedvem. - lebiggyesztettem az alsó ajkam és valóban el is húzódtam kissé az ennivalótól. Az egy másik dolog, hogy a fejemben megpróbáltam húgként hivatkozni rá, ám hangosan is szembesülni vele... Valahogy ellenérzést váltott ki belőlem. Magam sem értettem, miféle negatív érzelmek kavarogtak bennem, és mennyit címeztem ezek közül konkrétan Elowennek. Úgy éreztem, nem sokat. Furcsa módon jobban haragudtam Valentine-ra, mint rá, ám ezt nem akartam beismerni Clarynek. Nem akartam vele semmit megosztani a gondolataimból addig, amíg magamban nem tisztáztam legalább egy részüket.
- Fogalmam sincs. Mit kéne tennem? Változik bármi is attól, hogy a DNS-ünk valamilyen szinten egyezik? - Nem kellett volna, hogy ez számítson. Annyiszor eljátszottuk már ezt! Nem akartam a legkisebb szimpátiát sem érezni valaki iránt, aki ilyen szörnyűségekre volt képes. Csakhogy ez a testvér-dolog nem így működött, és már utáltam magam, amiért felhoztam ezt az egész témát köztünk.
- Megoldom. Tudom kezelni. - Nem akartam, hogy Clary is beleártsa magát ebbe a szálba. A legkevésbé sem bíztam a húgomban ahhoz, hogy a közelébe engedjek valakit, aki annyira fontos számomra, mint Clary. Egyedül terveztem kitalálni, hogyan oldjuk meg a helyzetet Elowennel, még ha önfejűnek is tűnhettem emiatt.
- Őt bízd csak rám. - Claryre mosolyogtam, szerettem volna, ha magabiztosnak hisz és nem aggódik. - Azt hiszem, egyelőre jobb, ha Sebastianra koncentrálunk. Meg Idrisre. Meg úgy minden másra. - Ráncba szaladt a homlokom, ahogy eszembe jutott, mennyi problémánk is van. Hiába éreztük jól magunkat, elvegyülve a mondénok közt, igazából nem változott semmi. Az árnyvilág darabokban hevert.

Clary Fairchild
Intézetvezetõ
ranggal rendelkezem
Clary Fairchild
all the stories are true


