descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Padok
if i cannot move heaven, i will raise hell
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Leviathan
❖ Bukott angyal

avatar
Tartózkodási hely :
Mindig ott vagyok, ahol lennem kell.
Karaktered arca :
Tom Ellis
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

A szemem nehezen szokta meg a tavaszi napfényt, vakító fehérsége ellen napszemüveggel védekeztem, így azt is el tudtam kerülni, hogy fürkész szemeim vizslató forgását bárki más észrevegye. Néztem az emberek világát, magamba szívtam értelmetlen és halandó életük eme pillanatait, ahogyan önfeledten napoztak, kutyát sétáltattak, hot-dogot falatoztak. Sóhajjal válaszoltam ezekre a mindennapi tevékenységekre, s kedvem lett volna a pokol seregeit megidézni, hogy némi akciót csempésszek ebbe a lassan hömpölyő unalomba. Elképzelem, ahogyan démonok zsigerelik ki a könnyed tempóban kocogók tömegét, ahogyan tűzlabdák perzselik a babakocsik árnyékolóit, ahogyan sikoltózva és ordítva próbálnak menekülni az elkerülhetetlen halál elől.
Persze a vágyálom csak fejemben maradó látomás lehet, s ahogyan egy mozgó árus elhalad előttem, úgy örülök meg neki, hiszen a tripla-csokis mokka fagylaltnak nem tudok ellenállni. Pontos összeggel fizetek a gombócért, borravaló gyanánt megtarthatja a lelkét, majd visszaülök a padra és komótos nyalásokkal folytom el bánatom ebbe a hűshideg desszertbe. Észre sem veszem, hogy mennyire megváltoztatott ez a pár hét, amióta újra a Földet járom, amióta önként vállalt száműzetésem lányom halála miatt megszakítottam. Förtelmes érzés, hogy a csokoládéval szórt kávés fagylalt ennyire el tudja venni a rossz kedvemet, hogy csak pillanatok műve volt és el is felejtettem az előbb felfestett rémtetteket.
Az árustól vett palackozott vízzel öblítem ki a számat, s amint végigmérem a műanyagot, úgy gondolok bele, hogy az embereknek már nincs is szükségük ránk, hiszen ők is képesek felperzselni a saját világukat holmi pillanatnyi gazdagság reményében. Tegyék csak, én pedig keresztbe tett karokkal, hátradőlve figyelem majd a pusztulásukat.
- Te akarsz velem beszélni Sariel, mégis elkésel? - fordítom tekintetem az érkező bukottra, majd hellyel kínálom, miközben lábaimat keresztbe vetem. Öltönyöm felső zsebéből cigarettát halászok elő, őt is megkínálom, majd meg is gyújtom a szálat, melyet esetlegesen a szájába vett. - Bevallom, amikor először hallottam róla, hogy keresel, örültem neki, hogy végre találkozhatunk és kifordíthatom a gerincedet, de arra gondoltam, Azazel nem örülne neki, szóval essünk gyorsan túl rajta. Mit akarsz?
Szippantok mélyen a cigarettába, a füstöt egy mellettünk elhaladó idősebb párra fújom, akik köhögve és magukban szitkozódva siettek tovább.
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members

Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

***
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Manhattan :: Central Park-
Ugrás: