descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Selene & Jem
if i cannot move heaven, i will raise hell
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

-- zárt játék --
Selene Moon
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Sophie Turner
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


James &  Selene
Never give up!

Napokat, heteket, hónapokat, éveket, évtizedeket, -századokat és már majdnem ezredeket is eltöltöttem a növények és állatok vizsgálatával, előnyeik és hátrányaik megtapasztalásával. Ebben nincs semmi személyes dicsekedés, a kémia és a méregkeverés tudománya mint olyan, még mindig a családi elfoglaltságaink egyike és én nagy örömmel űzöm. Gyógyszerek és mérgek, szépészeti és bőrápolási termékek, ételek és mágikus főzetek ezreinek ismerem receptjét és elkészítési lépéseit. Mindet ugyan már nem tudom használni, a nagy fejlődés rengeteg olyan állatot pusztított ki, amelyeket egykor megszokottnak tekintettem Alexandria gazdag városának királynőjeként, hiszen a keletet nyugattal összekötő kapu mindig is vonzotta a kereskedőket messzi tájakról is. Még az ókorban találkoztam olyan emberekkel, akiket később évszázadokig nem láthattunk európai kikötőkben, találmányokkal, amelyeknek létezését el sem akarták hinni az emberek. A sötét középkor, ahogyan nem is túlozva nevezték maga volt a hanyatlás és a nők teljes elnyomásának kora, amikor pedig nem az alvilági piacokat figyeltem az örökségemben, akkor a tündérek között töltöttem. Két világ között ingázva, bejárva minden ismert vidéket megtanultam, hogyan használjam ki a képességeimet. Nem elég keleties a szemem? Semmi gond, egy jó ecset és némi fekete koromfesték megoldja a dolgot. Túl világos a hajam az északi törzsek számára? Citromlé és sör pakolás, majd egy jó minőségű parfüm, amely elfedi az alkohol szagot, amíg át nem veszi az a tábortüzek füstjét. Ezer és egy módját ismerem a kaméleonként beolvadásra anélkül, hogy a mágiámat pocsékolnám ilyen apró-cseprő dolgokra. Nem mintha nem lenne miből meríteni, a hatalmam olyan korlátlan, mint az óceánok mélye, de időbe telik elérni a mélyebb szinteket, márpedig közben sebezhetővé válhatok. Ez pedig nem olyasmi, amit el tudnék fogadni. Így tanultam mindent, ami érdekel és ami időtállóvá vált. Még most, sok-sok évvel születésem után is elismerik a tudásomat, engem keresnek meg a bonyolult kérdésekkel és feladatokkal. Amilyen a jin fen függő árnyvadász. James Carnstairs, saját minőségében a legegyedibb tagja fajtájának, amelyet csak kidobhatott elém a sort. És megint megérkezett, hogy tájékoztasson egy újabb kísérletem eredményéről, kipróbálja a legújabb szeremet. Amely éppen egy fazékban fő a tűz felett a konyha közepén. Igen, egy sima, XIX. század végi angol nemesi ház konyhája, leszámítva az asztalt, amely éppen jobban hasonlít valamelyik alkimista műhelyére a régi rajzokból. Na igen, az is szép kor volt, a kémia virágzása...
A ház egyébként nem éppen tipikus berendezésű, antik és új bútorok keveréke, melyen mind egyetlen stílust hoznak létre, a keleti kényelmet. Van egy angol stílusú teázóhelyiség és egy nagyobb étkező is a könyvtáron kívül, de minden más folyosó és szoba, amelyet nem a szolgák használnak, egyértelműen egy sokkal nagyobb pompához és párnák valamit süppedős szőnyegek tucatjaihoz szokott lény kényelmét hivatottak biztosítani. Aki én lennék, Selene, e ház úrnője az elmúlt háromszáz évben, ha pontosak akarunk lenni a felújításokkal együtt számolva. Egyike ez a számtalan háznak, amelyet birtoklok a világon, Európa több nagy városában, közel- és távol-keleten, Amerika legfontosabb helyein. Persze nem mindet használom mindig, Európába csak akkor jövök, ha éppen egy bizonyos illető kívül van a kontinensen, és akkor sem maradok egyszerre egy évnél többet. Összegyűjtöm a frissen kiadott könyvek legjobbjait, részt veszek pár esküvőn és néhány udvar életében, megnézem a kor hírességeit, majd visszamegyek New York-ba, amely most már sokkal inkább a nagy kereskedelmi kikötő, amely Alexandria volt, mint egykori, londoni anyaotthona. Persze, amit akarok, azt még itt is meg tudom szerezni, csak lassabban. Ezért tartott ilyen sokáig most is összegyűjteni a pontos hozzávalókat. És még az utolsó percben is kavarok rajta egyet, miközben az ifjú árnyvadász belép a konyhába...
- Ez jól hangzik, talán majd sétálok egyet a télikertben - pillantok ki az ablakon egyetlen percre, miközben eszembe jut, hogy ahhoz fel is kell öltöznöm. Amit éppen nem akarok. Nem mintha csupasz lennék, de az angol úrinő nem én vagyok. Se fűző, se krinolin, se fardagály, se hatalmas, idomtalan szoknya. Helyette tunikát viselek, igazából hármat is. Az alsó egy tört fehér, selyem anyag, térdig ér, fölé olyan került, amely már ujjakkal rendelkezik, bokáig tart és a színe majdnem olyan, mint a bőrömé, az utolsó pedig fátyol szerű, virágmintával. Gyönyörű szövet, a török kelmekészítők munkája, vékony, alkalmazkodva a földközi-tenger időjárásához. Nem az első, hogy ilyenben lát a vadász...
- Elhiszem, de valószínűleg eddig senki nem próbálta egyesíteni a keleti és nyugati gyógyászatot mágiával. Kínai édesgyökér, közönséges kamilla, orvosi zsálya, eukaliptusz, osha és némi méz az íze miatt... - mutatok a mögöttem lassan gőzölgő fazékra. A növények nagy részét ugyan kiszárítani kellett, de nem mindet és a méz segít egyben tartani az egészet. - Legrosszabb esetben egy gyógynövény tea lesz, ha viszont sikerrel járok, haladékot adhat. Tűzforró vízzel leönteni egy teáskanálnyit, beszívni a gőzt, majd meginni a kihűlt keveréket. Nem a vért tisztítja, hanem a tüdőt segíti, mondhatni, elébe megy a véres köhögés fő okának, elodázza a kiütközését, segít, hogy jobban lélegezz és tovább bírd a megterhelést. A többihez tudnom kell, milyen hatása volt az utolsó szernek, a narancssárgának. Gyakoribbak vagy ritkábbak lettek a rohamok? - rengeteg mindenre vannak növényi kivonatok, a körömvirág elvileg a mérgek kitisztítására használ, de lehet, hogy még a gyenge noszogatás is rontott az állapotán. Vagy éppen a tény, hogy csak minimálisan kezdi kifejteni a hatását észrevétlen maradt és a test hozzá szoktatható. Pont mint a leszokás az ópium függőségről, egyszerre nem lehet, az halálos lenne. De ha minden nap kap a beteg, csak egy picivel kevesebbet, az működik. Elviekben, James a minimálisan szükséges részt kapja, ami nélkül meghalna. Szóval nála azt a szert kell megpróbálni adagolni, ami fokozatosan képes lesz átvenni a mágiám mellett a hatalmat a vérében. Még elszigeteli annyira, hogy vagy magától távozik, vagy minimális áldozattal. Ez az én célom és nem hiszem, hogy egy kisujjat ő nem adna fel a szabadságért...
❖ Megjegyzés: Bocsánat a késésért, vizsga időszak volt ❖ Zene: - ❖ Szószám: Sok?
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true