McDonald's Empty

clary & jace  
there is always an another war to won
Nem is tudom igazán mire számítottam tőle úgyhogy egyszerűen csak halkan sóhajtottam egyet és megforgattam a szemeimet. Nem kell elítélni a gyors kaját csak azért, mert nem éppen egészséges. Ezzel szerintem mindenki tisztában van, de igazán kegyetlenség azért ettől megvonni bárkit is. Persze vannak esetek, amikor már nem árt egy kis megvonás, de amíg az ember képes a kezében tartani a gyeplőt és nem átesni a ló túloldalára nem tudom, hogy mi lehet olyan rossz benne.
- Igen.. Valószínűleg hirtelen úgy döntött, hogy egy kertvárosba költözik és minden vágya az lett, hogy családapa legyen és csinálhasson magából még egyet, aki talán még gonoszabb és elvetemült tervekkel áll elő. - Csak egy pillanatra tudtam rá szúrós tekintettel nézni, mert abban a pillanatban, hogy az arcomra nyomott egy puszit máris kiült a levakarhatatlan vigyor az arcomra. Olyan hihetetlen, hogy annyi minden után most itt ülhetünk és élvezhetjük egymás társaságát anélkül, hogy valamelyikünk totális veszélyben lenne, vagy egyszerűen azt hinnénk, hogy amit érzünk az annyira tiltott lenne. Az egész világ összeesküdött ellenünk, de mindennek ellenére most mégis együtt vagyunk és annak érdekében, hogy újra eljussunk erre a pontra, ha kell ezerszer is átélném az ide vezető utat, mert ez most mindennél többet jelent nekem.
- Egy okos, leleményes férfi pedig pontosan tudja, hogy miként kerülje el. - Persze roppant szórakoztató volt végignézni azért talán egy iciripicirit még sajnáltam is, de ezt hangosan azért nem akartam elismerni így hát csak figyeltem, hogy egy újabb falattal ismételten közel kerül az előbbi hibájának megismétléséhez.
Újabb mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy megfogja a kezemet és közben akaratlanul is körbenézek az étteremben helyet foglaló személyeken. Nem is olyan régen én is egyike voltam a tudatlan mondénoknak. Nem tudtam, hogy mi mindent rejt a világ magában, mennyi mindenből maradok ki, de a tudatlanság kevés esetben nevezhető áldásnak. A sajátomban sokkal inkább átoknak mondanám. Veszélyt hoztam a családomra anélkül, hogy egyáltalán ezzel tisztában lettem volna. Bár ugyanakkor megértem, hogy anya miért nem mondta el, mert nem is hittem volna, ha egyszerűen csak elmeséli. Ezt az egészet saját magamnak kellett megtapasztalnom még akkor is, ha ennek nem a legjobb változata lett az életem.
Ahogy megszólal a tekintetemet újra felé fordítom és ezzel együtt a teljes figyelmemet is. - Szóval most a húgodról beszélünk ugye? - Még mindig hihetetlen számomra, hogy van egy húga és a Pokolban történteket is igyekszem feldolgozni. A lány annyira kötődött Sebastian-hoz, hogy képes volt a meg nem született gyermekét feláldozni azért, hogy megmentse azt a személyt, aki annyi szenvedést okozott mindenkinek. Látott benne valami jót, amit senki más nem. Ezzel még nincs is akkora gond. A probléma leginkább ott kezdődik, hogy ez koránt sem volt elég indok arra, hogy megmentse. - Egyikünknek sem tudott a sors jobb testvérrel szolgálni.. Mit akarsz tenni? - Nem akarom azt mondani, hogy rontsunk be a birodalmába, akárhol is van és vágjuk le a fejét ezzel megszüntetve a problémánkat. Mert azért mégis valamilyen szinten a testvére. Bár ez elég sok mindent jelenthet.. Én már csak tudom.

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


McDonald's Empty

Clary && Jace
Ahogy Clary kijavít a gyorskaja ügyében, valószínűleg azt várja, hogy visszavonjam a megjegyzésem és szabadkozni kezdjek, de én csak ugyanazzal az önhitt, sunyi mosollyal fürkészem, mint eddig. - Ahogy mondtam: mindent értek. - Abban azonban egészen biztos voltam, hogy a sültkrumplival kapcsolatos fenyegetését tényleg komolyan kell vennem, úgyhogy a figyelmeztetés  hallatán egyből visszatettem az éppen elcsenni készült szálat a tányérjára és inkább a szalvétámba töröltem a kezem. Egy Herondale megnevelése nem teljesen reménytelen eset. Nem is baj, hogy másra terelődik a téma, így a testi épségem sem kerül veszélybe egy kis gyorskaja miatt.
- Nem is tudom. Reménykedjünk benne, hogy az agymosás kipucolt minden ördögi tervet a fejéből és most megpróbál újrakezdeni valahol. De őszintén szólva nem hiszek ebben... - feltör belőlem egy halk sóhaj, majd mielőtt még túlságosan komolyra fordulna a téma, ártatlanul hozzáteszem: - Mégis csak a rokonod. - Az előbb majdnem kiszúrta a szemem azzal a sültkrumplival, ezek után ne csodálkozzon, ha az embernek kétségei támadnak a jellemfejlődéssel kapcsolatban! Azért remélem, érti a viccet és nem veszi magára, és hogy erről meggyőződjek, áthajolok az asztal felett és megajándékozom egy Jace-féle, ellenállhatatlan, csücsörítős puszival az arcán. A zűrös családja ellenére, sőt, még azzal együtt is, mindennél jobban szeretem.
- Egy férfi elviseli a fájdalmat - dünnyögöm, mert úgy érzem, sutba dobnám a büszkeségem, ha elkezdenék egy pite miatt nyavalyogni. Attól még a fájdalmas, rosszalló grimasz ott ül az arcomon és csak akkor látszik enyhülni, amint a csokoládé íze rendesen szétolvad a nyelvemen. Mivel nem kér belőle, így lelkesen újabbat harapok, fittyet hányva arra, az előbb hogy jártam - egy férfi ugyanis sosem tanul a hibájából, elsőre biztosan nem.
- Ezzel nem tudok vitába szállni. - És nem is akarok, hiszen igaza volt. Mégis kicsit sajnáltam a mondénokat, hiszen ahogy körbenéztem az étteremben, csak arra tudtam gondolni, a világuk nem több, mint jól felépített illúziók rétege. Fogalmuk sincs, milyen háborúk zajlanak a felszín alatt és hányszor kerültek már a pusztulás szélére. Rossz lehet így élni, vakon, tudatlanul. Kinyújtotom a kezem és megérintem Claryét az asztalon. Nem szólok semmit, csak a tenyerembe fogom, az ujján lévő gyűrűjével babrálok szórakozottan.
- Van itt egy másik probléma is - A tenyerén húzódó vonalakat elemzem elmélyülten, hüvelykujjam végighúzom a redők mentén. Két falat elég is volt a pitéből, egyrészt túl édes az én ízvilágomnak, másrészt ahogy egyre közelebb kerülünk a komorabb témákhoz, az étvágyam is úgy kezd elmenni. - A sötét árnyvadászok új vezetője. - Hiába sorakoznak a megoldásra váró problémák, azt a lányt sem söpörhetjük le teljesen a térképről. Ki kell találnunk, vele mégis mit kezdünk. Mit kezdek. Mégis csak az én felelősségem inkább, ha már kiderült, hogy nem vagyunk egymás számára teljesen idegenek.

Clary Fairchild
Intézetvezetõ
ranggal rendelkezem
Clary Fairchild
all the stories are true


McDonald's Empty

clary & jace  
there is always an another war to won
- Héé.. Nem csak Simon nőtt fel rajta, hanem én is. Szóval csak úgy kritizáld mielőtt még egyáltalán megkóstolnád. - Persze nem követi az egészséges etikettet, de szerintem senki sem azért jön be egy gyorsétterembe, hogy jobbra fordítsa életének a kerekét. Bár valamilyen szinten azért mégis.. Mármint egy jó kajálás után könnyedén jobb lehet az ember kedve még akkor is, ha nem a legegészségesebb lépés is ez az egész. Meg aztán gyerekként a Happy Meal menü is mosolyt tudott csalni az arcomra. Legalábbis egy darabig, hiszen hamar ráuntam és inkább csak a hamburgert akartam.
Míg Jace a sajtburgert tömte magába addig én a csirke burgert majszoltam. Emlékszem még arra a pillanatra, amikor először kísérleteztem vele. Egy darabig nem is tudtam utána mást enni. Meg a sajtburgerrel mindig finnyás voltam. Valamiért nem szerettem benne az uborkát. Mára pedig már az lett a kedvenc részem. Furcsa, hogy mennyire meg tud változni az ember ízlése az évek során.
- Ha nem hagyod békén a sült krumplim, akkor nem csak Sebastian után fognak rohanni a farkasok, hanem egyet-kettőt még utánad is szívesen küldök. - Persze bármikor szívesen megosztok vele bármit, de azért a sült krumpli az egy szent dolog. Sosem ment túl könnyen az osztozkodás, ha erről volt szó. Ahhoz túlságosan is finom. Valamiért ez az egyetlen, ami talán nem változott annyit az évek alatt. Míg a hamburgereknek megvan a maguk módja, hogy összemenjenek, összepréselődjenek míg az áruk lassan a kétszeresére nő.
- Mindeközben pedig fel kell készülnünk arra a lehetőségre is, hogy nem találjuk meg. Bár nem tudom, hogy mit is hordozna magában az, ha nem találnánk. - Az is lehet, hogy meghalt és már csak egy holtestet találnánk. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy találnánk holtestet, ha halott lenne. Ha így lenne, akkor akárki is tette volna már régen büszkélkedve kiállította volna valahol. Így viszont az marad, hogy nagyon is életben van, akkor pedig nem is merek belegondolni, hogy mit tervez vajon. Vagy talán egyszerűen csak élvezi a frissen nyert szabadságát. Talán az összes közül ez lenne a legbékésebb megoldás. S talán nem is több az egész egy álomképnél.
Tipikus Jace. Még meg sem várja a válaszomat, de már a szájába tömi a pitémet, amelyhez hozzátársul az édes instant karma, ami miatt felkuncogok. - Tudod, ha nem lennél ennyire mohó ez elkerülhető lett volna. - Kérdésére csak megrázom a fejemet és hagyom, hogy kisajátítsa a pitét, amin még képes vagyok osztozkodni.
- Sok dolog van, ami miatt nem illő alábecsülni a mondénokat nem csak a kaja.. - Mind az árnyvilág társadalmában, mind a mondének között vannak forradalmi elmék, akik olyan dolgokat álmodnak meg, amelyeket mi még csak nem is mernénk. Ezek közé tartozik az a kaja is, aminek az összetevőit sosem merném ténylegesen firtatni, vagy miként készítik el. Vannak dolgok, amelyeket jobb, ha nem tud az ember.

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


McDonald's Empty

Clary && Jace
- Hát ez zseniális. - Olyan átéléssel forgattam a kezemben a sajtburgert, mintha életemben először látnék hasonlót. Óvatosan széthajtottam a zsemlét, ügyelve rá, hogy a tartalma ne potyogjon ki nagyon, és elfintorodtam azon, mi mindent tömtek bele.
- Azt mondod, Simon ezen nőtt fel? - sandítottam fel a velem szemben ülő Claryre, majd vissza a burgeremre. - Már mindent értek vele kapcsolatban. - Gúnyos mosolyom egész szélesre terpeszkedett az arcomon, majd a kritizálással felhagyva nagyot haraptam a szendvicsből. Talán nem kellett volna ennyire ócsárolnom, ha már én ragaszkodtam hozzá, hogy üljünk be ide harapni valamit, mielőtt folytatnánk az utunkat a Jade Wolfhoz, de hát képtelen voltam megállni, főleg, ahogy a szomszédos asztaloknál ülő, átszellemülten beszélgető mondéneket figyeltem. Tipikusan az a fajta világ, ami sosem fog elég közel kerülni hozzám.
Kivételesen élveztem, hogy nincs rajtam láthatatlanság rúna. Nem mintha kilógtunk volna a Kínai negyedből, alig páran néztek csak felénk, akkor is néhány röpke pillanatra. Jóízűen nyammogtam a sajtburgeren, amit aztán leöblítettem néhány korty kólával.
- Szóval, megkérjük Luke-ot, hogy a farkasai járják körbe Manhattant. Ha Sebastian itt bujkál, meg fogják találni. - összegeztem röviden a tervünket, miközben loptam Clary sültkrumplijából néhány szemet, amit aztán a számba tömve folytattam.
- Így már csak a maradék... Négy negyedet kell átkutatnunk. Plusz a földalatti metróvonalakat és alagutakat. - Úgy adtam elő, mintha semmiség lenne, de a hangszínemből érezhette, mennyire lehetetlennek tartottam ezt az egészet. Lehet, hogy Asmodeus kimosta a bátyja fejét és vert belé némi értelmet, de ha Sebastian nem akarta, hogy megtaláljuk, akkor valószínűleg nem is fog olyan könnyen menni, mint ahogy azt reméltük.
- Azt megeszed? - böktem a csokis-kókuszos pitéjére, amit már vettem is el, hogy beleharaphassak egy kóstolót. A forró szósz megégette a nyelvem, halkan szisszenve toltam el magamtól, a szalvétával letörölve a csokikrémet az államról.
- Oké, ez tényleg zseniális. Alábecsültem a mondénokat. - odatartottam a pitét Clarynek, hogy ő is megkóstolhassa.

Silent Brothers
adminisztrátor
ranggal rendelkezem
Silent Brothers
all the stories are true


McDonald's Empty
***

ranggal rendelkezem
Ajánlott tartalom
all the stories are true


McDonald's Empty
1 / 1 oldal