Sel & Jem
Óvatosan húztam be magam után az intézet ajtaját, ügyelve arra, hogy lehetőleg ne csapjak túl nagy zajt vele. Már évek óta, hogy folyamatosan, minden éjszaka elmegyek, amikor a boszorkánymester hív. Ilyenkor hatalmas, barna csuklyás köpenyt öltök magamra, hogy még véletlenül se fussak össze egyetlen ismerőssel sem. Senki nem tudhatja meg, hogy mennyire félek, és mennyire el vagyok keseredve attól a sorstól, ami ver. Nem akarom, hogy az Intézet lakói sajnáljanak, vagy betegként kezeljenek, pedig tényleg beteg vagyok. Én csak egy természetes módon született, természetes árnyvadász szeretnék lenni, legalább egy kicsit, és pont ezért is indulok útnak. Talán tisztában vagyok azzal, hogy a jin fen nélkül nem vagyok képes túlélni, de nem adtam még fel, szeretnék ellenszert vagy akármit találni, ezért is kerestem magamnak egy... Specialistát? Fogalmazhatok így?
Három hónapja Willt megszégyenítve indultam el London legrosszabb negyedeibe, hogy találjak egy alvilágit, aki segítségemre lehet. Talán nem kellett volna annyira messzire elmennem, hiszen végül nem egy ilyen helyen leltem meg a nőt, aki már szinte szenvedélyesen rajong mindenféle kencékért, meg főzetekért, de mindent meg akartam próbálni. Tisztában vagyok azzal, hogy Will mit vállalt értem, amikor parabataiok lettünk. Azzal is tisztában vagyok, hogy a szíve fog megszakadni, ha egyszer eljön az idő. Pont a barátom és a szeretteim miatt akarom megkeresni legalább azt a módszert, amivel késleltethetem a halált, ha meg nem is állíthatom. Ha csak rólam lenne szó, akkor egyáltalán nem érdekelne az egész dolog. De így, hogy van kikért küzdenem, vannak, akiket szeretek, és ők is viszont szeretnek... Egyszerűen csak nem tehetem meg velük azt a mocskosságot, hogy idő előtt lelépek, és meg sem próbálok élni. Szinte láttam magam előtt a fehérbe öltözött árnyvadászokat, Will amúgy világítóan kék szemét, amiből minden fény kihunyt, Sophie-t, ahogy sír, a Lightwoodokat, Henryt és Charlotte-ot, akik ugyanúgy bénultan állnak ott. És Tessát. Tessát, aki soha nem szeretném, ha elveszítene, mint beszélgetőpartner, mint a fiút, aki támogatja... Még ha ennél többet nem is fog soha érezni irántam.
Óvatosan emeltem az arcomat az ég felé, és kémleltem az éjszakai feketeséget, amit most nem világítottak meg a csillagok. Ettől nem éreztem magam rosszabbul, inkább csak lehunytam a szemem, és hagytam, hogy a szél megcirógassa az arcomat. Halk sóhajt kieresztve emeltem végül az ezüst tekintetemet az útra újra, és elindultam előre, a nő otthonához. Már annyira otthonosan mozogtam, hogy úgy fogtam rá a kilincsre, mintha csak az intézetbe lépnék be. Amint beléptem, megéreztem a kellemes illatot, amit semmihez sem tudtam hasonlítani. Idegen volt a hely, de már annyiszor megfordultam ebben a házban, hogy egy kicsit talán mégis az otthonomnak érezhettem... Vicces erre így gondolni, de ez a helyzet. Már nem kellett kopognom és várnom egyszerűen csak bejöttem.
Meg sem álltam egészen a konyháig, vagy a boszorkányfőzdéig, nem is tudtam hogyan kéne neveznem a helyiséget, de jelenleg ez egyáltalán nem volt fontos. Olyan rutinosan tettem meg ezt az utat, mintha egész életemben jártam volna...
- Szép estét – köszöntöttem a hölgyet, majd levettem a nedves csuklyát a fejemről, amin igazából olvadozó hópelyhek voltak. Most még fontosabb volt megtalálni a gyógymódot a betegségemre, azok a fém rettenetek miatt. Gyakorlatilag csaliként tudnak használni, amiért beteg vagyok. Legszívesebben ordítanék a lelki fájdalomtól, amit ez az egész függőség okoz, de pontosan tudom, hogy azzal aztán végképp nem oldanék meg semmit, csak a saját síromat ásnám tovább az önsajnálattal.
Talán nehéz napokon vagyok túl, mert már egy kicsit sem voltam képes elhinni azt, hogy tényleg meg tudja találni nekem a megoldást erre a dologra, de most újra felizzott bennem a remény, ami sütött az ezüst tekintetemből, amit végig rajta tartottam, miközben leültem.
- A téli időjárás legjobbja tombol odakint – jelentettem ki végül apró mosollyal az arcomon, amitől megjelent a jobb orcámon lévő gödröcske is – Hullik a hó, de nincs túl hideg.
Mindig szerettem sétálni a hóba, és egyé válni a pelyhekkel, amik az égből hulltak alá. Mindez olyannira örömmel töltött el, hiszen annyira gyönyörűvé tudja varázsolni a tájat, ahogyan a holdfény megvilágítja.
- Azt mondta, hogy talán sikerült egy olyan... keveréket összehoznia, ami segíthet rajtam – tértem végül a tárgyra, összefonva az ujjaimat az asztalon, óvatosan használva a „keverék” szót. Persze szebb a kotyvaléknál, de nem tudom mi lehet bántó egy boszorkánymesternek.
- De szerintem már bőven megtapasztalta, hogy az én problémám egy kicsit összetettebb a szokványos betegségeknél – halkan sóhajtottam fel, mert igen, az érmének is két oldala van. Vagy összejön ez az egész cucc, vagy nem. Sajnos – Na nem mintha a szakértelmét szeretném kétségbe vonni, csak már túl sok mindent próbáltam ki Önnel és mással is, amik nem segítettek.
Rengeteg olyan betegség van a mondénok világában is, amire egyszerűen csak nincsen gyógymód. Akármennyire nehéz, talán el kellene fogadnom a sorsom, és nem feleslegesen eltölteni a hátrelevő időmet azzal, hogy keresem a kiutat ebből az egészből, mert lehet, hogy nincsen. Ezt az időt eltöltheném a szeretteimmel, azokkal az emberekkel, akik zokszó nélkül fogadtak el, és neveltek úgy, mintha mindig hozzájuk tartoztam volna. Mégis volt valami ebben a nőben, amiért megbíztam benne, és úgy éreztem, hogy talán ő más a többinél, aki eddig próbált segíteni rajtam.


827 || outfit || music || bocsi, hogy ennyire elhúzódott a kezdés. Sad
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: különlegességek :: Múlt :: lezárt játékok-
Ugrás: